Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ahogy flismeri a vonásait, lejjebb ereszti a pálcát, először csak csillapít annak fényén, majd végleg eloltja. A karcsú ablakokon át a holdfényes estéből elég szűrődik be ahhoz, hogy az ember elnavigáljon a folyosón és kivegye a tárgyak és személyes körvonalát.
Dwayne alapvetően nem szereti a vak sötétséget. Az otthonában felkapcsolt éjjeli lámpánál, agy a tévé fényénél alszik. Akárki kérdezett rá ennek az okára azonban, ő érthetetlen mormogással és vállrándítással felelt.
A kastélyban ez azonban nem annyira zavaró. A portrék halkan hortyognak a falakon, vízcsövek gurguláznak, messzi ajtók csapódnak és nyikorognak. A sötétség nem bajlós. Álmosító.
   -  Kit gyűjtsek itt be? Ilyeneket?
A fejével az előbb elszaladt lány nyomába bök. Érzése szerint az itteni vezetőség és úgy ámblokk a közvélemény el van tájolva a feladatkörét illetően. A begyűjtő auror nem gyerekcsősz, nem vadőr, nem pszichológus és nem nevelőapa. Az pedig, hogy ki kivel, hol és mikor kamatyol a kastélyban, pláne nem tartozik rá. Az legyen a házvezetők baja.
Kérdés nélkül húzza ki a nő kezét a zsebéből, hogy rákulcsolja a sajátját.
   -  De most hogy mondod, egy hamburger tök jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Hát, lehet nem ártana.
Ő tudja, hogy mi a férfi munkája, elvégre látta nem egyszer a következményeit, és nem egyszer adott hálát azért, hogy egyben hazatért. Mert bizony az ő munkája nem olyan, mint a tanárkodás, és bizony itt is bármikor kinyiffanthatják az embert.
- Viccelek.
Teszi azért hozzá egy kicsit megrázva a fejét. Nem egyszerű egy bentlakásos iskola élete, de legalább mozgalmas, és itt is történnek hatalmas tragédiák, persze nem olyan méretűek, mint a világban, de levetítve erre a kis közösségre sokszor határozottan párhuzamba lehet állítani őket. Engedi, hogy a férfi kivegye a kezét a zsebéből, és engedelmesen kulcsolja ujjait az ujjai köré.
- Azt ugye tudod, hogy csak mert neked adtam a kezem, nem lettem McDrive.
Nem mintha azok a hamburgerek annyira férfigyomor kompatibilisek lennének, de azt mégsem mondhatta, hogy nem lett Manna Mama Buci Falodája. Pedig ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor egészen biztos, hogy egy pillanatig se lett volna szingli, nem, hogy évekig.
- Dolgozom, Dwayne. Elkapkodom a kint kószáló kölyköket.
Nem mintha olyan nagyon igyekezne a megfogásukba, ketten éppen most surrannak el a szemközti folyosón, ő valahogy mégsem akarja észrevenni őket. Van most jobb dolga is. A srácok meg, ha elkapja őket se lesznek jobbak. Maximum pár hétig utálnák őt, mert elég szemét büntetéseket tud kitalálni.
- Viszont a konyhán hátha csinálnak neked.
Mondjuk ő is tudna enni, de ezt csak nem fogja kimondani éjjel, állítólag nem vonzó egy nő, aki képes órákon át csak enni. Márpedig Zója olyan, képes csak ülni és enni.
- Gondolkoztam valamin. Akarnál még gyereket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sikerült megbékítenem valamennyire Zalánt, mégse hoz ez teljes megnyugvást számomra, hisz ott van az a szó, ami nem a teljességet jelenti, emellett ki tudja, mikor rontom el újra dolgokat, aminek akár sokkal rosszabb vége is lehet. Nem szeretném, ha ez megtörténne, de most is felelőtlen voltam, nem vettem észre az egyértelmű dolgokat, azért alakult úgy a helyzet, ahogy. Látja rajtam a hezitálásom erre mérget tudnék venni, talán nyugtatásként csókol meg, vagy más célja van ezzel. Megfordul a fejemben, hogy búcsúcsók az egész, azonban az nem lenne ilyen heves, letámadó. Nem reagálok rögtön, csak mikor eljut a tudatomig, hogy ez valószínűleg a megbékélést jelenti, akkor viszonzom az érzéki érintkezést, és olyan közel bújok hozzá, amennyire lehet. Érezni szeretnem, nem is, érezni akarom az érintését, az illatát, mindent vele kapcsolatban, szükségem van rá, és a nyugalomra, amit mellette érzek. Három napja nem volt hasonlóban részem, minden pillanatot szeretnék kiélvezni, ezért vagyok szomorú az utolsó pillanatban, amikor ajkai elválnak tőlem. Sötét szemeibe pillantok, onnan kiolvashatom, hogy visszanyertem, újra az enyém, senki másé, viszont nem vagyok képes ezt teljes mértékben elhinni, kétségek közt őrlődöm. Más képtelen lett volna ilyen hamar megbocsátani, többet kellett volna tepernem, ebből is látszik, hogy a levitás mennyire más, sokkal értékesebb másoknál, számomra legalábbis így van. Nem is tudom mi lett volna, ha elveszítem, egy olyan emberrel lenne kevesebb az életem, aki sok mindent adott nekem a tudta nélkül. Meghallom a legboldogabb szavakat, amiket jelen pillanatban kiejthet a száján, mégis hatalmas szemekkel nézek fel rá, mint, aki még mindig nem képes elhinni, hogy ez megtörtént, pedig semmi baj nincs a felfogásommal. Arcomat újra könnyek lepik el, azok, amiket az előbb letörölt. Olyan hirtelenséggel ölelem meg, ahogy az előbb az a csók érkezett, próbálom kinyomni belőle a szuszt is, nem szó szerint, de akár az is lehetne. Szorításom olyan, akár egy kígyóé, nem szeretném elengedni, arcomat a pólójába fúrom, ezáltal az könnyes lesz, de nem érdekel, feltételezem őt sem.
- Mindenkinél jobban szeretlek – mondom a mellkasának, lehet nem is érti szavaimat, de akkor elismétlem, ahányszor szeretné. Ezt teljesen komolyan veheti, senkit nem szerettem még annyira életemben, mint ezt az embert, szerintem ő is tudja, és eszem ágában sincs többet ártani neki, bántani őt, vagy ellökni magamtól. Abba én halnék bele.
Újra rápillantok, ahogy felhozza a kaját, ő az én Zalánom. Mosolyogva nézek fel rá, bármilyen kérését teljesíteni fogom, akár a legnehezebb ételeket is elkészítem neki, gyengédségből és törődésből sem lesz hiánya amennyiben visszafogad, és ez megtörténik. Tényleg nem tudom, mivel érdemeltem ki, de fent nagyon szerethetnek, ha őt küldték mellém.
- Ha velem maradsz, akkor így lesz – válaszolom az igazat. Mindent megteszek a boldogságáért, legyen szó bármilyen kérésről. Velem marad, ez a lényeg, szívemnek ennél szebbet nem is mondhatott volna. Újabb csók kezdeményeződik, ez már sokkal lassabb és gyengédebb, mint az előző, amit nem bánok, hisz abban is, és ebben is lesz még részem. Imádom a csókjait, ezért vagyok bánatos, amiért eltávolodik mellőlem, és megígértet velem valamit. Erre elmosolyodom, nem akartam többet koreaiul beszélni, ahogy tanulni sem, hacsak nem szeretne megtanítani, bár abban nem lenne köszönet, borzalmas diák lennék. Nem tartja szükségesnek szerencsémre a dolgot, az igazat megvallva, ha vele találkozom, akkor nem szívesen tanulnék, kivéve, ha valamit nem ért és segítséget kér, mert akkor alap a segítségem, ez nem is kérdés.
Közben eltűnnek a diákok a folyosókról, innen következtethetünk arra, hogy elkezdődtek az órák, vagy pár perc és elfognak. Régen itt tanultam, ismerem a tanárok annyira, hogy tudjam, nem szeretik a későket, viszont azt nem tudom, Zalánnak mennyi ideje van beérni, nem mintha olyan erősen foglalkoztatná ez a dolog. Legszívesebben magam mellett tartanám egész nap, miatta a délutáni előadásomat is kihagynám, pedig jövőhéten elvileg zárthelyit írunk belőle. Kérdőn figyelem a félbehagyott mondatomra a reakcióját, ami olyan aranyos amilyen ő, és teljesen illik hozzá. Ezt a műköhögést még gyakorolni kéne, azonban most megteszi ez is, senki nem jár a folyosókon, aki beköphetné, vagy csinálhatna valamit. Az egyetlen, aki esetleg kint járkálhat az a bátyja, Ricsi, de ő biztos megértené az öccsét, amilyen megértő fiú. Kuncogok a srác „tünetén”, természetesen nem hagyhatom szó nélkül.
- A gyengélkedőre szeretnél menni, vagy elég, ha én megpróbállak meggyógyítani? – kérdezem, persze tudom a választ, bármennyire is „beteg”, nem szeretne a gyógyszerszagú helyre menni. Adok egy gyógypuszit az ajkaira, ettől talán már jobban is van, majd ujjaimat az övéire kulcsolom, és elkezdem húzni az egyik rejtett folyosó felé, mert mégse szeretném, ha itt látnának minket, esetleg büntetőmunkát sóznának rá, azzal elveszik az időt, amit velem tölthet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ebben vitatkozhatnának. Most, hogy Zója szervesebben és majdhogynem, bizonyára hivatalosan is az élete része lett, a patriarchális berendezkedés jegyében a férfi életben tartásának felelőssége a nőre hárult. Mióta világ a világ, így van ez - és ezeket az értékeket adta tovább számára az apja is.
Ámbátor most, ebben a pillnatban nem gondolt rá, hogy Zójának kellene gondoskodnia róla. A konyhán minden ingyenes és, ezt az ismeretségük hajnalán nem egyszer a fejéhez vágta, sokkal finomabb is, mint a nőnél.
   -  Azt látom.
Teszi hozzá halkan, arra vonatkozóan, hogy Zója dolgozik. Igen, pontosan annyiral lelkesen és komoly erőbedobással, mint ő maga. Különben is, ki ellenőrizné őket? Kit érdekel egyáltalán, hogy a srácok alszanak-e vagy nem? A saját tanulmányaiból is emlékszik erre a szabályra, amit már akkor teljesen értelmetlennek talált.
   -  Hm?
Elengedi a kezét. Különben is megtette volna - Zója furcsamód kevésbé simulékonynak tűnik, mint általában.
   -  Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Csss.
Teszi szabad keze mutatóujját huncut mosolyú szája elé. Nem kell mindenkinek mindent tudni, különben is, szereti, ha a fiatalok megijednek és elfutnak, sokkal viccesebb, mint mindenkit büntetőmunkára küldeni, nekik pedig nő a sikerélményük, igaz a pofátlanságuk is.
- Az a bájital, amit iszok jó, mert esemény előtt és után huszonnégy órával is alkalmazható, de olyan rossz az íze, hogy émelygek tőle.
A kezét a pocakjára teszi és elhúzott szájjal jelzi, hogy ez neki tényleg nem jó. Nem érzi jól magát tőle, és ez gyakran kihat a hangulatára is. Most mondjuk a másik ok miatt van furcsa kedve, de szinte egyre megy. Na ezt viszont egybe elviselni nagyon embertpróbáló.
- Ha akarnál még, akkor nem keresnék másik megoldást. Ha nem, akkor viszont kellene.
Még a végén odáig jut, hogy a kamaszokat kérdezi meg, ők miként oldják meg, hogy ne legyen idő előtt nagymama. Nem is állna jól neki a szerep még, erre külön fel kell hívnia még a kölykök figyelmét.
- Viszont a hamburget jó gondolat. Éhes lettem.
Mivel a férfi elengedte a kezét, így most a két karját átfonja a férfi nyaka körül, és lábujjhegyre állva nyom egy csókot az ajkaira. Nem is köszöntötte megfelelő módon. Biztos azért nem, mert így sokkal alacsonyabb, mint normál esetben, és olyan hülyén érzi magát, amiért pipiskednie kell a pusziért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Évekig rémesen paranoiás volt, ami a kastély pletykáit illeti, azonban egy ideje képtelen foglalkozni velük. El kellett fogadnia, bárhová lép, az Edictum jó eséllyel írni fog róla, még szerencse, hogy csak bagolypotyadék-gyűjtőnek haszálja a lapot (amit Adamnek persze sosem vallana be, bár bizonyára sejti). Így most sem zavartatja magát, hogy kellő hangerővel kérdezzen vissza.
Woa-hoa. Zója magához vonja, ő azonban idegenkedve húzódik el tőle, a nő karjait lefejti magáról. Bizalmatlanul méri végig, egy sarokba szorított kutya gyászos tekintetével.
   -  Rossz az íze...? Komolyan ez most ennyire...?
Hitetlenkedve ismétli meg a nő szavait, amik időlegesa rövidzárlatot okoztak az agya idegpályáin. A belső énje pedig érzi, hogy a tenyerébe fejel Zója érvétől.
A nő már tett vele néhány cifra és megbocsáthatatlan dolgot. A gyerektéma pedig ezek közül egy különösen érzékeny számára. Lehet, hogy most kellene hátat fordítania és elrohanni. Ehelyett azonban csak hápog egy ideig.
   -  Hát én nem gondolkodtam még ezen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Nem neked kell inni.
Húzza fel az orrát, tetetett megsértődéssel. Tény, hogy egy aurornak, aki van, hogy minden második nap szétszakadva - véresen esik be más ingerküszöbön működik, mint egy szellemi munkát végző, az ország helyzetéhez képest jó körülmények között élő nő. Viszont az, hogy nem egészen kedveli az ízét a löttynek, csak egy kifogás, hogy kiderítse, akar-e valamit a férfi tőle vagy sem.
- Értem. Én lehet, hogy akarnék még. Csak mondom. Nem csinálom, csak, hogy tudd, ha úgy érzed, lehet még.
Végül is úgy van vele, hogy jobb ha kimondja, mert ez a forró kása kerülgetés nem igazán működik mostanában. Mennyivel nehezebb dolga van így, hogy nem bűvöli. Mert egy dolog a szerelem, más dolog viszont az, hogy Mr. Warren öntudatánál van, és már nem az a fő hobbija, hogy hidakon sétáljon át vele, miközben vattacukortól ragadnak.
- Na szóval, eszünk egy hambit? Kérlek, már bele életem magam.
Még pillog is hármat, hogy ne legyen már ilyen riadt szerencsétlen férfi. Viszont úgy néz ki, a főzettel kapcsolatban vagy megszokja azt, vagy megszökik, vagy esetleg talál egy másik megoldást, valami másik italt, aminek mondjuk kávé íze van. Igen, ez utóbbi túl szép, hogy igaz legyen. Ezt beszívta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Én furcsa, de azt tapasztalom, hogy valahogy sokkal jobban haladtam magántanulóként. Azt hiszem itt sok minden elvonja a figyelmemet. Persze nagyon örülök, hogy a kortársaim között lehetek, de valahogy nem minden olyan, mint, ahogy azt elképzeltem. Apukám színész, és ezért elég sokat költöztünk, mindig másfele vitt minket az élet.
Én vagyok szerintem az egyik rekorder azok között, akik több iskolában járták az alapképzést. Én magam több helyen voltam tanuló, mint ahogy évig az alapképzés tartott. Viszont megérte, mert nagyon sok tájat láttam és nagyon sok kultúrát tapasztaltam, emellett nagyon sok tanárral találkoztam, így már tudom, hogy miként kezeljem a zűrösebb helyzeteket is. Szóval öröm az ürömben, ahogy mondani szokták.
- Nem, vagyis gondolom, hogy nem. Csak ő a legjobb barátom is, tudod? Már egészen kicsi korunk óta. Mindig csodáltam őt. A kitartását és a szorgalmát. Most is, hogy mennyire oda koncentrál a kiváló vizsgáira. Én meg elég linknek érzem magam mellette, mert tanulok, de nem ilyen beleéléssel.
Ash szerintem akkor sem tagadna le, ha épp csak bukdácsolnék. A mi kapcsolatunk különleges, tudom, hogy az, mert amíg nem mondtam ki, addig olyan volt a pocimban meg a torkomban az érzés, mintha valaki folyton ütne és fojtogatna, most meg, mióta már tudja, hogy nem csak a barátomnak tartom, olyan vagyok, mint akit tényleg a föld felett két méterrel tartanak a pillangók.
- Amúgy nyugodj meg, én is béna vagyok a szerelemhez. Ez az első kapcsolatom, pedig lassan húsz leszek, szóval fogalmam sincs, hogy jól csinálok -e bármit is.
Pedig jó lenne tudni nagyon, mert nagyon szeretem ezt a fiút, és mindent meg akarok tenni, hogy boldog legyen mellettem.
- Igen. Pár könyvbe már írtam én is. Alapvetően utálom, ha a könyvek össze vannak firkálva, de itt minden betű a jó ügyet szolgálja. Szerintem sokkal érdemesebb innen tanulni, mert ezekbe a könyvekbe olyanok is benne vannak, amiket nem adnak le órán, de ha a vizsgádba beleírod, sokkal okosabbnak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lassan felemeli a kezeit és ahogy gyakran, amikor feszült, megropogtatja az ujjait. Hazudik, amikor azt mondja, sosem gondolt erre. Sőt.
Nagy családban nőtt fel, születése óta azt látta példának, valójában pedig elképzelni sem tudja, hogy ha valaha ténylegesen megállapodik akár a nő, akár más mellett, három-négynél kevesebb gyereke legyen. Függetlenül attól, hogy ha teheti, ő inkább nem venné ki a részét a csecsemők gondozásában, meg úgy általában a nevelésben: csak legyenek. Ezt kódolták belé. Ezt szeretné.
Mégis csak a száját rágcsálja bizonytalanul, hümmög és bólint egyet. Az, hogy Zója ilyen könnyedén beszél a témáról, bénító rémülettel tölti el, mint tinédzser korában. De nyugtázza. Elfogadja. Talán még el is játszik a gondolattal.
Talán.
Végül kifújja a levegőt.  
   -  Ja. Együnk.
Ezzel zárja le a beszélgetést és lép tovább a konyha irányába. Zója pedig, ráutaló magatartásából kiindulva, követni fogja őt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy tigris is mellette lesz. A döbbenet miatt a koncentrációm csökkent, így a tűzgolyó szertefoszlott. Ha nem érezném az erőt, talán ráfognám arra, hogy Đomcsi bátyó van a lábainál, de lehetetlen. Érdekes, hogy ilyen formája van az elementáljának, és kedvem lenne megkérdezni, hogy miért, meg a képességeit, satöbbi, de inkább befogom a számat, és csak bólintottam. Követtem a terembe, habár beljebb nem igazán merészkedtem, csak az ajtótól pár lépést tettem.
– Üdv tanárnő. –Mert persze a köszönés elmaradt, amit elég későn realizáltam, de legalább megejtettem. – Azt hiszem ehhez totál analfabéta vagyok, szóval… hogy is kéne elkezdeni ezt az egészet? –Valamennyi rémlett belőle, de inkább a tanárnő mutassa meg az elejétől a dolgokat. Akkor csak kis mértékben ba… ronthatom el, nem? Vagy akkor is gáz, ha elrontom? Mindegy, majd ő megmondja. Addig meg tarkót vakarva ácsorogtam mögötte, és figyeltem a tigrisét, ha még ott volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már alig pár nap van hátra az Eridon mega-partijáig és úristen, valami szerelést kell szermányolnom azaz szerezni. Talán meg kellene látogatni egy-két boltot a faluban, esetleg apa... ja nem. Apa nem tudom hol van, se Timi. Akkor marad a falu.
Útközben eszembe jutott, hogy Lazriellhez is el kéne ugrani, mert biztos neki is kell egy-két hülyeség MJ művészellátójából, és ha már Levita, akkor MJ-t is megnézem, hogy bent van-e vagy mehetek Lazzal egyenesen a boltba majd. Útközben a legutóbbi bűbájtan órán felidézett Piroinitio bűbáj a semmiből eszembe jutott és szégyen, nem szégyen én marhára nem emlékeztem a pálca mozdulatra. Na jó, ez nagyon ciki, de egyébként a franc bír ennyi kalimpálást megjegyezni azzal a bottal. Örüljenek, hogy a vizsgákra tisztességesen felkészülök! Igaz, nem túl kimagaslóak az eredményeim és nem is mind saját kútfőből, de mindig átmegyek a vizsgákon. Remélem, idén is sikerülnek majd.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért útközben elő is kaptam a pálcám. A zsebemben pedig volt egy gyűrött pergamendarab, amiről puskáztam a legutóbbi vizsgámon. Kutyagolás közben nem tudtam célozni meg úgy am úgysem csinálni mást, ezért inkább hagytam addig a dolgot, amíg el nem értem a szfinxekhez. Tökre hülyeség, hogy a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni, mert én biztos, hogy nem. Vagy csak béna vagyok.
Amint megérkeztem, ismét előhúztam a pálcám és a pergament -amit természetesen a kezemben tartottam-, koncentrálva igyekeztem eltalálni a papírdarabot. Lendült a pálcám, kimondtam -szerintem helyesen- a bűbájt és puff, nem történt semmi. Na próbáljuk meg még egyszer. Ismét semmi. Harmadjára máshogy lóbáltam a pálcámat és lám, egy nem túl nagy, de egy apróbb parázsszerű tüzecske kilőtt a botból és... mondjuk úgy, nem a kezemben lévő pergament találta el. Olyan értetlen fejjel néztem fel a feltételezett helyre, ahová érkezett, mint borjú az új kapura. Egy füstölő könyvet láttam egy fiú kezei közt. SZENTSÉGES CORGI! Már megint mit csináltam?!
- Hoppácska - jegyeztem meg a nevetést visszafogva, hiszen ekkor realizáltam, hogy egy levitás könyvét sikerült tönkretennem, ez annyira vicces volt, hogy már majdnem felröhögtem kínomban, de próbáltam visszafogni magam és hátrálni, ha netán utánam jönne. Már nem is kerestem Lazriellt, lehet jobb lenne inkább innen elhúzni a csíkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Gondolom az elméleten sikerült átesni, kigondoltad már mi lesz az oltárod? Van itt eszköz, csak rajtad áll, hogyan áll majd össze, hogy lesz könnyű számodra.
Kérdezett rá, miközben leült az egyik babzsákfotelbe Ádámot figyelve. A tigris lassan kezdett beleszokni az új helybe és helyzetbe, nagy mancsaival lassan sétált be, tekintetét végig Ádámon tartva, a fejével előtte is meghajolt picit, majd Liv lábához fekve figyelt. Hát, a nő csak reméli, hogy a diákjai elementálja gyorsabb, lelkesebb és valamivel aktívabb is. Bár nagyon szereti Seraphielt, pontosan ismeri is. Közben az asztalka felé mutat, ahol rengeteg fajta faanyag, törmelék, papír és hamu is található, ami mind-mind az oltár tüzének alapját képezheti. Ráhagyja a fiúra a felfedezést és a válogatást, mit hoz ki belőle. Ő maga segít természetesen, ha szükséges, de tudja, hogy sokkal nagyobb élmény és siker, ha maga küzd meg érte, persze ettől nem biztos hogy szimpatikus lesz a hozzáállása. De instrukciókat persze ad.
- Van amit nehezebb, van amit könnyebb felhevíteni és meggyújtani, az oltár erejéből táplálkozik majd a tiéden kívül az elementál. Ha valami masszívabb az alap, attól ő is az lesz. Egy könnyedebb, lágyabb fa eredményezheti, hogy több plusz energiát kell neked adnod, és az elementál inkább hozzád idomul, egy komolyabb, vulkanikus alapnál kemény munka lesz eléggé felhevíteni, de meghálálja. Az biztos, hogy minden verzióban készülj fel, hogy nagyon kimerítő lesz. Érdemes vegyíteni, hogy ne csak az erőd merüljön közben.
Miután elmagyarázta a kimeneteleket nem volt más hátra, minthogy a lényegi rész előtt is lerántsa a tananyagon kívül is bővebben a leplet. Kicsit megköszörülte a torkát, ha már ennyit beszélt, majd a nagymacskára pillantott, aki ekkor felállt, Ádám mellé lépett és tisztes távolsággal leült, majd a készülő oltárra pillantott. Fejével a fiú vizslatása után egy szárazabb babércsokorra bök. Aminek remek, tartós lángja van, földelempreferenciával pontosan tudja ezt és csak tanácsnak szánja.
- Segíteni akar neked. - Teszi hozzá Liv, majd Ádira hagyva a döntést előredől, a térdeire támaszkodva figyeli a navinés fiút.
- Ha már az oltár áll, elég meleg és nagy lánggal ég, akkor kezdődhet felette a lángok segítségével az elementálod megformálása. Mikor az alak egésznek tűnik neked, valami sajátos módszerrel fel kell ruházd a tulajdonságaival. Én annak idején levelekre írva lebegtettem az alak egészébe. De rajtad áll csak. Mikor ez megvolt, meg kell tartsd, nagyon erősnek kell lenned és koncentráltnak, végül kimondani a képességeit. Ezután érezni fogod, ha eljött a pillanat. Akkor a nevén szólítva őt meg kell jelenjen.
Mire végigér a lassan, és pontosan leírt feladaton az ő szája is kiszáradt így a bekészített poharak egyikét Ádám felé nyújtja, a másikat magához veszi. Nem teljesen átlagos ez így, hiszen Ádáméban kóla van, de a koffein és a cukor is kell most a szervezetnek. Nem kis munka áll előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azon meggyőződése, miszerint minimum a bolondokházába került, egyre inkább csak megerősödött az elmúlt napokban. Az ember azt hinné, hogy egy idő után majd adaptálódik a környezethez, ekkor pedig már nem fognak meglepetést jelenteni a fiatalkorú kismamák, a magatartásproblémákkal küszködő félárvák vagy az elkényeztetett gazdag gyerekek. Elvégre hé, ez a Bagolykő! Éppen ezért talán már annak is a legegyszerűbb délutáni rutinhoz kellene tartoznia, hogy az ember könyvét egy jól(?) irányzott bűbájjal felgyújtják a kezében, miközben ártatlanul csak a klubhelyiségébe szeretne bejutni. Tartozik is, Milán pedig megrökönyödéssel szemléli a közelgő katasztrófát, hiszen a bármiféle odafigyelés nélkül hadonászó Eridonos már messziről is relatíve látványos jelenség, nem hogy közelről.
Mondhatnánk, hogy felkészületlenül éri a dolog, de minden bizonnyal csak azért van még haj a fején, mert egy nyugodt, ám gyors mozdulattal az arca elé kapja a könyvet amikor a lánynak - csodák csodájára - sikerül a bűbája, és mint a Jóisten haragja készül lesújtani Milán pofijára.
- Finite Incantatem! - ejti ki a varázsigét finoman, miközben a könyvet a kezéből a folyosó hideg kövére ejti, ezzel elkerülve, hogy lepörkölődjenek az ujjai. Miután a könyvet marcangoló lángok eloszlanak, felveszi az időközben fekete színt öltött Bájitaltan kötetet, majd még halkan elmormol egy Reparo-t, minek következtében újra régi pompájában tündököl.
Csak ezután veszi a fáradságot, hogy végre szemügyre vegye a vele szemben álló leányzót is, az egzotikus hajszínt látva pedig egy pillanatra még az elítélő arckifejezése is csodálkozásba csap át. De csak egy pillanatra, utána visszaül az arcára, miközben  szóra nyitja a száját.
- Ha szabad érdeklődnöm... Te normális vagy?! - kérdezi szemrehányóan, miközben a válláról leporol egy-két égett papírdarabkát.
- Meg is ölhettél volna - teszi még hozzá, habár a hangja mostanra már nyugodt, nem kifejezetten érzelmes, inkább csak informáló jellegű. Elvégre jobb ha a lány is tudja, mennyire iszonyatosan felelőtlenül viselkedett. Nem azt tanítják meg az első napon amikor az ember pálcát fog a kezében, hogy nem hadonászunk vele össze-vissza, odafigyelés nélkül? Ez nem atomfizika, még egy Eridonosnak is meg kell értenie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mint egy lassított felvétel, ahogy a szemeimmel követtem a parázs röppályáját, az ajkaim is eltátottam egymástól, hiszen ezt nem igazán így terveztem. Amint a sistergő könyvet megpillantottam, illetve alig pár másodperccel később az orromhoz is elért az égett szag, összeszorítottam az ajkaim hirtelen, hogy ne röhögjem arcon a levitást. Jó ég, nem fogom kibírni, mindjárt kijön!
Ő természetesen kiakadt, de hamar rendbe hozta a dolgokat, amiket eltoltam, szóval tényleg nem volt már ott semmi keresnivalóm. Majd maximum küldök egy baglyot Lazrinak, hogy találkozzunk MJ boltjánál és talán holnap visszanézek ide, ha nem esz meg ez a morcos levitás addig.
- Igen! - heves bólogatásba kezdtem, majd a kezeim segítségével fogtam meg a fejem, hogy ne rázzam le a nyakamról- A szobatársaim mind ezt állítják! – érveltem azért még, hogy meggyőzzem, bár az arcán ennek jelét nem igazán láttam. De lehet én nem voltam túl jó emberismerő, sőt... ebben szinte biztos vagyok, mindegy is.
- De nem öltelek meg! Nézzük mindennek a pozitív oldalát, látod, minden derűsebb! Tudod, mindig azt mondom, hogy minden vihart szivárvány követ, neked is így kellene gondolkodnod! - amíg magyaráztam, elég erősen mutogattam, nem mintha felfogás képtelennek néztem volna, de nekem a magyarázás sokkal egyszerűbb volt, ha közben kalimpálhattam a mancsaimmal, ide-oda.
- Szóval ne legyél morci, senki nem halt meg és légy hálás, hogy helyrehozható volt a kár. Ha ez kárpótol, meghívlak valamire Czukorvarázsban! - ajánlottam fel neki a lehetőséget, az édességet mindenki szereti, hátha nála is beválik. Nincs olyan, savanyú ember, aki ne enne meg legalább egyfajta édes valamit, nekem a csokibéka a kedvencem meg a mindenízű drazsé, úúúúúú!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

És nevet. Legszívesebben Milán is elnevetné magát, annyira abszurd az egész helyzet. És egyre csak abszurdabb lesz, amikor megpillantja a lány prefektusi jelvényét. Komoly, hogy így néz ki ebben az iskolában egy felelős pozíciót viselő személy? Tényleg meg kell innen menekülnie valahogy, mielőtt még késő lesz. A lány persze normálisnak tartja magát, minő meglepetés. Önkéntelen grimaszt vesz fel az arca, miközben a lány a helyzet pozitív vonatkozásait kezdi el taglalni - mintha ugyan lennének neki. Bár most, hogy így belegondol... Tekintete újra a lány jelvényére téved, miközben az Eridonos éppen azt fejtegeti, hogy miként tervezi őt kiengesztelni egy süteménnyel, ami ugyan egész megfontolandó ajánlat lehetne, mivel imádja a hasát, de neki most ennél jobb alternatívája akadt.
- Sajnálom, nem vagyok "Az élet szivárványpónik sokasága" - elméletek híve. Navine vagy Eridon? - érdeklődik kissé csípősen, elvégre hogy nem Levitás vagy Rellonos a leányzó, az már most tuti. Levitás már csak azért sem lehet, mert akkor már látta volna korábban. Rellonos pedig... Hát, elég csak ránézni.
- Nem vagyok éhes... - ez persze nagyobb hazugság nem is lehetne, retorikailag azonban szükség van rá a mondandójában, így aztán mégiscsak elsüti. Vagyis hát, pont hogy nem süti és nem is cukorka... Nade félre a rossz viccekkel! Kissé ráncolja a szemöldökeit, láthatóan éppen ezer és egy fogaskerék zakatol a fejében, miközben azon gondolkodik, előálljon-e a farbával a lánynak, vagy inkább hagyja a fenébe az egészet. Majdnem arra jut, hogy ez túl kockázatos... De aztán rájön, hogy azzal sem veszíthet sokat, hogyha kirúgják. Hogy fog Nóri hisztizni, mikor kiderül, hogy Milánt már azelőtt kitették innen, mielőtt ő megérkezett volna! Persze valójában esze ágában sincs kirúgatni magát, de csak kedves testvére felháborodott arckifejezéséért simán megtenné.
- ... viszont ha tényleg jóvá szeretnéd tenni, lenne itt valami más. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sosem voltam a nyugodtgyerekmintaképe, még akkor sem, amikor már tizenévesen be kellene nőnie a fejem lágyának. Természetesen megragadtam a hat-hét esetleg nyolc éves gyerekek energiaszintjénél és komiszságánál. Jó, beismerem, néha azért helyén van az eszem és koromhoz illően gondolkodok, de ne feledd, ott az a szó: NÉHA. Nem figyeltem, hogy a levitás a mellkasomon lévő, büszkén csillogó prefi-bubu jelvényemet sasolta, hiszen én nagyon el voltam foglalva azzal, hogy magyarázzam el neki, miért is kell optimistán gondolkodnia. Jól látta a fiú, valóban az voltam, bár nem azért, mert én voltam a legmegfelelőbb ember, hogy betöltse ezt a tisztséget, csupán ez egy meghatározatlan ideig tartó büntetés. Anno, körülbelül egy éve, amikor Viktorka házvezető volt, túl sok fejfájást okoztam neki és a prefektusoknak, ezért jobbnak látta az egyik akkor lemondó prefi helyére betenni engem. Fúúú, annyit ellenkeztem meg hisztiztem akkoriban, mert még nem voltam tisztában azzal a ténnyel, hogy mivel is jár ez a hatalom. Be kell, hogy valljam: élveztem és még most is élvezem a prefektusosdit. Szegény Sebby, sajnálom, hogy ilyen utódja lett, mint én. No nem baj, legalább én leszek a legviccesebb prefi-bubu a suliban. Haha!
- Pedig, ha szivárványpóni lennél, tuti egyszarvú lennél. Rád nézek és ez a pónifajta jut eszembe, én pegazu… - amikor elhallgatott gyorsan megjegyeztem az iméntit, de nem tudtam befejezni, hisz azonnal faggatni kezdett.
- Mi van? Eridon, olyan eridonos vagyok, mint a huzat! Tavaly például én voltam a ház legeridonosabbja! - kértem ki magamnak sértődötten.
- Te tuti levitás vagy... a könyvből kiindulva! - mint egy dacos gyerek és a hangulat változásai, komolyan mondom, néha nem tudom mi ütött belém, hiszen a lebiggyesztett ajkak hamarosan felfelé görbültek az arcomon.
- Pedig látom a szemeden, hogy kívánod az édességet – itt már vigyorogva incselkedtem vele, hátha felröhög ő is. Nem értettem minek ekkora felhajtás egy poros könyv miatt. Én jó fej voltam és még sütizni is elhívtam volna. De ha nem, hát nem! Több torta marad nekem.
 - Ninncs olyan ember a földön, aki ne kívánná! Nem létezik! - érveltem, de az arcát elnézve inkább befogtam és elhallgattam, közben a pálcámat gondosan belefűztem a szoknyám derekába.
- Micsoda? - hatalmas szemekkel pislogtam rá s úgy figyeltem. Természetesen egy csomó feltételezés megfordult a fejemben, mint cicákat simogatni, rellonosokkal való kitolás, esetleg be kell jutatnom az eridonba mások tudta nélkül. Ha az utóbbi lesz, akkor még azt is megengedem, hogy megsimogassa a kutyámat és talán figyelmeztetem, hogy Lala rókája dilis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Jó érzéssel töltötte el, hogy ismét iskolában lehet, főleg, hogy végre az oktatás másik oldalát erősíti. Már régóta nagy álma volt, hogy taníthasson, bár azt még nem tudja pontosan, hogyan is fog ez kinézni. Csak legyintett egyet magában, gondolván, hogy majd úgyis kitalálja.
Na meg a kastély feltérképezése fontosabb feladatnak tűnt. Ha nem találja meg a tantermeket, még akkor se érne oda időben, ha akarna. 28 év után pedig eljött az a helyzet, amikor valahol nagyon időben akar ott lenni.
A szünet kezdetén már tudta, hogy megkapta az állást, majd a papírmunka elintézése után korlátlan bejárást kapott a kastélyba. Most először használta ezt ki, és kicsit sem meglepő módon azonnal eltévedt. Bár akinek nincs konkrét úti célja, az nem is tud eltévedni, nemde?
Mindenesetre kiszúrt valakit, így nem volt rest közeledni hozzá. Lágyan megfogta a vállát, hogy azért ne hozza rá a szívbajt. Még lábujjhegyre is kellett állnia, hogy elérje, de már megszokta. Ismét elgondolkozott azon, hogy nincs-e törpe a felmenői között, mert neki nagyon gyanús volt az a 157 centi.
- Jó napot. Ön is itt dolgozik? - szólította meg hivatalosan. Csak a profilját látta eleinte, így inkább magázta. Abból kevesebb baja lesz, mintha valakit azonnal letegez, pedig nem kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Fanni szerencséje az, hogy Milán többnyire már nem nagyon figyel a mondandójára, mikor a pónikat, egyszarvúkat és pegazusokat kezdi fejtegetni. Ha az agya nem éppen a saját kis elképzelésein és tervén mélázna éppen, akkor valószínűleg elég csúnya megrökönyödést váltana ki belőle a lány mondandója. Így azonban szerencsére csak nagyon felszínesen jut el az agyáig az Eridonos okfejtése, ez pedig mindkettőjük számára üdvös.
A lány szavainak hitelességében egy pillanatig sem kételkedik, elvégre a heves bizonygatás, amellyel a prefektus igyekszik tudtára adni, hogy mennnnyire nagyon Eridonos, valóban tökéletesen Eridonos jellemre vall. Ezen mosolyog is magában egy jót, ám arca felett hamar átveszi az uralmat egy afféle szkeptikus "Ez most komoly?" pillantás.
- Mert az egyáltalán nem árult el, hogy a Levita klubhelyiségbe igyekszem, right? - a lány láthatóan nem igazán analizálta túl a helyzetet, az már igaz. Ettől függetlenül persze a következtetése helyes, még ha nem is az evidensebbik tényezőből szűrte le azt.
Éppen csak elkapja a lány mondatát, mert már éppen tervezgetné a maga kis ördögi elmeszüleményét tovább, amikor is kissé zavartan kapja fel a tekintetét, mint akit éppen most kaptak rajta valamin.
- Hát persze, de ez nálam az alapbeállítás. Olyan, mintha azt mondanád, kék az ég - mondja, közben pedig egy csintalan, féloldalas mosoly kúszik az arcára.
A lány elkerekedett szemei kissé már-már ijesztő hatást keltenek a fiú számára. Nincsen hozzászokva, hogy ennyire kiüljenek beszélgetőpartnere arcára az érzelmek, és nem is nagyon tud mit kezdeni velük.
- Be kell jutnom a bájitaltan szobába valamelyik este, anélkül, hogy elkapnának. De ha eleve azzal megyek, akinek el kellene kapnia, a probléma meg is oldotta önmagát... - néz a lányra, remélve, hogy nem kell tovább magyaráznia. Elég egyértelmű, hogy mit szeretne.
- Ha eljössz velem, én hívlak meg arra a sütire. - Ennyit simán megér neki, akár többet is, de erről már a lánynak nem kell tudnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyszerűen csak hagytam elsiklani a fülem mellett a megjegyzését arra, hogy miképpen is logikáztam ki azt, hogy ő tulajdonképpen melyik házba tartozik. Hát na, hagyjál, nekem ilyen a logikám!
Láttam, én láttam az arcán, hogy bizony átfutott az agyán, hogy talán nem is olyan hülyeség az a süti! De adta az ártatlant és metaforákban beszélt, amiknek biztos volt értelmük -hiszen levitás volt-, csak én nem értettem. Furcsán is néztem rá, amint a kék eget hozta fel példának, végül megvontam a vállam. Biztos igaza volt abban, amit mondott és inkább nem kötekedtem, mert akárhányszor vitatkoztam Lazriellel, ő nyert. Nem is értem miért, pedig annyira jó érveim voltak, de... földbe döngölt verbálisan, lol. A mosolyra csak egy ügyefogyott vigyor kúszott az arcomra, nem az ijesztőbbik fajta, inkább az a: "Vigyorgokhogynetűnjekannyirahülyének" típus.
Ahogy a tárgyra tért, én elővettem a kíváncsi tekintetemet, s nagyokat pislogva néztem fel rá, vártam, hogy kifejtse, mire is gondolt igazából. Ekkor fogtam fel, hogy amúgy ő tök magas és én sem voltam egy Törpilla, de ő is határozottan magas volt, mint Kolos. Ezért szerettem fiúkkal lógni, végre picinek és törékenynek érezhetem mellettük magamat.
- Áááááhhhhh - magam előtt összefontam a kezem, s az előzőhöz képest egy sokkal magabiztosabb mosoly terült széjjel az arcomon - Hát hallod, a lehető legjobb prefektussal akadtál össze! - halk kuncogás is érezhető a hangomon - Nem lesz nehéz, meg tudjuk oldani, viszont én csak holnap este leszek beosztva járőrözni, ha addig kibírod... - megrebegtettem a pilláimat, tudtam, hogy nincs más választása és nekem is lesz egy muris járőrözésem. Te jó ég, olyanok leszünk, mint Robin Hood és Watson! Ja nem, az más történet. Na mindegy! Ahh, már alig vártam, tök izgi lesz. Igaz a következményekbe bele sem gondoltam, de kit érdekel? Engem már úgy sem vehetnek elő, hiszen ez a rang is egy büntetés volt számomra, akkor meg? A kékség meg… hát ő találta ki az egészet, de ha nagyon úgy van, segítek neki, mert hozott egy kis színt az unalmas, monoton feladatvégzésbe.
- És a legjobb a dologba, sütizni is elviszel! Tudtam, hogy felkeltettem vele a fantáziádat! - már szinte kacarásztam, tőlem zengett a folyosó, még jó, hogy alig jártak arra. Igaza volt Radúznak, olyan voltam, mint egy rózsaszín gumilabda, ami hangosan pattog.
- Amúúúúúúúggy, Fanni vagyok! - odatartottam a bal kezem egy pacsira, mert a kézfogás túúúúúúl formálisnak tűnt és az annyira felnőttes, fúj - Csak gondoltam bemutatkozok, mert nem akartam kőbunkó lenni!- kacsintottam egyet, mert az animékbe ez tök menőn néz ki, bár nem tudom, a való éltben ez a cuki kacsintás mennyire volt cuki. Maximum hülyének néz vagy azt hiszi, belement valami a szemembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Oltár? Azt nem mondták, hogy imádkozni is kell. Ha ezt tudom, bele se vágok a dolgokba, de azt hiszem ezt már túl késő eldönteni, nem? Na mindegy, csak bólintottam egyet, hogy nagyjából megvan a kép, csak ne jöjjön rá, hogy halvány lila gőzöm sincs ahhoz, hogyan is kezdjek neki az egésznek. Még szerencse, hogy a tanerő minden instrukciót elmondott, ami már jó kezdési alapnak, különben egész nap itt dekkoltunk volna. Gondolom van jobb dolga is, meg nekem is lenne még elintéznivalóm, csak ez fontosabb.
Végignéztem az éghető anyagokon, és próbáltam kiválasztani a megfelelőket. Liv elementálja is segített, mert egy ágra bökött. Hálásan mosolyogtam rá, mert nekem nem jutott volna eszembe azt használni, de mivel egy föld elemű „lény” van itt, megbízom a választásában. – Az addig oké, hogy a nevén kell szólítanom, de honnan tudjam én azt? –Ez aztán a felkészült diák… Amíg a válaszra vártam, megittam az italt, amit kaptam, és ha megvolt minden, ami kellett, neki is kezdtem az oltár építésének. Előbb szárazabb, könnyen begyulladó ágakat kerestem, és a papír segítségével meg is gyújtottam őket. Ha ez megvolt, és volt egy stabilabb lángom, akkor jöhettek a nehezebben égő és hevülő dolgok, és az az ág is, amit a tigrancs adott tippnek. Szerettem volna erős lángú oltárt készíteni, és nagyon remélem, hogy sikerült is. Eléggé kimerítő már most, de úgy hiszem, hogy sikerrel jártam. Talán még egy olyan ágat rátettem, amit tippnek kaptam, és befejeztem az építést.
Ezután jött az alak megformálása. Mivel már jól tudtam, hogy milyen alakja lesz, csak a gyakorlati megformálás okozott gondot. Próbáltam minden apró részletre kitérni, mert nem akartam egy elcseszett alakot magam előtt látni. A főnix is szépen kezdett kialakulni, és a tökéletes forma után jött a nehezebb dolog. Oké, hogy arra koncentráltam, hogy egyben maradjon az alak, de a tulajdonságait is el kellett juttatni hozzá. Jobb ötlet nélkül, kisebb tűzgolyókat formáltam a levegőbe, és leírva a tulajdonságait, egyenként juttattam a vázba.
A legnagyobb szerencsém az volt, hogy ültem, különben már rég padlót fogtam volna. Fárasztó, és eléggé nehéz fenntartani az egészet, és még van két szint, amit meg kellene csinálni. A képességeit is át kell gondolnom, hogy biztosan azokkal ruházom-e fel, de mivel nem láttam benne buktatókat, meg jók is, így szépen, érthetően mondtam ki őket. Minden tökéletes, csak nem éreztem, hogy mikor is kellene hívnom. Liv azt mondta, hogy tudni fogom, de egyelőre nem érzek vagy látok semmi jelet. Meg a nevét se tudom, ezért kicsit aggódva néztem a tanerőre, már amennyire volt még lélekjelenlétem. Aztán valami azt sugallta, hogy most kell hívnom, de még mindig nem tudtam, hogy milyen néven. Aztán beugrott, amit még a kezdés előtt kaptam infóként, így a főnixre pillantottam.
– Avienus! –Határozottan csengett a hangom, és nagyon reménykedtem abban, hogy meg is jelenik az elementálom. Ha nem, hát… csak én lehetek olyan béna, hogy képtelen vagyok erre is. Legnagyobb meglepetésemre sikerrel jártam, és a főnix meg is jelent a maga alakjában. – Woah. –Ámultan néztem, ahogyan tartja magát a szárnycsapásokkal, de sokáig nem is tudtam csodálni a lényt. Éreztem, hogy nincs sok erőm itt tartani és tudatlanul is megszakítottam vele a kapcsot. Ő eltűnt, én pedig elterültem a földön. Teljesen kimerültem, csodálom, hogy egyáltalán magamnál vagyok… vagyis nem vagyok, mert a szemeim le is csukódtak. Azt hiszem ezzel meg is vagyok, de az eredményt csak Liv szavai tudják megerősíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha Milánnak kicsit több érzéke volna a nőkhöz (vagy az érzelmekkel rendelkező emberekhez úgy összességében), talán megértené, hogy Fanni zavarában vigyorog annyit. Mivel azonban ez nincsen így, sokkal prózaibb indokot csatol a gesztushoz, ez viszont nem igazán feltételez túl sok jót a lányról, így inkább nem is nagyon emlegetném. Honnan is tudhatná szegény, hogy pontosan azért tűnik hülyének, mert annyit vigyorog, nem pedig fordítva, ahogy azt ő reméli... De a legjobbakkal is megesik, Milánnak pedig pár perc múlva ez már nem is számít annyira. Sokkal fontosabb közös küldetésük van nekik annál.
Ugyan sok a körítés a lényeg mellé, így Milán a mondandó nagy részét nem igazán emészti meg - vagy figyel rá egyáltalán - a lényeg azonban átjön, mint mindig.
- Remek! - vágja rá, miközben egy elégedett vigyor jelenik meg az arcán. Talán az első igazi, őszinte teliszájas vigyorgása, mióta ebben az iskolának nevezett pokolban van. Hihetetlen, de ezt is megértük!
Persze a lány továbbra sem igazán a fontos részeket ragadja meg, és esze ágában sincs megkérdezni vagy ne adj' Isten megkérdőjelezni a fiú szándékait. Helyette inkább a leglényegtelenebb szempontra koncentrál - a sütire. Milánt pedig őszintén lenyűgözi, hogy ennyire kevéssé racionális lények is túlélik ezen a bolygón valahogy.
- Milán - viszonozza a bemutatkozást, és nyújtaná is a kezét a lánynak naiv módon, nade minek! Gumibogyószörp-kisasszonyéknál a sima kézfogás nem dívik, de nem ám! Nyilván szegény lány imidzse pillanatok alatt törne millió darabra és hullana a porba, hogyha csak egyszer is az elvártnak megfelelően viselkedne. Milán gyanakodva méregeti a pacsira tartott kezet, mintha minimum attól tartana, hogy egy láthatatlanná tevő bűbájjal ellátott kézigránátot tartogat neki a lány, ők pedig mindketten levegőbe fognak repülni, amint megérinti a lány tenyerét. Végül is ha azt vesszük, mennyire utál idegenekkel fizikai kontaktust kialakítani, talán nem is tévedünk olyan nagyot. Ha a drámai megfogalmazás mellett döntünk, elmondható, hogy Milán egy része némán sikítva elhalálozik, miközben lenyom egy pacsit a lánynak. Valójában azonban csak abban reménykedik szüntelenül, hogy Fanni végre lenyugszik egy kicsit, lassan ugyanis őszintén kezdi elérni a határt, amikor Milán kénytelen lesz menekülőre fogni.
- Ugyan, ezt a kört már lefutottuk akkor, mikor felgyújtottad a könyvem - jegyzi meg epésen, habár egyáltalán nem bántó szándékkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Liv elmosolyodott a visszakérdésre, majd egy mély levegő után próbálta magát túllendíteni, mielőtt vigyorogva csak megveregetné szerencsétlen vállát, hogy "na, te is a jövő reménysége vagy". Nem szokott kritikus lenni, mikor nem szükséges, vagy esetlegesen negatívan érinti bármelyik gyermekét. Igen, minden tanonc az egy kicsit, hiszen a problémáikkal és erejükkel kel s fekszik. Ezért van itt, ennek szenteli az idejét, ennek ellenére nem lehet mindig csak simogatni a buksijukat, hiszen nem lennének eredmények, fejlődés, nevelés. Ádám esetében, bár rövid ideje dolgoznak együtt, úgy érzékelte kicsit szétszórt gyermek, ennek ellenére tanulékony és érdeklődő, nem gondolta volna sosem, hogy gondja akadhat és még mindig úgy érzi rendben lesz ez, bár semmi esetre sem könnyű a fiúcska dolga. Ezt ő is, és az elementálja is tudják, pont ilyen aggodalommal és óvással figyelnek hát most is.
- Seraphiel, erősítsd meg, kérlek.
Kevesen tudják, de a tanerő elementáljának egyik képessége, hogy bármely elem elemistájáról is legyen szó, de képes számára erőt adni, ha szükséges,
ezzel segíteni, mikor nagy erőfeszítéseket kell tenni. Eredendően csak Livnél tette mindezt, főleg nagy versenyek és megerőltetések után töltődtek fel így, együtt. Ádám mit sem érzékel eleinte belőle, csak azt, hogy még mindig képes kitartani és érzi magában a potenciált. A nagymacska dolga végeztével erőtlenül gazdájához csámborog, fejét leszegi előtte, majd kósza por formájában tovalibben saját világába. Mára ő mindent megtett itt, amiért nagyon hálás neki a nő. Ezek után már szinte pislogás nélkül figyelte a fiút, ahogy lassan teljesen összeáll előtte minden apró részlet. Érezte a hezitálást, össze is préselte ajkait, még várta a reakciót, azonban a név hallatán előbukkant a kis drága. Széles mosollyal figyelte az első pillanatokat, majd a zuhanáskor egy ügyes rúgással a földön hagyott párna Ádám feje alá csusszant. Ennyit tudott tenni, hiszen ha az elemeivel közbenyúl, azzal most inkább zavaró lett volna.
- Nagyon szép munka. Megmaradsz, ugye? - Pillantott felé, közben pedig a patrónusát megidézve üzent Đomcsiért - még jó, hogy tudja kit kell és mivel keresni! -, hogy lenne itt egy csomag a mai napra, amihez ő igazolja a távollétet, de se idő, se erő szegénykét szobáig juttatnia.
A férfi megérkezésével pár szót még váltottak, aztán Ádám fejét megsimogatva, Đominak meg egy puszit adva még megvárta hogy eltávolodjanak, majd ő is elhagyta a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója