36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révay Nándor összes hozzászólása (43 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. szeptember 26. 12:15 Ugrás a poszthoz

Léna

 
Nándor kifejezetten élvezi a helyzetet, ő is kortyolgat bőszen, ám neméből és termetéből adódóan nála sokkal, de sokkal lassabban üt, mint a Lénánál. Ha csak alig is, de ő is érzi a bor jótékony hatását, ettől ugyanis lassan megállás nélkül mosolyog társaságára, s a beszélgetés is kezd mindenféle komolyságot nélkülözni. Noha meglepettséget színlel, egyáltalán nem éri meglepetésként, hogy beosztottjai suttognak a háta mögött. Nem példa nélküli a dolog és valaha ő is csak egy szimpla auror volt, s neki magának is megvolt a véleménye saját feletteseiről. Most azonban alkalma van azt is kideríteni, mik is valójában ezek a suttogások. Mielőtt Léna cserfes kis nyelve megeredne, rengeteg lehetőség villan át agyán, tudván miket tett a múltban, és hogy nem beszél senkinek a magánéletéről. Mit eredményez ez? A képzelőerő szárnyalását! A valóság sem nélkülöz őrült dolgokat, lenyűgözőeket, hajmeresztőeket és még megdöbbentőeket is, így kíváncsian várja, mivel nyűgözi le aurorja.
  Helyes, féljenek csak, legalább jobban dolgoznak...keményebben. Elégedett mosoly terül szét arcán, miközben tovább hallgatja a gyönyörű barnaságot. Az egoista jelzővel sincsen semmi problémája, elvégre, ha Nándor nem szeretné önmagát, senki sem tenné, s tulajdonképpen énközpontúságának köszönheti, hogy eljutott addig, ahol most tart. Ezt követően azonban a humorostól a képtelenig hall mindenféle feltételezést. Nem is bírja ezt kuncogás nélkül. Azon sem akad fenn, hogy kollégái bunkónak titulálják, nem azért a főnökük, hogy a hátsójukat nyalogassa. Az csak a kiváltságosaknak jár...
  Sajnos nem vág a parancsnok jellemébe, pedig a hallottaktól kitörne belőle a röhögés, s a végére már a földön hemperegve verné öklével a padlót. Így azonban csak elvigyorodik, -amely ugyanannyira ritka tőle-.
  - Le vagyok nyűgözve a kreativitásuktól - még a fejét is megingatja mielőtt egy újabbat kortyol a borból. - De a megnyugtatásodra közlöm, nem muglikon töltöm ki a frusztrációmat.. - hanglejtése és az ahogyan a nőre néz ismét, a minisztériumban felér egy szexuális zaklatással, itt azonban csak ellenállhatatlanul bugyinedvesítő és valahol talán kissé elgondolkodtató is. A többi agymenést arra sem méltatja, hogy tagadja vagy kikérje magának. Van, ami jobban foglalkoztatja.
  - És neked melyik feltételezést köszönhetem? Vagy melyik az amelyiket leginkább valószínűnek tartod? - kíváncsi kékjeit az alkoholtól immáron csillogó barna szempárra függeszti kíváncsian, miután két nagyobb korttyal kiürítette a poharát.
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. szeptember 28. 17:03 Ugrás a poszthoz

Léna


  A percek észrevétlenül száguldanak, miközben ez a kettő egy lassú filmben érezheti magát. Az első borosüveg már teljesen kifogyott, Nándort kellemesen fűti az alkohol és ahogy parancsnokunk meg tudja állapítani, Léna sem feltétlenül azért nyúl a második üvegért, mert annyira szomjas.
  Elégedettséggel konstatálja, hogy a nő igencsak vevő az ő kis húzásaira és nem is hagyja viszonzás vagy reakció nélkül. Eddig is tisztában volt vele, nem hagyja hidegen, noha eleinte őszinte és nyilvánvaló ellenszenvet táplált felettese iránt, ahogy telt az idő az aurorhölgy édes kis pofija már nem a gyűlölettől vagy haragtól lángolt, hanem lányos zavarának jele volt. De ugyan ki hibáztathatja érte, Nándor igazán elbűvölő tud lenni, ha éppen úgy tartja kedve, vagy a céljai elérése érdekében erre kényszerül.. meg úgy egyébként is, de ezt csak kevesek tapasztalhatják meg. Hogy ma este milyen okból ilyen, azt csak ő tudhatja, Léna dolga egyszerűen annyi, hogy élvezze, amíg tart.
  Ahogyan a nőre néz, szinte pontosan tudja, mi játszódik le benne, azt azonban szinte sohasem látja előre, mi fog kiszaladni a kívánatos kis ajkai között. Kissé elneveti magát a feltételezésen, miszerint ő, Révay Nándor Aurorparancsnok a felgyülemlett frusztrációját bélyegek gyűjtésével vezetné le, és a szabadidejét kecskék mészárolásával tölti. Ez most komoly? Nyilván nem, ha Léna zavarban van, hajlamos az ilyen kis csacskaságok mondására. Talán percek múlva is ezt fogja emlegetni. Fejét ismét megingatja, miközben emésztgeti a hallottakat. Természetesen engedi a nőnek újratölteni a poharát.
  - Szerintem neked nem kellene többet innod, már így is félelmetesen félrebeszélsz, vagy csak nagyon félreismersz. Noha nem vagyok egy állatimádó, de legyen akármennyire is koszos vagy büdös, nem mészárolom őket unalmamban - közli, miközben a poharában lévő feketés nedűt forgatja. - Most kóstold meg, még finomabb, ha szellőzött egy kicsit! - beleszimatol saját poharába, bár az orrát teljesen átjárja már a Csárdában terjengő erjedt alkohol szag keveredve minden mással, ám még így is lehet érezni valamennyire.  
  - De ha esetleg ki szeretnél hallgatni, mert ugye hazudhatok is akár és egy magad fajta aurornak kötelessége alaposan utánajárni a dolgoknak, elmehetünk hozzám, hogy a saját szemeddel győződj meg róla, sem kőoltár, sem pedig egyetlen árva, fogvatartott, segítségért sápítozó kecske nincs a fészeremben, sem pedig a birtokom egész területén. - kissé kihívóan pillant most Lénára, és rettentően kíváncsi, hogyan reagál a "meghívásra" vagy éppenséggel inkább kihívásra. Nem biztos, hogy jól teszi, ha elfogadja...
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. november 12. 23:51 Ugrás a poszthoz

Léna


 Sajnálatos, Léna mennyire nem értékeli a meggybor különlegességét, zamatát, fanyarságát, testességét, illatát, erejét. Nándor ellenben akár órákon keresztül tudna áradozni minden egyes apró molekulájáról, ahogyan az jó alkimistához illik. A kis burkukon belül még mindig minden egyes kis részletre figyel, felfigyel. Ahogyan a nő pofiján egyre látványosabb arcpír jelenik meg, barnái borostyánként csillognak a fáklyafényben, még a lélegzetvételeit is látja, ahogyan mellkasa nagyokat emelkedik és süllyed. Az a kis idült, levakarhatatlan vigyor a csinos kis arcon, az egyre mélyebb pillantások, mintha egy lassított felvételt nézne.
 Talán volt egy hajszálnyi esélye, hogy Léna kihátrál az utolsó pillanatban, de a bor kellő kacérsággal ruházta fel, s hamarosan, Nándor nagy megelégedésére beleegyezik az asztalbontásba. Nem hagyja hidegen az az apró mozdulat, kékjei szomjasan követik a pajkos kis nyelvet, ahogyan végigsimít a rózsás ajakon. Szemeit összeszűkítve szusszan egyet.
 - Nos, akkor jobb, ha nem vesztegetjük az idődet, nemde? - kérdezi halvány, ám annál ragadozóbb mosollyal. Egy kortyra felhajtja a maradék bort, majd a poharat szinte lecsapja az asztalra. - Az igazságszolgáltatás nem várhat.. - jegyzi meg s végre felemelkedik helyéről. Megvárja, amíg Léna is hasonlóképpen tesz, majd felsegíti rá a kabátját, azután pedig sajátját magára terítve indul meg a Csárdán keresztül. Egy pillanattal később azonban úgy dönt, kézen fogja a barna szépséget, mindenféle kellemetlen, a távozásukat késleltető balesetet elkerülendő vezeti ki Lénát a krimóból a hűvös éjszakába. A levegő sokkal hűvösebb, mint mikor érkeztek.

[folyt.köv. valahol]
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 23. 20:32 Ugrás a poszthoz

Hajna


Pécs.
Egy kis mellékutca, majd egy nagyobb tér.

Az előző esti drabális blama következtében, Aurorparancsnokunk mára inkább terepre helyezte magát, csak hogy a lehető legtöbb kilométert tehesse a Minisztérium és szerény személye közé. Félreértés ne essék, nem megfutamodik a szembesítéstől, egyszerűen csak kell neki is egy kis idő megemészteni ezt a bődületes bukást. Hiába van hihetetlenül vastag és elképesztően ellenállhatatlan bőr az arcán, olykor az ő egója is sérülhet. Most pedig éppen ez történt. Ki kell átkoznia a lelket is valakiből, hogy a világ egyensúlya ismét helyreálljon, ennek pedig a legjobb módja, ha felhajt néhány pitiáner törvényszegőt. Ki tudja, talán ma szerencséje is lesz.
 Egy kisebb mellékutcába hoppanált, ahol, mint általában a szokásos kellemetlen szagok terjengenek, noha a köztisztaságiak már kiürítették a kukákat. Első körben azonban kávéra van szüksége, addig nem kezdődik meg a műszak, amíg azt le nem tudja. Sajnos azonban Pécset szinte egyáltalán nem ismeri, a térképen nagyon magabiztosan rá tudna már bökni, de a várost magát ennél jobban nem ismeri. Ettől függetlenül úgy indul meg a főutca felé, mintha legalábbis lenne konkrét célja.  A mugli területeken sosem érzi magát túlságosan természetesen, nem is kedveli ezt az őrült kavalkádot, az autókat, a buszokat, de még mindig kellemesebb itt, mint Budapesten.
 Az időjárás tökéletesen tükrözi a férfi kedvét, a felhők szürkék, az eső nem régen állt el, hideg van, és talán újabb záporok várhatók. A feltételek nem épp a legalkalmasabbak, de ez most teljesen releváns. A téren csak kevesen lézengenek, ami ideális a számára, kevesebb embert kell szemmel tartania. Tartása kissé merev, mindenkire szúrós szemmel néz, mintha legalábbis arra számítana, a következő pillanatban az általa keresettek jönnek vele szemben. Egyébiránt egy félhosszú, fekete szövetkabátot visel, bakanccsal és fekete nadrággal és szokásosan mogorva arckifejezéssel.
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 24. 10:55 Ugrás a poszthoz

Hajna

Vak tyúk is talál..



Ma is éppen olyan rossz kedvében van, amelyet csak egy jó cigarettával lehetne valamelyest kompenzálni, ám a tény, hogy felhagyott már eme káros szenvedélyével, csak még inkább fokozza borongósságát. De legalább nem az irodában van, nem mászik percenként az arcába valaki valami sületlenséggel, vagy nem mered épp rá valaki úgy, mintha tudná. Mert az nem lehet, senki nem tudhat róla. Talán jobb lett volna törölni a barna memóriáját mielőtt otthagyta az ágyban kábán, de nem vitte rá... a valami. Nem lett volna fair...
 Most épp a tér kellős közepén trappol keresztül, miközben zsebeiben turkál mindenféle valós cél nélkül. Ujjai a dobozt keresik, amely már hónapok óta nincs nála, s ha nála is lenne valószínűleg összegyűrné és el is dobná. Nem lehet, a sérülése óta nem. Bár nyoma sem külsőleg, sem belsőleg nincs, a gyógyító nem túl kecsegtető szavai mély nyomokat hagytak benne. Ha nem vigyáz... márpedig Nándor mindig is nagyon vigyáz.. magára, az egészségére, a szépségére, tökéletességére.
 Megakad tekintete valaki furcsán távolabb a jobbján, épp ezért nem veszi észre a másik irányból közeledő fiatal nőt, aki mintha igazából a semmiből tűnt volna fel, hoppanált volna pont az útjába az érkezését jelző hangos pukkanás nélkül.
 - Mi a... - szakad ki belőle a hirtelen kontaktus következtében még egy kevésbé hallható káromkodás is. Metsző kékjeit a nőre kapja, miközben amaz szabadkozik. Ez kvázi a hihetetlen kategória a férfi számára, hogy vannak olyan egyedek, akik képesek beleütközni az egyetlen másik emberbe ezen a bazinagy téren.
 - Vegyél szemüveget, ostoba tyúk! - Vakkantja oda a nőnek, fejét pedig a korábbi irányba fordítja vissza, ám az előbb kiszúrt alak már tovább is állt. Keze reflexszerűen kap a mellkasához, hogy lesöprögesse az ütközés vélt vagy valós nyomait.  Kávéfolt szerencsére azonban nincs, ám feltűnik neki a nő kezében tartott térkép.
 - Egy pillanat! - szólítja meg elég erélyesen az éppen lelécelni készülő Hajnát, akit csak ekkor kezd el jobban szemügyre venni. Bár Nándor nem különösebben rajong a muglikért, azért az már számára is meglepő látvány, ha egy tinédzser nem épp az okostelefonját bámulva tájékozódik. Szemei összeszűkülnek, ha még a másik meghallotta a megszólítást, akkor odalép hozzá, ha nem, akkor egyelőre hagyja eltávolodni egy kicsit. Annak a kávénak igazán ínycsiklandó illata volt.
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 24. 23:51 Ugrás a poszthoz

Hajna
aka Bajt



Ahogyan rohannak a másodpercek, mint minden bizonnyal az előbb megpillantott alak a tér másik oldalán, úgy alkalmazkodnak érzékei a szituációhoz. Igaz, csak egy-két lépést tett a lány, de a kékek már többször végigfutottak rajta tetőtől-talpig. A csizmán, a kabát és a lábbeli karimája között szinte világító bőrfelületen, a karcsú derékon, mely még így is kivehető, majd pedig, amikor ismét felé fordul az arcán, mely indokolatlanul piros pozsgás, a loknikon, melyek ziláltsága feltornázza a férfi szemöldökét egy kérdő ívbe. Vizsgálódását a lány sürgetése sem szakítja félbe, az a csalhatatlan megérzése azt súgja neki, valami nincsen rendben. Egyéb esetben talán elmorfondírozna azon is, nem-e túlságosan paranoid, hiszen egy ártalmatlannak tűnő járókelőről is rögtön rosszat feltételez. Nem most, nem ma.
 Természetesen Hajna hirtelen mozdulata sem kerüli el a figyelmét, hiszen épp azt a darab papírost nézte ki magának, amelyet olyan sebtében a zsebébe gyömöszölt.
 - Az ott egy térkép? - csap rögvest a sűrűjébe, ha már ennyire türelmetlen a kicsike. Esze ágában sincs tartóztatni, noha azt sem lehet állítani, egy átlagos napon nem nézné ki magának. Amilyen elfajzott egy állatot rejt ez a néhány réteg ruha és a szokatlanul jó csomagolás, a lány igen is potenciális áldozat is lehet. És ki tudja, ha nagyon idegesíti, még akár a bestiát is felpiszkálhatja. Kék szemeit egy pillanatra elvonja az arcáról, csakhogy a szóban forgó tárgy eltűnésének helye felé bólintson, majd azonnal vissza a barna szempárba, melyek újbóli látványára megrándul az arca. Ugh
 - Megnézhetném? - nem sokkal barátságosabb, mint három perccel korábban, és természetesen zokon sem veszi, ha a csitri lekoptatja a fenébe, de mindenképpen megkönnyítené a férfi helyzetét, ha mindenféle extra kör lefutása nélkül, készségesen átnyújtaná a papírt, ahonnan éppen az az információ mosolyogna rá, amelyre most nagyon is szüksége van. Ejnye Nándor, nem hiszel te a tündérmesékben. És valami azt sugallja neki, ez a lány amúgy sem a jótündér lenne abban a történetben... arra az esetre pedig ott lapul a meggyőzés eszköze a zsebében.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2017. február 25. 00:01
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 25. 14:17 Ugrás a poszthoz

Léna


Kényelmes bőrszékében hátradőlve szendereg Aurorparancsnokunk irodájának rejtekében, ölében egy összetekeredett pergamen fekszik, ernyedt kezei között. Nem igazán tehet róla, éjszaka bevetésen volt (hogy milyenen, azt nem árulom el), így most piheni ki az akció fáradalmait. Ám békés szunyókálásából hangos kopogás rázza fel kegyetlenül, jobbja már a pálcáját markolja, a tekercs pedig a földre hullik egy halk huppanással.
 - Jöjjön! - válaszol néhány pillanattal később kurtán, szokásos szárazsággal hangjában. Amikor kiadta kollégáinak, hogy aki be kíván lépni az irodájába, ne csak simogassa azt az ajtót, nem igazán számolt a hasonló körülményekkel... kellett volna. Mivel tudja, ki van az ajtó mögött, így csak lehajol az elejtett jelentésért, míg a jövevény felfedi magát.
 Kibukkanva az asztal mögül aztán kénytelen ismét csalódni, a héten már negyedszer. Hidegen üdvözli a gyakornokot, majd hasonlóan barátságtalan stílusban ki is penderíti onnan, amint átvette tőle az újonnan érkező aktákat. Mégis mit képzel magáról...?
 Itt az ideje rendet tenni a kis csacsi fejében. Szánja el végül magát. Valóban nem erőltette a kontaktust Lénával az elmúlt időszakban, ő maga is sokat volt házon kívül, vagy éjszakai műszakban, de néhány nappal az után a bizonyos eset után, ő már túl is tette magát rajta. Még akkor sem rendezett jelenetet, amikor elkezdtek különböző emberek megjelenni az irodában, néhányukat talán még sohasem látott korábban. De mostanra betelt nála is az a bizonyos pohár, és felettébb kellemetlenül érinti, hogy hülyének van nézve...
 
 Körülbelül tíz perc múlva már a folyosókat szeli, jöttére kisebb beszélgető csoportok rebbennek szét, aktatologatók változtatnak menetirányt vagy nemes egyszerűséggel vetődnek be valami folyosódísz mögé, hogy ne kerüljenek az útjába. Int néhány értékelhető beosztottjának, majd metsző kékjeit a jellegtelen kis ajtóra függeszti. Legszívesebben egy átokkal berobbantaná az egészet, ám az minden bizonnyal kérdéseket vetne fel, amelyekre most semmi szüksége.
 Kopogtatás nélkül nyúl a kilincsért, de ugyan miért is lenne szerencséje, az ajtót zárva találja. Sebaj, akkor megvárlak...dönti el hirtelen, s miután pálcáját előhúzza rákoppint a zárra. Alohomora! Semmi sem történik. Szóval varázslattal zártad be. Fortyog csak magában, miközben előhúzza a mesterkulcsát. Hasznos kis dolog ez, az egyik talpnyalójától kapta, s bármely zárat ki tudja vele nyitni, ha akkor is, ha varázslattal van bezárva. Benyitva a helyiségbe aztán majdnem ő van meglepődve, hogy bent találja Lénát, asztala mögött kuporogva egy halom akta fölött.
 - Oh, helló! - arcára kiül szokásos ragadozó mosolya. - Hát itt vagy! Helyes, beszélnünk kell! - lép be a szűk kis helyiségbe, majd szemeit le sem véve a nőről csukja be maga mögött az ajtót, s biztosítja be, hogy senki se zavarhassa meg őket.
 - Először is... ez mi a jó fene szeretne lenni? - ejt egy halom aktát az amúgy is telepakolt asztalra. Léna biztosan érti, mire is céloz a férfi. Az az összes akta, amelyeket másokkal küldött el, Nándor ki sem nyitotta egyiket sem.
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 25. 21:56 Ugrás a poszthoz

Hajna

Tündérmesék
és rémtörténetek


 Kezdi borzolni amúgy sem túl jó kedélyét ez a felvágott nyelvű kis vércse. Csivitel, csivitel és ez kezdi bántani a fülét. Két egyszerű kérdést tett fel neki, ám a lány képtelen egy elfogadható választ kinyögni. Miért, miért, miért?? Hisztizik csak magában, ám arcáról semmi efféle érzelem nem olvasható le. Nándor soha sem értette az effajta lényeket. Miért kell fölösleges gabonaköröket futni egy egyszerű téma körül? Miért kell utcahosszakat lefutni fölöslegesen egy ilyen apróság miatt? Míg Hajna mondja a magáét, az auror a teret fürkészi kékjeivel, hátha elkap egy momentumot, de semmi. Már talán dehoppanált is.
 - Először is... - kezdi színtelen hangon, még mindig a teret pásztázva - ...az nem egy papír a zsebedben, hanem pergamen. Másodszor pedig... - folytatja monoton hangon, miközben tesz egy lépést az erőteljesen még iskoláskorú csitri felé, tekintete ekkor ereszkedik vissza a szélfútta arcra, s nem kis önuralmat gyakorolva aztán a barna szempárra. - ...ha tudnám, mi hol van ezen az átokverte helyen, nem lenne szükségem, hogy egy pillantást vessek arra a francos térképre, igaz? - kissé féloldalra billenti a fejét, majd újabb centiméterekkel lopja közelebb magát, mikor újra megszólal, hangja halkabb, mint volt.
 Hogy miket vágott fejéhez valahol félúton Hajna fel sem vette, ha elég ideig próbálja Nándor idegeit, rövid úton megtapasztalhatja saját bőrén, mennyire messze is áll attól, hogy tizenéves fruskának titulálja.
 - És harmadszor... ha valóban olyan sietős a dolgod - nem, egy pillanatra  sem áll szándékában viszonozni a magázódást - akkor mit ácsorogsz itt és csevegsz velem, ahelyett, hogy sarkon fordulnál és tartanál, amerre kell? - teljesen jogos kérdés, hiszen nem tartja itt erőszakkal.. még. Mintha a páros körül esne a hőmérséklet, hirtelen kellemetlen hideg támad.  - Tehát? - vonja fel végül szemöldökét, és Hajna arra döbbenhet rá, hogy mind a 190 centijével fölé tornyosul.
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 25. 23:15 Ugrás a poszthoz

Léna

Láthatóan megdöbbentette a nőt hirtelen feltűnése, de hát hogyan is számíthatott volna rá, hiszen olyan gondosan magára zárta az ajtaját. De ennél több kell a férfi kirekesztéséhez, ahogyan elkerüléséhez is. Léna, mint egy csapdába esett kis nyuszi pattan fel, szinte hallani, ahogyan duruzsol a szíve. Pupillái annyira kitágulnak, hogy látni lehet onnan is, ahol Nándor áll. Valahol spannolja a helyzet, noha kevéssé füllik a foga a beszélgetéshez.
 - Tehát úgy gondoltad, így lesz a legjobb.. - ismétli szinte cukkolva a nőt ostoba ötletéért. Ezt tényleg nem gondolhatta működőképes felállásnak. Szusszan egyet szinte színpadiasan, majd fejével a nemrégiben hátrahagyott szék felé int, invitálva a másikat, hogy helyezze csak vissza formás kis hátsóját. - Akkor vegyük úgy, hogy hellyel kínáltál - szúrja be random módon, ám a kényelmetlen szék helyett odavarázsol egy kényelmesebb ülőalkalmatosságot, s ő maga is helyet foglal, s kényelembe is helyezi magát. Mindig ez a kényelmetlen csönd, amikor hagyja a kihallgatottat azon kattogni, mi is következik most.
 - Azzal ugye tisztában vagy, hogy a feladatköröd nem tartalmazza a gyakornokok és más ügyosztályok, részlegek titkársági beosztottjait küldd az irodámba olyan munkák elvégzésére, amelyekhez sem jogosultságuk, sem pedig megfelelő képzettségük nincsen? - Erős túlzás minden egyes pont, amellyel érvel, de ezt a nőnek nem kell tudnia, higgye csak, érezze csak megkülönböztetett szerepének súlyát. Nem feltétlenül valódi a kérdés, mindösszesen a tisztánlátás végett kérdezi, mintegy ellenőrizvén. Újabb csönd, csak a kékek fürkésznek.
 - Miért? - Egyetlen kérdő szó. Mindig ezt csinálja, nem tesz fel egyértelmű kérdést.
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 26. 10:50 Ugrás a poszthoz

Léna

Legutóbb, mikor Léna valami kis csacskaságot művelt, hasonlóképpen ültek egy íróasztal két oldalán, a nő ugyanígy fejét kissé leszegve, zavartan kuporgott a székében. Hosszú utat tettek meg azóta, és Nándor is hozzászokott a másik menetrendszerű felbukkanásához, minden délután, szinte óramű pontossággal ugyanazon időben. Így érthető módon kezdte el piszkálni, amikor random emberek kezdték el behozni hozzá az aktákat, s egyedül volt kénytelen átnyálazni őket. Vagyis lett volna, ha egyáltalán vette volna a fáradtságot, egyet is kinyitni.  Minek?
 Miért?... hangzik el végül kérdése, egyetlen szó, mert a nagy, kemény srác nem szeretne érzelgős, hisztikirálylánynak tűnni. Arra volt kíváncsi, Léna miért kerüli ilyen nagyon, miért nem vette a fáradtságot, hogy felkeresse, ha akár munkaidőn kívül is. Sok mindenre számít, de a nő meghunyászkodására a legkevésbé. A képtelen feltételezést nem tudja nevetés nélkül hagyni. Régóta nem nevetett már így, valóban szórakoztatónak találva valamit. Ám derültsége tiszavirág életű, s azzal a lendülettel hal el, amint Léna befejezi a mondatát. Arca kifürkészhetetlenné válik, amelyet csakis az évek tapasztalatainak köszönhet, így nem látszik, mennyire feszültté vált egyetlen pillanat alatt.
 - Oltári blama volt... - summázza a történteket egy illanó félmosollyal - ...de ez nem befolyásolhatja a munkahelyi kapcsolatunkat - vált aztán kicsit komolyabb hangnemre. Amit és ahogyan Léna mondott, talán nagyobb súllyal telepedik az agyára, mint amilyennel a nő szándékozta. Az ilyesmi nem az ő stílusa, egyetlen éjszaka után, legyen bármilyen fantasztikus vagy bármilyen kellemetlen végkimenetelű, nem volt folytatás, legtöbbször soha többet nem látta a másik felet. Tény, elég sok időt töltöttek kettesben, ahogyan az is, Nándor valamelyest kötetlenebb stílust kezdett alkalmazni az őzikeszeművel. De még mindig Nándorról beszélünk, aki ahol lehetőséget lát, ott teremt helyzetet.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2017. február 26. 10:50
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 26. 15:29 Ugrás a poszthoz

Léna




 Oltári blama volt...hangzott el alig néhány másodperce, s a férfi szavai ott függnek a levegőben, amíg Léna némán, hatalmas barna szemeivel megrökönyödve pillog Nándorra. Na, pont ezen szituációk elkerülése végett nem keresi korábbi áldozatait. Látni, ahogyan szavak és a nevetése rosszul lefordítva tükröződnek vissza a nő orcájáról. Már megint. Talán rossz ötlet volt kettesben belekezdeni ebbe a beszélgetésbe, a Parancsnok jobban tette volna, ha felhajt egy tolmácsot mielőtt belépett a piciny irodába. Ő inkább saját sarának tartja, hogy az este nem ért boldog véget, mivel gátlástalanul itatta az aurorhölgyet.
 Nehéz a dolga, rettentően nehéz, hiszen Léna arca árulkodik sok mindenről egész idő alatt, ám mindezeknek csak apró töredékét önti szavakba, pedig szinte biztosra vehető, ha többet mondaná ki, amit csinos kis fejében gondol, egyszerűbb lenne a kettejük helyzete. De nem kap eleget, amivel rendesen dolgozni tudna, más nők a pilláikat rebegtetik, a dekoltázsukat villogtatják, vagy nemes egyszerűséggel olvadoznak a láttán. Mások a hangszínükkel játszanak, vagy bármely egyéb nőies módon harcolnak a figyelméért. Ez a barna szépség azonban nem, nem igazán, nem mindig, hol így-hol úgy. Bezzeg, amikor elkezd inni.
 Pedig, ha valaki, hát Nándor igazán kivételes megfigyelő, de nem ismeri Lénát annyira, hogy kitalálja, mit gondol. Néha eszébe jut, mi lenne, ha legilimenciát alkalmazna rajta, mert egyébként ő is olyan kíváncsi teremtés, mint az a bizonyos fáncsi.
 Végül aztán csak megtalálja hangját a nő, nem éppen meggyőződéstől csepegő hangnemben, de végül is pozitív választ ad.
 - Jó kislány! - biccent fejével úgy vélvén, léptek valamerre az ügyben. Hiszen, mondhatná azt is, nem fog tudni megbirkózni vele, áthelyezést kér, satöbbi. - De most négyszemközt vagyunk, a magázódást tartsd csak meg a hosszú orrú kollegináknak  - csempészik egy kis cinkos élt is a hangjába. Természetesen a sok kíváncsi, lusta naplopóra utal, akik ahelyett, hogy érdemi munkavégzéssel próbálnák segíteni az osztály előrehaladását, ostoba pletykák fabrikálásával töltik ki a munkaidejüket. - Nem szeretném, ha rájönnének, nem is áldozok beszélő kecskéket kőoltáron és iszom a vérüket reggeli kávé helyett...
 Azért igazán erején felől teljesít már a Parancsnok úr, próbálkozik oldani ezt a Lénából áradó melankóliát. Ha most sem kap egy halvány mosolyt sem, akkor végképp nincs mit tenni.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2017. február 28. 21:57
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 26. 19:01 Ugrás a poszthoz

Hajna

Akkorhát..


 Noha apróbb diadalként éli meg, hogy Hajna végre beadja a derekát, arcán továbbra is az a zord kifejezés ül. Igazság szerint épp kezdte elveszteni a türelmét és már felmerült benne, a Legilimenciához fordul, hogy szétnézzen kicsit a csökött kis agyban, hátha talál valami hasznos információt, aztán jól faképnél hagyná a picsogó csitrit. Mivel azonban a lány tesz egy gesztust felé, egyelőre Nándor úgy dönt, nem hatol be a tudatába és semmi másába sem, leszámítva a személyes terét. Kénytelen ilyen eszközökhöz nyúlni, a szépen kérés-t úgy öt perce bukta el a másik. Átveszi a pergament, de tekintetét csak nehezen vonja el a kissé ingerült arcról. Valóban nincs, túl sok minden a pergamenen, de egy olyan sokat próbált rókának, mint az Aurorparancsnok, épp elég, és épp, amire szüksége van.
 Forgatja a térképet, majd a ismét elnéz a távolba, ám most nem a teret fürkészi, hanem egy kicsit feljebb.
 - Nem, ez tökéletes... - ennél váratlanabb dolgot kevésbé mondhatna, hiszen sem az állomás neve, sem pedig az egyetem neve nem mondhatna semmit egy muglinak. A pergamen maga elég árulkodó volt a lány kilétét illetően, hiszen ez a varázstalanoknál elég ritka és drága dolog, nem is túl jellemző a használata. Bűnüldözési szervként pedig a mágia alig észrevehető jeleit is képesnek kell lennie kiszúrni.
 Most viszont alig-alig figyel arra, amint a vércse csivitel már megint, ettől függetlenül hallja, és a sértésre hirtelen kapja fel a fejét és metsző, hideg kékjeivel szinte átszúrja a barnákat.
 - Abban biztos lehetsz, fogalmad sincs a hatalmamról, sem pedig arról, mikre vagyok képes - hangja mély, vészjósló torokhang, halkan beszél, ettől talán még inkább végigfut bárki gerincén a hideg. A kékek szinte megragadják a barnákat, és nem eresztik őket, mint egy tigris halálos állkapcsa az áldozatot. - És továbbra sem vesztegetem az időd, segítek, arrafelé tartottál - int a megfelelő irányba a pergament tartó kezével, de átható tekintete továbbra sem ereszti Hajnáét. Nem is pislog, fejében elhangzik a varázsige, s már át is hatolt a sötét függönyön, fejjel a gondolatai közé. Nem kellett volna, de a lánynak sem feszíteni a húrokat.
 Egy perc múlva ismét megszólal...
 - Egyébként azt ugye tudod, hogy az iskolakerülést a törvény is bünteti? Továbbá hatósági közeg megsértéséért akár be is vihetlek?
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2017. február 28. 21:54 Ugrás a poszthoz

Léna




 Általában nem pedálozik ennyire senkinek, hogy a jobbik oldalára kerüljön, és Lénával szemben ezt nem is teszi teljesen szándékosan. Hiszen Nándor nem ilyen. Fel nem merülne benne, hogy bárkit is leálljon vidítgatni, ha szomorú, de még csak a sajnálat leghalványabb derengése sincs meg benne. Most mégis, ahelyett, hogy hagyná, Léna maga birkózzon meg a szégyenével, eméssze meg, lépjen tovább, kerülje el Nándort, mondjon fel vagy akármi, most itt ül kényelmes foteljában és nem kis erőfeszítések árán próbálja elsimítani a helyzetet a nővel. Persze a fejében erre van egy tökéletes magyarázata, amelyet próbál beadni magának. Elvégre, ha most nem ülne itt és a barnaság továbbra is elkerülné, elmulasztaná a kötelességét, hamarosan kénytelen lenne áthelyeztetni, mivel nem lenne a hasznára és már a második alkalom lenne, hogy ezt teszi. De akkor be kellene idomítania egy másikat, de ahogyan végignéz a többi majmon, reflexszerűen ráncolódni kezd az orra. Hol találna még egy ilyen készséges kis miniont, akinek az értelmi szintje magasabb, mint a munkatársaié együttvéve és nem mellesleg ilyen édes kis mosolya van.
 Bájos...villan át az agyán a gondolat, amikor Léna pirulni kezd, és végre megmutatja miért is ez a második legjobb dolog, amit a szájával tud. Hirtelen úgy érzi, nagyon is megérte ez az egész macera, majd ahogyan a nő elkezdi morzsolgatni csábos ajkait Nándor mellkasa elkezd feszülni. Szerencséjére ő ura az arcjátékának, ám ez nem feltétlenül mondható el egyéb szerveiről. Egy enyhébb hőhullám csap rajta keresztül, ahogyan kedvtelve nézi Lénát, amint a száját babrálja zavarában.
 - Kizárt, noha legközelebb inkább valami enyhébb itallal kínállak meg - kékjei a pirosló ajkak és a barna szemek között ugrálnak, miközben fokozódó sóvárgással mered az asztal másik oldalán ülőre. - Persze, ha szómenésed lenne, ki kell ötölnöm valami módot, hogy elhallgattassalak, de szerencsére kreatív ember vagyok - kacsint végül Lénára, majd ő is elmosolyodik végre halványan, de sokatmondóan. Most kezd igazán beivódni, mitől is lett megfosztva, azon a balul elsült éjszakán. Nem találkozott a nővel azóta, így valamelyest könnyebb volt számára nem tudomást venni róla, de most, ismét elmerülvén vonásaiban, az nüansznyi mozdulatokban, amelyeket az irodájában görnyedve fedezett fel...
 
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2017. február 28. 21:59
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révay Nándor összes hozzászólása (43 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel