[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860462#post860462][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.09. 08:47[/b][/url]
Marfa
Minden önkéntesünket örökbe fogadom egy kicsit. Valószínű azért, mert rájuk is a kistesóimként tekintek valahol, még akkor is, hogy akár jóval idősebbek, mint én. Aztán ez a kapcsolat persze átalakul, hol semleges viszonnyá, hol kellemes baráti kapcsolattá. Szeretem mikor az emberekkel elég közös van bennünk, hogy összhangban érezzük egymást, szeretek így barátokat szerezni.
A nő, már akkor is nagybetű Nő volt, mikor megírta a cikkét a farmról, mikor először látogatott meg minket és töltött el heteket az állatokkal. Én szociálisan kínos kamaszként ott lábatlankodtam mellette - mint mindenki mellett - és valamiért úgy döntött, hogy kedvel. Aztán ebben maradtunk, meg abban, hogy néha találkozunk, és megbeszéljük az élet nagy dolgait.
Ellie természetesen most is, mindig mindig, ott sertepertél a lábaimnál, miközben én a fejemben szóló dallamra rázom a buksim. Igen, ez az a zene, amit én hallok, más meg nem, de ez tök nem akadályoz meg abban, hogy bulizzak rá. Két ütem közt látom meg a közeledő nőt, aki kicsit olyan, mintha nem is ebben a dimenzióban élne. Nem akarom megijeszteni, szóval nem ugrom a nyakába, helyette abbahagyom a táncikálást és integetek neki. Ellie nem ilyen nyugis, rohamtempóban szeretné levenni a közeledőt a lábáról. Hiába, na, az én cruppom.