Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi tanár úr
Ramóna szerette a csillagokat. Annyira, hogy néha, még ha nem is egészen legálisan, fent maradt, csakhogy láthassa őket. Sajnos a gépével még nem sikerült lekapnia őket, nem lett jó a kép, és emiatt szomorkodva ballagott vissza a klubhelyisége felé. Már egész jól eligazodott a kastélyban, úgyhogy nem sietett, remélte, hogy csak nem kapja rajta senki.
Kökény már bizonyára az igazak álmát aludhatta a lányka párnáján, és neki is azt kellett volna tennie, de a Nettával való kilógás után egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne induljon éjszakai túrákra. Majd benő a feje lágya, és leszokik róla. És talál helyette valami más elfoglaltságot, ami leköthetné, mostanában egyébként is folyton változott az aktuális kedvence. Kialakul az még, volt rá bőven ideje, hogy megtalálja, mi az, amiben igazán jól érzi magát és nem is untatja halálra.
Nóri is alaposan elültette a bogárkát a fülében, sikeresen felkeltette érdeklődését a csillagok iránt, bár még nem nagyon igazodott ki a kezében cipelt csillagtérképen, hiába bámulta azt órákig egy Lumos fénye mellett, keresve az égen a neves képeket.
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony Nem tartozik a tanár úr kedvenc elfoglaltságai közé a folyosói felvigyázás, így ha lehetősége adódik, szereti áttestálni kevésbé szeretett kollégáira. Az imént is azon próbálkozott, hogy Huszthy tanerőt meggyőzze, milyen kivételes kegy, ha elmegy helyette őrségbe. Nem járt sikerrel, a félnótás jós prof átlátott a szitán és lerázta. Pedig rokon szakterületen tevékenykednek, lehetett volna kis belátás az említett tanerőben. Fogát szívva, morogva ténfereg a folyosókon, míg bele nem ütközik a Vigadófreskók folyosójába. Egy kis ívű bal kanyarral rátér, a mormogást egy pillanatig sem hagyva abba. Valószínűsíthetjük, hogy tengernyi szidalmat zúdít egy cseppet sem készséges, ám de nem is megértő és a legkevésbé sem empatikus kollégájára. A folyosón az enyhe félhomály mellett, erőteljes vajsör szag terjeng, ezért az egyik magasabban lévő ablakhoz lép és kitárja, magában pedig a szitkozódás tárgyát a vigadókra váltja. Fejét csóválva, üget tovább, kissé megrészegedve a szagtól, majd megáll, hogy egy hatalmasat ásítson. Zsebre dugott kézzel folytatja útját, árnyéka messzire megelőzi a síkos márványon, mivel egy fáklya ép hátulról világítja meg. - Hogy az a...- bukik ki belőle a mai nap végső összegzése, miközben elhal a mormolása, csak cipőjének erőteljes kopogása hallatszik a kongó ürességben visszhangozva. - A nyavalyába...- zendül ismét ajkairól a pozitív életigenlés, bár panaszra nem is lehet oka. A csillagok ragyognak, felhő sincs az égen, diák sem tilosban, mi kellhet még, Kapitális Morc Kapitány? Az égvilágon semmi. Leül az egyik ablakpárkányra, mely elrejti a kíváncsi tekintetek elől, valahogy úgy, ahogyan annak idején a Roxfortban. Mi az tanár úr? Nosztalgiázik vagy szentimentális?
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi tanár úrA kislány mindenre számított, csak arra nem, hogy pont az útja kellős közepén fog beleütközni egy tanárba. Na, jó, nem szó szerint, az azért fájt volna, bár amilyen ügyes tud lenni néhanapján, simán koccan az emberekkel. Ez van, ha valaki hajlamos az elbambulásra. Azokra a szépséges kifejezésekre igen érdekes pofit vág, mint aki nem tudja eldönteni, hogy most sírjon-e, avagy nevessen. A hang nagyon is úgy tűnt, felnőtt szájából hangzott el. Viszont ha az a felnőtt tanár, akkor bizony alaposan ráfázott. Jellemző, csakis én lehetek ilyen peches. Menjek tovább, és hátha nem vesz észre, vagy vágjak hátraarcot, és tiplizzek az ellenkező irányba? Pár percig tanakodott ezen a két lehetőségen magában, mire eldöntötte, melyik opciót választja. Vagy jó döntés, vagy nem, de egyszer élünk, úgyhogy végül vállat vonva bevállalta a merész mutatványt, elvégre az nem ő lenne, ha nyuszi módra megfutamodna. Bár helyenként nem ártana, ha fejébe kerülne a mondás: szégyen a futás, azonban alkalomadtán nagyon is hasznos tud az lenni, főleg, ha az ember lánya-fia egy morcos tanerő elől készül elslisszolni, nehogy rajta kapják éjjeli kilógáson. Szép halkan próbált osonni, lábujjhegyen, hogy még véletlenül se csapjon neszt, még a pálcája fényét is halkan kioltja, hogy ne lehessen felfedezni. Mit nem adott volna egy láthatatlanná tevő köpenyért! Jól jött volna, de hát ez van, nem lehet mindenkinek hat ökre…
|
|
|
|
|
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV
Belle | Isa | Hercegnő
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
|
Juhász Ramóna ZitaA megbeszélt időpont előtt...A tanulószoba felé igyekeztem a hónom alatt pár jegyzettel és azon morfondíroztam, hogy vajon elég jegyzetet hoztam el magammal, vagy még fussak vissza gyorsan és kapjam fel az összes papírost. Nehezemre esett a döntés, de a nemnél maradtam, elvégre akkor biztosan elkéstem volna. Mire visszafutnék, összeszedném, átfutnám, hogy jó anyagból hoztam-e el őket, majd újra ide jutni… Nem kockáztattam meg. Milyen benyomást keltenék ezzel a lányban? Felsóhajtottam és véglegesen letette az ötletemről, inkább beljebb tessékeltem magam a szobába. Az ablakpárkányhoz vettem az irányt, majd el is helyezkedtem ott miután leraktam a táskám és előszedtem a tananyagot, amit még át akartam nézni előtte. Elvégre egy leendő tanár sem mehet korrepetálni valakit megfelelő tudás nélkül, nem? Végigfutottam az anyagot, de ezt ma már legalább háromszor megtettem még reggel, ám sosem árt átismételni semmit, még ha látszólag könnyű is az anyag. Miután megvoltam vele kitekintettem az ablakon és az égen feltűnő madarakat bámultam. Gyönyörű idő volt, habár nagy volt a valószínűsége, hogy ha kimennék, akkor biztosan inkább melegnek találnám, de innen szemlélve tökéletes volt. Ugyan a falakon belül nem éreztem olyan melegnek az időjárást, de azért egy egyszerű fehér nyárias ruhát és egy szandált kaptam magamra reggel. Elsöpörtem a kósza tincsemet oldalra és a bejárat felé pillantottam. Ugyan volt megbeszélt időpontunk, de még nem volt késésben. Nekem volt szokásom a korán érkezés, róla nem tudhattam melyik kategóriába lehetne sorolni, hiszen még csak alig ismerjük egymást.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Marianne Isabelle BeauvoirA francia levitással megbeszélték, hogy együtt készülnek Mugliismeretből. Maire-t kedves, szimpatikus lánynak találta, olyannak, akivel szívesen tanulna együtt, és remélhetőleg némi önfegyelmet is nevel belé. Neki ez az aranyvérű-história kissé túl magas volt, az apja nagyon nem hozakodott elő odahaza, mivel az anyjáért cserébe képes volt ott hagyni a varázsvilágot, és csak mugli módra élni, nagyon ritkán használta a pálcáját, úgyhogy volt mibe beleszokni, beletanulni. Az aranyvérű szokások különösen érdekelték. Félvér lévén szeretett volna minél többet tudni mindkét származási ágáról, noha annyira nagy jelentőséget nem tulajdonított ennek, apja mindig is arra tanította, hogy soha ne a vérminőség alapján ítéljen meg más embereket, és ne is az anyagi javak legyenek a mérvadók. A tettek sokkalta inkább mutatják meg, kik is vagyunk valójában… emlékezett vissza apja szavaira. A Tanulószobába érve majdnem megijedt, hogy elkésett, aztán rápillantott a karórájára, és megkönnyebbülten sóhajtott. Épp időben érkezett, az a pár másodperc meg mi már? Nem számít, a lényeg, hogy nem egyedül unatkozik a körletében. - Szia! – köszönt a nagylánynak, és kisebb lelkesedéssel, de csak odasétált egy kényelmes ülőalkalmatossághoz, és lehuppant rá, kezében tankönyvvel, jegyzetekkel, meg egész írócucc-arzenállal felszerelkezve egy kis, hengeres tolltartóba pakolva. – Sokat vártál rám?
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony A nyugodt ablakmélyedésbe behúzódva, felélednek benne az emlékek és bőszen zsonganak. Édesanyja halálának évfordulója van épp ma. Most ébredt csak tudatára, és bűntudat gyötörte, hogy megfeledkezett róla majdnem. Az ablak felé fordulva a csillagokat bámulja, hátha onnan megkapja a feloldozást, vagy anyja óvó keze lenyúl és megsimogatja a buksiját. Nem szabad, hogy elragadjanak az érzelmek - pirít magára gondolatban, ám tekintete rajta felejtődik egy közeli csillagképen. A felzaklató gondolatokat messzire űzi, majd foglalkozik vele, ha a szobájában lesz, itt semmiképpen nem alkalmas, sem az idő, sem a hely. Hiába roskadt magába, hiába az önmarcangolás, attól még a hallása, mint a farkasé, és a halk neszek eljutnak a tudatáig. Nem fordul hátra, de közben latolgatja a lehetőségeket. Egérnek túl hangos és trappoló, denevérnek halk. Óvatos lépések zaja - összegzi a lehetőségeket. Csak egy tilosban járó gyerkőc lehet, akit balsorsa erre vezérelt. Ennél már az jobb lett volna, ha önként kiugrik az ablakon vagy sóbálvány átkot szór magára. Botor lélek- fűzi tovább gondolatait. Helyes észjárásának biztos tudatában, hátra sem fordulva szólal meg. - Otthon felejtettem az órámat. Elárulná nekem a pontos időt, ha megkérem!- A freskók felől döbbent csend tapasztalható. Megállnak a levegőben poharaik, nem koccannak össze jelenleg. A kacagások is elhalnak, így ijesztő csend terül szét a folyosó ezen részén. Minden festett szempár erre a két emberre szegeződik a végkifejletet várva. Várkonyi széles válla kitakarja a kinti sötétet, ám most megfordul, szembe a lánnyal, szemei a csillagoknál is fényesebbek, ám ez a fény, inkább rémisztő, mint kellemes. Kicsit oldat lép, és ebben a pillanatban a Hold bekukucskál a kis ablakon. Fényének csóvája, pont megvilágítja a kóborlót. - Nem tud aludni? Mi járatban erre? - Érces baritonja felriasztja a denevéreket. Egyikük épp a fejük felett köröz. A férfi közelebb lép a lányhoz, hátha az menekülésre fogja. Pálcáját csak a zsebében szorongatja, hisz tudja, nincs esélye a másiknak semmire. Mit sem sejtve gyalogolt a hálójába, melyet, mint titkos pók szövögetett ama ablakrésben.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi tanár úr
Hamarosan felbukkant kékséges szeme előtt a nem túl szép kifejezések tulajdonosa is. Ramóna most már biztos volt benne, hogy ez az, amit a társai csak úgy emlegettek jobbára, hogy Várkonyi-jelenség.
A horrorfilmbe is beillő jelenet azonban nem tántorította el a pöttömöt, nem is ő lenne, ha csak úgy feladná. Elvégre a tanár úr nem vámpír, legjobb tudomására alapozta ezt a következtetést. Azt kifejezetten sajnálta, hogy az égbolt lenyűgöző látványát egy széles, és szörnyen unalmas hát kitakarta. A kérdés inkább utasításnak, mintsem komoly érdeklődésnek hangzott.
– Tudom, hogy későn van már – merész felelet egy aprócska kis nebuló szájából, aki úgy festett a tanerő mellett, mintha a Vas János óriását állítanánk valamelyik hét törpe mellé a Hófehérkéből. Zavarta az ez után beálló csend, nem is kicsit, feszengett is volna, ha nem tudná, hogy a felnőttek erre mindig, de úgy mindig vérszemet kapnak, és azonnal kiszúrják, mint az idegesség halovány nonverbális jelét.
– Sajnos nem – ingatja a fejét, mintegy megerősítve a férfi feltételezését, amiért éppen ebben az időben itt állt a folyosón, freskókkal körülvéve. – Csillagokat próbáltam fényképezni, de most se sikerült, hát visszamegyek a klubba, valahogy csak elalszom most már.
Talán ismerős lesz az indok a tanár számára, talán nem, ez kevésbé érdekelte, jobban örült volna, ha békében tovább engedik, és ha már mindenáron szőrszálhasogató akart lenni a másik, megtehetné másnap, bagoly formájában. Jelenleg a legkisebb kedvet sem érzett rá, hogy elővegye a bosszantóan kötekedős formáját, ahhoz eléggé elfáradt már.
Sajnos ahhoz nem, hogy aludni is tudjon.
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony Felszegett állal hallgatja, mit reagál a lány, ettől vonásai még keményebbnek hatnak, mint egyébként. Keserűen összehúzódik a szája, bár alig észrevehetően. Pislog is néhányat a meglepő válaszra. - Így van. Jócskán elmúlt már 11 óra és remélem ismeri a házirendet, különben nem leszek rest bemagoltatni magával, itt helyben. - Persze, hogy mindig akad nála egy vaskos példánya a nemes műnek, melyet cirkalmas nyelvezete tesz annyira lebilincselővé a tanerő számára, hogy nem győzi hallgatni. Elő is veszi elrettentésül és találomra felüti egy fejezetnél. A következő mondaton azonban kicsit elgondolkozik. Mindig imponál számára, ha valaki lelkes, szereti a tantárgyát, tanulja, és még veszélyeket is vállal érte. Ámde ismeri már annyira a neveletlen diákságot, hogy tudja, a tanulásnál minden fontosabb, egy jó kis kifogásért pedig nem mennek a szomszédba. Azzal is tisztában van, hogy ismerik őt is, mint a rossz pénzt, ki is használják a gyenge pontját, ha le akarják venni a lábáról. Kutatva fürkészi a másik holdfény áztatta arcát, mely halotti sápadt maszkot varázsolt rá, hogy árulkodó nyomokat keressen. - Valóban? Szép elgondolás, de tényleg nem könnyű, bár függ attól, hogy milyen gépe van. Megmutatná? - Kezét várakozón nyújtja előre. Nem mintha kicsit is értene a fényképezéshez vagy a fényképezőgépekhez. Az ehhez hasonló mugli dolgok nem töltik el kíváncsisággal. Ezért is imádja az asztrológiát és a csillagokat. Mindkettő megfoghatatlan, mégis van, időtlen és hatalmas. - Azért, hogy a hivatalosság is megkapja a maga jussát, adja meg az adatait! vagyis nevet, házat, évfolyamot kérek! Valamint, hogy mi a kedvenc csillagképe, amelyiket oly nagyon le akart fotózni! - Előveszi a hírhedt kis zöld noteszt, no meg a tollát, hogy a kapott információt feljegyezze.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi tanár úr
Eh… tizenegy óra? Azt hittem, már éjfél is van… Igaz, ő általában azok táborába tartozott, akik addig „mát” mondanak, amíg el nem alszanak, és nem nagyon érdekelte, hogy az óra mutatója már átlépte a határvonalat, és könyörtelenül vánszorgott tovább. A holnap létezésében sem igazán hitt, mégpedig azért nem, mert hiába mondta egy időben azt, hogy majd holnap, rá kellett jönnie, hogy ilyen igazából sosem lesz, mert mindig mára változik az a fránya „holnap”.
– Felesleges. A magolásból sose voltam jó, nem véletlenül nem szeretem a Mágiatörit – felelte kevés híján ásítva. Még a végén kiderül, hogy a Házirendet kell felolvasni neki, és elalszik rajta, mintha csak esti mesét hallgatna? Meglehet. Igaz, mindig ki szokta várni a mese végét, de ezen az egyen garantáltan szunyókálna, ha unalmasan, magolva adnák le neki.
– Persze, nézze csak meg – kérdés nélkül adja át a gépet, ami egy digitális darab, nem egy profi készülék, de egy ilyen mániákus, ám kezdő fényképezőnek tökéletesen megfelelt. Csak a kedvenc csillagait nem tudta vele lefotózni, de a gépen, aminek tárhelyét aznapra tökéletesen kimaxolta, volt mindenféle: az első ötven kép elmosódott, sötét-fényes folthalmazt ábrázolt. Nóri és Netta alaposan megszerettették ezt vele, mármint a csillagnézést, és úgy a csillagokat, hiszen ő még a nyári szünetben érkezett. – Őket akartam ott, meg ott lefényképezni. A Hattyút, meg a Cassiopeiát.
A hattyúkat szerette, főleg a Hattyúk tavát és a meséjét. Szerette a meséket, első sorban a Disney-t, de azért a többit se vetette ám meg, ha tényleg jók voltak és lekötötték az egyelőre csapongó figyelmű szöszkét.
– Netta a nyári szünetben mutatta a Cassiopeiát, azóta csak ilyen elmosódott izé lesz a képekből. Mit csinálok rosszul a gépen? – reménykedik, reménykedik, hátha a felnőtt meg tudja regulázni a makacs masinát, és elégedett pofival dőlhet be a saját ágyikójába, két újabb képpel bővítve az albumát.
Hát ez igazán nem szép… jó, az se, hogy ő meg nem figyelte az órát, és nem ért vissza időben a Főnixfészekbe.
– Juhász Ramóna Zita vagyok, elsős eridonos – válaszolta, kissé megrökönyödve, mert szinte biztosra vette, hogy valami készülőben volt. Valamit tervezett a tanerő. – Már elmondtam. A Hattyú, meg a Cassiopeia. De erős a gyanúm, hogy állati hattyút ezzel a szerkentyűvel előbb kapok le, mint a csillagképet.
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony- No, látja ezt elhiszem. Viszont a hiányosságokat illik fejleszteni, és ezért vannak a tanárok - bólint helyeslően a saját agymenésére. Büszke is magára, hogy ebben a késői időpontban, sőt kora ellenére is, agya sziporkázva ontja a jobbnál jobb ötleteket. Gondolatban vállon veregetheti magát, de annál képmutatóbb, hogy a nagyképűség bűnét tudatosan magára vegye. Egyelőre a kezében tartja kinyitva a szabályzatot, egészen addig, míg a kezébe nem nyomják az emlegetett masinát. - Fogja csak meg ezt egy kicsit! - adja viszont a lány kacsóiba a könyvet, a gépet meg megforgatja ujjai között. Nem mintha szaktekintély lenne a fotózás témájában ám, mint igazi polihisztornak, ehhez is konyítani kell valamit. Emlékeiben kutat, mert bár a téma nem tartozik szorosan a Csillagászat körébe, azért hallott róla ezt-azt. - Tudja, hogy a csillagok fényképezéséhez profibb gép kellene? Olyan, amin lehet manuálisan élességet, fókuszt, nyílást, érzékenységet állítani. Kell egy széles látószögű objektív, nagyobb expozíciós idő, meg egy állvány, amire a gépet stabilan rögzíti. - Már el is felejtette, hogy miért kapta el a lányt, hogy tulajdonképpen nem azért van ott, ahol, hogy fotóiskolát rögtönözzön, de kitört belőle a vérbeli tanár. Nem tudja megállni, hogy ne adja át az ismereteit, bármily kevés is az. Mindenképpen több, mint amit a másik birtokol. Titkon örül annak, hogy az eridonos szereti a csillagokat, de ezt nem mutatja, még visszaélne vele a kis nebulója. - Ha lesz egy olyan gépe, akkor azon válasszon nagyobb ISO érzékenységet, olyan ezer-kétezer körülit, egy egész négy, két egész hatos nyílást és minimum hat másodperces expozíciót. A gépen sok múlik. - Visszaadja a masinát, de a könyvet nem veszi el, még akkor sem, ha a kis főnix odanyújtja azt. Le sem reagálja, mert megszűnt a hatás, ami eddig elvarázsolta. Arra is képes lett, hogy a sablonnak megfelelően járjon el. Felírja a nevet, évfolyamot, miegymást, aztán megszólal. - Ha ennyire a szívéhez nőttek ezek a csillagképek, biztosan sokat tud róluk mesélni. Hát hallgatom. Ha kielégítően felel, enyhébb büntetést szabok ki a kihágásért. - Visszahúzódik a párkányra, rátámaszkodik és várakozón tekint a lányra. Fejével még int is neki: Kezdheti.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi tanár úr
A tanár ezen mondatába jobbnak látta, ha nem köt bele, így is örült, hogy nem harapta le egyből a fejét, amiért ilyen későn kint kószált. Biztonságban érezte magát a kastélyban, nem értette, mi más baja történhetett volna itt, hiszen jól védett az épület. Ahogy figyelte a tanárát, egyből levágta, hogy nagyon is tudatában van a férfi saját képességeinek, és az önbizalma talán már-már túlságosan is átlépte az egészséges határokat. Fölényben érezhette magát, ami jogos is, rajtakapni éjnek évadján egy picurka nebulót… ki ne akarná fitogtatni ilyenkor a hatalmát a kisebbel szemben?
- Máris – megtartotta a jó vaskos kötetet, két kezével, mielőtt még eldobná, aztán azért jönne a megrovás, pedig nincs annyira oda az olvasás művészetéért. A képzőművészet jobban érdekelte az irodalomtól, és rendesen, csillogó szemmel itta az asztrológus professzor szavait, ahogy szinte kiselőadást tartott a fotográfia művészetéről. Szomorúan konstatálta, hogy ez a konstrukció, amivel ő rendelkezett, fényévekre volt attól, ami szükséges ahhoz, hogy égi objektumokat is lencsevégre kaphasson, kiváló, vagy legalábbis jó, elfogadható minőségben.
Tehát új gép kell, jobb, mint amivel eddig dolgozott. Nincs mese, kinőtte a régi, kezdő kis tákolmányt, már nem bírt az el annyit, amennyit ő használta.
- Rendben, bár az karácsonynál előbb nem valószínű, hogy sikerül beszereznem. Ahhoz el kell utazzak a fővárosba, hacsak a tanár úr nem tud jobb helyet fényképezőgép-vásárlásra – pillantott fel rá nagy, ártatlan, kék szemével, annyira nem volt ez könnyű feladat az aprócska termetével, de na, csak udvariasabb úgy társalogni, ha a másik szemébe néz az ember.
- Én ezt vissza is adnám a tanár úrnak, engedelmével – nyújtotta vissza a könyvet, majd magához szorította szeretett masináját, amint ismét a kezébe került.
- A hattyú kicsit olyannak látszik, mint egy majdnem teljesen oldalra döntött keresztfa. És az ott, ő a Deneb, a legfényesebb csillaga, a madár farkánál – nem kellett kétszer kérni, a kis főnix szeretett beszélni, hát még azt hogy szerette, ha lehetőséget kapott rá. – Azért szeretem, mert olyan szép a története. Héliosz fia szekér-balesetben meghalt, és az ő emlékére lett ez a csillagkép, de a másik meseváltozatot jobban szeretem. Azt, amelyikben hattyúvá változtatják a fiút, hogy titokban találkozhasson az égbolton a szerelmével. Szerintem ez nagyon szép.
Kissé elmélázott, ahogy bámulta az eget. Nem nagyon zavartatta magát, különösebben a büntetés sem igen hatotta meg, így járt, ez van, nem lehet mindig minden tökéletes. Ahhoz terveznie kellett volna, de a spontán, maguktól felbukkanó ötleteket jobban preferálta. A rögtönzés tökéletesen az ő terepe volt.
Tekintete átvándorolt a Cygnusról a Cassiopeiára. – Őt Lala mutatta a nyáron, tőle hallottam a történetéről is. A görögöknek sok klassz történetük van. Én azt ismerem, amelyikben Perszeusz királyfi megmenti Androméda királylányt a tengeri szörnytől. A többi részét nem szeretem, az olyan szomorú.
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony A mai nap túl hosszúra nyúlt a tanerő számára, és akkor most ilyen piti kis bűnösökkel kell vergődnie, de hát ez is kötelessége. Bár sokat változott az utóbbi években, azért nem hazudtolta meg magát, még mindig tudta, mi a dolga. Tetszett neki, ahogy itták a szavait, ám amint átadta tudását, fényképezésben is, máris vált, osztályoznia kell majd a feleletet. - Tartsa csak még magánál, lehet, hogy szüksége lesz rá - utasítja a másikat, amikor az visszaadná a nehéz könyvet. Hallgatja inkább a történeteket, közben nem bólogat, nem cicceg, egyáltalán nem reagál semmit. Nem bátorítja a felelőt, de nem is sújtja porba lekicsinylő tekintettel. Első reakciója talán meglepő, ám a tanárnak is az, a lány kijelentése. - Valóban Lanetta mutatta ezt meg magának? - csodálkozik tágra nyílt szemekkel. Alkalomadtán, majd kap ezért egy nyalókát vagy gumicukrot, már persze, ha el nem felejti, ami bizony könnyen megesik. A rossz tovább marad meg emlékezetében, mint a jó. Mikor az eridonos teljesen befejezi a kiselőadást, akkor áll fel a párkányról, közelebb lép a kis elsőshöz, hogy demonstrálja feljebb valóságát. - Igen vérszegény volt a felelet. Kettes alá-t alig súrolja, alulról persze. Máskor inkább készüljön fel, aztán kóricáljon éjszaka, pláne, ha szolgálatban vagyok. - Vagy inkább alukáljon az ágyban, akarta még hozzá tenni, de nem tette. Szemei összeszűkülnek, látszik, hogy gondolkozik, talán éppen a büntető feladaton. Mostanában nem cifrázza túl. Legyen gyors, de hathatós, megmaradjon az emlékezetben elég sokáig ahhoz, hogy a delikvens ne vétkezzen többet, legalábbis ne a jelenlétében. - Négyütemű fekvőtámasz. Egyes pozícióban elolvas egy mondatot ebből a bekezdésből! - mutatja az első sor, egy hosszabb cikkely elején. - Addig folytatja, míg a végére nem ér! Egyrészt elfárad, jobban fog tudni aludni, másrészt nem lesz unalmas az olvasás, sőt alig várja majd, hogy a végére érjen, olyan izgi lesz a sztori. Kezdjen bele! -
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi tanár úr
A főnixfióka nem értette, miért tartotta olyan hihetetlen információértéknek azt, hogy Lanetta ilyesmit mutogatni neki. Hiszen asztrológia-tanársegéd, ez logikus, nem?
– Igen, ő – bólogatott helyeslően, ő nagyon élvezte azt a csillaglest, a mostanit már nem annyira, mert végül is nem sikerült teljesítenie a kimért célját – mint utóbb kiderült, technológiai képtelenség a masinájával, de majd ez is meglesz egyszer. Ő elmondta, amit tudott, és csak most realizálta így, szemtől szembe, hogy mennyire magas is a tanerő.
Ez nem ér, én meg persze, ilyen kicsike vagyok… még az évfolyamon is, aaazt hiszem… – morfondírozott magában.
– Lássuk csak… alig múltam tizennégy, nem is olyan rég óta járok ide, előtte nem nagyon volt ilyen órám, és amit tudok, azt is Netta mutatta, hogy ilyen is van. Persze, hogy még nem vagyok olyan okos, meg profi… kicsi vagyok, de majd még leszek nagy is… és remélhetőleg okos is – próbálta magát megvédeni, és kissé el is szontyolodott, amiért a másik nem igazán értékelte. Pedig tényleg igyekezett, hogy lenyűgözze a másikat. – Mi hiányzott belőle? Mit lehet még róluk tudni?
Hát, ebből ma már nem nagyon lesz alvás, előre érezte, de imigyen jár az az elsős nebuló, aki túlságosan kíváncsi, és ez a tulajdonsága elnyomja az egészséges félelemérzetét. Szemét forgatva reagált az elhangzottakra.
Fekvőtámaszozva olvasni… olyat hogy a bánatba lehet egyáltalán? Egyébként is kevés ez a meglévő fény hozzá…
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony Ez a mai fiatalság...- csóválja meg a fejét Várkonyi. Mindent, de mindent túlbonyolítanak. Már régen túl lehetnének az egészen, ha ez a kis csitri nem akadékoskodna itt egyfolytában. Meg még őt akarja vizsgáztatni?! Na szép lenne. Hova tart a Világ? Felnéz a plafonra és megforgatja szemeit néhányszor, száját elhúzza, úgy tekint le ismét arra a kis porszere, aki előtte áll. - Legyen egy kis méltóság magában, és mutassa meg, hogy tökös lány, annak ellenére, hogy nem fiú. - Reménykedik benne, hogy a lány tisztában van a négyütemű fekvőtámasz fogalmával, és azt sem kell magyaráznia sokáig, hogy mi az egyes pozíció. Ha mégis, hát tévedett. Ezek a mai máguspalánták el vannak puhulva. Gyengék, rájuk fér az edzés. Sürgetően int a kezével, hogy kezdje már el a büntetést, nem szeretné itt tölteni a fél éjszakát a neveltjével. - No, mi a baj? Nem jutott krumpliföld? Ilyen enyhe büntetést nem szoktam adni, szégyellem is magam miatta. Csak azért voltam ennyire jó szívű, puhány, mert szereti a csillagokat. Kezdjen már neki, míg meg nem gondolom magam, vagy álljon elő valami hihető alibivel! - Nem fog kiselőadást tartani az emlegetett csillagképekről, hisz nincs szolgálatban, mint oktató szaktanár, és különben sem mondaná el, amit tudni kéne róluk, hiszen akkor tényleg itt lennének reggelig, vagy holnap estig. A csillagképek mitológiájának rengeteg változata ismert, minden nép hozzátette a magáét, ráadásul egy néptől is lehet ezer változat, más elnevezés, de egy általában azonos. A csillagok asztronómiai nevei. Tulajdonságaik, nagyságuk, fényességük adatai, távolságuk és még lehetne sorolni. Senki ne várja tőle, hogy éjnek évadján ebbe belevágjon. Nincs tanóra. Varázsol egy kicsi lámpát is a könyv fölé, amit a padlóra fektet, hogy fekvőtámaszban kényelmesen lehessen olvasni. A fejezet elég hosszú, úgyhogy, ha a lány lassít, úgyis itt lesznek reggelig. Várkonyi már megbánta egy kicsit, elhamarkodott ötletét, de visszavonni nem fogja. - Egyszerre csak egy mondatot, de tempósan.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Várkonyi bácsi *-*
– Ha nem, hát nem. – Vállat vont. Legközelebb majd Lanettát megkérdezi, ha már a tanár úr nem volt hajlandó a csöpp elsős kíváncsi kérdéseire válaszolni. Ez van, ezt kell szeretni, vagy nem, minden esetre érdekes egy este ez, aminek elébe nézett, bár már inkább éjjel, sőt, hajnal felé vánszoroghatott az óra.
Ó, nagyon is tudta a gyerek, hogy mit kért Várkonyi, és meg is tette, bár kedve úgy igazán nem volt hozzá. Utált olvasni, nem szeretett ennyire lelassulni, ezért is teljesített jobban az olyan órákon, amik gyakorlattal párosultak, és nem csak színtiszta elméletből álltak.
A krumpliföldes szövegre felvonta a szemöldökét. Ilyet még az életében nem hallott, mármint beszólásba beleölteni a krumpliföldet.
Ja, manapság egész kreatívan tudják kreténnek nyilvánítani egymást az emberek, azért ez is valami.
– Mikor lesz megint olyan csillagnézős óra? Valódi csillagokkal? – hiányolta az ilyen programokat, igaz, tetszettek a szöszkének a tantermes csillagképek is, de mégsem olyan, mint igazából leülni, vagy leheveredni egy pokrócra a legjobb barátaink, osztálytársaink, legkedvesebb családtagjaink társaságában, és csak meredni az égre.
Na, ilyenkor jó volt lelassulni, ezt a fajta lassúságot simán elviselte, akár órákra is, annyira, hogy a takarodóidőt képes legyen elfelejteni mellette.
|
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Juhász kisasszony Erősen forgatja szemeit tanerőnk, ilyet azért ritkán lát, bár a csillagok világában van pár fantasztikum, mégis rendhagyó az eset. A lány, nem jó kedvűen, de azért végig csinálja a feladatot, ám az meg sem kottyan neki. Úgy látszik rendkívül jó erőben van, nem csak a lepénylesője, hanem a karizmai is. Elkerekedett szemekkel lesi a produkciót, meg a gyengébb nem egyik képviselőjét, aki a jelek szerint a gyengébbek legerősebbike. Nem a négyütemű fárasztja le leginkább, hanem az olvasás. No, nem mindennapi eset, de egyede válogatja, kinek mi a nehéz. Eltárolja, mint egy fontos tapasztalatot, hogy legközelebb, ha kihágáson kapja, csak olvastatni akarja, ha neki az a gyengéje. Jelszava: A gyatrát fejleszteni kell, az erősséget használni. - Meg sem izzadt? Semmi remegő végtagok? Vasember nulla kettőhöz van szerencsém? - Persze egyértelmű, hogy nem vár választ, mert ejti is a témát. Lehajol, felemeli a földről a kedvenc vaskos kötetét, és valamelyik hatalmas zsebébe süllyeszti. Csoda, hogy nem lesz gerincferdülése az állandó egyoldalú teher miatt. Várakozó üzemmódban áll, int is a fejével, hogy induljon el a lányka a körlete felé. Kötelessége elkísérni odáig, bár hasztalan, ha úgysem fekszik le az ágyikójába. Óvó bácsinak érzi ilyenkor magát, nem tanár úrnak, és ez a helyzet igenis megalázó a számára. Lehetnének már annyira felnőttek az ide járó diákok, hogy tudjanak felelősséget vállalni azért, amit csinálnak. Igazából őt nem érdekli, viszont mégis mérgelődik rajta egy sort, mielőtt elindulnának. A rendbontó kóborló kérdése azonban majdnem kiveri nála a biztosítékot. - Magának most volt. És tudja mit? Ha ennyire megoldja a csillagleseket egyedül, a következő alkalomból kimarad, helyette magolja az elméletet! Holnap pedig jelentkezik, hogy felelni szeretne a fél éves anyagból, én pedig leszek olyan kegyes, hogy megengedem. Most pedig irány a hálókörlete, holnap nehéz napja lesz! - A továbbiakban gondolataiba zárkózik, esetleg néha tol egyet a kisasszonyon, hogy gyorsabb tempóra ösztökélje. A hálókörlet bejáratánál megvárja, míg eltűnik az ajtórésben, még egy negyed órát ott szobrozik, aztán ő is aludni tér. Neki is nehéz napja lesz holnap, azt ígérik a csillagai. /Köszönöm a játékot!/
|
|
|
|
|
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Liv néni
Fagyasszunk :3 | OutfitA víz termében ácsorogva sokáig nem tudott koncentrálni. Charle nem kedvelte különösebben a vizet, Happy pedig meg volt őrülve örömében. Idő kellett, míg elrendezte az állatait, csak utána tudott az elemére koncentrálni.
Örült neki, hogy a megbeszélt időpont előtt érkezett, mert így volt ideje gyönyörködni és bemelegíteni. Már sokszor próbálta színezni a vizet, sikerült is neki, de itt teljesen más jutott eszébe - vajon képes a teremnek más színt adni?
Nagyobb feladatnak érezte ezt, mint amikkel eddig próbálkozott, ezért komolyan vette. Lehunyt szemekkel állt, a gondolatait kiürítette, pár pillanat múlva a vízre gondolt, ahogy pirossá változtatja. Ahogy mindig, még most sem merte azonnal megnézni az eredményét, csak néhány másodperc elteltével.
A lyukakból víz került elő, ami vékony kört alkotott a lány körül. Ez pirosban pompázott, azonban a többi, azok, amelyek messzebbek voltak tőle, ugyanolyan átlátszóak maradtak. Kicsit elkeseredett, de azért örült a kisebb sikerének is.
Egyszerűen elengedte a vizet, majd csendesen nézelődve várta tovább az elemi mágia tanárát.
|
|
|
|
|
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
|
 kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után Percre pontosan érkezett a teremhez, ahogy a megbeszélt időt mutatta a karórája be is nyitott az ajtón, szinte már a mutatóval együtt lehetett hallani cipője koppanását. Két nagyobb könyvvel és egy elég ramaty állapotban lévő növénnyel a karjaiban kereste Vikit, akit miután megpillantott üdvözölt is.
- Szia. Hogy vagy? Egy pillanat és jövök. - Furcsán méregette a még mindig jelenlévő unikornis csikót, tanárként még mindig hihetetlen volt ez neki, hiszen bármennyire anyátlanodik el egy lén, nem újat keres, hanem küzd az eredeti kegyeiért eleinte, pláne egy olyan büszke lény, mint ez. Ettől függetlenül nyilván nem érzett különösebb gondot a jelenléttel, sőt. Az egyik nagyobb szekrényhez sétált miután lepakolta az asztalra, amiket hozott, ahol kétféle tápot vett elő és vitt be magával a terembe. Erejével földet idézett, majd a víz hozzáadásával agyagosította és formálta meg, végül a tűzzel kiégetve a két tál készen állt az állatkák előtt. Viki ölébe tette a megjelölt étkeket, jelezve, hogy hát a gyakorláshoz jobb lesz lefoglalni a többieket.
- Hallottam róla, hogy haladgatsz az erővel és hogy voltál Faraday tanárnőnél is. Hogy sikerült? - Helyet foglalva érdeklődött tőle, de persze sokkal jobban érdekelte már most az, ma mit is szeretne csinálni a navinés lány. Minden tanoncát figyelemmel követi távolról is, de ezek a plusz órák mindig sokat segítenek. 
|
|
|
|
|
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Liv néni
Fagyasszunk :3 | OutfitGyanította, hogy Olive pontosan érkezik, mert mindig úgy szokott. Sosem látta még késni a nőt, és gyanította, hogy akkor érkezik el a világ vége, amikor nem lesz pontos a tanerő. Őszintén remélte, hogy nem mostanában fog eljönni az a pillanat.
- Jó napot - köszönt, közben picit meghajolt. Nemrég ért vissza egy villámlátogatásról, így még mindig nagyon benne vannak a japán szokások.
Olive pillantását követve mosolyogva nézte a kis csikót, aki még mindig aggodalmasan nézte önmagát a földön összegyűlt vízben. Amikor visszatért a nő, majdhogynem tátott szájjal figyelte, ahogy két tányért készít. Ő is akart ilyet.
A Faraday nevet hallva el is felejtette, összepréselt ajkakkal figyelte, ahogy a két kedvence enni kezd.
- Azóta tudom a víz színét változtatni - tárgyilagosan jelentette ki, nem akart mást mondani. Végül is, másra nem is volt kíváncsi a nő, legalábbis ezt gondolta.
- Viszont most már szeretném megfagyasztani a vizet. - A kedve újra visszaállt a normális helyzetbe, amikor egy újabb szint elérésére gondolt.
|
|
|
|
|
Hoffman Áron
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
|
Ári csak fel-le járkált a Keleti szárnyban nézelődött keresett valami érdekeset ugyanis nem volt semmi dolga. Mikor lefordult a második öreg lépcsőiről egyből kiszúrta azt a gyönyörű sfinxet amely csak úgy magányosan lógott le a falról. Célba vette a képet elindult felé,hogy közelebről is megnézhesse. Egyre közelebb hajolt a képhez és figyelmesen tanulmányozta, saroktól-sarokig a művész nevét olvasta éppen majd hátralépett a képtől és mély álmodozásba kezdett. Elkébzelte ahogyan egy sfinxen repül a felhők között körülötte a barátaival... Barátok...sóhajtott fel.Ő nem éppen az az ember volt aki tele lenne barátokkal. Az álom megszakadt az enyhe mosoly eltűnt arcáról, és még mindig csak úgy ált a magányos kép előtt egyedül magányosan.
|
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
Áron Még mindig alig hitte el a történteket. Az, hogy a szülei csak úgy minden kérdés nélkül elajándékozták a ruhát, köztük a kedvenc pulcsijait, farmerjait és ingeit, egy elmosódott üzenet miatt. Nem küldtek vissza egy üzenetet, vagy más módon sem tudakolták meg, hogy tényleg így akarta-e, nem, inkább minden kérdés nélkül megtették, és utána boldogan írtak minderről Rebinek, aki érthető módon akadt ki.
Még így egy hét elteltével is ha csak rágondol a történtekre teljesen kiakad, és csak megy, amerre a lába viszi, miközben azon gondolkodik, hogy hogyan szerezze vissza a ruháit. Vagy ha azokat nem is sikerül, akkor legalább valami munkát kéne találnia magának, hiszen az elveszett ruhák helyett nem fognak csak úgy újak teremni a szekrényében. Most is éppen így elgondolkozva száguldozott már azt sem tudta merre , mikor is hirtelen valami, vagyis mint később kiderül valaki megállította, méghozzá úgy, hogy a személy akinek neki rohant megszemlélhette a padlót közelebbről is. Röviden tehát már megint sikerült valaki fellöknie, mi szinte mindennapos dolog mostanában.
Aggodalmasan fordult az ismeretlen fiú felé, aki még mindig a földön ült. Oda nyújtotta jobb mancsát, és ha srác elfogadta, akkor segített neki feltápászkodni a földről.
- Minden oké? Nem esett bajod? Nagyon nagyon sajnálom tényleg, csak kicsit elgondolkodtam, és fel sem tűnt, hogy itt állsz. Hogy hívnak? - A szokásos kérdések, amiket minden egyes ilyen baleset után elismételt az éppen felborított alanynak. Remélte hogy nem sérült meg a fiú, aki nyakkendője alapján a Navine házat gazdagította.
|
|
|
|
|
Hoffman Áron
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
|
RebiÁri olyan szép félkört írt le repülési mutatványával amely a véletlen miatt sikerült. Szépen mint az "ügyes emberek" fejjel ment a padlónak Ári majd mintha bukfencezne a hátán is végiggurult így ülésbe érkezve. A lány Ári felé nyújtotta kezét aki elfogadta. Ári nagy nehez felált úgy érezte mintha egy úthenger ment volna át a gerincén. És a szokásos magyarázat nem láttalak bocsi nem esett bajod? -Nem köszi jól vagyok-persze ez korántsem volt igaz de hát nem mondhatta azt hogy figyelj a lábad elé és ne rohangálj mint egy őrült csirke. Megigazította nyakkendőjét. -A nevem Hoffman Áron és a tiéd?-a szokásos kérdések... Mivel látta Ári hogy a lány nagyon siet valahova hát megkérdezte. - És mi olyan fontos hogy ennyire sietsz?-mondta Ári igazi érdeklődésből mert nem sok dolog van a nyugati szárnyon.
|
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
ÁronAz esés és az érkezés rosszabbra sikerült, mint azt gondolta volna. Azt mondjuk nem tudta, hogy hogyan volt benne annyi erő, hogy még egy bukfencre is futotta a fiúnak, de persze ráfogta a sebességre az egészet.
- Elkísérjelek a gyengélkedőre? Tényleg nem akartam, és nagyon sajnálom - szabadkozott továbbra is. Sikeresen felhúzta a srácot, akinek a feje vagy a háta biztosan nagyon fájhatott, hiszen az a bukfenc a kövön nem lehetett valami kellemes élmény.
- Vitéz Rebeka, Eridon. Melyik évfolyamra jársz és melyik házba? - Azt valahogy sejtette, hogy nem lehet olyan túlzottan régen itt, hiszen akkor talán már látta volna, de ezek a szokásos kérdések soha nem maradhattak el.
- Igazából nem sietek sehová sem, pusztán csak ideges vagyok, és ilyenkor stressz levezetésből szoktam száguldozni a folyosón. - Válasza félég igaz volt, félig nem, és ez érződött a gunyoros hangsúlyból is, és a szemforgatásból.
- Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert ez egy egyedi eset. Tény és való, hogy mostanában nem alakultak jól a dolgok körülöttem, és ha elgondolkodom ezeken az eseteken, akkor teljesen ki tudok borulni, és észre sem veszem, hogy a séta tempóból rohanásba váltottam. Előfordul - rántotta meg a vállát, ami még mindig fájt néha a legutóbbi kviddics meccsen megesett baleset miatt, amikor is sikerült összeszednie egy csodálatos kis felkartörést, és bár helyre rakták a karját, de azért vigyáznia kell rá. Vagy legalábbis kellene, mert már legalább háromszor ment vissza azzal, hogy fáj a válla, ezzel pedig szépen lassan az őrületbe kergetve az iskolai gyógyítót.
|
|
|
|
|
Hoffman Áron
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
|
Rebi-Á dehogy nemm kell emiatt orvoshoz menni.-Ári soha nem szeretett orvoshoz menni nem mintha mások szeretnének orvoshoz menni de Ári egyenes gyűlölte őket. -Még csak tegnap jöttem úgyhogy gondoltam körülnézek egyébként a Navine házba kerültem.-futok hogy levezessem a streszt? Ári ilyenkor általában csak alszik egyet és volt stresz nincs stresz.Aztán a lány folytatja és elmondaja az igazat. Hát csak nem bírja ki Ári rákérdez ,hogy mi is történt. -És mi az az egyszeri alkalom? Lehet hogy tudok segíteni.-na jó több mint valószínü hogy nem tud segíteni Ári, de oda kellett mondani azt. Aztán eszébe jut ,hogy valami komoly családi gond lehet hogyha így kiborul úgyhogy hozzá teszi gyorsan. -Bocsi nincs is közöm hozzá nem kell elmondanod.-Ári úgy érzi így a legjobb nem is vagyok annyira kíváncsi így pofozza le magát gondolatában majd hogy terelje a témát így szól. -Szép ez a festmény.-nyel közben egyet és a kép felé biccent. Aztán a kép felé néz egyenesen és így szól. -Eddig ez az egyetlen kép ami nem mozog vagyis eddig csak olyan képekkel találkoztam amelyek mozogtak is.-majd a Rebi-re néz és várja a lány válaszát és közben azon töpreng hogy ezt a képet egy varázstalan ember készíthette.
|
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
Áron- Biztos? Elég nagyot estél, és hidd el, én már csak tudom mekkora ostobaság egy sérülést nem kezeltetni. - Nos igen. Aki kétballábas, vagy csak szerencsétlen, vagy éppen mind a kettő egy személyben – mint a vörös – az bizony tisztában van ilyen dolgokkal. Mert hát főleg az elmúlt időben ő maga is elég sokszor járt így, és volt, hogy nem ment vele orvoshoz. Szenvedett is utána eleget, de megtanulta, hogy inkább elmegy fölöslegesen, mintsem hogy valami nagyobb baja származzon belőle.
- Ohh, akkor tényleg nagyon új vagy még. Esetleg körbevezesselek? Vagy van aki már megtette? - Szeretett segíteni az embereknek, meg sétálni a kastélyban, így aztán adta magát a kérdés. Mindig megkérdezte, s bár általában nemleges választ kapott, a lelkesedése töretlen maradt.
- Nem, semmi probléma, igazából annyira tényleg nem vészes, tehát nem történt semmi családi tragédia vagy ilyesmi. Lehet, hogy más embert meg se viselne, de nekem azért elég fájdalmas élmény. Egy elmosódott levél miatt, a drága szüleim elajándékozták az összes ruhámat. De tényleg az összeset, most csak az van, ami itt van nálam a kastélyban. - Nagyot sóhajtva fejezte be mondanivalóját, de valahogy megkönnyebbült, hogy valakinek elmondta. Még ha az egy ismeretlen fiú volt is, akkor is jól esett kiöntenie a szívét. Sajnos a munkakeresés egyenlőre nem állta valami fényesen, mert mostanában valahogy nem keresnek embereket a faluban lévő üzletekbe. De előbb-utóbb persze csak megüresedik egy állás valahol, és akkor majd lecsap a lehetőségre.
- Igen tényleg nagyon szép. Bár egyébként ez is szokott mozogni, hiszen ez a levitások klubbhelyiségének bejárata. - Csak azután jön rá, hogy mit mondott, miután már kicsúszott a száján. Igazából neki is csak az egyik kedves levitás ismerőse mesélte el, és a lelkére kötötte, hogy nem mondja el senkinek. Nem igazán értette, mire fel ez a nagy titkolózás, de hát persze tiszteletben tartotta a kérését. Vagy legalábbis megpróbálta.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Von kisasszonyVannak azok a kínos esték, mikor az ember csak szeretne hazamenni, de egyszerűen nem jön neki össze a dolog. Óravázlatokat írtam, dolgozatokat javítottam, ha már egyszer Maja úgyis éppen anyukával lógott. Mert ugye néha ilyen napokat is kellett beilleszteni a képbe, mikor vele van. A lényeg az, hogy sikerült elaludnom, aztán hogyan, hogy nem a dolgaim összeszedve indultam az utamra, hogy hm, akkor most ideje lenne hazamenni. Az utam a vigadófreskó folyosóján át vezetett, mert ha már egyszer úgyis itt voltam, egy portya azért belefért, ez a hely pedig szinte mindig vidám. Arról nem is beszélve, mennyire térhatásuk volt az illatok miatt, csak egy grimaszra futotta a folyosóra érve. Már majdnem a végén jártam, mikor megtorpantam kissé figyelni, ahogyan két magyar főnemesi boszorkány koccint, még egy halk " na zdrowie" is elhangzott a részemről, mikor egy pillanatra mindenki megtorpant a keretében és a folyosó másik fele felé sandítottak. Aztán mintha mi sem történt volna, mindenki tovább mulatott. Én viszont elindultam az ellenkező irányba, a lehető leghalkabban, hogy megnézzem, ki is császkál erre. - Segíthetek valamiben, kisasszony? - érdeklődtem meg a lánykát, aki láthatóan nem prefektus volt.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Tanár úrKb. túl éltem az első napom, a nehézkes kezdés ellenére. A suli kellemes eddig, csak semmit sem találok. Az egész olyan, mint egy kastélyba zárt labirintus. Bár ezen valószínűleg a házirendhez kapott térkép segítene...kár, hogy azokat az ágyon hagytam belepillantás nélkül. Úgyhogy marad a jól bevált felfedezés és kérdezősködés, vagyis csak maradna, mert sehol senki. Napközben még össze-össze futottam diákokkal, de már egy ideje senki nincs a közelemben a képeken kívül. Akik hol kedvesen, hol mérgesen reagáltak a kérdéseimre. Összességében jól haladok néhány helyet már ismerek a házamon túl is. Most pedig, ha minden igaz rövidesen eljutok a konyhába és szerzek magamnak némi késői vacsorát. Erre a gondolatra újra megszaporázom a lépteim, elindulok egy furcsa mulató képekkel teli folyosón. Hirtelen csönd lesz, aztán mintha mi sem történt volna folytatják a szórakozást. Már éppen megállnék nézelődni amikor egy ismeretlen férfihang megszólít. Kíváncsian fordulok a hang irányába, egy viszonylag fiatal fáradt arcú férfival kerülök szembe. Enyhe érdeklődéssel nézek az illetőre. –Nos, azt kétlem. Mivel ön nem tűnik konyhai személyzetnek. Rövid szünet után elmosolyodom és folytatom. –De annak nagyon örülnék, ha megmondaná merre találom a konyhát.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Von kisasszonyA folyosó egy pillanat alatt elcsendesedett, minden szempár kelet felé fordult, aztán, mintha mi sem történt volna, kitört a boogie és újra csápolni kezdtek, azaz, hogy inni kezdtek lelkesen és tovább folytatták a pletykálást. Én az ismét kitört káoszt használtam fel arra, hogy a lehető legcsendesebben az újonnan érkezett látogató felé induljak. A szemöldökömet kérdőn felvonva álltam meg, a karomat összefonva a mellkasomon. Ő is legalább olyan kíváncsi pillantással méregetett engem, mint ahogyan én őt. - Nem, valóban nem - közöltem rezzenéstelen arccal, kissé megingatva a fejemet. Nem voltam manó és ha lettem volna, akkor valószínűleg nem lenne hozzá önállóságom, hogy megszólítsam. A lány láthatóan meg sem rezzent, ez vagy azt jelenti, hogy gyakorlott rellonos és szeme sem rebben, ha tilosban kapják, vagy nem tudja, hogy bajban van. A mosolyból ítélhetően sokkal inkább az utóbbi. - Én szívesen megmondanám, de azt is mellékelnem kell mellé, hogy most épp a hálókörletében kéne tartózkodjon, Ms... hogy is hívják?- érdeklődtem arra az esetre, ha a lányra büntetőmunkát kellene kiszabnom. Igazából jobban örültem volna neki, ha nem kell most piszkálnom semmi miatt. Szóval apró sóhajjal pillantottam egy csalafinta arcú banya portréjára, majd vissza a lányra. - Ön új itt?
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Tanár úrHirtelen csend, aztán újra nyüzsgés és mulatozás. Érdekes, ez a folyosó egész szimpatikusnak tűnik. Már éppen leállnék az egyik kevésbé mulatozó festménynél amikor megszólítanak. A hanghoz fordulok és egy kissé morcos, kíváncsi férfival találom magam szemben. A kérdésre szemrebbenés nélkül válaszolok, egy futó mosollyal pedig megpróbálom elérni, hogy segítsen az ismeretlen. Pechem van, úgy tűnik kifogtam egy tanárszerűséget. A finom célzás alapján pedig tényleg elkellet volna olvasnom a házirendet... Na, mindegy, valahogy azért kimentem magam. Előveszem a lehetőleg elbűvölőbb mosolyom és kecsesen megkerülöm a pontos választ. –Szólítson csak nyugodtan Voninak, a legtöbben így hívnak. A következő kérdéséből érzem, hogy nyert ügyem van, nem egy szőrös szívű tanárral sikerült elsőre találkoznom. -Oh, ennyire látszik? A hátam mögött összekulcsolom a kezem és ártatlan arccal folytatom. –Igen, ma érkeztem és a sok elintéznivaló mellett még nem tudtam elolvasni a házirendet. Remélem nem szegtem meg nagyon a szabályokat. Jó lenne nem büntetésről írni az első levelemben haza, szóval remélhetőleg nem csak én hanem ő is fáradt. Különben is ki nem nézné el egy ártatlan gólya apró bal lépését?
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Von kisasszonySzéles mosolyt villantott és megpróbált elbűvölő lenni, de ezzel csak nőtt a gyanakvásom, hogy bizony, ha tudta volna a szabályzatot, akkor is ugyanígy kint értem volna a folyosón. Nem viszonoztam a gesztust, tartottam ahhoz magamat, hogy a diákok közelében nem kell az érzelmeinket villogtatni. - Ez a Vonból jön? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert e becézgetés megint egy olyan szintű személyeskedés, amit nem engedhetek meg magamnak tanárként. Nem is akarok, hogy őszinte legyek, nem azért lettem tanár, hogy a diákokkal jó viszonyt alakítsak ki, hanem hogy tanítsam őket. - Látszik, igen - biccentettem egyet, mert ugye a tapasztalt diákok pontosan tudják, hogy velem összefutni szabályszegés esetén vagy nagyon jó ómen, mert éppen nem érdekel az egész, vagy nagyon rosszul, mert olyan napom van, hogy figyelek. Ez esetben nem voltam a legjobb passzomban. Azzal érvelt, hogy neki nem volt ideje elolvasni a szabályzatot, mire felvontam a szemöldökömet, de aztán csak megráztam a fejemet. - Nem rám tartozik, mi lehetett olyan fontos, hogy amiatt ne legyen ideje elolvasni a szabályzatot. De akkor adok önnek még egy kis feladatot. Szeretném, ha készítene a házirendből legalább nyolc másolatot, kézzel írva, pergamenre, mához egy hétre az utolsó óra után lesz vége a megszabott határidőnek. És remélem, hogy tudja, ez most nem kérés volt - firkantottam fel egy darab papírra neki a nevem, az időpontot, a feladatot és a helyszínt, magamnak pedig szintén. - Mi a teljes neve?
|
|
|
|
|
