Sokan tartottak neki hegyi beszédet arról, hogy a vonzalom, ami a férfihoz köti beteges és egészségtelen. Hogy senkitől nem szabadna ilyen szinten függni, egyénként kellene kiteljesednie, nem pedig valaki által. Valahol ezzel ő is tisztában volt, ugyanakkor a kapcsolatuk egy-egy aspektusát a mai napig hordozta, hiába teltek el hosszú évek, ha valami ilyen mélyen beleépül a mindennapjaiba, akkor szinte lehetetlenné válik onnan kigyomlálni. Például, kerülte más emberekkel a testi kontaktust, mert a férfi nem szerette, ha rajta kívül más hozzáért, kényesen figyelt erre és csak ritka alkalmakkor tett kivételt. Mégis akkor volt igazán boldog, felszabadul és önmaga, mikor vele volt. Akkor alkotott a legtöbbet, olvasott, tanult és tervezett, érdeklődött a világ iránt. Ez pedig a mostani életéről nem mondható el, gyakran az alapvető szükségleteinek ellátására is képtelen volt. Rengeteg fogyott, amit a ruhákkal igen ügyesen takart, de mikor a férfi keze elindult a ruhája alá, átfutott az agyán, hogy Asher esetleg számon kéri majd rajta...valamikor, de nem most. Talán most még fel sem fogta, hogy a szokottnál is törékenyebb. Helyette inkább csak rászorít, ami Zoéból egy fájdalomtól átitatott nyöszörgést váltott ki, egyúttal fel is korbácsolta az amúgy is háborgó vágyait. A kiszolgáltatottság érzése adrenalinnal telítette a vérét, a bőre felforrósodott, a szíve annyira gyorsan vert, hogy tisztán hallotta a fülében a zakatolást. A képességét nem tudja kordában tartani, akárhol is érinti meg a férfi, a félreismerhetetlen csípős bizsgerést garantáltan érezni fogja. A kezei remegtek, de amíg még szabadok voltak, úgy döntött, megszabadítja a férfit a pólójától, hogy a saját meztelenségével neki feszülhessen. A pillanat tört részéig eluralkodik rajta a kétségbeesés, bár fogalma sincs mit várt, de Asher teste pontosan olyan tökéletes volt, ahogyan emlékezett rá. Mintha márványból faragták volna. A csókja egyszerre volt hűvös és lázas, letaglózta a tudat, az emlék amelyen hosszú évek óta élt és amelynek a felidézését csak nagyon ritkán engedte meg magának, meg sem közelítette a valóságot. De sajnos túl hamar vége szakad, a figyelme pedig visszafordul a felkínált vér felé, Zoéban pedig tudatosul, hogy a dolog nem lesz kellemes. Hiába a vérjszomj, Asher csak félig volt vámpír, a harapása pedig nem volt alapos és tökéletes, ráadásul a kialakult helyzet, a hosszú, külön töltött évek nem segítenek abban, hogy vissza tudja fogni magát.
Egészen kicsúszik az asztal szélére, lábait szétveti, hogy a férfia lehető legközelebb tudjon hozzá férkőzni, majd anélkül, hogy a felső testét megmozdítaná, gyakorlott mozdulattal csatolja ki a férfi övét, megszüntetve ezzel az utolsó előtti akadályt. Miután végzett, az egyik keze természetesen ott marad, a másikkal megszorítja a férfi csuklóját.
- Tépd le!
Utal itt a farmernadrágra, ami még rajta maradt.

Mikor maga mögött hagyta a régi életét, többet között azt is megfogadta, hogy soha többé nem fog senkivel ilyen viszonyba kerülni. Gyűlölte magát azért, hogy Asher után mást is közel engedett magához, árulásnak érezte, folyamatos bűntudat gyötörte, így rövid úton lemondott erről is. Mert bár a testiség valahol kielégítő volt, mégsem érezte helyesnek.
Ha most még józan eszénél lenne, bizonyára meglepődött volna, hogy volt bátorsága ráparancsolni a férfira, de a türelmetlensége nem engedte, hogy elhúzza a pillanatot, talán egy másik alkalommal, talán a következő körben, mikor már egy kicsivel mindketten lenyugszanak, de most nem a finomkodás és az érzékiség van terítéken. Nem akarja kényeztetni, nem akarja húzni, el akarja venni, most...azonnal.
Úgy tűnik (szerencsére) Asher is ugyanezt érezheti, bár Zoé nem biztos benne, hogy az emberi oldala itt van még velük, az biztos, hogy nem ő dominál. Ezt máskor talán zokon venné, de most kifejezetten jól jön.
Mivel nem érkezett kifejezett utasítás arra, hogy nem szeretné, hogy megérintse, a karjait átfonja a nyaka körül, az elégedettségét pedig azzal fejezi ki, hogy elfojtva egy hangos nyögést, a férfi állába harap. A józansága megszűnik létezni, minden egyes idegszálával Asherre koncentrál, teljesen átadja magát neki, kiélvezve minden egyes pillanatot, ami a gyönyörhöz vezet.
Körmeit a férfi vállába vájja, először csak pulzálva, újra meg újra, majd végül nem tud mást tenni, mint rászorít, nyilvánvalóvá téve a számára, hogy hamarosan beteljesedik.

Asher ellentmondás nem tűrve szorítja le az asztallapra. Zoé ha akarna, sem tudna ellenkezni, a kezek határozottan szorítják le, annyira, hogy az már majdnem kényelmetlennek tetszik, számára mégsem az. Bár tehetetlen, de a tehetelnség minden pillanatát alaposan kiélvezni, mert nem tudhatja, mikor kaphatja ezt meg legközelebb. Talán soha. A félelem minden bizonnyal magával fogja ragadni abban a pillanatban, hogy visszatér a józan ítélőképessége, de előtte még hátra van az eufória.
Az egész teste megfeszül az élvezettől, görcsösen kapaszkodik az érzésbe, nem akarja még elengedni, úgy érzi nem kapott még eleget, és igaza is volt. Ahogy a ráhajol a nyakára, a tekintetével követi ameddig csak tudja, majd amint megérzi a húsába vájó fogakat, ismét elragadja valami, ő pedig csak sodródik az érzéssel, egyre mélyebbre és mélyebbre. A fájdalom, ami egyes alkalmakkor kínzóan hatott, az élvezet hatására eltompul, sőt, átcsap valami egészen másba. A vámpírok értettek hozzá, de Zoé biztos volt benne, hogy Asher jellemétől emberként sem állna távol az örömszerzés ilyen forrása. Hiszen sugárzott a lényéből a szürke hétköznapokban is. A tiszteletet parancsoló pillantás, a merev távolságtartás, szinte sütött belőle az a fajta szexuális éhség amiről az emberek nagy része csak könyvekben olvasott. Korábban Zoé is így volt vele, soha nem gondolta volna magáról, hogy valaha azért fog könyörögni, hogy kösse össze a kezeit egy nyakkendővel. Mégis megtette.
Az eufória lassan elmúlik, a fájdalom pedig, ami a gyönyört felerősítette, kezd inkább csak fájdalom lenni. Valahol a gondolatai peremén motoszkál, de túlságosan kivan szolgáltatva, hogy bármit is tegyen ellene, így az ajkába harapva vár, mint a világ legtürelmesebb embere, hogy a férfi, akit szeret megkaphasson mindent, amit csak akar...az utolsó cseppig.