Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Csendben telt az út, ami egy kicsit zavart, de így legalább végiggondolhattam a dolgokat. Ő lesz a második. Most akkor tényleg egy tanárral bújok ágyba másodszor? Olyan furcsa belegondolni. Ő pedig nem is tudja, hogy semmi tapasztalat és semmi rutin nincs mögöttem. Eddig nagy volt a szám, de most valahogy esetlennek érzem magam. A játszadozás mindig is nagyon ment, de mikor komolyra fordultak a dolgok, kihátráltam. Ezt most nem tehetem meg, már nem, ugyanis villámgyorsan kerülünk a bizonyos házba. Mikor megérkezünk akkor alaposan körbetekintek, majd annyit fűzök, hozzá, hogy „Ejha!”, ezzel jelezve, hogy szép kis házikó. Mire észhez térek egy pezsgő landol a kezemben, amit fénysebességgel húzok le, abban reménykedve, hogy ez majd csillapítja az izgalmam. A gyomromban furcsa érzés volt, olyan, mint mikor nagyon ideges vagyok. Szívverésem az egekbe szökött, ami olyan hangos, hogy hallani is lehet, nem csak én érzem. Vagyis én azt hiszem. Mikor a férfi hozzám ér behunyom szemeim és csak élvezem, de közben azon jár az agyam, hogy mit is kellene most tennem, vajon mit is vár el tőlem. Tudom mit, csak nem tudom, hogy jussunk el odáig. Most mondjam meg neki, hogy teljesen vakon vagyok? Kizárt! Előbb ugrok ki az ablakon! Kinyitottam szemem, majd a karjaimat a férfi nyaka köré fontam. Gyengéden csókoltam meg, kiélvezve minden másodpercet. A csók végén óvatosan alsó ajkába harapok, majd ellépek tőle. A pezsgősüveg után nyúlok és töltök még egy pohárral magamnak. Ezt már lassan kortyolgatom el talán. Sétálni kezdek a szobában, mint alaposan végigmérve, végül lehuppanok a kanapéra. - Hát nem ilyen elegáns házhoz öltöztem. Előbb is szólhattál volna, hogy csípjem ki magam. Úgy sokkal gyönyörűbb lennék. – idéztem fel az előbb elhangzottakat. - El tudnék itt időzni többször is úgy érzem. -közlöm, majd fejemet hátrahajtom a támlára.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Elmosolyodom a hallottakon. Szeretem mikor dicsérnek, de ki ne szeretné? Azt, hogy jól csókolok nagyon is jól tudom, de mindig jó hallani. Az, hogy meztelenül szeretne látni, eléggé egyértelmű volt, és végül nem is reagálok rá semmit. Minek? Mikor felsőmet elkezdi felfelé húzni nyelek egy nagyot, melyet egy sóhaj követ, mikor apró puszikat ad a hasamra. Jól eső érzés, közben pedig furcsa is, mivel sose kaptam puszikat oda. Azonban mikor megállapítja, hogy a hasizmom nagyon is rendben van, felnevetek. - Én mondtam… - közlöm nevetés közben – Csak nem hittél nekem, mert játszottad az eszedet. – úgy gondolom, ha már itt vagyok nála és valószínűleg elég közeli kapcsolatot fogunk kialakítani, akkor megengedhetem magamnak ezt a stílust. Ha meg nem tetszik neki, akkor így járt. Sajnos vagy nem sajnos, de felvágták a nyelvem. Aztán a helyett, hogy lassan haladnánk, valami felvezetéssel vagy valami, ő azonnal a lényegre tér. Fújok egy nagyot, majd feltornázom magam törökülésbe. - Fürdőruha? Hány nőt dugtál már meg itt? Például az ágyban, vagy a jakuzziban, vagy esetleg ezen a kanapén? – kérdem, majd felpattanok az ülőalkalmatosságról. Lehúzom a pohár pezsgőt, majd a poharat leteszem a bárpultra. - Mesélj, hogy szokott általában zajlani a dolog? Ide hozod a nőt, majd töltesz neki egy pohár behűtött pezsgőt. Tegyük fel, hogy utána felhúzza a szexi fürdőruhát, amit őrizgetsz a szekrényben, vagy meztelenül bemásztok a jakuzziba. Mi a következő napirendi pont? – felvezetem az eddig történteket, majd érdeklődve várom a folytatást. Nekidőlök a pultnak, majd összefont karokkal várom a folytatást,
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Tisztában vagyok azzal, hogy azt mondja, amit szerinte hallani akar ilyenkor egy nő. De én nem vagyok buta tyúk, mint az eddigiek, akiket ide hozott, vagy akiket jól megdugott. Nevetek az elhangzottakon, mivel képtelen vagyok komolyan venni. Különleges, többször… hazugság az összes, de ezzel részben nincs semmi baj. Tipikusan olyan pasi áll velem szemben, akinek a lényeg a mennyiség és nem a minőség. Vajon hányszor kapott már el mindenféle betegséget az alkalmi partnereitől? Az biztos, hogyha eljutunk a szexig, akkor gumi nélkül be nem teszi. Oda lép hozzám a pulthoz és tölt még egy pohárral, melybe csak belekortyolok, majd lerakom. Színpadiasan oldalra biccentett fejjel nézek rá, mikor magyarázza, hogy tudok visszajutni a kiindulási pontra, közben pedig erőteljesen bólogatok. Eszem ágában sincs visszamenni. Nem azért jöttem ide, hogy most meghátráljak. Pláne nem úgy, hogy én juttattam idáig a dolgokat, én kezdtem ki vele, és én akarok lefeküdni egy tanárral. Ő volt a legszimpatikusabb egyébként, majd a lehetőség belepottyant az ölembe. -Nyugi, nem megyek sehova. – duruzsolom, majd hagyom, hogy magához húzzon és fülemmel játszadozzon. Mikor kissé eltávolodik tőlem felülök a pultra, majd közelebb húzom magamhoz. Megcsókolom, közben pedig elkezdem levenni róla a felsőjét. Először a pulóvert, majd a pólót is, ha hagyja, és ugyan már miért ne hagyná? Ajkammal átvándorolok a füléhez, majd a nyakához, közben pedig kezemmel célirányosan a férfiasságát veszem célba. Először csak a nadrágján keresztül kezdem el „simogatni”. - Mit szeretnél, mit csináljak? - suttogom. Mivel bizonytalan vagyok az egyébként nem létező tudásomban, így egyszerűbb, ha ő irányít, amire ezzel próbálom rávezetni.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Várffy gyorsan megszabadítja magát az nadrágjától és az alsónadrágjától is, így pedig face to face kerülök legféltettebb kincsével, vagy nevezzük bárhogy is. A méreteket nem vesézném ki, pedig tudnám. Lehet, hogy nem feküdtem le még a fél világgal, de azért nem az övé a második pénisz, amivel eddig találkoztam. Szerencsére. Amikor közli velem, hogy rámarkolhatok újabb nevetés tör ki belőlem. Sajnálom, de én az ilyen kijelentéseket nem tudom komolyan venni, így általában jól elszórakoztatom magam rajtuk. Lehetséges, hogy ez másoknak éppen bántó vagy sértő, de ez van, ezt kell szeretni. Ne mondjanak ilyeneket, akkor nem fogom könnyesre nevetni magam. Másodsorban ezekre nem is nagyon tudok mit reagálni ezen kívül. Mit mondjak neki? Óóóó, minden vágyam a pálcád markolászása volt? Hazudnék. Meg szerintem ez egyébként is gáz. Végül azért a kérésnek eleget téve gyengéden kényeztetni kezdtem, közben pedig lemásztam a pultról. Az események igen felgyorsultak menet közben, mivel hamarosan rajtam sincs túl sok ruhanemű. Meg is feledkezem a foltjaimról. Élvezem, ahogy csókokkal borítja be testem elég sok részét, hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Érzem, hogy pulzusom egyre szaporább, egyre többet sóhajtozom, ahogy forrósodik a helyzet. Várffy azonban csak mondja és mondja a magáét. - Jesszus, fogd már be! – fordulok hirtelen felé, majd mutató ujjamat a szájára tapasztom rövid időre. Apró csókokkal kezdek el a nyakától lefelé haladni, végül az utolsót péniszére kapja, melyet ezután gyengéden megmarkolok, majd be is kapom. Fejemet előre hátra kezdem mozgatni, miközben erőteljesen érződik, a férfi eléggé élvezi a dolgot, mivel férfiassága egyre keményebb. Nem időzök el túlzottan sokat odalent. Felállok, majd néhány gyors mozdulattal megszabadulok a még rajtam lévő ruhadaraboktól, utána megragadom a kezét és húzni kezdem magam után a kanapé felé.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Élvezem, ahogy a Várffy kényeztet, melynek következményeként olykor hangosan felnyögök, főleg akkor, mikor két lábam közé ér. Egy ideig hagyom, hogy elidőzzön odalent, de sajnos hamar ráunok. Jó-jó, de azért hosszú időn keresztül unalmas. Már Denisnél is megmutatkozott, hogy egye-egy pózzal vagy dologgal nem lehet hosszú ideig lekötni, szeretni fogom vagy szeretem a változatosságot. Szóval mikor már úgy éreztem, elég ebből, óvatosan elkezdtem „ellökni” a fejét. Ha rám néz, akkor ujjammal közelebb intem magamhoz, és ha feljebb tornázza magát, akkor megcsókolom. - Lassacskán lehet nem ártana valamit felhúznod, nem gondolod? És nem, nem ruhára gondolok. – Abban biztos lehet, hogy ha nincs nála óvszer, akkor itt és most vége a bulinak. Ahogy már egyszer végigvezettem a dolgot, sok nővel volt, sok szart összeszedhetett, ezekből pedig köszönöm, de én nem kérek. Denisnél kicsit meggondolatlan voltam, mivel ott csak menet közben kapcsoltam, pedig azt suttogják, hogy ő sem veti meg az élvezeteket. Sőt! Kérdően és várakozóan nézek a tanerőre, akire valószínűleg többet nem fogok tudni úgy nézni, mint eddig. Vajon ezek után képes leszek a szemébe nézni? Mi lesz ha kiderül? Nagy volt a szám, hogy akkor izgalmasabb lenne, ha ott lenne mögötte a lebukás veszélye, de azért na. Bár ha kirúgják, akkor azt csak és kizárólag magának köszönheti. Senki nem mondta, hogy a farka vezesse az esze helyett.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Kissé megszeppenve veszem el tőle az óvszert, majd letépem a kis zacskó tetejét, hogy ki tudjam belőle venni. Eléggé zavarban vagyok, mivel még sosem csináltam ilyet, sosem kellett még óvszert felhúznom senki farkára. Múltkor Denis megoldotta egyedül, így most abból tudok meríteni, amit ott láttam. Felhelyezem, majd magamban elmondok egy imát, hogy jó legyen. Nem lenne túl vicces, ha esetleg lecsúszna és bennem maradna, vagy elszakadna, vagy ilyesmi. Aztán végre eljutunk a fő műsorhoz. Nem mondom, hogy nem jó érzés, de közben ott van az is, hogy eléggé kellemetlen. Nem fáj annyira, mert hazudnék, ha az mondanám, de azért nem a legfelemelőbb érzés, amit eddig éreztem. Felnyögök, de még én sem tudom eldönteni, hogy az élvezettől vagy pedig a fájdalomtól. Esélyes, hogy kettő elegye tört most fel belőlem. Hagyom, hogy tegye, amit tenni szeretne, miközben próbálom élvezni a dolgot. Ami egyébként úgy eléggé nehéz, hogy közben azon vagyok, ne látsszon arcomon, hogy nem túl jóleső érzés. Feszültség levezetésként körmeimet hátába mélyesztem és akarva akaratlanul végighúzom rajta. Szerencsére nincsenek hosszú körmeim, de az eléggé esélyes, hogy nyomot fog hagyni maga után. Mikor felgyorsít belőlem egy újabb nyögés tör fel, mely már inkább az elégedettségé, mint a fájdalomé. Hátam kissé megfeszül, fejemet hátra feszítem. Karjaim közben testem mellé csúsztak, így most a kanapét markolom. Nem nézek rá, csak csukott szemmel hol élvezem, hol pedig elviselem a dolgot. Kurva lennék most ezért? Lehet. Érdekel? Nem!
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
My teacher...
Nem nézek rá, nem megy valami miatt. Csak akkor nyitom ki szemeimet, mikor érzem, hogy leáll, majd egy-két ügyes mozdulattal helyet cserélünk. Meglepődöm és ez az arcomra is kiül pár pillanatra. De mivel múltkor is egész jó volt felül lenni, így nem jövök zavarba. Nagyjából kihúzom magam, kezeimmel Várffy mellkasán támaszkodom meg, majd fel-le kezdek mozogni. Közben egyszer csak bekattan, hogy mi van, ha azt várja, hogy én is elmenjek. Ezt most még halott ügynek gondolom, de akkor mi legyen? Közöljem vele, hogy ezt engedje el, vagy játsszam el? Komoly vita zajlik le a fejemben, hogy melyik legyen, de végül arra jutok, hogy nem nézzük meg, hogy mennyire vagyok ügyes színész. Egyre erőteljesebb nyögések törnek fel belőlem, a tempó is egyre gyorsabb, és furcsa mód én is egyre jobban élvezem. Előre hajolok, megcsókolom. A csók hosszú és szenvedélyes a maga módján. Igyekszem elérni, hogy ő élvezze, emiatt mindent megteszek amit csak tudok, ami egyébként nem sok. Gyors és lassú tempót váltogatom, hol egy rövid időre abbahagyom. Igyekszem minél inkább felpöckölni az erogén zónáit, de nem tudom, hogy ezt mennyire csinálom jól. Jó? Nem jó? Erre mind az ő reakciói adnak választ, amiből talán kiderül, de sose lehet tudni. Mi van ha csak megjátssza, hogy élvezi? Vajon szólna, ha nem jó amit csinálok? Kicsit frusztrál a dolog, hogy őszinte legyek. Lehet nulla tapasztalattal nem kellett volna mindjárt vele folytatni a tanulást. Lehet rossz döntést hoztam?
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Budapesten összesodort az élet jó pár férfivel, akik közül sokakkal gyorsan rájöttünk arra, hogy nem egymást keressük, de voltak olyanok, akikkel egy egész jó viszony alakult. Aztán volt Kornél. Hát igen, ő volt az, akire azt hittem, ő az a bizonyos Nagy Ő. Az elején minden szép és jó volt. De elég gyorsan kiderült, hogy nem csak én vagyok neki, hanem mellettem még másik két lány. Teljesen hülyét csináltam belőlem, megalázva, becsapva és kínosan éreztem magam. Szóval gyorsan véget is vetettem a dolognak, majd kis időre visszatértem Bogolyfalvára, amit szintén nem kellett volna. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez elmúlt időbe csak olyan dolgokat tettem, amit nem kellett volna és amiket megbántam. De újra itt vagyok Budapesten, amit annyira nagyon szeretek. Első dolgom az volt, hogy felkerestem a tanáromat, majd egy napig ki se jöttem a műteremből. Csak festettem é festettem. Ez az új szenvedélyem, aminek ha csak tudok szentelek. A másik ilyen a motorozás, ami mellett bekattant újra, hogy meg kéne tanulni autót vezetni. Szóval a bekattanás után mindjárt fel is keresem Nicot, akivel egy randin ismerkedtünk, majd a kapcsolat helyett barátság lett belőle. Mivel neki van autója… sok, így megkértem, tanítson meg az alapokra, amibe furcsa mód bele is ment. Szóval ma motorra pattantam és meg se álltam a megbeszélt helyig. Ő már ott várt, pedig annyira nem késtem sokat, csak 5 percet. A bukósisak levétele és a hajszerkezet belövése után, egy széles mosolyt küldtem felé. Minden alkalommal mikor látom, újra és újra megállapítom, hogy eléggé szemrevaló példány. De hát nem jött össze, ami meg nem megy, azt nem szabad erőltetni. Közelebb lépkedtem hozzá, majd jobb karomat kissé nyaka köré „fontam”, majd egy cuppanós puszit nyomtam arcára. - Ciao! Felkészültél a rettegésre? – kérdem tőle egy kisebb kuncogás kíséretében, majd lemászok róla és hátrébb lépek picit, hogy szemügyre vegyem a verdát. - Hmmm.. bátor vagy, hogy ezzel az autóval szeretnél tanítani. Nem volt valami régebbi? Olcsóbb? Vagy ennyire jól megy, hogy tök mindegy, mit húzok meg vagy éppen török össze? – kérdő tekintettel pislogok rá. Fő az optimizmus!
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Jót nevetek Nico válaszán, miszerint nem lehet felkészülni a rettegésre. Kicsit félek egyébként és a félelem meg az izgalom is hallatszik a nevetésben. Feszült vagyok, mivel még sose vezettem autót, sőt még a vezetői oldalon se ültem soha. Senki nem mondott még el semmit az autókról, vezetésről. Azt tudom, hogy van benne egy kormány, váltó, kuplung, gáz és fék, ja meg tükrök. Elvileg ezek a legfontosabbak. Sajnos mellettem nem volt egy apa, aki tanítson, egyébként meg ő sem vezetett inkább ivott. A kettő együtt meg annyira nem buli elvileg. Hallgatom Nico magyarázatát az autóválasztás kapcsán, majd összefonom magam előtt a karjaimat, oldalra biccentem fejem, végül méregetni kezdem az előttem állót. - Te figyi, hány autótok van nektek? – kérdem teljes egyszerűséggel, de közben az kattog a fejemben, hogy vajon mennyi és milyenek, illetve, hogy akkor Nico vajon gazdag. Ránézésre igen, meg van egyéb okokból is sejtésem róla, de ki még sose lett mondta, hogy ő egyébként atomgazdag vagy ilyesmi. Nem mintha ez bármit is befolyásolna egyébként. Csak barátok vagyunk, így ha az is, annak semmi előnyét nem fogom élvezni. Bár azt a fejembe vettem, hogy egyszer meghívatom magam hazájába. Sose voltam még Olaszországba, de mindig is vonzott. A felszólításra beülök az autóba, majd a lábam előtt elterülő pedálokat kezdem vizsgálni. Ezt művelem egészen addig, míg Nico be nem ül mellém, majd megkapom az első feladatot. - Tessék?! – nézek rá bután és némi pánikkal tekintetemben – Azt hittem te fogsz nekem elmagyarázni mindent. Őszintén szólva fogalmam sincs…
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Nagyon figyelek, mikor elkezdi sorolni a pedálokat, majd mondogatni kezdem magamban, amolyan magolás címszóval, hogy kuplung, fák, gáz kuplung, fék, gáz. A sebváltó az eddig is megvolt, így azt nem kell memorizálni. - Oké, akkor tehát ez a kuplung, ez a fék és a gáz. A fék és a gáz eléggé egyértelmű, hogy mire van, na de a kuplung. Szóval annak mi is a szerepe? – nézek kérdőn a mellettem ülőre. Egyébként nem vagyok ennyire vakon, nyilván ültem már autóban, láttam másokat vezeti, de valamiért olyan jól esik, hogy Nico így odafigyel rám és próbál a sz*rból várat építeni. Szóval inkább adom picit a butácskát, aztán majd még kirívóbb lesz, ha nagyon gyorsan fog menni a tanulás. Bőszen bólogatok mikor magyarázza a sebváltó használatát. - Vettem főnök! Szóval akkor kuplung benyom… – ekkor rálépek a kuplungra – majd egybe tesszük íííígy. Azt hiszem ez eddig pipa. Mi a következő napirendi pont? – kérdem Nicora pillantva. Ha jól láttam, akkor most kell nyomni a gázt, aztán akkor el fog indulni a kocsi. De volt ott valami más is még a másik lábbal. Talán fel kell engedni a kuplungot?! Mivel nem szeretnék teljesen hülyét csinálni magamból, így ezeket inkább magamban gondolom, aztán majd meghalljuk mit mond Nico. - Mióta van egyébként jogsid? Meg őőőő hány éves is vagy? – tudom, hogy a kor témát már azon a bizonyos randin kitárgyaltuk, de sajnos elfelejtettem. De valamiért erős a késztetés, hogy megtudjam a mellettem ülő pasi korát. Hátha van valami barátnő félém, aki jó lenne neki. Bár amit sikerült leszűrnöm az az, hogy eléggé nagyon az elvárásai a jövendőbeliét illetően. Sose fog így egyébként senkit sem találni magának, ami miatt kicsit sajnálom csórit. De most pont én legyek az, aki erről felvilágosítja?! Mégis hogy jövök én ahhoz?! Sehogy.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Nagyon koncentrálok arra, amit Nico mond, s közben végig lelkesen bólogatok. Ha most tényleg megtanulok vezetni, akkor kipipálhatok egy újabb dolgot a bakancslistámról. Mennyire király lenne! A gondolataimban már egy cabrioban száguldok a naplementében, miközben üvölt a zene és dús hajamba tép a szél. Még a hideg is végigfut a hátamon ettől, jaj csak tartanánk már ott. Bár a cabriot meg is kell venni, ami nem kevés pénz, szóval nagy eséllyel ez csak álom marad. Azért közben az információkat is felfogom és rögzítem, majd kissé be is parázok. Ennyi mindenre figyelni és csinálni, hogy az Istenben lehet?! Én erre képtelen vagyok úgy érzem. Kuplung még benyomva, de közben már nyomni kell a gázt, meg sebességet is kell váltani menet közben. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezután jön majd még az index, tükör, stb. Jesszus! Mire vállalkoztam én?!!?!?!?! Némi pánik ül ki arcomra, tekintetemből sugárzik, hogy fosok tőle, bár még az autót be sem indítottuk. Aztán a figyelmemet némileg eltereli, hogy Nico 30 éves. Egy évet ráhibáztam, mivel csak 29-nek gondoltam. - Hát jó tudni, hogy mekkora rutin van az mögött az ember mögött, aki tanítani próbál. Meg úgy egyébként is érdekelt, hogy mekkora a korkülönbség köztünk. – megvonom vállam, majd tekintetem Nicoról az útra terelődik. - Na csapassuk. Az egy már megvan, de ahhoz, hogy elinduljunk nem ártana beindítani a gépjárművet. – már nyúlok is a kulcshoz, amit meg is fogok, majd újra Nicora pillantok. - Vagy esetleg van még valami amit tudnom kell? – egy széles mosoly jelenik meg arcomon, némi könyörgő tekintettel, hogy ne mondd, hogy van még tovább is. Ez is már RENGETEG!
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Egy nyugodt, átlagos kis napnak indult, amikor is semmi dolgom nem akadt, így két kerékre pattantam. Általában úti cél nélkül indulok el, csak minél távolabb szeretnék kerülni a várostól, csak menni a semmibe. Csak létezni, nem gondolkodni. Egy, már jól ismert úton haladtam, ahol ez előtt már jó párszor megfordultam, igaz talán kissé gyorsabban, mint kellett volna. Aztán egyik bekötőútról kikanyarodott elém egy autó, akinek sofőrje elmondása szerint ő nem vett észre engem, pedig eléggé rikító színe van a kis drágámnak. Én pedig már nem tudtam megállni, csak húztam a féket, aztán egy nagy csattanás, én elrepültem át az autó felett, ki a főút közepére. Szerencsére azonnal elveszítettem az eszméletem. A következő kép amire rémlik egy műtő plafonja, az érzés pedig az elviselhetetlen fájdalom. Ekkor valamit az arcomra tettek és újra se kép se hang. Egy nap múlva tértem magamhoz az istopályban, ahova apám áthozatott. Ma már egy fokkal jobban vagyok, itt nagyjából csodát tettek vele, bár azt mondták, hogy pár hét fekvés és pihenés, illetve fájdalmak várnak rám, míg minden csontom a helyére nem kerül. Tudok magamról és a külvilágról is, felfogom az információkat, csak kicsit lassabban, mint egyébként, gondolom ez az erős fájdalomcsillapító oka. A nap legnagyobb részében csak alszom, mást igazán nem is tudnék csinálni. Most is félálomban vagyok, de érzem, hogy valaki motoszkál idebent. Fáj a fény is, így a szemeimet nem akarom kinyitni, de valami belső kis hang üvölt velem, hogy nézzem meg ki az. Hogy miért? Mert ha orvos vagy ápoló jön, ők mindig beszélgetnek vagy legalább köszönnek. De a mostani alak csak csendben besomfordált. Hunyorogni kezdek és próbálok ráfókuszálni az alakra, ami lassacskán kiélesedik. Egy fiú az. Férfinek erős túlzás lenne mondani… Összeráncolom homlokom. A mellettem lévő ágyhoz lép, ahol a szobatársam van éppen kiütve. Próbálok megszólalni de nem akar hang kijönni a torkomon. Megköszörülök. - Mostanában nem fog felébredni, durván kicsapták a hiszti rohamai miatt… - tudom, hogy hozzátartozónak nem illik szidni a rokont, de ez a nő valami botrány. 0-24 van valami problémája, szerintem ha tehetné még hiszti közben a földhöz is vágná magát. Szóval az ápolók leoffolták. - Te vagy a férjjelölt? – kérdem tőle, mivel eddig még nem találkoztam egy látogatójával sem. – Ja egyébként, kössz a virágot, nem kellett volna…- egy gyenge mosoly kúszik arcomra, ami amilyen gyorsan jött, úgy távozik is.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Ha lenne erőm, akkor bólintottam volna a fiú kérdésére, de helyette annyi csúszott ki a számon, hogy aha. Hunyorgok mivel a szemem még nem szokta meg az istopály nem túl frankó fényeit. Kissé homályos minden, de egyre jobban sikerül ráfókuszálnom a srácra. A válaszát hallva azonban erőtlenül ráncolom össze a homlokom. Úgy valahogy?! Ez meg már milyen válasz. Eddig a szobatársamtól csak azt hallgattam, hogy ő mennyire szerelmes, mennyire tökéletesen megvannak, hogy hamarosan esküvő, majd után négy gyereket is szeretne. Többek között az is párszor meg lett említve, hogy a férjjelölt igen csak gazdag és módos család sarja. Azonban az előttem álló srác nem tűnik gazdag család pici fiának. De ennek ellenére nem adtam tudtára, hogy valami bűzlik, hanem tovább kommunikáltam vele, aminek az eredménye egy csokor virág lett. Cuki! Igaz én csak viccnek szántam, de végül a kezemben landolt a csokor, ami elképesztően szép volt, az illatáról pedig már ne is beszéljünk. Őszintén szólva meglepődöm, mikor odaadja, de még kevésbé kapok szikrát, mikor közli velem, hogy én nem láttam őt. Tessék?! - Állj meg különben megnyomom a nővérhívót! –szólok rá erőtlenül de határozottan. Kezemmel a kis készülék felé nyúlok, mellyel oda tudom hívni magamhoz valamelyik ápolót. Hüvelyk ujjam a piros gomb felett időzik, és addig ott is marad, amíg a kismadár nem csiripel. – Hallgatlak! Nem ma jöttem le a falvédőről még annak ellenére sem, hogy eléggé rottyon vagyok. Nem megy neked ez a betörésdi… Mit akartál tőle? - kérdem majd szinte észrevehetetlenül, de fejemmel a nő felé biccentek. Tuti nem tőlem akart valamit, mivel semmi nincs itt. Egy bontatlan üveg narancslé áll az ágy mellett. Még apa hozta, de mivel eléggé sokszor ki vagyok ütve – bár talán már kevesebbszer – illetve folyamatosan kapom az infúziót, így még hozzá se nyúltam. A másik amit még le tudna nyúlni tőlem, egy félig megcsócsált kis kifli, de ha az kell neki, akkor viheti Isten hírével.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
o u t f i tHárom nap. Három nap szabadság, amit távol töltök Bogolyfalvától, a kocsmától, és az ismerősöktől. Szeretek a csárdában dolgozni, de mikor egyhuzamban nyomok le 13-14 napot, akkor azért jól esik egy kis pihenés. Szóval vázoltam a helyzetet Nikonak, majd péntek reggel nyakamba vettem az országot és lezötyögtem Pécsre. Nem ez az első ilyen alkalom, így már rutinosan rángattam át az Árkádon a bőröndömet, majd szálltam fel a helyjáratra, ami elvitt egészen Ivettékig. Ivett az egyetlen barátnőm, akivel még anno Budapesten ismerkedtem meg. Együtt dolgoztunk és sok együtt legürizett éjszaka után szinte elválaszthatatlanok lettünk. Két évvel idősebb nálam, így kicsit olyan nővér szerepet is betölt az életemben. Ő még utánam egy rövid ideig ott maradt Budapesten, de végül elege lett a nagyvárosból és hazaköltözött Pécsre. A menetrend általában mindig ugyan az, csak egy-egy program változik. Legutóbb szombaton délután az állatkertben kötöttünk ki, máskor meg csak a Király utcában ücsörögtünk valamelyik vendéglátó egységben és beszélgettünk. Egy azonban mindig fix, az pedig az EstCafé, mivel Ivett ott dolgozik, nem mintha ezt annyira bánnám. Ő előbb elment, mivel össze kellett készülniük, így én a megadott instrukciók alapján tettem amit kellett. Pár órával később komótos léptekkel, jobbomban egy nem égő cigivel lépkedek le a lépcsőn. Már vannak egy páran, illetve most kissé feltorlódott a sor, szóval a lépcsőn megállva, a "korláton" támaszkodva nézem a „tömeget”. Őszintén szólva keresek valakit, aki nem akkora gyökér, mint én, és elhozta magával az öngyújtóját… Lehet nem kellett volna egyedül meginnom egy üveg pezsgőt és akkor nem felejtem el. Hamar ki is szúrom a delikvenst, akinek kezében ott izzik a cigaretta. Immár kissé határozottabb léptekkel indulok el felé, majd előtte megállva felmutatom a kezemben lévő cigit. - Kaphatok tüzet? - kérdem . - Egyébként tudsz róla, hogy marha jól nézel ki? - hirtelen kissé lever a víz. Én ezt most tényleg kimondtam hangosan? Pedig csak gondolni szerettem volna… Azt hiszem nem kellene több alkoholt innom.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
o u t f i tNem hiszem el, hogy ezt most tényleg kimondtam… Baszki dünnyögöm magamban, majd lehajtom fejem és szabad kezemmel homlokomhoz nyúlok, így kissé eltakarva arcom, ami nagy valószínűséggel kipirult. Ennek ellenére egy széles vigyor jelenik meg arcomon és harsányan ugyan, de felkuncogok. Csak akkor emelem fel fejem, mikor hallom az öngyújtó kattanását. Számhoz emelem a cigit, majd a tűz fölé tartom. Végre izzani kezd a vége. Jó mélyet szívok, majd hátradöntöm fejem és az ég felé kifújom a füstöt. Mikor újra a srácra nézek egy széles mosoly terül el újra arcomon. - Valamit vagy csináljunk rendesen vagy sehogy… –vonom meg vállaim, majd figyelem az előttem álló reakcióját. Egy „hangos mosolyt” ejtek meg, mikor cseppet sem finomkodva mér végig. Újra beleszívok a cigibe. - De ahogy hallom nem csak én adtam ma tudtodra, hogy nem vagy éppen rossz konstrukció. - fejemmel az éppen befelé lépkedő kisebb csoport felé biccentek, akik már a lépcsőtől azzal voltak elfoglalva, hogy mennyire hű. Mivel mögöttük lépkedtem, így minden szavukat hallottam, melyeket szemforgatás is kísért. - Ha visszamész, akkor vigyázz majd magadra, mert az egyikük lestipistoppolt, hogy pontosan idézzek tőle. Többször elhangzott a szájából, hogy ma az ágyadban fog landolni. - a mondat után újra beleszívok a cigibe. Olyan jól esik, mivel már több, mint fél órája cipeltem a kezemben, át a városon. - Hogy csinálod? – kérdem, és igazából nem várok rá választ, de azért marha kíváncsi vagyok, mivel váltja ezt ki a nőkbőlperlányokból. Nekem se szokott csak úgy kicsúszni a számon az, ami az előbb elhangzott.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
o u t f i tHát igen, bölcsességemet már csak szerénységem múlja felül. Továbbra is méreget, igaz csak módjával, én meg már nem tudom ezt mire vélni. Van valami a kabátomon? Elszakadt a harisnyám? Koszos a ruhám? Lepillantok és elkezdem vizsgálgatni öltözékemet, de semmit nem látok rajta. Mondjuk simán lehet, hogy azon akadt fent, mennyire nyáriasan vagyok öltözve, pedig ha tudná, hogy ez a harisnya milyen csodákra képes. Néha van előnye, ha az ember lányának vannak olyan ismerősei, akik használni is tudják a varázserejüket. Igaz ennek ellenére nem izzadok vagy ilyesmi, sőt ha még sokáig fogok kint dekkolni, akkor lehet befagy a hátsóm. A gondolatmenet végén ismét beleszívok a cigibe. A srác reakcióiban érzek némi beképzeltséget, aminek nyilván értem az okát, de azért na… Mikor az ajtó felé néz, én újra csak beleszívok a cigibe. Látszik rajta, hogy élvezi a szitut, mármint, hogy ő van a középpontban, hogy a lányok vele szeretnék összegyűrni a lepedőt. Válaszán ismét kissé felnevetek. - Hát a stoppolás az szent és sérthetetlen… - egy huncutkás mosolyt küldök felé. Következő megnyilvánulására csak egy szemforgatás a válaszom. Cöh.. - Lássuk… - kacsintok rá, majd a következő kérdésére nemes egyszerűséggel válaszolok. - Vodka narancs, nagy vodkával, rostos naranccsal. - az egyik kedvencem. Mondjuk nincs 5 perce még, hogy elhatároztam, ma már nem iszok többet, de hát ember tervez… Újra beleszívok a cigibe és várok a bemutatóra. Bal kezemet keresztbe teszem testem előtt, jobbomat pedig behajlítom és közel emelem arcomhoz. Újabb slukk, majd oldala biccentett fejjel figyelem a történéseket.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
o u t f i tHa nem látom és ne hallom, akkor nem hiszem el. Ha az az áll leesős fajta lennék, akkor most hangos koppanással csattant volna a betonon. Helyette csak kikerekednek szemeim, majd nevetésben török ki. Ezt épp ésszel fel nem foghatom. Aztán jön a megvilágosodás, vagy szerintem az, de semmi bizonyítékom rá. Csak egy szimpla feltételezés, mert ilyen nincs. Muszáj, hogy legyen e mögött valami. - Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan szintet lépett a kapcsolatunk Drágám! – reagálom azt a barátnő titulusra, majd megcsóválom a fejem. - Hogy? - kérdem oldalra biccentett fejjel. Rá nem kérdezhetek, hogy úgyegyébként nem vagy véla?, illetve ő sem tudhatja rólam, hogy boszi vagyok. Mondjuk a szarabbik fajtából, aki inkább tagadná, mintsem büszke legyen rá. A srác elveszi a korsót, majd eltűnik a tömegben. A többiek értetlenül állnak a történtek előtt és hallom, ahogy összesúgnak. Percenként felénk pislognak és látszik rajtuk a teljes sötétség. Beleszívok a cigibe, majd a közeli kukához lépek, tetején elnyomom a csikket, majd az ennek megfelelő helyre dobom az immár szemetet. Mivel tudom mennyire pocsék munka a sok csikket összetakarítani, így eszem ágába sincs eldobni. Na meg egyébként se vagyok az a típus. Visszasétálok újdonsült partneremhez, és a srác ekkor lép ki az ajtón egy pohárral a kezében. Felén tart. Hát én lemegyek hídba! Ez tényleg hozott nekem egy pohár vodkanarancsot. - Ez hihetetlen… – topogok, s hátat fordítok a srácoknak. Felpillantok az égre és elnevetem magam. - Nem tudom mit műveltél, de marha kíváncsi vagyok már… – fordulok vissza hozzá mosolyogva. Elveszem az italt, majd illedelmesen meg is köszönöm neki. Kissé vacillálok, hogy meg merjem-e kóstolni… sose lehet tudni mi került bele menet közben. A kezemben lévő italt bámulom és egy grimasz is megjelenik arcomon. - Mutass még valamit! -
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
o u t f i tMinden erőfeszítésem hiába való, mivel nem fog színt vallani. Igazából miért is tenné? Nincs nekem se a homlokomra írva, hogy mizu, szóval elkönyvelem magamban a feltételezésem és tovább lépek a dolgon. Meg merem kockáztatni, hogy ő is azok közé az emberek –akarom mondani varázslók – közé tartozik, akiknek csak megszületni volt nehéz. Amint a példa is mutatja, nem kell nagyon megküzdenie a dolgokért, mivel úgy ugrálnak neki, ahogy ő fütyül. Könyörgöm, ki bír rávenni egy idegent arra, hogy hozzon egy vodkanarancsot? - Csáberő… hát hogyne… - motyogom a beton felé. Az események igen gyorsan zajlanak, de lehet csak nekem tűnik úgy. A srác szinte még el sem tűnt az ajtó mögött, de már ott is állt előttem az itallal. - Semmi, semmi… Mindegy. – válaszolok neki, mivel nem tudom megfogalmazni úgysem, hogy az ne legyen túl egyértelmű. Kérésemre egy számomra azért vicces választ adott, így halványan ugyan, de felnevettem. - Jogos, bocsi! – A kezemben lévő itallal szemezek még mindig, aztán arra jutok, ha így ismeretlenül rávette, hogy hozzon piát, akkor valószínűleg annak a szerencsétlennek esze ágába sem volt belekeverni valamit. Kissé bátortalanul ugyan, de iszok egy kortyot. Semmi furcsa íze nincs, így talán meg fogok maradni. Talán. Amikor a hideg ital végigcsúszik torkomon kiráz a hideg. Most kezdem úgy érezni, hogy hűvös van és már nem esik jól itt kint dekkolni. Kissé megélénkül a levegő is, így hajam rakoncátlankodni kezd, egészen pontosan a szélrózsa minden irányába áll. Első körben ujjaimmal hátra fésülöm, de hasztalan. Hajgumi meg persze nincs nálam, mert miért is lenne. Hátrasimítom tincseimet, majd szabad kezemmel fogom le, hogy ne keljenek önálló életre ismét. A bejárat felé pillantok, hogy szemügyre vegyem a sort, ami immár el is fogyott. Viszont éppen ekkor jelenik meg az ajtóban a lánycsapat. Kíváncsian tekintgetnek körbe, míg végül megtaláljak, amit vagyis inkább akit keresnek. A stipistoppolós csaj elindul felénk igen nagy vehemenciával, szemében pedig elszántság csillog. A póthajával és a kis rózsaszín ruhácskájában számomra igen taszító látványt nyújt. Nem szeretem az ilyen cicababákat, így egy spontán ötlettől vezérelve jutok arra az elhatározásra, hogy megmentem az előttem álló srácot, akinek egyébként még a nevét se tudom. Közel lépek hozzá, szabad kezemet gyengéden tarkójához csúsztatom, majd lábujjhegyre állva adok egy csókot neki. - Szívesen! – ereszkedek vissza, majd a lány felé pillantok. Megtorpant és teljesen megrökönyödve áll a semmi közepén. A háttérben a többiek szintén bugyuta arcot vágva néznek ránk. Elnevetem magam őket látva. – Ja és kössz! – emelem fel kissé az italt, majd a bejárat felé veszem az irányt. - Te nem jössz be? Láttam, hogy nincs éppen meleged. - fordulok még vissza néhány lépés megtétele után.
|
|
|
|