Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A reggeli earl grey csupán rituálé Gilbert számára. A benne lévő turbóanyag nem javít sokat a srác kedvtelen lomhaságán. Feltehetően később ez lesz a helyzet a kávéval is. Ihat belőle, amennyit csak akar, de a hatás a jó fekete esetében sem lesz kimagasló. Sápadt és karikás a két szeme alatt, mint mindig. Sosem keltette egy egészséges fiatal fiú érzetét, de az utóbbi pár hétben – ahogyan elindult a kamaszodás –, érezhető, hogy valami más változás is elindult a fiú szervezetében.
Kora reggel van. Megközelítőleg 6:30-at mutathat az óra, amit hamarosan le is ellenőriz a fiatal srác; a zsebéből elhúz egy elegáns zsebórát. Nem jellemző, hogy egy ilyen kis senki kölyöknél ilyen kincs lenne. Ebből is látszik, hogy nem akárhonnan érkezett. Megvan a családi háttér. Meg kellene tartania ezt a rangot magának a varázstársadalomban, habár ez csak és kizárólag rajta múlik. Ezen ő nem elmélkedik sokat, neki ez természetes. Csak remélheti, hogy ez így is marad.
Lassan eléri az iskola könyvtárat. Számított rá, hogy nem egy sötét kis luk lesz, de amikor meglátja, egy pillanatra leesik az álla. Hatalmas ajtó, ami fájdalmasan nyikorogva tárul ki Gilbert előtt. Óvatosan lép előre egyet, és ugyanolyan elővigyázatosan tekint be a gigászi terembe. A vörös, öreg szőnyeg mentén elindul a pulthoz, ahol éppen nem talál senkit sem, ezért tovább halad, hogy felfedezze a bájital részleget, és magába szívhassa a tudást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A hosszú ujjak finoman simogatják végig a könyvek gerincét, ahogyan a fiú elsétál a könyvespolcok mellett. Számos könyvtárban járt már élete során, de amiben jelenleg tartózkodik; az összes közül a legkáprázatosabb. A sötét miatt most nagy szemei hunyorogva merednek a kötetcímekre. Kifejezetten a bájitaltan alapjai után szeretne olvasni, mivelhogy otthon erre nem volt lehetősége. Minden olyan tárgyban már jártas, ami kifejezetten lexikális tudást igény, azonban a gyakorlati tárgyakat iskolán kívül nem tanulhatta. Olybá tűnik, hogy senki nem érzi még ezekben a korai órákban magában a késztetést arra, hogy könyveket bújjon. Nem is baj ez. Annál bizonyosabb, hogy hosszasabb ideig lesz még csend és nyugalom a tekintélyesen nagy helyiségben.
„Bocsánat”, hallja a háta mögül a hangot azzal az ütközés után, ami görbe gerincét éri. Egy vékony hang, furcsa kiejtéssel. Nagyon „international” a tanoda. Múltkor orosz lánnyal találkozott, most pedig… egy koreai hölgyeménnyel találja magát szemben.
- Nem cink – mondja, miközben pofátlanul bámul a vörösesbarna hajú lány arcába. Úgy fest, mintha útját szeretné állni, közben csak valamilyen oknál fogva elveszett a különleges arcban. Biztosan a festői véna kúszott elő egy pillanatra. Noha gyorsan lerázza magáról ezt a viselkedést.
- Bájitaltan? – kérdi tőle nem megszokott kíváncsisággal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A könyvtár lesz az a hely, ahová Gilbert szívesen eljár a nap bármelyik szakaszában. Így történt ma is. Egy jó kis olvasmányért nézett fel az alagsor sötétségéből, és sikeressé is vált a küldetés. Egy nagyon poros, öreg könyvet talált, amiben nagyon régi varázsmesterségekről írnak. Izgalmasnak ígérkezik, így a könyvtáros engedélye után magához kapja, és elindul kifelé a hatalmas helyiségből. Ám ekkor megtorpan, mert két diák sutyorogni kezd egy lány mögött. Nem szeretik őt, ez elmondható. Sőt, kifejezetten megvetik az egész személyét, de a lány ebből egyelőre mit sem észlel. Gilbert sem veszi annyira fel a dolgot, elvégre semmi köze nincsen hozzá, hogy mi történik közöttük. A sötét könyvtárból a világos folyosóra érkezik, ahol hunyorítva néz az alagsor felé vezető közlekedő irányába. Fekete nadrágos visel, egy szürke elegánsabb bőrcipővel és a talár rellon jelvényével díszítve. Büszkén húzza ki magát, ami még így is egy görbe testtartást eredményez. Szemei beesettek, arcbőre száraz, dús ajkai repedezettek. Semmiképpen nem kelti egy egészséges fiatal látszatát. Igazság szerint, egy picit szédül is, de mindennapossá kezd válni ez az érzés, így nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Annál inkább izgalmasabb, hogy piszkálás zaja töri meg a folyosó csendjét. Ők azok. Vagyis az a két diák, akik trágár dolgokat súgtak össze a felsőbb éves lány háta mögött. Gilbert feléjük fordítja sápadt képét, de úgy látja, hogy a levitás lány – aki olybá tűnik prefektus – igen jól bírja a kiképzést. Elsétál a veszekedők mellett. Egyértelmű, hogy szegény lány tanárgyerek. Nem túl szerencsés helyzet, ezt mind tudhatjuk.
- Ha te mennél oda, akkor biztosan elvinne az igazi apádhoz. Egyenesen a kocsmapulthoz – utal arra, hogy bizonyára rossz családi háttér és irigység miatt viselkedik így a lánnyal. A prefektusra néz és biccent egyet, közben tovább sétál. Aztán olyan gyorsan történik minden. „Mit mondtál?”, kérdez vissza a srác, akinek Gilbert címezte a mondatot. Szedi a lábait és hamar be is éri a lomha rellonost, aki a léptek zajára megfordul, és kap is egy gyomrost. Fájdalmasan nyög egyet, ahogyan a falnak támaszkodik, s hangosan szuszog. Jól eltalálta a helyet, ahol a legkellemetlenebb.
- Apád büszke lenne. Nevezz be egy kocsmai verekedésre – motyogja az orra alatt.
Ezért értelemszerűen kap még egyet a gyomrába. El is kapja az ütéstől a hányinger, de nem üt vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem erre a válaszra számított. Nem tudni, hogy milyen reakciót váltott volna ki, ha kiderül, hogy a lány is a tantárgy miatt érkezett ide. Így egy halk „ühüm”-mel letudja az egészet, s mivel úgy érzékeli, hogy navinés nem szívesen tárgyalog – ami érthető, elvégre ez egy könyvtár, ahová tanulni, olvasni járnak a diákok –, ezért arrébb áll az útjából, hogy menjen, amerre csak szeretne. Közben büszkén húzza ki magát, hogy a másik láthassa az ingjére tűzött rellonos jelvényt. Észrevette az egy hetes itt tartózkodása alatt, hogy minden tanárnak és diáknak megvan a véleménye a dicső rellon házról.
Közben barna szemeit a lányra emeli, s mutatja neki, hogy menjen tovább, ha szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Próbálna gúnyosan mosolyogni, és még valamit odaszúrni a behemótnak, de végül egy szó sem jön ki a száján. Borzasztó a fájdalom a gyomrában, de az a szerencse, hogy ez az érzés egészen hamar elmúlna, ha nem kapna még egyet. Kezd megbarátkozni a gúnynevével, amit ezek után rá fognak ragasztani. Egy; nem üt vissza. Kettő; a tanár bácsi kicsi lányát védi. Három; betegesnek kinéző, nyeszlett kissrác. Ezekből nem nehéz egy jó kis szájhagyomány útján terjedő sztorit vagy egy frappáns gúnynevet összehozni. Gyomrára helyezi jobb tenyerét és annak hosszú ujjait, majd pihegve felnéz a bizonyára felsőbb éves vagy – az intelligencia szintből kiindulva – többször bukott hegyomlásra. Szinte várakozóan mereszti rá hatalmas barna szemeit, amik most a fájdalomtól valamelyest összeszűkülve fókuszálnak az ökölre. Ekkor azonban meglepő dolog történik; a prefektus odajön, és rámarkol a „bully” csuklójára. Na, tessék. Négy; egy lánynak kell megmentenie a verekedé… a veréstől. Nagyot nyel, miközben gyötrelmes képet vágva tekint a tőle idősebb lányra. Eközben a „troll” morogva, búcsúzóul lök egyet-egyet mindkettőjükön.
„Et voila! Asszonyverés. Még ez is jól áll, barátom…” – de ezt már csupán gondolja. Nem azért, mert fél egy újabb ütéstől, hanem azért, mert már nincsen ereje megszólalni. Még mindig a falnak támaszkodva figyeli, ahogyan a behemót egyre csak távolodik. Noha távolodó pontnak sem mondanám, hogy aprócska.
Úgy tesz, mintha a lány segítő bal kezét észre sem venné, és elrugaszkodik öregemberesen a jéghideg faltól. Mindeközben jobb kezét még mindig a gyomrán tartja, szinte érzi, ahogyan lüktet benne a hasán keresztülvonuló ér. Nem is szinte… valóban erősen pulzál. Mélyet sóhajtva tekint a rá mosolygó, köszönetet mondó leányra. Legszívesebben mondaná, hogy ő csupán egy önpusztító hülye gyerek, akinek rossz napja van, és úgy érezte muszáj megveretnie magát, de inkább ezt magában tartja, és úriember módjára – igaz, hogy teljes fapofával – biccent egyet a prefektus irányába. Lenéz kezére, de nem fogadja el a segédkezet, ismét úgy tesz, mintha nem látta volna, így elnéz a másik irányba, s a kérdésre újra, kikerekedett szemekkel néz vissza.
- Á – csóválja meg a fejét egy halk nyögés kíséretében. – Nincsen rá szükség – és igazat beszél. Valóban nincsen értelme a gyengélkedőre menni, hiszen hamarosan el fog múlni a fájdalom. Mondhatni; katona dolog.
- Te jól vagy? – kérdez vissza, miközben citromba harapott képpel néz el a lány mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A fiúk mindig nagynak és erősnek akarnak mutatkozni. Tények. Azonban Gilbert esetében csupán arról beszélünk, hogy egyszerűen nem bírja az emberi érintést. Ez nem a lány személye ellen szól, persze. A prefektus kifejezetten szemrevaló. És még azt is érdemes hozzátenni, hogy nincsen benne sovinizmus sem. Az ifjú Saárossy egy 14 esztendős kissrác, akit még nem ért annyi inger eddigi élete során, hogy megfelelően tudjon viselkedni társaival. Ahonnan ő jött, az egy szeparált varázsközösség, ahol a szülei nem engedték barátkozni, játszani a sarki játszótéren vagy „kacsázni” a közeli tó tükrén.
Barna szemei visszavándorolnak a lányra, aki szemérmeskedő magatartásról tesz tanúbizonyságot, amikor válaszol a srác kérdésére. Nem eshetett neki jól a dolog, még ha próbálja is mutatni, hogy minden rendben van. Gilbert oldalra dönti fejét, mint egy kíváncsi kiskutya, majd hunyorítva fókuszál egy pár másodpercig iskolatársára. Amolyan „I see what you did there” arckifejezéssel – ahogy’ az angol mondaná.
A gyomrában dúló kínzó fájdalom egyre inkább enyhül, s ezzel egyidőben keserves pihegése is kezd alább maradni. Tenyerét leemeli hasáról. Szétnéz maga körül hiányérzetéből kiindulva, és amikor meglátja a márványpadlón heverő bájitaltan könyvét, egy halk nyögés kíséretében leguggol érte. Ám mikor felegyenesedne, újra utoléri a nyilaló érzés, így a lány karjába kapaszkodik bele, úgy kel fel, másik kezében a kötetet szorongatva. Egy bocsánatkérő pillantás után gyorsan elengedi őt, majd a bemutatkozás után ő is elárulja nevét.
- Gilbert – biccent illedelmesen. – Örvendek – teszi még hozzá.
Nehéz nem észrevenni, hogy Maja eközben teljesen másfelé tekintget. Valami elvonja a figyelmét, noha, igazság szerint nincsen miről elvonnia, hiszen Gilbert nem az a fajta jelenség, aki elveszi a másik eszét és le sem tudja venni róla a tekintetét. A festmények viszont most igen elevenek és pletykaéhesek. Mindig is gyűlölte a fiú a varázsvilág festményeit. Fintorogva tekint végig az egyik csoportosulásra. Őket nézve teszi fel a kérdést a lánynak.
- Régóta megy a piszkálás? – elvégre csak egy prefektus, biztosan felsőbb éves. Furcsa, hogy az évek alatt nem tudta rendre inteni ezeket a csirkefogókat. Túlságosan kedvesen áll hozzá azokhoz, akik így viselkednek vele. Ez így nem helyénvaló. Legalábbis Gilbert fejében valahogyan nem áll össze a kép.
- A levitások is kemény diákok hírében állnak – szúrja őzszerű szemeit Maja szempárjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A szédülés valóban kezd múlni. Noha csak akkor, hogyha éppen nem fel s le guggol majd áll. Ebbe az „érintkezés dologba” mintha egyről a kettőre beleszokott volna, hiszen eddig soha nem volt ilyenekre példa. Azért ennyire visszamaradott ez a tök általános cselekvés nála, mert otthon soha nem értek hozzá. Dajka nevelte kisebb korában, akit nem fogadott el. Anyja pedig messziről mosolygott rá, egy ölelést nem kapott soha, hiszen csak meg kellett őt szülnie, hogy legyen majd „trónörökös”, illetve ezt várja el a társadalom; kell a gyerek. Gilbert érzelmi intelligenciája is ezért fekszik a béka hátsórésze alatt. Nem kapott szeretetet, érintést, nyugtatást. Azonban nevelő apja igen kemény pofonokkal tudta jutalmazni, amikor valami olyat csinált, ami rossz fényt vet a családra. S amikor Gilbert még azt merte válaszolni, hogy az az ember nem is a család tagja… akár a nadrágszíj is „befigyelhetett”.
A lány karját elengedve nyel egy nagyot, ahogyan végignéz a folyosón. Csupán néhány diák indul meg az egyik tanteremből. Dús szemöldökét ráncolva nyúl farzsebéhez, ahonnan egy gyönyörű, antik zsebórát kap elő, hogy ellenőrizze, mennyi az idő. Bizonyára valamilyen külön óra, büntetés vagy valami hasonló lehetett, hiszen e tájt nem nagyon szoktak már órákat tartani.
- Biztosan nem árt, ha lepihenek egy kicsit – válaszol a távolba meredve, majd akkurátus módon átvezeti barnáit a lány szemeibe. Lépteit meg is indítja az ülőalkalmatosság felé, miközben tovább társalognak a prefektussal. A mondatra összeszorítja ajkait, és hümmög egyet-kettőt. Szóval, Maja is évközben érkezett. Meglepő, hogy mennyi diák érkezik csak úgy a semmiből. Gilbert is így érkezett, szorgalmi időszakba csöppenve, azt sem tudva, hogyan működik a bagolyköves rendszer. Sorstársra lelt egy pillanat erejéig, de amint bekebelezte volna ez a romantikus gondolat, elhessegeti, és ledobja magát a kanapéra. Ültében felnéz a feje fölött lévő portréra, majd vissza a lányra.
- Jogos – bólint egyet. – Csak sokat hallottam másoktól, hogy olyan rellonos vagyok – mondja értetlenül fintorogva. – Akármit is jelentsen.
Azzal mélyet sóhajtva méri végig az előttük elhaladó diákokat. Érdekes figyelni az embereket. Talán ez a legérdekesebb dolog a világon. Nézni őket és tanulmányozni. Okulni az ő hibáikból vagy akár újra elkövetni azokat. Érdekfeszítő az emberi magatartás. Ezután irtózatosan maga elé bambulva túr göndör tincsei közé, szemei kecskebéka módjára düllednek, s nagyokat szuszog.