Amit egyszer megígérek, azt be is tartom. Így lehetséges, hogy Attilával ma este a Dobozban ülök és már ki tudja, hanyadjára próbálom rávenni arra, hogy átszeleteljen velem az újévbe. Nos, igen. Rengeteget nyaggattam, hogy muszáj egyszer elmennie egy diszkóba és csapatni a bulit (esetleg veretni, ahogy manapság mondani szokás), folyton talált kibúvót. Az egyetlen szerencsétlensége csupán az, hogy ezen a csodás napon már nem dolgozik senki éjjel, másnap nincsenek halaszthatatlan ügyeink, így be kellett adnia a derekát. Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb én nyerek.
- Na, még egy feles és mehet a dansz - azzal intek is, hogy még kettőt kérek. Így már csak lesz elég oldott állapotban ahhoz, hogy szeleteljünk egy jót! A pénzt könnyeden dobom a pultra és a férfi kezébe nyomom a poharát. Felvonom fél szemöldököm és ezek után a pohár tartalma el is tűnik az utolsó cseppig. Igazán nőies lehetek ilyenkor, de sebaj. Megragadom Attila kezét és lehúzom a bárszékről, be a tuctuc zenés terembe, hogy végre teljesítse a ma éjjel kihívását.
- Maradj velem és te leszel a táncparkett ördöge! - hangosan kiabálok, hogy meghallja, majd kezeit derekamra rakom, karjaimat pedig nyaka köré fonom csakúgy, ahogy az összes többi pár teszi mellettünk. Oké, mi nem vagyunk együtt, de ezt senki sem tudja, mi pedig elvegyülni jöttünk. Mellesleg végérvényesen levágattam a hajam vállig érőre, ami kevésbé fűt és nem akad bele mindenbe. Meg jól is áll. Fejemet megemelem és tartom a szemkontaktust a férfival, miközben alattomos módon egy gyönyörű vélamosolyra húzódik ajkam. Csak hogy biztosan menjen neki a tánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560154#post560154][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.01.02. 00:47[/b][/url]

Amit egyszer megígérek, azt be is tartom. Így lehetséges, hogy Attilával ma este a Dobozban ülök és már ki tudja, hanyadjára próbálom rávenni arra, hogy átszeleteljen velem az újévbe. Nos, igen. Rengeteget nyaggattam, hogy muszáj egyszer elmennie egy diszkóba és csapatni a bulit (esetleg veretni, ahogy manapság mondani szokás), folyton talált kibúvót. Az egyetlen szerencsétlensége csupán az, hogy ezen a csodás napon már nem dolgozik senki éjjel, másnap nincsenek halaszthatatlan ügyeink, így be kellett adnia a derekát. Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb én nyerek.
- Na, még egy feles és mehet a dansz - azzal intek is, hogy még kettőt kérek. Így már csak lesz elég oldott állapotban ahhoz, hogy szeleteljünk egy jót! A pénzt könnyeden dobom a pultra és a férfi kezébe nyomom a poharát. Felvonom fél szemöldököm és ezek után a pohár tartalma el is tűnik az utolsó cseppig. Igazán nőies lehetek ilyenkor, de sebaj. Megragadom Attila kezét és lehúzom a bárszékről, be a tuctuc zenés terembe, hogy végre teljesítse a ma éjjel kihívását.
- Maradj velem és te leszel a táncparkett ördöge! - hangosan kiabálok, hogy meghallja, majd kezeit derekamra rakom, karjaimat pedig nyaka köré fonom csakúgy, ahogy az összes többi pár teszi mellettünk. Oké, mi nem vagyunk együtt, de ezt senki sem tudja, mi pedig elvegyülni jöttünk. Mellesleg végérvényesen levágattam a hajam vállig érőre, ami kevésbé fűt és nem akad bele mindenbe. Meg jól is áll. Fejemet megemelem és tartom a szemkontaktust a férfival, miközben alattomos módon egy gyönyörű vélamosolyra húzódik ajkam. Csak hogy biztosan menjen neki a tánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560163#post560163][b]Szikszai Attila - 2016.01.02. 02:32[/b][/url]

Korábban volt már arról szó, hogy esetleg együtt elmennek valahová közösen kikapcsolódni, felnőtt módjára szórakozni, ahol mindenfajta felelősségérzet nélkül ereszthetik ki a gőzt. Egy tanárban ugyanis különösen jelen kell legyen az óvatosság, szinte állandóan résen kell lenni a mai, okostelefonokkal megáldott világban, ahol elég egy óvatlan mozdulat és le is kapják az embert. A karrier szempillantások alatt dőlhet romokba, és még más egyéb következményei is vannak a modern technológiának, ami a huszonegyedik századi társadalom szerves része. Varázstalan emberek között jártak, itt nem hatott a mágia. Egy fővárosi szórakozóhely, tömve idegen emberekkel. Füst, hangos zene, szokatlan világ ez egy pedagógus számára.
Csanád újdonsült szüleinél búcsúztatja az óévet. Hívták ugyan helyekre őt is, de valahogy nem volt kedve menni. Nina volt a legerőszakosabb invitálója, aki a régóta ígért szeletelést akarta behajtani. Végül beadta a derekát, ahogy látszik. Furcsán érezte magát, ahogy a tálcán közelgő felesre pillantott. Az utolsó pillanatban még sikerült kiszedegette pénztárcájából a saját részét, aztán társával felöntött a garatra. A fordítói munka után egészen sokszor beszéltek, de azt álmában sem gondolta volna, hogy eljön ez a pillanat. A lány eltökélten koordinálta az eseményeket, Attila pedig beletörődve hagyta magát. Engedte, hogy behúzzák a táncparkett közepére, ahol egy meglehetősen fura pózban vártak arra, hogy elkapják a ritmust. A zene nem tartozott Attila kedvencei közé, ez le is volt olvasható az arckifejezéséről, ugyanakkor nem akarta elrontani a másik kedvét.
- Maradok, ne aggódj - pedig úgy tűnt, ő jobban aggódik. Még mindig nem érezte igazán felszabadultnak magát, a beígért csoda elmaradt, vagy még nem akaródzott eljönni - Hogy tetszik itt? - terelte a témát, hasonlóan kiabálva.
Nem is nagyon tudta, hogy mit mondjon. Kettejük közül Nina mozoghatott otthonosabban ilyen helyeken. Látni fogja, hogy a tanár úr még egy kis segítségre szorul.