Black

~ De jól sikerült. Jók voltunk - örülök a csíny sikerének. Vagyis nem volt sikere, csak köztem és a  Rellonos lány, Sára között. Éppen sietek ki a Nagyteremből, mint a többi diákkal. Ha akarnék se tudnék maradni, mert a hömpölygő tömeg elsodor. Mikor már mindenki kint van, a tanárok már keresik a tettest. Körbenézek, de nem látom a vörös tettestársamat. Megnéztem a szőkéket, hát ha már visszaváltozott, de így se látom. Mikor rájövök, hogy már nem is fogom megtalálni, én is elindulok. Nem akarok feltűnést kelteni, szóval lassan araszolok. Nemsokára (fél órával később) elérek a sarokhoz, ahol már rendes léptekkel megyek. Nem volt célom, hogy hova megyek, csak elakartam tűnni a helyiségből. A bűz már elviselhetetlen volt és nem akartam egy megrovással kezdeni az évet. Nem a tanároktól félek, hanem a nagybácsimtól. Az Ő haragja sokkal rosszabb. Sejtem, milyen büntetést szabna ki. Na de ez nem ennek az ideje. Ez a hét jól indult és még tart. Holnap elmegyek Daviddel Bagolyfalvába, ahol még nem jártam. Félreértés ne essék, ez nem randi, csak más nem jött el és...Inkább hagyjuk. Elindultam az egyik folyosón, majd mire észbe kaptam, már a könyvtárnál voltam. Gondoltam, ha valami idehúzott, akkor körbenézek. A pálcámat azért megmarkolom, hátha szükség lenne rá. Mivel itt még nem voltam, körbenéztem. Az egész falon dámák képei lógnak. Valamelyik keretbe nem volt élet, gondolom az ott 'lakók' átmentek egy másik festménybe. Vannak itt kövér, sovány, öreg, fiatal, magas és alacsony nők is. Az összes képkeret csodásan díszített, valamelyik már túlságosan is. Észreveszem, hogy a paróka még mindig rajtam van. A kontaktlencsét már kivettem, de erről megfeledkeztem. Észreveszek egy másik lányt is.
- Mi a ...? - kérdezem.

Black

Nem tudom, hogy a hangom vagy a lépéseim visszhangja miatt, de észrevett. Kicsit közelebb jön, de nem sokat. A pálcámat nem engedem le, mert bár nem tűnik nálam idősebbnek lehet, hogy Őt is tanították otthon, mint engem. Ha bunyóra kerül a sor, azt nem bánom, de most nincs sok kedvem hozzá. Az előző bunyómat egy rellonos diákkal vívtam, akit Kowainak hívnak. Nem mondom, kemény ellenfél volt. Még a nálam pár évvel idősebb fiúkat is lepipálta, akikkel harcoltam. Szerzett nekem pár sebet és sérülést, de én se kíméltem Őt. Ha nem jön egy tanár, lehet, hogy kinyírtuk volna egymást. Régi szép idők. Aki most velem szemben áll, Ő levitás, szóval nem olyan veszélyes. Most már bátrabban közeledik, majd megáll előttem. Gyorsan, mégis alaposan megbámul. Feltesz egy kérdést, amire én válaszok is.
- Csak járkálok. - válaszolom kissé kimérten - De megtennéd, hogy nem bámulsz?
Majd indultam tovább.

Black

Hagyta, hogy elmenjek. Legalábbis pár lépést. Ugyanolyan hangon szólt hozzám, mint én az előbb hozzá. Elnézést kért, de nem megbánásból. A hangja merő gúny. Amikor a hajamat bámulta, rájöttem, hogy sejt valamit. Nem tudom, hogy tud-e valamit a mai csínytevésünkről, de nem fogok lebukni, ha mégis, viszem magammal Sárát is. Lehet, hogy nem is kellett volna a mai csínyt elkövetnem? Nem, ilyen nincs. Gwen Jones nem ilyen. Engem a csínyek és a bunyók éltetik. Ha egy ilyen pitiáner feladatot nem tudok végrehajtani anélkül, hogy elkapnák, nem fogok tudni bosszút állni? Bosszú. A gyógyszer a fájdalmamra. Már csak pár nap és tizenhárom esztendeje lesz, hogy a szüleimet megölték a Halálfalók. Bosszút fogom rajtuk állni. A lány azt mondta, hogy van valami a hajamba, majd elindult és lekapta a parókámat. Most biztos azon tűnődik, miért van rajtam ez. Gyorsan ki kell találnom valamit.
- Ha azon gondolkozol, hogy miért viselek parókát, az egyszerű. A bácsikám és a nénikém nem engedik befesteni. De neked ehhez semmi közöd. - válaszoltam, majd odasiettem hozzá, kikaptam a kezéből a kiegészítőt és elindultam. Újra. Remek, egy hét alatt két ellenségem is lett, ha ez a lány annak tekint. Talán velem van a baj?

Black

Kezemben a parókával már harmadjára indulok útnak, de előtte a szemébe nézek. Látom rajta, hogy agyalni kezd. Magyarázatom nagyon béna volt, mert bentlakásos suli a miénk, de hirtelen nem jutott más az eszembe. Talán a nénikémen és a bácsikámon gondolkozik? Érzem a köztünk lévő feszültséget. Nem hiszem, hogy ki akar velem békülni. Az igaz, hogy Ő kezdte a bámulást, de szépen is megkérhettem volna, hogy hagyja abba. Mostanában mindig olyan rosszkedvű vagyok. Pedig még nincs az a nap. Elindulnék, de hirtelen elkezd makogni. Először nem értem, mit szeretne mondani, de végül rájövök. Elnézést kér, de nem tudja kifejezni magát, még el is pirul. Ezen picit elmosolyodom. Ez a lány emlékeztet a kis kori Gwenre. Ő is ilyen ártatlan és félénk volt. Ennek az vetett véget, hogy látta az unokanővérét szenvedni. Ez mindent megváltoztatott benne. A lánynak végül sikerül a bemutatkozás is. Most én jövök.
- Nem, én kérek elnézést. Nem kellett volna bunkó lennem. Amúgy a nevem Gwen Jones, röviden. Hosszan Gwen Laura Kimiko Jones. - felelem - Sajnálom, hogy bunkó voltam, csak nemsokára jön az a nap amikor...amikor.
Majd elkezdtem sírni. Nem szoktam mások előtt, de most megtörtént. Lerogytam a folyosó hideg kőpadlójára és sírtam.

Black

Csak sírtam és sírtam. Nem tudtam mást. Általában ha erről a témáról van szó, akkor ökölbe rándul a kezem és pálcát szegezek az illetőre. Volt is pár nemkívánatos ügyem  a Magyar Mágiaügyi Minisztériummal emiatt, de általában elvitték helyettem a balhét. Nagyon szeretem a bácsikámat és a nénikémet és tudom, hogy ők is viszontszeretnek, de ők nem az igazi családom. Az én családom már réges-régen meghalt. Az ő apja Chris Jones, és az anyja Akimoto Kieko már nincsenek az élők sorába. Ha itt lennének, akkor eddig nem az unokatestvéreméknél laknák, akkor egész nap Kviddicsezhetnék az apával, főzhetnék anyával és akkor egy nagy boldog család lehetnénk. A lány odajön hozzám, de nem látom, mivel a szememet elvakítják a könnyek. Nem bírom abbahagyni a sírást. Ez olyan nagy szégyen. A nagy Gwen Jones, aki fiúkat nyer, rellonosokkal bunyózik, és néha muglikra támad, itt sír egy olyan levitás diák előtt, akit most lát először. A lány letérdel mellém és elkezdi simogatni a hátamat. Óvatosan elkezdi simogatni a hátamat. Gondolom, nem tudja, mit fogok reagálni, ezért nem mer lépni.
- Héé, nyugalom, semmi baj. Mi történt, tudok segíteni? Ne sírj már no, megoldjuk valahogy, bármi is legyen - mondja, hátha megnyugszom. Pár pillanatra ráemelem a piros kisírt szemeimet, majd újra a padlót bámulom.
- Nem tudsz segíteni. - válaszoltam - Ezen senki nem tud.

Black

Miközben sírok Ő a hátamat simogatja. Pár perig így maradok, majd miközben beszél én előveszek egy papírzsepit és kifújom az orromat. Felállok és a hátamat a hideg kőfalnak támasztom. Nagyot lélegzek majd belekezdek:
- Kezdjük ott, hogy egy varázslófaluba születtem. A szüleim nagy szerettek és anyagilag is jól álltunk, emellett sok barátom is volt. Egyszer elmentünk egy hétre a hegyekbe, ahol egy kis kunyhóba laktunk. Mikor hazaértünk a túrázásból egy férfi várt minket. Apa ismerte mivel mondta anyának, hogy vigyen el innen. Ő engedelmeskedett és lementünk a hegy lábához - itt megállok egy percre és kinézek az ablakon. A telihold ezüstös fénye süt be az ablakon, majd folytatom - Csak egy zöld villanást láttam, és a pasit aki minket keres. Anya mondta, hogy minden rendben lesz és egy puszit nyomott a homlokomra. Ő elindult a pasi felé, miközben én ott lapultam egy szikla mögött. Újra a zöld fényt láttam, és az édesanyám holttestét. A tag a keresésemre indult, de miután nem talált dehoppanált. Nem voltam benne biztos, hogy elment és nincs a közelben, de én mégis előjöttem. Odatérdeltem anyához. Pár órával később valaki megérintette a vállamat, és azt hittem, hogy a gyilkos jött vissza. De nem Ő volt hanem a keresztapám, aki a bácsikámékhoz vitt - nem nézek rá. Elindulnék de nem tudok - Látod, mondtam, hogy nem tudsz segíteni.

Armandka és Lencsike

Egyszer történik valami, máskor meg halálra unja magát. Miért csinálja ezt az univerzum? Tegnap nem tudta, hogy melyik oldalára forduljon, és miket csináljon, ma meg arra ébred, hogy egy szamár van a szobájukban. Tudja, hogy Elenáé, mert a lány mondta nekik, de azt is megbeszélték, hogy nem hozza be a szobájukba. És mire kell ébredni? A vörös ott eteti a szoba közepén. Egy kisebb vita után a másik végleg megígérte, hogy Gwen nem találkozik többet a csacsival váratlanul. Ez után jött a reggeli, ahol nem talált ínyére valót. Nem szokott válogatni, de ezek közül nem evett semmit, így bevetette a B tervet, ami nem más, mint, hogy összedob magának valamit a konyhába. Ilyen 'izgalmakkal' indult ez a nap is, de most megint megöli az unalom. Kéne valami hülyeséget csinálni, vagy megszívatni egy másik diákot, vagy valamilyen lényt. De, ehhez most nincs ereje, mert éjszaka nem aludt sokat, és az ereje fogyóban van.  Az egyik folyosóra befordul, és egy fura dolgot pillant meg. Egy srác éppen a festményeket... fest. Ez nem is lenne feltűnő, mert sok olyan diák van, aki szereti megviccelni a kotyogó festményeket, de a táncoló lány kicsit sokkolja. A másik kettő nem láthatja, mert háttal állnak neki, de mikor a vöröske abbahagyja, az idiótaságot, elindul feléjük. Nem lehet kivenni az arcán, hogy jót szórakozik rajtuk, és csatlakozni szeretne. Ugyanolyan semleges, mint, amikor a folyosóra lépett.
- Hát ti meg mit csináltok? - kérdezi a másik kettőt. A vöröskével találkozott már, de akkor nem a saját teste volt, hanem Noelé.  Mármint nem a szőke cserélt vele testet, hanem Leonie.
-Beszállhatok?

Ádim
[zárt]

Már tegnap óta bent sínylődik a gyengélkedőn, és mindennél jobban utálja. Miért kellett beállnia abba a hülye őrült kviddicsbe, mikor a saját lábán alig tudott megállni, olyan fáradt volt. És ezt meg tetézte, hogy a levegőben sikerült elaludnia, aminek a következtében egy gurkó is eltalálta és sikerült pár métert zuhannia. Ha azt nem számítjuk, hogy agyrázkódást szenvedett és megint eltört a bal karja, szépen megúszta. Lehetett volna rosszabb is mondjuk, ha megint a lába törik el és cipeltetnie kellene magát valamelyik barátjával, vagy ha komába esik. Akkor ki tudja, mennyi ideig nem csinálna semmit, és a végén rengeteg lenne a pótolnivaló, amit biztos nem csinálna meg. És akkor a barátai is aggódnának érte. A jelen esetben csak írni és varázsolni nem tud, illetve a feje megy szét teljesen. Eddig még egyszer sem fajt ennyire, mint most. A legrosszabb mégis az a hálóing vagy mi a csuda. Az anyagtól viszket a bőre, a színe ronda, és számára elég kényelmetlen is. Miért nem hordhatja a saját rózsaszín ruháit? Azok stílusosak, szépek és kényelmesek. Ettől a helyzettől olyan déja vu érzése támadt, mintha ült volna mar kórházban és nem is kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön tíz évesen hasonlót élt át, csak akkor egy biciklibaleset miatt. A figyelmetlenség ott is megvolt, és következménye is lett. De legalább a hölgyemény megtanulta, hogy hulla fáradtan nem megyünk sportolni, ha az veszelyes és az égben, seprűn ülve játsszák. Viszont az sokban vigasztalja, hogy akadnak barátai, és hoznak neki édességet. Nem tudja ki szólt a családjának, de meg Ők is küldtek egy nagy adag gumicukrot, más finomsággal egyetemben.
- Örülök, hogy bejöttél - mosolyog az ágya végén ülő Ádámra. A fiú nem csak ma, de tegnap is bent járt nála, és akkor addig beszélgettek, míg el nem kellett mennie a takarodó miatt. Valakinek sikerült az éjjel becsempésznie neki egy tortát, amit nem ért, hiszen úgy tudja, hogy egyik barátja sem tud sütni. Vagy csak rosszul informált. Ő szokott néha muffinokat készíteni a barátainak, ha olyan kedve van, de nem nagyon szeret osztozkodni. Ez talán abból adódik, hogy eddig nem volt olyan személy, akinek odaadhatta volna a dolgait, és már megszokta, hogy minden az öve. Volt már olyan, amikor valaki elvette a cuccait, de az mar más történet, hogy hogyan szerezte vissza, és mi lett a másik taggal. Ez talán akkor volt mikor még a negyedik osztályt taposta a mugli iskolában. Azt hiszem ezekre a dolgokra szokták mondani, hogy régi szép idők. Már ha a verekedésre lehet azt mondani. De mindenkinek más tetszik, és nagyon unalmas lenne, ha mindenkit ugyanaz érdekelne.
- Kérsz? - mutat a jó kezével a mindenízű drazséra, hátha a fiú szeretne enni belőle. Ő az egyik kivételes személy az hatból, akivel megoszt valamit.

Ádim
[zárt]

 - Egész jól - válaszolja a fiúnak. Mondhatná azt, hogy a karja meg a feje be van kötve (mondjuk ezt láthatja is), és az utóbbi még szét is hasad a fájdalomtól, de nem szeret panaszkodni. Általában nem mondja el másoknak, ha fáj valamije, vagy valami nyomja a lelkét. Nagyon fel kell húzni, ahhoz, hogy bármit is kitálaljon. Legalábbis a legtöbb esetben. Nem szeretné, ha az emberek arról jegyeznék meg, hogy mindenkinek nyafog. Inkább a Föld leigázását választja, hogy aztán uralhassa azt és mindenki azt tegye, amit mond. De szép álom. És csak az is marad mert azért erre nem lenne képes. Sajnos (vagy nem sajnos) nincs benne annyi gonoszság. De még ha lenne se akarná uralni a Földet. Talán egy kis részét, de nem az egészet. Plusz még az is közrejátszik, hogy a gyengélkedőn nehéz lenne világleigázó terveket szövögetni, és most elég gyakran kerül ebbe a szobába, ami nem is meglepő. Kviddics, bunyó, és párbajok. Ez a három fő bűne. Az elsöprő általában nem Ő tehet, de az utóbbi kettőben jócskán benne van a keze. Tátott szájjal nézi, ahogy Ádám pakolja ki a sok süteményt az asztalra. Ha az összes édességet, amit eddig kapott mind megeszi eggyel több oka lesz annak, hogy a gyenguszra kerül.
- Ha ezt mind megeszem szükségem lesz magánórákra kviddicsből minimum tíz bevezető és ugyanennyi levezető körrel -mondja elképedve, és végignézi a sorakozó sütihalmot. Mintha valaki azt mondta volna, hogy "Süti sorakozó" úgy állnak egymás mellett. Szívesen megkóstolná valamelyiket (vagy mindegyiket), de Uff bácsi szigorúan kikötötte, hogy nem ehet nehéz ételt, amíg fáj a feje, mert bármikor rosszul lehet. És a rózsaszín cukormázas finomságok nem mondhatók könnyű ételnek. Pedig már a nyál is összefut a szájában, ahogy nézi őket.
- Nagyon ügyes vagy. Ha szeretnéd, akkor reggelenként elmehetek veled futni - ajánlja fel a segítségét Gwen. Olyan jó érzés mikor reggel korán felkelsz, órák előtt elmész egy jó nagyot kocogni, majd mielőtt beülnél a terembe lezuhanyzol és felfrissülsz. Könnyebben jut el minden információ az agyadig, és könnyebben is jegyzed meg őket. És még az sem hátrány, ha a kutyák Gwennel mennek, mert legalább elfáradnak és nem csinálnak rosszat míg az órákon ül. Viszont előbb is szárad ki és több kólát is kell innia, amit Ő nem bán, de a környezete igen, mert ilyenkor nem lehet lelőni. Ez másoknál azt jelenti, hogy egész nap ugrálnak meg futkároznak, de Gwen esetében ebből alakulnak ki a gondok. Ilyenkor mindig a bajt keresi, és rossz helyzetbe keveredik. Vagy csak rosszkor van rossz helyen. Na, mindegy amíg a gyenguszon fekszik nem ihat mást csak vizet vagy gyümölcslevet, így Elenának adott pénzt, hogy a vöröske tankoljon fel narancslével, mert az a kedvence.
- Töltenél a poharamba egy kis innivalót, és ideadnád? - kéri meg a látogatóját, mert egyedül nem nagyon megy neki.
- És mit hoztál? - kérdezi csillogó szemekkel.

Ádim
[zárt]

- Unalmasak nélkülem az edzések? Pedig ott vannak a többiek is - kérdezi elképedve. Eddig bárhová ment sosem kedvelték, vagy féltek tőle. Az előbbit a komor hangulata és a bunkósága miatt, az utóbbit, pedig mert ismerték a személyiségét. De nem csalódott az eridonosok kedvességében. El is mosolyodik ezen, és a csapatbeli barátaira gondol. Már nagyon várja az első meccsüket (amin Ő is játszhat), és nagyon reméli, hogy az a Rellon ellen lesz. Úgy hallotta, hogy Domi elment valahova és most Kowai a fogó. Szeretné visszaadni neki, amit a lány neki adott az előző összecsapásukkor. És itt nem csak a cikeszre gondol, hanem, hogy belerúgott a törött lábába. Bár, ha ez nem történik meg lehet, hogy nem ismeri meg Ádit se, és nem lenne a bátyja. Mert fontos neki a fiú, és testvérként szereti. De nem Ő az egyetlen hímnemű a lány életében.
- Amint kikerülök innen az lesz az első dolgom, hogy megeszem az összes finom sütit. Miért nem lehet a gyenguszon ilyeneket enni? - teszi fel a költői kérdést. Tudja, hogy nem lehet, főleg, ha fáj a feje és a hányinger kerülgeti, de bevállalná ezt a kockázatot, az ínycsiklandozó édességekért. Még az illatuk is olyan jó. A nyál is összefut a lány szájában, ahogy megérzi az illatukat.
- Jaj, de jó. Van futótársam. Ha benne vagy akkor az edzés után maradhatunk még egy kicsit repkedni - nagyon hiányzik már neki a sport, és bár egy-két napon belül kikerül, innen napokig nem repkedhet. Kifogja egyáltalán bírni, hogy a többieket seprűn ülve látja majd? Nagy nehezen talán megfogja szokni az ideiglenes kviddics nélküli életet, de amint lekerül ez a nyavalyás gipsz, egész nap repülni fog. Rámosolyog, a másikra mikor a poharat felé nyújtja. Hamar megissza a narancslevet, majd mikor Ádám leül, az ajándékról kérdez.
- Nem úgy gondoltam. Csak mondtad, hogy hoztál valamit és már nagyon kíváncsi vagyok rá. Nem akartam telhetetlen lenni - nem szeret osztozkodni, de azért magának sem akar mindent. Persze, vannak kivételes személyek, akiknek csak kérni kell és a legtöbb dolgot odaadja.  Vagyis csak két bizonyos személynek, mindent megenged. És szereti az ajándékokat, ezért kérdezett rá. Mikor a fiú feltartja a medált nagyon megörül neki. Olyan szép, és még varázslatos is.
- Köszönöm! Nagyon tetszik, de nem kellett volna. Olyan aranyos vagy - veszi el és az ép kezével megöleli Ádit. Ebből is látszik, hogy nagyon jó a kapcsolat a két fiatal között. Ez már testvéri szeretet, és a lány boldog, hogy megismerte a fiút. Bár egyik ismeretségét sem bánta meg eddig, főleg a barátaival valót nem.
- Lenne kedved valamikor lemenni majd a faluba? - kérdezi, mert amint kikerül innen rögtön Bogolyfalva felé veszi az utat. Most van elég édessége, szóval nem a cukorkaboltba akar menni, hanem a bestiakereskedésbe. Keresztapjának szeretne valamit venni, csak azt nem tudja, mi legyen az. A férfi szereti a veszélyes állatokat így a törpegolymók meg a hasonlók kizárva.

Damien
ruha | péntek este