Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak
Viko - BudanekeresdA mai nap tökéletes arra, hogy apám ide rendeljen, pedig tökéletesen elvagyok én Bogolyfalván is, nincs szükségem arra, hogy ide járjak át. Különben is, a héten kiújult az emberutálatom, szóval pont nem egy ilyen lökdösődő tömeg közepében van a helyem. Persze ezt nem róhatom fel neki. Némán teszem a dolgom. Elvégre jó a fizetésem, és szép az örökségem is, persze utóbbi lekötve pihen, amíg meg nem születik az első gyerekem. Milyen ostobaság. Na nem, mintha annyira hiányozna, jól elvagyok én a három lányka nagybácsijaként.
Ahogy ezen agyalok, úgy haladok előre, szótlanul kerülgetve a tömeget. Valaki már megint dedikál…milyen unalmas. Sosem lennék ilyen nagy név, akit aztán mindenki követ. Elég idegesítő, ha valami kell, akkor azt simán megszerzem enélkül is. Nem is értem ezeket a pökhendi, és roppant idegesítő alakokat. Bosszankodni azonban nem bosszankodom rajtuk, elvégre az ő dolguk, engem csak a visítozó lányok zavarnak, akik körülöttük vannak és ezzel megnehezítik az átjutást. No nézd már, valakit meg el is akarnak taposni, csodás.
Ezen a héten volt már egy jó cselekedetem, de azért belefér még egy így szó nélkül nyúlok a lány vállához, kicsit ugyan rongybabásan, de sikerül felállítanom, de úgy nehéz, ha engem is lök a tömeg. Kicsit arrébb terelem, nem kellene, hogy megint felboruljon a sikongatóktól, és alaposan végignézek a szerencsétlen kinézetén.
- Egy jó tanács, azok a pasik, akikért ennyire sipítoznak, csak néhány órát akarnak, pár nálad fiatalabbal, szóval kár teperned, inkább keress egy rendes pasit, vagy úgy jársz, mint az a korához nem illő pirosban ugráló nő. Valószínűleg csodakrémmel lett kevésbé ráncos az arca, de ha rájönnek a trükkre, akkor ma sem jut előrébb.
Ennyi, itt én végeztem is, a lányra kacsintva indulnék is tovább, ám nem tudom megállni, hogy ne forduljak vissza.
- Óóó, és ha már itt tartunk szerintem nőiesebb bugyikat kéne hordanod, ez a mosolygós eper inkább a négy éves unokahúgom stílusa.
Ahogy ezen agyalok, úgy haladok előre, szótlanul kerülgetve a tömeget. Valaki már megint dedikál…milyen unalmas. Sosem lennék ilyen nagy név, akit aztán mindenki követ. Elég idegesítő, ha valami kell, akkor azt simán megszerzem enélkül is. Nem is értem ezeket a pökhendi, és roppant idegesítő alakokat. Bosszankodni azonban nem bosszankodom rajtuk, elvégre az ő dolguk, engem csak a visítozó lányok zavarnak, akik körülöttük vannak és ezzel megnehezítik az átjutást. No nézd már, valakit meg el is akarnak taposni, csodás.
Ezen a héten volt már egy jó cselekedetem, de azért belefér még egy így szó nélkül nyúlok a lány vállához, kicsit ugyan rongybabásan, de sikerül felállítanom, de úgy nehéz, ha engem is lök a tömeg. Kicsit arrébb terelem, nem kellene, hogy megint felboruljon a sikongatóktól, és alaposan végignézek a szerencsétlen kinézetén.
- Egy jó tanács, azok a pasik, akikért ennyire sipítoznak, csak néhány órát akarnak, pár nálad fiatalabbal, szóval kár teperned, inkább keress egy rendes pasit, vagy úgy jársz, mint az a korához nem illő pirosban ugráló nő. Valószínűleg csodakrémmel lett kevésbé ráncos az arca, de ha rájönnek a trükkre, akkor ma sem jut előrébb.
Ennyi, itt én végeztem is, a lányra kacsintva indulnék is tovább, ám nem tudom megállni, hogy ne forduljak vissza.
- Óóó, és ha már itt tartunk szerintem nőiesebb bugyikat kéne hordanod, ez a mosolygós eper inkább a négy éves unokahúgom stílusa.