[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=151834#post151834][b]Emandorie West - 2013.07.19. 09:05[/b][/url]
Sajti? Mikor is éreztem magam utoljára ilyen jól? Volt az már egy éve is? Talán. Azóta folytattam azt a csodálatosan unalmas begubózott életet, amelyben már vagy úgy öt-hat éve létezem, így már egészen hozzám nőtt. Az ilyen nem tervezett, iszonyatosan jól sikeredő buli pedig szépen fel tudja dobni az amúgy totál jelentéktelen kis életemet. Ilyenkor érzem úgy, hogy talán még van egy kis helyem a világban, talán nem vagyok reménytelen eset, de ahogy elmúlik a friss élmény varázsa, visszazuhanok oda, ahonnan elindultam.
- Én mogyorókrémes mumuslevest kérek! Meg... meg pácolt, grillezett papucsot, ha van! - visítok fel még egyszer a nagyon banán után, leadom rendelésem, hátha meg is kapom, amit szeretnék, de hogy mit is kezdenék vele... nos az más kérdés
- Ugye az van? - hatalmas bociszemeket meresztek a már igencsak ideges csaposra. Valami halvány derengésem van arról, hogy nem sok kell ahhoz, hogy kidobjanak minket, de kit érdekel ez valójában? Ahogy a fejembe ötlött, úgy el is kergetem ezt a gondolatfoszlányt és folytatom tovább az eszeveszett kuncogást.
Már nem várjuk meg, hogy az én rendelésemből mi is lesz valójában, David levágja a pénzt a pultra és kihúz az utcára egy üveg vodkával kísérve. Miután táncolási kísérletünk koordináció hiányában kudarcba fullad, serényen bemutatkozom az újdonsült vőlegényem haverjának, aki mint valami szalutáló közlegény, áll egy helyben. Valami nem igazán van rendben vele, de azért én is megsimizem a buksiját és továbbhaladunk a hotel irányában.
Az üveg egész gyorsan ürül, ahogy folyamatosan jár közöttünk és amikor a fiú csak úgy lenyom egy szájrapuszit, csak még jobban vigyorgok, mint egy óvodás, aki éppen most kapott egy a fejénél is nagyobb nyalókát meg némi vattacukrot. Hogy mennyire teszem tönkre magam ezzel, egyáltalán nem érdekel, de kezdem áldani az eszem - ami nincs -, hogy nem magassarkú cipőben jöttem le, mert akkor most igazán nagy pácban lennék. Nem mintha amúgy totál egyenes lenne a járásom, minden lépésnél megszenvedek az egyensúllyal és a gravitációval.
Igazán megörülök, amikor találok magamnak egy apát a járókelők között, igazán szimpatikus kisöreg, kár hogy annyira siet meg minden, szívesen elmesélném neki, hogy milyen virágokat akarok az esküvőn, jameg azt, hogy hova akarok menni nászútra és ha már ő az örömapa meg minden, akkor segítsen meg is szervezni a dolgot, de David rögtön átveszi a szót tőlem és csak fújja a magáét, meg hogy Leo, akivel az előbb találkoztunk, na őt kérje fel örömanyának. Kicsit furcsán nézek rá, mivelhogy a bácsi is hímnemű, meg azt hiszem, hogy Leo is az volt, aztán megvonom a vállam, mint aki beletörődik az egynemű házasságba és lehúzok még egy kortyot az üvegből. Szép este a mai, igazán szép, főleg, hogy a Holdon vagyunk. A fiúnak sikerül meggyőznie afelől, hogy ez így van és serényen nézegetni kezdem az égboltot, amiből lévén, hogy szemerkélős időnk van, semmi sem látszik. Sebaj, azért én mintha látnék valamit, legalább háromszor felordítok, hogy
Ott a Fööööööld! nem törődve az UFO-kkal.
- Nyugi szívem, adok neked bokrot! - ezzel egy közelebbi fához lépek, letépek pár levelet és a fiú fülébe gyűröm. Hogy miért pont oda? Mert ott találtam helyet -
tessék, már van májad is! - nagyon örülök magamnak, hogy ilyen találékony vagyok és visszaadtam neki a máját, remélem, hogy ő is büszke lesz rám.
Még mindig visongva nézem végig, ahogy megpofozza az egyik UFO-t az út mentén, aztán visszatér hozzám, mint aki jól végezte dolgát. Legalább megvédett a brutális agyrablóktól, és ez egy jó pont. Én is lenyomok neki egy puszti, ami valami oknál fogva a száján landol. Sebaj.
- Itt viszont van rendes itóka - vonom meg a vállam és meghúzom az üveget, hogy fent tudjam tartani az állapotot. A levegők nem fontosak, az innikék annál inkább.
Tenyerem a hátsója felé lendítem és valószínűleg David nagy sajnálatára nem vétem el, egy jó nagyot húzok az izmos lökhárítóra.
- Gyyííííí, te holdjáró! Keressünk űrhajót, ahol nyugodtan lehet puffskeint horgászni! - ezzel elkapom a karjánál fogva, ügyelve arra, hogy egy el ne dobja az üveget, mert a Becherovkának minden cseppjéért kár volna és még naaagy szükségünk lesz rá, és bevonszolom a térre, ott is pontosan a Bérczes Rezidenciára.
- Csóóókoloom! Az izé.. nászutas lakosztályt szeretnénk, ahol lehetőleg van bakancs meg lóhere is, mer' a férjuram azt nem kapott odaát és hát most jó volna - rontok rá rögtön a recepciósra, aki szerintem azt se tudja, mit akarok itt előadni ilyen komoly képpel.
//Folyt. köv. a Bérczes Rezidencián//