Dwayne bácsinak
Lehajtott fejjel, fekete pólóban, fekete melegítőben, mezítláb sétálok az iroda felé. Nem épp a leghétköznapibb dolog miatt látogatom meg a defenzort, önként, mindenféle megbeszélés nélkül. Végül is, ami miatt keresem, az az, hogy segítsen. Bármi, ami használható egy bizonyos dologhoz, kell nekem. És ő olyan személy, aki biztos tud tippet adni. Családfa kereséshez. Az egész egy ártatlan levéllel kezdődött, most viszont már döntöttem. Meg akarom ismerni a rokonaimat. Azokat, akik nem kíváncsiak rám nagy eséllyel. Még a gondolat is vicces. Na mindegy. Jelenleg épp eléggé világ ellenes a hangulatom, csak úgy árasztom a rossz kedvet. És hogy mi miatt? Többek között ami miatt felkeresem. Ami miatt eljövök ide. Az csak annyi, hogy érdeklődjek a Voldemortos időkről. Hogy volt-e olyan Voldi-párti család, akinek volt kvibli lányuk. Ha azt szeretné tudni, hogy miért érdekel engem ez, nem mondom meg. Magány ügy. Ennyi. Lassan odaérek. Dwayne Warren, egy auror aki a rosszakat teszi börtönbe. Milyen lehet? Jó fej, vicces vagy ilyen szabályszerű valami? Esetleg valami más? Ki tudja. Remélem, nem jutott a fülébe az, hogy éjszakánként általában kilógok a suliból. Állítólag az irodája a legjobban és egyben legfeleslegesebben védett hely. Végül is, két auror lakja, bár én csak az egyikhez megyek. Megérkezek. Ránézek az ajtóra és újra gondolom. Biztos, hogy jó ötlet ez? Nem lenne célszerűbb elfutni? Jesszusom, Eridonos vagyok, csak nem fogok meghátrálni!
Bekopogok az ajtón.
- Elnézést, van itt valaki?