Bossányi Karola
Az elmúlt napok teljesen kikezdték Gábor ingerküszöbét. Folyamatosan új élmények, tapasztalások, érzések érték őt, amelyeket igyekszik is teljes lényével megélni, de ez egy idő után iszonyú fárasztóvá vált. A kastély még mindig átláthatatlan számára, ezért folyton elkésik minden órájáról, ezt azonban nem bánja annyira… Mivel a szorgalmi időszak közben érkezett, minden tárgyból le van maradva, és így, hogy egész gyerekkorában semmi köze nem volt a mágiához, még az alapvető tudása sincsen meg, ami segíteni a tanulásban.
Épp ezért úgy döntött, hogy a mai napját arra szenteli, hogy felkeresi a könyvtárat, és addig nyomja magába a tudományt, amíg le nem esik a székről.
Szerencséjére a könyvtár nem volt messze az Eridontól, és már ő is többször elment mellette, így kivételesen nem kellett attól tartania, hogy hosszú percekig kell bolyongnia a kastély falai között kétségbeesetten keresgélve a háztársai által (szerintük) érthetően elmagyarázott útvonalakat.
Reggeli után visszamászott a hálókörletükbe, ahol kicsit rendbe szedte magát, majd leszaladt a klubhelyiségbe, intett az ott ücsörgő fiúknak-lányoknak, és már rohant is ki a folyosóra. Irány az első emelet! Elszáguldott a nagyterem mellett, és már meg is érkezett a könyvtár díszes kapuja elé. Ahogy belépett, egyből megérezte az ismerős hangulatot. Ez pont olyan, mint a mugli könyvtárakban, ugyanolyan illat, ugyanolyan érzés.
- Jó napot kívánok!- köszönt a könyvtárosnak, aki kedvesen mosolygott felé és várakozó tekintettel figyelte, hátha kérdése akad a fiúnak.
Gábor viszont túlságosan el volt bűvölve az érdekesebbnél érdekesebb könyvek láttán, és egy perc alatt el is tűnt a hosszú sorok között.