Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Remegett a kezem, és először le sem vágtam, hogy milyen külső, láthatatlan erő segítségével bukott orra az a bácsi, hiszen én csak innen hat méterről szerettem volna kiütni a kezéből az a számszeríjat. Ami elég szép darab volt, na nem mintha annyira értettem volna a számszeríjakhoz, csak izé. Értitek.
Szóval, amíg én ott álltam remegő kezekkel és az előbb eltaknyolt férfi tarkójára szegeztem a tekintetem, addig partnerem is kezelésbe vette az egyik tagot. Nem érzékeltem a mozdulatait, abban sem voltam biztos, hogy csak képzeltem-e az egész eseményáradatot, vagy tényleg megtörténtek. Komolyan, ennyire még a kviddics sem zajlik gyorsan.
Tök nyugisan elálldogáltam, amíg Gwen lerendezte a másik bácsit, és már fordult is volna a következőhöz, mikor a maradék inkább hallgatott a szép szóra, és nem keveredett harcba velünk. Nem mintha olyan hű, de ijesztőek lettünk volna, de az eridonosból még inkább kinéztem, hogy ha kell, puszta kézzel megy neki a többieknek. Szerencséjére – és nekem is, mert akkor nem kell amiatt aggódnom, hogy agyon verik – ez nem történt meg, helyette kiszúrtam egy földön térdelő lányt. Az elbucskázott férfihoz siettem, letérdeltem mellé és lehunyt szemekkel koncentrálva összekötöttem a kezét és lábát is egy-egy erősebb indával. Jobb kezem kinyújtott ujjaimmal az ő kacsói fölé emeltem, és valamit köröztem is, meg nagyon koncentráltam, és sikerült. Ezek után mint aki jól végezte dolgát keltem fel, és a lányhoz siettem nem törődve a gyenge háttérzajjal.
- Nem esett bajod? Hogy hívnak? – Leguggoltam mellé és igyekeztem a lehető legbátrabb arckifejezésemet magamra erőltetni, de igazából az aggodalmasan csillogó szemeknél bármi jobb lehetett volna. Kényszerítenem kellett magam, hogy tekintetem ne emeljem el a lányról az egyre csak közeledő lovas hadseregnek kinéző akármi felé. Sajnos azonban akár mennyire is próbálkoztam, csak felnéztem, és egy kvaff hallucináció után végre felfedeztem egy hatalmas frízet a csapat élén vágtatni. Ó, lovak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Próbáltam a jelenlétemmel megnyugtatni a lányt, közben pedig bátorítóan megszorítottam a vállát. Gwen fogalmam sincs mit csinált ott mellettem, de amíg nem kezd el kiabálni, addig nincs is szüksége a segítségemre. Meg tudja védeni magát, ebben tisztában voltam, nem véletlenül pletykáltak róla a folyosókon.
- Én Izabella vagyok, ő pedig Gwen. Velünk biztonságban vagy - Nem úgy tűnt, hogy a lány annyira beszédes kedvében lett volna, de én mindent megpróbáltam. Illetve természetesen nem mindent, de ennyi tellett tőlem. Sosem voltam az a fajta, aki csak úgy tudott a levegőbe beszélni, így ennyinél meg is álltam, hagytam, hogy beszéljen, ha akarjon.
A lovasság közben egyre közelebb került hozzánk. Nem tudtam hogyan reagáljak a közeledésükre, ijedjek-e meg, vagy könnyebbüljek meg a tudattól, hogy barátként érkeznek és nem ellenségként. Persze nem tudtam, hogy mit akarnak. Valószínűleg az előbb megfutamodott csoporthoz tartoztak, az ő segítségükre érkeztek. Ahogy közeledtek, bennem úgy nőtt a kétségbeesés, és tudatosult: ellenség jön.
- Mennünk kéne - Gwen felé fordultam, félig fel is egyenesedtem. Nem tudtam, mit kezdjünk azzal a lánnyal. Ha a lovasság érte jött és magunkkal visszük, messze úgyse jutunk, hiszen ők lovakkal vannak, mi meg gyalog. Egyedül hagyni meg nagyon embertelen dolog lett volna, így az eridonosra hagytam a döntés jogát, én részemről belefeledkeztem az elől vágtató fríz csodálásába.
Jól láttam a magasba nyújtott, ívelt fejét, a hatalmas patáit, ahogy minden egyes lépés után felverte a port maga után, a hosszú pataszőrét és lobogó sörényét. Szinte hallottam patáinak hangos dobbanását a kiszáradt földön, és hirtelen újra köhögnöm kellett. Csodálatos látványt nyújtott a galoppozó ló. Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy itt maradok a lánnyal, aztán mikor leszáll a bácsi, akkor majd elviszem a lovát. De az események ekkor hirtelen felgyorsultak, és a következő pillanatban már körbevettek minket a lovak, a fríz gazdája pedig előlépett. Na, te ki vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ametrin csak némán rázza a fejét, úgy érzi, minden perc számít, nem magyarázhatja el, hogy az ő képességei nem terjednek ki mindenre. Inkább megrántja Paya karját, hogy kizökkentse a lányt a sokkból. Sosem látta még ennyire gyengének és esetlennek teremtőjét, és most Ametrin úgy érzi, kicsit sem tud segítségére lenni. Paya az elementál érintésére felnéz, pislog egyet, mintha ezzel ki tudná űzni a rettegést a tekintetéből, aztán megrázza magát.
- Vákuum, értem - mondja, és már csinálja is. Az épület azonban túl nagy, és a lángoknak is volt már ideje elterjedni, egyedül nem bír az egésszel. - Segíts! - néz könyörögve Victoriára. - Te is levegőmágus vagy!
Ametrin közben próbál bejutni az épületbe, hogy kimentse a síró hang tulajdonosát.

A lány szerencsétlenségére - vagy szerencséjére? - ezek a sárkányok nem olyanok, mint a mi világunkban. Ahogy az órán már többen is rájöttek, Albert világai néha kevésben, néha sokban, de mindenképpen elütnek attól, amit ismerünk. A kis sárkány elrohan a tűzlabdáért, majd visszahozza a lánynak. Ledobja elé, fejét férehajtva mosolyog föl Álliára. Hegyes fogai és nem éppen nevetésre kitalált szájformája nem kissé ijesztő, de legalábbis furcsa képet mutat.
A nagyobb sárkányok látva, hogy nincs vész, megállnak, majd folytatják azt a tevékenységet, amiben korábban megzavarta őket a lány látványa. A kölyöksárkány azonban nem tágít. Farkát csóválva, a tűzlabdát néha orrával gurítgatva követi a rellonost.

Mivel kitartóan próbálkozol, végül sikerül megpillantanod a hang tulajdonosát magasan a fejes felett egy fa ágán. Nagy sárgászöld szemeivel és hosszúkás pupillájával merőn téged néz. Kerekded, a végén hegyesedő füleit finoman forgatja a hangok irányába. Hosszú, szőrös farkát szorosan az ág köré tekeri, azzal kapaszkodik, pár mancsainak végén a karmok sem csak dísznek vannak. Pisze orra meg-megrándul, ahogy próbálja kiszimatolni a szagodat, bajszai a szélben finoman vibrálnak. Nagyon hasonlít egy sima házimacskára, csak éppen a cicák viszonylag ritkán szoktak a mi világunkban énekelni. Főleg emberi hangon. Beszélni meg aztán pláne nem.
- Üdv - mondja, majd farkával elengedve az ágat hatalmasat nyújtózik, aztán leugrik melléd puhán érve földet. - Várlak már egy ideje.
Hangjából nem tudod megállapítani a nemét, férfinak túl magas, nőnek túl mély. Szemei pajkosan csillognak, nyelvét végigfuttatja jobb mancsán, aztán módszeres tisztálkodásba kezd. Egyáltalán nem tűnik izgatottnak a vulkán miatt.  

Hatalmas termetű férfi állt a lányok előtt, bár valószínűleg páncélja tette ki szélességének nagy részét, egyértelműnek tűnt, hogy jelentős mennyiségű izom kell már csak ahhoz is, hogy egy lépést meg tudjon tenni a rengeteg acél és vas alatt. Karjait felnyújtotta sisakjáért, s mikor levette a két diák egy igencsak tekintélyes arcot pillanthatott meg. A katonák vezetője olyan ember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy rendet és fegyelmet teremtsen, jelenléte is éppen elég hozzá. Arca dühösnek tűnt, bár ezt láthatóan próbálta leplezni.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? És hogy merészeltek tiltott mágiát használni Uhrta királyságában? - zengte barlangmély hangján, melynek olyan erőt tudott adni, hogy az emberben az a képzet merült fel, hogy ezzel az orgánummal hegyeket lehetne porrá omlasztani.
- Fogjátok el őket! - intett a parancsnok a katonáknak, majd a harmadik lányra rá sem nézve felpattant lovára, és elindult.
A lányok vajon szembeszállnak a katonákkal, megpróbálnak elmenekülni, vagy hagyják, hogy elhurcolják őket?

- Varázslat - suttogta ámulva a gyerek, mintha attól félne, hogy ha hangosan is kimondja, elillan a mágia. A felnőtt arcokon inkább szkepticizmus volt látható, de nem szóltak bele, mélyen belül ők is vágytak a csodára.
A kisfiú izgatottan nyúlt a vázáért, hogy beleízleljen, bár ez a víz alatt nem is volt olyan egyszerű dolog. Mégis, mikor az almaíz a nyelvére került, kacagva tapsolta meg Norina mutatványát.
- Én is tudok ám trükköket - mondta rejtélyessé változtatva a hangját, majd egy furcsa bugyborékoló hangot hallatva magához intette a kiscápát.
- Theoval sokat gyakoroltuk - tette még hozzá, majd megmutatta, hogy az állatka milyen ügyesen ad pacsit az uszonyával, és hogy mennyire menő mozdulatokat tud. Az egyik ilyen például, amikor a hátára fordul, majd oldalra kezd "gurulni". Kifejezetten furcsa látvány a vízben.
- Ha akarod, megsimogathatod - mondta a kisfiú, egészen el is felejtve, hogy a lány idegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soha nem volt jó az emberek megnyugtatásában, ezért is hagyja, hogy Iiza intézze a szavait a lányhoz. A levitás jobb ebben, és valakinek figyelnie is kell a hangokra, apróbb dolgokra. Bár közel és távol szinte nincs semmi, mégis jobb az elővigyázatosság, ki tudja, mikor jöhetnek vissza azok az emberek, esetleg más gonosztevők.
A neszek nem váratnak sokáig magukra, de ezeket inkább hangos dübörgésnek nevezném. Inkább több, mintsem kevés ló közeledik a lányok felé, ebből következtethető, hogy a katonák valakiket keresnek. Megeshet, hogy az éppen elmenekült banditákat, de talán a kislányért jöttek, mert mondjuk a király lánya, vagy valami hasonló nemesé. Közben Iza az eridonos felé fordul, menniük kéne szöveggel. Gwen azért megvárná, hogy kik ezek az emberek, lehet, valami gonosz ember csatlósai lehetnek. Egy ilyen kislányt nem kéne magára hagyni. A lovasok egyre közelebb érnek, de a szőke nem foglalkozik, hogy esetleg rosszabbak, mint az előzőek. Most a kislány a legfontosabb, még, ha nem is igazi és saját magukat kéne menteniük. Pár perc múlva úgyis kiderül az igazság, és most lehetőség van használni az elemeiket, amiket ideiglenesen kaptak. Ezt majd meg kell kérdeznie Ádámtól. Hogy lehetséges valakinek átmenetileg egy elemet uralnia. Azt megérti, ha vele születik, esetleg valami ékszer segítségével sajátítja el, de semmi ilyesmit nem kaptak, csak egy tükörbe léptek be. Lehet valami elvarázsolt tükörről van szó, de ez most nem jut a szőke eszébe. A lovagok közben egyre közelebb vannak, már tisztán ki lehet venni a sziluettjeiket. Körülbelül hatan lehetnek, de nem tűnnek rosszaknak. Az eridonos a kerekasztal lovagjaihoz tudja őket hasonlítani, csak Arthur király hiányzik és a lovagság másik fele. De a jövetelük oka nemsokára nyilvánosságra kerül a lányok előtt.
Igen, fennállt a lehetőség a negatív találkozásra és az is lett. A pasas kissé ijesztő, amitől a lányok esetleg megszeppenhetnek, Gwen mégis megtalálja a hangját. Mit szoktak ilyenkor mondani? Ja, igen...
- Tudja, a Bagolykőből jövünk, biztos hallott már arról az iskoláról, olyan, mint a Roxfort, csak magyar kiadásban - kicsit másmilyen az előadásmódja a régi filmekhez képest, de kell valami újítás, már nem az ezres éveket írjuk. A szőke lány így gondolja, de a katona nem így látja, és már fogatná is el őket. Ezt nem hagyhatják.
- Hát Izabella, úgy tűnik, kezdődik a round2 - fordul a lányhoz majd az egyik buzogányoshoz fordul. A fegyver veszélyesnek tűnik, miközben az ember lóbálja, de valahogy le kéne szerelni. Talán ha hagyja maga mellett elmenni a tüskés részét, akkor nem lesz gond és felforrósíthatja a páncél többi részét. De ez nagy precizitást és figyelmet igényel, ami a szőkének nem megy valami könnyen. A figyelem nála két pillanatig tart utána, viszlát. De meg szeretnék úszni ezt az egészet, tehát, amikor elég közel engedi magéhoz a támadót és sújtani akar, akkor a lány oldalra csúszik és amilyen gyorsan csak lehet, belekapaszkodik. z elemet a tenyereibe koncentrálja ezzel utat engedve a melegnek. A férfi kapálózik, de már mindegy a meleg elérte a vason keresztül. Nem lehet túl kényelmes érzés, de a túlélésért mindent. Talán kicsit túl komolyan veszi ezt az egészet. A levitásra nincs ideje figyelni, de biztos megvédi magát, nem hagyja, hogy elvigyék. Egy ötlet is körvonalazódik a fejében, de ahhoz még nagyobb koncentráció szükséges, és valahogy Izát is be kéne vonni, anélkül, hogy a támadók megtudnák. De ezzel megakadályozhatnák, hogy további támadásokat intézzenek ellenük, esetleg megsebesítsék őket. Valahogy egy  tűzkőrt kéne létrehozni a katonák körül, és az lefoglalná őket. De ez lehetetlen, a lány most próbálta először az elemi mágiát, nem is profi benne és még segítsége sincs benne. Egyedül lehetetlen ezt megcsinálni, valahogy mégis ki kéne szabadulni innen. A következő is megindul feléje, a szeme sarkából pedig látja, hogy a kislány fél, valamint a levitást is lefoglalja a harc heve. Egy sóhaj kíséretében fordul vissza a felé igyekvőhöz. Valamit ki kell találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egész órán a furcsa erdőben bóklásztok, s a szellő tapodtat sem mozdul mellőletek. Szavaitokat összekeveri, hajatokat összegubancolja, ruháitok szélét meglibbenti. Az erdő elemi mágikus lényei lassan megszoknak titeket, és bátran közelednek felétek. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és az erdőt többé nem látjátok...

A továbbiakban a sárkányok nem figyelnek rád, és neked lehetőséged adódik felfedezni a területet, bár a kölyök nem tágít mögüled. Utánad cipeli az eldobott tűzlabdát, farkát csóválva eléd fut, igyekszik lábad alá kerülni, legalábbis számodra így tűnhet. A táj egyébként hatalmas füves terület, amin a sárkányok éppen pihennek, így rengeteg fajtájukat figyelheted meg akár közelebbről is. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és a táj a sárkányokkal eltűnik. Az utolsó, amit még látsz, az a kissárkány legörbedő szájszéle...

A tengerfenéken csillogó valami nem kelti fel figyelmedet, helyette a tenger élővilágát veszed szemügyre. Kiélvezed, hogy nem kell levegőért felúsznod a felszínre, és, hogy sokkal természetesebbnek érzed a vízben való mozgást, mint a való világban. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és eltűnik szemed elől a tenger...

A lány fenyegetésnek veszi megjelenésedet, párnája alól egy hosszú pengéjű kést vesz elő. Mivel Albert nem szeretné, ha bárkinek is baja esne az ő világaiban, így kihoz onnan mielőtt baj történne, szemeid előtt pedig újra megjelenik a színkavalkád...

Az eső továbbra is hullik, te pedig dideregve sétálsz az erdőben, keresve a szárazabbnak tűnő helyeket. Az idő lassan telik, te pedig végül csuromvizesen és fáradtan veszed tudomásul, hogy megjelenik előtted a színkavalkád, vagyis vége van az órának.

A macskalény elindul előtted, láthatóan csalogat valahova, s te követed, mert kíváncsi vagy, odaérni azonban nem érhettek, mert az idő letelik, s szemeid elől eltűnik a vulkán. Megjelenik azonban a színkavalkád...

Végigülöd az órát, és sok hasznos dolgot megtudsz a levegőmágusokról. Azonban a valóságban lassan a végéhez közelít a tanóra, kezd elmosódni körülötted a táj. A holló még utánad integet, de te már csak a színkavalkádot látod...

A lányok igencsak veszélyes helyzetbe kerültek, bár talán nem mérték fel megfelelően a dolgokat. A katonák láthatóan nem törődnek a kislánnyal, akit a lányok olyan vehemensen védenek, ők azonban felkeltik az érdeklődésüket. Bár próbálkoznak a katonák legyőzésével, azok sokkal képzettebbek a lányoknál harc terén, így hamar feléjük kerekednek. Végül Albertnek kell kimentenie őket a világból.

A cápasimogatás még éppen megtörténhet, de már le is járt a tanóra időtartama. Norina visszatér a tanterembe, és az említett kimerültség is úrrá lesz rajta. Szerencsére Bert ott áll mellette, segít neki megtámaszkodni, ha végtagjaiból eltűnne az erő.

Végül a fiú sikeresen kijut a sivatagból, s megpillanthatja az óceánt. Ennek partján marad mindaddig, míg vége nem lesz az órának. Akkor megjelenik szeme előtt a színkavalkád, s elfelejtheti a sivatag forró levegőjét és az óceán sós illatát.

A támadók egy részét a lányok győzik le, másik részüket az elemi mágus vadászok, végül közös erővel az ellenség vezetőjét is legyűrik. A harc alatt elég sokat használták erejüket, s ezzel sokat segítettek is a világ lakosainak. Az idő azonban múlt közben, így hamarosan megjelenik előttük a színkavalkád elmosva az erdő színeit...

A madarak barátságosan fogadnak, végignézheted, ahogy a felnőtt példányok repülni tanítják fiókáikat. Egyikük téged is a szárnyai alá vesz, próbálja elmutogatni hogyan is kell tökéletesen repülni. Végül aztán lejár az idő, megjelenik körülötted az ismert színkavalkád, de füledben még jó ideig a jégfőnixek hangja szól...

- Tudom, hogy sikerülni fog! - kiáltja Paya, akinek arcán végigfolyó izzadtsága összekeveredik könnyeivel. Ametrin végül be, majd ki is jut az égő házból, karjaiban tartva egy fiatal nőt. Ő halkan - sírással és köhögéssel gyakran meg-megszakítva mondandóját - elrebegi, hogy mi történt. A király kiadott egy rendeletet, miszerint halál az elemi mágusokra, és elkezdték felszámolni a táborokat, házakat, megölve mindenkit, akit találtak. A nő egyébként nem elemi mágus, ő csak segíteni volt itt. Paya tekintete megkeményedik, arca merevebbé válik, elhatározást hozott.
Vicnek azonban lejárt az ideje, még egy utolsó pillantást vethet a lányra és elementáljára, majd szeme előtt megjelenik a színkavalkád. Vajon egy hős vagy egy gonosztevő születésének volt tanúja?

Hirtelen kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha rengeteg világ suhanna el a melletted. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ és te újra a tanteremben találod magad. Merkovszky professzor aggódva tekint végig a tanulókon, nem sérült-e meg valaki súlyosabban. Azt ugyanis hiába hitték a diákok, hogy a prof majd megmenti őket egy-egy szorultabb helyzetben, mert erre maximum Albertnek lett volna esélye.
Mivel úgy tűnik, mindenki életben és többé-kevésbé egészben van, a tanár úr kiosztja a pontokat, majd megköszöni a részvételt.

Köszönöm szépen az órai figyelmet, én nagyon élveztem a játékot, remélem, jövőre is hasonlóan nagy számban jelentek majd meg rajta. Köszönöm Lugosvölgyi Albert segítségét is!

Ha szeretnétek, írhattok ti is egy-egy zárást, de nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Talán csak Rebeka érzi úgy, hogy a fogadtatása nem túl... Szívélyes. És ekkor még be sincs mutatkozva. Mi lesz utána? Oké, kissé feszengeni kezd, mert ő is érzi, hogy ez nem úgy akar alakulni, ahogy a buksijában eltervezte. Hogy tovább javíthasson egyébként pocsék helyzetén, úgy dönt elárulja becses nevét, ami meglepi Sárát. Háh! Most már érdekesnek találod, mi? Vagy az valami egészen más ott a szemedben?
- Miért ne léteznék? - kérdőn pislog. Van, aki itt kitalálja, hogy Ombozi, pedig nem az? Netán van még egy rahedli édes tesója? Ebbe bele sem akar gondolni, hiszen épp a második kuzinjával hozza össze a sors, ami így is kettővel több, mint amit valaha tudni akart. Végtére is most borult fel az élete pár hónapja azzal, hogy megtudta, az apja nem az apja, ráadásul a vér szerinti egy nőcsábász. Véletlenül becsúszott Rebeka és annyi. Nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy nincs olyan férfi az életében, aki várta volna - Barnabást leszámítva, de ő meg azt hitte, az ő gyereke van Anett szíve alatt. Senkinek sem könnyű vagy kellemes ez a helyzet, de ha már egy család, örülne, ha elfogadnák. Persze ki tudja, mi itt a módi... Ahogy látható, a szőke nem igen örül, hogy kiderült, gyarapodik a família, ez pedig arcára is kiül. Lili kezdi érezni, hogy egyre apróbbra akar zsugorodni és talán neki is látott máris. Az sem kielégítő, hogy nem egészen rá gondoltak ezzel az arckifejezéssel. Sőt, ez sehogyan sem megnyugtató.
- Szerintem az apám is meg fog lepődni, ha megtudja, hogy létezem - kínjában beletúr hajába. Nincs elég baja ezzel is, még az unokatesóival is meg kell küzdenie. Noel is fura volt vele és most Sára is az, ami persze érthető, de nem igazán tűnnek segítőkésznek és elfogadónak, ami bántja. Nem azt várta, hogy a nyakába ugranak és, mintha az elmúlt tizennyolc év meg sem történt volna, egyszerűen minden megy tovább, de azért ez... Konkrétan másodjára röhögik szembe, ami a létezését illeti, ez pedig enyhén frusztrálja. Gondolom más sem lenne ezzel másképp. Helyet foglal, ha már csináltak neki, de annyi mindent akar mondani, hogy hirtelen semmi sem jut eszébe. Jártatok már így ti is, nem?
- Elég hülye érzés idejönni és közölni, hogy a családotok tagja vagyok. De nem én választottam az apámat - felhúzza térdeit és rájuk támasztja állát. Nem mentegetőzés, pusztán egy tény, amit jobb lenne, ha Sára is átgondolna. Ebben a történetben nagyon nem Zsigának nehéz, mert ő a kellemes részt elvégezte, aztán minden mást hárított. Az egyetlen megsínylője a dolognak jelenleg Rebeka, akinek most senkije sincs Marcsin kívül, aki már nyolc éve neveli rendületlenül. Nincs értelme azon versenyezni, kinek a rosszabb, mert itt most a vörös nyert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Útbanvagy-srác
alias Ricsi | öltözet

Úgy elröppent egy tanév, hogy bizony gyanús volt, nem-e rúgott bele valaki, vagy esetleg kötött rakétát a hátára. Vagy folyamodott varázslatosabb módszerekhez, és egyszerűen törölte ki Adél fejéből az elmúlt hónapok eseményeit.
Márpedig nem történt ilyesmi, megvolt minden a fejében, de furcsán rövidnek tűnt az idő, amit elsősként az iskolában eltöltött. Persze a kényszernyaralásnak is lehetett némi köze hozzá, most mégis szabályos pánikroham kerülgette a levitás leányzót, mert nem csupán közeledett az év vége, hanem úgy konkrétan az arcába ugrott egy vizsgaidőszak. És mégis mi a jó fenét lehet tanulni a pálmafák alatt, miközben zúg az óceán, és meleg van, és menni kell fürdeni?! Hát pontosan!
A vizsgák közti szüneteket módszeres magolással, és/vagy alvással töltötte, előbbi kicsit gyakrabban is megesett, és már volt, hogy a betűk az arcára ragadtak, ahogy elaludt egy-egy kevésbé izgalmas tananyag fölött. Mint mondjuk amilyenek a bájitaltan leckék voltak. De úgy összességében jól haladt, és ragadt is rá a tudnivaló, mint a kosz, vagy mint a diétájával felhagyó pióca, és magabiztosság is eltöltötte a második-harmadik napra már.
Szentül hitte, hogy ez annak köszönhető, hogy bizony megtalálta a tökéletes helyet, ahol tanulhat, és ahol senki sem megy az agyára. Nem volt mondjuk senki annyira zavaróan idegesítő, mint Zellerke, de azért párszor már tekeredett a haja mindenfelé, mint a mitológiai Meduza fején a kígyók.
Most azonban derűsen lépett be a tanulószobába, és hunyorított az ablakok felé, melyen a lemenő Nap fénye kukucskált be éppen, kissé narancsos ragyogásával színezve meg az amúgy kék falakat, és a szoba kellemes, egyszerű bútorait.
Adél beljebb lépett, és körülnézett, szeme pedig nyomban megakadt a lényegen. Egy pillantást sem vesztegetett az üres babzsákokra és fotelekre, és a mellettük nem messze álló néhány, foghíjasan foglalt asztalokkal sem foglalkozott. Tekintete azon a fiún állapodott meg, és ragadt le, aki azon a helyen ült, mely a legközelebb volt az ajtóhoz, és szemben helyezkedett az ablakokkal, valamint éppenséggel éppen a legideálisabban nyikorgott. Más szavakkal: az ő helyén ült!
Mint valami alattomos kígyó, szinte odasiklott mellé, és anélkül, hogy ténylegesen megérintette volna, böködni kezdett a válla felé.
- Sziabocsi, figyelj csak.. nem ülnél innét el? - kérdezte, majd érezve, hogy talán kicsit tapintatosabban is lehetne a dolgot, megpróbálkozott egy mosollyal. - Nem azért, hogy útban vagy, csak itt én akarok ülni. Mármint szeretnék. Itt én szoktam.
Már vagy pár napja! Ezt azért tiszteletben kell tartani, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az utóbbi napokban enyhén szólva ingerlékeny voltam - az a viharos történet nem dobott sokat a kedvemen, ami azt illeti, bár az jót tett, hogy szétvertem pár fadobozt egy baltával.
Azonban nem tudtam mit csinálni, tehetetlen voltam ezzel az egésszel szemben, és a vizsgaidőszak akkor is vizsgaidőszak marad, ha a fene fenét eszik is. A szobámban újfent nem tudok bent tartózkodni, taszít az a mérhetetlen arrogancia, ami a szobatársaimból árad, úgyhogy inkább egy új helyet kerestem magamnak, ez pedig a tanulószoba volt. Idebent végre csend volt, nem zavart senki, és fél vesémet odaadtam volna ezért a nyugalomért, úgyhogy ide fészkeltem be magam a bűbájtankönyvem társaságában.
Kijegyzeteltem mindent, közben pedig gyakorlatilag meg is jegyeztem a tananyagot a közeljövőben lévő vizsgára - néha felnéztem az ablakra, bámultam a lemenő napot meg a madarakat, amik elszálltak a horizonton, aztán figyelmemet visszafordítottam a pennára és a pergamenre.
A probléma ott kezdődött, mikor bejött egy lány, és egyenesen felém indult el. Ezt csak a periférikus látásom miatt szűrtem le, egyébként még egy pillantásra se méltattam az illetőt - aztán megállt előttem, és hozzám szólt.
Felemeltem a fejem, és felvontam a szemöldököm, majd szolidan végignéztem rajta. Levitás címer, a lány valószínűleg egyidős lehet velem, még láttam is pár közös órán. Megpróbált rám mosolyogni, így szemöldököm még feljebb szaladt - figyeltem a testtartását, ami talán feszélyezettnek tűnt egy kicsit, bár a levitásoké vizsgaidőszakban mindig olyan. A helyét akarta. Az ő helyét. Nem hiszem el, hogy ilyen kis mániákus levitásokkal kell foglalkoznom, amikor sokkal nagyobb problémáim vannak.
- Az egy dolog, hogy mit akarsz. Én is szeretnék K-t bűbájtanból, de ha nem hagysz tanulni, kétlem, hogy meglesz. - motyogtam barátságtalanul. - Tök mindegy, hogy hol ülsz, nem? Érkezési sorrend. Keress valami más helyet, hogy görcsösen jegyzetelgess, és hagyj a magam dolgával foglalkozni.
Miután ezt közöltem vele, visszapillantottam a pergamenjeimre, és ismételni kezdtem magamban, tudomást sem véve a lányról. Ha két perc múlva nem kotródik el a közelemből, igencsak fel fog ingerelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Útbanvagy-srác
alias Ricsi | öltözet

Nagyon úgy tűnt, hogy a fiú nem tartja tiszteletben, hogy ez biza az ő, Adél helye, legalábbis nem pattant fel, és adta át neki sűrű bocsánatkérések közepette a széket. No jó, ilyesmit azért nem is várt volna el tőle a levitás. De azért egy pillanatra elképzelte.
Viszont azt végképp nem várta, hogy még bunkózni is fog vele. Jó, belefért volna az is, ha a morgás közepette feláll, és mondjuk duzzogva odébb áll, azzal úgy megbékélt volna. De ebből csak a morgás jött be, meg egy szemöldökfelvonós, "ezmegmitképzel" végignézés őrajta, pedig Adél még mosolygott is rá, amit azért nem érdemel csak úgy ki akárki. Viszont a helyéről nem mozdult, és mondandója végeztével vissza is fordult a jegyzetei felé, letudván a beszélgetést.
Adél azonban korántsem végzett.
- Én érkeztem ide előbb! Közben párszor el kellett mennem aludni meg pisilni és enni meg vizsgázni, de már hetek óta itt ülök! - mondta emelt hangon, mire a teremben többen feléjük fordultak, és pisszegni kezdtek.
Adél a szájára tette a kezét, és bocsánatkérő pillantásokat küldött szét, aztán az asztalra tenyerelve közelebb hajolt a rellon színeit viselő évfolyamtársára. Időközben beugrott neki, hogy látta már pár órán. Például bűbájtanon is.
- Amúgy se lesz meg az a K, szóval kár a gőzért. Akár arrébb is ülhetnél, annál az asztalnál sincs senki, nézd - mutatott el jobbra, direkt a jegyzet, és a srác arca közé dugva a kezét, hogy biztosan lássa, hova mutat. - És oda a Nap se süt, azt ti úgyse szeretitek, azért laktok az alagsorban, nem?
Valamiért tényleg felmerült benne, hogy a rellonosok fényérzékenyek, vagy csak szimpla szépundoruk van a napsütötte helyektől, de most inkább csak zavarni akarta a másikat, hátha az megelégeli, és úgy dönt, nem éri meg a hely miatt vitázni vele. Neki úgysem lehet olyan fontos, hogy pont itt üljön, mint a lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A nyár jót tett nekem, végre valóban újra én irányítom az elemeimet, és már a lerombolt házamat is sikeresen újjáépítették. A régihez amúgy sem fűznek túl kellemes emlékek. Érdekes, hogy ebben az évben már két dimágust is taníthatok, ami érdekes gyakorlat lesz számomra, hiszen ezek a képességek még ritkábban, mint a monomágusi. Ami még furcsább, hogy ugyanaz, levegő és tűz, vagyis fény elem mindkettő.
De ezért érdekes a tanári munka, minden nap új kihívásokkal kel szembenézni, és a nehézségekért kárpótolja az embert az, ha láthatja, hogy diákjai sikerélményét. Én legalábbis ezért csinálom még mindig. Úgy gondolom, ha már nem fogom élvezni a tanítást, abbahagyom. Fél szívvel nem érdemes azt várni, hogy mások nyissanak az ember felé, márpedig az elemi mágia oktatásához különösen nyitottnak kell lennie mind a két félnek.
Ma Kivához igyekszem. Kifejezetten örülök, hogy ő az egyik dimágus tanítványom, bár ő talán nincs ugyanígy ezzel, elvégre az elemeket nem ingyen kapjuk sosem. Viszont mióta visszajött, nekem is könnyebb, több olyan terhet is levett a vállamról, amiről nem is gondoltam, hogy annyira nyom.
Bár a tüzet már elég jól irányítja, a köztük lévő ideiglenes mosolyszünet ellenére is, de a levegő még viszonylag új neki. Nekem ez a fő elemem, talán ezért érkezek meg vigyorogva a terembe.
- Szép, jó napot! - köszönök hangosan, aztán már lebegek is. - Ma megtanulunk tárgyakat a levegőbe emelni - mondom, majd felé hajítok egy kavicsot, amit még a faluból idefelé jövet szedtem fel. Persze nem pontosan neki dobom, szóval, ha sem a kezével, sem az elemével nem kapja el, akkor sem fog megsérülni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a nap, amikor az iskola falai között elementált fogunk idézni. Azt meg pláne nem, hogy Noel lesz az első, aki megteheti ezt. Kifejezetten kedvelem őt, de elég sokat szenvedett az elemével, és az túl is, és bár kifejezetten szorgalmas - hiszen még akkor sem hagyta abba a gyakorlást, mikor javítóba került -, néha valahogy nem látszott az út végén a cél.
Most mégis itt vagyunk, közeledik a vizsga is, és ha minden jól megy, pár hét múlva már egy elemi mágikus igazolványt is a kezében tarthat. Persze addig még hátravan néhány kemény edzés, egy kevésnyi magolás és persze az elementállal való összecsiszolódás. Néha ez az, ami a legnehezebbnek bizonyul. Te alkotod meg, benne van a szíved, a tudásod, a vágyaid, de attól függően, még lehetnek problémák személyiségügyileg.
Amikor megidéztem Boreiát, akkor még eléggé... éretlen voltam. Szóval igen, az elementálom nem véletlenül egy csinos női alak. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy mellette anyáskodó, pimasz és tudálékos is lett. Pedig én csak azt akartam, hogy védelmező, szabad gondolkodású és intelligens legyen. Szóval egy elementál esetében kéréseinket nem biztos, hogy a nekünk tetsző formában kapjuk vissza. Ugyanakkor pont ezért kell összecsiszolódni. Az ember jobb esetben egész életét az elementáljával tölti, ő egy olyan társ, aki nem hagy el, aki sosem hagy cserben. Talán kicsit kevésbé emberi, de nagyon fontos része egy elementalista életének.
Noelre várva megidézem elementálom, hiszen nagy segítség lehet a későbbiekben:
- Boreia!
A semmiből fehér füst jelenik meg, majd formálódik karcsú női alakká. Boreia nyújtózkodik egyet, majd felnevet:
- Annyira izgatott vagyok már.
Körbesuhan a szobában, egy pillanatra megállni képtelen. Mosolyogva figyelem, amíg a fiúra várunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A terem tűz elemű részén egy kisebb szélvihar keringőzik a levegőben. Alakja néha egy nőéhez hasonlítható, de a legtöbbször csak kusza levegőörvény, szemmel alig észlelhető. A tanár az egyik falnál ül, törökülésben, gondolatait szedi össze, érzelmeit rendszerezi, és próbálja figyelmen kívül hagyni elementálját.
- Oh, ez annyira érdekes, egy újabb elementál születésének lehetek tanúja. És neked pont most kell már megint kicsellóznod az életeddel - sóhajt Boreia csípőre tett kezekkel lebegve a férfi előtt, pár pillanatig élesen látszik a lény, majd alakja újra elvész a semmiben.
- Megértő vagy, mint mindig - válaszol nyugodtan a férfi, majd feláll, feladva ezzel a meditációra való törekvést.
- Én csak aggódom érted. Ráadásul a munkád nagyon fontos, teljesen erre kellene koncentrálnod! - szól szigorúan a nő, majd int is egyet a férfi ruhája felé - Ráadásul sikerült összekoszolnod magad.
- Jézusom, ugye tudod, hogy nem vagy az anyám? - forgatja a szemét Ádám, miközben gyorsan leporolja fekete talárját. - Figyelek a munkámra, ne aggódj! Inkább neked kéne egy kicsit figyelmesebbnek lenned, mielőtt elveszed a tanoncok kedvét az elementáljuktól. Tudod, a legtöbben nem vágynak még egy aggodalmaskodó szülőre a meglévők mellé.
- Hmpf - húzza fel az orrát a lény, majd odébb rebben a pasastól.
Mivel az ilyen jelenetek gyakran lejátszódnak közöttük, ez a kapcsolatukat kicsit sem sérti. Persze valaki, aki nem ismeri őket, könnyen hiheti azt, hogy nem kedvelik egymást túlzottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Izgul. Rég nem érzett már ilyesfajta adrenalináramlást a vénáiban, mint most, ahogy enyhe sugárhajtással iparkodik felfelé a faluból a kastélyba. Ma végre meglesz. Ma végre megidézheti az elementálját. Elég sok munkája van a kicsikében, szóval nagyon reméli, hogy jól fog sikerülni. Kezében egy papírzacskó csörög, benne valami kavicsszerűen összeütődik minden lépésénél. Abból akarja majd megidézni, az lesz az oltárjának az egyik alkotóeleme
Rohanvást szalad be a kastélyba, onnan pedig nyílegyenesen a keleti szárny felé veszi az irányt. Közben majd hasra esik, úgy szedi a lábát, a távgyaloglók is megirigyelnék a képességeit. Mire felér a második emeletre, már majdnem a padlóra köpi a tüdejét, de csak azért sem áll meg. Megy kifelé a teraszra, ott meg azonnal a régi ismerős, a tűz elemű rész felé veszi az irányt. Ádámot már ott találja, elementálja, Boreia majdnem beleszalad Kivába, az olyan sebességgel érkezik meg a terembe, de az ütközés elmarad, mivel a szélasszony egyszerűen köddé - pontosabban levegővé válik.
- Hopp, bocsánat - kér elnézést zavartan a nőtől némi fejvakarászás kíséretében. -Sziasztok, látom ti már felkészültetek - köszönti végül a párost.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Semmi gond - áll össze újra kicsit távolabb a levegőasszony, majd kíváncsian körülrepüli a lányt. - Remélem, te is készen vagy. Nem lesz olyan egyszerű a dolog, elvégre mégiscsak életed egyik legfontosabb társát igyekszel megidézni, és...
- Gondolom, levezetnéd helyettem a megidézést is... - szól közbe a férfi fáradtan felsóhajtva.
- Hah, nem illik közbeszólni, ha valaki éppen beszél - válaszol szemrehányóan a légelementál, majd fehér füstből jobban látható formát ad a testének, karjait a melle alatt keresztezi.
Erre a tanár csak legyint, és inkább a lányhoz fordul.
- Most még meggondolhatod magad - álsuttogja Ádám Kivának, majd Boreia durcás arca láttán felnevet. - Azt hiszem, eleget sokkoltunk. Térjünk a lényegre, mielőtt tényleg elmegy tőle a kedved. Először is az oltárt kell létrehoznunk. A fő elemed a tűz, ilyenkor általában tábortüzet szoktak használni. Persze nem akármilyent. Fontos lehet például a fa, amit égetsz. Például, ha rózsafát választasz, megeshet, hogy az elementálod is rózsaillatot fog árasztani a későbbiekben. A megidézés körülményei, a gondolatok, amik közben megfogalmazódnak benned, a tudattalan érzések mind, mind hozzáadódnak az elképzeléseidhez.
A férfi elővesz egy zsákot a talárja zsebéből, majd annak a száját kinyitva megmutatja tartalmát a lánynak:
- Ezek mind más fajta fák. Persze nem túl szép dolog arra nevelni egy fát, hogy aztán eltüzeljük, de elementálidézéshez kifejezetten alkalmas lehet olyan faanyag, aminek a növekedését is elemi mágus serkentette. Ha szükséges, ezek közül választhatsz. De ahogy látom, te is hoztál magaddal valamit - int a lány kezében lévő zacskó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Fojtott mosollyal nézi és hallgatja végig a jelenetet, ahogy Ádám és a szélasszony egymással évődnek. Volt már alkalma ezelőtt néhányszor megfigyelni, ahogy a másiknak oda-vissza adogatják a pöttyöst, és igen, néha repkednek érdekes dolgok náluk a levegőben. Egyelőre nem tudja elképzelni, hogy milyen lesz majd a kapcsolata a saját elementáljával, de reméli, hogy hasonlóan mókás.
- Nem tudtok eltántorítani, ne aggódj - vigyorog teli szájjal a tanárra és az alig kivehető nőalakra. Teljesen felkészült már lelkileg erre a napra, nagyon régóta várja már, hogy végre megidézhesse a saját elementálját.
Végignézi és hallgatja, ahogy Ádám megmutogatja a zsákja tartalmát és elmagyarázza, hogy az oltár anyaga sokban befolyásolja majd az elementál későbbi életét. Pont ezért hozott ő is magával valamit, ami jó lehet.
- Igen, gondoltam hozok valamit - mosolyogva kinyitja a papírzacskót, és Ádám felé tartja. Ha a tanár belenéz, néhány nagyobbacska, szénfekete kőszerű dolgot fog találni benne. - Ez arról a vulkánról van, aminél még Madagaszkáron voltunk. Fel tudjuk használni valahogy oltárnak? - pislog rá a férfira és nagyon reméli, hogy nem hiába hozta el onnan a lávát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Nem is féltem igazán, hogy visszatáncolnál - mosolyodik el a férfi. - Nem hiszem, hogy túl sok dolog lenne, ami megrettent téged.
Nem olyannak ismerte meg a lányt, aki olyan könnyen megijed, és sutba dobja elképzeléseit, terveit. Ráadásul az elementálidézés minden elemi mágus által nagyon vágyott esemény, amire legjobb esetben is három éven át készülnek.
- Oh, ez nagyon jól hangzik. Természetesen fel fogjuk tudni használni. Ha megolvasztod, mint ahogy a szigeten tettük, kifejezetten jó oltár lesz belőle. Persze azzal számolnod kell, hogy ez valamennyire beleivódik majd, mármint, hogy lávában születik. Sajnos az elementálidézés tudománya nem olyan logikus és jól ismert szabályokra épül, hogy meg tudjam mondani előre, hogy milyen hatásai lehetnek, de talán Boreia tud nekünk mondani pár tippet - fordul a szélnőhöz.
- Bezzeg most kell a tanácsom, mi? - morog egy kicsit, aztán már el is felejti duzzogását, izgatottságától vibrálni kezd körülötte a levegő. - Hm... Hadd gondolkozzak! Kihathat például a lángai erejére, főként a hőjére, vagyis megeshet, hogy képes lesz forróbb lángokat létrehozni, mint te. Ha adsz neki olyan személyiségjegyet, ami kapcsolódik a hirtelen haragúsághoz vagy a forrófejűséghez, előfordulhat, hogy ezek átbillenek a negatívabb irányba, és akár agresszív is lehet a lény. Persze ez nem biztos, és lehet rajta finomítani. Ha majd megismeritek egymást, alakulhat még a dolog. Hm... esetleg előfordulhat, hogy, ha lávát eszik, visszanyeri az erejét. Vagy, hogy működő vulkánok közelében erősebb. De ugyebár nem lehet megjósolni, hogy ezek közül mi jön be a végén. Az is lehet, hogy semmi különösebben észlelhető változás nem lesz, hiszen nem valószínű, hogy sokat járnál vulkánok közelébe.
- Köszönjük - bólint a férfi a nő felé, majd Kivához fordul. - Akár el is kezdheted. Azt azonban tudnod kell, hogy én ma néző vagyok. Sem az oltár elkészítésében, sem a megidézésben nem segíthetek, maximum a tanácsaimmal vagy utasításaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bőszen mosolyog azon, hogy Ádám úgy gondolja kevés dolog tudja kitéríteni a hitéből. Pedig azért akad szép számmal ilyen dolog. Például a gurkó. Meg ha nincs kávé. Ezek szörnyen ki tudják borítani az agyát.
Figyelmesen, tágra nyílt szemekkel és fülekkel hallgatja végig mind a tanárt, mind az elementált. Gondolta, hogy hatással lehet majd rá, ha izzó lávából idézi meg, de mindenképpen ebből szeretné az első megidézést. Valami minőségit és jót szeretne alkotni, és ezt találta a lehető legalkalmasabb oltáralapanyagnak. Bólogat sűrűn, hogy Ádám ma csak mozizni van itt vele, meg valószínűleg azért, hogy ne gyújtsa magukra az iskolát és lehetőleg ne egy 20 méteres brontosaurust akarjon megidézni.
Miután mindent megbeszéltek, keres a teremben egy láva (de legalább tűz)állónak kinéző helyet, ahol elkezdheti felmelegíteni a kőzetet. Az agya teljesen kiürül, semmi más nem létezik benne, csak a koncentráció és az akarat. Kiszórja a zacskóból a megszilárdult lávát az arra alkalmas helyre és minden idegszálával és mágikus erejével arra fókuszál, hogy minél forróbbra tudja melegíteni. Korántsem rövid és könnyű feladat, még számára sem, aki már évek óta a tűzzel játszik. Mire úgy érzi, hogy elég melegre sikerült hevíteni a lávát és kis híja van csak annak, hogy nem kezd el bugyogni, legalább eltelt egy fél óra, a homlokán meg csak úgy gyöngyözik az izzadtság. Nem lett túl sok olvadt láva, de arra pont elég lesz, hogy életre tudja hívni az elementálját.
A folyékony kőzet felett a szokásosnál is forróbb tüzet tud gerjeszteni, hozzálát, hogy megformázza a testet. Millió meg egyszer megcsinálta már, volt, hogy nem csak órán, de máshol is foglalkozott a dologgal, így minden egyes apró részlet az elméjébe égett. Tudja jól hogy alkotja meg a lábak vonalait, milyen ívben hajlik a háta, milyen magas a marja, hogy épül fel szálanként a sörénye és a farka, milyen a fejének íve. Bár már nagyon sokszor megformázta ezt a vázat, mégis pepecsel most vele, nem akarja elrontani, hiszen ez lesz a végleges forma. Talán a kelleténél egy kicsivel több időt tölt el a test felépítésével, de végül elégedetten szemléli a művet.
Most hozzá kell adja az általa kiválasztott személyiségjegyeket valahogyan. Mivel egy különleges nyelvből választott nevet, így azt az öt szót, amik a személyiség alapját fogják képezni, megtanulta leírni. Tekintetét elszakítja a váztól és maga elé emeli a levegőbe. Szempillantás alatt hoz létre tüzet a semmiből, ami előtte lebeg, majd szép óvatosan írni kezd. Némelyik szó bonyolult és alig tudja hozzá megcsinálni a szótagokat, de némi szenvedés után sikerül kiraknia egymás után kanjikból, japánul a "lojális", "makacs", "emberbarát", "humoros" és "beszédes" szavakat. Amint készen van velük, szépen egyesével, sorjában a vázba helyezi őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Üres napjaimat gyakran a kastély felfedezésével, szellemekkel való társalgással, vagy éppen olvasással, tanulással töltöm. Mai sétámon a tanulószobában kötöttem ki, ahol az egyik asztalon találtam egy könyvet. Bizonyára valaki ott felejtette. Érdekesnek tűnt, így belelapoztam. Most pedig már négy órája ülök az ablakpárkányon, hátamat a kezdetben hűvös üvegnek nyomva.
A történet kifejezetten bájos, de gondolataim egy ideje máshol járnak, így mára abbahagyom az olvasást. Leteszem az eltulajdonított kötetet, majd az ablakhoz fordulok, melynek tükröződésében látom magamat. Óvatosan végigsimítok a felületén, majd hagyom, hogy a felülete megváltozzon, olyanná, mint amilyen saját tükrömé is.
Körbesandítok a többi tanulóra, de nem látom, hogy bárki is figyelne rám. Nem mintha titok lenne, hogy képes vagyok tükröződéseken keresztül utazni, illetve azokban eltűnni, de igazság szerint, ha valaki ilyenkor megérint, magammal tudom vinni oda. Akár akaratlanul is. Éppen ezért nagyon figyelek mindig, hogy senki ne legyen a közelemben, mikor ehhez a megoldáshoz folyamodom. Persze én is csak ember vagyok, így előfordulhat, hogy hibázom, és valaki, valamilyen módon mégiscsak átjut velem együtt a portál másik oldalára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sokáig tart a lánynak, mire egyedül megolvasztja a kőzetet, de Ádám türelmesen kivárja, közben némán kommunikál az izgága szélelementállal, és figyel arra is, hogy Kiva mennyi energiát használ fel. Nem túl célszerű az előtt kimerülni, hogy a tényleges idézés megkezdődik, bár megtartani az elkészült oltár tüzét és a formát, sokkal fárasztóbb, mint csinálni és gyorsan "túllenni" az egészen.
A férfi érdeklődve figyelni, milyen lény jelenik meg a lány mozdulatai, gondolatai nyomán a lángokból. A formálódó testből gyorsan rájön, hogy valamiféle patás állat lesz, de csak akkor lesz teljesen biztos abban, mit is lát, mikor Kiva elkészül vele. Ádám érdekes választásnak tartja. A lánytól minimum valami szárnyas, repülő lényt képzelt el, de végül is a ló is tökéletesen egybeforrasztja a két elemet, még, ha alapvetően tűzből is van.
Ezek az állatok gyors vágtára képesek, némelyek már-már szárnyalnak. Na, és hát mi is lenne jobb jelkép a levegő szabadságára a lónál?
- Gyönyörű táltos lett - bólint elégedetten a férfi, és hagyja, hogy Boreia elérzékenyülve közelebb bújjon hozzá. Annak ellenére, hogy a szélnőt mindig is furcsa teremtésnek találta, aki könnyen dühbe gurul, de legalább olyan gyorsan zavarba is jön, akinek a nevetése úgy hangzik, mint a szélcsengők játéka, és aki nem átallott korábban hívás nélkül is megjelenni, ha úgy érezte jónak, hogy ellegyezzen gazdája mellől egy-egy túl csinosnak és könnyűvérűnek talált nőt. Mégis, bár sok gondot okoztak egymásnak, az elmúlt húsz évben igazán össze is forrtak. Talán ezért is kellemes most együtt nézni azt, ahogy egy új életre szóló társ megszületik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám szavaira kicsit kizökken a transzból, amit az idézés okoz neki, és szélesen mosolyogva hátranéz a férfira, így mondva némán köszönetet. Ha már így tudomást szerzett magáról egy kissé, meg is törli a homlokát a kézfejével, hogy ne folyjon az izzadtsága a szemébe. Nincs már olyan sok hátra, tudja jól, de minden erejére szüksége van, hogy izzásban tartsa a lávát, illetve hogy a test formáját fenn tudja tartani.
Most, hogy a személyiségjegyeket hozzáadta a vázhoz, következhet a képességek elsorolása. Ez már a megidézés könnyebb szakasza Kiva szerint. Csak nem baj, ha egy kicsit iparkodik, mielőtt teljesen leszívja az erejét az oltár és a test megtartása. Szóval nekiáll hangosan elsorolni a képességeket, amiket szeretne, ha az elementálja a magáénak tudhatna.
- Teleportálás. Ellökés. Gondolatolvasás. Beszéd. Átlagon felüli teherbírás - minden egyes képességnek megvan a maga miértje, hogy miért szeretné, ha az elementál tudná. A repülést furcsa módon nem válogatta be a nyerő ötösbe, pedig sokáig gondolkodott rajta, hogy beleépítse-e, de végül úgy döntött, hogy lehet vannak ennél fontosabb dolgok is, ami Kiva agyánál igencsak furcsa paradoxon.
Azzal, hogy elsorolta a képességeket, kvázi már csak egyetlen dolga maradt: hogy nevén szólítsa a szén fekete lángokból felépülő mént, és ezzel egy életre szóló társra tegyen szert. Nincs más hátra tehát, mint előre. Nem túl hangosan, de határozottan ejti ki a nevet, ami ettől a pillanattól fogva varázsszóként funkcionál.
- Fudo!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kiva már láthatóan fárad, de már nincs is sok hátra a szertartásból. Ádám még addig igyekszik elmondani pár fontos dolgot, mielőtt a fiatal nő befejezi az idézést, mert utána úgyis egymással lesznek elfoglalva az elementáljával.
- Mikor megidézed, ő tudni fogja ki vagy, nem kell bemutatkoznod, mert ösztönösen érzi, hogy te vagy a teremtője, tudni fogja a te nevedet, és a sajátját is. Tisztában lesz azzal is, hogy micsoda ő, mit tud, akár tételesen is fel tudja neked sorolni. Kicsit talán mechanikusnak, gépiesnek tűnhet az első megidézéskor, még nem fog annyira egybeforrni a jellemvonásaival. Ezzel ne törődj, próbálj meg pozitív képet kialakítani magadról benne. Az oltárod minőségi, így nem fog sértődötten megjelenni, ezért kiengesztelned sem kell, de valami kedves gesztus sosem jön rosszul.
A férfi megáll gondolkodni pár pillanatig, nem tudja hirtelen, mit mondhatna még. Talán a fontos dolgokat már mind tudatta a lánnyal. Ebben az esetben az elmélet amúgy is vajmi keveset segít, csupán mankók az ismeretlenben, korlátok, amik segítséget nyújtanak, de a gyakorlatban fog úgyis kiderülni, hogy a létrehozott lény milyen is lett valójában.
- Előszörre még nem fogod tudni sokáig itt tartani, de mostantól érdemes lesz, legalább napi egyszer előhívnod. Mondjuk két hónapon át. Hogy jobban megismerjétek egymást, és ő jobban tudjon alkalmazkodni hozzád. Most az lenne a legjobb, ha csak röviden ismerkednétek, aztán elküldenéd őt.
Ez után hagyja, hogy Kiva tegye a dolgát, és a megidézés szépen halad is: nevének hallatán "megjelenik" az elementál. Most, hogy már minden készen van, értelem költözik a lószemekbe, melyekkel kíváncsian körültekint, mielőtt megidézőjéhez fordulna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ma gyakorolni fogjuk a lángok formálását, és hozzávesszük a színezésüket is - mondja a professzor, majd feltűri zöld talárjának ujjait a könyökéig. - Először is próbálj meg létrehozni egy alapformát. Legyen gömbölyded, mert azt könnyebb, mint a szögleteseket!
Jó példával jár elől, megmutatja, miként is kell ezt. Bal kezét kinyújtja maga elé tenyerével felfelé, míg jobbjával formáló mozdulatokat tesz, akárha a levegőt simogatná. Elméjében a hőre, a tűzre koncentrál, ekkor megjelennek tenyerében a lángok, ujjaival gömböt formál belőlük.
- A mozdulatok segítenek még. Majd csak harmadikban kell eljutni odáig, hogy mozdulatlanul is képes legyél megcsinálni ugyanezeket a gyakorlatokat.
Figyeli Ellát, várja, hogy ő is megteremtse a saját formáját, és csak akkor halad tovább, ha a lánynak sikerült a feladat.
- Most kicsit át fogjuk alakítani. Készíts ebből bármit, ami eszedbe jut, egyelőre maradva a gömbölyded formáknál! - utasítja a tanár, aztán "kifarag" a saját tűzgömbjéből egy medvét. Nem olyan igazira hasonlítót, inkább plüssmacit. A gömb tetejét felhúzva kialakul a feje, majd annak két oldalán felül a fülei. A kezeit az alapláng két oldalából, lábait az aljából készíti. Még farka is lesz, és bár erősen elnagyolt a figura, felismerhető.
Kíváncsian várja, hogy Ella mit készít a saját lángjaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkibá'
Elemi mágia órán

Már jó pár különórán részt vett, mióta azon a bizonyos éjjelen megtudta, hogy pyromágus. Lemaradásban volt, mert az ereje nagyon sokára került felszínre (ismét), ráadásul nem is volt különösebben ügyes. A természetén nemigen tudott változtatni, márpedig szétszórt volt, és gyakran figyelmetlen, még mindig a legelemibb dolgokkal küszködött.
Merkovszky prof. szerencsére végtelenül türelmesnek bizonyult, így Ella a bénázásai ellenére alig várta az újabb és újabb órákat.
- Lehetnek lábai? - kérdezte, miközben felemelte kezeit, és mintha ajándékot várt volna, összetette két markát, és erősen koncentrálni próbált.
Először csak a levegő kezdett fodrozódni, a hőségen keresztül, mely Ella és a prof közt materializálódni kezdett, és ott a világ lágyan mozogni kezdett, mintha olajfesték alkotta volna azt, ami lassan elfolyni látszott.
Aztán apró villanás jelent meg a közepén, amiből először össze-vissza kapálózó lángocska lett, mely lassan dagadni, és formálódni kezdett. Ella nem véletlenül kérdezte, amit, tudta jól, hogy nem lesz tökéletes gömb belőle, és ha előre kijelenti, hogy lábakat akar a lángjának, úgy tűnhetett, mintha szándékos lenne, hogy ilyen szerencsétlenül néz ki az egész.
Ella rápislantott a tanerő tökéletes formájú lángjára, de nem merte ennél hosszabb időre levenni a szemét sajátjáról.
- Sikerült! - jelentette boldogan, mintha ugyan tényleg ilyet szeretett volna csinálni.
Aztán, hallgatva az utasítást, ismét megnézte, mit alkot Merkibá' és a plüss tűzmacit látva felragyogott a szeme. Erősen koncentrált, és a béna állábas gömbje, mely inkább volt tojás, lassan formálódni kezdett, megint kapálózni látszott, mintha Ella kezéből akart volna kiszökni, aztán felvette egy rettentően groteszk madárnak a formáját.
- Ez egy golden snicket - közölte gyorsan, a tisztázás végett. - Ha majd tudom színezni is, akkor aranyszínű lesz ám, becsszó. És izé, ezek a kilógó izék rajta a tollai, amik azért állnak így, mert cikesznek használták szegényt és megviselte őt a dolog.
Nem akart totál inkompetensnek tűnni, mert ez a dolog olyasmi volt most, ami a legtöbb tantárggyal ellentétben valóban érdekelte a lányt, és tartott tőle, hogy Merkovszky egyszercsak megrázza a fejét, és kijelenti, hogy biztos csak valami tévedés történt, és Ellának semmi keresnivalója itt.