Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Jajajjaj, de jó!
Viktorpajti, hallás, víz... Mi kell még? Persze, még Catet is fel kell keresnem, mert Cat... wúúú.
Elterülök csillagpózban a földön, én nem tervezek padlóangyalt csinálni, mert a végén még megütöm Viktort, vagy megrúgom, és az nem szép dolog. Bámulom a plafont, a festett Dámákat nagyon érdekli a merényletem, hangjuk megemelkedik, legyezőjük mögül pislognak ránk, természetesen folyamatosan találgatva, kije vagyok én, és miért merényeltem épp meg a Vöröshajú fiút. Én csak nagyon örülök, ez van. Lemoshatatlan vigyor van arcomon, bár-bár butának hat. Mind mindig.
- Óh. Valóban. Hidd el, nem jó móka. Nem hallasz semmit. - vágok meglepett képet a megállapításomhoz. De persze voltak ám előnyei is, ha úgy nézzük. Például ha valaki túl sok csúnya dolgot mondott, egyszerűen elvettem kezem fülemtől, és már nem is hallgattam, csak mosolyogtam.
Viktor megkérdezi, mi miatt tért vissza.
- Volt egy néni, aki először gonosz volt, hátulról jött, aztán Goethe, meg bájitalok, és... Jaj. Erről nem mesélhetek, megígértem neki. - megrántom vállam, most olyan vidám voltam, semmi sem tudott volna hangulatomra árnyékot vetni. - Mindegy, működött.
Egyet csettintek, és eltűnik szobatársamról az utolsó csepp víz is. Rólam lassabban kezdem el eltávolítani. Halk sistergés hangzik fel, majd gőz csap fel a körülöttem lévő tócsából, és belőle. Forró volt a víz, de nem ártott nekem. Sosem fog.
- Miattam ne aggódj, nem fogok tüdőgyulladást kapni... A tea meg finom. Hova megyünk? Ja, igen. Amúgy rá is érsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ez az év nem indult jól - lehet, hogy egyesek babonaságnak tartanák az ilyet, de Gareth semmiképp sem tekintette jó jelnek, hogy még az évnyitó előtt kis híján belefulladt a kávéjába, amint a szokásos tankönyvlistát és értesítést olvasva megpillantotta új illúziómágia tanára nevét. Kész szerencse, hogy hajnaltájt még mindenki aludt, így kedvére kifuldokolhatta magát, válogatott szitkokat köhögve föl. Utána viszont két-három nap feszült kattogás következett, amíg megoldást keresett erre a rémálomba illő szituációra; még kétségbeesni se tudott őszintén, mert túl sokáig éltek látszatbékében és lélekben mindvégig érezte, hogy ez nem tarthat örökké. Amikor aztán megosztotta Agathaval és Jareddel a hírt, már kész terv is tartozott hozzá.
Hát ezért áll most egy furcsa, nehezen felismerhető suhanc az iskola hevenyészett aurorparancsnokságának küszöbén, markában a levéllel, ami iderendelte, míg vállán átmenetileg az a holló foglalt helyet, amelyik az üzenetet hozta. Hűvös, kissé tartózkodó hírnöke minden bizonnyal kényelmesebbnek érezte az utat így, mintha repülnie kellett volna, de az is lehet, hogy mindössze a srác nyakában lógó üveggolyó fürkészése kötötte le a figyelmét. Gareth bekopogott, mellkasán összefont karokkal várakozva, míg szabad kezének ujjai szapora ritmust doboltak felkarján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Elintézett minden levelet az úttal kapcsolatban; érdemes mindig előre tervezni és leszervezni a részleteket, hogy ne az utolsó pillanatban legyen szükség kapkodásra. A kölyök nem feltétlenül fog neki örülni előzetes várakozásai alapján - legalábbis többnyire nem örülnek a kezdet kezdetén, ha hasonlóval indít, azonban főleg így, hogy nem a kezdetektől ő tartja kezében az oktatásukat, kénytelen lesz mindkét diákjával lefutni ezeket a hosszadalmas köröket. Így a beköltözés és az adminisztrációs kötelességek elvégzése után az első dolga volt levelet írni először csupán az egyiküknek, jobb lesz, ha egyszerre egyet mér fel. Először viszont elég lesz kapnia egy általános képet a fiatalok elképzeléseiről, hogy tudja, mivel lépjenek aztán tovább.
Az asztalánál ül és kivételesen nem munkával foglalja el magát, hanem a polcáról egy könyvvel múlatja az időt, amikor is a kopogás érkezik. Az tisztán tükröződő felületre pillant magától balra, hogy megnézhesse, ki ácsorog az ajtaja.. juk (igen, ezt a többes számot még szoknia kell, ahogyan azt is, hogy egy nagyra nőtt, nevetlen szakállas gyerekkel kell együtt élnie) előtt. Az, hogy Huginn trónol a várakozó fiú vállát, elég árulkodó ahhoz, hogy felkelve az asztalról először akkurátusan visszacsúsztassa a könyvét a helyére, majd néhány lépéssel átszelve a szobát, maga nyisson ajtót Garethnek.
- Üdvözlöm, örvendetes, hogy ilyen hamar időt tudott szakítani rám. - Nem tesz fel olyan felesleges udvariassági kérdéseket, minthogy Mr. Nightingale-hez van-e szerencséje, a vállán ott pihen a hollója, kezében pedig a levele. S bár nem mosolyog, a hangja nem csattan élesen, sem gúnyosan, ámbár az átlagember fülének, amely mégis csak valamiféle érzelmi töltethez van szokva, kissé kellemetlen csengése lehet ennek a fajta semlegességnek.
- Alexander Magnus vagyok, a leendő illúziómágia oktatója, kerüljön beljebb.
Félreáll, hogy a fiúnak legyen tere belépni az irodába, míg az addig türelmesen ücsörgő holló felkerekedik és visszatelepszik a szoba sarkában elhelyezett masszív állványra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha nem is személyesen, de ismeri az arcot, ami kisvártatva felbukkan a kitáruló ajtó résében, mielőtt módja lenne szemügyre venni magát a férfit, aki fölé magasodott. Nem adta jelét feszengésnek, inkább a tinédzserek tenyérbemászóan udvariatlan módján nézte meg, azzal a tekintettel, ami többnyire nem látja többnek a tanárt egy embernél, akinek először igenis ki kell vívnia az elismerését, mielőtt még vakon és feltétlenül bízna minden szavában.*
- Nem láttam értelmét halogatni.-*Felelte egyszerűen, fél mondatban és egy vállvonásban bemutatkozva. Számára nem bántó a semlegesség, kissé talán flegma stílusával remekül megfér ez - ő lesz az utolsó, aki szóvá teszi, helyette inkább összehajtja a levelet és zsebregyűri, egyúttal kezeit is ottfelejtve, ha már senki se követel tőle csülökrázást.*
- Gareth Nightingale.-*Nem igazán mond többet, elvégre Magnus minden bizonnyal már minden alap információt beszerzett róla, úgyhogy feleslegesen ismételgetné idomított papagáj módjára az évfolyamát vagy a házát. A holló elstartol a válláról, visszatérve megszokott helyére, ő pedig végre alaposan körülnézhetett az irodában, leginkább puszta kíváncsiságból, mert nem volt elég botor ahhoz, hogy bármiféle betörést vagy területsértést forgasson a fejében. Eleve szeretett volna minnél kevesebb időt tölteni itt, hogy elnapolja a találkozást Warrennel, akit egy egész évig sikeresen elkerült, bár utólag belátta, az amcsi aurortól sokkal kevesebb félnivalója lehetett, inkább csak kellemetlen alaknak tartotta. Bámészkodása egyszersmind időt ad Magnusnak, hogy hellyel kínálja vagy hogy neadjisten, a tárgyra térjen és kicsit kifejtse, mit is takart szűkszavú invitációja. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Már volt alkalma, sok éve megszokni a tinédzserek kezelhetetlen és csapongó természetét, bár továbbra is állítja, hogy ő nem pedagógus, hogy dolga legyen megnevelni őket. Jobbára szereti csupán lefektetni a szabályokat, aztán, amennyiben a diákjai tartják magukat ezekhez, az attitűdjük felé vagy a világ felé olyan lehet, amilyen csak fiatal lelküknek jólesik. Természetesen bizonyos határokon belül. Észrevétlenül méri végig a fiút - ő tehát az egyik a két jelenlegi tanítvány közül, akikkel foglalkoznia kell majd. Apró bólintással veszi tudomásul a tényt, majd becsukja Gareth háta mögött az ajtót és a saját irodarésze felé biccent. Nem különösebben meglepő, hogy még a két férfi beható ismerete nélkül is, pusztán ránézésre meg lehet állapítani, hogy melyik kinek a térfele lehet. Akár egy demarkációs vonalat is húzhatnának a szoba közepén.
- Egyetértek.
Talán ez a fajta flegmatikus viselkedés még, ha nem is értékelendő, de kényelmes is lehet. Addig sem kell felesleges, témába nem vágó dolgokkal foglalkozniuk és szorítkozhatnak a lényegre, egyelőre legalábbis. Ellép a fiú mellett és jelzésértékűen kissé kihúzza az asztallal szemközti, szintén párnázott széket, mintegy felkínálva a másiknak.
- Nem tudom, meddig fog tartani a beszélgetésünk, tehát foglaljon helyet nyugodtan, Mr. Nightingale.
Van a mozdulataiban valami feszesség, ugyanakkor ez mégsem az a fajta feszesség, amikor valaki nem tud mit kezdeni a végtagjaival, a fizikai valóval, mozgása és a jelenléte a szobában nagyon is természetes. Helyet foglal az asztallal átellenben és hátradől a székben, miközben tekintetét Garethre emeli.
- Szerettem volna mindenképpen már a hónap elején megejteni az első találkozást, mivel a tanév további részében.. és ha minden jól megy, valószínűleg azon túl is együtt fogunk dolgozni majd.
Nem arról beszél, hogy tanít és oktat, már a fogalmazásból is kiérezni, hogy ez inkább valóban egy kooperatív, közös munka lesz, mintsem tollbamondás és magolás. Szavait diszkrét, apró kézmozdulatok kísérik minden hangsúlyosabb információnál és szónál, észrevétlenül is könnyebben követhetővé és gördülékenyebbé téve az előadásmódját.
- Mivel az illúziómágiát nem az én kezem alatt kezdte tanulni, először is érdekelne, hogy meddig jutottak a korábbi oktatójával, mit sikerült mostanra elsajátítania... - rövid szünetet hagy, hagyja feldolgozni a kérdés eddigi részét, majd folytatja.
- És az, hogyan látja most lehetőségeit, az illúziómágia mely területeivel szeretne behatóbban foglalkozni a továbbiakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Magnusnak azért nem egy tökéletesen kezelhetetlen tinihez van szerencséje, ha nem is ugyanazzal kell majd megbirkóznia, mint Renée-nek előző éven, leginkább egy önmagát már felnőttnek tekintő nagykamasz, semmint egy hisztis pubertás az, aki időnként majd próbára teszi idegeit. Talán nem a legudvariasabb a viselkedése, de ők ketten idegenek - majd' negyven év korkülönbség választja el őket, ami jóformán két generáció, ám ezen felül is jókora szakadék tátong köztük. Egy biccentéssel köszöni meg a felkínált széket, nem dobva le magát, de azért hétköznapi lendülettel ül le – énje egy kis darabja még kellemetlenül bizsereg, ám csak idő kérdése, hogy ez is eltompuljon. A szokás hatalma. Annál több módja nyílik a tanárt figyelni, hol nyíltan, hol egészen feltűnésmentesen, ugrálva közte, könyvei és bútorai közt, Dwayne szekciójának nem szentelve több figyelmet néhány futó pillantásnál. Sokkal érdekesebb és értékesebb információkkal szolgál számára Magnus és apró birodalma. Feszengés nélkül állja a férfi tekintetét.*
- Min múlik?-*Őszintén érdekli, mik a vele szemben támasztott elvárások, nem árt ezt a legelején tisztázni, mindkettejüknek jobb, ha nyílt lapokkal játszanak. Alapból a kölcsönösség elvét vallja, tehát megtesz mindent, amit a másik is megtenne és nem emel szót semmi ellen, amíg jogosnak érzi. Talán nem a legkedvesebb tanítványa lesz, de fairül játszik és egyébként se volt soha célja örökös bérletet szerezni Alexander (sem más) szőrös szívének csücskébe.
- Gyakorlatban az illúziók felismerésével és a vizuális illúziókkal foglalkoztunk. A tanárnő távozása után egyedül folytattam az alap technikák fejlesztését és az elméletet.-*Volt egy másik tanonc is, ő azonban jobban érezte magát, ha nem kellett másokkal osztoznia sikerein és kudarcain, ráadásul lehetőleg igyekezett nem felhívni magára a figyelmet. Ha használta is mások előtt, úgy intézte, hogy ne szerezzenek róla tudomást – egyedül talán Kilián és a borjúmacska esete jelentett kivételt, de a szükség nagy úr. Így is kész csoda, hogy sikerült következmények nélkül megúszniuk az esetet.*
- A pszichológia nem érdekel.-*Magyarra fordítva, nincs benne elhivatottság és szemernyi vágy sem, hogy másik belső világával foglalkozzon, fejében turkáljon és problémáit oldja.*- Minden más igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Erik némileg zavarban érzi magát, hogy leírják, amit mond. Szabadkozva meg is jegyzi, hogy ő nem tanár, és egy profi sokkal jobban és bővebben is elő tudná adni, hogy megy ez varázslóéknál. Másfelől az ötlet a jegyzetelésre nem utolsó. Erik agya olyan, mint a kiselefánté, viszont nagyon lassan is ír emellett, ezért az első gondolatát elvetve inkább mégsem követi Anna példáját, hanem egyszerűen felfekszik a muglimese folyamára, és szívja magába belőle, amit csak tud.
A lány még nem találkozott a sötét varázslatok kivédésével, hát elmondja neki, amit arról a tárgyról tud, illetve meghökkenve, először szavakat sem találva magyarázza, hogy dehogyis sötét minden varázslat. Rögtön felhozza példának a sebgyógyítást. Azt csak nem lehet fekete mágiának titulálni!
Beszélgetnek egy kicsit a fehér és fekete mágiáról és arról, hogy tényleg nehéz olykor különbséget tenni, hiszen csak az ember kreativitása szab annak határt, egy varázslatot hogyan használjon jó vagy rossz célra.
Ezután, az üzenetküldési lehetőségeket firtatva lehullik a lepel Erik számára a fogantyú alakú szerszámot tartalmazó beszélő dobozról: telefon! A lány átad neki egy a faluban láthatóhoz semmiképp sem hasonlatos tárgyat, és azt állítja, ez is ugyanúgy telefon, mint a másik. A felsőbb éves fel nem foghatja, milyen sokféle alakú, méretű és színű telefonok lehetségesek. Van akár puffskeinszerű is, vagy olyan, amelyik virágot mintáz? Biztosan...
Egy kis félreértés után (Erik nem fogta fel, ugyan hogyan ronthatná az ember akaratlanul a könyveket) biztosítja még a gólyát, hogy igen, bár pálca szükséges a varázslatokhoz, és könnyű őket elfuserálni is, de mindent az alapoktól fognak kezdeni az iskolában, a tanárok pedig értik a dolgukat, ezért semmi végzetes nem fog történni sem az órákon, sem a gyakorlások alatt.
Próbál a srác türelmes lenni, de kezében Anna működésképtelen készülékével már alig bír a fenekén maradni, hogy menjenek, és próbálják ki a tele...micsodát Bogolyfalván! Így hát felveti, hogy induljanak a faluba, hiszen ott is be tudják szerezni a szükséges könyveket majd. Erik segít, csak hozza a listát... és ha már úgyis arra járnak, a téren ugye ott a fülke...
Így hát felkerekednek, otthagyják a társalgót, hogy körülnézzenek a faluban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Összességében még jelentéktelennek is lehetne mondható a jelenléte a szobában, annyira nincs semmi kirívó vagy kiemelkedően megfogható a mozdulataiban - láthatóan érdeklődő, de nem érdeklődőbb az elvárnál, a tartása feszes, de nem kellemetlenül; s bár nem mosolyog, az ember mégsem érzi, hogy fel akarná nyársalni a tekintetével. Minden egyfajta  általános középértéken mozog. Pont olyan, mint maga az irodarésze, hangulatos, ám semmi igazán személyes.
A lényegre törő kérdésre bólint egy aprót, abszolút jogos és nem is árt, ha időben leteszik az alapokat, máskülönben kár is lenne ingoványos talajra építkezni tovább. Egyik fél számára sem túl jövedelmező. Alapvetően a tanítványaival nem jó baráti viszony a cél, nem kíván senkinek a pótapja lenni, aki nem igényli - ellenben, ha már vállalta, hogy kitanítja ezeket a fiatalokat az illúziómágiára, azt lelkiismeretesen el fogja végezni. Az ilyesmi oktatására azonban a puszta alá-fölérendeltségi viszony kevés.
- Főként a szorgalmán és a türelmén. Én átnyújtom magának a lehetőséget, hogy kitanulja a magasabb szintű illúziómágiát is, mikor eljutunk oda, cserébe lelkiismeretes munkát és precizitást várok.
Nála sosem volt bűn, ha valami nem ment elsőre vagy másodjára, még az sem, ha sokadjára is kudarcba fulladt egy próbálkozás, sokkal nagyobb vétség viszont a szemében, ha egy fiatal varázsló feladja és a sikertelenségtől motivációját vesztve igyekezete alábbhagy.
- Értem, tehát illúziótöréssel egyelőre nem próbálkoztak, viszont észleléssel és az egyik típussal már igen.
Semmi értékítélet, összefoglalás annál inkább, a tekintete mögött nem húzódnak szélsőséges érzelmek, mégis életet lehelnek belé a magas homlok mögött dolgozó fogaskerekek. Épp csak egy szemernyit dől előrébb, amikor Gareth elérkezik ahhoz a részhez, hogy maga is foglalkozott a gyakorlással.
- A tanárnővel megbeszéltek alapján folytatta a gyakorlást vagy szakirodalmakat is próbált felhasználni a gyakorlathoz? - Az elmélet teljesen egyértelmű, de érdekli, hogyan igyekezett feltalálni magát a fiú, oktató híján. Maga elé húz egy lapot, melyet már korábban kikészített és feljegyez egy-két dolgot magának. A nyers felütésre aztán megrándul a szája sarka, parányi árnyék, közel sem mosoly és a szeme sem követi a gesztust, de mégis csak valami.
- Rendben, ebben az esetben a tananyag arra vonatkozó részéből csupán azzal foglalkozunk majd legfeljebb, amelynek alkalmazása átfedésben áll az önt érdeklő területekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ami felett más csak elsiklott volna, rengeteget elárult Garethnek - a legkevésbé sem örült annak, amit látott és amiről pontosan tudta, hogy nem színlelhető. Aligha tehetett azonban ellene bármit is, így azon túl, hogy igyekezett minél több részletet megjegyezni, száműzte fejéből a gondolatot, kényelmesen elhelyezkedve a széken. Persze, amolyan átmeneti kényelem volt ez, jellemző azokra, akik tudják, nem fognak sokáig vesztegelni, de valamilyen okból mégis kénytelenek leülni.*
- Bármit, amit megtesz, tőlem is elvárhat.-*Éppolyan egyszerűen közli, mint az előző tanárral, az ő szabályai nem változnak. Valahol arrogánsnak tűnhetett, de ha ő 100%-ot letett az asztalra és maximálisan teljesített, nem fogja eltűrni, hogy a másik nyegle vagy hanyag. Tit for tat alapon játszott – teljes erőbedobással kezdett, megbocsátani és megtorolni egyaránt tudott, minden a másikon múlt.*
- Nem látott el instrukciókkal, nem tudta, meddig fog tartani új tanárt találni. Jobb híján könyvek segítségével folytattam.-*Tekintete pár pillanatig a Sándor mögötti polcokat fürkészi, kapásból fel tudná sorolni, melyeket olvasta és mi az, ami még ismeretlen számára, vagy amit keresett, de képtelen volt megszerezni. Renée távozásának egyetlen pozitív pontja volt – kapott egy írásos engedélyt, hogy a könyvtár bármely illúziómágiával kapcsolatos kötetét tanulmányozhatja. Persze, ehhez kellett az a pár hónap, ami alatt kiharcolta magának mindezt azzal, hogy mindent elolvasott, amit csak meg bírt kaparintani. Jóformán csak azért járt órákra, hogy kész kérdéseire választ kapjon és hogy haladjanak a gyakorlattal, hosszas előadásra sosem volt szüksége.
Az apró, alig észrevehető rezzenésről még fogalma sincs, jót jelent-e vagy rosszat,  de lesz még alkalma kitanulni, mivel milyen reakciót válthat ki. Mert ezen múlik minden, válaszra tudja-e késztetni a férfit és ha igen, milyenre.*
- Hálám a sírig üldözi.-*Közölte szárazon, lélekben megkönnyebbülve – a lehető legtávolabb akart maradni a pszichológiától, analízistől és egyáltalán bármitől, ami esetleg az ő belső világa felé terelhetné a tanár érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ez egy tiszta és egyértelmű közlés a fiútól, semmi sallang, semmi felesleges allűr nem bújik meg mögötte, nem próbál felvágni, bizonygatni semmit – egyébként is rossz ajtón kopogtatna –, ezt a fajta viselkedést pedig, bár nem adja különösebb jelét, igazán tudja értékelni. Persze mindez nem számít. Az első benyomás másodlagos, a tényleges teljesítmény, a terhelés alatt mutatott reakciók számítanak. Mindenki mutatkozhat összeszedettnek, ha van ideje felkészülni és nincs számottevő külső körülmény, amely alatt megmutatkozhat a valódi természet. Nos, talán nem az egész, inkább csak a munkához való hozzáállás. Ennyi kell neki egyelőre, nem több, később pedig óhatatlanul ki szokott derülni az is, hogy érdemes-e kezébe adni valakinek a tudást és szakértelmet egy e féle mágiaág területén. Voltak már hálátlan tanítványai, akiknek a tehetsége és a mágikus potenciálja meglett volna ahhoz, hogy remek illúziómágusok legyenek, de mondjuk ki, gazemberek voltak.
- Szaván fogom majd, ha netán szükség lesz rá.
Nem ítélkezik. Ezek a fiatalok nem gyerekek, számára legalábbis, nem feltételez alacsonyabb értelmi szintet és nem korlátozza ehhez mérten az elvárásait. Sokan elcsúsznak azon a hozzáálláson, hogy „ó, hát még szinte gyerek, óvatosabban kéne bánni vele”. Egy tanárnál az ilyesmi gyakori lehet, de ő sosem volt pedagógus.
- Szóval instrukciók nélkül maradt az év hátralévő részére. – Az első tisztán olvasható reakció részéről az a csendesen, mégis keményen feszülő rosszallás a szavai mögött. Sosem pártolta a tanulási szakasz elején már egyedül hagyni a diákokat, ha már belekezdtek a gyakorlati oktatásba. Tekintete elkapja a fiú a polcok felé vetett futó pillantását.
- A legközelebbi találkozásunkra írjon össze egy listát arról, milyen illúziómágiával kapcsolatos könyvekkel találkozott ezalatt. Ezen kívül, amennyiben igényt tart olyan szakirodalomra, amely nem áll az iskola könyvtárának rendelkezésére, fordulhat hozzám. – Ha nem itt, valószínűleg az otthoni irodájában megtalálja. Lehet, hogy nem rágja szájba az információkat, nem tart tollbamondást, de a feltételeket lelkiismeretesen biztosítja a tanoncai számára. A hálálkodó panelt ugyan hallja, de reakció nélkül hagyja, tekintve, hogy számára semmi funkcióval nem bír a jelenlegi beszélgetésükben. A költői kérdésekre sem ildomos válaszolni. Az ember már-már azt várná, hogy ahogyan hátradől a székében, most fog áttérni egyfajta bizalmasabb tanár-diák csevegésre, a mozdulat pont ideális kezdete lehetne egy „ismerjük meg egymást” típusú beszélgetésnek.
- Tegye az évkezdés utáni első két hetét szabaddá. A tanóráiról saját magam fogom kikérni, minden további személyes programjáról maga gondoskodik majd.
 Úgy tűnik, Magnusnak másféle elképzelései vannak az ilyen jellegű társalgások mibenlétéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Érzi, hogy ez a mostani beszélgetés jóformán semmit sem nyom a latban, mert Magnus hűvös profizmussal kezel mindenkit – a tehetség és a jellem az elsődleges, minden egyéb másodlagos. Amíg komolyan veszi a képesség fejlesztését és nem akarja kétes célokra használni, addig a többi lényegtelen és a férfit elnézve, a legtöbb kellemetlen személyiségjegy valószínűleg teljesen hidegen hagyja. Egyrészt megnyugtató, másrészt ennyivel kevesebb fegyvert tart a kezében, mert semmi mással nem győzheti meg, mint kemény munkával, valódi eredményekkel és őszinteséggel.
A válaszra mindössze biccent, részéről a téma lezárva és nem pazarol rá több szót. Tartózkodni akar lehetőleg mindentől, ami felesleges és félreértésekhez vagy konfliktushoz vezethetne, nem gyávaságból, hanem mert ok nélkül nem bocsátkozott céltalan, értelmetlen harcokba senkivel. Ha arra kerül sor, hogy tétje lesz, habozás nélkül száll ringbe, de addig a létező legnagyobb ostobaság lenne csak úgy hergelni valakit, akinek a segítségére, útmutatására szorul.
- Akadt, ami útmutatásul szolgált.-*Vont vállat, mert attól, hogy nem rágták a szájába, ő simán ki tudta következtetni, mivel folytassa és igazán csak némi találékonyságra és fantáziára volt szüksége, hogy saját gyakorlatokat alkosson magának. Nem ejtették a fejére, hogy tehetetlen balfácánként üljön, ölbe tett kézzel malmozva, ráadásul alapból rühellte, ha az elméleti részt mástól kellett hallgatnia. A következő felszólításra pusztán bólint, ha a tanár úrnak ez minden vágya, lesz lista, bár itt helyben el tudná neki sorolni, mit olvasott és mit mire használt. Így legalább lesz egy kis poénja a dolognak. Az eddig megszerezhetetlen könyvek gondolata persze felvillanyozza, de jól meg kell gondolnia, mit és milyen indoklással is kér kölcsön.
A beszélgetés épp a következő szintre emelkedne, amikor Magnus kényelmesen elhelyezkedve közli vele, hogy két hétre elhagyják az iskolát – legalábbis biztos benne, hogy ha nem erről lenne szó, nem kérné ki az órákról, hanem egyszerűen tanítás utáni rabszolgamunkára ítélné. Annak gondolata, hogy ilyen hosszú időre legyen vele kettesben összezárva, egyáltalán nincs rá jó hatással, de nemes egyszerűséggel ignorálja a fejébe nyomakodó hangokat, tisztára söpörve elméjét. Nincs ideje pánikolni, majd ráér, ha esetleg kiderül, hogy egy szobában is alszanak...*
- Felszerelés, javaslatok?-*Érdeklődik tömören, mert ha bármi különlegesre szüksége lesz, azt most kell beszereznie, mert legfeljebb 1-2 napja van, attól függően, hétfőn vagy mindjárt vasárnap akar-e indulni a férfi. A 'hová' kérdést nem tartotta fontosnak – megtudja a maga idejében és egyébként sincs igazán beleszólása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bár a figyelme nem kalandozott el, továbbra is ugyanúgy tisztában van a fiú jelenlétével a helyiségben, közben már azt tervezi, hogyan lenne a legideálisabb a gyakorlóheteket eltölteni. Van egy másik leendő diák is, lenne módja arra, hogy vele külön megtegye ugyanezt a kirándulást, ugyanakkor ez egy jó alkalom lenne arra, hogy ha a fiatalok nem ismerték egymást, akkor megismerkedjenek (ki tudja, mennyire elszeparáltan oktatta őket Renée, az is egy módszer) – vagy ha már igen, akkor ő lássa, hogy egymáshoz képest milyen szinten állnak. Így majd a képzés intenzitását és tempóját is személyre tudja mag igazítani úgy, hogy a félév végére mindkét fél részéről kiegyensúlyozott legyen a helyzet. A vizsgához szüksége lesz erre is.
Az, hogy a Nightingale fiú saját maga készült és olvasott utána az elméleti dolgoknak, valamelyest az ő dolgát is meg fogja könnyíteni, így csak az Ombozi lánnyal kell majd végigzongoráznia a szakirodalmakat – persze csak abba az esetben, ha az imént kért listán azok a tételek szerepelnek, amelyek egyébként is ott vannak az általa elvártak között. Abban biztos, lesz olyan olvasmány, amit majd tőle fognak megkapni. Nem mintha olyan komoly szintű varázslatokat tartalmazna, hanem mert korlátozott számban adták ki, így egy iskolai könyvtárban, pláne egy ilyen kis országéban, nem valószínű, hogy egyáltalán hozzá lehetne jutni.
Gareth arcát figyeli a bejelentés után, a tekintetében nincs semmi direkt kutató vagy kíváncsiskodó él, talán mindenki így figyelne a másikra, ha nem az lenne már a korai évektől az emberekbe nevelve, hogy illetlenség sokáig fürkészni valaki arcát. Mégis, mielőtt igazán tolakodóvá válna ez a szemkontaktust, maga a férfi az, aki egy lassú, lusta mozdulattal elfordítja a fejét, lepillantva a lapra. Felír magának valamit, aztán úgy folytatja.
- Az iratait, a pálcáját, váltásruhát, tisztálkodó szereket, ha valamilyen betegségre szed bájitalt, azt is hozza. Ha van valami egyéb, amit magával hozna, mondhatja most is, de küldhet róla levelet, ha említésre méltónak ítéli.
Nyilván a plusz fogkeféről nem kér beszámolót, de például egy plusz varázstárgyról jobb lenne, ha értesülne. Mintha egy pillanatra megállna, megrándul egy parányit az arca, mielőtt ismét megszólalna.
- A háziállatok utaztatását hanyagoljuk. – Volt már olyan diákja, aki úgy érezte, hogy a macskájának feltétlenül velük kell jönnie, mert nem akarja magára hagyni az állatot, még a szobatársával/lakótársával sem.
- Egyelőre ennyit szerettem volna megbeszélni, levélben értesíteni fogom mindenről, de ha kérdése van, akkor nyugodtan felkereshet bármilyen formában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

zárás

Állja a tekintetet – hozzászokott, hogy agressziómentesen, de hosszan tudjon az emberek szemébe nézni, mert őszinteség és nyíltság illúzióját kelti. Az őt fürkésző, felkavarhatatlannak tűnő sötét szempár valószínűleg mindenkire nyugtalanítólag hatott, akkor is, ha semmit sem követtek el, ő azonban ironikus módon ehhez tudott a legkönnyebben hozzászokni. A papírra kerülő, számára láthatatlan szavak már sokkal inkább érdekelnék, de kísérletet sem tesz rá, hogy bármi módon megnézze őket – egyrészt, Gareth nem kíváncsi ilyesmire, másrészt, az első benyomások közt aligha lesz igazán lényeges, sorsfordító feljegyzés és ha lenne is, azonnal rácáfolni öngyilkosság. Ha valamit megtanult, hogy sosem érdemes sietni és kapkodni.
- Átgondolom.-*Egy biccentéssel veszi tudomásul a listát, nagyjából az, amit elképzelt, de még el kell döntenie, mennyi kockáztasson. Szívesen magával vinné az iránytűjét, ami talán a legártalmatlanabb találmányainak sorában, de nem most szeretné megmutatni a többnyire magánál hordott, most is tokjában lapuló szerkezetet. A következő felvetésre csak egy roppant lesújtó pillantással válaszol, amibe remekül bele tudja sűríteni, hogy ha van is állata, ő maga nem egy marha, hogy ne tudna tőle pár napra megválni, valamint hogy cseppet sem hízelgő, hogy Magnus ilyet feltételez róla. Ettől eltekintve azonban nem szól, láthatóan nem kíván a kelleténél több időt tölteni ezzel a kellemes kis ismerkedősdivel, így a végszóra feláll a székből.*
- Akkor további szép napot.-*Az udvarias mondat flegma hangsúlyával párosítva sajátosan nemtörődöm hangulatot kölcsönöz akár kulturáltnak is nevezhető távozásának. A folyosón megtorpanás nélkül indul tovább, egyenest az Eridon tornyok felé – csak akkor fújhatja ki magát, ha a saját szobájuk négy fala között lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mivel érdemeltem ki egy szobatársat, akinek a leghalványabb elképzelése sincs a személyes térről? Rettenetesen örülök, hogy a hátamra ugrik és azzal az erővel le is tarol a folyosó kellős közepén csak úgy, örömében. Ha nem érezném túl sértőnek, most talán látványosan fognám a fejem, és tennék pár megjegyzést, ami már szépen megfogalmazódott a fejemben, de látva, mennyire boldog, nincs szívem letörni a lelkesedését, bármennyire is egyszerű lenne. A tévhittel ellentétben nem vagyok azért bunkó, de legalábbis nem élvezem, hogy mások kedvét aláássam, pusztán csak az őszinteséget nem értékeli mindenki, az azonban már nem az én problémám. Átgondolom a mondanivalómat, és végül csak csendre intem, annak tényleg nem örülnék, ha a hallásom látná kárát a nagy örömének, elvégre még mindig auror szeretnék lenni, halláskárosodással viszont legfeljebb csak aktát tologathatok a végén, lehet az álmom holmi veszélyes helyzetekre kirendelt elit alakulat.
- Hátulról? Goethe? Mi van? - kérdezek vissza értetlenkedő arcot vágva, mert olyan ez, mint valami furcsa brainstorming, összefüggéstelen szavak seregének tűnik, amit éppen mond és alig értek belőle valamit, a lényeget biztos nem. Közben remekül elvan ő a padlón láthatóan, ám mégiscsak szóvá teszem, hogy szerény véleményem szerint jobban járna, ha felkelne.
- Tudom, tudom, te vagy a vízmágus, de attól a padló továbbra is kőből van és kicsit sem lesz melegebb a szokottnál - állapítom meg, és még a teát is felajánlom. Isten ments, hogy a végén szobatársi szerződésünk alapján netán még ápolnom is kelljen, még a szokásos csütörtök estéket is állandó nyafogás övezi, és lassan azon vagyok, hogy ha nem ragaszkodnék ahhoz, hogy teljes csendben tanuljak a magam kis rendjében, akár be is költözhetnék a faluba, mindenkinek egyszerűbb lenne.
- Ha nem érnék rá, nem javasolnám. Na gyere, majd beírjuk ezt is a havi közös programokhoz. Mi is volt amúgy mostanra tervezve? A filmezés? Úgy emlékszem - válaszolom, és intek a fejemmel, hogy mozduljon már. Nem hagyom itt, de mehetnénk.
- A konyha megfelel? Nemrég kipróbáltam a fekete teájukat és egész finom, még ha nem is Earl Grey, de ha szerencsénk van, azt is találhatunk - felelem, és ha felkelt, el is indulok abba az irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Igazán szép ez a króm-oxid-zöld ezen a szoknyán - állapítja meg egészen közel hajolva a festményhez, mire a nyurga, meglepően karcsú hölgyemény egy kissé bizonytalan mosollyal válaszol, talán nem is érti pontosan, mit akar mondani.
- Méregzöld - helyesbít, bár a két szín nem egy és ugyanaz, de a nagyon közel áll egymáshoz árnyalatban, és remélhetőleg így nem görög ez, vagy a magyar a kínait használja? Egyszóval érthetőbb. Pedig milyen szép szakszavakat tudna használni már csak puszta fennhéjazásból is, mert ismeri őket, csak úgy tűnik, a festménynek azok meg egyik fülén bemennek, a másikon ki.
- És ez a csodaszép csipkegallér micsoda remekmű - hízeleg tovább, mert az előbb megpróbálta kideríteni, ki is a festő, akinek ilyen remek volt a technikája és aprólékosan dolgozott, ugyanis a kép sarkában nem talált aláírást, viszont a nő csak a legyezője mögé bújt válasz nélkül hagyva.
- Egyszerűen tökéletes a színe és még ki sem fakult ennyi idő alatt - teszi hozzá egy negédes mosoly kíséretében, remélve, hogy legalább erre kap egy pontosabb adatot, hogy mondjuk igen, kereken száz-kétszáz-sok éve, de nem, ezzel sem ér célt. Bár a nő éppen nem bújik a részletgazdagon kidolgozott legyezője mögé éppen, mint az imént tette, most sem segít neki ilyen keveset sem, inkább valami diákról kezd csacsogni kissé magas hangon, akit nemrégiben errefelé látott valami számára teljességgel ismeretleneket egymás nyakába borulva.
- Jó - igyekszik nem felhúzni magát, hogy már lassan negyed órájánál is régebb óta próbál meg bármit is kiszedni a nőből a képre vonatkozólag a legkevesebb sikerrel és egyébként is hol érdekli ez őt. Ehh, mit is pazarolja itt az idejét, ezzel az elkényeztetett teremtménnyel esélyesen ezután sem fog sokra jutni. El is dönti, hogy inkább benéz a könyvtárba, hátha talál valamit a képekre vonatkozóan, indulás előtt azonban tudomást sem véve a további pusmogásról, rajzfüzetét magához szorítva közelebb hajol megszemlélni inkább ismét a vászonra felhordott festéket. Egyszerűen remek technikája volt ennek a festőnek, az vitathatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A. K.
esti hangulatdal

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Beugrottam a szerkesztőségbe. Ez a hivatalos álláspont. Mint mindig. De persze már jól tudja szinte mindenki, aki ismer, hogy már bőven nem ezért keresem csak fel a kastélyt. Talán soha sem csak ezért tettem. Így viszont mindig akad ürügy. Már ha bárki akadékoskodna. A tanárok többsége és  az igazgató sem nehezményezi a jelenlétem. Igazából kifejezetten kellemesnek találják. Természetesen jócskán vannak olyanok is, akiknek azért némileg szúrja a szemét. Ám ágálni ők sem ágálnak. Akik fennakadhatnak rajta, azok főleg a szülők, vagy éppen kívülállók, akik megneszelik. Ezért pompás, hogy ilyenkor most már csak elég meglobogtatni az Edictum egyik számát, és még ha a lelkük nem is lesz nyugodtabb, onnantól igazából csak magukban moroghatnak. Hiszen láthatják, milyen barátságos vámpír vagyok, ráadásul hasznos tagja a helyi közösségnek.
Mint azonban azt már mondtam, ez immáron jórészt alibi. Ahhoz, hogy vezethessem az újságot, bőven nem kéne ennyit a tanoda folyosóin lézengenem. Simán lerendezzük a cikkírókkal, lektorokkal a jó részét bagolyban, vagy egyéb üzengetésekben. Azonban a rend kedvéért természetesen mindig benézek ilyenkor a szerkesztőségi szobába, hogy pár perc múlva már induljak is tovább az iskolában. Ez most sincsen másképp. Amint pedig zárul mögöttem az ajtó és körbetekintek a -nevének ellenére most éppen egészen eseménymentes- Fejetlenség Folyosóján, máris abba az irányba veszem könnyed, bakancsos lépteimet, amerre azt az illetőt sejtem, akit most látogatni jöttem.
Hamar rátalálok. Ott üldögél a párkányon egy másik épületrészben. Körbepillantok a festményalakokon, néhánnyal üdvözöljük egymást és már oda is érek a lányhoz. Megállok mellette és csak némán végigpillantok rajta. Biccentek egyet üdvözlésül. Kezem eddig magam mellet lógattam, most felemelem, hogy megmutassam a navinésnek, amit hoztam: egy antik sakk-készlet. Így összecsukva maga a tábla a doboz. Benne rejlenek a figurák. Sötét szemöldökömet megemelve érdeklődöm meg a lánytól, volna-e kedve velem egy partyhoz. Vagy többhöz. Vagy hogy egyáltalán tud-e sakkozni. Mondjuk az se gond, ha nem. Most majd megtanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Adam Kensington
And there's so many, many thoughts
When I try to go to sleep
But with you I start to feel a sort of temporary peace

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A dobozt a kinyitom, a párkányra öntöm belőle a bábukat, majd kitárva megfordítom és elhelyezem a táblánkat, aztán pakolom fel a figurákat. Szóval a lány lesz a fehérrel. Úgy hiszen, ez ellen aztán nem lesz kifogásom. Éppen csak rápillantok, aztán pakolászom tovább. Elég szélesek a párkányok itt a kastélyban, így még mi is fel tudunk huppanni a kész tábla mellé.
Mindössze fejem intésével és egy tekintettel jelzem, a diáké a kezdés joga. Addig én még kényelmesebben elhelyezkedem. A mágustanoncokat láblógázva szoktam látni itt az ablakokban ülni, az enyém viszont egész, bakancsos talpammal a márványlapokon támaszt, hisze bőségesen leér. Sápadt kezeimet ölemben tartom összekulcsolva, és belógó hajam alól figyelem, mit lép Anna.
Kinseyvel az otthoni sakktáblámon szoktunk játszani, ami igazából maga az konyhaasztal lapja. Lecseréltem rá, hiszen én úgysem ott költöm el étkezéseimet. Nincsen szükségem rá. Így sokkal több hasznát veszem. Göndör hajú barátommal azonban általában nem ülünk így le egymással szemben megmérkőzni, hanem hosszú, napokig tartó játszmáink vannak. Én lépek egyet este, ő meg betér nappal a házamba és ő is lép egyet. Kiváló és igen szoros küzdelmek a mieink.
Kíváncsi vagyok, a lány hogy játszik. Ez alatt nem azt értem, hogy vajon megver-e engem (minden szerénytelenség nélkül és koránt sem a navinést minősítve mondhatom: ennek nincs sok esélye), vagy hogy mennyire kerül a győzelem közelébe. Sokkal inkább a stílusa, a döntései foglalkoztatnak. Rengeteg mindent elmond egy emberről, hogyan játszik. Ebbe az is beletartozik, hogyan viseli a vereséget, vagy éppen a győzelmet.
Fő célom ezzel a sakk partival azonban esetünkben most nem feltétlenül a szokásos tanulmányozás. Csak egyszerűen az, hogy itt legyek Annával. A múltkor pontosan éreztem és láttam rajta azt, amit most is látok és érzek: történt vele valami és szüksége van maga mellett valakire. Valakire, aki csak úgy ott van vele. De kérni ezt nem fogja senkitől. Amúgy is meglátogattam volna, összeakadtam volna vele. Csak ez most jelen helyzetben, jelen állapotában még fontosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Adam Kensington
I feel I know you / I don't know how / I don't know why
I see you feel for me / You cried with me / You would die for me
I know I need you / I want you to / Be free of all the pain / You hold inside

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Játsszuk azt, hogy játszunk! Szerintem menni fog. Már jön is a várva várt első lépés. Miután ezzel megvagyunk, figyelem a táblát egy kicsit, aztán indulok én is az egyik szélső parasztommal. A lépéseim után hol ott hagyom nyugodt, töprengő tekintetem a mezőn, hol felpillantok kicsit játékostársamra.
Mint máskor, most sem nagyon izgatom magam azon, miket fognak pletykálni ezekről a mi találkáinkról a festmények. Vagy bárki. Egészen lényegtelen, mit teszek, úgyis keringeni fognak mindenféle szóbeszédek. Ha ki sem dugnám az orromat a házamból -amire ugyebár volt már példa-, akkor is, aki szeretne, kerekít valami szép történetet rólam meg a szegény, védtelen diákokról, akiket így vagy úgy megrontok. Főleg mindenhogy. Jelen esetben sötét lelkem sötét sakkfiguráival.
Lehet, hogy kedves volna tőlem, ha hagynám nyerni néha az ellenfeleimet, azonban úgy gondolom, az nem helyénvaló. Nem amiatt, mert ezzel megaláznám őket. Bár kétségtelenül, van egy ilyen rossz mellékíze is. Ám sokkal inkább amiatt, mert komolyan nem hiszem, hogy a játék lényege a győzelem lenne. A játék lényege maga a játék. Ezek a gondolkodással, tervezgetéssel, logikázással töltött, meghitt percek.
Eltelik már szűk fél óra, mire körvonalazódni kezd, hová tart a párbajunk, amit ezen a kopott, régi táblán vívunk. Igazán jól fest a két, egymásnak feszülő sereg. A pálya körül, a párkányon már ott pihennek kiütött társaik. Több köztük a világos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Győzelmem csöndes. Szinte csak belopózik a táblára, jelzi a létét és már ott sincs. Mintha csak egy színdarab befejezése volna. Eljött, mert el kellett jönnie. Ám nem kíséri vastaps, kárörvendés meg végképp nem. Csak tudomásul veszem és rábólintok, mintegy elfogadva, miként alakult a játék. Szusszanok egyet és párkánytársamra pillantok.
Jó őt derűsnek látni. Mintha kopna a tekintetéből az az enyhe őrület és bizonytalan félelem. Félreértés ne essék, ott van az még bőven, ám már koránt sem olyan markánsan. Töprengtem rajta, kérdezzem-e őt, mi történt vele. Lehetséges-e, hogy akarna beszélni róla, csak nem tudja, kinek és mégis miért tenné? Vagy jobb magában lerendeznie és elég az egyszerű jelenlétem ahhoz, hogy ez gördülékenyebben menjen neki? Úgy döntöttem, kivárok. Ellátogatok hozzá olykor, ahogy eddig is tettem, és kiderül, ez elég-e. Egyelőre úgy néz ki, az lehet. Nem fog persze hirtelen bekövetkezni a jobbulás, és ugyanolyan, mint régen, talán már soha nem lesz a navinés. De az nem is feltétlen kell. A lényeg, hogy kiheverje. Hogy feldolgozza. Hogy rendben legyen. Ehhez pedig jó úton haladunk.
Egyik bakancsos lábfejemet lazán keresztbe vetem a másikon. Ha már egyszer terpeszkedni itt nincs lehetőségem, akkor jó lesz így. Megfogom az egyik félretett bábut és emelem, hogy visszarakjam a pályára, közben pedig felvonom a szemöldököm, némán kérdezve meg így Annát, jöhet-e még egy játszma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Adam Kensington
I don't know where this is going
Every now and then I feel apart
I don't know how things are meant to be
Every time I'm with you I am me

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Látom ám, micsoda elkötelezett visszavágás folyik a táblán. Ez az, amit szeretek. Az átlagtól eltérő célokat. Hogy amikor az ember felméri az esélyeket -ami már önmagában nagy dolog, ha valóban átlátja-, akkor valami olyat tűz ki maga elé, ami szintén kihívás, ám talán elérhetőbb. A nekiveselkedést pedig siker koronázza, és mindenki jól jár. A lány is, hiszen megbosszulta az őt és figuráit ért sérelmeket, és én is, hiszen nekem az a bábú most nem annyira volt fontos, bármennyire is rosszul érinti ez a sötét bástyát. Engesztelésül a leütését követően közvetlenül az ablaküveg mellé csúsztatom, hogy legalább nézelődhessen. Úgy látszik, nem csak a navinés van eltévedve a sakk-készlet elevenségét illetően.
Idő közben nézőnk akad. Az egyik dáma úgy döntött, mégsem hajtja álomra a fejét ilyen korán, szóval figyelni kezd minket. Közben azért olykor megnézi magát a kis kézi tükrében és megigazgatja haját, ruháját. Érzem magunkon az érdeklődő tekintetet, szóval egyik alkalommal, amikor épp a lányon van a lépés sora, felpillantok a freskóra. A hölgy a meglepettségtől mozdulatlanná lesz, és lopva körbenéz, nem figyel-e valamelyik társa. Azonban többi nőszemély egyike sincs már ébren, csak mondják a magukét, fecsegnek álmukban. Hangjaik duruzsolássá, csöndes alapzajjá olvadnak. Felismerve, hogy nincsen közönségünk, a dáma kacér mosollyal integet nekem egyet, ujjait hullámoztatva, szempilláit rebegtetve. Azt hiszem, tetszem neki. Pár hete hasonlóan pajkosan üdvözölt engem. Már akkor is ügyelt rá, nehogy a többi társalkodónő ezt észre vegye. Hiszen akármilyen jóvágású vagyok, mégiscsak egy vámpír, egy sötét alak. Úri hölgyek pedig maximum kedvesen, korrektül üdvözölnek egy ilyen éjlényt, és ha úgy adódik, talán váltanak vele pár szót maximum. Különben viszont inkább csak kihallgatják beszélgetéseit és pletykálnak róla bőségesen. Hiszen van miről. Ez a bizonyos, álmatlan dáma viszont most kirúg a hámból. Figyelem incselkedését és mélyet bólintok neki, aztán ismét játékostársamra pillantok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Adam Kensington
Shine and lift your head high
Hold you´ll never be lonely
Cause light is all that you need

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hiába azonban ez a csinos, festett dáma, nem neki szentelem a figyelmem. Egy üdvözlés, ennyivel szolgáltam neki udvariasan, hogy aztán ismét visszaadjam magam a diáklány társaságának. Ennek az oka pedig nem az, hogy egy freskóról van szó. Nem. Ha egy hús-vér szép nőcske lenne, akkor sem szentelnék neki most több időt. Nem érek rá. Annával sakkozom.
Még néhány megfontolt lépés, és ismét mattot adok neki. Ahogy ezzel megvagyok, olyan kedves és szinte ártatlan szemekkel nézek rá velem szembe, mintha nem az imént söpörtem volna félre fehér seregét, amit ellenem küldött. Most nem kérdezem meg se némán, se sehogy, akar-e még játszani. Részemről viszont szívesen bocsátkoznék legalább még egy partiba. Szóval, akár ha a lány elkezdi ismét felállítani a figurákat, akár ha megfordítja a táblát és marokra fogva beledobja őket, hogy elpakolja, nekem mind megfelel.
Szegény dáma meg közben felhagyott azzal, hogy magára vonja érdeklődésem és egyszerűen elaludt. Szólni nem szólhatott hozzám, hiszen akkor társai megébredtek volna és rajtakapják ezen a botrányos viselkedésen. Úgyhogy egész eddig szuggerált engem, hogy tekintsek fel rá ismét, és bár éreztem magamon a mázolt tekintetet, nem nagyon törődtem vele. Nem mintha gondom lenne a társaságával, csak jelen helyzetben nem nagyon tudnánk úgyse mit kezdeni egymással. Nem állhat abból az este, hogy ő némán, csábosan mosolyog rám odafentről. Hiszen -mint mondtam- ennél bőven van jobb dolgom. Itt ül velem a párkányon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Adam Kensington
It ebbs and flows and comes and goes
And rips you up and lets you go
It eats inside and splits your mind
As you search around for others kind
You gather strength from the depths
Fight the fight from day 'til night