Szörnyű, mire nem képes az ember az ikréért. Na jó, ennyire radikális túlzásokba nem kéne esnem, épp hogy csak törlesztek, mert hogy is lettem én mestertanonc? Manda csak két vizsgán jelent meg helyettem, mázli, hogy az alig lényeges különbséget kettőnk között, csak igazán kivételes emberek láthatják. Na, nem azért, mert annyira rejtegetnénk, vagyis nem csak, de hát olyan helyen található, mait az ember lánya nem szívesen mutogat, ha nem áll épp be az ősi szakmát űzni.
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra. És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra. És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?