Öregdiákok bálja

A DÖK ezúttal is kitett magáért és egy felejthetetlen buliba kalauzolja a vendégeket. Fiatal diákjaink már javarészt otthon, családjuk körében töltik a szabadidejüket, de vannak már végzett, idősebb (és fiatalabb) embereink is, akik a kastély közelében tartózkodnak.
Minden végzett diákunk baglyot kapott már egy hónapja az eseményről, így most az ő kedvükért öltözött díszbe a második emeleti társalgó.
A Társalgóba lépve először egy hatalmas üres teret pillanthatsz meg, melyet ha táncolni lenne kedved, igénybe vehetsz. A zene az oldalt elhelyezett gramofonból szól, mindenkinek a kedvére téve. Erre a térre időnként konfetti hull, ezzel is bulihangulatot keltve az ember érzékeiben. A plafon is bűbáj alatt áll, ezért ha felnézel, csupa színes csillag mosolyog vissza rád.

 Körülötte helyezkednek el a színes asztalok, rajtuk tömérdek finomság vár felzsúfolva. Van közöttük Égzselé, Hupikék fagylalt, Kacagó barack és még sok más. De ha már eleged lenne a sok édességből, ne keseredj el, hisz a cukros finomságok mellett találhatsz itt a varázsvilág többi ínyencségéből is. Hidegételek, nassolni valók és ezeket leöntendő itókák várnak.
Ha valaki nem az étlapnál szeretné eltölteni az idejét, annak lehetősége van a fotózkodni. A bejárat előtt már felállították a fényképezőgépet, és a díszletet, csak az emberek hiányoznak. Négy háttér közül lehet választani, amik a házak szimbólumai. Az ideiglenes stúdió kicsi, de nem ettől függ a képek minősége, hanem a fotóstól, aki a képeket készíti.
A program nyitott, tehát csinálhatsz bármit egészen a buli végéig, ott ugyanis meglepetés várja az öreg diákokat. Hisz ez az ünnepség nekik szól, hogy feleleveníthessék régi szép pillanataikat.

//Várunk minden itt végzett diákot, és mestertanoncot szeretettel. (Jelenlegi mestertanoncokat és csak mestertanoncképzésen részt vett végzetteket is.) Fiatalok csak akkor, ha valakinek a párjaként érkeznek.
Szálazásra figyeljetek!
Szerepjátékos dátum: szeptember 17., este 8 óra
Álmodói időpont: szept. 17-től okt. 1-ig.//

Julien Armand Saint-Venant és Renée Célestine Blanche rémtörténete

Félhomály van, egy szobában vagy. Minden a megszokott, attól eltekintve, hogy olyan a világ, mintha kiszívták volna belőle a színeket. Az ablak tárva nyitva, a függönyt a szél lebegteti. Ha kipillantasz az ablakon, egy bekerített apró tisztást láthatsz meg. A közepén egyetlen egy, apró kőtábla helyezkedik el. Egy sírkő. A villanykapcsoló nem működik, így a pálcáddal kell megvilágítanod a helyet, ha látni szeretnél valamit. Ha kisétálsz a szobából, egy folyosóra érsz, melyben két berendezési tárgy van csupán: egy szekrény és egy karosszék. A szekrény már jó ideje üres és áll rajta a por, mindössze egy képkeretet láthatsz rajta. A kép egy kislányt ábrázol, a kezében egy babával. A karosszékben, mely az ajtó mellett helyezkedik el, egy apró alak ül. A háttérben kísérteties nevetés hallatszik, ami a babából szűrődik. Soha nem láttad még eddig, biztos vagy benne, hogy legutóbb még nem volt ott. Nagyon réginek látszik, az arca már kopott, a haja tépett és gubancos, a ruhája sáros és gyűrött, de a szeme zölden csillog. Határozottan téged néz, figyel, vár valamire. Halk suttogást hallasz, körbe a falakból.
- Tolvaj vagy. Juttasd vissza a babám egy órán belül. Juttasd vissza a babám és túléled az éjszakát.

//Ha megpróbálod kinyitni az ajtót alohomorával, nem történik semmi, az ablak pedig túl kicsi ahhoz, hogy ki tudj mászni rajta. Hogyan jutsz ki? Utólag rájössz, valószínűleg a temető gondnokának házában voltál. Ha kijutottál, mindenfelé szúrós tövisek állják el az utadat, neked pedig át kell jutnod rajta, hogy eljuss a sírig. Páros feladatként oldjátok meg.//

Az ütött-kopott baba csak lóg Julien kezei között, tűri a körülötte folyó eseményeket és vár, határozottan áhítozik valamire. Valamire, ami majd fordulatot hozhat ebben a színtelen világban. A szobában lévő két személy nem is sejti, hogy ez nem egy egyszerű baba, annál sokkal, de sokkal több. Nem tudni, hogy mi ilyen különleges benne, de az biztos, hogy elveszíteni nem tanácsos. Ahogy az Eridonos fiú fintorogva tekintget rá, észreveheti, hogy a játék szeme hirtelen megcsillan, zöld íriszei rövidesen fényleni kezdenek és ezzel egyszerre a régi, poros szekrényben is valami zöld fény keletkezik. Még mielőtt a tanárnő és a nebuló közelebbről megnézhetné ezt a furcsa jelenséget, a nemrég hallott hangocska ismét felcsendül, de most kivételesen nem beszél, egyszerűen csak gúnyosan nevetgél, miközben hangos koppanások sorozatát indítja el, minden egyes nevetés után. Valaki minden bizonnyal van itt, ráadásul Julien és Renée idegeire szeretne menni ezzel a szörnyű ricsajjal. A hangok egyre hangosabbá válnak, végül pedig az egész olyanná válik, mintha a zajok tulajdonosai a két személy mellett ólálkodna. Vajon mi folyik itt?