A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879640#post879640][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.16. 17:08[/b][/url]

Az arcára simítom a jobb tenyerem, hüvelykujjammal cirógatva, miközben biztatóan mosolygok rá. - Minden rendben lesz - mondom ki, és bár ebben nem vagyok száz százalékig biztos, hiszen az képtelenség, mégis optimistán állok hozzá. Úgy érzem, mindennel szembe tudunk nézni mi ketten és kihozni a helyzetből a legjobbat, és ez a legfontosabb. Bólogatok a válaszára, ezt mégiscsak neki kell tudnia, meg éreznie, hogy lesz jó és működőképes, ha van rá esély, és bármit is dönt, bármire is jut velük, én mellette állok. Ebben azért határozottan biztos vagyok, éppen annyira, mint abban, hogy vele szeretném leélni az életem, bármi is vár ránk. Válasz helyett puha csókot nyomok az ajkaira, mielőtt még szóba kerülne az én családom is. Ők könnyebb esetnek ígérkeznek véleményem szerint. Talán aggódni fognak majd a vérfarkaskór miatt, de kétlem, hogy ne tartanák tiszteletben a döntésem. Egyikük sem olyan, aki mindent jobban szeretne tudni másoknál, és ismerve őket szerintem hamar megszeretik majd Mátét egyébként is.
- Szerintem jól ki fogtok jönni egymással, ő is szeret utazni is, meg apu mellett tanult ezermesterkedni - egészítem ki gyorsan azt a listát, mosolyogva még mindig. Nem aggódom ezen a legkevésbé sem. Az pedig igazán tetszik, hogy így gondolkodik a kiállításról, és nem fog kelleni győzködnöm, hogy de jöjjön már el velem vagy ilyesmi. Nem lep meg azért, mert már tudom, hogy igazán kedves és figyelmes ember. Az lepne meg, ha egyszer valami undok dolgot mondana, mert azt nem nézem ki belőle. Közben viszont újra felbukkan Manci néni, majd őt követi Béla bácsi is a beígért süteménnyel.
- Nagyon szépen köszönjük - veszem át a dobozt egy hálásnak szánt, barátságos mosoly kíséretében, amit erőltetnem sem kell Máté kedvéért, pedig bevallom, számítottam rá, amikor először felhozta, hogy bemutatna a családjának. Hamarosan eltűnik aztán az öreg házaspár az ablak mögött, Máté pedig felveti, hogy maradjunk még a téren. - Tökéletes. Nem is tudtam, hogy van kedvenc padod. Ki kellene derítenünk, mit nem tudunk még egymásról. - Sok mindent tudok már, és bízom benne, hogy a legtöbb fontos dolgot már egyébként is elárulta, az utazásairól például rengeteget mesélt, ahogy a kórról is egyre többet tudok meg.  
- Szeretnél kimenni a szüleidhez is? Vagy mára ennyi elég volt és azt majd máskor? - kérdezem meg leülve a már említett padra és nyomok egy puszit az arcára. Erőltetni ezt sem szeretném. A doboz sütit leteszem magam mellé, és ha megkapom tőle a bundáskenyeret, el is kezdem kibontogatni. - Az illata mennyei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879705#post879705][b]Fülöp Máté - 2024.06.20. 18:33[/b][/url]

- Jól hangzik, ha meg tudunk osztozni a feladatokon, akkor egész jó dolgok is kisülhetnek belőle. Például az a kiülő, amit Esther többször megjegyzett már. Megnéztem, és lehet, hogy tudok hozzá szerezni alapanyagot. - ha pedig együtt tudnánk csinálni az öccsével, úgy vélem, az építő lehetne akár ránk nézve is. Véleményem szerint nincs nehéz személyiségem, de csak remélni merem, hogy nem játszom majd túl a szerepemet. - Nem is kérdeztem még, hogy ő a párjával jön, vagy egyedül most ide? - vagy, hogy van-e párja, van-e egy olyan lány vagy fiú, aki megérintette annyira, hogy elköteleződjön mellette. Nézem a nagyszüleimet, ahogy figyelmesen szemlélik a lányt, aki mellettem áll, és biztos vagyok benne, hogy mind a kettejük arcán ott van egy halvány mosoly. Sok év telt el, ki tudja, talán rendezni tudjuk a viszonyunkat, én semmiképp sem vagyok ellene, de megértem, ha ők inkább megmaradnának a tisztes távolságnál. Azonban most először érzem azt, hogy ez talán még működhet is, pedig előtte egymás mellett álltunk a temetésen, sőt, együtt voltunk színházban is. A gondolatnál a nagyira pillantok, akinek talán ugyanaz jár a fejében, mint nekem. Emlékszem rá, ahogy kicsit előre dőltem, amikor megláttam Gittát a színpadon és mielőtt belegondoltam volna, megkérdeztem a mellettem ülő nagyimtól, hogy ki ő. Most pedig itt áll mellettem. Ő abban a pillanatban tudta, hogy ez most más, talán jóval, előbb is, mint, hogy én rádöbbenhettem volna.
- Egy egész életünk lesz ám rá, hogy ezeket kiderítsük, ha most gyorsan elsorolunk mindent, lehet, hogy unatkozni fogunk a következő hatvan évben. - nyilván nem, és igaza van, sok minden nem tudunk még, de nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami megváltoztatná az érzéseinket. - A legjobb bundáskenyér. - húzom fel a lábam, és fordulok féloldalasan felé, törökülésben, hogy a sajátomat kezdjem el bontogatni és egy jó nagyot harapjak belőle. - Mikor játszod legközelebb Violát a Vízkeresztben? - kérdezem mellékesen, mint aki kicsit terelni szeretné a témát a szüleiről, ám valójában ez a terelés, így mielőtt túljátszanám, bólintok. - Kimehetünk hozzájuk, csak akkor a virágbolt felé menjünk előbb, beugrok virágért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879718#post879718][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:45[/b][/url]

- Ó, tényleg? Az igazán nagyszerű lenne, és szerintem Ambrus meg szívesen segít majd - válaszolom neki mosolyogva, bizakodón. Igazán nem kételkedem egy percig sem abban, hogy remekül ki fognak jönni ők egymással. Sok közöst látok bennük, és úgy látom, már Máté is, ami igazán jó kezdet. Megrázom aztán a fejem a kérdése hallatán, mielőtt megszólalnék.
- Nincs senkije, amennyire tudom. Lekötötte az utazás és a fotózás, de remélem, majd azért lassan ő is megtalálja az igazit. Bár még csak huszonegy éves, nincs is lekésve semmiről - felelem, ezzel egyelőre le is tudva ezt. Azt nem tudom, hogy esetleg alkalmi kapcsolatai voltak-e vagy úgy bármi, de olyan mérvadó, akiről beszámolt volna, biztos, hogy nem akadt. Ezeket mégiscsak mondjuk egymásnak, bármilyen szűkszavúak is néha a leveleink. Tudott ő is Daniról is, sőt Mátéról is elsőként számoltam be neki, ha Esthert nem számoljuk, de az amúgy is más, ő már inkább a lelkem másik fele egyébként is. Akkor is tud mindent, ha nem is mondom. Közben megkapjuk a bundáskenyeret, és még sütit is csomagolnak mellé Manci néniék. Igazán kedvesek, pozitív csalódás kicsit számomra ilyen szempontból Máté családja, bár azt továbbra sem értem, és szerintem soha nem is fogom megérteni, hogy hogy képes bárki lemondani róla vagy hátat fordítani neki. Én nem tudnám megtenni.
- Igazad van - hagyom helyben a válaszát széles mosoly kíséretében. Azt máris tudom legalább, hogy van kedvenc padja a Boglyas téren, és éppen ez az, amire leülünk. - Azt elmesélhetnéd viszont, hogy miért éppen ez a kedvenc padod. Minden mást meg majd felfedezünk abban a hatvan évben. - Ezen nem fogunk összeveszni. Kétlem mondjuk, hogy unatkoznánk valaha is, el se tudom képzelni magunkról, hogy ne találnánk valami érdekeset, de nem vitatom, hogy még bőven felfedezhetünk mindent, nem kell most azonnal, főleg, ha hosszútávra tervezünk egymással. Márpedig a hatvan év elég hosszú idő ilyesmire. Kibontom közben a bundáskenyeret, és én is beleharapok, hogy aztán hümmögve helyeseljek arra, amit mond. Örülök, hogy elhozott ide. Nem csak a bundáskenyér miatt, hanem azért is, mert így lassan csak egyre jobban része leszünk egymás életének, hiszen már a fél családja ismer is.
- Hmm... évadzárónak kerül műsorra majd még, úgyhogy tulajdonképpen hamarosan. Júniusban. Majd bevihetlek próbára is, ha szeretnéd - válaszolom némi gondolkodás után, közben jóízűen rágva a kenyeret addig is, féloldalasan fordulva felé, egyik lábamat magam alá húzva, a másikat meg a pad mellett lóbálva. - Rendben, igazán nem nagy kitérő - mondom rámosolyogva. Aranyos tőle, hogy virágot visz, és nagyon szeretem, hogy ilyen. Nekem is virágot küldött hónapokkal ezelőtt, és valójában még azelőtt levett a lábamról, hogy tudtam volna ki is ő. Azóta is ott virul mindkét csokor a nappaliban, mert bűbájt szórtam rájuk. Nem akartam, hogy elszáradjanak vagy elhervadjanak. Megeszegetem lassan a kenyeret közben, időnként rajta felejtve a tekintetem. Ez a reggel is igazán tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879774#post879774][b]Fülöp Máté - 2024.06.22. 19:28[/b][/url]

- Nagyon várom már, hogy találkozzak vele, meg a szüleiddel is. - tudom, hogy azt egy kicsit bonyolultabb lesz megszervezni, de nem akarom sokáig halogatni. Főleg, mivel hagyományos úton szeretném megkérni a kezét. Előtt az édesapjával beszélnék, aztán az édesanyjával, végül pedig, ha megkaptam az áldásukat, akkor vele. Sőt, az öccsét is meg fogom kérdezni a dologról, ha végre megismerhetem.
- Bőven ráér még, jobb ez, megélni mindent és úgy révbe érni, hogy azt mondhatod, nincs benned hiányérzet. - én legalábbis így érzem magam, mint majdnem olimpikon, nagyon vérfarkas világjáró. Nekem minden megvolt, ami szerettem volna, és álmomban sem hittem volna, hogy az út végén ő vár majd.
- Az egész téren ez az egyetlen olyan pad, amit úgy helyeztek el, hogy mindent láss. A többinél szinte mindenhol van egy zavaró tényező. Itt ülve viszont látsz mindent. Szeretem csak nézni az embereket, látni a hétköznapi arcukat. Emellett szemmel tudtam tartani a nagyszüleimet is, hogy minden rendben van-e velük. - két igen fontos tényező, és azt hiszem, ők is örültek, hogy szemmel tudtak tartani. Talán még most is örülnek, mert látom, ahogy meg-meglibben a függöny. Néznek minket, de nem zavar, mert ez azt is jelenti, hogy fontos vagyok nekik.
- Igen, meg elmennék az utolsó előadásra is. - ha már egyszer lezárják vele az évadot, mi éppenséggel megnyithatnánk valami újat. Sűrű hetek jönnek, sok rokonlátogatással, sokszor feltéve ugyanazt a kérdést, és remélve, hogy három áldás után egy igennel is gazdagabban megkezdeni a következő hónapot. Egyszerűen tudom, hogy őt akarom. Most is, holnap is, örökre. Amikor végez, elveszem tőle a szemetet, és az enyémmel együtt dobom ki, hogy utána a kezéért nyúljak, és a virágbolt felé vegyük az irányt, majd ki a temetőbe. Nem éppen szokványos kellemes reggel, mégis, én nyugodtnak érzem magam ettől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879858#post879858][b]Székely-Hadobás Xénia - 2024.06.24. 10:40[/b][/url]

Ádám
outfit

Apa felajánlotta, hogy fizeti az albérletet, ha szeretném, de egyelőre nemet mondtam. Szeretek a kastélyban lakni, és az sem baj, hogy nem tudok teljesen bezárkózni, mint otthon, mert mindig van valaki a közelben. Nem baj az, hogy emberek közé kényszerülök. A mesterire is ezért jöttem vissza részben. A dokim azt mondja egyébként is, hogy ki kell lépnem a komfortzónámból és szembe kell néznem a félelmeimmel, másképp nincs fejlődés. Ezért is vagyok most itt is, a stúdió előtt. Tudom, hogy tartozom legalább egy magyarázattal, hogy miért tűntem el úgy a VAV után, mintha elnyelt volna a föld. Mély levegőt veszek, aztán lenyomom a kilincset. Van bennem késztetés, hogy inkább megforduljak és visszamenjek a kastélyba, úgy tenni, mintha nem is tudnék róla, hogy nemrég visszaköltözött Bogolyfalvára, vagy levelet is írhatnék, de tudom, hogy Henrik most kezdené ingatni a fejét, hogy nem ezt beszéltük meg és nem futamodhatok meg minden elől. Zavartan ttúrok bele a hajamba, nézelődve a stúdióban, majd bizonytalanul kezdem igazgatni a felsőmet. Valamiért zavar hirtelen, hogy rövidnek érzem, hiába van kint nagyon meleg amúgy. Kicsit se feltűnő, mennyire nem érzem jól magam itt most éppen, de ha már eljöttem idáig, nem most fogok megfutamodni. Meg tudom csinálni.
- Szia - köszönök végül. A mosolyomat félszegnek érzem, bár fogalmam sincs, kívülről milyennek látszik. Megemelem a kezem, tenyérrel felé, de ez is csak egy meglehetősen félszeg intésre elég, mielőtt még a témára térnék, remélve, hogy nem küld a pokolba. - Hallottam, hogy ide költöztetek. Szép stúdió. Én meg... azt hiszem, tartozom egy magyarázattal meg egy bocsánatkéréssel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879938#post879938][b]Markovits Bence - 2024.06.25. 15:58[/b][/url]

Sürgősen kell vennie új pennákat - hiába van már toll, meg ilyesmi, ő valahogy szereti a ahogy serceg a toll a pergamenen -, ezért a Boglyas tér közeli boltok felé igyekszik. A mai napja elég hektikus volt, mert Bűbájtanon egész jó volt, még Kakasi is megdicsérte. Viszont Bájitaltanon semmi sem sikerült, és mivel az volt az utolsó órája, eléggé mufurc képpel vágja át a kastély és a falu közötti utat. Annyi azért még van benne, hogy akik ráköszönnek, kapnak tőle egy hellót, de úgy megy előre, mint akit megvertek, és menekül valami elől. Keresztül kell vágtatnia az Árnyas sétányon is, amit sikerrel abszolvál, csak egyszer majdnem felbukik egy nagyobb gödörben, amit azért nem vesz észre, mert eléggé feldúlva közlekedik. Néhány keresetlen szó és egy lábon pörgés után, viszont folytatja az útját, most már kicsit higgadtabban. Épp ekkor ér a Boglyas térre, ahol felnézvén megpillant egy nagyon ismerős fiatal nőt. Meg is áll egy pillanatra és jól megnézi magának az ismeretlen ismerőst. Beugrik neki, hogy ki lehet. Nemrég csórt el pár újságot Bazsi ágya alól, és az egyik nagyon megtetszett neki. INKantáció. Talán a fivére tetkókat szeretne? Nem tudja, de az éppen szembejövő rendhagyóan kinéző lányt felismerni véli. még a nevét is megnevezte, úgyhogy elindul felé határozottan.
- Helló, te Leonie vagy? - csillogó szemekkel nézi a másikat, és reméli, hogy nem bocsánatkérés lesz belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880012#post880012][b]Fellner Ádám - 2024.06.29. 14:08[/b][/url]

Lett egy gyakornoka, ami nem kis újdonság az életében, korábban ugyanis nem kellett mentorálnia senkit, de Ádám ehhez most úgy áll hozzá, mint egy újabb kihíváshoz. Azon túl még jó is, hogy van ez a diák, mert így legalább akad egy kis segítsége, és ha épp el kellene mennie valahová, akkor nyugodtan rábízhatja addig az üzletet. Most is épp Petyának magyaráz, az egyik eszközt próbálják helyrehozni, ami legutóbb elromlott.
- Ott állítsd rajta egy kicsit a szöget, utána el tudod vágni vele méretre a képeket. Ezzel állíthatod itt, hogy pontosan mekkora is legyen a fotó - magyarázza épp, mikor hallja, hogy nyílik az üzlet ajtaja, ám még mindig nem néz fel, csak mutogat a vékony, nyurga, szemüveges srácnak. Fura, de egy kicsit saját magát juttatja az eszébe.  - Máris jövök, egy pillanat - szól hátra. - Oké, na így jó lesz. Ezeket kéne megcsinálni, mert délután jönnek érte. Ott az alsó fiókban találsz borítékokat - kicsit hajolgat, mutogat, majd ezután egyenesedik fel és fordul sarkon. - Szép napot, elnézést kérek! - köszön barátságos mosollyal, de ahogy előrébb lép, megakad pillantása az ismerős vonásokon, enyhén szólva meg is lepődik, mintha szellemet látna. - Öh, helló - bár évek teltek el, nem nehéz felismernie Xéniát, hisz túl sokat nem változott a lány, most is csinos, mint annak idején. - Jaja, ideköltöztünk nem olyan rég - feleli, bár egy kicsit furán érzi magát most, hogy újra látja. - Hühhm - tarkójához nyúl, általában ezt teszi, ha kissé frusztrált, mert nem is tudja, hogy mit mondjon most, így ennyi idő után. - Nem hiszem, vagyis…ami volt, elmúlt -  teszi hozzá, hisz ő már nem haragszik, meg aztán ő sem volt ártatlan, és az ilyen dolgok mindig két emberen múlnak. - De hogyhogy itt? Mi járatban? Rég láttalak - egy kicsit talán kíváncsi is, hogy mi is történt Xénivel, vajon merre járt, miért is tűnt el csak úgy épp, mikor alakult volna már valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880082#post880082][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.07.01. 18:26[/b][/url]

Homlokát ráncolva figyeli a fiatal nőt, tényleg a könnyebb kommunikáció érdekében tett javaslatot a tegeződésre, de úgy tűnik, hogy még ezzel is falakba ütközik. Bárhogy próbálkozik, nem tud átlendülni egyről a kettőre ezzel a kolleginával, ami mélyen kezdi egyre jobban frusztrálni. Nem ehhez van hozzá szokva, márpedig az élet sajnos ilyen és úgy tűnik, hogy épp egy komolyan problémás személyiséget sodort elé. Tényleg nem bírja tovább, hiába próbálkozott mindennel is, azért vannak határok, melyeket ha túlfeszítenek, neki is elege lesz a dolgokból. - Elég volt! - emeli meg a hangját, amikor elhangzik a felháborodott kérdés. - Maga nem dolgozik, nem csinál semmit, az érkezése óta csak akadékoskodik, játssza a csitrit, pedig már nem tizenhat, mégis úgy viselkedik! Az sem érdekel, ha a legtehetősebb ember az apja, vagy aranykanállal született a szájában, nem ér-de-kel! - mondja mindezt már tagoltan és jól érthetően. - Nem gyenge az idegrendszerem, egyszerűen nem bírom elviselni az ostoba, beképzelt és legfőképp alkalmatlan kollégákat! Maga be sem akar illeszkedni, volt már egyáltalán valaha is munkahelye? Idejön nagy mellénnyel és úgy beszél vissza, mintha ez teljesen normális lenne! Nem én vagyok a cégvezető, de én vagyok a felettese, ha tetszik, ha nem! És ha azt mondom, hogy menjen haza, akkor menjen haza! Végeztünk mára! Szedje össze a holmiját, és nem kell többet bejönnie - veti oda ingerülten, mert a hölgy elérte a célját. Atlast egyébként kenyérre lehetne kenni, de ilyen arrogáns nővel még soha életében nem volt dolga és nem is hajlandó addig foglalkozni a másikkal, míg az nem veszi végre komolyan azt, hogy ez egy munkahely, nem pedig egy kutyakozmetika és barbie ház.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880280#post880280][b]Székely-Hadobás Xénia - 2024.07.13. 10:13[/b][/url]

Ádám

Nem ez volt életem legegyszerűbb döntése. Elbújni a világ elől elég könnyen ment évekkel ezelőtt, egyszerűen csak egy reggel nem jöttem ki a szobámból, mint előtte minden nap, és senkinek fel sem tűnt. Rendben, ez talán így nem teljesen igaz, mert érkezett pár bagoly még az elején, de minél hosszabb ideje nem válaszoltam, annál inkább megfogyatkozott a számuk, végül pedig teljesen el is tűntek. Pár hétbe telt csupán, vagy lehet, hogy hónapba, de összességében meglepően gyorsan elfogyott mindenki lendülete, miközben én hallgattam. Az a helyzet, hogy meg is értem. Én is ezt tettem volna mindenki helyében, hiszen nem válaszoltam senkinek semmire, mint akit elnyelt a föld. Néha azt is kívántam, bár meg is nyílt volna alattam, de sose történt meg, pedig egyszer még egy kósza hullócsillaggal is bepróbálkoztam. Hiába. Utólag belegondolva nem látom ezt akkora bajnak, hiszen sokkal több minden áll még előttem, mint azt akkor gondoltam volna, és ebben a sok mindenben az is benne van, hogy ha már nem kerestem egy tornyot a világ végén, ahol mindenki elől elbújhatnék egy életre, akkor tartozom néhány embernek egy magyarázattal meg egy bocsánatkéréssel. Ami Ádámot illeti, gondolkodtam, hogy levelet írok neki, de könnyű volt odázni a dolgot azzal, hogy úgysincs meg a pontos címe, nem tudom, hova költöztek. A bagoly jó eséllyel megtalálta volna, de nem igyekeztem annyira. Most viszont, hogy váratlanul visszaköltözött ide, mégse kerülgethetem éveken át.
- Szia... szia... - köszönök ismét zavaromban, mintha itt ki is merülne a szókincsem hirtelen, pedig már olyan szépen elképzeltem fejben, hogy mit mondok majd. Még gyakoroltam is úton ide, de most mégis egy szempillantás alatt szétesik minden. Nehezen sikerül összehoznom aztán két ép mondatot is, bár ez sehol nincs attól a monológtól, amit fejben elképzeltem. A beszélgetést előre lejátszottam párszor, de hát mint minden az életben, ez sem úgy alakul a valóságban aztán, amitől csak még jobban izgulok. A fejemet kicsit oldalra döntöm, aztán meg a cipőm orrát kezdem nézni, bólogatva arra, ahogy megerősíti, hogy visszaköltöztek, aztán meg azt mondja, hogy ami volt, elmúlt. Végtére is négy éve volt, tényleg.
- Én... hát... én csak ezért... bocsánatot akartam kérni, amiért eltűntem, akartam írni is, de nem tudtam, pontosan hova is költöztetek... a VAV után meghalt a nagymamám, ha még emlékszel rá... és eléggé megviselt. Nem hiszem, hogy jobb lenne tőle, de senki mással sem tartottam a kapcsolatot... - magyarázkodom, messze nem olyan összeszedetten, mint azt szerettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880422#post880422][b]Leonie Milburn - 2024.07.19. 23:19[/b][/url]

Egy újabb cigi. Végre egy kis nikotin kerülhet a tüdőmbe a hosszas, másfél órás fodrászkodás után, amit Brightmore szervezett le nekem azzal a fura csajjal. Figyelj, nem tudtam vele mit kezdeni, mert túl sokat beszélt és tiszta zoomie volt, de el kell ismerjem, jól dolgozik a csaj. Levágta megfelelően, égetés nélkül kiszőkítette a tincseimet és még meg is emelte a hajamat, szóval egy szavam se lehet. Mára egyelőre nincs több tervem, estére van beígérve egy fotózás az INKantációhoz, majd elhoppanálok oda később. Addig ellébecolok itt, esetleg megkukkolom Leó pasi jelöltjét, akiről a múltkor mesélt nekem. Őszintén kíváncsi vagyok rá, és melegen ajánlom is neki, hogy komolyan gondolja a bátyámmal, különben Thobias sorsára jut... jobb esetben.
Az ismeretlen hang irányába fordultam, amint a nevemen szólított. Számból kilógott a cigi, én pedig nagyra nyitott kék szemekkel pillogtam a szőke srácra. Nem, nem ismertem és nem is volt ismerős meg semmi. Valószínűnek tartottam, hogy a magazin miatt ismerhetett fel - igen, ez logikusnak hangzik. Két ujjam közé szorítva a bagót, kihúztam a számból és teljes testtel fordultam addigra a másik felé.
- Én vagyok - feleltem egyhangúan - Autogramot szeretnél? - jött csuklóból a kérdés, mert másra annyira nem is tudtam tippelni. Esetleg egy közös selfie...? Még az is belefér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880676#post880676][b]Markovits Bence - 2024.07.28. 20:03[/b][/url]

Teljesen felhergeli magát ő, aki amúgy nem menne oda senkihez, de most valahogy úgy érzi, hogy nincs vesztenivalója. És amúgy is, ha lesz egy közös kép, vagy aláírás, vagy bármi ettől a lánytól, Bazsi irigykedni fog rá. Pedig az igen ritka, általában fordítva van, még ha Bence nem is ért legtöbbször egyet fivére tetteivel, gondolataival. Ettől függetlenül persze, hogy imádja, még ha jól seggbe is rúgná napi ötször... legalább. Csak hát nem az a vérmes ifjú, nem úgy, mint látszólag Leonie, aki most is különlegesen néz ki, legalábbis az ő számára mindenképpen.
- Inkább randi - kuncog egyet, de aztán megköszörüli a torkát. - Bocs, csak vicceltem, vagyis... á, mindegy! A kép az szuper lenne! Meg meghívlak valamire, ha ráérsz. Egyébként tegnap láttam először az INKantációt, szóval ez biztos Merlin bűvös műve! Amúgy bejön a hajad - jó, hogy nem körbe nem ugrálja a lányt. Pedig akár még ahhoz is lenne kedve, de inkább egy sütihez, persze a fotóhoz is. De a süti azért süti! - lehet, hogy a tesóm tetkót akar, azért vett ilyen újságot. Vagy szerinted a benne lévő lányok miatt? - tűnődik, mert ez csak most jutott eszébe. Ki tudja, hogy Bazsinak éppen milyen kattanása van, de az is lehet, hogy Lilinek akar egy tetkót. Honnan tudná? De azért reméli, hogy a lány nem zavarja el gyorsan, az kínos lenne azért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880679#post880679][b]Leonie Milburn - 2024.07.28. 21:40[/b][/url]

Rohadtul gáz, hogy még manapság is vannak olyan földhözragadt szarrágók, akik csak vinnyogni tudnak egy cigarettázó nő láttán. Miért fáj az nekik, hogy saját döntésem miatt lassan akarom kinyiffantani magamat? Ha már az élet nem tudott ennyi fos után megtörni, akkor hadd legyek már a magam ura. Köszi-puszi.
Tüdőmet megtöltötte a korábban beszívott nikotinos füst, majd azt kifújva fordultam a fiatal srác irányába. A randi szóra jobb szemöldököm szaladt az égbe egy egészen rövidke pillanatra, majd csak álltam előtte lenyűgözetlen arccal, hogy döntse el végre, mit szeretne. Viszont erre szerencsére nem kellett sokat várjak,  hamar tovább kezdett beszélni hozzám. Helyes. Egyelőre a válasz előtt beleszívtam egy utolsó slukkot a cigibe, aztán földhöz vágva azt jól eltapostam a bal lábammal. Ne nézz így rám, úgyse fogok elsétálni a legközelebbi kukáig, most épp társalgok, vagymi.
- Miért is ne? Add a telefonod és kattintok egyet! - nyújtottam elé a kezemet, kérve a kütyüt - Egy kávé is jól esne. De ne költs rám! - léptem egy mosollyal a fiú mellé és megvártam szépen, hogy lereagálhasson. Ha esetleg nem lenne telefonja - ami hülyeség, még néhány előkészítősök kezében is láttam egyet-egyet megfordulni -, majd csinálok én a sajátommal. Hogy kerül el hozzá? Kinyomtattatjuk Budanekeresden, úgysem jártam még sokat a főváros mágusnegyedében - sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880681#post880681][b]Markovits Bence - 2024.07.28. 22:00[/b][/url]

Neki nincs baja azzal, hogy a vele szemben álló lány dohányzik. Ő is kipróbálta, nem jött be, de menő ettől még. Legalábbis a tesója szájában, aki ugye az ikre, jól nézett ki, szóval ő nem botránkozik meg ezen, amíg a lány el nem dobja a cigijét és végre rá figyel rendesen. Teljesen kész lesz, mint a költségvetés, fangörcsöl, mint egy tini. Pedig valódi oka nincs rá, mert nem igazán ismeri Leonie munkásságát szinte semmilyen módon. Csak az az egy magazin, mégis átéli ezt, hogy most vele foglalkoznak és még csak el sem küldik. Tapogatni kezdi a zsebeit, és természetesen először a rossz zsebébe nyúl, majd előhalássza a telefonját. Olyan nagyon amúgy nem tudja használni, szóval a feloldás után átadja a lánynak.
- Tessék - mondja és beáll a lány mellé. Igyekszik nem tolakodó lenni - ő is utálja, ha csak úgy hozzáérnek -, de ha a másik kezdeményez, azt hagyja. Mosolyog, amíg Leonie megoldja a fényképet, majd ráugrik az ajánlatra. Vigyorog, mint a tejbetök, aztán rájön, hogy elég idiótán néz ki, miközben megnézi a képet és elteszi a telefont.
- Ööö, ugye nem tűnők őrültnek? Csak nagyon megörültem - és nem megőrültem, tenné még hozzá. - A kávé jó ötlet! Akkor menjünk -  mutat előre illedelmesen a kezével a Patrónum felé. - Egyébként Bence vagyok, Markovits Bence, csak mert az nem ér, hogy én tudom a neved, te meg nem az enyém. És ki tudja, később lehet, hogy meg akarsz keresni valami miatt, aztán meg nem tudnád a nevem. Kár lenne! - vigyorog, és elindul a lány melett kellő távolságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881553#post881553][b]Fellner Ádám - 2024.09.14. 11:57[/b][/url]

Valóban meglepi a lány felbukkanása, már csak azért is, hogy ennyi idő után bocsánatot akar kérni. Akkoriban tényleg szarul érintette, hogy Xéni egy szó nélkül eltűnt, mert táplált érzéseket a lány irányába, miközben egy szörnyű tragédia emlékével is küszködnie kellett. Egy kicsit úgy érezte, hogy Xéni magára hagyta őt a bajban, és akkor még haragudott is rá, de azóta tényleg évek teltek el, az érzések elmúltak, már leginkább csak a kérdőjelek maradtak benne. - Geri tudta a címem - utal ezzel az egyik legjobb barátjára, akit a lánynak is bemutatott, így ha nagyon szeretne kötekedni, akkor megtehetné, viszont a nagymama halála hírére elkomorul. - Ó basszus, sajnálom - ezt őszintén mondja, mert emlékszik a nénire, kedvelte is őt. - Jó figyelj - megvakarja az állát, aztán közelebb tesz pár lépést, nem akar a pult túloldaláról ilyen dolgokba belemenni. - Nem haragszom már, meg értékelem, hogy eljöttél bocsánatot kérni, csak…fuh, tudod azért szarul esett, hogy szó nélkül eltűntél, mert fontos voltál nekem és előtte nem rég vesztettem el Leilát is. Téged nem akartalak, de eléggé elárulva éreztem magam. Na mindegy, rég volt…csak most így nem tudok erre mit mondani - őszintén ezt gondolja. - Na és, mit csinálsz mostanában? - azért érdekli, hogy mi lett Xénivel, mert régen tényleg nagyon közel állt hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881766#post881766][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 13:52[/b][/url]

Ráérsz? Kávézunk?
Remegő kézzel pötyögtem be életem két legnehezebb szavát. Én... én nem is tudom, talán még most sem fogom fel teljesen. Pedig Karina még a vizsgálóban is bent volt velem, ő is tisztán hallotta, amit a doki kimondott, és amire én még csak gondolni sem tudok. Megkaptam tőle, ő nem kímélt, holott legszívesebben szőnyeg alá söpörném ezt az egészet, csak... az sem tarthat sokáig. Tudom, hogy a levitás házvezetőnek igaza van, ahogy anyu is. De a nagyszüleim teljesen ellentétes véleményen vannak, mint... mi, engem pedig újabb hullám gyűr maga alá.
Tudom, hogy beszélnem kell vele, neki is legalább annyi joga van hozzá, mint nekem, de nehéz. Hiába jó a kapcsolatunk, hiába beszélünk... ez nagyon kezdetleges egy ekkora teherhez, és nem érzem, hogy bármi jogom lenne őt kész tények elé állítani. Nem is lennék rá képes.
Bemegyek az Espressoba, gyorsan kikérem a két italt, és most igazán sietősre fogom, mert... talán túl akarok esni ezen. Mintha csak egy kellemetlen tűszúrás lenne.
Noha csak egyszer voltam a stúdióban, mégsem tévesztem el az irányt. Sokszor azt hiszem, hiába város, képtelenség itt eltévedni.
Óvatosan nyitok be, de az ajtó felett lévő csengettyű így is jelzi, megjöttem, mint egyszemélyes felmentősereg.
- Hűűű ez a múltkor nem volt itt. Már most készülsz a Halloweenra? - nem mondom, hogy nem illetődök meg az életnagyságú csontváz láttán, de annyi lélekjelenlétem azért van, hogy nyújtsam neki a papír poharat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881767#post881767][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 15:34[/b][/url]

Nem mondom, egy kicsit meglepett az, amikor Mari kitalálta azt, hogy szeretne nekem segíteni a boltban. Először nem is akartam, hogy odajöjjön, de már annyira unatkozott odahaza és annyira érződött rajta az, hogy szívesen tenne-venne, mire végül beleegyeztem. Úgyis közeledett a halottak napja és volt is már ötletem arra, hogyan is lehetne feldobni az üzletet, így pont kapóra jött két kéznyi segítség. Pár óra elteltével már nagyban benne voltunk a munkában, ezért örültem is annak az üzinek és a kávémeghívásnak. Miért is ne? Vissza is írtam, hogy innék, ha be tudna ugrani az üzletbe, mert jelenleg kicsit sok a munka. Ó igen, mert hogy hétvégén esküvő volt és azokat a képeket kellett még feljavítanom a legjobb minőség érdekében. Éppen egy képen dolgoztam, amikor csilingelt a csengő, s megjött a felmentősereg. - Áh, helló, jó hogy jöttél! - köszöntem mosolyogva, Lillának mindig örülök, na meg a kávénak is. - Aha, mondhatjuk - mosolyogtam rá, és kiléptem a pult mögül. - Mi a helyzet furkász téren?- kíváncsi voltam, hogy a múltkori akcióval sikerült-e örökre elűznünk őket, vagy még mindig visszatérnek-e a lányhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881768#post881768][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 15:55[/b][/url]

Nagyon próbálom rendezni a vonásaim, azt láttatni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Útközben megint csak felhívom Karinát, hogy erőt gyűjtsek, közben pedig serényen próbálom kiűzni a fejemből a... problémát.
Hihetetlen, még most hihetetlen számomra, hogy szinte pillanatok alatt képes felfordulni az életem. Elég egy apró felismerés, némi számolás, aztán egy halálfutam a Benzsay-ig. A várakozás... az volt az idegőrlő, főleg egyedül. Hogy hiába kutattam a fejemben egy név után, senkit nem tudtam odahívni, hogy segítsen...várni.
Karinát is az első pánikroham közepette hívtam fel, mikor azt láttam, amit nem szerettem volna. Amire nem hiszem, hogy valaha is készen tudok állni. Szerencsére a levitások pótmamája azóta is fogja a kezem. Nem ereszt el. Nagyon szeretem.
Még az út is hosszabbnak tűnik, pedig biztosra veszem, hogy nem toldották meg az utcát, de szerencsére így is odaérek.
- Tudok segíteni valamit? - pislogok körbe, hisz nagyon szívesen segítek én bárkinek. Ádám meg láthatóan úszik itt a munkában, lehet nem is ez a legmegfelelőbb alkalom, de ha nagyon őszinte akarok lenni... van erre megfelelő alkalom? Azért még erőt gyűjtök, mégsem ronthatok rá szegényre ajtóstul.
- Valamivel jobb, de biztosra veszem, hogy még jár oda egy pár. Nem is tudom már, mi a rosszabb a szétcsúszott drogos a lábtörlőmön, vagy a fúrkászok - erőtlenül nevetek, mert nagyon rég tudom, hogy nekem el kell onnan mennem, most meg aztán főleg, de... egyszerűen nem volt időm ezzel is foglalkozni.
- Csinszka volt, úgyhogy most tuti tökéletes - osztom meg vele csillogó szemekkel, és leteszem a kis válltáskám, majd keresek egy helyet, ahová leülhetek, míg megiszom. Nem kell engem itt kínálgatni, fel tudom találni magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881769#post881769][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 16:10[/b][/url]

Érdekes volt a mi kapcsolatunk, sosem voltunk a legjobb barátok, még csak abban sem voltam biztos, hogy a barátjának tart-e, vagy szimplán valakinek, akivel olykor jól elüti az időt, az viszont még nekem is feltűnt, ha valami nem stimmelt nála. Márpedig most látszott rajta, hogy valami nyomasztja. - Nem, köszi. Retusálnom kell a képeket, árnyékolásokat tenni rá, vagy megszüntetni, ahol kell, mert tökéletes emléket szeretnének - el is nevettem magam, mert nem értettem az ilyen felkéréseket. Volt, aki szerette a természetességet és az sem zavarta, ha látszott rajta a felesleg. Ez a pár viszont nagyon szigorú kritériumokat állított fel. - Mondjuk…ha nagyon unatkozol, van ott pár kép, amiket borítékba kellene pakolni  - jutott eszembe ez a kis meló, bár valószínűleg Mari is megcsinálná, csak szerintem még a díszekkel bíbelődött a raktárban. - Na de szerintem ne dolgozz, nem azért jöttél, hanem hogy kávézzunk - mosolyogtam rá, kilesve kezéből a gőzölgő italt. - Mi, már megint drogos van a lábtörlőn? - erre rosszallóan ráztam meg a fejem, mert ez még a furkászoknál is komolyabb probléma volt. - Jelentened kellene az aurorparancsnokságon, de tényleg! - ez lett volna a legjobb módja annak, hogy távol tarthasson ilyen alakokat az ajtajából. A kávéba közben belekortyoltam, ki is ült az arcomra, hogy mit érzek. - Mennyei. Üdvözlöm Csinszkát - jegyeztem meg nevetve, köszönet neki a kávéért. - Akkor ezért vagy ennyire magad alatt? - utaltam vissza a küszöbén heverő drogosra. - Vagy történt valami más?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881770#post881770][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 16:36[/b][/url]

Jóformán semmit nem tudok róla. Kedvelem, vicces... okos és szinte azonnal ugrott, mikor segítséget kértem, nem is kért cserébe semmit. De Damiannal eltört bennem valami, és nem is akartam arra gondolni, hogy legyen mellettem bárki, aki... tartósabb egy kiló kenyér szavatosságánál. Azt lezártam, dolgoztam magamon és elengedtem, de képtelen lennék újra csinálni.
- Életük legszebb napját örökítetted meg, még szép, hogy tökéletes képeket szeretnének - biccentek, hisz én teljesen megértem ezeket az elvárásokat. Ráadásul akkor a nők általában extrán dilisek, így igazán nem kell meglepődni pár elrugaszkodott gondolaton.
- Nyilván, de ne viccelj. Arra születtem, hogy dolgokat pakoljak borítékokba - próbálok szépen nézni, mert úgy érzem, nekem arra szükségem van. Igazából bármire, ami kicsit is szünetelteti ezt a folyamatos kattogást. Őszintén csoda, hogy nem jár a lábam közben.
- Az a baj, hiába jelenteném, nem tudnak mit csinálni. Daróczi próbálta annak idején eltakarítani őket, de... az az ő helyük. Páran csak azért lakunk ott, mert nem akarunk egy szobán osztozni három másik emberrel, és mikor eldöntöttük, nos... nem engedhettünk meg egy normálisabb lakást... - ecsetelem neki, hogy azért ez nem ennyire egyszerű. Bár már nem is jár át annyira rettegés, persze pálca nélkül még így sem hagyom el a lakást. Kortyolnék egy újabbat, de a hirtelen bekérdezés miatt, megáll a pohár a kezemben egy ponton.
- Sose voltam túl jó abban, hogy elrejtsem az érzéseim... és... igazából nem - szusszanok, majd újra körbenézek, csak hogy találjak valamit, amibe kapaszkodhatok.
- Igazság szerint, oka van annak, hogy jöttem.... beszélnünk kéne - nézek rá óvatosan, de annál komolyabban. Próbálom jelezni, hogy ki fogom én bökni, csak kell még idő. Nem jönnek a szavak.
- Emlékszel, mikor a Star Warsos dolgon röhögtünk, aztán.....? - őszintén bízom benne, hogy érti mire célzok, még az ajkam is beharapom.
- Szerintem, vagyis ez így teljesen biztos... azzal a fénykarddal gond volt - lehet ezt ennél szebben közölni? Aligha hiszem. Arcomra viszont kiül a pánik és a tanácstalanság. Egyszerűen... rettegek. És mégis elhagyta a szám. Valóság lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881773#post881773][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 18:33[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy a nők képesek megértőek lenni más nőket illetően, ezzel mondjuk nem is volt gond, a legtöbb biztosan hasonlóan gondolkodhatott az esküvői képeket illetően. - Oké, akkor majd ha a Tiéd lesz, ott is figyelnem kell, hogy jól fotózzak - kacsintottam rá, úgymond előre stoppolva is a feladatot, mert neki nagyon szívesen készítenék képeket, még ingyen is, nászajándékba. A munkával kapcsolatos megjegyzésére csak elmosolyodtam, nem akadályoztam meg abban, ha segíteni szeretne, csinálja nyugodtan. - Ha ezt előre tudom, akkor áthívtalak volna már korábban is - utólag fel is villant bennem, hogy miért is ne jöhetne néha pakolni, akár még munkát is tudnék neki ajánlani, ha érdekelné. Jelen pillanatban viszont szívesebben beszélgettem vele, mint hogy munkáról diskuráljunk, így kortyoltam a forró kávét, míg mesélte az elképesztő helyzetet az otthonát illetően. - Valami megoldás csak van, ott van a városvezetés, nekik is meg lehetne említeni, a tanácstagoknak. Értem én, hogy ők voltak ott előbb, de valahogy helyre kéne tenni ezt a várost - motoszkált benne némi politikai ambíció, egyelőre azonban elvolt az üzlettel és a fotózással. Az viszont nem tetszett neki, hogy Kamillának és a hozzá hasonló fiataloknak ilyen helyeken kell élniük. - Ha meg tényleg nincs más lehetőség, akkor lehet, hogy valami más környéken kéne albérletet keresnetek. Csak van még olcsón kiadó lakás nyugisabb környékeken. Majd megkérdezek pár ismerőst - ajánlottam fel, hátha van valaki, aki kiadná a lakását. Ezután jött a nem várt hidegzuhany, ugyanis mikor kicsit is jobban feszegettem az állapotát, olyan dolgot hozott szóba, amitől belém fagyott még a lehelet is. Megtorpantam a kávéivás közben, a homlokom ráncba futott és nem is akartam elhinni azt, hogy vajon jól értem-e, hogy arra, gondol, amire gondolok. - Várj csak…emlékszem és…ugye nem azt akarod mondani, hogy…terhes vagy?? - érthetetlen, hogy honnan jött ki belőlem az a szoprán szerű hang, de riadtság szőtte át a kérdésemet, teljesen lesápadtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881774#post881774][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 18:45[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy arra lesz alkalmad - de kedvesen mosolygok rá ennek ellenére. Nincs sem a rövid, sem a hosszú távú terveim között, hogy férjhez menjek. Mondjuk az sem volt, hogy.... mindegy.
- Nem is értem, miért nem tetted. Tudod, ez a segítség dolog oda-vissza működik ám - nem kioktató a hangom, és még csak nem is korholom, épp csak felhívom a figyelmét arra, hogy én is felveszem a telefont, ha szüksége van valamire. Nem tehetek róla, így vagyok beállítódva.
A Pramberger helyzetre is csak legyintek, hisz jelenleg a problémám nagyobb, azzal meg megtanultam együtt élni... többé-kevésbé. Bárcsak azt is megtanították volna, hogy közöljek ilyesmit egy jó formán idegennel, akkor most nem lennék ennyire suta és idétlen, és nem tőle várnám a megoldást a problémámra. Nagy szerencsém, hogy Ádinak szinte azonnal leesik, és nem nekem kell kimondani, de sokkal jobban még ettől sem érzem magam.
- Hidd el, én tényleg nem szeretném ezt mondani, de... - inkább odasétálok a táskámhoz, és kiveszem belőle az összehajtogatott papírt és odanyújtom neki, olvassa el. Ha kimondva nincs is, azon leírva igen, és az orvosi pecsét a garancia rá.
- Én is csak egy hete tudom... vagy másfél... - nem tudom, hány nap telt el azóta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881775#post881775][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 19:07[/b][/url]

- Hé, azért annyira nem vagyok öreg - nevetem el magam, értem egyébként, hogy mire is gondol, de próbálom inkább megnevettetni, mert nem értek vele egyet. Miért is ne mehetne férjhez, hisz csinos, biztosan pár év múlva oltár elé vonul majd valakivel. - Gondoltam, hogy sok a dolgod, de legközelebb szólok majd - bólintok rá egyet, és valóban elgondolkodom azon, hogy majd később megkérdezzem, nincs-e szüksége munkára a suli mellett. Jelenleg van egy eladó srác, de rá az elmúlt időszakban nem mindig lehetett számítani, Lillával talán jobban is járnék. A beszélgetésünk viszont egész más vizekre evez, s döbbenten kérdezek rá arra, ami az elmondása alapján egyértelműnek tűnik, még sem akarom elhinni. - De? - még mindig döbbenten nézem, az fel sem tűnik, hogy a raktárban abba maradt a mozgás, csak Lillára összpontosítok, majd arra a papírra, amit megmutat, s amiben feketén-fehéren is szerepel az eredmény. - Bassza meg - csúszik ki a számon, nem tehetek róla, de nehéz lepleznem azt, hogy mennyire nem örülök ennek a hírnek. Mi nem vagyunk együtt, egyszerűen csak elkezdtünk kavarni egy buliban, aztán valamiféle haverság lett köztünk extrákkal, erre most elém tol egy papírt, ami alapján várandós. Le is kell ülnöm, ezért a pult mögött magasodó bárszékhez hasonló széket választom, arra telepszem és újra átfutom a papíron szereplő eredményeket. - És…és akkor most miért? Úgy értem…gondolom, hogy elveteted? - ez lenne a lehető legjobb döntés a helyzetünkben, de jó lenne, ha végre mondana is valamit Lilla. - Vagy meg akarod tartani? Egyáltalán jó ez az eredmény? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881776#post881776][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 19:28[/b][/url]

Bárcsak maradhatnék ennél a kedélyes csevegésnél, de egyrészt a feszültségem nem oldja, másrészt, ezt a dolgot meg úgyse lehet odázni a végtelenségig. Abban viszont biztos vagyok, hogy jól döntöttem, hogy ezt megosztom vele is, elvégre... csak beletette a maga részét.
A reakció az, ami meglep igazából. Durvábbra számítottam, vádaskodásra, kétkedésre, vagy nem is tudom, az én hibáztatásomra, mert nyilván én vagyok a hibás. Nem azt mondom, hogy akkor jobban bíztam benne a kelleténél. Akkor annyira magam alatt voltam, hogy csak úsztam az árral, tényleg ostoba voltam, és meg is van az eredménye. Hagyok neki időt, nem szólok közbe, mert én is kaptam időt akkor ott feldolgozni, de nem volt elég... még most sem vagyok képes.
- Nem tudom... ostobaság lenne hagyni, hogy... épp csak letettem a VAV-ot. Én ügyvéd akarok lenni, vagy tanár... élni az életem, és a kutyáimért nem tudok kellően felelősséget vállalni... - neki is elmondom az érveim, de ezek csak rólam szólnak, az én életemről, meg a terveimről... önzőnek érzem magam.
- Az eredmény teljesen jó és biztos, ahogy az is, hogy te tetted bele a részed, de ha szeretnéd megnézethetjük más orvossal is. Ezért jöttem. Nem dönthetek egyedül, mert... nem csak az enyém. Tudnod kell róla, de én nagyon félek... nem tudom elképzelni, hogy anya legyek. Jó anya - nem megyek közelebb, én visszaülök a helyre, amit találtam, de ettől sem jön meg a komfort érzet. Menekülni szeretnék. Csak ki innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881777#post881777][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 20:04[/b][/url]

Teljesen ledöbbentett ezzel a hírrel, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Szó sem volt köztünk arról, hogy kapcsolatunk legyen, nem hogy épp egy gyerek fűzze össze az életünket. Ráadásul, ahogy jobban végig néztem rajta, mintha már látni is véltem volna a jeleket. Hogy nem tűnt fel ez, amikor nála voltam és kiűztük a furkászokat? Igazából az fel sem merült bennem, hogy netán másé lehetne, mert valamiért nem tűnt olyannak, aki hetente cserélgetné maga mellett a partnereket. - Persze, hogy az lenne - bólintottam egyetértően, hisz még suliba járt, egyáltalán nem volt erre felkészülve, ahogy én sem. - Hát ez rohadt jó - ráztam a fejem, lerítt rólam az, hogy mennyire nem örülök ennek az egésznek. Szerintem más sem örült volna ennek a helyemben, főleg úgy, hogy semmi ilyen nem szerepelt a terveim közt. - Mert szerinted én el tudom magam képzelni apának? - kérdeztem vissza, talán egy kicsit tapló is voltam, nem tudom felmérni, de idegességemben törtek fel belőlem így a szavak. - Az lenne a megoldás, ha…elvetetnéd - nyilván nehéz volt ezt így kimondani, már csak azért is, mert egy életről volt szó, de ha reálisan átgondoljuk, mindkettőnk számára ez lenne a legjobb választás. Ekkor viszont hirtelen elhúzódott a függöny, s a raktárból előlépett Mari, alias Schneider Mária, az anyám. - Fellner Ádám, ugye ezt nem mondtad komolyan? - nézett rám szigorúan, aztán mellénk lépett és alaposan szemügyre vette Lillát is, én meg köpni nyelni nem tudtam. - Felültetett a fiam? - érződött, hogy tudni akar mindent, mintha bíró lenne, úgy igyekezett kiszedni az igazat Lillából, miközben felém emelte a kezét, hogy csöndre intsen, pedig még meg sem szólaltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881778#post881778][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 20:19[/b][/url]

Beharapom az ajkam, mert annak semmi értelme, ha most nekiesek, így is látja rajtam, hogy nem lebegek rózsaszín felhők között az örömtől. Tudom... tudom én, hogy vannak nők, akik pontosan ezt használják ki, hogy képesek ilyen baleseteket szándékosan előidézni, de... én nem akartam semmit. Ádámtól sem. Örültem, hogy lett egy új barátom - akit erős túlzás barátnak állítani - és ennyi.
- Oké, próbálj megnyugodni. Annak semmi értelme, ha most egymásnak esünk, és kikiáltjuk a másikat bűnbaknak. A helyzet az, hogy te is ugyanolyan hülye voltál, mint én - csak azért beszélek ennyire nyugodtan és békülékenyen, mert teljes mértékben megértem őt.
- És hidd el sajnálom, szándékosan sose tennék ilyet senkivel - úgy érzem, közölnöm kell ezt vele, mert nem bírnám ki, ha még azzal is meggyanúsítanának, hogy ez mind... direkt történt.
- Igen - biccentek, kicsit talán meg is könnyebbülve, de valahol... nem is tudom, nem érzem helyesnek. A nagyiék annyit szajkózták a saját álláspontjukat, hogy... de én viszont tudom, hogy tényleg ez a legjobb megoldás.
Amit nem tudok, és amivel nem számolok, az az, hogy nem csak ketten vagyunk. Nem csak Ádám sápad le, én is két perc alatt, és ha nem lenne elég, az újabb émelygés is rám tör. Még szerencse, hogy amúgy is ülök.
- Nem... mi nem... ő nem... ez egy... baleset - hevesen rázom a fejem, és sűrűn pislogok a nőre. Aki Ádám anyja. És akinek el kellene magyarázni, mi is történt. Az anyjának.
- Csak összetalálkoztunk egy szórakozóhelyen, és.... semmi komoly - talán annyira ismeri a fiát, hogy tudjon ezekről a dolgairól, mert azt meg én állítom határozottan, Ádinak sem az volt az első olyan estélye.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881779#post881779][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 20:40[/b][/url]

- Megnyugodni? Hát ne haragudj, de egy ilyen hír után ez nem olyan egyszerű -  megráztam a fejem, lehet, hogy neki volt már ideje a vizsgálat óta feldolgozni a híreket, engem viszont hidegzuhanyként ért, és még emésztenem kellett. Az életem egy pillanat alatt lepörgött előttem, és már magam előtt láttam a sok pelenkát és azt, hogy vége a karrieremnek, és mindennek, amit még csak kitűztem célul magam elé. Nem azt mondom, hogy egy napon nem akartam volna apa lenni és családot alapítani, de nem így képzeltem azt el, szerelem nélkül egy félresikerült balesetből. Pillantásom rávillant, mikor hülyének nevezett, majdnem szóltam valamit, de inkább magamban tartottam, mert tényleg nem lett volna jó ötlet összeugrani, már csak azért sem, mert szerintem ezt Lilla sem így tervezte, s ezt a szavaival is alátámasztotta. - Jó, gondolom, hogy nem akartad Te sem…ez…hihetetlen - még mindig a fejem ráztam a döbbenettől, amit követett a másik, miután az anyám is a képbe került. A sokktól szinte elfeledkeztem arról is, hogy a raktárban van és hallhatja a beszélgetésünket. Most viszont már tagadni sem tudtam volna előtte, hisz elég egyértelmű volt az, hogy mibe csöppent bele. Szigorú volt, mint mindig, ha hülyeséget csináltam, most sem tűrte, hogy magyarázkodjak, inkább Lillára volt kíváncsi, mintha bennem nem bízhatna.- Baleset? - pillantása rám villant és megcsóválta a fejét. - Gratulálok fiam, azt hittem, hogy ennél több eszed van..- még mindig rázta a fejét. - Tisztában vagytok azzal, hogy milyen döntésre készültök? - rám nézett, majd Lillára. - Ne hallgass a fiamra, alaposan gondold át, hogy mit szeretnél, Ádám támogatni fog, erről kezeskedem - szigorú pillantása megint rám vetült, én meg már értetlenül tártam szét a karjaimat és a fejemet ráztam, nem tetszett, hogy anya csak úgy beleszól. - Annyi idős voltam, mint Te, amikor teherbe estem Ádámmal, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy megszületett. Ha megteszitek azt, amiről az előbb beszéltetek, utána egész életetekben bánni fogjátok, hogy mit tettetek. Egy életről van szó, nem vághatjátok csak úgy el. Ha ahhoz volt eszetek, hogy hemperegjetek, akkor vállaljátok a következményeket is! - nem javasolta, szinte már követelte tőlünk ezt, köpni nyelni nem tudtam, Lillára néztem, hogy ő vajon mit gondol erről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881780#post881780][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 20:58[/b][/url]

Nem vágok közbe, tényleg hagyom, hogy a maga sajátos módján dolgozza fel az elmúlt perceket, hisz nekem tényleg előnyöm van. Volt pár napom, ami bár nem segített, de... akkor is volt. Csak ülök, és a papírpoharat nézem, de nem igazán van kedvem a kávéhoz. Kedvem ahhoz lenne, hogy felkapjak magam meg a táskám, és vissza se nézzek, de az sem old meg semmit.
Ezt csak tetézi a nő hirtelen felbukkanása, a monológ, amit harmadszor hallok, és egyre nagyobb lelkiismeretfurdalást okoz. Persze, hogy tudom... egy teljesen ideális helyzetben, ennek a beszélgetésnek nem kellene megtörténni, de ez a helyzet nem ideális.
- Nem állok készen egy gyerekre - most már az idegen nőre is könyörgőn nézek. Sose akartam, sose irigykedtem azokra, akiknek volt. Igen, Lucient megszerettem, de az a kisfiú imádni való, de... még akkor sem jött meg a kedvem, egy sajáthoz.
- A fiával meg jó formán nem is ismerjük egymást. Hogy vághatnánk így bele bármibe is? - hol Ádámra nézek, hol az anyjára, de ugyanolyan tanácstalanul, még a tekintetem is ködösödik, mert nem akarok ekkora nyomást. Eddig mindig ösztönösen tudtam, mit kell tennem, de most... most is tudom, de mégis egy részem ellenzi, de azt is tudom, hogy nem csak az én életem teszem tönkre. Bárhogy is döntök, valaki megissza annak a levét. Én nem akarom ezt. Ennyire nem vagyok felnőtt. Karinát akarom.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881781#post881781][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 21:13[/b][/url]

- Nem állsz készen, de felelőtlenül azért összebújtál a fiammal? - Mari elég keményen bánt velünk, Lillával is, amihez azért nem volt joga. - Állj már le, Mari - így hívtam, már kiskorom óta, mert mindenki így hívta a közegemben, így szoktam meg. - Te csak maradj csöndben! - keményen szólt rám, aztán visszapillantott Lillára, de amint meghallotta, hogy mi is a helyzet kettőnk között, azon nyomban felém fordult, és egy kis saller érte a fülem tövét, ahogy megsuhintott. - Nem ismered? Ezt tanítottam neked, hogy így bánj a lányokkal? Szégyelld magad Ádám! - már égett a fejem, olyan kellemetlen és ciki volt ez, dühös voltam, hogy az anyám így bánik velem, mintha még mindig egy nagy gyerek lennék. - Hogy hívnak ifjú hölgy? - kérdően pillantott Lillára. - Azt javaslom, hogy kezdjétek megismerni egymást, van…ahogy elnézlek, nagyjából nyolc hónapotok arra, hogy úgy várjátok ezt a kicsit, ahogyan illik. Ádám, ne kelljen benned csalódnom! - még rám szegezte a pillantását, aztán sietősen távozott a boltból, még a kifüggesztett csontváz is beleremegett. - Ő..volt az anyám- sóhajtottam. - Ne haragudj, hogy így beszélt, kicsit vehemens tud lenni. És támogatlak amúgy, csak..érted - megvontam a vállaim, mert természetes, hogy nem fogom magam kihúzni a feladat alól, de továbbra sem voltam biztos abban, hogy ezt a babát meg kellene tartanunk. Egyikünk sem volt felkészülve rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881783#post881783][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.21. 21:51[/b][/url]

Nos... roppant bátor módon húzom magam össze, mert ez... jogos. És megkaptam már, és persze, hogy egyből látom nagyanyám arcát is a nőé mellett, aki legalább ennyire vehemens volt. Épp csak megspékelte azzal, hogy egyáltalán tudom-e, ki a gyerek apja. Csalódtak bennem, tudom én.
- Lilla.... Kamilla - azt ezt követő döbbenettől meg csak ennyit vagyok képes kinyögni, ezt is halkan. Az egész elém táruló jelenettől olyan érzésem van, hogy nem kellene itt ülnöm, és végignéznem. Ez túl... személyes... nem tartozik rám, elvégre családról kettőnk között szó sem volt. Szerintem bátran kijelenthetem, egyikünk sem tervezett a másikkal semmi komolyat. Az viszont vitathatatlan, hogy a nőnek igaza van.
- És te a keresztnevén szólítod? Ne csodálkozz, hogy taslit kapsz - egy halvány, vérszegény mosoly mégis csak az arcomra kúszik, de hamar el is tűnik onnan. Képzelem, mit gondolhat most rólam az anyuja.
- Akár a nagyim. Hidd el, ő sem beszélt virágnyelven, és állt neki babusgatni... de neki is ugyanaz a véleménye - szinte érzem, hogy az ajkam már-már véresre rágtam, és nem lettem sem nyugodtabb, sem oldottabb. Sajnos a probléma se szűnt meg magától.
- Köszönöm, ezt azért jól esik hallani, de... érted - szerencsétlenül érzem magam, kezeimet is összefonom, mert.. nem is tudom, mit várok. Valamit. Bármit. Hogy elmúljon és felébredjek. Igen, leginkább azt.
- Viszont most jobb ha megyek. Van egy olyan érzésem, lesz még pár körötök, de ha segítség kell.... tudod - hisz felajánlottam neki, és ezek után meg főleg segítem megértetni az anyjával, hogy attól még Ádám jó gyerek volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881803#post881803][b]Fellner Ádám - 2024.09.22. 12:38[/b][/url]

Mari nagyon nincs jókedvében, amit valahol nem csodálok, de a saját helyzetemből kiindulva már kellemetlen a jelenléte, és az is, ahogy próbál beleszólni az életünkbe. Szegény Lillát is úgy kérdezgeti, mint egy nyomozó, látszik a lányon is, hogy kellemetlenül érzi magát. A taslit követő megjegyzésre csak megrázom a fejem, lehet, hogy a lány ezen tud egy kicsit mosolyogni, én viszont csak még rosszabbul érzem magam ezután, tök égő, hogy ennyi éves fejjel még mindig így kezel. Jobb is, hogy távozik, különben most vesztünk volna össze. - A nagyid is ezt gondolja? - meglep ez, azt hittem, hogy csak az anyám van ilyen véleményen, de az, hogy az idősebb generáció hasonlóképp vélekedik erről, elgondolkodtat. Lehet, hogy tényleg megbánnánk egy ilyen döntést, de ha nem tesszük meg, akkor benne van a pakliban, hogy örök életre elrontjuk a jövőnk.
- Értem, persze. Tudom, hogy a kettőnk döntése valahol, de leginkább szerintem a Tiéd, mégis csak a Te tested, meg érted, rád hárul a nehezebbik része - és valóban, ehhez én legfeljebb csak asszisztálhatnék. Azért felajánlom a támogatásom, hogy tudja, bárhogy is dönt, azért számíthat rám, nem leszek olyan, mint az apám, aki elhúzott a francba, nem vállalva a felelősséget. - Tudom, köszi! Beszéljünk majd akkor pár nap múlva, hogy akkor mi legyen - adok két puszit megszokásból, és megvárom, míg távozik. Ezután kéne valahogy rendeznem a gondolataimat, de nem megy, kész káosz van bennem, és már a kávé sem esik jól. Az anyám meg visszajön, és szigorú pillantásával találom magam szemben, jön életem következő egy órája, egy hosszas prédikáció, hogy mit és hogyan is kellett volna csinálnom, és hallgathatom azt, hogy ő rendes fiút nevelt, nem pedig olyat, aki így viselkedik…