Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Keiko

Valahogy nincs levegő odabent, fullad, viszont kimenni sincs kedve, hiszen a rétet, a tisztást, a piknikezőt és ezekhez hasonló helyeket mind ellepték a diákok, akik most mind önfeledtek és vidámak. Ő épp egy igen fárasztó és hosszú, rengeteg tanulást igényló vizsgáról jött ki, olyanról, ahol szíve szerint az utolsó utáni percben is tudott volna még mit írni. Igen, ez a Varázstani alapismeretek vizsga, melynek sikeres elvégzése esetén megkapja az alap végzettséget, mely nélkül nem indulhat egy felsőbb tanulmányi szakon sem. Ha nem kapja meg, akkor viszont vagy vándornak áll vagy vándorcirkuszosnak, mert - ahogy azt minden reggel és este elmondják neki - szégyen lenne, ha elbukna ezen a vizsgán.
Morogva, lép ki az erkélyre, hogy a talárját végre a táskájába gyűrje, inge felső két gombját pedig a nyakkendője lazítása után kigombolja. A táskáját a korláthoz dobja, majd inge ujjait feltűrve, hatalmas nyújtózásban fejezi be a műveletsort. Ez fárasztó volt, nagyon fárasztó.
- SZABADSÁÁÁÁG!!!
Ordítja bele a világba, nem foglalkozva azzal, hogy lent esetleg meghallják és furán néznek rá. Sokan alapból érdekesen tekintenek rá az apja miatt, most még egy indok már nem számít. A hajába túrva lép közelebb a táskájához, hogy egy extra méretű Bogoly Berti féle mindenízű drazsét halásszon elő belőle, majd a korlátnak támaszkodva elkezdje kibontani, miközben az esélyeit latolgatja.
Három vizsgaidőpontot hirdetett meg Holló Albi. Az elsőre nem ment el. Hülye lett volna arra menni, hiszen az tizenhatodikán volt, amikor még képtelenség felkészülni rendesen. Előbb inkább beült önismeretre, mert az nem nagy szám, illetve sötét varázslatok kivédésére, mert az meg keresztapjának hála igen jól megy neki. Nem is az utolsóra ült be, hiszen az elég nagy hátránnyal indulást jelent, mivel naná, hogy tudja a tanár, mennyire elsunnyogta a tanulási időt. Teljesen jó volt ez a középút.
- Jó lesz ez.
Közben ráharap egy piros színű drazséra, amiről azonnal meg tudja állapítani, hogy vér ízű. Egy apró arcrándulással veszi tudomásul, főleg, mert a következő vaníliapuding ízű, ami javít a helyzetén. A harmadik viszont brokkoli ízű, így azt nemes egyszerűséggel kiköpi, azzal se foglalkozva, hogy valakit eltalálhatnak a lefelé repülő, megcsócsált darabok. Szabad ember. Semmi sem érdekli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Charlotte Genevieve Giardot
2013. szept. 12 ~ este 7 óra
outfit

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Emily

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Charlotte Genevieve Giardot
2013. szept. 12 ~ este 7 óra
outfit

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Jól esik itt kint állni, és semmivel sem foglalkozni, azonban mint mindig, most is elég hamar ráunt arra, hogy nem csinál semmit. Legalább egy könyvet hozhatott volna, hogy azt olvasgassa, vagy valami magazint. Bármit, amivel elüti az időt. Nézegetheti persze ezt a kis műpatakot is, de akkor már inkább a rendes vízhez ment volna le. Kisvártatva egy lány érkezik, akit eddig még nem látott. Nem köszön, pedig azért nem olyan nagy ez a hely, ami egy kicsit meg is botránkoztatja. Lehet, hogy sok minden terjed a rellonosokról, de azt még nem hallotta, hogy nem köszönnek, ezért nem is érdemes nekik köszönni. Felvont szemöldökkel fordul hát a lány felé, és egy kicsit erélyesebben köszön neki.
- Szevasz.
A döbbenet ekkor éri, ugyanis a lány mosolyog. Miért mosolyognak a lányok, ha egy fiú közelében vannak? Oké, hogy akkor a legszebbek, de ezt nem érti. Nem volt épp kedves, nem is köszönt, nincs rajta semmi vicces - fél lépést hátralépve az üvegben ellenőrzi, hogy a haja is normálisan áll -, úgyhogy nem érti mégis miért mosolyodott el ennyire a lány.
- Milyen lista az?
Érdeklődik a kezében tartott listát nézve. Bizalmatlan minden listával szemben, amit a lányok, fiúk jelenlétében írnak, így hát nem árt az óvatosság, még a végén valami sunyisággal vádolják meg, éppen most, amikor végre mutatkozik nála valami jellemfejlődés. Féloldalasan felé fordul, szemöldökeit egy kicsit megemelve. Kicsit előredőlve a listába is belepillantva.
- Csak nem rájuk vadászol?
Sosem lehet tudni ugyebár, hogy milyen őrült alakokat rejt az iskola. A múltkor találkozott egy sráccal, aki kényszeresen minden festmény aljára egy kis piros pacát nyomott, ami miatt persze a portréalakok felháborodva rontottak neki, de ő nem igazán értette a problémát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Keiko

- Á, értem, jó nagy lesz a korkülönbség.
Szép az első megjegyzése, csak gratulálni lehet neki. Ő bár egyetlen gyermeke a szüleinek vér szerint a húgával csak öt év korkülönbség van közöttük, mégis néha ez is nagyon, de nagyon soknak tűnt. Akkor mi lesz most? Hiszen a lány egy idős lehet a húgával, talán egy-két évvel idősebb. Ha neki most születne kistestvére, biztos, hogy meg lenne lőve vele rendesen, ő élvezi, hogy nem oszlott meg annyira a figyelem.
- Hm. A Ryuu és a Mei egész szép nevek szerintem, bár annyira nem vagyok jártas a kultúrádban és a hozzá kapcsolódó nevekben, de kimondva ezek tetszenek a legjobban. Mit jelentenek?
Szereti tudni a nevek jelentését, nem mintha lenne beleszólásuk abba, hogy milyen nevet adnak nekik, de mégis valamiért tudni akarja. Kezeit a zsebébe dugva nézi a papírt.
- Van egy név, amit egyszer egy filmben hallottam. A...At…Atsushi, ez az, nekem ez is tetszett.
Bár nem tudja, hogy pontosan mikor hallotta, de úgy volt vele, hogy ha esetleg a lány, aki jelent neki valamit ebből a kultúrából kerül ki, akkor lehet a gyerek egyik neve Atsushi, azonban úgy néz ki, ez most nem történik meg, mivel a lány határozottan nem ide való. Milan barátunk, bár még nem tudja a lány se, de ha egyszer megtörik a jég a szívén, akkor bizony hosszan tervez.
- Milan Blaise Felagund.
Az utolsót kicsit csendesebben mondja, mostanában mindenki annyira rácsodálkozott. Látszik, hogy nem mászkált korábban annyit a kastélyban, hogy megjegyezzék. Helyette most döbben rá mindenki, amikor már a varázstani alapismereteken is túl van. A kezet elfogadja, finoman, tényként kezelve, hogy ő egy fiatal hölgy fog vele kezet, majd visszasüllyeszti a zsebébe.
- Melyik házba jársz?
Bár az ő esetében talán nem olyan nehéz betippelni, hogy levitás. A rellonhoz túl bájos, az eridonhoz túl nyugodt, a navinéhez túl érdeklődő, emellett listát ír, és barátkozik is valamennyire, tehát a kékek házát gazdagítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megy a műsor, valamelyik portré kicsapta a biztosítékot egy másiknál és éppen szétüvölteni igyekeznek a folyosót nagy pofával. Ő részéről a földön ücsörög törökülésben és éppen idegesen túrja szét a haját. Fogalmazni. Egyszer még beleveri Mira fejét a falba ezért, ha senki nem látja! Fogalmazzon 500 szóban arról, miért jó egy plüssmackóval aludni. Hát tudja mit? Itt nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, úgy hogy ugorjunk is.
A kezében ott forgatja a tollát, ölében ott van egy füzet és ráírva két szó: "Dögöljön meg az összes plüssmackó!" . Csak az a difi, hogy szegény, ártatlan, kitömött plüss nincs hogy meghaljon, legfeljebb bedarálhatják, ha úgy hozza a szerencse. Viszont akárhogy nézi, ez a mondat nem ötszáz szó. Fogát csikorgatva üt egyet ököllel a falra, mire a portréalakok még hangosabban kezdenek sápítozni és most már rá. Egy ideig tűri az óbégatásuk, de aztán...
-Na most már kuss legyen!- Az intenzív kiáltás elég ahhoz, hogy egy pillanatra mindenki döbbent csendbe fojtsa az éppen a szájára kéredzkedő szitkát, aztán viszont -és ez a legelképesztőbb- ismét egymásnak esnek, hogy jó, hogy nem harapják át a másik torkát. Egy-kettő nem átall átvergődni ellenlábasa képébe és rögtön verni kezdik egymást "nem apád" alapon.
Sóhajt egyet, morogva odavágja a tollt meg a füzetet, kinyújtóztatja a lábait és egy hosszú pillanatig a portréalakok üvöltözését hallgatja csak. Ezután felhúzza a térdeit, rájuk fekteti két karját és vigyorogva beszáll a meccsbe.
-Te Henrik... Tudtad, hogy Aurora megcsalt Freddyvel? Csak úgy mondom, hogy a függöny mögött csinálták tegnap.- Jegyzi meg röhögve, mire a Henriknek nevezett alak bömbölve elkáromkodja magát, kiront a saját képéből és nekiesik a szomszédjában eddig a vitában bajtársaként funkcionáló Freddynek, valamint fél kézzel az utána csörtető Aurora haját is elkezdi tépni. A többi portrélakó hirtelen kiabálva kezdi biztatni a feleket, hogy verjék csak szét egymás arcberendezését, ő meg vihogva figyeli az eseményeket teljes lelki nyugalommal. Jó ez a folyosó; itt legalább mindenki őszintén meg van veszve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Céltalan kastélybeli sétáim során elég sok furcsa és érdekes helyre eljutottam már, de az a folyosó, amin épp sétálok nem fog bennem kellemes emlékeket hagyni. Hogy miért mondom ezt? Több okom is van rá. Elsőként az, hogy pokoli nagy lárma van itt, nem elég, hogy az összes festménylakó ordibál és megpróbálja letépni a szomszédja fejéről a parókát, de még a folyosón tartozkodó illető is úgy érzi, hogy a zajt, még nagyobb zajjal lehet sikeresen megszüntetni. Mi másért üvöltött volna fel? Na, de hát a lármát meg lehet szokni, és amíg átér a folyosón az ember, teljes mértékben ki lehet bírni, azonban a felkiáltó ember hagja ismerősnek tűnik, ez pedig a második okom arra, hogy megbánjam azt, hogy ezen az úton indultam el. Azonban most már nem fordulok vissza, a gyáva meghátrálás nem jellemző rám, legalábbis a legtöbb esetben.
Ahogy közelebb érek megállapíthatom, hogy sejtésem igaznak bizonyult: tényleg ismerem őt. Mondatait a folyamatos hangzavar miatt nem értem tisztán, csupán a nevem elhangzására figyelek fel. Furcsállom is, mert ritkán szólítanak a vezetéknevemen, ez csak akkor szokott előfordulni, amikor az emberek nem tudják, hogy angol szokás szerint használom a nevem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy egyszerűen elsétálok mellette, mintha észre se venném, de végül győz a neveltetésem: úgy érzem, muszáj legalább köszönnöm neki.
A múltkori sértéseit még nem egészen sikerült elfelejteni, bár akkor én sem voltam kifejezetten türelmes és empatikus. Felhúztam magam olyasmin, amin egyébként más helyzetben nem szoktam. Ez alkalommal találkozásunk körülményei nem olyan rosszak, hiszen nem viselek rózsaszínt, és még egy csapda sem kapott el. Gyorsan fel is idézem magamban, hogy jelenleg mit sikerült magamra rántanom a kis sétámhoz. Lábaimra halványszínű koptatott farmer simul, öv helyett pedig egy fekete selyem kendőt kötöttem a derekam köré. Fehér színű felsőm nem látszik, takarja egyetlen fekete színű nagyobb ruhadarabom, ami egy bőrkabát.
Érdekes már az is, ahogy szert tettem rá. Hazamentem a nyárra, nagyanyám pedig úgy döntött elvisz vásárolni, valószínűleg fel akart vidítani, vagy legalább egy kis időre kiszakítani a depressziós állapotból. Nagyon rendes dolog volt tőle, az elején meg is mondta, hogy választhatok bármit, amit szeretnék, majd ő kifizeti. Csak aztán mindegy, mit vittem be a próbafülkébe, mindegyik ruhadarabot kicikizte. A végére rendesen felhúztam magam, és kiválasztottam két olyan dolgot, amit egyébként eszem ágában sem lett volna megvetetni vele. Az egyik ez a fekete bőrkabát volt, és igazából mostanra egészen megkedveltem, a másik az éppen rajtam lévő csizma. Ezzel borítottam ki igazán szegény mamámat, de hát mostanában nincs türelmem a többi emberhez. Az ominózus darab fekete színű, rövid szárú és teljesen tele van szegecsekkel, szerintem jól néz ki, és a csatok sem rosszak rajta, bár nem az én világom. Most is csak azért van rajtam, mert fáztam, és hirtelen ez tűnt a legmelegebb lábbelimnek.
Na, szóval mindenképpen jobban nézhetek ki, mint múltkor a sötét alagútban, kedvenc rózsaszín felsőmben. A srác is máshogy fest ilyen megvilágításban, borzas hajjal és bűzmentesen. De az arckifejezése és a stílusa továbbra is ugyanolyan, számomra cseppet taszító.
- Jé, csak nem samponmárkát váltottál? Bevallom egészen jó választásnak tűnik, a múltkorinak valahogy túl széles volt a hatásköre - azt a bűzt nehéz elfelejteni, akárcsak a beszólásait, de azért most kicsit jobb kedvemben vagyok, így a mondataim élét egy apró mosollyal próbálom elvenni. Nem viszem túlzásba a vigyorgást, épp csak megmozdulnak a szájzugaim, egy pillanatra felfelé görbülnek az ajkaim, majd a továbbiakban semleges arckifejezéssel szemlélem a földön ülő srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Henrik éppen Freddy-t veri hullára, Aurora sikítozik a háttérben, a többé portrélakó üvöltve biztatja (többségében) Henriket (mivel ő áll nyerésre), de akadnak szurkolók Freddy javára is, aki éppen most visz be egy alattomos jobbhorgost. Aurora erre felvisít, hogy „Üsd, Freddy!”, majd megszeppenve saját merészségétől és nyelvbotlásától inkább helyesbít a „Ne hagyd magad, szívem!” ordítással. Még az öklét is vehemens energiával rázza meg. Eközben ő lassan a veséjét kiköpve röhög az egészen, hogy a könnye is potyog már.
Ám nemsokára érzékeli, hogy nincs egyedül a folyosón. Arrafelé fordítja a fejét, ahonnan az alak jelenléte „sugárzik” az agyába... és elhúzza kissé a száját. Bár, amikor meglátja Barbie mai szerelését, némileg enyhül az arckifejezése és „csak” zárkózottá válik. Pillanatnyilag nem zavarja a szintkülönbség, nem fogja szíven ütni, hogy fel kell nézzen a szöszi hajasbabára. Csendben elkezd imádkozni (ami nála nagyon ritka dolog!), nehogy megint valami túl értelmes beszélgetést folytassanak ők ketten körítve pár varázslattal, történetesen mondjuk átokkal. Egy pillanatra lehunyja a szemét, mert meg kell jegyeznie magában, hogy erre most nagyon nem fog ugrani. Az utóbbi napokban túlságosan hagyta, hogy elragadja a szarkasztikus, vagánykodós fele, így most sokkal nagyobb önkontrollra van szüksége, hogy azért mégse legyen erőszakkal eltávolítva idő előtt az iskolából. Mondjuk, mielőtt kioperálja Barbie egyik veséjét, vagy a máját.
-Téged pedig megtanítottak öltözködni, gratulálok. A bébiruha nem állt valami jól, szöszi.- Jegyzi meg, miközben feltápászkodik a földről, összeszedi a füzetét és a tollát, majd vet még egy lenéző pillantást a továbbra is verekedő festményekre és egy „chh” hang kíséretében hátat fordít. Magában közben megjegyzi, hogy a rózsaszín nélkül még normálisan is néz ki ez a csaj, sőt szőke. A szőkék valamiért a gyengéi.
-Ma nem akarod lekötözni magad szado-mazó módra?- Érdekes módon a gúny most hiányzik a hangjából, sokkal inkább unott. Még a haját is felborzolja egy adott ponton egy életunt arckifejezés kíséretében. Viszonylag gyorsan vált hangulatot, ami azt illeti, ha elvesztette valamiben az érdeklődését. Értjük ezt most a portrékra.
-Mit kaptál büntetésül Mirától?- Végre teljesen szembefordul Szöszkével és érezhetővé válik a röpke százkilencven centije, amivel büszkélkedhet testhosszilag. A hangjában némi érdeklődés is villan, sőt tartja a szemkontaktust is, mintha valóban foglalkoztatná a csaj büntetése. Lényegében csak az érdekli, rosszabbat kapott-e Barbie, mint ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A fiú láthatóan jól szórakozik a festménylakók verekedésén, én csupán egy fél pillantást pazarlok az alakokra, mások szenvedése vagy ostobasága sosem mulattatott. Azért feltűnik neki, hogy ott vagyok, felém is fordul, de arckifejezését látva logikus következtetésnek tűnik, hogy cseppet sem örül nekem. Viszont nem is kezd azonnal átkozódni, sem szavakkal, sem pálcával, így azért némileg jobb a helyzet a múltkorinál. Ráadásul ebben az időpontban büntetni vágyó prefektusok felbukkanása sem várható, ami számomra külön örömet jelent.
Úgy látszik legutóbbi találkozásunk óta tanult egy kis önmérsékletet, legalábbis a lehunyt szem, és a cseppet késői válasz arra enged következtetni, hogy első, hirtelen reagálását inkább visszanyelte, talán még számolt is magában, hogy nyugodtabban tudjon válaszolni. Ezt értékelem, el is döntöm magamban, hogy én sem fogok ugrani minden ellenséges megnyilvánulására, ha ő képes erre, akkor én is tanúsíthatok némi türelmet irányában. Így aztán az öltözködési stílusom cikizését egyszerűen egy vállvonással lerendezem. Igazából cseppet sem érdekel, hogy szerinte hogyan kéne öltözködnöm, végül is semmi köze hozzá, akár tetőtől talpig rózsaszín celofánba csavarva is mászkálhatnék.
Következő kérdésétől elég magasra szalad a bal szemöldököm, de megpróbálok nem túl lenézően állni a sráchoz, bár elég sok energiámba kerül, hogy továbbra is rendes maradjak. Na, jó nem rendes, de azért valami olyasmi.
- Bizonyára örülnél neki, ha lekötözném magam, de jelenleg nem szerepel a terveim között, hogy neked örömet okozzak - válaszolom, és már indulnék is tovább, de ekkor a fiú végre teljesen felém fordulva feltesz egy olyan kérdést, aminek nem csipkelődés a lényege, hanem az információszerzés. Talán okoskodónak tűnök, de ritkán tudom megállni, hogy ne reagáljak egy olyan kérdésre, amire tudom a választ. Így hát elodázom az indulásomat, és megszólalok:
- 500 szavas beszámolót kell írnom a karóra előnyeiről - egy pillanatra elhúzom a szám, nincs túlságosan ínyemre a feladat, de hát pont ez is lényege, elvégre büntetés - Neked mit kell csinálnod? - kérdezek vissza kíváncsian, érdekel, hogy a srác vajon mit kapott. Lehet, hogy az övé kreatívabb feladat, vagy esetleg tudományosabb, akkor lehetne irigyelni valamiért. Bár akár a magasságát is elkívánhatnám tőle, bár ki tudja, lehet, hogy csak hozzám képest tűnik ilyen nagynak, nekem sajnos nem sikerült túl magasra nőnöm. Viszont most, hogy tényleg rám néz, sőt a szemembe, megállapíthatom, hogy tényleg nem néz ki rosszul, ráadásul zöld a szeme, ami annyira ritka, hogy mindig rácsodálkozom, ha találkozom ilyen emberrel. Most azonban csupán a válasza érdekel, aztán ha nem marasztal, akkor indulok is tovább, elvégre nem a barátom, miről cseveghetnénk?