Czettner L. Zora
INAKTÍV
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
|
Kornél A válaszával elgondolkodtatott. Persze, nem ellenkeztem az elmúlt egy hét folyamán soha, alapból még a karácsony előtti este is úgy viselkedtem vele, mintha nem lenne senkim. És furcsán jobban éreztem magamat így, vele, mintha előre tudta volna, hogy elméletben kapcsolatban vagyok. Egyrészt feltételezem, hogy nem törődött volna vele akkor sem, másrészt pedig még talán én is ugyanígy álltam volna az egészhez. Nem számított, hogy tudta, vagy nem, ugyanúgy megcsókolt nem is egyszer, én pedig ugyanúgy nem ellenkeztem, hanem inkább kiélveztem, hogy végre valami jól esett. Végül nem válaszoltam neki, hanem egyszerűen csak vállat vontam. Én annyira nem voltam biztos az egész helyzetben, de a hozzáállása valamennyire megnyugtatott.
- Apakomplexus? Esélytelen - rázom a fejemet vigyorogva. Az dolgok eredetének vizsgálata, vagy az elméletek a párválasztásra sosem kötöttek le különösebben, nem is hittem bennük. Egyszerűen csak összesodort minket a sors, és megnéztük, hogy lesz-e valami belőle. Aztán most Zoé felteszem, hogy ugyanezt csinálja, csak remélni tudom, hogy nagyobb sikerrel, mint én. Azt, amin keresztülmentem a két idősebb férfival, nem kívánnám senkinek, még a legrosszabb ellenségemnek sem.
- Miért érzem úgy, hogy az a mostohaapa nem volt annyira nagyon csodálatos? - Halkan, bizonytalanul teszem fel a kérdést, nem vagyok benne biztos, hogy akarom, hogy meghallja. Inkább csak kibukik belőlem a válasz, és nem igazán gondolkozok rajta. A hangsúly, amivel a szavakat kimondta, arra engedett következtetni, hogy igazam van, na meg nem éppen olyan srácnak tűnik, akivel gyerekkorában ott volt az apapótlék, gondosan felnevelte és megtanította focizni. Mint már mondtam, nem vagyok a mestere az elméletek gyártásának, de, ha valaki elmegy katonának, annak részben lelki indíttatásai is vannak bizonyára.
Az ijedtség helyett, ami talán elvárható lenne inkább elégedettség tölt el, mikor iszik, jól esik, hogy nem tévedtem. Bár, végignézve Kornélon talán senki sem gondolná földre szállt angyalkának... A következő állításra már emelném a számhoz az üveget, mikor rájövök, hogy annyira nem is igaz rám. Legalábbis tudnék ellenpéldát mondani, ami arra enged következtetni, hogy nem igaz.
- Nem talált. Igyál! - felé nyújtom az üveget egy vigyorral az arcomon, és már érzem is, ahogy kezd hatni a néhány kortynyi ital. Sokkal felszabadultabb és közvetlenebb vagyok, még a gondolataim sem kalandoznak el.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zora
INAKTÍV
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
|
Kornél Úgy érzem, hogy az apatémával érzékeny talajra léptünk. Talán az, hogy elfordítja a tekintetét, vagy a szavai, vagy minden együtt engednek erre következtetni, de úgy döntök, nem boncolom tovább a témát. Majd elmondja később, vagy, ha nem, az sem baj. Mindenkinek vannak olyan dolgok, amikről nehezen beszél, főleg idegeneknek, azt, hogy néhány szóval megmagyarázza az egészet, a téma lezárásának veszem, és, bár szeretnék róla többet megtudni - hiszen éppen ez volt a célunk azzal, hogy idejöttünk -, bízok benne, hogy később is lesz rá esélyem. Nem kell mindent elsietni, nagyon is ráérünk. Szavain azért elgondolkozok, valamiért az az érzésem, hogy nem csak képletesen érti, de nem firtatom. Egy mosolyt küldök felé, jelzem, hogy megértettem, és, hogy nem fogok ezen megakadni. Tudom, hogy vannak rossz emberek, és mindig is szerencsésnek mondtam magamat a családom miatt. Hiába volt nagyon sokszor elegem belőlük, szerettek és én is szerettem őket, Zoéval meg egyenesen elválaszthatatlanok voltunk.
- Teljesen. Lorelei tudna mesélni. - Ahogyan a Navine klubhelyisége is, miután egymásnak estünk. Az okainkra teljesen emlékszek, a csaj kimondottan paranoiás - még nálam is jobban -, és folyamatosan úgy gondolja, hogy ki akarom túrni. Feltételezem, hogy a viszonyunkon David sem segített, arra következtetett, hogy már a haverját is le akarom tőle nyúlni. Az egész nagyon is komplikált volt, de nem álltam meg én sem csupán a szavak erejénél, ahogyan ő sem. Úgy érzem, jogos volt a büntetés, amit érte kaptunk, bár nagyon nem fűlt hozzá a fogam, hogy elvégezzem. Prefektusként nekem végezni a büntetőmunkát határozottan nem tartozott a legjobb szórakozások közé - utána erősen megfontoltam, hogy a rellonosok nyomdokaiba lépek, és kiosztok néhány büntetést, csak, hogy a diákok érezzék az odafigyelést. Ki tudja, lehet, hogy még beindult volna az agyamban az endorfin termelés, és függővé válok.
Ahogy közelebb mászik, eszemben sincs elhúzódni - gondolom ezt részben az alkoholnak köszönhetem, részben pedig már pont kezdett idegesítővé válni a távolság. Pillantásomat nem fordítom el az övéről, ahogy az üveg felé nyúlok, aztán, mikor kitapintom a formáját mellettünk a földön, számhoz emelem, és dupla mennyiséget kortyolok belőle, jelezve, hogy mindkét állítás igaz. Ahogy végeztem, ismét a szemébe nézek, és vigyorogva mondom a következő állítást.
- Ez rád is igaz. És most meg fogsz csókolni. - Lehet, hogy lassan fogy az ital, de nekem már ez a mennyiség is erősítette az önbizalmamat, és engedi, hogy ilyen állításokat teljes magabiztossággal mondjak ki.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zora
INAKTÍV
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
|
Kornél - Mi más is érdekelhetne? - Emelem az égnek a tekintetemet, de mellette folyamatosan vigyorgok. Jó kedvem van, igyekszek azt hinni, hogy nem csak a whiskeynek, de a társaságnak köszönhetően is. Hogy jó csaj-e Lori, nem tudnám megmondani, hiába van női szemem, az ellenségeimben nem a külsejük az első, amit megnézek, hanem mondjuk, hogy mivel tudnának nekem ártani, vagy én milyen gyengeségüket tudom kihasználni. Például nála esetleg a túlzott bizonytalanságát irányomban. Hiába nem kell legjobb barátnőknek lennünk, együtt kell dolgoznunk, még legalább két és fél hónapig, ez idő alatt pedig jobb lenne, ha a Navine vezetősége egyben maradna.
- Ő az egyik háztársam, és egyben prefektustársam. Anno, amikor prefektusnak jelentkeztem, az ő helyére kerültem, és azóta nem szívlel, úgy gondolja, hogy minden lehetséges eszközzel ki akarom őt túrni. Ilyennek vette még... - Elharapom a mondatot, örülök, hogy túlléptünk a pasi-témán, nem vagyok benne biztos, hogy megint fel akarom őt hozni. Nincs kedvem róla beszélgetni, főleg nem Kornéllal, biztos vagyok benne, hogy megannyi más témát találhatnánk. Kicsit zavartan rázom meg a fejemet és vonok vállat, ezzel jelezve, hogy hanyagolnám a témát, ha lehet, bár nem reménykedek benne, hogy nem próbálja meg kihúzni belőlem az elharapott mondat folytatását.
- Szerinted, ha ellenemre lenne, még itt lennék? - Felvonom a szemöldökömet, de inkább csak költői kérdésnek szánom. Így is túlontúl biztos magában, nem kéne még növelnem az egóját. A csóknak minden pillanatát kiélvezem, nem gondolva Kornélon kívül senki másra. Nem először csináljuk ezt, reményeim szerint nem is utoljára, ahhoz túlságosan is élveztem. Más volt őt megcsókolni, mint eddig bárkit, agyam akaratlanul is felfedezte az apró különbségeket. Talán éppen a szabadság miatt élveztem ennyire az egészet.
- Furcsa, de... nincs. - Vállat vonok, és teljesen őszintén nézek fel a szemeibe. Hiába lebeg David arcának képe valahol a fejem fölött, és hiába "csalom meg" a szó szoros értelmében, nem éreztem bűntudatot. Ő hagyott itt engem egyetlen egy szó nélkül már vagy két hónapja, viselje el a következményeit. Én semmi rosszat nem csináltam azon kívül, hogy sodródok az árral. Azt pedig sosem ígértem neki, hogy a távollétében apácazárdába vonulok, és fülem, farkam behúzom.
- Még nem tudod, hogy mit kezdj velem - hangzik el számból a következő állítás. Nem voltam biztos benne, akár lehetett kész terve is, de nem úgy nézett ki... Ami egyáltalán nem volt probléma, hiszen én sem tudtam, hogy hová haladunk, vagy, hogy egyáltalán mi a célunk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Czettner L. Zora
INAKTÍV
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
|
Kornél Általában az egyszerű kapcsolatok híve voltam. Megvoltak a barátaim a helyükön, a testvéreim, a szüleim, azonban talán Lori volt az egyetlen, akit valamilyen szinten az ellenségemnek neveztem. Nem tudom, hogy miért gyűlölt annyira, amennyire tette, viszont a hozzáállásával kiváltotta az én rosszindulatomat is. Egy idő után már mindenben hibát keresett és mögöttes okokat, én pedig belefáradtam. Azóta is igyekszem elkerülni. Bár a vita nem éppen Daviden indult ki, neki is nagy szerepe lett benne - főként mivel lelépett mielőtt egyáltalán megpróbált volna kibékíteni minket. Nem mintha nagyon vágytam volna a társaságára, de navinés lelkem igényelte, hogy ne legyenek negatív kapcsolataim. Mégsem ment ez nekem annyira... Mindig irigyeltem Lucát vagy Emmát, amiért kedvesen tudtak hozzáállni mindenkihez (bár húgom esetében azért voltak kivételek), és lelkesedni tudtak bármi iránt. Én sosem voltam ilyen, nem is akartam ilyenné válni. Ez különböztetett meg minket.
Nem zavart különösebben Kornélnak a Lorelei külsejére vonatkozó kérdése, ő is pasiból van, azt hiszem, hogy valamilyen szinten még el is várhatók az ilyen megszólalások. Mindazonáltal még elképzelni sem tudtam volna őket együtt, részben, mert nem akartam, részben pedig mert egyszerűen csak nem illettek össze a szemem előtt. Kornélt a maga majd' két méter magas valójában a szőke hajával és az igéző szemeivel nehéz lett volna elképzelni bármelyik csaj mellett.
- Nem a pasi volt a fő oka - rázom a fejemet, átugranám legszívesebben az egész témát, de annyira éreztem, hogy itt fogunk leragadni. Igaza volt, szinte klisének tűnhetett az egész, hogyha Davidet állítjuk a középpontba. Azonban egyáltalán nem így volt, az ellenségeskedés főszereplői csak mi voltunk ketten, bármennyire furcsának is tűnhet két egymásnak feszülő prefektus, akik ráadásul egy házban vannak.
- Talán meguntam a hezitálást. - Vállat vonok, tényleg így van. Nem várhatok az örökkévalóságig, bármennyire is azt diktálja a lelkiismeretem, a helyzetünk pedig nyilvánvalóan nem olyan, hogy megkérdezhessem tőle, mi is van most velünk. Sokkal egyszerűbb, ugyanakkor bonyolultabb lenne, ha visszajönne a kastélyba. Lezárhatnánk az egészet és mindketten élhetnénk tovább az életünket - feltételezem külön-külön sem lenne nyomorúságosabb, mint együtt.
Pillantásomat az övé és a térdemen doboló ujjai között jártatom, nem tudok elszakadni tőle. Nem is akarok... Fogom magamat, és leveszem a kabátomat, majd magam mellé terítem, az alkohol hatására egyáltalán nem fázok, pedig - bár a széltől védve vagyunk -, egyáltalán nincs meleg. A válaszára meglepődök, de egy szó nélkül a számhoz emelem az üveget, és meg is húzom, kezdek ott tartani, hogy egyáltalán nem érzem keserű ízét, de azért még viszonylag józan vagyok.
- És megtudhatom? - Felvonom a szemöldökömet, de a mosolyom nem tűnik el. Nem tudom, hogy Kornél mit tervez velem tenni, de kétlem, hogy a jelenlegi állapotomban megállítanám.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
