Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bár még csak most kezdődött a tanév, de engem már a mai nap hajnali sugarai is a tanulószobában találtak. Ez az utolsó évem, és a tanárok tényleg nem viccelnek: a feladatmennyiséget elnézve lehet, hogy ma kezdtem el a leckeírást, de bizonyosan holnap fogom befejezni. Persze itt van az egész hétvégén, és nem mintha lett volna bármi tervem, de azért nem dob fel a gondolat, hogy újabb aioloszi pillanatokat cseréljek fel könyvek feletti görnyedésre. Ráadásul terveztem Mihaelt is felkeresni, annak ellenére, hogy mindig észlelem a csodálkozó tekinteteket, és már a suttogás is elért hozzám, mert a legtöbben nem értik, hogy mit is akarok a fiútól. Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy zsarol valamivel, vagy megfenyegetett, ami felületesen ismerve a srácot talán nem is tűnhet furcsának, de közelebbről nézve a dolgokat egyenesen ostobaság. Mihaelnek nem hiszem, hogy ilyen messzire kéne mennie ahhoz, hogy megszerezzen magának egy lányt.
Erről eszembe jut néhány diák, akik elég furcsán viselkedtek ma reggel, bár csak néhány pillanatra láttam őket, így alapos megfigyelés híján nem tudtam megfelelő következtetés levonni róluk. Talán néhány rellonos szórakozott megint pár védtelen diáktársával. Ha végzek itt, majd óvatosan, különösebb figyelve kell visszajutnom a klubhelyiségbe, elvégre nem akarok a sorsukra jutni.
Na, mindegy, egyelőre félre az ilyen gondolatokkal, vissza a könyvekhez. Ha idén végezni akarok, és jövőre szeretnék elkezdeni a gyógyítói mestertanonci képzést, akkor meg kell feledkeznem a magánéletemről egy időre, és neki kell állnom komolyan tanulni. Idén elég sok tantárgyat vettem fel, így aztán a vizsgaidőszakom is sűrűbbnek ígérkezik, mint valaha, de, ha év közben rendesen készülök, akkor nem lehet semmi gond. Addig pedig el kell hessegetnem magamtól a rózsaszín álmokat és ködfelhőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Minden figyelmem az előttem heverő könyvnek szentelem, hogy aztán gondolataimat lejegyezhessem a mellette fekvő pergamenre. Egészen jó kis írás fog ebből megszületni, bár, hogy a tanár hogy fogja értékelni, az már más kérdés. Egy pillanatra elmerengek újonnan összeállított órarendem felett, hogy kitaláljam melyik legyen a következő óra, amire készüljek. Talán hamarosan már jóslástan különórám is lesz, ami eddig a legérdekesebb órámnak tűnik idén, természetesen csak a gemmológia után.
Alig kezdek bele egy újabb bekezdés átolvasásába, mikor hallom, hogy nyílik az ajtó. Felnézek és látom belépni egy levitás társamat, aki már ránézésre is annyira boldognak tűnik, mintha pár centivel a föld felett lebegne. Elhúzom a szám, és morgok valamit a szerencsés emberekről, amikor rám köszön.
Egy pillanatra elcsodálkozom a furcsa köszönési módon, majd vállat vonok rá is, meg a válaszra is.
- Semmi különös, tanulok. Veled? Valahogy különösen jókedvűnek tűnsz ma.
Nem jópofizásból kérdezem, tényleg érdekel a válasza, elvégre, ha valami legális szernek köszönheti a csodás hangulatát, lehet, hogy még kérnék is tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

~A tanulás cuki? Te jó ég, ez a lány a fejére eshetett.~ Ez az első gondolatom miután a levitás befejezi a beszédet, na meg a rövid szájtátás. Még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire... hát öhm... azt hiszem, a rózsaszín a megfelelő szó ide. Na, szóval nem láttam még senkit, aki ennyire rózsaszín lett volna.
Kezdem tényleg azt hinni, hogy nem egészen magától ilyen, hanem rásegít valami - talán egy bájital vagy bűbáj - a vidám hangulatra. Néhány hónapja még ennyiben hagytam volna a dolgot, nem érdeklődve az után, hogy mivel sikerült elérnie az édesen nyálas állapotot, de most úgy gondolom, hogy rám is férne egy kis vidámság.
Utolsó mondatából azt merem kivenni, hogy akár segítene is rajtam, persze azt még nem tudhatom, hogy ingyen vagy netán bizonyos pénzösszegért cserébe.
- Érdekesen hangzik, amit mondasz. Mit kéne tennem, ha netán én is szeretnék gondtalan és vidám lenni? - Igyekszem nem kertelni, de azért nem is akarok ajtóstul rontani a házba, mert még a végén itt hagy, és én nem tudom meg a csodaszer receptjét, már, ha létezik ilyen, és nem visznek tévútra a megérzéseim.
A lány mosolya azonban biztató, talán nem csak egy teszt, ami elé a tanárok állítják a tanulástól megfáradt diákokat, akik, ha élnek a lehetőséggel, azonnal az igazgató előtt találják magukat tiltott szerrel való visszaélés miatt. Nem, ennyire nem gonoszak az itteni profok. Legalábbis remélem, hogy csak a paranoiám gondoltatta ezeket velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem értem, hogy gondolja azt, hogy hagyjam, hogy átjárjon a cukiság, ezért még inkább kételkedve nézhetek rá, mint eddig. Őt azonban ez cseppet sem zavarja, helyette inkább hozzám lép, és megpuszil. Annyira ledöbbenek, hogy nem is tiltakozom ellene, pedig egyébként nem hagynám, hogy ismeretlenek, jobban mondva csupán ismerőseim puszilgassanak. Ha barátom lenne, vagy legalábbis valami közelebbi ismerősöm, akkor még elmenne, de így?
Kételyeim és húzódozásom azonban hamarosan szűnni kezd, helyette rózsaszín köd kezd terjeszkedni az elmémben addig, míg el nem foglalja azt teljesen. Gondolataim egyre kevésbé tiszták, viszont minden sokkal szebbnek, jobbnak és mi tagadás cukibbnak tűnik.
Érzem, ahogy arcomra kiül egy vigyor, olyan széles, hogy szinte fáj. Nem is értem, mit keresek egy ilyen szép napon a tanulószobában a könyveim felett görnyedve, amikor lehetnék kint a réten is, ahol lehet ugrándozni, meg pipitért szedni.
- Hát ez nagyon jó - nézek a lányra, akinek köszönhetem ezt az egészen édes érzést, fel is pattanok rögtön és megölelgetem őt, mert egyszeriben annyira, de annyira kedvem lett ölelőzni.
Ez az életérzés csodás. Lehet, hogy terjesztenem kéne? Sok diák van a suliban, akire ráférne egy kis vidámság, és szerintem a tanároknak sem ártana, ha néha rózsaszínben látnák a világot.
- Köszönöm szépen - nevetek jótevőmre, majd könyveimet hátrahagyva elindulok a szobám felé, elvégre a hangulatomhoz sokkal jobban illene néhány rózsaszín ruha. Remélhetőleg nem dobtam még ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Furcsa érzés, hogy az első aeromágus tanoncom a saját unokahúgom és fogadott lányom, de persze ettől még ugyanolyan tanítvány, mint bármelyik másik, csak szokatlan egy kicsit. Persze elméleti órákon tanítottam már, szóval a tanár-diák kapcsolat nem lesz újszerű, de még mindig nagyon nehéz elfogadnom, hogy Runa is elemi mágus, ráadásul a levegő az eleme, ami hozzám is a legközelebb áll. Ennek mondjuk, örülök is, hiszen már azóta várom, hogy aeromágus tanoncom legyen, mióta elkezdtem tanítani, de azért nem gondoltam volna, hogy pont őt kell.
Mindenesetre annak örülök, hogy ott lehettem, mikor először felébredt az eleme, hiszen így nem történt semmi komolyabb baleset. Még időben lecsillapítottam a lányban feléledt szelet, így senki nem sérült meg súlyosabban, és talán Runában sem maradt meg szörnyű emlékként, mikor először találkozott az elemével. Persze az apja egy tuskó, és miatta maradhatott benne rossz érzés, de talán a levegővel kapcsolatban nem gondolkodik negatívan. Nem jó úgy hozzákezdeni a tanuláshoz, hogy fél a saját elemétől, vagy netán gyűlöli azt. Az elementalistáknak fontos a lelki egyensúly, akkor is, ha csak egy elemet irányítanak, hiszen mindkét esetben képesek másokat megsebesíteni az erejükkel akár akaratlanul is.
Runát az elemi mágia teraszán várom, ahonnan majd tovább fogunk menni a levegő elem számára fenntartott részbe. Ott már vár ránk egy aprócska fészekben egy fióka, akit a lánynak szánok. Mint tavaly, ebben az évben is felkerestem egy ismerősömet, aki elemi mágikus lényeket tenyészt, illetve eladásukkal foglalkozik. Ő most is szívesen segített nekem, így hát az idei újoncok is kaphatnak egy-egy segítő lényt, aki erejük kibontakoztatásában tud szerepet játszani, valamit természetesen mentális egészségük fenntartásának feladatában is részt tudnak venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

1. gyakorlati óra – Ádám

Futólépésben közeledik az elemi mágia terasza felé, mert sokáig elhúzódott, hogy beadja a kisnyulának, Riának a vitamincseppeket. Elég gyöngécske volt mostanában a nyuszi, így elvitte az állatkereskedésbe és adtak egy fiolányi délcegítőt, hogy naponta kétszer itasson meg vele három-négy cseppet. Persze Riát lefogni külön művészet, így aztán picit később robbant ki a Levita tornyából, mint számolta. A folyosókon most is nyargal (elesett az elsőn és felnyalta a padlót egy szúrós szemű, krinolinos hölgy képe előtt), kissé kifulladva fékez le a másodikon található kis melléklépcső előtt. Óvatosabb, nyugodtabb léptekkel indul neki, de mire felér, nem hogy lecsillapodott volna, csak még jobban rágcsálja a szája szélét. Nem volt valami nyugodt vagy boldog esemény elemének felbukkanása, de ettől függetlenül örül neki, hogy van még egy közös benne és Ádámban. Az, hogy ezután az egyetlen megmaradt szülőjét valószínűleg pár évig nem fogja viszontlátni, nem zavarja különösebben, hiszen az apja eddig sem állt túl közel a szívéhez és ezután sem fog.
Ahogy felérkezik a teraszra, Ádám már várja, az ő torkában pedig fokozódik a gombóc sűrű fohászok közepette, hogy csak el ne szúrjon valamit. Jó, elsőre senki nem vár tornádót tőle nyilván, de szerencsétlenkedni sem akarna, márpedig a gyakorlati tárgyak nem feltétlen tartoznak az erősségei közé  (lásd: repüléstan) .
- Szia. Elnézést a késésért, volt egy kis fennakadás. – rögtön szabadkozással kezdeni az órát nem túl szerencsés, de a folytatásban majd kezét-lábát törve koncentrál és  mivel már jól bejáratva működik közöttük a tanár-diák viszony, azon fog igyekezni, hogy Ádám minden utasítását a lehető legpontosabban hajtsa végre.
- Mit... fogunk ma csinálni? - nem kicsit bizonytalan a dolog elképzelésében. Olvasott már relatíve szép kis mennyiségű irodalmat az elméleti elemi mágiához, de a gyakorlatot sosem tudta elképzelni. Járjon esőtáncot? Idézzen ködöt? Esetleg röpítse egy tornádóval a levegőbe ezt a kupolát? Azért Ádám biztosan nem dicsérné meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sikerül sok mindent megmutatnom a lánynak, élvezem az órát, de érzem, hogy lassan ideje befejezni, hiszen ez az ő első gyakorlata, nem kéne egyből nagyon megterhelni. Persze azért még van hátra egy feladat, de már azt is le fogom rövidíteni, nem szeretném, ha megerőltetné magát, és a gyengélkedőn kötne ki. A kérdése azonban érdekes, rögtön válaszolok is rá.
- Alapjában véve minden lény a hozzá leginkább illő elemhez tartozik. A szárazföldi állatok többsége a fölhöz, míg a vízben élők a víz elemhez. A repülni képes állatoknak a levegő a megfelelő elem. Tüzesnek leginkább a forró helyeken, vulkáni területeken élő állatokat tekintjük, mint például a sivatagi rókát. A lényeket is hasonlóan kell besorolni, de az elemi mágiával élő, vagyis egy vagy több elemet irányítani képes bestiák más rendszerben vannak, elemük nem függ az élőhelyüktől. Például a sárkányrókáknak van egy olyan fajtája, ami nem a föld, hanem a tűz elemmel kompatibilis. Ezeket érdemes megtanulni külön, mert sajnos semmiféle általános tulajdonság nem található, ami alapján könnyű lenne eldönteni, hogy melyik az elemük. Szóval minden elemi mágikus lényt tekinthetünk kivételnek.
A magyarázat után elmondok pár gyakorlatot neki, amit később egyedül is végezhet, sőt kell is neki, ha képzett elementalista akar lenni. Ezután végre rátérek a magra, amit már korábban elültettünk. Látom Ashleyn, hogy nagyon igyekszik, de koncentrációja valamiért nem az igazi. Valószínűleg túl sok feladatot adtam ma már neki, és hiába igyekszik. Ezt végigondolva megpróbálom röviden lezárni az órát, de megvilágítom neki az esetlegesen felmerülő hibákat is.
- Abban az esetben, amikor egy magot próbálsz növekedésre bírni, fontos, hogy semmi más ne járjon a fejedben. Ilyenkor valójában a környezet természetes működését befolyásoljuk, mintha arra akarnánk rávenni egy gyereket, hogy gyorsabban szülessen meg. A növények mind élőlények, és minél több időt töltesz majd az elemed gyakorlásával, annál inkább látni fogod, hogy nekik is van személyiségük, sőt gondolataik. A későbbi években kommunikálni is meg fogsz tanulni velük, de, ha nagyon igyekszel, bizonyos gondolatmintákat, halvány érzéseket most is közvetíthetsz feléjük.
Gondolataimat visszairányítom a saját aprócska növényemre, amiben érzésem szerint már elég sok energia gyűlt össze ahhoz, hogy megindulhasson a növekedés. Elképzelem a gyökeret eresztő, hajtásával az égre törő palántát, majd szép lassan elemelem az ujjam a földtől. Ott, ahol korábban csatlakoztam a talajhoz, megjelenik egy aprócska zöld levél és egy picinyke szár. Ahogy húzom felfelé a kezem, olyan mintha a növény menne utána, követné a mozgást: egyre hosszabb szárán egyre nagyobb levelek jelennek meg, míg végül lilás pirosas virágokat hoz.
- Mi csak eddig tudunk tenni bármit is, ezután a méhek, a szél és egyéb növényi szaporodást segítő dolgok és lények következnek. Szeretném, ha ezt később még megpróbálnád, és mondjuk jövőre az első óránkra behoznád a növényt, hogy megmutasd fejlődött, és még mindig él. - Szavaimat tetteim követik, előveszek egy cserepet, majd mágiámmal kiemelem azt a darabka földet, amiben az Ashley által elültetett mag is van, és beleejtem a tárolóba. - Nagyon figyelj arra, hogy ne akarj túl sok energiát belevinni, mert ez a te saját életenergiád, elemi mágikus erőd, ami persze idővel visszatöltődik, de, ha túlságosan is lemeríted magad, annak következményei lesznek.
Felállok, leporolom a ruhám, majd a kezemet nyújtom a lánynak, és segítek neki, ha elfogadja. Lassan kifelé indulok a föld elemű helyiségből, hogy áttérjek a központi térbe, természetesen Ashleyvel együtt.
- A mai órára ennyi elég volt, szerintem többet is teljesítettél, mint, amit eredetileg terveztem. Nagyon ügyes vagy, úgy érzem, gyorsan fogunk tudni haladni. Ha bármi kérdésed lenne, kérlek, tedd fel! Oh, és kérnék egy nevet, amit ráírhatok a lény anyakönyvezési papírjaira. Tudod, ezeket nyilvántartják, hiszen kevés mágus tud velük úgy bánni, mint az elementalisták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az időm nagy részét manapság az elemi mágia teraszán töltöm, hol elméleti, hol gyakorlati órát tartva, esetleg szorgalmikat javítva, vagy egyszerűen csak meditálva, erőmet próbálgatva, frissítgetve. Most éppen Ginniet várom, hiszen megbeszélt időpontunk van egy gyakorlati órára, ahol a hydromágus lánnyal elkezdjük az utolsó év anyagát.
A mai napon sokkal nehezebb feladatot fogok adni neki, mint valaha, elvégre elkezdem megtanítani neki azt, hogyan irányíthatja a folyadékot élőlényekben. Ennek segítségével képes lesz természetesen mozgatni, irányítani is őket. Úgy gondolom, hogy először növényekkel fogunk kísérletezni, aztán majd áttérhetünk a kisebb állatokra, míg végül akár egy emberen is megpróbálhatja, aki természetesen én leszek, és nem egy véletlenszerűen a folyosóról beszólított diák.
De addig is, míg megérkezik, kisebb gyakorlatokkal múlatom az időt. A fejem felett lévő indákat mozgatom, próbálok belőlük értelmes szavakat kanyarítani, aztán mondatokat, de végül valami mindig összekuszálódik. Valójában nem igazán szeretem akaratuk ellenére irányítani az élő szervezeteket, épp ezért a tananyagnak és az idézésnek ez a része nem igazán a kedvencem, de ahhoz, hogy Ginnie a későbbiekben magabiztosan tudja használni az erejét, muszáj, hogy ezzel a témával is foglalkozzunk, és hát megvan ennek a technikának is a maga helye és alkalmazási területe.
Ezen kívül lassan el kell kezdenem felkészíteni a végzős tanoncaimat a vizsgára, ami szintén nem lesz egy könnyű mulatság, mármint nekik átmenni rajta. Azon a napon számot kell adniuk a tudásukról, és bizonyítaniuk kell, hogy magabiztosan bánnak elemükkel, tudnak róla mindent, ami elvárható egy képzett elementalistától. Ez azonban nem csak arról szól, hogy mennyit gyakoroltak az évek során, vagy milyen ügyesen formálják elemüket, itt nagyon fontos a pillanatnyi lelkiállapot is. Ha valaki nagyon izgul, nem lesz képes azokra a dolgokra, amiket egy kevésbé nyomasztó helyzetben bármikor megcsinált. Ennél a vizsgánál a lelki felkészülésre sokkal nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni. Na, de persze addig még van egy egész évünk, ami alatt még sok mindent meg kell tanítanom a lányoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Unokahúgom késik egy keveset, már éppen el is indulnék, hogy megnézzem, merre jár, amikor megérkezik a terembe. Az arcán látom, hogy aggódik, és ez egyelőre nem túl jó jel. Persze mások is szoktak félni az első órájuk előtt, de Runában több bizonytalanságot érzek, és kevesebb izgatottságot, ami azonban az újakban mindig jó sok van. Általában inkább az a jellemző, hogy nagyon akarják a dolgokat, de közben félnek, hogy nem fog sikerülni, ezért aztán nem is jön össze. De, ha valakiből hiányzik a jóleső, örömteli érzés, hogy az elemükkel foglalkozhatnak, és az ilyesfajta izgalomnak is híján vannak, akkor annak nem sokszor van jó vége.
- Szia, semmi gond, most még utoljára megbocsátom - kacsintok rá, majd mellé lépek és összeborzolom a haját. Tudom, hogy a tanár-diák kapcsolat nem lehet ennyire bizalmas, de nem vagyok képes teljesen kitörölni a fejemből azt, hogy Runát saját lányomként szeretem. Ha ezzel a kis érintéssel megnyugtathatom, akkor megteszem, függetlenül attól, hogy egy oktató ilyet nem igazán csinálna.
- Először is beszélgetni fogunk - mosolygok rá. Eddig még egyik diákkal sem kezdtem azzal az évet, hogy az eleméről beszélgettem vele, bár természetesen az órák során szóba jött, de nem ez volt a fő vonal, ami mentén elindultam. Most azonban úgy érzem, először a bizonytalanságát kell megszüntetnem, de legalábbis mérsékelnem.
- Kérlek, kövess a másik terembe! - mondom, majd átsétálok a levegő eleműek részébe, ahol már vár ránk egy cseppnyi csipogó állatka. Úgy gondolom, hogy az apró, édes lények a legtöbb emberre nyugtatóan hatnak, ezért ez a másik tervem a beszélgetés mellett.
Kezembe veszem az apró madarat, majd megkérem Runát, hogy tartsa a kezeit úgy, mintha fészket formázna belőlük, majd tenyereibe helyezem a jégfőnixet. A kismadár felnéz a lányra, alig született meg egy hete, de szemei máris bölcsességet tükröznek. Szárnyait próbálgatja, fejét forgatja, de láthatóan jól érzi magát az emberi melegben.
- Ő egy jégfőnix. Érzi rajtad a levegő elemet, ezért már alapból jobban kedvel, mint egy sima varázslót. Kérlek, hogy az óra végéig nevezd el, mert fontos lenne a papírjaihoz! Ő ugyanis mostantól a tiéd, neked kell vigyáznod rá. A gondozásáról találsz anyagot a harmadikos tankönyvben, de, ha kérdésed van, hozzám is nyugodtan fordulhatsz. Most pedig, szerintem üljünk le.
A levegő elem helyisége üres, a falakat is csupán néhány lyuk díszíti, melyekből véletlenszerűen kisebb szélfuvallatok szállnak felénk.
- Szeretném, ha elmondanád, hogyan képzeled el az elemed, illetve, hogy mit gondolsz róla.
Nagyon fontos, hogy az ember érezze, hogy az eleme a saját varázsereje része, hozzá tartozik, és nem egy különálló dolog, például egy szörny, aki megpróbál uralkodni rajta. Sokan, akik elveszítik egyszer a kontrollt az erejük felett, később elkezdenek félni tőle, megszemélyesítik, mintha az nem is tőlük függene, hanem valami más, akarattal rendelkező dolog lenne, ami képes őket irányítani. Sokkal egyszerűbb ezt gondolni, és áldozatnak lenni, mint beletörődni, hogy saját magunk voltunk gyengék.
Nem félek attól, hogy Runánál ez a helyzet, annyira azért nem volt durva az a jelenet, de attól tartok, hogy esetleg elkezdődött ez a folyamat, és, hogy talán már most sem szívesen nyúl az eleméhez. Meg fogom ezt tudni, amint hallom a véleményét az elemi mágikus erejéről és a levegő elemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Talán túl nyilvánvaló az aggodalma állatkája iránt, pedig lélekben nagyon várta az első gyakorlati óráját. Mióta kiderült, hogy ő is elemi mágus és bekerült a tanoncok közé, egészen újfajta izgalom kerítette hatalmába; olyan távlatokat lát megnyílni, amik eddig rejtőzködtek, fantáziájában és lelkében feloldotta az eddigi földhözragadtságát. Leírhatatlanul tetszett neki az újdonság érzése, csak most ezt nem tudja kellőképpen kifejezni Ria miatti aggodalma miatt. Ezt illene majd elmagyarázni Ádámnak is, meg lehet, meglátszik, hogy mióta belépett a terasz légterébe, növekvőben van kellemes izgalma, igaz, csak lassacskán teszi félre kisállat tulajdonosi érzéseit. Ádám közvetlensége megkönnyebbülést vált ki belőle, ahogy a gesztus is, amivel megnyitja az órát. Érzi belőle, hogy nem kell majd görcsölnie az egészséges mértéken túl, és hogy nincsenek irreális elvárások tanára felől. Igen, itt és most tanár-diák minőségben állnak egymás előtt és ezt már nagyon régen leszögezték, egészen pontosan, mióta felvette nagybátyja tantárgyát még tavaly.
- Rendben. – bólintással jelzi, hogy megértette, és megindul Ádám után a másik helyiség felé, a levegő termébe. Ha beszélgetni fognak első alkalommal, azzal biztosan nem lesz gond. Beszélni, elméletet, gondolatot fűzni tud, ezt egész bizonyossággal állíthatja. A terem bejáratánál már megüti a fülét az apró csipogó hang, de egyelőre nem tudja hova pakolni, csak mikor megpillantja a jégfőnixet, kezd el olvadozni a kicsi szíve már első ránézésre. Kimondhatatlanul aranyos és a szívét elárasztó meleg érzés arról árulkodik, hogy első látásra megkedvelte a kis csipogó tollast. Kezeiből fészket formál, ahogy azt tanára kérte, így egy pillanat múlva már testközelből érezheti a csöppnyi jószágot és annak lüktető életét az ujjain. Hihetetlenül gyönyörűnek látja (fogjuk ezt az újkeletű állatszeretetére), a mosoly meg jön magától ajkaira. Érzi, hogy máris kedveli a kis lényt.
- Tényleg? Ez ... biztos? Az enyém? – még egyszer lepislog a jégfőnixre, de annak okos szemeiben megerősítést vél látni, hogy nincs itt semmi hiba, mostantól társak lesznek ők ketten. – Mindenképpen szólok, ha nem boldogulunk valamivel. Igaz? – a megerősítő kérdést újdonsült társához intézi nevetésre álló szájjal. Elég hamar feloldódott a hangulata, ami azt illeti. Újabban szerencsére csak az igazán nagy dolgokon áll meg görcsölni.
Nos, mivel a kis jégfőnix viszonylag biztos helyen van a kezei között (úgy fogja, mintha üvegből volna a madárka), követi Ádámot és leül a mutatott helyre ölébe helyezve kis társát is. Ideje lesz munkához látni, és ilyen környezetben talán nem okoz majd problémát a motiváció- ez a nagy tér és a szellők járása-kelése a határtalan szabadság érzetével lepi meg felerősítvén a buzgalmát, hogy még többet megtudjon a levegőről és annak használatáról. Egy pillanatra el is kalandozott ebben a gondolatmenetben, de Ádám kérdése visszarángatja a földre: ránéz a nagybátyjára, pislog kettőt, majd megejt egy mély sóhajt és lehunyja szemeit, úgy töpreng, mit válaszolhatna.
- Számomra... – Kezd bele kicsit tétován a válaszba, majd újbóli szusszantás után ismét nekifut a válasznak. – Számomra a levegő olyan, mint egy korty víz. Ha hiányozna, én sem élnék túl sokáig, ami persze logikusan, hiszen oxigénre szükségünk van. – Felnyitja a szemeit és tekintetét ráirányítja az egyik lyukra, amiből épp süvítés hangjai illegnek alá hozzájuk.
- Ha formát kell adnom neki, olyan, mint egy fátyol, ami körbevesz, de nem ér hozzám. Mindig ott van, ezt most már érzem, azt hiszem, és ez jó érzéssel tölt el. Beburkol. Hogy is mondjam? Úgy érzem, segített rajtam már azzal is, hogy előjött, mert átszakított bizonyos gátakat. Szóval, ha érzésekkel is leírhatom, akkor gyengéd, játékos... hm... nem is, gyűjtőszóval sokszínű. Igen, bármilyen érzés leírhatná, annyira tág. Az elemem maga a szabadság, lerázta a földhözragadtságom és ennek örülök. – Végre ismét Ádámra irányítja tekintetét, a kis jégfőnix fejét pedig megcirógatja. Vajon így kellene éreznie? Ilyen az eleme? Ilyennek kellene látnia? Ő csak elmondta, amit érez, de majd kiderül a továbbiakban, jó-e ez így vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A levegő elem termének közepén lebegek törökülésben. Lezárt szemhéjam mögött képek váltják egymást, rendszerezem gondolataimat, átfésülöm emlékeimet, és közben vizsgálom magam, elemeim egyensúlyát, lelki békém meglétét. Mióta kibékültünk Temivel nem igazán kell félnem attól, hogy nem leszek képes irányítani az elemeket, de ettől függetlenül még nagyon fontosnak tartom az önvizsgálatot, és, hogy hetente egyszer elmélyülten gondolkozzak.
Két tenyerem felemelem, majd köztük kisebb vihart idézek, magam köré pedig egy lassabb, keringő szellőt. Minél többféle idézést csinálok egyszerre, annál nehezebb fenntartani a formájukat, de minél többet gyakorlom, annál jobban fog menni, én pedig szeretem egyre kijjebb tolni a határaimat. A két korábbi szélfajta mellé megidézek egy széllényt. A széllények ugyanolyan levegőidézések, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy az idéző által meghatározott formájuk általában valamilyen állatalak, és bizonyos határok között képesek maguktól mozogni, dönteni. Természetesen ezek a széllények is erős koncentrációt igényelnek az elemi mágustól, de valójában elég csak a formájukat fenntartani.
Az én farkas lényem megjelenik előttem, majd elkezd körbe-körbe szaladgálni a teremben. Mikor megpróbálom megidézni a negyedik szelet, ami egy virágillatú lágy légmozgás lenne, hirtelen eltűnik a széllény, és a körülöttem lengedező szellő mozgása is akadozni kezd. Egy sóhajjal megszüntetem mindegyiket, úgy látszik ma sem sikerült egyszerre négy különböző szélfajtát irányítani.
Ezeknek az elmélyült gyakorlásoknak az időpontját mindig próbálom úgy időzíteni, hogy senki ne zavarhasson meg közben, de ebben sosem lehetek teljesen biztos, hiszen nekem nincs a kastélyban szobám, így hát a diákok többsége ebben a tanteremben tud csak fellelni, probléma pedig bármikor adódhat. Most is abba kell hagynom a csöndes levitálást, mert egy idegesnek ható lányhangot vélek hallani. Óvatosan leereszkedem a földre, majd felkelek, hogy utánanézhessek annak, mégis mi lehet a lány problémája.
- Szia! Engem keresel talán? - szólok hozzá, amint kilépek a levegő elem termének kapuján. Nem emlékszem rá, hogy tanítottam volna, de az is előfordulhat, hogy csak idén vette fel a tárgyat. Az újak közül még nem sok diáknak sikerült megjegyeznem az arcát és a nevét.
- Megtudhatnám, hogy mi a gond? - Kissé felvont szemöldökkel, érdeklődve tekintek a fekete hajú lányra, kíváncsian várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Apai öröm tölti el a szívem, mikor látom Runa mosolyát, és gondolatban vállon is veregetem magam, amiért a kis lénnyel kezdtem el a mai óránkat. Valahogy eszembe sem jutott, hogy netán ne kedvelnék meg egymást.
- Igen, mostantól ő a tiéd - bólintok rá a kérdésekre, amiket majdhogynem költőinek is vehetnék, hiszen már egyértelművé tettem, hogy a kis jégmadarat unokahúgomnak szánom. - Természetesen nagyon kell vigyáznod rá, főleg azért, mert még nem tud repülni. Innentől kezdve te leszel a családja. A jégfőnixek nagyon ragaszkodó lények, akik szeretik az állandóságot, ezért egész életükben csak egy emberhez képesek kötődni. Nem ritka, hogy gazdájuk halála után nem akarnak tovább élni. Persze ezt a köteléket először ki kell alakítani, de nem gondolom, hogy ezzel probléma lenne.
A madárral kapcsolatos teendőket majd később részletezem, egyelőre sokkal fontosabb kérdéseim vannak a lányhoz, aki igyekszik azokat megválaszolni. Hallgatom őt, és szavai megnyugvással töltenek el, hiszen azokból kiderül, hogy nem utálja az elemét, nem fél a széltől, sőt valamiféle védelemnek tekinti. Miután befejezi a beszédet, rám néz, és látom a tekintetén, hogy vár valamit, talán megerősítést, hogy jól gondolja-e, de erre nem lehet ilyen egyszerűen felelni.
- Ebben a kérdésre nincs jó vagy rossz válasz. Mindenki másmilyennek látja, érzi az elemét, talán épp azért, amiért sok más téren sem egyezik az emberek véleménye. Ahogy egy absztrakt festménybe minden egyes szemlélő mást lát bele, így az elemek megítélése is használónként változik. Persze azért vannak közös pontok, mint például a levegőnél a szabadság érzése. Sokan nem is tudják ezt a helyén kezelni. Én például csak néhány évvel voltam idősebb nálad, amikor meg voltam győződve róla, hogy bármit megtehetek, amit akarok, hiszen még repülni is képes vagyok. Mit nekem szabályok, törvények vagy büntetés? A világ királyának gondoltam magam, és el kellett telnie jó néhány évnek, mire benőtt a fejem lágya, és rájöttem, hogy mindez baromság. Persze nekem mind a négy elem ott volt, de a levegő egyértelműen a legszabadabb mindközül, és talán épp ezért meggondolatlanságra sarkall. Arra, hogy szárnyalj, mert csak akkor érzed, hogy igazán élsz, amikor a fellegekben vagy, és körülvesz az éltető elem.
Kicsit elhallgatok, egészen belefeledkezem gondolataimba, majdhogynem elbambulok, mikor rájövök, hogy éppen órát kéne tartanom, és nem a múltamon merengeni.
- Megbocsáss! - rázom meg a fejem, és ezzel verem ki belőle az utolsó emlékfoszlányokat is. - Amit elmondtam az, az, ahogyan én látom az elememet, illetve annak csupán egy része. Az alapján, amit te meséltél, valamiféle védelemként képzelheted el. Úgy jellemezted, hogy körbevesz, beburkol, mindig ott van veled, de ez jó érzés. Ebből úgy gondolom, hogy próbáljunk meg először egy légpajzsot létrehozni. Erre sok esetben szükséged lehet, és akár esernyő helyett is lehet használni - kacsintok rá Runára, majd szemléltetésbe kezdek.
- Add egy kicsit a kezed! - nyúlok fogadott lányom jobb kezéért, és, ha megkapom, tenyerembe veszem és elkezdek varázsolni. Egy egyszerű, kezdetleges légpajzsot vonok a kezeink köré, hogy érezze, milyen is ez. Csuklómnál enyhe csiklandozó érzést kelt a folyamatosan kavargó szél, ami kialakít egy gömböt, aminek belsejében nem mozdul a levegő.
- Minél erősebb a pajzs annál többféle hatás ellen hasznos. Igazából annyit kell tenned, hogy megpróbálsz szelet idomítani, ami egy gömbforma mentén folyamatosan áramlik. Azért fontos, hogy mozogjon, mert így hárítja el a kívülről jövő hatásokat, például az esőcseppeket vagy egy fizikális támadást. Kérlek, most próbálj meg a madár köré vonni egy kicsi, de erős pajzsot! Nem gond, ha nem sikerül elsőre, azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk.
Elengedem Runa kezét, hogy szabadon használja a végtagjait, ha úgy érzi, szüksége van rá. A tanoncok kezdetben szívesen használják a kezüket, bizonyos mozdulatokkal könnyebb fókuszálni a számukra, később pedig elég csak gondolniuk rá, hogy mit tennének, úgy is működni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám - 1. gyakorlati óra

Az aprócska jégfőnix egy csapásra helyrerázza a hangulatát, mi több, felfokozódik a természetes tettvágya, érzi buzogni magában az elemi kipróbálása iránti szándékot. Már most olyan pozitívan viszonyul a töpszli madárkához, hogy kétség sem fér hozzá, nagyon vigyáz majd rá a jövőben és mindent meg fog adni neki, amire csak szüksége lesz. Ádám szavait is ennek tükrében hallgatja és próbálja megjegyezni szinte szóról szóra az információkat. Ő sem gondolja, hogy problémás lenne az összeszokásuk, főleg, hogy már most tudja, partner viszonyt szeretne elsősorban kialakítani a kismadárral, nem valamiféle tulajdonos-tulaj köteléket. Buzgón bólogat a mondottak végén, mi több, még meg is cirógatja a kis csöppség feje búbját nagy óvatossággal, mintha jelezné neki, hogy mindent betart majd vele kapcsolatban, ami a Nagy Könyvben meg van írva.
Ezek után Ádám jónak látja, ha tisztázzák, ő, Runa hogyan is képzeli el az elemét. Igyekszik a lehető legpontosabban körbeírni érzéseit és elképzeléseit, s a végén magának megállapítja, hogy nem hazudott és nem is ferdített egyetlen ponton sem, csak a színtiszta, általa valósnak vélt tényállást festette le szavakban. Ettől még némi megerősítést vagy cáfolást várván tekint nagybátyjára, s az nem is késik a válaszadással. Az egész persze nem jó válasz/rossz válasz sémán alapul, így nem meglepő Ádám kifejtése, de rendkívül hasznosnak tudja be, hogy megismerheti a nagybátyja nézőpontját és tapasztalatait.
- Igen, azt hiszem, védelmező erőként látom. – bólint rá egyetértően a hallottakra némi töprengést követően. A légpajzs pont illik a képbe defenzív mivoltjából kiindulva, ráadásul ő maga mivel nem egy erőszakos, destruktív jellemű lány, kapóra jön, ha erős védekező mechanizmust tud kiépíteni eleme segítségével. Több, mint készséges lendülettel áll fel Ádámot követve, majd leteszi előbbi helyére a pöttöm jószágot és tanára elé lép. A kérésnek megfelelően kinyújtja és Ádám tenyereibe ejti saját jobbját, de érzékeit erősebb koncentrációra állítja, hogy véletlenül se maradjon le semmiről. Csuklóját ő is érzi a csiklandozó fuvallatot, de körülöttük nem mozog a levegő, mármint a gömb belsejében. Ettől még a halk szélfúvást hallani, ami a gömb perifériáját nyaldossa; innen tudja, hogy létrejött a pajzs, még ha szabad szemmel nem is látható. Megfigyeléseit igyekszik percre pontosan elraktározni, de nem görcsöl, feszeng, hogy mindent tökéletesen vissza tudjon adni. Úgyis utána fog olvasni az írásos jegyzeteknek a levegő uralóiról és azok technikáiról, s mindaz szó szerint belevésődik a koponyájába.
- Lenne egy kérdésem. – mielőtt még megpróbálna bármiféle varázslatot a kis csöpi körül, biztosra szeretne menni, hogy nem okoz balesetet az első megmozdulásával. Elvégre csak odavágta a falhoz a kedves apukáját, mikor előjött az eleme és még egy olyan balszerencsés jelenetet nem szeretne.
- A gömböt elképzelem Lala... azt hiszem ez lesz a neve. Szóval elképzelem Lala körül a gömböt és az elemem utasítom, hogy kövesse a formáját? – egyelőre kicsit tágnak érzi az egész témát, mármint persze, érezte hogyan hozta létre az előbb Ádám a pajzsot, de a mechanizmusát annyira alaposan szeretné megismerni, amennyire csak lehet, hogy ne rontsa el. Amennyiben kapott egy helyeslést vagy kijavítást, odalép a madárkához és leguggol elé. Két kezével úgy tesz, mintha egy láthatatlan gömböt fognak meg Lala körül; szemeit lehunyja próbálja kiüríteni az elméjét és csak a szelet megérezni, elkapni. Azonban egyelőre hiába kapaszkodik belé, a fuvallatok össze-vissza szállnak inkább körülötte, semmint a madárka körül gömb formájában.
- Hogyan... Hogyan tudom idomítani a szelet? Mármint mivel lehet elérni, hogy azt tegye, amit szeretnék tőle? – lehet, ostobán hangzik a kérdése, de inkább most kérdez, mint hogy később megbánja. Szemei kipattannak és tekintete Ádámra irányul arra az időre, míg ezt megvitatják.