[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861188#post861188][b]Yezebel - 2023.03.23. 13:40[/b][/url]
MADBevágódik az ajtó, hangosan csapódik a hátlapja a kabát és cipőtartó asztal sarkán, ahogy semmi sem állítja meg a lendületet. A fém zsanérok is alig hallgató fájdalmas nyikorgással tartják magukat, mikor egy test nehezedik a kilincsre. Halántékát a hűvös falapnak nyomja - jó, ez jólesik. Pedig tudja, hogy nem kellene itt megállnia, de az automata pilóta eddig vitte, az adrenalin kezd kifulladni most, hogy regisztrálta az ismerős is biztonságos lakást.
Ellöki magát az ajtótól, kiegyenesedik, de mintha minden végtagja és testrésze külön időben akarna engedelmeskedni neki, mint valami hanyagul mozgatott marionettbábú. Becsapja maga mögött az ajtót, és a vörös hajú nő bőre alól fekete füstszerű anyag kezd előszivárogni, ahogy a fehér bőr lassan lilásba vált, a vörös haj sötétebb színt vesz fel, elváltoznak a vonások, a halánték mentén csavart szarv serken, a karcsú nyakon ádámcsutka türemkedik ki.
Amik pedig szembetűnőbbé válnak: a mély vágott sebek, a még itt-ott szivárgó, máshol már megalvadt vér. Szaggatott léptekkel vonszolja be magát a nappaliba és utolsó erejével még leveti magát a négy méretű kanapéra. Most nem tud foglalkozni azzal sem, hogy mi lesz véres, mi nem. A kisujját is alig tudja megemelni. Nyakának lila bőrén keresztben elszíneződött 'horzsolásnyomok'? Közelebbről és jobban megnézve ujjak lenyomata. Reszelősen veszi a levegőt és a plafont kezdi bámulni fókuszálatlanul. Valamelyik fiókban van gyógyító bájital. Össze kellene szednie magát valahogy, de túl puha a háta alatt a kanapé és túl jól esik sajgó tagjainak ez a vízszintes pihenés.