Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Úgy elszaladt az év eleje, ahogy azt nem szégyellte. Képes vagyok még a mai napig kapkodni a fejemet ide-oda a sok inger hatására, amiknek a tompítója Zalán. A legtöbb esetben. De tudom, hogy nem támaszkodhatok mindig rá, szóval most is ennek lettem az áldozata: egyedül sétálok a folyosón, vállamon a táskám, szabad kezemben pár könyv és jegyzet, mikor befordulok a következő folyosóra és szemben találom magam az eridonossal, aki persze ismét sántikál valamiben. Ironikus, hogy ezt éppen én mondom.
Megtorpanok, fejem minimálisan biccen oldalra, ahogy igyekszem felfogni mégis mit látok. Pedig én tényleg csak nyugalomban szerettem volna elbicegni a körletig egymagamban, és mondjuk még időben. A vonal felkerül a képre, a banya visít, én meg összébb húzom magam a hangra, ha már a fülemre nem tudom simítani a tenyeremet.
- Nem akarom elhinni, hogy neked ez megéri - borzongok meg, majd indulok el feléjük, ahogy megállok Teddy mellett. - Mármint azt gondolom tudod, hogy hamarosan takarodó, tehát nem fogsz visszaérni a körletedbe, megbüntetnek, és még rongálsz is. Remek kör - bólogatok mindentudóan, mert egyértelmű büntetés a jutalma a srácnak, ha nem szedi össze magát még a takarodó előtt. Ami mondjuk kellemetlen, mert én meg itt állok mellette, és nem is mozdulok, hogy legalább én beérjek a Levitába időben. Tudjuk be annak, hogy mentem, ami menthető, tehát hogy ne kerüljön még több vonal a portréra, mint ami már rajta van. Felkapom fejem a nőre, aki ismét visítani kezd, hogy egyetért a szavaimmal.
- Jaj, maga csak bólogatva is egyetérthet - húzom össze megint magamat, fél szememet csukom be is pillantok inkább Teddy-re ismét, hogy hátha sikerült mérlegelnie a szavaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Komolyan nem akarom elhinni, hogy megéri neki már csak az is, hogy visít. Egyáltalán hogy tudja elviselni ezt a hangot? Nem tudom mióta csinálja - bár a művet elnézve nem régóta -, de nekem ebből két másodperc is elég volt. Fejemet csóválom meg így inkább csak a válaszra, és lépek is tovább az egészen. Lépnék, mert szemöldököm megemelkedik, ahogy közli, tudja ki vagyok, és a folytatásra akaratlan nevetek fel.
- Hát akkor megadatott. Én vagyok a lelkiismereted, aki közli veled, hogy hülyeséget csinálsz - jobban a mankó felé dőlök, fejemet biccentem oldalra, majd szusszanva indulok meg felé. Megállok mellette, fejemet emelem feljebb, hogy jobban lássam a befejezetlen művet. - Házirendet sértesz, nem akarnám megtudni milyen büntetés jár, ha lebuksz - folytatnám, amikor a tekervények elindulnak, és inkább nem folytatom. Hát én meg mellette állok! Merlinre, akkor most tettestárs lettem? Vajon, ha jó érveket hozok fel, miért nem kellett volna ezt csinálnia, akkor a prefektus vagy - ne adja isten - tanár elhinné, hogy nem vettem részt ebben? Kérdés kérdés hátán. Ezzel semmire nem megyek.
- Harmadéves vagy, nem? Akkor miért nem kapod elő a pálcád, Silentio, és mindenki boldog? Te megúszod, mert nem szól be, viszont az átkot bárki használhatta a kastélyból. Gyorsabb is, esélytelen, hogy elkapjanak, míg ha festegetsz, akkor elég erőteljesen benne van a pakliban, hogy lebuksz - fejtem ki a kéretlen véleményemet, és konkrétan le sem esik, hogy éppen ötleteket adok neki arra, mégis hogy keseríthetné meg a banya életét, és úszhatja meg büntetés nélkül. Szavaim végén még bólintok is egyet, majd fejem fordul felé.
- Dehogy szeretnék tilosban járni - csóválom meg fejemet gyorsan. - Elment az idő a könyvtárban, aztán eltévedtem - motyogom magam elé, mert nehezemre esik belátni, hogy még mindig képes vagyok befordulni a rossz folyosóra és ott kikötni, ahova egyáltalán nem akartam eljutni. Sóhajtva emelem fel fejemet ismét a banyára, aki még mindig kikerekedett szemekkel néz hol rám, hol Theodore-ra, hogy vajon mikor kapja az arcába az átkot. Nos, tőlem nem valószínű, úgyhogy rám aztán hiába néz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egyébiránt nem lenne hozzá közöm, hogy mit csinál. Nem is érdekel. Ég és föld vagyunk Teddy-vel, de mégis belesétáltam a helyzet közepébe, ezek után meg hogy nézne már ki, hogyha csak úgy tovább sétálok? Vajon az, hogy itt állok mellette bűnrészességnek számít? Az nem hiszem, de az tuti, hogy még közlöm is vele, hogy baromságot csinál és nem akadályozom meg. Akkor itt buktam el. Remek.
- Én? Semmit. Nem az én tisztem büntetéseket adni, de még csak gondolkodni sem rajtuk - éppen ezért kellene felpörgetni a dolgokat, hogy minél előbb eltűnjünk innen, mert ennek tényleg nem lesz jó vége. Komolyan mondom, mintha egy gyerekkel beszélnék, akinek nincsenek otthon. Oké, tényleg gyerekek vagyunk, de ő még rosszabb. Borzasztó, ez a srác. Ezért nyújtok neki segítő jobb kezet, hogy gyorsabban és egyszerűbben oldja meg a felmerülő problémáját, mint azt bárki is gondolná. Ő meg kinevet. Durcás kifejezés lesz arcomon, majd a visszakérdezésre forgatom meg szemeimet, és csak egyszerűen nem is reagálok rá. Így a legjobb mindkettőnknek.
Elégedett mosoly kerül ajkaimra, ahogy előkapja a pálcáját és pár másodperccel később már csend van. Viszonylag.
- Azért azt nem mondom, hogy bármikor - morgom orrom alatt vállat vonva. - Az biztos, hogy egyszerűbb, mint pingálni - értek egyet azzal, hogy máskor is ezt kapja. Nem tudom, lehet egy lavinát indítottam el, de ezen már ne múljon a másik boldogsága. Legalább elfoglalja magát valamivel.
- Megköszönném, ha elkísérnél a körletemhez - bólintok aprót, majd indulok arra, amerre mutatja. Az út egészen rövidnek tűnik úgy, hogy végig beszélgetjük, néha még kisebb nevetést is megengedek magamnak, mert Teddy biztosan másik bolygóról jött. Megköszönve hagyom ott, majd sétálok fel a szobába, ahol már mindenki alszik: pár perc múlva már én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azóta sem sikerült kihevernem azt az Edictum cikket, főleg miután Zalánnal is beszéltünk a lelátón. Azóta csak még inkább nem tudom valahogy elűzni a gondolataim közül. Éppen ezért rohanok - kis túlzással - a Pol által meghatározott helyre, mert szükségem van valakire, aki lány. Aki megérti, mi a fészkes fene folyik itt. Legalább minimálisan, mert ha nem, akkor tényleg elvesztem és iskolát kell váltanom. Amit mondjuk elég nehéz lenne beadni a szüleimnek, mert észérvem nincs rá. Szóval lábaimat szedve, amennyire tőlem telik, robbanok be a társalgóba, ami tényleg mindig üres. Fura. Még oda sem érek, sőt, még fel sem fogom a jelenlétem a helyszínen, Pol már zavarba hoz. Arcomon csattan tenyerem, ahogy igyekszem eltakarni.
- Nem vagy vicces. És ne hívj így, mert... nos, mert ne. Zavarba ejtő és semmi olyan nem történt, plusz nem is fog valószínűleg, csak... aj, csak még jobban összezavarsz! - tárom ki kezeimet, majd dörzsölöm meg szemeimet, hogy levetődjek az első vízszintes felületre. - Nem tudom. De azóta furán néznek rám néhányan, néhány lány meg nevetgél, ha elmegyek mellettük - ráncolódik szemöldököm. Bár az lehet Zalánnak szól, ahogy eddig mindig történt. Kérdéses, ha nincs velem, akkor hogy szólhatna neki, mi? - Azóta meg beszéltem Zalánnal is, és... öm... ez egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden reményem Polba rakom, hogy tudjon segíteni. Mióta az iskolába kerültem, nem állok a helyzet magaslatán, de ha így folytatom, onnan is le kell szállnom, ahova eddig feltornáztam magam kommunikáció szinten. Ez a hátránya, ha évekig magántanulónak kell lenned, mert a felnőttekkel való kommunikáció nem ugyanolyan, mint a korombeliekkel.
- Hogy hogyan? Reggel felkeltem, minden oké volt, majd a kezembe került az Edictum legújabb száma, ahol valami pasis lista közepén virított a nevem - felelem immár mellette ülve. - Nem akartam elhinni, és őszintén még mindig nem akarom. Aztán kiderült, hogy Szofi írta. Tudod, Zalán unokatesója, a lány, aki volt a birtokon is szünetben - magyarázom hadarva az egészet, hogy be tudja azonosítani a levitást. - Hát így a lehet legrosszabb. Szofi írta a cikket. Szofi szerint a listán van a helyem. Utána megölelt, majd elfutott én meg nem kaptam szikrát. Maaaaajd - nyújtom el a szót érezhetően kétségbeesve, ami nevetésbe is torkollik, miközben felegyenesedem egy mély sóhaj közben. - Zalán közölte, hogy szerinte tetszem neki. Mármint Szofinak. Azért vagyok a listán - harapok alsó ajkamba. Fejemet ingatom meg a kérdésre, fáradtan dőlök hátra a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hangtalan motyogok magam elé, ahogy kifigurázom Polt, majd szinte már durcásan támasztom arcomat tenyerembe. Ennek így semmi értelme, amikor csak még jobban összezavarodok azzal, hogy ismét el kell mondanom a történetet. Főleg a Zalános részt. Az a legrosszabb. Nem hiszem el, hogy erre Zalán hívta fel a figyelmem. Hogy lehetek ennyire vakon?
- Igen, Szofi - erősítem meg, majd folytatom a monológot, ami még mindig hihetetlen. Hogy az ördögbe kerültem én ilyen helyzetbe? Én vagyok a srác a mankóval, akit mindenki sajnál, kivéve azok, akik ismerik és vége.
- Jól van már! Most teremts le, mert nem volt egyértelmű! Mit tudom én miért tett rá. Mert kedves? Azt akarta, hogy rokkantként is legyen esélyem? - tárom szét karjaimat teátrálisan. Hátradőlve csapódok a kanapénak, karjaimat fonom magam előtt össze.
Fejemet oldalra fordítva nézek hitetlen rá. Beszélni vele? Erről? Hát hülyének vagyok nézve? Mégis, hogy kellene? Szia, az unokabátyád azt mondta, tetszem neked. Így van? Végül is nem lenne rossz, azon kívül, hogy elsüllyednék zavaromban és szégyenemben.
- Hát segítened kellene. Leginkább - nézek rá még mindig kicsit kikerekedett szemekkel. - Mármint mindketten tudjuk, hogy borzasztó vagyok ilyen téren, szóval... várj, hogy tetszik-e? Honnan kellene azt tudnom? - szalad ráncba szemöldököm, ahogy előre fordulok ismét elgondolkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azt mondja nekem, tudom-e? Persze, tudom, azért ülök itt teljesen kétségbeesve, mint akivel most közölték, hogy soha többet nem ülhet lóra. Oké, ez végül is megtörtént, de tudjuk, hogy nem így lesz, úgyhogy mindegy.
- Ha te mondod, akkor elhiszem, de... ugye nem tapasztalatból beszélsz? - ráncolódik szemöldököm, majd kapom felé fejemet. Nem mintha sokat tudnék segíteni neki, ha éppen kipécézték maguknak valami lányok, de legalább egy tanárnak szólhatnánk vagy ilyenek. Ott van például Brightmore, tőle mindenki fél, szóval nem lenne rossz döntés. - Nem tudom. Csak mondtam neki, hogy jó lett a cikke. A listától elvonatkoztatva - szögezem le még az elején, mielőtt még bárki azt hinné, hogy a lista nyert meg. Nos... nem.
- Mondjuk útmuuu- mi?! Nehogy megkérdezd! Merlinre, Pol, ne! Jó, de... várj. Grace igent mondott? - pislogok rá várakozóan, türelmetlenül ficergek a helyemen, mert hát azért képben vagyok ám én itt a dolgokkal és bakker, mennyire önző vagyok! Egészen idáig a saját problémáimat halmoztam rá, míg az ő élete is zajlik és a legjobb mederben, ami csak lehet, mert szinte biztos vagyok abban, hogy az eridonos igent mondott neki. Mi mást is tehetne? Pol elragadó és kedves.
- Hát az, hogy nem tudom. Amikor Zalán megkérdezte, minden erőmmel próbáltam tagadni előtte, de... nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam - és csak még tovább mar a bűntudat, amiért nem mondtam el neki, hogy lehetséges, hogy tetszik az unokatesója. - Csak így simán? Elé álltál és közölted, hogy tetszik neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bólintok. Nem mondanám jónak, de mondjuk jobb, mintha friss lenne az a tapasztalat. Tudom, hogy az embernek vannak, sőt szükségesek az életébe a rossz tapasztalatok is, mert azoktól fejlődünk, de ha elkerülhetőek, főleg az ilyenek és ehhez hasonlóak, akkor inkább meg se történjenek.
- Tényleg nem - szalad ráncba szemöldököm, ahogy magam elé nézek. Hirtelen ölelt meg. Utána sietve köszönt el, majd konkrétan elrohant. Azért tette volna, mert zavarban volt?
- Hát nem tudom. Te mindig olyan jókedvű vagy és határozott. Szerintem egész jól viselnéd azt is, ha nemet mondott volna. De ha nem történt meg, annak nagyon örülök - bólintok végül határozottat. Jó tudni, hogy vannak ilyen határozott személyiségek is a baráti körömben, mert Pol mellett tényleg mindig olyan érzésem van, mintha bármire képes lennék. Kivéve arra, amiről ténylegesen szó van, márpedig: Szofival alig lehetnék képes bármire. Egy kész csődtömeg vagyok. Tenyerembe temetve arcomat dőlök előre.
- Van egy olyan érzésem, hogy Zalán nem örülne neki, ha a tetszene az unokatesója - amit valahogy meg is tudok érteni. Először fejemet fordítom Pol felé, majd törzsből fordulok felé, ahogy mesélni kezd. - Bátor vagy. Akkor nekem is ennyit kellene tennem? Szofi elé állni és megkérdezni, tetszek-e neki? Ez sokkal könnyebben hangzik, mint megcselekedhetőnek érződik - csúzok lejjebb a kanapén, abban a reményben, hogy esetleg elnyel. Vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem vagyok biztos abban, hogy minden szavát értem. Mármint érteni értem, csak nem feltétlenül úgy, ahogy kellene. Nem olyan bonyolult? Fenéket nem. Igaza van, tényleg ölelget, amikor én nem teszem meg, keresi a társaságom, ami nem zavar, mert szeretek a közelében lenni. Mindig vidám leszek tőle, hiszen Szofi kisugárzása maga a vidámság, ami átragad rám is. De ez... nem baj, nem? És attól még nem biztos, hogy tetszik. Még ha aranyos is a mosolya, és ahogy örül dolgoknak.
- De ha rossz kedved van, akkor ne rejtsd el - ráncolom szemöldököm. - Keress meg és beszéljünk róla - mosolyodom el féloldalasan. Szeretnék akkor is Pol mellett állni, amikor nem olyan kicsattanóan boldog, mint ahogy a legtöbbször, hanem amikor valami nehézségen megy át. Ezért vagyunk barátok.
- Értem, persze, de ez akkor sem olyan egyszerű. Mármint gondolj csak bele: Szofi fontos neki, együtt nőttek fel lényegében, mintha a húga lenne inkább. Jó, van neki húga, de Szofi is olyan neki - legyintek egy aprót. - Ha kiderülne, hogy tényleg tetszik, akkor... nem tudom. Nem akarom elveszteni a legjobb barátomat - és nagyon sokáig az egyetlen is. És ha tetszik, ez miatt meg Zalán megorrol rám, akkor mi a teendő? Mélyet sóhajtok és igyekszem eggyé válni a kanapéval. Eddig nem haladok jól.
- De az olyan... fura. Megkérdezem én. Egyszer. Valamikor - biztosan nem mostanában. Előbb Zalánnal kellene beszélnem, hogy lehetséges, hogy hazudtam neki a lelátón, amikor azt mondtam, nem tetszik Szofi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden ember a saját problémáit érzi a legnagyobbnak. Mikor otthon kellett maradnom, és a tanárok váltakozva jöttek hozzám, én is így éreztem. A legnagyobb probléma volt a világon, hogy nem mozdulhattam ki, hogy nem elég, hogy eddig, de ezután sem lesznek barátaim. Amint a kastélyba jöttem, tudtam, hogy ezen változtatni kell, és igyekeztem is ennek megfelelően cselekedni: lassan, de biztosan lettek barátaim. Pol egy közülük, aki mellett ott szeretnék állni teljes vállszélességgel. Csak bólintok. Próbálja is meg. Azért vagyok.
- Zalán... védelmező. Főleg Szofival és a húgával is valószínűleg. Nem tudom, hogy bemerném vállalni, hogy bevalljam, tetszik Szofi. Mármint... honnan tudom egyáltalán, hogy tetszik? - nézek rá értetlen megint, kékjeimben a színtiszta értetlenség, kis kíváncsiság és kétségbeesés villan meg. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.
- Ez egész jó ötletnek hangzik amúgy - gondolkodom el hangosan. - Csak valószínűleg rád néznék mindig, hogy szemtől szemben is kapjam a támogatást, ami meg elég hamar lebuktatna minket. Oké. Beszélek majd Szofival, amint összeszedtem a bátorságom - bólintok határozottan egyet térdeimre csapva, mint öregapám teszi mindig, ha kicsit többet ivott a kelleténél, és elhatározásra jutott bármilyen apró dologgal kapcsolatban.
- Megnézzük a Nagytermet? Hátha kiraktak valami uzsonnát. Olyan sokat beszéltem, megéheztem - nevetek fel hangosan, majd állok fel és nyújtom Pol felé kezemet, hogy felsegítsem, majd induljak a Nagyterem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Túl régen volt már olyan, hogy normális diáknak érezzem magam Zalánnal. Az van, hogy mióta megismertük egymást, ritkán lehettünk csak egyszerű kamaszok. Vagy az ő életében történtek meglepő dolgok, vagy az enyémbe, vagy egyszerre, de az biztos, hogy nehéz lett volna normálisnak mondani a helyzetet bármelyik esetben is.
A Zámboritól kapott könyv a táskámban pihen, amit az asztalnál hagytam. A könyvtár leghátsó sarkában van egy asztal, amit nagyjából senki nem használ, mert mindentől messze van, kicsit megviselt, ezért nekünk tökéletes. Halkan nyögve, egy hatalmas pakkot teszek az asztalra Zalán mellé.
- Mint a horoszkóp - bólintok határozottan. - Csak olvass. Valaminek kell lennie, amit tudunk használni, és nem az, hogy a bácsinak az 1600-as években olyan valóságos látomása volt, lebénult - ingatom meg fejemet. Abszurd az egész. Ha nem Zalán lenne az, aki előáll egy ilyen történettel, szembe nevetném az illetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Torkomat köszörülve fogom vissza magam, hogy ne törjön fel belőlem a hangos röhögés Zalán kiakadására. Nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, de teljesen egyetértek vele. A szüleimnek majdnem sikerült elérni, hogy felvetessék velem a tárgyat, de végül sikerült meggyőznöm őket, hogy rendben, amiért ők rakják össze az órarendem, de ne legyünk ennyire álszentek. Győztem. Legalább ebben.
- Szegény Béla - pillantok a plafon felé. - Ugyanolyan szkeptikus vagyok, mint te, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a látomások valóságalapját. Még ha Béla csak bele is trafált, akkor is ott van, hogy honnan tudta, hogy pont őt, pont akkor, satöbbi - támaszkodom meg az asztalon, mintha olyan nagyon okos lennék a témában, végül a kérdés közben pillantok a halomra és könyökölök rá.
- Mert... - harapok alsó ajkamba a táskára pillantva. - Az túl személyes. Bele-beleolvastam, de egy napló volt a kezemben. Egyelőre nem tudom, hogy akarom-e tudni, mit írt le bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azonnal válaszolnék, de Zalán már mozdul, nekem meg esélyem sincs megakadályozni, hogy nyakig a táskámban legyen. Elhúzom a számat.
- Igen - felelem halkan. - Mondtam, hogy személyes - pillantok el szégyenteljesen. Nem kéne hagynom, hogy Zalán beleolvasson, mert ez tényleg személyes. Az az egy rész jött szembe, hogy jött ki a tanerő eleme, és a diáktársa... - Elég volt - veszem ki kezéből a kötetet. - Egyáltalán nem vigasztal, hogy jött ki másnak az eleme, és milyen károkat okozott vele. Ezért félek az egésztől. Zámbori mondta, hogy mindenkinek más, ez rendben is van, el tudom fogadni, főleg, mert szerencsésnek mondhatom magam ezek szerint, hogy nálam senki nem sérült meg, de... - hagyok pillanatnyi szünetet, szusszanva ülök le a mellettem levő székre. - Nem ez a lényeg. Meg akarom tudni, hogy a terromágia miatt gyógyulok-e lassabban - jelentem ki végül határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tudom, hogy nem - pillantok a polc felé, ahonnan mozgolódást hallok. Türelmetlenül sóhajtva, szemeimet megforgatva várom meg, amíg végre elmegy. Kicsit kihajolva ellenőrzöm, majd fordulok ismét Zalán felé.
- El fogom olvasni, csak még nem tudom, akarok-e szembesülni azzal, hogy lehetett volna rosszabb is, mint amit én csináltam - egy komplett földrengést. Ki a rosseb mondhatja el magáról, hogy földrengést csinált egy több holdas birtokon, mert összeveszett a szüleivel? Felciccenve fordulok el, tenyerembe támasztom arcomat. - Valószínűleg az csak a kezdet, hogy alacsonyabban kell repülnöm. Kicsit olyan érzés, mintha egyedül lennék ezzel, attól függetlenül, hogy tudom, nem mindenki helyzete ugyanolyan ebben a témában. De hát... a repülés miatt tartottam ki eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Persze, hogy tudtuk. Csak senki nem volt ott, hogy lássa, mit tettem. És hogyan. Mert utóbbiról még nekem sincs fogalmam, és ez nagyban megnehezíti az elfogadást magát is. A kicsavarodott, több tízéves fák, a deszkák a karám körül, a kúria kettérepedt oszlopai, amiket Merlin tartott csak össze nagyjából, a repedezett falak - apám és anyám ijedt tekintete, akik azóta sem hajlandóak beszélni velem erről. Az elemi mágiáról sem.
- Én is láttam, és tök jó, hogy neki megy - morgom magam elé, ujjaim erősebben szorítanak a még mindig kezemben tartott könyvre, ahogy lepillantok rá. Fájdalmasan szisszenek fel, azonnal vállamhoz kapok, az erős ütéstől még előrébb is dől felsőtestem.
- Mi a griffgané van? - simogatom a csapás helyét, ahogy értetlen nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Halkan hümmentek. Ez nem is olyan rossz ötlet. Szemöldököm szalad ráncba mégis.
- Őszintén szólva, nem tudom mennyire akarom látni azt, ahogy Zámborinak kijött az eleme. Mármint... ez tényleg tök személyes dolog, és hiába osztotta meg velem az egészet leírva, attól még... - zavartan pillantok el róla. - De igazad van. Ez egy egész épkézláb ötlet - adom be derekamat és ismerem el, hogy tényleg jó, és használható.
- Így kéne a jóslással is, hajrá - mutatok a helyén felgyülemlett pakkra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bólintással nyugtázom barátom szavait. Ez már több, mint a semmi, de tetszik, hogy nincs a bort iszik, de vizet prédikál eset, mert az már igencsak álszent lenne.
Kékjeim kerekednek ki, dőlök is közelebb hozzá, hogy jól lássam az újság lapjait.
- Látnok Lajos. Viccelsz velem - fürkészem a sorokat, míg végül meg nem találom. Tényleg ott van. - Hm. Te lehetnél Zavaros Zalán - könyökölök az asztalra elmerengve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Először megszeppenek, de pillanatokkal később már pfölve próbálom visszafogni a nevetést. Karjaimra fekszem az asztalon, ahogy vállaim rázódnak.
- Rendben, Zarándok Zalán. Ha lemész alfába, meg lelkibéke meg minden, mint a mugliknál ezek a spirituális emberek, remélem azért nadrágot fogsz hordani - egyszer láttam egy képet egy ilyen férfiról és nem mondanám, hogy nadrág volt rajta. Még nadrágszerűnek sem csúfolnám.
Nevetve veszem el az első könyvet a pakkom tetejéről, hogy még mindig vidáman, de csendben álljak neki olvasni. Órákkal később, már úgy érzem, az egész könyvtárat kiolvastam: nem csak az elemi mágiáról, de még a jósokról is. Fő a változatosság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem fog menni, ha majd bugyiban ülsz be Mágusjogra - takarom el arcomat, hogy véletlenül se lássam Zalánét. Így nagyobb esélyem van, nemhogy a túlélésre, de arra is, hogy ne törjön fel belőlem a hangos nevetés. Eddig olyan jól megvoltunk itt, nem lenne vicces, ha kipaterolnának.
- Szóljak Raminak, hogy kísérjen el téged? - veszem át Zalán hangját és ismétlem meg a kérdést egy apró változtatással. Ha neki lehet ilyet, akkor feljogosítom magam, hogy nekem is lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Senkinek nem kell megtudnia, miért kényszerülök bemenni abba a szobába. Bonnie már így is tudja - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy igazából magamnak mondok ellent. Oké, lehet ez nem is olyan rossz ötlet. Mármint, hogy Bonnie eljöjjön velem. Fejemet csóválom meg.
- Mi van Lajossal és Bélával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- A kettétépett újságot biztosan - vigyorodom el szemtelenül. - Igen, láttam, csak jó fej vagyok, hogy nem verem nagy dobra - fordulok én is abba az irányba, amerre nemrég Zalán, majd térek vissza az elém letett könyvre. Kékjeim minduntalan vissza-visszakalandoznak Zámbori kötetére, de nem visz rá a lélek, hogy elkezdjem olvasni. Alsó ajkamba harapok, és csendben töltöm el Zalán mellett az elkövetkezendő pár órát, amíg meg nem unjuk és sétálunk vissza a körletbe. Mondanám, hogy hasznos volt...