Návay Regina
Hóna alatt egy köteg pergamen, kezében tömött borítékok. Néhányat közülük már korábban felbontott, tartalmukat átfutotta, a többin azonban még ott vöröslik az érintetlen pecsét. Éjszaka tervezte felnyitni őket, az álom azonban még azelőtt elérte, hogy hozzájuk érhetett volna. Ott, a valaha volt legnagyobb íróasztalánál dőlt rá az Afrikából magával hozott, magukból meglepően erős bőrszagot árasztó könyvek tetejére, hogy álomtalan, üres óráknak adja át magát.
Gyakorlott mozdulattal teszi fel olvasószemüvegét, ahogy leül az egyik kis asztalhoz, és a diákok beadandóját oldalra téve, ujjai között a borítékokkal dől hátra a kényelmes székben. Jobb bokáját bal térdén támasztja meg, lábfeje ritmikusan mozog, miközben pálcájával a még bontatlan leveleket nyitja fel. Nem használ mágiát, csupán az égerfa hegyét. A boríték kinyílik, és az elsárgult levélpapírok mellől kicsúszik és fémesen csilingelő hanggal a földre esik egy valamikor mindent jelentő jelkép. John előredől, és a kövön táncoló gyűrűért nyúl. Azután levegőt szipogva visszadönti hátát a támlának, és maga elé emeli az aranykarikát. Csak nézi és mereng.
Hóna alatt egy köteg pergamen, kezében tömött borítékok. Néhányat közülük már korábban felbontott, tartalmukat átfutotta, a többin azonban még ott vöröslik az érintetlen pecsét. Éjszaka tervezte felnyitni őket, az álom azonban még azelőtt elérte, hogy hozzájuk érhetett volna. Ott, a valaha volt legnagyobb íróasztalánál dőlt rá az Afrikából magával hozott, magukból meglepően erős bőrszagot árasztó könyvek tetejére, hogy álomtalan, üres óráknak adja át magát.
Gyakorlott mozdulattal teszi fel olvasószemüvegét, ahogy leül az egyik kis asztalhoz, és a diákok beadandóját oldalra téve, ujjai között a borítékokkal dől hátra a kényelmes székben. Jobb bokáját bal térdén támasztja meg, lábfeje ritmikusan mozog, miközben pálcájával a még bontatlan leveleket nyitja fel. Nem használ mágiát, csupán az égerfa hegyét. A boríték kinyílik, és az elsárgult levélpapírok mellől kicsúszik és fémesen csilingelő hanggal a földre esik egy valamikor mindent jelentő jelkép. John előredől, és a kövön táncoló gyűrűért nyúl. Azután levegőt szipogva visszadönti hátát a támlának, és maga elé emeli az aranykarikát. Csak nézi és mereng.