Huh. Nem fogok hazudni nektek, Jeremy talán még sosem érezte magát ilyen szörnyen. Talán egy-két kviddicsmeccs után, de nem csupán erről volt szó.
Verekedett a csapatkapitányával. Eléggé.... meglepte a dolog. Mondjuk senki sem hibáztathatja őt emiatt, Szerencsétlen Bennett azzal érdemelte ki az ütéseket és azokat a mondatokat, hogy valamiképpen egy Jeremyben hihetetlen utálatot és haragot gerjesztett. Mintha nem is ő lett volna. Utoljára akkor történt vele
Verekedett a csapatkapitányával. Eléggé.... meglepte a dolog. Mondjuk senki sem hibáztathatja őt emiatt, Szerencsétlen Bennett azzal érdemelte ki az ütéseket és azokat a mondatokat, hogy valamiképpen egy Jeremyben hihetetlen utálatot és haragot gerjesztett. Mintha nem is ő lett volna. Utoljára akkor történt vele
ilyen, mikor Luca bánata, dühe, érzelmi kavalkádja egy darabkája ráragadt. És most is... A szavakat ő mondta, és talán komolyan is gondolta, de nem tudta volna így megfogalmazni, ha nincs az az érzés. Miután rendbehozta magát az volt a terve, hogy megkeresi a törpeunikornist. és válaszokat követel, ha már betörték az orrát, a bordáival sincs minden rendben és persze fennállt annak a veszélye, hogy a Rellonig vezető úton szembetalálkozik egy tanárral teljes arcát beborító vérrel. tántorogva sétált az ajtó felé. A fejében meg sem fordult a gyengélkedő ilyen állapotban, inkább megpróbálja egyedül rendbehozni, legfeljebb egy ember segítségét kéri.
Vöröslő kezét az ajtóra tapasztotta, majd betolta azt. Halk nyikorgás, és már bent is van. Erős késztetést érez az összes fáklya kioltására, egyszerűen idegesítette a fény, hogy lehet őt így látni. Ilyen gyengén. Meghátrálva. Gyáván. Ezek a szavakat nem akarta másoktól is hallani, amúgy is állandóan ezek kavarogtak a fejében, folyton-folyvást felbukkanva, mintha még rugdosnák a verekedés után. Valószínű tapasztaltabb volt a másik fél, nincs mit tenni.
Egy pillanatra megtorpan. Folyamatosan csengő fülei lépéseket hallottak. Halkan szitkozódott, majd megfordult.
És ott állt ő, a kis hercegnő, a kamikaze pilóta, aki még tetszett is neki az erdei menedék előtt. Ez csak a sors lehetett, hogy pont belé botlik. Előtúrta zsebéből a jelvényét, felemelte, majd így szólt.
- Menj vissza. Ugye nem akarsz büntetést? - vigyorgott rá. Csak abba nem gondolt bele, hogy fogai elszíneződtek a véres nyáltól. Látta a lány arcán a meglepettséget, így elkezdett felé közeledni. megfogta a karjánál fogva, ás a terem egy árnyékos szegletéhez húzta.
- Erről senkinek sem beszélhetsz. Érted? - Sietősen félrekapta fejét, majd kis tétvázás után folytatta. - Tudnál segíteni?
Vöröslő kezét az ajtóra tapasztotta, majd betolta azt. Halk nyikorgás, és már bent is van. Erős késztetést érez az összes fáklya kioltására, egyszerűen idegesítette a fény, hogy lehet őt így látni. Ilyen gyengén. Meghátrálva. Gyáván. Ezek a szavakat nem akarta másoktól is hallani, amúgy is állandóan ezek kavarogtak a fejében, folyton-folyvást felbukkanva, mintha még rugdosnák a verekedés után. Valószínű tapasztaltabb volt a másik fél, nincs mit tenni.
Egy pillanatra megtorpan. Folyamatosan csengő fülei lépéseket hallottak. Halkan szitkozódott, majd megfordult.
És ott állt ő, a kis hercegnő, a kamikaze pilóta, aki még tetszett is neki az erdei menedék előtt. Ez csak a sors lehetett, hogy pont belé botlik. Előtúrta zsebéből a jelvényét, felemelte, majd így szólt.
- Menj vissza. Ugye nem akarsz büntetést? - vigyorgott rá. Csak abba nem gondolt bele, hogy fogai elszíneződtek a véres nyáltól. Látta a lány arcán a meglepettséget, így elkezdett felé közeledni. megfogta a karjánál fogva, ás a terem egy árnyékos szegletéhez húzta.
- Erről senkinek sem beszélhetsz. Érted? - Sietősen félrekapta fejét, majd kis tétvázás után folytatta. - Tudnál segíteni?