Félix fintorogva nyit be a terembe. Természetesen megint összekeverték Farkassal. Máskor az ilyesmin jót szokott derülni, de most fáj a feje, mert kialvatlan és kissé rosszul érintette, hogy a folyosón elkapta egy számára ismeretlen tanár, leüvöltötte a fejét, amiért rosszul teljesített a MitVall vizsgán, majd gyakorlatilag beráncigálta ebbe a terembe, hogy "márpedig innen addig fel nem állsz, míg meg nem tanulsz mindent az európai mitológiákról!" és a továbbra is ismeretlen tanár (mégis mi van az emberekkel ebben a kastélyban, hogy még a bemutatkozásra sem veszik a fáradtságot?! - A tanár nyilván ismerte Farkast és feltételezte, hogy őt kapta el, így számára fölöslegesnek tűnt a bemutatkozás. - a szerk.) Félix elé rakott egy legalább ezer oldalas, poros könyvet. Az ifjabb Fülöp megpróbált tiltakozni, de cserébe olyan pillantást kapott, ami egy pillanat alatt elhallgattatta, így csöndben, és szokatlanul megszeppenve húzta maga elé a könyvet, majd sóhajtva felcsapta. Negyedóra múlva még mindig a bevezetést "olvasta" - gyakorlatilag csak meredt az ötödik oldalra, és megpróbált rájönni, hogy hogy jár jobban; ha A) megtanulja a dolgokat és levizsgázik Farkas helyett, vagy B) ha megszökik innen (ez komoly tervet igényelt, lévén, hogy az ominózus tanár két sorral arrébb, az egyik fotelben foglalt helyet Félix mögött abban a reményben, hogy ez tanulásra ösztönzi majd az eltévelyedett diákot), vagy C) az asztalra borulva alszik egyet abban a reményben, hogy ez legalább majd elmulasztja a fejfájását. Mielőtt meghozhatta volna a döntését, az ajtó hangos durranással csapódott ki, és mindenki - Félixet és a professzort is beleértve - meglepetten kapta oda a fejét. Az egyetlen különbség az volt, hogy Félix arcán remény, a tanárén rosszallás látszott.