Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A hülyéken mindig is jól mulatott és ezt nem is próbálta véka alá rejteni. Most is elfogja a vihogás, ha Freddy liluló fejére vagy Aurora grimaszos arcára kell néznie. Élvezet látni, ahogy főnek a levükben- mert ostobák. Utálja a hülye embereket alapból. Nyugodt szemlélődését egyrészt azért rekeszti be, mert megunja a műsort, másrészt „vendége” akad, méghozzá a múltkori Barbie képében és bizony azóta belátta, hogy több ész, kevesebb bosszúság. Bár ezt folyton belátja, miután elpattan a cérnája. Barbie után is tartott egy minimális eszmefuttatást és arra jutott, nem kellett volna annyira nagyon verekedést emlegetnie, mert minek? Nem az, lányokat sem esik nehezére meggyúrni, ha nagyon felhúzzák és a tag kiprovokálja, de ez a csaj nem arra ment, simán csak trógerek voltak a körülmények.
Mindegy is, mert most legalább normális göncben ette ki a fene a házából, akármi is legyen az (rózsaszínért megint ütött volna) és nincs lekötözve, bár utóbbit a szadista fele valahol sajnálja, a gunyoros meg vihogva lovagol rajta épp verbálisan.
-Kár, pedig már majdnem reménykedni kezdtem.- És sikerül elvigyorodnia, de ezúttal a gúny mérséklődik, mert speciel most nem is annyira szívat (na jó, szívat, de alapjáraton jobban is tudna), csak inkább elüti az idejét, míg megjön az ihlete a plüssmackók fontosságának taglalásához. Apropó medve... Jó, hogy van esze rákérdezni, mit kapott a csaj és az még hajlandó válaszolni is.
-Király. Én ötszáz szavas esszét kell írjak arról, miért jó plüssmacikkal aludni. Mira gondolom, nem fogja értékelni, ha beleírom, hogy cseszheti a medvéit, hozok neki igazit, ami széttépje, ha erre indul be.- Na igen, ezt elképzelni is vicces, hogy Mira bukjon a nagy barna medvékre, de még poénabb lenne, ha egy elkezdené kergetni körbe-körbe a kastélyban a prefektát. Spec most bosszúszomjas ezért a dilis büntetésért és bármit megtenne- gondolatban eddig-, hogy szenvedni lássa a kis aljas, sunyi büntetőgépet. Őt csak ne büntetgessék meg!
-Figyelj, frankón jófej leszek és bemutatkozok: Mihael a nevem. Mit szólsz, kislány, cserélünk büntetést? Nekem a karórák jobban fekszenek, te meg elég cukinak festesz arcban, hogy macikról írj. Na?- Nem hülyéskedik, elég csak az arcára nézni őőő... pár tíz centi magasságból. Komolyan gondolta a cserét. Olyan szépet, de olyaaat írna a karóráról, hogy csergőre húzná vele Mirát reményei szerint. Ahhoz most több kreativitást érez, mint a plüssök lélektanához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Arty

Az első nap előtti nap, avagy, pakoljuk tele az asztalunkat az újonnan vásárolt holmikkal, pakoljuk el végre a régit, kezdjük el az új évet. Nem lesz könnyű év, ebben egészen biztos, de ez az első lépés. Csinálhatta volna az elmúlt héten, de akkor még nem volt olyan állapotban, hogy besétáljon ide, mintha mi sem történt volna, átpakolja a cuccait, és elkezdje az új évet. Szeretne egy kicsit megint elmerülni a munkába, hogy ne kelljen gondolkoznia, ő ezzel tudja legyőzni a bánatát, átlendülni a dolgokon, mindig ide menekült, ha a magánéletében valami történt, és tudja, hogy most is meg fog történni, csak türelmesnek kell lennie. Szüksége van még néhány hétre, talán hónapra is, de a végén képes lesz megint őszintén mosolyogni.
Összeszedte magát, sminkelt is, sőt még egy új magassarkúval is gazdagabb lett. Utálja, hogy ilyen apró, mint egy kisgyerek, a maga 157 centijével muszáj, hogy legalább egy tíz centis sarokkal kompenzáljon, ha el akarja érni, hogy felnőtt számba vegyék, ezért pedig megéri a szenvedést, és azért a szép pár cipőért is, amit néhány napja vett, és most végre fel is húzhat.
Két egymásba tett dobozzal érkezik, aminek oka is van, de erre majd később visszatérünk, hiszen amint belép meglátja, hogy az egyik újdonsült kollégája a földről szedegeti a cuccait. A saját dobozát letéve guggol le hozzá, hogy segítsen összepakolni.
- Első nap. Lesz ez még rosszabb is.
Nem biztos, hogy ez a mondat menti meg a nőt, de reméli, hogy azért kicsit elmosolyodik. Segít visszapakolni a cuccokat, és halványan el is mosolyodik egy-két dologra, elég árulkodóak ugyanis.
- Az új gemmológia tanár, ha jól sejtem.
Nem nagyon figyelt az évnyitón, Cupido kicsit elvonta a figyelmét, majd a diákok, akik nagyon egymásba gabalyodtak és Kahlil ügyintézése is, hiszen nem akart nagyobb botrányt, és remélte, hogy a férfi ezt meg tudja majd akadályozni. Miután mindent összepakoltak felemelkedik, és a dobozokat szétszedve az egyiket – melyben holmik is vannak – az asztalához viszi, de még nem kezd el pakolni, előbb az üreset veszi magához, és Seren asztalához lépve, elkezdi gondosan elpakolni azt a néhány könyvet és feljegyzést, amit hátrahagyott. Nem mintha valaha még szüksége lenne rájuk, talán csak reménykedik benne, hogy valami magyarázatot kap a történtekre. Nem szeretné, ha más tenné meg ezt, hiszen mégiscsak az ő rokona volt.
- Ennél az asztalnál ült a volt gemmológia tanár.
Mutat a kettővel arrébb lévő asztalra, majd felnézve körbetekint a sok üres asztalon végigjártatva a tekintetét.
- De szerintem a szabadok közül is lehet választani, ha azt választod, ami mellett állsz, akkor el kell viselned szomszédként Felagund professzort, kicsit zsémbes, és lehet be is szól, konzervatívabb fajta.
Itt bök egyet a nő ruházata felé, hiszen az minden, csak nem hétköznapi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A professzor fáradtan halad a tanári felé. A tegnapi éjszaka megint rosszul aludt, újra előjöttek a rémálmok, amit még az előző évben Kékessy kolléganővel próbált megfejteni. Egy időre eltűntek, de tegnap újra felbukkantak a semmiből, és még a zöld tea sem tudta teljesen kiűzni ezen gondolatokat a férfi fejéből. Még alig indult be az év, és már tudja, hogy újra az Edictumban végzi majd a folyosós kirándulása miatt. Főleg azért, mert Lea segített neki, ennyi már bőven elég az egészhez. Ma egy kicsit lazábban öltözködött, mint szokott, ez csak azért lehetséges, mert ma nincs órája, ott mindig megadja a tiszteletet a diákoknak az öltözködésével is. A tanári ajtaja még nyitva van, amikor odaérkezik. A célja pedig nem más, mint a könyv, amit a könyvtárostól elkért, az iskola alapításáról és Bogolyfalva akkori állapotáról írnak benne. Ő pedig ott hagyta az asztalán, és ma eszébe ötlött valami, ami olvasott, talán mégis a régi sámánképző nyomaira utaltak, pedig korábban valamiért elvetette. A nyom az nyom, a könyvre pedig szüksége van, így be is sétál a nyitott ajtón, majd beteszi maga után, ha nem érkezik más. Odabent egy ismeretlen hölgy és Flaviu professzor asszony pakolásznak és csevegnek. Egy kis mosolyt erőltet magára, majd odalép a két nőhöz.
- Szép napot! Vécsey András, EVT – bemutatkozik az ismeretlennek, még kezet is nyújt neki.
- Flaviu professzor – biccent a másiknak. Óhatatlanul is rápillant a kövekre, így nagyjából képben van, hogy az előző Gemmológia professzor utódjával lehet dolga. Sajnos az előzővel nem nagyon volt ideje beszélgetni – meg úgy senkivel sem -, talán idén jobban lesz rá ideje. Mivel nem akar zavarni, valahogy kimenti magát.
- Remélem, tovább tud maradni, mint az elődje, nagyszerű iskola, szép múlttal. Akár még érdekes kövekre is bukkanhat. Ha segítségre lenne szükségük csak szóljanak, szívesen állok rendelkezésükre – mindkét nőre rámosolyog, majd elindul az asztalához felkutatni a keresett könyvet, de az asztalán nem találja. Kinyitogatja a fiókjait, lázasan keresget, aztán összeráncolja a homlokát, mikor az utolsó fiók mélye sem rejti a kérdéses irományt. Kicsit megvakarja a homlokát, de visszagondolva is biztos benne, hogy itt kellene lennie. Az asztalán minden rendezett, sosem hagyja szét a dolgait, de utolsó mentsvárként a papírhalmai között kezd el keresgélni, egyelőre sikertelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Artemisia, András

- Alexa Flaviu, már a nagyteremben is felismertem, csak nem voltam biztos benne, amikor még fiatalabb voltam, tanított már itt, engem is többek között.
Csak halványan rémlenek neki azok az évek, többek között azért, mert akkor volt a „kis balesete”, mely ma maga is büntetőmunkákkal tarkított diákként éli mindennapjait az iskola falai között, ő pedig árgus szemekkel figyeli, nehogy ugyanabba a hibába esse a kislány, amibe annak idején ő is esett. Tudná kezelni a helyzetet, nem arról van szó, csak nem szeretné, hiszen erre még bőven ráér.
- Bármikor, szívesen.
Jót tesz a karmájának, ha segít másokon, és azt szokták mondani, hogy mindent, amit teszünk, egy napon visszakapjuk, így hát most is kicsit javított a renoméján, ami sosem árt. Folytatva az útját eléri ő is a saját asztalát, melyre csak lepakolja a dobozt, majd Serenéhez lépve elkezdi szépen összepakolni az otthagyott holmikat, majd mágikusan lezárni és felcímkézni. Nem is volt olyan nehéz szülés ez, a végére egészen megkönnyebbült, mégis örül neki, hogy most tette meg, nem pedig az elején, amikor minden papír fecnire kiborult volna. A dobozt felemelve lép vissza a saját asztalához, a mellette lévőre téve a dobozt, majd a másikból kategóriákra osztva kezdi kipakolni a pennákat, tintákat, papírokat, színes jegyzetlapokat, tollakat és társait.
- Akkor ez a tökéletes hely az ön számára.
Az érzésre, melyet a nő felvázol neki, bólint egyet, igen jól ismeri milyen az, ő is kapott egy nagy adag támogatást, amikor a diákévek után kistanárnak jelentkezett ide, és hirtelen a barátok diákokká váltak, meg kellett küzdeni az átállással, a pártatlansággal, hogy már nem jó móka – de még mindig az – betörni a könyvtárba éjjel és az asztalon ülve édességeket falni.
- Áh, kedves András, üdvözlöm. Hogy telt a szünet?
Egy kicsit elmerült a pakolásba, csak most tűnt fel neki a férfi, akire kedvesen rámosolyog, majd visszamerül a pakolásba, rá-rápillantva az órájára. Neki is haladnia kell, mert a dobozokat megkérte, hogy vigyék le neki, pontosabban önként ajánlkozott a gyermek, így neki csak rá kellett bólintania és most a világért se mondott volna neki nemet, még ha ez két szelet almás-fahéjas tortába is kerül a cukrászdába.
- Mi lenne, ha tegeződnénk?
Hirtelen ötlet, de annyira szerinte nem rossz. Nincs közöttük sok év korkülönbség, és ha nála idősebbekkel tegeződik, akkor kettejük között csak nem lehetetlen a dolog. Persze megérti, ha nem, csak neki valahogy nem áll a szájára, hogy magázódjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tanár trió

A cél, két nagy szelet almás-fahéjas torta. Közeledik a karácsony, oké lesz előtte még egy Halloween is, ami egyre menőbb Magyarországon, de akkor is, lent a cukrászdában Veráék már elkezdtek karácsonyra is készülni az ilyen finomságokkal, de lesz Halloween specialitás is, már alig várja a mindenféle tökös és karamellás ízeket. Most viszont, dolga van. Felhozta a faluból a ruháit, amiket az első hetekben hordani akar, a talárjait, könyveit, és mindent, amire szüksége lehet, majd szépen megtöltötte a szekrényét, felhúzta az új ágyneműjét, amin egy negyvenkétezernél nincs több szív, de azért nem rózsaszín, hanem inkább türkizkék. Imádja a türkizkéket.
A körmei is hasonló színben játszanak, ami annyira talán nem megy a mentazöld nadrághoz, amit visel, de ez most nem nagyon tudja érdekelni. Az ágy áthúzása közben rábukkant a fekete masnijára, amit ezer éve keresett, így lelkesen tért be a fürdőszobába, hogy a feneke alá érő haját szépen oldalra fogva befonja, és a végére ráillessze a masnit. Visszatérve a szobába visszaveszi a fekete kabátkát, és szemüvegét, amire sajnos egyre többször van szüksége, és elindul a tanáriba vezető végtelen folyosórengetegen.
Odaérve nem kopog be, nem is sejti, hogy lenne bent más is, csak amikor belépve megtapasztalja, hogy hárman is rá pillantanak. Felölte legszebb mosolyát néz először az új tanárnőre, majd Vécsey professzorra.
- Jó napot!
Nem kér bocsánatot, hiszen ő ide lett rendelve, és ilyenkor nem kell bocsánatot kérnie. Az ismeretlen nőhöz lép először, remélve, hogy nem zavarja nagyon.
- Lotti vagyok, Rellonos, másodéves.
A bemutatkozás után a szőke tanerőt veszi célba, akivel le se tagadhatják, hogy közeli rokonságba állnak, és akinek lenyom egy cuppanós puszit, és a nyakát átölelve, állát a nő fején pihentetve nézi, hogy mivel is foglalkozik.
- Nincs nálam kulcs… se pénz, de van nálam meggyes rágó, kérsz?
Kicsit felkészületlenül indult neki a „majd én bevásárolok és főzök a srácoknak” projekthez. A testvére amúgy most ott vannak a nevelőszüleinél, akikkel az elmúlt egy évben kicsit átalakult a viszonya, és olyan lett, mint a kicsiké, akik nagyszülőként, vagy pótszülőként tekintenek a párosra. Elengedve a nőt lép oda a dobozokhoz és emeli meg őket.
- Azt hittem nehezebbek lesznek.
Kinézetre legalábbis nehezebbek, de nem olyan vészesek, simán leviszi őket, főleg ha kap kulcsot is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Köszönöm kérdését, a szokásos unalmas dolgaimat csináltam. Remélem önnek jól – egy félmosolyt azért megereszt, enyhítvén szavai súlyosságát, hiszen tényleg unalmas lehet egy kívülállónak, hogy az ő a szabadidejében a kastélyt járja, vagy a könyvtárban olvasgat, vagy a szobájában jegyzetel. Nem valami szociális nagyság, de talán Lea majd változtat ezen.
- A diákok nevezték el így, de megvallom, jobban szeretem így rövidítve – válaszol Rubyának, sosem szerzett magának dicstelen jó pontokat, most is megtartja ezen jó szokását. – Nemsokára az ön tartárgyára is lesznek ilyen rövidítések, reménykedjünk, hogy valami jobb fajtát találnak ki a diákok. Például a GYNT mellett használják még a „gyogyi”-t is, mint Gyógynövénytan rövidítést, aminek már nincs annyira pozitív kicsengése – pillant Felagund üres helye felé, majd kimenti magát, hogy azzal foglalkozzon, amiért is jött. Első körben nem találja a könyvet, a másodikhoz pedig akkor fog hozzá, amikor a fiatal lány megérkezik.
- Szép napot Krise kisasszony! Nagyszerű vizsgát írt, igazán büszke lehet rá professzorasszony – dicséri meg a lányt, mert kicsit csalódott a vizsgaeredmények miatt. Nem sokan vizsgáztak le a tárgyából, valaki még volt olyan kedves és egy „Trololo” üzenettel is a tudtára adta, hogy idén nem kíván élni a vizsga adta lehetőségével. Üdítő kivételek egyike volt a fiatal Krise kisasszony, ezért is igazolta vissza szóban is azt, amit írásban már egyszer megtett. Aztán hagyja tovább őket beszélgetni és a saját dolgával törődik. Keresgélés közben felpillant és látja, ahogy Rubya professzor elégedetten néz az asztalára. Tetszik benne a férfinak, hogy hasonlóan hozzá, precíznek tűnik a nő, ami minden kollégáról nem mondható el, főleg a nőkről. Persze, amíg ő a rendezettségben sem mindig találja a dolgait, mint most, más a káosz közepéről is előhúzza a kereset dolgozatot, vagy épp tananyagot másnapra. Ehhez is kell tehetség, ami Vécseynek nem jutott, neki más készségei vannak, de néha odaadná egy ilyenért nagyon szívesen. Hiába a kutatás, az asztalán és a fiókjaiban nem találja meg könyvet, ezért egy nagyot sóhajt és rátámaszkodik mindkét kezével az asztallapra, és megcsóválja a fejét. Ekkor látja meg a mellette lévő professzor asztalán a fekete bőrkötésű könyvét, amire le is ejti a fejét, hogy hogyan sikerült ennyire jól körbenéznie. A látása csak a saját asztalrészének síkjáig terjedt, láthatatlan vonallal jelölve meg a területét. Így eshetett ez a komikus eset, amin már maga is mosolyogni kezd és elveszi a kötet, majd távozni készül a tanáriból.
- Örültem a találkozásnak! – int a trió felé, majd magukra hagyja őket és már lapozgatni is kezdi a könyvet útban a szobája felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Őszintén szólva meglepte a találkozó ötlete. Azaz, ha jobban belegondolt az egész furcsa kapcsolat, ami kettejük között szövődött az eltelt körülbelül két hét alatt. Az első találkozásukkor meg sem fordult a fejében, hogy esetleg még jól is kijöhetnek egymással, mert találtak rá egy közös pontra a zene révén, túl sok volt a különbség. Alapból nem volt az a kifejezett barátkozós típus soha, az évek során megnehezítették a dolgát az új, kialakításra váró kapcsolatok. A sok magány pedig olyan embert szült, kinek nem öröme a mértéktelen szocializálódás, és nem tartja lényegesnek, hogy legjobb arcát mutassa a világ felé. Őt ez egyáltalán nem zavarta, bár tisztában volt vele, hogy mennyi lehetőség állt régen előtte - de az még az előtt volt. Jött a fordulat, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, és kialakult ez a személy: a visszafogott, magánykedvelő és elzárkózó félember. Nem tekintette magát bestiának, bár létezése során nem egy emberei életet kioltott, úgy értelmezte ezeket a tetteket, mint az életben maradáshoz feltétlenül szükséges cselekedeteket. Jellemének összes negatív jellemzőjét teljesen felesleges lenne felsorolni, hiszen első pillantásra is egyértelmű volt, hogy Zoéval mennyire különböztek. Nem is kellett hasonlítaniuk, főleg, hogy sosem tervezett előre, nem volt mire.
Az elmúlt időszakban többször futottak össze teljesen véletlenszerűen, és az egész gabalyodásnak a vége egy megbeszélt találkozó lett. Nincs vele tisztában, hogy miért is kellett idejönnie - azzal pedig főleg nincs, hogy miért éppen egy poros kincstárat kellett a találka helyszínéül választani -, de akad néhány előfeltevése a dologgal kapcsolatban. Múltkor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zoé tudja, hogy nem tartozik száz százalékban az emberek közé, bár túl sok észre nem volt hozzá szükség, hogy erre valaki rájöjjön; Elég volt megkérdezni egy festményt, vagy egy kósza diákot az új tanár úr ki, vagyis inkább mi létéről. A másik oldalról ő is tudta, hogy amikor ott a zongoránál hozzáért a lány, valaminek történnie kellett volna, ami talán éppen félszerzet mivolta miatt nem következett be. Feltételezte, hogy ezért akadt ki annyira Zoé, hogy az este végére egy pofon lett a "jutalma".
A megbeszélt helyszínre pontosan érkezik, egy olyan korban nevelkedett, amikor még igenis számítottak az emberi értékek és az ilyen apróságok, mint az odafigyelés és pontosság. Szokásos fekete farmerét viseli egy sötétszürke inggel, fölötte semmit. A pálca csupán a biztonság kedvéért a farzsebében pihen, megszállott bizonytalan személyként mindig felkészül a legrosszabbakra.
- Csak nem zavarok? - kérdezi halkan, ahogy pillantása az egyik szobor tövében kuporgó, látszatra éppen rajzoló lányra esik. Felkészült erre az estére, tudja, hogy a találkájuknak többfajta kimenete is lehet - például néhány társával megpróbálhatja őt valamelyik serleg helyére, a kirakatba zárni. A legrosszabbat várja, ilyen módon legalább nem érheti semmilyen "csalódás".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A trófeaterembeli csendet semmi sem töri meg a grafit sercegésén kívül, ami megint csak arra enged következtetni, hogy egyes egyedül vannak. Nem ismerte ki még az iskolát teljesen, ahhoz még neki is több időre volt szüksége, azonban próbálkozott - persze szigorúan csak éjnek idején, amikor biztos lehetett a magányában. Ha ilyenkor találkozott diákokkal, azoknak a gondolatai annyira nyilvánvalók voltak, hogy minden erőlködés nélkül meghallotta őket, tudta, hogy úgy gondolják, csupán éjszaka közlekedhet, mint minden valamire való vámpír. Ezeken a gondolatokon csak mosolyogni tudott - szigorúan magában, a diákoknak szokásosan kifejezéstelen arcát mutatta -, azonban a sokadik alkalommal már idegesítették. Természetesen addig tartott az új tanár csodája, amíg a mestertanoncoknak órájuk nem volt vele - fényes nappal -, de a fiatalabbak körében még mindig az a pletyka járta, hogy "valódi" vámpír. Erre a gondolatra rendszerint elborzadt, így is meggyűlt a baja a vér utáni sóvárgással, és a lét összes nehézségével, nem volt szüksége rá, hogy a másik, még emberi fele is teljesen torz legyen.
Csendes léptekkel sétált a navinés mestertanonc elé, szándékosan nem túl közel. Tartotta a társaságot, gyűlölte, ha az emberek túlzottan közel voltak, és megsértették a magánszféráját. A bizalmatlansága nem csak Zoéra éleződött ki, mindenkihez így viszonyult, és jó eséllyel ez a sokadik találkára sem változott meg. Az évek során nyilvánvalóvá vált a számára, hogy az emberekben nem lehet megbízni, tűnjenek bármennyire is ártatlannak. Mindig ott lapul bennük a hátsó szándék és a rossz akarat.
- Hidd el nekem, szükséghelyzetben még a grafit is jó fegyver lehet - válaszolja halálos nyugalommal, volt már, hogy nagyon kreatívnak kellett lennie, és ilyen hétköznapi dolgok felhasználására volt szüksége egy-egy vészes helyzetben. Azt mondják, hogy olyankor a lélekjelenlét a legfontosabb, de igazság szerint a találékonyság is nagyban számít, elvégre ebben a világban már bármi előfordulhat.
Nem helyezkedik közelebb a lányhoz, kinéz egy szimpatikus oszlopot, körülbelül a csarnok közepén, szemben Zoéval, és a biztos három lépésnyi távolságot megtartva, aminek közelebb érve nekidől, és onnan figyeli, hogy mit alkot a navinés. Művészetekből egyedül a zene volt az, ami valóban lefoglalta, a rajz, és a festészet a szobrászattal együtt hidegen hagyta, így nem tudta érdekelni, hogy mit alkot, feltételezte, hogy egyébként sem mutogatná annyira lelkesen.
- Miből gondolod, hogy én félek tőled? - Felvonja a szemöldökét, majd körbepillant a teremben. Mindenhol csak por, por, és por, a kihasználatlanság alaposan rányomja a bélyegét mind a trófeákra, mint a tárolóhelyükre. Az ember azt hinné, hogy a manók jók valamire, de úgy tűnik, mégsem. - Egyébként okosabban tennéd, hogyha félnél - teszi még hozzá halkan, minden normális ember ezt tenné. Okkal húzódnak el előle a diákok a folyosón, és szintén nem véletlen, hogy mindenki félti a nyakát. És bármennyire is nevetségesek számára a reakciók, van valóságalapjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

-Sosem lehetsz teljesen biztos senkiben - reagál egy vállvonással és összefűzött karokkal. Nem a jóindulat az, ami biztosította az életben maradását ennyi éven keresztül, nem is a jóhiszeműsége tehet róla, hogy még mindig egy darabban áll. Sokan nevezték már paranoiásnak, de úgy gondolta, hogy annyira nem vészes a helyzet. Nem tekingetett kényszeresen minden második pillanatban a háta mögé, hogy megnézze, valaki követi-e, csupán nehezére esett megbízni az emberekben. Azaz nem, nem helyes ez a kifejezés, hiszen nem is állt szándékában a bizalomnak bármilyen nemű formáját létesíteni az emberekkel. Hiába tűnt már sokadik ránézésre is Zoé teljes mértékben ártalmatlannak, nem akarta megkockáztatni, hogy kettejük között kiépüljön valami, ami aztán egy szempillantás alatt heverjen ismét romokban. Nem azért jött ebbe az iskolába, hogy kapcsolatokat szerezzen - bár szó, mi szó, néhanapján jól jött, ha az ember járatos egy bizonyos körben -, tehát nem is volt célja, hogy bárki előtt is megnyíljon. Számára az egész csak átmeneti volt, semmi tartós, így tehát feleslegesnek gondolta a szerteágazó kapcsolati rendszer kiépítését, ami a szűk helyen való összezártság után akarva-akaratlanul is kialakult az emberek, vagy esetében lények között.
- Ijesszelek meg? - halkan felnevet, és kételkedve felvonja a szemöldökét, röhejesnek találja magát a feltételezést. Vizuális típus, már meg is jelent a szeme előtt önmaga, amint mindent megtesz érte, hogy az emberek féljenek tőle. - Ha nem tudnád, a Halloweenre még várni kell - teszi még hozzá egy vigyorral. Ő is érzékelte a feszültséget, de nem nagyon foglalkozott vele, hozzászokott már, hogy a mindennapjai is ilyen hangulatban teljenek. Nem firtatja, hogy Zoé miket látott - bár feltételezi, hogy közel sem annyit és olyat, mint ő -, pedig úgy gondolja, nagyon is el tudná nyugtalanítani, ha ez szándékában állna. Vannak rémisztő lények, amik ellen nem tehetnek semmit.
- Mondta valaki, hogy nincs ínyemre a dolog? - Felvonja a szemöldökét, de nem mozdul a helyéről. Valójában akadt volna más dolga is, és a helyzet furcsa volt számára. Nem tudta, hogy mire megy ki a találkozó, és a lány nem segített neki, hogy gyorsan rájöjjön. Ugyanakkor valamennyire elégedettséggel töltötte el, hogy itt volt; még mindig szívesebben töltötte az idejét egy poros teremben, mint a többi diák társaságában. Pillantása a füzetre esett, amibe Zoé rajzolt, nem koncentrált eléggé, hogy tudja, mi jár a lány fejében, de a papírra vetett formák egyfajta támpontot adhattak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Aszongya, ajtó majdnem kiiktatva... Mindjárt... Ez az. Varázslat belőve, ja nem, kikukázva. Hogy az a jó trolltakony, ez a vén igazgató muszáj mindent hét retkes lakat alatt tartson? Még jó, hogy lenyúlta Michelle-től az egyik hajtűt. Oltári, hajtűvel parádézik, mert egyesek a felső zárat miért ne intéznék le a hagyományos úton, nem? Vén sunyi fószer igazgató. Na oké, első fázis megvan, valahogy kinyitotta egy óra vacakolás és nyomdafestéket nem tűrő, halk szitkok után ezt a korhadék ajtót. A következő az lesz, hogy előkeresse a kartotkéját, vagy mijét ... Miben tartják ezek egyáltalán a diákok adatlapjait? Jó kérdés, mindenesetre bekommandózik a jótékony sötétbe simulva... Aha, persze, azért ég egy kis lángnyelv Lumos formájában a pálcája végén mindjárt a belépése után, johh.
Első pillantásra igyekszik minél több részletet feldolgozni vizuálisan a halvány és pocsék fényviszonyok közepette. Példának okáért jó lenne nem elesni abban a kiálló karosszékben, vagy nekigyalogolni az asztal szélének, esetleg felborítani azokat az aloe verákat a cserepekben. Mi egy bolond igazgató; dzsungelt növesztett az irodája közepébe. Szenilis. Na de mindegy is, nem ezért jött, úgy hogy inkább az emlegetett íróasztal felé veszi az irányt, megkerüli és teljes lelki nyugalommal leveti magát a székbe. Az kisebb, csikorgó hangot hallat a másodperc törtrészéig, de aztán befogadja magába az új feneket munkára készen.
Ő maga először is a legfelső fióknak gyürkőzik neki, de hát persze sejthette volna, hogy az iskola szakállas Mikulása mindent lezárva tart.
-Hogy az a jó  ************.- Kisípolásra alkalmas részünket hallhatták. Mihael és a szép beszéd nem járnak jegyben, még ha sima hangos suttogás is az a beszéd most.
Megjegyzendő, ritka gondosan óhajtott belesimulni a környezetébe, ugyanis a fekete bőrszerelését megtoldotta néhány életveszélyes szögeccsel kirakott vállpánttal és csuklószorítóval, valamint ott van nála az elmaradhatatlan zsebkése is, hátha valakinek erre támad kedve barangolni és kér egy kis filézést. Sosem lehet tudni, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kutakodik, próbálja a fiókot szabályosan szétoperálni. A következő fázis a balta lesz, ha sem a pálca, sem a kés nem nyitja a hülye zárat. Komolyan, ölni fog, ha nem kapja meg azt a tetves dossziét és írja át az évfolyamát harmadról negyedre, mert csak! Vizsgák, kackac, totál vicces. A máját szétröhögi, de azért él benne a sanda rettegés, hogy év végén mégis muszáj lesz kierőltetnie magából pár átmenőt, feltéve, hogy most nem tudja kinyitni a fiókot. Hülye Wickler! Hülye... idióta... Bagolykő...!
Ebben a percben nyílik, majd csukódik az ajtó, s mire odakapja tekintetét, ott ácsorog egy kölyökképű kis pelenkás, ujját a szájára szorítva, ő pedig csak egy fél percre tekint inkább az ajtólapra. Mintha röntgen szemei volnának és végignézné a falapon keresztül, ahogy elhalad a járőröző prefektus. Pedig nem is hallja, nem is látja, csak a srác testbeszédéből ítéli, hogy szorult helyzetből slisszolt ki éppen. Miután a kölyök meglógott, ő is sztoikus nyugalommal tér vissza a fiók megerőszakolásához, de az elhangzó mondatra akkorát horkant, hogy jó, ha rögtön nem tíz röfitermék szakad be a nyakukba.
-Mert te egy szűzéletű szent vagy és éjjel járod a folyosókat, meg az igazgatóit, hogy a hozzám hasonlókat megtérítsd, mi? Név, évfolyam? Lerí rólad, hogy éretlen zöld vagy, mint mi mind.- Ha pedig a tag nem egy Zöldségfalva lakói közül, hát bakot lőtt, max helyrepofozzák verbálisan, hogy elcsúszott a gondolatmenettel.
Itt nem is áll meg az események sora, mert nem sokkal később maga Michelle surran be az igi bá' irodájába. Seriously, what the bloody hell? Népgyűlés van itt rellonosokból kitákolva? Jó, a nővérére elfelejtett számítani, mert egy év alatt az ilyen apróságok, mint hogy Michelle minden lépését kisakkozza, ami tilosban járáshoz köthető, elfelejtődtek. Nem kell sok, hogy a testvére nekiessen szó szerint és a felsőjét kezdje markolni, meg beolvasni neki. Számára sem kell több biztatás; erő terén még mindig azért fölényben van tudomása szerint, úgy hogy erre apellálva elkapja Mich csuklóját és bizony hátra fogja csavarni arccal az asztalra nyomva a lányt. Mondjuk, ha ez a malőr összejön, Michelle attól még tud mozogni, de arra ügyel, hogy lábemeléssel tökön rúgni épp haddne rúgja a saját testvére. Azért egy futó csókot a jobb arcféltekére nem hagy le- kicsit eredetien fejezi ki néha a testvéri kötődését ikre felé.
-Csitulj már, drágám. Csak eljöttem kijavítani az évfolyamom, oké? Negyedév, mint te. Fogok itt galoppozni a tetves vizsgákkal, inkább átjavítom az évfolyamom. Segíthetnél kinyitni ezt a hülye fiókot. A vén tökfej levédte extra biztosan és nincs kedvem itt dekkolni még egy órát. A rohadt ajtaját is ennyibe telt kinyitni. És te is szedhetnéd magad. Legyél hasznos legalább. Még neked is cseppenhet valami.- Fordul a végére a becsusszant csibéhez, hogy ne csak meressze a hátsóját az asztalon, mert az rohadtul irritálná ebben a percben. Főleg, hogy Michelle miatt iszonyat zajt volt kénytelen csapni.
A mai éjszakának még jön a krémje, mivel ismét nyílik az ajtó és ezúttal már egy tisztes csaj tolja be a karosszériáját rajta. Mit ne mondjon, most még Michelle-ről is elfeledkezett hirtelen, úgy hogy a fogása is lazul.
-Kerty party-t terveztünk, de ha már itt vagy, lehet belőle monokini buli is.- Michelle ezt sem tudta kinevelni belőle, hogy vigyorogni kezdjen két mellbedobás láttán és egy csinos arc pillantásától. Na meg ugye a töltelék csípős beszólásai, mikért  legtöbb nő ütne. Na és? Őt fogja utoljára ez zavarni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

-Mindjárt kiderül, hogy a leszármazottja is vagy.- Nem süket azért - ez a hangmélység nem egy lányé, bár ránézésre elkezdte volna keresni Averyn a lyukat, de a hangja úgymond "mentesítette" a csekkolás alól. Miután a srác nem úgy néz ki, mint egy prefi, sőt inkább bemenekült ide egy elől, elkönyveli, hogy nem jelenthet túl nagy gondot, míg be nem pöccenti valami. Most éppenséggel nem hiányozna neki, hogy pattogni kezdjen egy nikkelbolha a közelében, szóval simán figyelmen kívül hagyja és tovább pepecsel a fiókkal, míg a drága nővére, Michelle be nem esik a képbe. Rövid időn belül jószerével teperi is a testvérét az asztalra nyomva és közli ittléte célját is. Michelle nem értékeli a jelek szerint valami sokra az ötletét, de hát nem érthetnek mindenben egyet, nem? Számára fontos, hogy könnyedén és a lehető legkevesebb munkával érje el azt, amit szeretne és jelenleg feltörni az igazgató fiókját meg irodáját gy ámblokk, és belenyúlni az adatokba, hát ez a legjárhatóbb út.
Avery magánakciójára csak felnyög gondolatban, mintha azt mondaná: zöldfülő, semmi finomérzéke nincs. Gyakorlatban meg csak a szemét forgatja meg és röviden biccent a dologra.
Amikor már röpke négyre fejlődik fel a számuk, csak enged a nővérkéje szorításán, mert a látvány egy fokkal jobban érdekli Michelle lenyugtatásánál. Meg is lesz a böjtje, mert a drágája úgy lép rá a lábfejére, hogy attól felszisszen és rögtön kicsúszik a kezei közé Michelle minden tartozéka.
-B**** **g, Michelle!- Gyilkos tekintettel mered a nővérére, aki kb teljesen elrontotta a jól megkoreografált beállásukat és őt juttatta röhejes helyzetbe. Ráadásul a beszólása sem javít a helyzeten. Még mielőtt a másik csaj reagálna, ő is benyögi a magáét, nehogy már adós maradjon.
-Nem akarsz beszállni? Úgyse csináltam még rokonnal.- Szavaiból csöpög a maró szarkazmus, ha már Mich rákapcsolt és húzhatnékja van. Nem bírja, mikor a testvére rajta lovagol és őrli az agysejtjeit. Maradna meg magának, vagy menne valaki ágyába bemászni; ő is szabadon elmehetne szobára akár itt helyben ezzel a dögös bigével, de neeeem, Michelle-re rájött az ötperc. Na de azért azt már ő sem engedi meg holmi frissen becsöppenteknek, hogy a nővérét csak úgy fenyegessék, így mikor a pálca és a friss hús Michelle mögé kerül, ő sem rest a csaj hátához állni és simán magához rántani hátulról pálca ide vagy oda. A fél keze nagyjából elég kellene legyen, de ha nem, használja a másikat is. Éppen csak magához akarja vonni a leányzót.
-A testvérem inkább ne fenyegesd.... rendben?- A hangjában lapul egy adag hideg nyugalom. Semmi fenyegetés, semmi él, mégis ez az egy mondat felér egy hadüzenettel: érj hozzá a nővéremhez és eltöröm a nyakad. Nagyjából így. Ezután rögtön elereszti Csinibabát, megadja neki a mozgás szabadságát, és még el is vigyorodik az ajánlatára.
-Benne vagyok, csak előbb megcsinálnám, amiért jöttem.- Ezzel fordul ő is vissza az asztalhoz és, ha már Mich és a másik tag keményen ásnak a papírhalomban, beszáll ő is a buliba, nevezetesen a fiókot áttúrni: csupa haszontalan dolog kerül elő, büntetési jelentések, nyugdíjazási kérvényből egy példány, akkor egy szülésis kérelem... Jó, hol a bánatban tartják az évfolyam naplókat mégis?
-Mitek van?- Avery válla fölött belehunyorít az éppen kézben levő aktába és füttyent egyet. Már eleve gyönyörű indítás a besorolása látványa: félvámpír.
-Csak tudnám, hogy ezeket ki a fene engedi ki az állatkertből meg a zártosztályról.- Van már zizzent alak errefelé (nem, ő neeem az, tényleg nem), akikkel nem akarna még ő sem összefutni. Pl vámpírok, vérfarkasok ilyenek, elvégre náluk lőheti a szikét, zsebkést, mindent, mert semmit sem érnek.
Na jó, újabb túrára indul, de az istennek sem találja, amit keres. Bár kezdi egyre jobban érdekelni a kompánia inkább úgy hogy direkte az előbb átfogott derék tulajdonosa mellé csapódik kutakodni.
-Ha már olvasókörre megyünk, a neved elmondhatnád éppen. Szeretem tudni, kivel... bújom a könyveket.- Jegyzi meg végleg levéve szemét-kezét a feltúrt irathalomról. Majd mindjárt rendbe rakja egy Pakolj!-jal. Addig is inkább veszi alaposabban szemügyre a kisasszonyt, akinek modora és szavai kellemes estét helyeztek máris kilátásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda