Herlai Hélia

Minden tapintással kellemes hangzásba borítja a termet. Felsóhajtok. Érintése selymes. Csakúgy suhannak rajta az ujjaim... Szinte hozzá se kell érjek. Minden rezdülésével betölti a szívemet, azt a magányos és egyre mélyülő űrt... Jó vétel volt ez az új fémhúr csomag! Kicsit nehezebben megy vele a játék, mint a közepes erősségű társával, viszont szebben szól. Az ujjaimnak úgy is mindegy, olyan érdekesek, hogy Donovan odaadja a pálcatestet és ahogy rámarkolok,azon nyomban simára csiszolom! Érzem, hogy minden rezgéssel eggyé válok: a hátam beleborzong, talpam alatt összegyűlik az energia és forrón bizsereg. Armand csakúgy szeli a billentyűket! Az új számunkat megeszi reggelire! Misi is hozza a formáját. Most csak mi hárman tartjuk itt a frontot, épp egy próbakoncert közepén. Kínosan jön ki, mert ott mondogattam Noának, hogy mennyire jó lenne húsvét környékén a koncert. De betett Misinek, hogy még a nagyanyját is elvesztette frissen - két napja. Szegény pára! Gréta a gyakornoksága és magánélete közt libikókázik folyton. Somit meg csak sodorja az élete. Szokás szerint. Ennek ellenére találni elszórtan plakátokat az iskola falain belül: a legtöbb ismert terem mellett, annak ajtaján, a mosdó csempéin... "Próba koncert szerdán a Munka ünnepén - várunk szeretettel". Számítottam arra, hogy lesz mondjuk három nézőnk, mint eddig és azzal beérjük. Viszont rajtunk bandatagokon kívül vagyunk vagy tízen. És még mindig nyílik az ajtó!
- When i look at you, i hold my breath so long - éneklem pont, aztán megpillantom a szőkeséget. Nem ismerem, de akkor úgy is vehetnénk, hogy amit éneklek, innen, távolról, neki szólnak - Your icy blue feathers are truly beautiful.
Ilyenre időzíteni! A 'When i look at you" egy lassabb rock számunk. A későbbi sorokban benne van az őszinte, mélyen érzett szerelem, a szerelmünk lassú elvesztése és emiatt pár leheletnyi melankólia, amit a karizmámmal - aurámal - igyekszek egyensúlyban tartani. Már csak az kéne, hogy a közönségem sírva fakadjon. A szám egy maledictus történetét meséli el, ahol a férfi olyan nőbe szeret, aki egyre többször veszi fel az állat alakját, és lassan egybeforr vele elfelejtve, hogyan kell embernek lenni. Mondjuk ez már next level filozófia, hisz amúgy se tudjuk igazán, hogy kell azt csinálni. Mástól lessük el azokat a technikákat, amiket aztán gyakorlatba ültetünk.
- Tears falling down, life is over for you. Just because you don't know how to be human anymore... - A második versszak végét énekeltem az előbb és ez a refrén kezdete. A lány épp egy jégkék tollú madárrá változik, és könnyezik, mert minden egyes átváltozásnál attól tart, hogy többé nem tud visszaváltozni. Tekintetemmel keresem azt a lányt, aki nemrég mintha beljebb mászott volna, hogy az ezután következő, pörgősebb gitárszót neki ajándékozzam.

Herlai Hélia

Minden tapintással kellemes hangzásba borítja a termet. Felsóhajtok. Érintése selymes. Csakúgy suhannak rajta az ujjaim... Szinte hozzá se kell érjek. Minden rezdülésével betölti a szívemet, azt a magányos és egyre mélyülő űrt... Jó vétel volt ez az új fémhúr csomag! Kicsit nehezebben megy vele a játék, mint a közepes erősségű társával, viszont szebben szól. Az ujjaimnak úgy is mindegy, olyan érdekesek, hogy Donovan odaadja a pálcatestet és ahogy rámarkolok,azon nyomban simára csiszolom! Érzem, hogy minden rezgéssel eggyé válok: a hátam beleborzong, talpam alatt összegyűlik az energia és forrón bizsereg. Armand csakúgy szeli a billentyűket! Az új számunkat megeszi reggelire! Misi is hozza a formáját. Most csak mi hárman tartjuk itt a frontot, épp egy próbakoncert közepén. Kínosan jön ki, mert ott mondogattam Noának, hogy mennyire jó lenne húsvét környékén a koncert. De betett Misinek, hogy még a nagyanyját is elvesztette frissen - két napja. Szegény pára! Gréta a gyakornoksága és magánélete közt libikókázik folyton. Somit meg csak sodorja az élete. Szokás szerint. Ennek ellenére találni elszórtan plakátokat az iskola falain belül: a legtöbb ismert terem mellett, annak ajtaján, a mosdó csempéin... "Próba koncert szerdán a Munka ünnepén - várunk szeretettel". Számítottam arra, hogy lesz mondjuk három nézőnk, mint eddig és azzal beérjük. Viszont rajtunk bandatagokon kívül vagyunk vagy tízen. És még mindig nyílik az ajtó!
- When i look at you, i hold my breath so long - éneklem pont, aztán megpillantom a szőkeséget. Nem ismerem, de akkor úgy is vehetnénk, hogy amit éneklek, innen, távolról, neki szólnak - Your icy blue feathers are truly beautiful.
Ilyenre időzíteni! A 'When i look at you" egy lassabb rock számunk. A későbbi sorokban benne van az őszinte, mélyen érzett szerelem, a szerelmünk lassú elvesztése és emiatt pár leheletnyi melankólia, amit a karizmámmal - aurámal - igyekszek egyensúlyban tartani. Már csak az kéne, hogy a közönségem sírva fakadjon. A szám egy maledictus történetét meséli el, ahol a férfi olyan nőbe szeret, aki egyre többször veszi fel az állat alakját, és lassan egybeforr vele elfelejtve, hogyan kell embernek lenni. Mondjuk ez már next level filozófia, hisz amúgy se tudjuk igazán, hogy kell azt csinálni. Mástól lessük el azokat a technikákat, amiket aztán gyakorlatba ültetünk.
- Tears falling down, life is over for you. Just because you don't know how to be human anymore... - A második versszak végét énekeltem az előbb és ez a refrén kezdete. A lány épp egy jégkék tollú madárrá változik, és könnyezik, mert minden egyes átváltozásnál attól tart, hogy többé nem tud visszaváltozni. Tekintetemmel keresem azt a lányt, aki nemrég mintha beljebb mászott volna, hogy az ezután következő, pörgősebb gitárszót neki ajándékozzam.

Stephen Zimmermann

Herlai Hélia

Benne van a lehetőségek arzenáljában, hogyha kihagyunk valamit, sose derül ki, hogy kedveljük-e, így aki csak megtisztelt minket a figyelmével, annak hálás voltam. Tíz azért remek nézőszám, illetve az érkezővel most már tizenegy. Először nem szó szerint neki éneklek, ezért, hogy épp erre a lassú melankolikus rockzenére sikerül besétálnia, a merő véletlennek köszönhető. Komikusnak mondjuk komikus, főleg amikor aztán tényleg kiszúrom őt a közönség soraiban. Egy aranyos szöszinek tűnik, aki közelebb jön és próbál elvegyülni, sőt nem, inkább elhúzódni, amikor aztán pár sort intézek felé. Meg merném kockáztatni, hogy zavarban van, ami természetes. Nem ő az első aki áldozatul esett mesterkedésemnek. Rábízom, mennyire érzi magát szerencsésnek a kisasszony, hogy az egyik leglassabb számunk legvégére sikerült betrappolnia. Körülötte páran lágyan ringatóznak. Akadnak itt párok is, ahol a csávó szerelmesen átkatolja szíve választottját a derekánál vagy haját simogatja. Aztán számunk végeztével úgy tapsolnak, mintha a Budapest Parkban lennénk. Jól esik az elismerés még Armandnak is, aki le se meri venni ujjait a billentyűkről, mert ismeri a dörgést és tudja Misivel együtt, hogy mi következik.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy ekkora beleéléssel toltátok a When i look at youra! Nehéz lenne megmondani, mi is ihlette ezt a dalt. Azt hiszem a megfoghatatlan magány, a szerelem utáni vágy és az érzelmek hajszolása, ami mind kitehetne egy filozófia könyvet. Persze tudom, hogy ma délután nem ezért vagyunk itt, szóval mit szólnátok, hogyha felpörögnénk? - kérdezem mosolyogva.
Meglepetten hátralépek egyet a sűrű tapsvihartól amit válaszul kapok. Biztos, hogy nem egy kviddics meccsen játszunk? Az említett dal egy kőszívű szőke nőről szól, aki azért ragadja meg a férfiak figyelmét mert ezzel a viselkedésével kéreti magát. Többen ismerik szerintem, mint a When i look at yout, és jobban preferálják a vidám ritmusa miatt. Gyorsan lerakom Bulletet és átváltok egy fekete elektromos gitárra. Amennyire szeretem az akusztikust, annyira nem illik a lefestett kompozícióba. Biztosra megyek, hogy minden rendben a kábelével, aztán ujjaimat kényelmesen elhelyezem a húrokon és megpendítem. Jól hallható, s egyik sem hamis. Fifikás vigyorra fejlődik az előbbi mosolyom.
Na akkor… csapassuk!
- Ezt a dalt az újonnan érkezőknek küldöm elsősorban! Fogadjátok sok szeretettel a Blue-eyed blondie-t!
A dobosra nézve felé biccentek egyet. Őrülten gyors csattogásba kezd dobverőivel, én pedig már követem is. Bízom benne, hogy nem űzöm el közönségem legújabb tagját, ha már vette a fáradtságot és idejött. Különleges élménnyel szeretném gazdagítani az életét. Arra gondoltam, hogyha végeztünk, talán még beszélnék is vele. Megkérdezhetném a véleményét a próba koncertről, ami nem hülyeség.

Stephen Zimmermann

Herlai Hélia
Blue-eyed blondie pt1 és pt2

Ha tudnám, mit él át a szőkeség legbelül, akkor lehet jobban érteném, de nem tudom, így magamban röhögök a reakcióin. Ennek külső jeleit nem mutatom, különben van egy olyan érzésem, hogy legközelebbi találkozásunk alkalmával az alsógatyámat könnyűszerrel az ülőpárnáim közé ékelve tudhatom. Nem fordítok a gondolatnak hatalmas jelentőséget. Azon tűnődök, hogy látok-e ismerős arcokat a közönség soraiban. Úgy látom Zoli eljött és magával hozta Rékát - ők a legfrissebb párocska  akikről szájalnak a pletykások. Remélem nem igaz a hír, hogy Zoli a hűtlenségről híres, különben szegény lány nagyot fog koppanni. Na de ő is a Levitába jár. Tán csak tudja kihez kell fordulni, ha valaha emotional supportra lenne szüksége.
Figyelemmel követem közönségem minden rezdülését. Az egyik tagnál, aki legutoljára bejött, észreveszem, hogy megrándul az arca. Oh man. Most már biztosra veszem, hogy beszélnem kell vele a koncert után. Azt hinném, hogy pár sor után lelép, de úgy tűnik, megérte megbeszélni a fiúkkal, hogy most először adjunk elő rock metált, hátha színt visz szerény életünkbe. Azt kell mondjam, hogy mindenki táncolni kezd, a párocska még pogozik is. Egyedül akkor lassulnak be, amikor a szám kezdéstől számított egy percet követően abbahagyom a gitározást. Megfogom a mikrofont, határozottan kiemelem az állványból és a színpad széléhez lépve halkabbra veszem hangomat. Állítok valamit a szerkezeten amitől kicsit visszhangzóbbá váljon.
- Trust is broken, She’s been burned... Cold hearted girl, Lessons learned - Sokak tekintetét magamon érzem most. Átjár az a fojtott izgatottság, ami bennük is ott lehet, hogy miként folytatódik a dal. Természetesen felpörög és csak a vége felé lassul be újra. Elég érdekes lezárást kerítek neki, a hangom kicsit hörgőssé is válik, ezzel érzékeltetve, hogy a lány akiről éneklek, egy eléggé félreértett személyiség. Ránézésre könnyű azt feltételezni valakiről, hogy full elutasító, de ha alaposabban megfigyeljük, akkor a false perspektíva hamar 180 fokos fordulatot vehet. Ezután még egy lightos számot adunk elő a bandával, ami csak két perc hosszú és később már csak a lezárás marad hátra.
- Hej Beautifuls! Én őszintén köszönöm mindenkinek, aki eljött ma délután! Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog nektek a Blue-eyed blondie, amit bandatársaimmal együtt írtunk egy héttel ezelőtt és nem mellesleg legelső rock metal számunk. Legközelebb Püspökladányban lesz élő koncertünk, ugyanis meghívtak minket a helyi Music Festre. Legközelebb ott találkozunk, addig is legyen szép napotok! - A közönség többsége lelkesen tapsol, egy-kettő akad aki elfáradt vagy csak nem az üdvrivalgós fajta. Az ő jelenlétüknek is nagyon örülök. Vannak akik füttyögnek még, komolyan, mintha egy mini fesztivált éltek volna meg, aztán a kis tömeg oszladozni kezd. Tekintetemmel azonnal a szőkeséget keresem, miközben az erősítőhöz lépek, hogy kikapcsolhassam. Oda szeretnék még menni hozzá. Érdekes egyénnek tűnt.

Stephen Zimmermann

Herlai Hélia

A zsivajt hallva megfordulok, homlokráncolva értelmezni próbálom azt, hogy mi történik. A szőke egy számomra érthetetlen okból úgy dönt, hogy a többieknél előbb elhagyja a termet, de valami történik, ami miatt félkört formálnak a nézők az ajtó előtt. Sikongatnak, jajjveszékelnek. Valaki bekiabál értelmetlenül valamit, innen nem hallani. Abból találgatok, hogy a tömeg nevetni kezd az illető harsány hangját követően. Néhol vakut látok.
- Most döntötték le lábárú' publikba a Balázst! - vihogja Armand. Szerintem azt se tudja mi történt, csak csatlakozni akar a hülyeségbe.
A gitárpántot markolászom és a szűnni nem akaró vihogástól méregbe gurulok. Kimért, gyors mozdulatokkal leveszem és egyben a fiúnak adom. Olyan erősen nyomom kezébe a hangszert, hogy enyhén hátralököm. Megtántorodik, de nem esik el.
- Szerintem most hagyd abba. Ahelyett, hogy vihogsz, segíts elpakolni! Mindjárt jövök - nézek rá határozottan. "Értettem főnök" arcát felvéve biccent, kihúzza a gitárból a kábelt, pakolni kezd, a többiek segítenek neki.
Odamegyek a nézőkhöz, hogy átmenjek közöttük és tartsak egy szemlét. Nem kell sokat erőlködnöm, mivel sokan észreveszik, hogy magasabb termetűként árnyékot vetek rájuk és automatikusan utat nyitnak. Egy-két hülye van, aki direkt utamat állja, lásd a nemrég ringatózó párt, akiknek egyenként teszem vállára a kezem és erővel arrébb lököm a nőt meg a pasiját, aztán határozottan közéjük lépek. Már látom a túlsúlyos srácot, rajta az előbbi szőkét lovagló pózban. Pálcát rántok jobb zsebemből, bűbájjal felszárítom a tócsát a srác feje alól, majd segítek a lánynak felállni.
- Egy "kössz, hogy jöttél"-t és egy "hogy vagy"-ot azért elfogadsz? - nyújtom a kezem vigyorogva. Eléggé osztja itt az észt ahhoz képest, hogy pöttöm. Van aki még szórakozik, az ajtót viszont kinyitotta egy unott képű csaj és elkezenek kiszivárogni az emberek, most, hogy a dráma érezhetően végéhez közeledik.

Stephen Zimmermann

Herlai Hélia

Látom, hogy borsos kedvében van a kisasszony. Hát, én sem örülnék, hogyha hasonlóan furcsa pózokban találnának rám, mint nála a lovagló, de amilyen vörös a feje, levonom a következtetést nagyon hamar, hogy valószínűleg nem a hormonjaival vannak problémák, csak szarul jött ki valami. A szőkeség megköszöni segítséget, amelyre válaszul biccentek, aztán hallgatom habogását.
- Nem történt visszafordíthatatlan katasztrófa - mosolygok rá nyugtatásképp - Nem ütötted meg magad azért?
Aggodalmasan ráncolom fölötte homolokomat. Még egy kérdéssel megdobom, már csak azért is, mert így talán eljut a csodás kis fejébe, hogy nem kipécéztem, csak beszélgetni szeretnék vele.
- Köszönjük szépen! - felelem boldogan. Hmmm, ha így csiripel, végül is nagy baj nem történhetett - Be kell valljak valamit: a pörgőssebeket szeretem én is, de általában lassút hallgatok vagy pengetek a gitáromon, mert azzal mégis csak jobban kikapcsol az ember.
Nézem közben a vonuló "tömeget". Négyen versenyt csinálnak abból, melyikőjük menjen ki előbb. Két srác simán kisétál libasorban, aztán kettő hangosan vihorászik azon, hogy a széles válluk miatt beszorultak egymás mellé, ideiglenesen eltorlaszolva a kijáratot. Végül az egyikőjük az oldalához szorítja a karjait, elmozgatja és úgy kiférnek. Eljutunk oda szépen lassan, hogy a nézők közül a szőkeség marad bent.
- Rendes tőled, hogy érdeklődsz. Őszintén meglepődtünk amúgy, mert arra számíttottunk, hogy lesznek hárman és így híre megy annak, hogy milyen szarok vagyunk - elnevetem magamat - Ehhez képest tizen eljötettek, vagy talán te voltál a tizenegyedik és így tökre boldogak vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy a próbakoncert ennyiőtöket érdekelni fogja.
Érezheti hangomban a büszkeséget. Jó munkát végeztünk, és ezért úgy érzem, megérte felkelni és belevágni az egész banda mizériába.
- Te milyennek érezted a hangulatot?

Stephen Zimmermann

Herlai Hélia

Felmérem a lányt és nem nehéz elképzelni, hogy a kis mérete miatt elbukdácsol valahol, leesik, vagy a sok diák fellöki valahol. Valamiért aranyosnak látom és ezt látom bele lebiggyedő ajkába is. Sajnálom, e'vvan, más úgy pörög ahogy szeretne, akár a fején is, nem szólok bele. Nekem a lassú áll mindenek felett, mert imádom a melankólikus dalokat és ha fáj. Ne menjünk ennél mélyebbre viszont, a végén még kirúgnak.
- Így van! Alkotni jobb, hiszen azzal nem csak te jársz jól, de még a világban is hátrahagysz valami maradandót. Hűha. Ezek szerint művészlélek vagy te is - állapítom meg hevesen bólogatva - Mi a hobbid, ha szabad tudni?
Tippelhet honnan az anyámból szültem ezt, mert teljesen én sem értem, de valahogy érzékem van kifogni a flúgosokat vagy művészlelkeket az iskolában. Ha célzottan azért küldenének ide egy embert, hogy toborozzon művészeket, maga is meglepődne, hogy mennyi van belőlük. Van aki felvállalja, hogy az, a többséget viszont horgászni kell, ez utóbbiba a jelenleg színpadon pakolók is beletartoznak.
- Ki hát, mert haldoklik a rock és a tanárok se nézik jó szemmel a stílust. A szemükben lázadó fajankók vagyunk, de én valahogy sosem láttam egy rockert diákot kárt tenni bármiben is, vagy a társait bántani - vonok vállat - De a zene érték, az értéket éltetni kell. Ezért próbálkoztunk már itt egy párszor, de nem igazán támogatott minket az iskola, mostanság viszont nagyon ránk kapott Bagolykő. Nem tudom, nem értem a száznyolcvan fokos fordulatot, viszont nincs okunk panaszra.
Arra azért felfigyelek, hogy rossz passzban jött ide. Ezért próbált eliszkolni? Hmm, nézem az arcát, de nem látok rajta semmi különöset. Max. az őszinte mosolyát csípem el. Rövid pillanat, ezért szép.
- Ó, sajnálom - húzom el a szám picit, de amikor kimondja, hogy oldottunk rajta, mosolyra húzom - Nagyon örülök, hogy a segítségedre voltunk benne!
Értetlenkedő ábrázattal nyújtom felé a kezem.
- Én Stephen vagyok, de ha te Hél vagy, akkor... Är ditt förnamn Helena? Är du från Sverige? - A legjobb módja, hogy kiderítsd valakinek a keresztnevét és nemzetiségét, hogy ezeket az anyanyelveden kérdezed a másiktól. Nincs tétje neki, viszont örülnék, ha nem csak Sigridet nyúzhatnám mindig, amikor svédül szeretnék trécselni valakivel. Oké, persze nem kizárt, hogy Hél fordítóbűbájt használ, esetleg az iskola is befolyásolhatja a kérdésemet. Ebbe bele se gondolok, elvakít a pillanatnyi öröm, hogy találtam valakit hazulról.