Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Benn találsz.
Motyogja egészen rekedten és elhalón. A tekintete hosszúnak tűnő, zavarodott másodpercekig még az ajtófélfán marad, majd megrázza magát. Törülközőt. Kényelmetlenül hasonló beszélgetés különben már hangzott el ebben az irodában, azonban egészen más kontextusban, egy másik nőtől, egy bizonyos régen elmúlt kapcsolatban. Na pont ez az, amire nem kellene gondolnia most, de nem ám.
Dwayne, szedd már össze magad, te nyomorult, ez csak egy lány. Szóval ne vágj olyan képet, mint aki összesz*rta magát.
Megfordul, a saját kínos zavarától szenvedve ballag el az asztaláig, hogy leüljön mellé. Összesöpör néhány papírt a kopottas asztallapon, a tollakat a helyükre tűzögeti, a fiókban matat, mint akinek épp fontos tanári dolga akad... ám nem tehet róla, néha azért föl- fölsandít a szedelőzködő lánykára, mindössze kósza pillanatokra. Jack, a törpebagoly méltatlankodva megrázza a tollait, ahogy a lány hátraveti a haját, ő pedig a kelleténél nagyobb lendülettel zárja be a fiókot.
Mondom szedd össze magad te istenverése!
   -  Nem. Nem alszol itt. Na arról aztán szó sem lehet. Nem és nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Eriknek a lányt nézve bűntudata támad, hogy legyőzték a Navinét a legutóbbi meccsükön. Nonszensz.
De Luca erős, és meglepően jól viseli a rossz hírt. És Eriket biztatja. A fiú viszont nem birtokolja azt az optimizmust, amivel a másik bátorítani próbálja. A Rellon gyilkos bagázs. Szét fogják szedni őket a pályán. A fiú néha arra gondol, jobb lenne, ha eltolnák ezt az egész meccset. Pedig akkor semmiképp sem nyerhetnének, persze.
- Lesz... ami lesz - nyökögi a fiú, nemcsak bizonytalan hangon, de bizonytalan szavakkal is.
Pedig tavaly utolsó helyen végeztek a sárkányok, hogy szerezhettek ilyen jó játékosokat egy nyári szünet és az első iskolahónap alatt?
Most már a srácnak izzadni kezd a tenyere, hát amint észreveszi, kicsúsztatja a kezét Lucáéból. Szörnyen néz ki a lány. Neki pedig sem vigasztaló, sem figyelemelterelő téma nem jut az eszébe. "Hamarosan nyílik a hanga." "Elena Rose csütörtökön nagyon közel ült hozzám órán." "Most tudtam meg, hogy a muglik nem látják a dementorokat."
Semelyik nem tűnik megfelelő beszédtémának. Másnak miért megy ez ennyire egyszerűen? Például Lucának. Talán leckéket kéne vennie tőle! Igen!
- Volna... - kezd bele, mikor nyikordulást hall a közelből, gyanúsan épp a gyógyító szobájának irányából.
Mennem kell - üzeni a szemével Erik, majd utolsó pillantást vetve a lányra, térdelésből guggolásba billenti magát, és görnyedve odarohan az ajtóhoz. Nem csukta kilincsre, így könnyen kitárja, és eltűnik a másik oldalán, halkan beklikkentve a zárat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Láthatóan érdekli a fiút az eleme, hiszen hirtelen tengernyi kérdést önt rám, pedig csak egyről volt szó. Persze nem bánom, sokkal jobb így, mintha magába roskadva ülne az ágyon minden kommunikációt elutasítva.
- A kérdéseid érdekes témát feszegetnek - kezdem, miközben kiejtett szavaimat továbbra is megformázom a levegőben elemem segítségével. - Alapból azt tanítjuk, hogy a mágust az eleme semmilyen körülmények között nem bánthatja. Ugyanakkor ez nem teljesen igaz. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az elemi mágus elveszíti az irányítást eleme vagy elemei felett, ekkor előfordulhat, hogy önmagát is megsebzi vele. Alapesetben ez nem történhet meg, hiszen az emberi elme védi a testet, a tudatalattid akkor is irányítja az elemed, amikor öntudatlan állapotban vagy. Így aztán, ha bele is ájulsz egy medencébe, nem fogsz megfulladni. Erős érzelmi felindulás, sokkhatás vagy trauma esetén előfordulhat, hogy az elméd leblokkol, ilyenkor megtörténhet, hogy az elemed kitör. Ekkor nemcsak másokat, de a saját testedet is meg tudod sebezni. Ez főleg a pyromágusokkal szokott előfordulni és a terromágusoknál is nagyon veszélyes. A víz elem gyermekei nagyon változékonyak, de akárcsak az aeromágusoknak, nekik is megvan a maguk belső egyensúlya. A legszilárdabb jellemmel a terromágusok büszkélkedhetnek, de ha ők elveszítik a kontrollt önmaguk felett, nagyon súlyos sérüléseket tudnak okozni maguknak és másoknak is.
Kicsit hagyom, hogy megeméssze a dolgot. Fontos tudnia, hogy az elem nem csak egy rajta kívül álló dolog, nagyban függ a saját viselkedésétől, hogy hogyan viszonyul majd hozzá.
- De visszatérve a kérdéseidre: ha egy hegy tetejéről vízbe ugrasz, nem lesz bajod; valamint a víznyomás sem árthat neked. Ugyanakkor a tengervízzel csak óvatosan, hiszen ott nem maga a víz az, ami árthat, hanem a benne lévő só, ami kristályos anyag és inkább a földmágusokhoz tartozik. Azt is mondhatnám, hogy bár a tengervíz nem árt, de attól még a veséd leáll a túl sok sótól.
Arra, hogy eddig ez neki csak elmélet volt, nem tudok mást tenni, mint bólogatni. Addig senkit nem érdekel komolyabban, amíg nem kerül igazán testközelbe az elemekkel. Teljesen más dolog irányítani őket, mint olvasni róluk.
- Bár nekem hárommal több elemem van, mint neked, tapasztalatból azt mondanám, hogy ez nem négy órát vesz el a napjaidból, hanem kb. minden percet. Minél többet gyakorolsz, annál erősebb, tapasztaltabb elemi mágus lehetsz. Feladat rengeteg van, ráadásul a meditáció és a koncentráció is sok időt vesz igénybe. Viszont mindez nagyon fárasztó, és súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki túlerőlteti a gyakorlást. Kezdetnek maximum napi két órát javaslok, aztán mindig egyre többet. Lassan azt fogod észrevenni, hogy már majdnem minden pillanatodat az elemeddel való foglalkozás, vagy a képességeden való gondolkozás tölti ki. De ez a jó, hiszen aztán majd így fog minden magától, automatikusan, értelemszerűen jönni. Sok dologhoz már nem fogod használni a kezed vagy a pálcád. Én például nem tudom, mikor nyitottam ki utoljára saját kézzel ablakot, vagy mikor kevertem valamit kanállal. Neked például az esernyőhasználat is csak muglik jelenlétében lesz ajánlatos, de akkor is csak álcaként, nem mintha szükséged lenne rá.
Rengeteg példát tudnék még mondani, hiszen az elemek velem élnek, mindennapjaim részei, szinte észrevétlenül használom őket, akár ahhoz is, hogy felmenjek a lépcsőn. Ha hirtelen elveszíteném a képességem, tuti, hogy minden lépcsőben orra buknék.
Közben megmutatom neki a vízgömböt. Eléggé erősen kell koncentrálnom, hogy a rezgések valódi dallammá álljanak össze, de végül sikerül, ezt Brandon reakcióján is látom. Ijedtsége kihat az én varázslatomra is, hiszen ő hydromágus, hozzám képest sokkal közelebb és természetesebb módon áll a víz elemhez. Persze azért még nagyon kezdő is, úgyhogy a gömb csupán nagyobb lesz, nem durran szét, én pedig gyorsan vissza is alakítom korábbi méretére. A fiú viszonylag hamar megnyugszik és újra megfogja a vízgömböt, én pedig egy kis idő múlva eltüntetem azt. Várom, vannak-e kérdései, vagy bármi, amire hirtelen szüksége lenne. Részemről a látogatás már elérte a célját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Két héttel ez előtt lépte át a magyar-horvát határt, de azóta sem szokta meg ezt a furcsa, semmihez sem hasonlítható nyelvet. Sosem hallott még ilyet azelőtt, csak olaszt, és angolt az általános suliban, de a magyar nyelvről fogalma sem volt. Gondot okozott a vásárlás, és a tájékozódás, mert a magyarok nem beszélnek olaszul, az olasz lány pedig nem beszél magyarul. Négy nappal ez előtt, Budapesten kézzel-lábbal próbálta elmagyarázni a rendőrnek, hova akar eljutni, de nem ért el semmit az activity-vel. Igaz, nála volt az olasz-magyar szótár, de szavanként kikeresni a mondat összes darabját unalmasnak tűnt, ezért mutogatni kezdett az utca kellős közepén. A szüleit ismerve nincs is értelme csodálkozni a flúgosságán: az anyja jelmeztervező, az apja zenész, és az egész família állandóan úton van, és hippi életmódot folytatnak. Az előző iskolájába fél évig járt, a legrövidebb mandátuma pedig két hétig tartott. Olaszországban már becsukott szemmel elközlekedne, a térképet pedig álmából felkeltve leolvassa. Voltak ők vándorcigánynak is nevezve, és ami igaz, az igaz: nincs állandó lakhelyük, a nagyszüleihez vannak bejelentkezve Nápolyban.
Ez előtt egy hónappal merült fel először a téma, az ismételt továbbköltözés. Rutinosan kezdett pakolni, gondolta, csak egy vagy két várost költöznek megint. Hát nem. A szülei ismételten felülmúlták önmagukat és kitalálták, hogy más országban vernek sátrat. Jó lett volna Spanyolország, Franciaország, Anglia, Portugália, de ők a véletlenre bízták a választást. Apja bekötötte anyja szemét egy kendővel, elé terített egy Európa térképet, és anyja rábökött vaktában Magyarországra. És egyikük sem tud magyarul! Még mindig ezen mélázik, miközben a haját fonja be oldalt, az egyik fotelben terpeszkedve. Elárvultnak érzi magát a hirtelen jött szakadástól- a költözés híre utáni héten még egy meglepetéssel kedveskedett neki az Élet: megjelent a varázsképessége. Mindez az elmúlt négy hétben zajlott le, hát nem csoda, ha a lány elég zaklatott és a szokásos, felhők között úszó kedve csak árnyéka régi önmagának.
~ Ha legalább anyáék itt maradtak volna... ~ Vagy ha a nagyanyja itt lenne, nem volna ilyen nehéz helyrebillentenie a dolgokat a fejében. Így viszont úgy viselkedik nap közben, mint valami ketrecbe zárt vadállat- mindenkinek pofákat vág és alig szólal meg, vagy ha beszél is, az olaszon kívül mást nem hallanak tőle. Nem tud ugyanis magyarul. Ez így meredek pálya lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Laura Caradi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Okés. - bólintottam egyet, majd táskámból kivettem a neszesszerem.
Dwaynere sandítottam, arckifejezését azonban nem tudtam hova tenni. Mintha ijedt lenne, vagy ilyesmi, amit nem nagyon tudok megérteni. Nap mint nap sötét varázslókkal harcol, valószínűleg sokat tapasztalt már, és megijed attól, hogy egy diáklány szeretne lefürdeni nála? Mintha attól tartana, megátkozom a fürdőkádat.
Ahogy az ajtó elé értem, ő kinyilatkozta, hogy nem, én bizony semmiképp sem alszom itt.
- Hát, nem is a fürdőben terveztem, hanem a kanapén. - mondtam egy amolyan "ördögi" mosollyal, s betértem a fürdőbe.
A forró víz hihetetlenül jól esett, felfrissített és megadta a régóta hiányzó komfortérzetem. Alaposan átdörzsöltem a csuklóm, ahol egészen eddig a karkötő szorult, és sóhajtottam egyet. Végre.
A húsz percesnek ítélt fürdőzés fél órásra nyúlt. Mikor végeztem, magam köré csavartam egy türkizkék törülközőt; leomló hajam vége kissé vizesen verte a derekamat.
- Hol találok ruhát, Dwayne? - dugtam ki a fejem az ajtó mögül. Meztelen, sápadt vállam egy szelete így is kilátszott a résen. - Csak mert fázok egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mégis hova mehettem volna? Haza semmiképp. Hiszen a szüleim nincsenek otthon, akkor mégis mit csinálnék? Egyedül... bár így sem jobb. Szenteste a kastélyban maradottak általában együtt ünnepelnek, gondolom - én azonban úgy döntöttem, nem éri meg mások jókedvét, vagy épp szentimentális hangulatát elrontani, így hát a Társalgó felé vettem utam. Hóesés, meg minden. Nem fogott meg.
Dotya már nem láthatja ezt.
A rasztám egyik tincsét birizgáltam, mikor leültem a kanapéra. Édes drága kutyuskám nem volt velem, az ágyamban aludt éppen. Ő is magamra hagyott.
- Kis karácsony, nagy karácsony... - énekeltem halkan és hamisan, az előttem villogó fát nézve, amit felállítottak a Társalgóban. De hogy minek...?
Lilkó. Nem beszéltem vele már jó ideje. Nem is tudja, mi történt, csak egy zavaros levelet kapott arról, hogy ez nekem nem megy, ne haragudjon. Meg sem indokoltam. Szörnyű ember vagyok.
Hiányzik az ölelése és a kék szemei, az illata és a hangja. Hogy vele ünnepelhessek. De ehelyett itt vagyok egyedül egy Társalgóban, és karácsonyi dalt éneklek magányomban. Szép volt Merse, gratulálok.
Iszonyatos karácsonyi hangulat. Abban a "smoke weed" feliratú pólómban vagyok, ami marihuánalevelekből egy karácsonyfát mintáz. Még Dotya adta tavaly ilyenkor, de kikötötte, hogy a szüleim nem láthatják. Azt mondta, mindig ezt kell felvennem, ha nála karácsonyozok.
Sosem volt többé alkalmam igazából felvenni.
Csak bámultam magam elé, éreztem, hogy benedvesedik a szemem, hogy kezdem elveszteni a fókuszt. Már megint. Ne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nyílt az ajtó, de nem emeltem fel a fejem, csak bámultam magam elé, rasztáim az arcom elé hullottak. Aztán meghallottam a hangot, azt a hangot. Lassan emeltem fel a fejem, és szembetalálkozott a tekintetünk.
Boldog karácsonyt kívánt. Csak állt, én meg néztem őt egy pillanatig. Aztán kigördült a könnycsepp. Meg még egy. És megint.
Nem tudtam megállítani, zokogni kezdtem, és annyira szégyelltem magam emiatt! Nem sírtam. Eddig még nem sírtam nagyon sokat, csak pár kósza könnycseppet ejtettem. De a temetésen is; fekete öltönyömben megrendíthetetlennek tűntem, ahogy haladtam a többiekkel a Balaton felé, hogy Dotya hamvait szétszórják a vízben. Egy kis urnát kaptam egyébként. Egy kis részt belőle. Ennyim maradt, egy porcelántartó, meg egy ház, amit rám hagyott.
Hangosan zokogtam, mint az a gyermek-énem, aki végignézte, ahogy bejön az a robosztus férfi Dotya házába. Aki végignézte a szekrényből, ahogy...
Nem maradt Dotyából más, csak hamu. Csak az írógépe és az egyik félbehagyott cikke. Csak a füstölői és a hajhorgolótűje. Csak a parfümje és a konyhakertje. Csak az emléke.
Nem bírtam Lilire nézni. Annyi mindent akartam volna mondani neki! Hogy sajnálom és hogy szeretem. Hogy hagyjon magamra. Hogy bújjon hozzám, vagy hogy mondja, hogy jobb lesz.
Ki akartam mondani a nevét, hogy Lili, csak hogy érezzek valami finom ízt a számban, de nem lett volna szívem ilyen mocskos gondolatokkal szennyezni ezt a szót.
Még inkább magamba roskadtam. Reméltem, hogy már nem volt bent a szobában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Érintés a térdemen. A zokogás még erősebb lett, hiszen ahol hozzám ért, ott perzselt minden, érintése nyomán bőrömbe visszatért az élet. Nem akartam elrontani a szentestéjét. Nem akarom rárakni az összes terhemet, nem akarom, hogy sírni lásson.
Énekelni kezdett, amire megdermedtem egy pillanatra, még a sírásom is elfojtottam, csak hogy hallhassam a hangját. Még sosem énekelt nekem. Milyen gyönyörű, csilingelő énekhangja van!
Könnyeim fátyla közül Lilkó felé pislogtam. Minden porcikám azt kívánta, hogy jöjjön hozzám közelebb és öleljen át, hogy érezhessem az illatát. De nem, mert szakítottam vele. Hiszen mind tudjuk, hogy nem érdemlem én ezt... már egyáltalán az is túlzás, hogy itt van velem.
Ahogy tekintetünk összefonódott, a történtek, mint a gát fölött elsikló árvíz, törtek ki belőlem.
- Dotya... - nyögtem. - Ő... ő... - nagyot szipogtam, majd megköszörültem a hangom. Felegyenesedtem, letöröltem a könnyeim a szemem alól. Összerántottam magam egy pillanatra. Hiszen ő sosem akarná, hogy drámázzak. - Szóval... holtan találtak rá... - mondtam halk, remegő hangomon. - Fogalmuk sincs, mi történt.
És tényleg, senki sem tudja. Semmilyen testi nyoma nem volt annak, hogy Dotya már nincs az élők között - halálos átokra gyanakodnak, de a mugli hatóságokkal csak most sikerült felvenni a kontaktot, az aurorok hamarosan nyomozni kezdenek.
Minden porcikám azért sajgott, hogy Lilkót a karjaimba zárhassam. De ez már nem fog megtörténni.
Dotyát sem tudom megölelni többé.
Senkit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden apró hang, amit kiadott, csillagokként omlott a fejem fölé, és hirtelen a téli éjszakában voltam a hóban, mint mikor négy éves voltam. Mint mikor annyira nagy volt a hó, hogy nem láttam, hol vannak a szüleim, és kétségbeesetten kiabáltam utánuk.
Szavait légáramlat követte, egyszer csak ott találtam magam mellett Lilit, ezt a gyönyörű teremtményt, amint épp a hátamat simogatja és lassan körém fonja karjait.
Öleltem, és nem voltam hajlandó elengedni. Mintha az utolsó mentőöv lenne ő egy feneketlen tóban, mintha az egyetlen hangot fognám a csöndben.
Hirtelen megéreztem, hogy szenteste van. Hogy ez a szeretet ünnepe, és én itt sajnáltatom magam. Mély levegőt vettem, s az idő közben újraindult fájdalomkitörésem megpróbáltam lecsitítani egy kicsit. Bár hátam még mindig rázkódott, legalább néma voltam.
Nem akartalak elhagyni. - sírtam magamban, de nem mondhattam ki. Szavak nélkül próbáltam belé kapaszkodni, s bár éreztem, hogy szorítása mindjárt meglazul, én nem akartam elengedni őt, soha többé nem akartam külön lenni tőle. Mint egy gyerek.
Megpróbált elengedni.
- Kérlek ne. - nyögtem halkan, s még abban sem voltam biztos, hogy hallotta egyáltalán elhaló szavaim.
Nem tehetem ezt vele. Olyan, mintha játszanék vele.
- Bocsánat... - suttogtam.
Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy miért kérek bocsánatot: azért, mert sírva lát engem; mert elrontottam a karácsonyát; mert szakítottam vele; mert megkértem, hogy ne engedjen el, mikor én írtam neki; vagy mert szeretem.
Fizikailag nem voltam képes elengedni. Egyszerűen megijedtem a gondolattól... erőteljes szorításom azonban határozott ölelésre szelídült, közelebb vontam őt magamhoz, és megint úgy karoltam őt át, védelmezve, mikor valójában nekem lett volna szükségem erre; legalábbis a némán patakzó könnyeimből ez volt kiolvasható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ajtó halkan becsukódik a lány mögött, elrekesztve a fürdőszobából kiszűrődő, éles fény útját. Dwayne erőtlenül ejti az arcát a tenyerébe az asztalon.
Cyanne olyan mérvű pofátlanságot produkál, hogy már nem is képes dühös lenni rá, sőt, valahol egészen lenyűgözi a dolog. Ha nem lenne a tanára és nem számlálna dupla annyi életévet, szinte biztos, hogy meghívná valamire, ám ezt értelemszerűen nem lehet. Az ujjai közt elhalón mormog valamit, fél füllel hallja, ahogy a zuhanyzóban csobogni kezd a víz, leghamarabb pedig akkor ereszti vissza a kezeit az asztalra. Határozottan nem emlékszik, hogy a munkaköri leírása kitér arra, hogy az éjszaka közepén lányokat istápoljon, akik - tudja, hisz nem hülye -, pofátlanul gúnyt űznek belőle. Csinálják akármilyen jól is.
Öreg vagyok már ehhez.
Hossz idő követően nyílik a fürdőszoba ajtaja. A gőz a plafon felé tolul, a női tusfürdők esőerdőszaga pedig szinte azonnal körbejárja a szobát. A tolla végét rágcsálva pillant fel rá, majd kapja el a szemét szinte azonnal.
Szép, na ez meg ráadásul pucér.
   -  Hát vedd vissza ami rajtad volt - hadarja ingerülten - És aztán húzás innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem hallott még a könyvről, még csak sejtése sincs arról, hogy miről is szólhat, de ha Fanni azt mondja, hogy jó, hát akkor nem lehet rossz. Végtére is a háztársa, na meg igen kedvesnek tűnik, hazudni biztos nem hazudik. Egyszer majd biztosan elolvassa, meg is ígérte most a lánynak. Azonban egyelőre maradjunk a tankönyveknél, amelyekkel érkezett. Még azokkal sem tud mit kezdeni, nem lenne jó, ha most egy teljesen más témájú kötetbe kezdene és az iskolát pedig elhanyagolná.
- Ez van - vonja meg a vállát, de nem mond többet. Igazából nem is tud. Sosem kedvelte azt a témát, amiben magáról kellett mesélnie. Sok embernek nincs is köze az életéhez, Fannit most még is beavatta a dologba és akár mennyire is rossz neki erről beszélnie, még is erről van szó. Tehát csak magát okolhatja a dolog miatt, akár mennyire is csak kicsúszott, vagy nem csúszott ki. Furcsa az élet. A legjobb barátnőinek halvány sejtelme sincs a dologról azt illetően, hogy Alíz rokonai valójában nem is a vérrokonai, a most megismert Fannival pedig úgy öt perce erről beszélhetnek. Talán még sem kellett volna ennyit beszélnie, akkor talán nem járt volna el a szája.
- Nem... viszont amikor az új családomhoz kerültem, úgy éreztem, hogy kaptam egy második esélyt. Amit mindenki megérdemel - zöldjei még mindig az ablakra merednek, kezd úgy beszélni, mintha valami filmből szedte volna a szöveget. Pedig ezt igazából a nevelőanyja mondogatta mindig. Mármint a második esélyes dolgot. - Persze, nagyon sok barátot szereztem már és... igazából ők nem is tudják, hogy én nem vagyok olyan gyerek.
Elhúzza a száját, szemeit lesüti és igazán most gondolkozik csak el azon, hogy talán be kellene avatni a lányokat a dologba. Elvégre még is csak ők azok, akik elvileg a legközelebb állnak hozzá, úgy illik, hogy tudnak a dologról. Viszont Alíznak sem könnyű erről beszélnie, így érthető módon húzza a dolgot egészen addig, amíg csak lehet. Viszont most már nem sokáig lehet ezt húzni. Előbb vagy utóbb úgy is meg fogják tudni a dolgot és ha nem ő mondja el nekik, akkor talán ebből is lehet egy nagy veszekedés. Olyat viszont a lány nem akar. Nagyon nem.
- De persze, elkísérhetlek - mosolyog a háztársára és a könyveit lassan egymásra csúsztatja. A legjobb lesz, ha még egyszer átgondolja ezt az elmondás-dolgot és végül dönt. De majd csak, miután Fanni már a klubhelyiségben lesz. Végig mosolyogva sétálja végig az utat a társalgótól az Eridonig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az ücsörgésből és hajtincs csavargatásból még sosem születtek konkrét, kézzel fogható eredmények. Márpedig Laurának most erre volna szüksége, hogy kicsit feledhesse búskomor hangulatát a hirtelen –és szüleire oly nagyon jellemző széllelbélelt- elszakadás miatt. Már érik a gondolat koponyája mélyén, hogy tollat és papírt ragadva levésse szemrehányó gondolatait édesanyjának. Azzal is tisztában van, hogy ennyivel maradna, mert a mama szabad szellemiségű, egyszerűen életre nevelésnek fogja fel, hogy elhozták a férjével egy szem lányukat Magyarországra, ők mentek a maguk dolgát intézni, Laurát pedig kipottyantották eme szent helyen, hogy boldoguljon. Hogy is hívják ezt? Spártai nevelésnek? Nem, az jobban tükrözi a kegyetlenül erőskezű gyermekgondozást. Ez inkább felelőtlen hozzáállást. Hiába próbálta tizennégy év alatt a szülei tudtára adni, hogy kilóg a lóláb, nem értették meg, és ha idáig nem aratott sikert, alighanem ezután sem fog. Jobb lesz a jelenlegi helyzetével kezdenie valamit.
Ha jobban meggondolja, egészen otthonos helyre érkezett: a háza békés, hívogató, és sárga (imádja a sárga színt), meg unikornisos (ez a varázspacikról szóló fejezet ugyan kimaradt az életéből, de még pótolhatja). Néhány emberrel is sikerült már szóba elegyednie egészen a köszönésig. A „Ciao”-t úgy látszik, megértik a magyarok, de ennél tovább nem viszi az olasz tudásuk. Lényegében a hivatalos szervekkel is csak úgy értett szót, hogy valamiféle bűbájt használhattak, mert hogy tolmács nem volt jelen, arra mérget vesz még most is.  Erre a helyiségre merő véletlenből akadt rá, miközben bóklászott a kastélyfalak között egy órával ez előtt (udvarias kifejezés arra, hogy eltévedt), de olyan melegséget árasztónak tűnt, hogy érezte, itt kell maradjon egy kicsit, hátha képes lesz rendet teremteni szárnyaló gondolatai között. Ha előrébb nem is jutott a gordiuszi csomó megoldását illetően, legalább a kedélye nagyon ramatyból semlegessé hígult fel. Amúgy a bent lévők üdvözlését ugyan megejtette, de ennél tovább nem vitte a beszélgetést, mert erősen kételkedett benne, hogy anyanyelvében jártas emberre akadna, és a furcsálló tekinteteket inkább elkerülte volna. Így most határozottan meglepi, hogy mellette csendül fel egy igen kedves, kellemes hangocska, melynek hangsúlyából ítélve kérdés lehetett… magyarul. Ajvé!
- Ne haragudj, de… fogalmam sincs, mit kérdeztél. – Közli mindezt igencsak zavarodott, sajnálkozó arckifejezéssel olaszul a közelében álló, felé fordult, kedves arcú lánnyal. A hajfonást egyből abbahagyta, és most éppen teljes testével a kérdező felé fordulva próbálja kézzel-lábbal elmutogatni, hogy „Non capisco ungherese”, azaz „Nem értem a magyar nyelvet” .
- You… English… speaking? – Esetleg még a gyér angolját megpróbálhatja, amit felcsippentett viharos iskolai tanulmányai során (hogy ez eddig miért nem jutott eszébe?) .

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Laura Caradi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egy nevető lánycsapat elég volt ahhoz, hogy teljesen megsemmisülve érezzem magam. A pillantás, amit könnyfoltos arcomra vetettek, lenéző volt és idegenkedő, amolyan "úr isten, ez a srác sírt?!"-dolog. Lehajtottam a fejem, hogy ne láthassanak.
Az az igazság, hogy nagyon megváltoztam. Hirtelen megnyúltam az elmúlt időben, már elég magas vagyok, a súlyom pedig ugyanannyi maradt, szóval soványnak is tűnök. Amolyan langaléta raszta gyerek lettem, táskás szemekkel.
- Ha én nem kérhetek bocsánatot, akkor neked sem szabad. - jelentettem ki halkan.
Még egy könnycsepp vonult le az arcomon, de zokogásom abbamaradt. Hangom megmélyült az idő közbeni rengeteg dohányzástól. Arcom sokkal komolyabb volt, mint mondjuk két hónappal ezelőtt, szememben több értelem volt. Vékonyabb voltam, és a hajam eszméletlen ütemben nőtt, már a derekamig ért. Mintha kis szakállam is kezdene lenni.
Ezzel a könnycseppel befejeztem. Ezen a szentestén egy új életszakaszom kezdődik, ezt pontosan éreztem. Már nem lehetek az a kisfiú, aki a múltban él.
Teljesen máshogy szólaltam meg, mintha egy új ember lettem volna.
- Nem szerettem volna sehol rontani a levegőt. De te így is megtaláltál.
Így is megtalál. Lili mindig.
Ahogy Dotya emléke is meg fog találni, még jó sokáig. Nem szabad elfelejtenem a kellemes, gyönyörű közös emlékeinket. Nem szabad elfelejtenem őt, mint embert, a hangját, vagy a hangulatait, az apró jeleit idegességének vagy fáradtságának. A keresztanyám volt, néha egy kicsit az anyukám, a nővérem, a húgom vagy a legjobb barátom volt. És még mindig az, csak már máshol van.
- Ne haragudj rám azért, amit veled műveltem. - nyugodt hangon kértem elnézést, zokogásomnak sehol sem volt jele. - Nem volt túl... felelősségteljes viselkedés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Havas Krisztián

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója