Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A meghívás először meglepte, aztán roppant kíváncsivá tette - ugyan az utóbbi években szórványosan tartották csupán a kapcsolatot, a másik nem olyan embernek tűnt, akit ilyen farsangi forgatagban keresne. Szerencsére senki sem hiányolja, amíg az esküvői előkészületek tetőfokukra hágnak, így az egyetlen feladata valamilyen alkalomhoz illő maskara beszerzése.
Keresd az Erzsébet-kori macskát, szólt utolsó üzenete, s ennek megfelelően egy feltűnő, de velence fényűzésével nem vetekedő, illúziómágiával kiegészített öltözékben várakozik. Be kell vallania, hogy sokkal kényelmesebb így, mint bájitallal vagy bűbájjal elváltoztatnia magát, szabadon nézelődhet, sőt, megválaszthatja, az álarc követi-e mozdulatait vagy sem. A hatalmas, szőrös fülek megpercennek és az érkező felé fordulnak a hangra, hasonlóan a borostyán szempárhoz. Az illúziómágia reagál meglepetésére, s a függőleges pupillák érdeklődve kitágulnak picit.
- Ugyan, szóra sem érdemes,- feleli szórakozottan, mert nem feltétlenül tudná most megmondani, mennyit is várt. A részletgazdag nem fedi le kielégítően a jelmezt, amiben Roman érkezett. - Úgy érzem, alulöltöztem. Igazán kiváló munkát végzett, bárki is alkotta,- hajt fejet a bók mellé, mert túlzás nélkül elismerés illeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valahogy hiába látja a mozdulat elejét, nem fogja fel, mi is a célja - egészen addig, amíg a férfi keze össze nem találkozik a fürtjeivel és egy pillanatra mindketten meglepődnek. Damien fejét több okból sem szokták simogatni, talán menyasszonya kivételével; ugyanakkor a rituálé emlékei közt van olyan, amiben ugyanez a kéz ennél sokkal... érzékenyebb helyen érinti.
- Szeretnéd, hogy doromboljak mellé?- üti el a helyzet élét, s a maszkon megrezdülnek a bajszok, egészen vicces látványt nyújtva, amint a macskaszáj mosolyra húzódik.
- A szabás és az anyagok is kiválóak, már ha nem illúzió. Saját dizájn vagy valami alapján készült?- Voltaképp szívesen nézné meg tüzetesebben, mert minél tovább járatja a tekintetét, annál több részletet fedez fel - a szarvak élethű megjelenése, az azokat díszítő arany, a tollak jellegzetes, irizáló kékjei, a bőr, ami egyáltalán nem mutatja a festékek nyomait... Most veszi csak észre, hogy még egy mozgékony farok is tartozik az egészhez, s a macskaszemek kíváncsian követik a mozdulatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valamennyire tudatában van, hogy a felvetése némi kettős értelemmel bír, azonban még mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az alternatívája. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a másik sértésként vagy taszítóként reagálna rá, így lefoszlik róla a kezdeti feszültség. Egy része.
- Nos, nem akármilyen macska lennék,- percegteti meg az egyik fülét, orrát ráncolva. - William Catspeare, szolgálatodra!- még egy meghajlást is illeszt az egészhez, mert ha már puccos környezetbe hozták, akkor puccos kandúrként szándékszik megjelenni.
Különös. Ezek a mozdulatok nem kellene, hogy illjenek Romanhoz, legalább is ez lenne az első gondolata; ám amint a már-már magakellető lépést és félfordulatot követi szeme, felidézni vél egy másik, hasonló pillanatot. Egy másik arc és alak körvonalait igazítja hozzá, újra lepörgetve, mert nem kellene ismerősnek lennie... Az érzés azonban csak akkor szilárdul meg benne, amikor a - lila - ujjak teátrálisan végigsimítanak a tollakon és bevillan az emlék, a tükörképekkel. A férfi elemében van. Bajszai megrezzennek és meg kell állnia, hogy megnedvesítse az ajkát, inkább csendesen nyel egyet.
- Akkor ma este minden bizonnyal sok csodálója akad még ennek a mesés régi rongynak, vagy a viselőjének. Ha mégis felmerülne az unalom veszélye, elszórakoztatjuk magunkat. Fogadni mernék rá, hogy ki tudom szúrni a legtöbb aranyvérű résztvevőt,- ami veszélyes kijelentés, ám ki tudja? Lehet, ma este kilenc élete van, egyet feltehet erre. Ekkora tömegben kicsi az esélye, hogy akár legilimenciát használva lebukjon, ha ügyesen csinálja - az emberek érzékeit annyi benyomás ostromolja, hogy bőven teremt alkalmat számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az, hogy a férfi maskarája ellenére szabadon olvashat vonásaiból, kellemes plusz - a sötét bőr és színes szemek ellenére az arc emberi. Ahogy az érdeklődés is, amit rajta lát, s melyet nem árthat fenntartania most, hogy esedékessé válik tartozásának törlesztése. Ezzel együtt sem tagadhatja, hogy kíváncsi várakozással néz az este elébe, amit Roman társasága nélkül algha mondhatna el. Biccent, aztán beállnak a sorba, ahol nevek helyett aliasok biztosítják az anonimitást.

A benti pezsgés vegyes érzéseket ébreszt benne - egy részét azokra a kínos estélyekre emlékezteti, amiken a most is jelenlévő aranyvérűekkel részt vett, azoknak minden sérelmével, pusmogásával, unalmával. Egy másik darabja viszont a keleti fényűzést és bazárok nyüzsgését látja a gazdag díszletben, az ételek és italok mértéktelenségében, a parfümök keveredésében.
- Igazán?- fordulna oda Romanhoz, mert a túlzás nem feltétlen egyenlő az ízléssel a szemében, de azonnal elfelejti a drága kelmékről és bútorokról szóló gondolatait, amint tekintete követi a mozdulatot. Megtévesztően könnyed, ő azonban szinte megbűvölve nézi a finom motorikát és egyensúlyérzéket igénylő fluid, elegáns kígyózást, amivel a pezsgőspohár a levegőbe emelkedik. Ez messze, messze áll egy hétköznapi bűbájtól vagy illúziótól.
- Micsoda meglepetéseket tartogat számomra,- csúszik vissza észrevétlen magázódásba, automatikusan elvéve a felé kínált italt, le sem véve szemét a fényes, sötétlila tagról, ami megingás nélkül adja át a poharat Roman kezébe. Felpillant, mert mégis illetlenség bámulni, ám nagyobb illetlenségnek érzi nem adni meg a varázslatnak kijáró méltánylást.
- Lenyűgöző. A kontroll és a kivitelezés... tudom, hogy ismétlem magam, de komolyan.- Tekintete időről időre visszatéved a villás végtaghoz, árulkodóan táguló pupillákkal követve mozgását.
- Szóval, merre kezdjük?- teszi fel aztán a kérdést, mert bőven vannak opciók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

-Hm?- pillant fel, miközben a könyveket és jegyzeteket szortírozza. Az egyik kezénél az az új könyvek, a másiknál a kiadni akart gyakorlatok listája, s épp táskába rakja a már kiolvasottakat. - Nem lesz vége a látogatási óráknak?- viccelődik, mert ugyan igyekezett bemosolyogni magát Mr. és Mrs. Ebonynál, Theonak alaposan sikerült kihúznia a gyufát. Az ő bukását annakidején beárnyékolta a tény, hogy kényszernyugdíjaztatta a nagyapját, ami az egész család életét megkeserítette. Nem mintha a tanítást olyan lelkiismeretesen csinálta volna odáig, de hirtelen még több ideje és -oka lett a terrorizálásra.
- Nem mintha sietnék,- néz az órájára, ami a kontinens idejét mutatja - a macskákat megeteti Médi, Armandot pedig elnyelte a nyári bulizós életmód.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Y a pas mort d'homme,- vonja meg a vállát, eltolva annyival a kupacokat, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen az asztal sarkán, egyik lábát lelógatva. Maga elé húz egy üres lapot meg egy ceruzát, aztán kacsint egyet. - Őszintén, nekem elég volt ennyi egyszerre. Ha bárki kérdezi, akkor épp ostromlom az elméd,- nyúl a pohárért, amit egy lebegő kanna rendszeresen újratölt friss teával. Britek.
- Pompás. Tökéletes kellék!-  csapja fel a felé nyújtott könyvet, a papír mellé téve és random aláhúzva benne két-három sort, felkiáltójeleket téve melléjük. A ceruzát az ujjai közt ide-oda billegteti.
- Szóval, mi újság? Megszámoltad már az összes tapétamintát?- a sötét szemek csendesen nevetnek Theora, egyfajta járulékos szenvedőjeként a kúriafogságnak. El tud azért ennél kellemesebb közeget is képzelni egy beszélgetéshez.

*- "senki sem halt meg", avagy nem történt komoly baj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ezt mélységes szomorúsággal veszem tudomásul,- borulnak el vonásai, mint egy bánatos bohócéi. Csaknem elviselhetetlen a gondolat, hogy nem gyakorolhat tovább, mint az elmúlt kábé négy óra, de csak majdnem.
- Nem, de majd’ meghalok, hogy megtudhassam. Aztán még ott lesznek a levelek és a fűszálak is,- ugratja tovább, mert mi mást lehet, mint kifigurázni a helyzetet? Theonak még az internet se áll rendelkezésére.
- Ki tudja? Ha eléggé unod magad, a végén még nemesítesz egy új rózsafajt vagy kolonizálsz valami idegen országot,- lenget be pár kis angolos időtöltést, ami igazán illene a család felfogásához.
- Mondjuk valahol szerencsés, hogy nem tájékozódtak jobban,- mereng aztán, egy pillanatra komolyra véve a szót. Ezen a ponton RAVASZ-t kellett volna tennie Theonak, nem RBF-et, ami sokkal kevésbé fontos, de annál zavarbaejtőbb.
- Mi történt, egyáltalán? Becsajoztál?- vonja fel a szemöldökét, amolyan “no judgement, just curious” gesztussal. Aztán oldalra biccen a feje. - Bepasiztál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sssh, halkabban,- inti le azon a hangon, amivel Armandot szokta, mert ha Theo ennyire hangosan nevetgél, le fognak bukni. Az öreg kúriákban nem valami gyakori a felszabadult kacaj, az ajtót meg mégse hangtompítózhatja le, hogy jelző zászlóként lengjen. Ugyanakkor derűje mellett fürkész is, követi a másik tekintetének cikázását, a megtorpanó mozdulatot. Nem felháborodottság vagy undor, még csak nem is elutasítás. Érdekes.
- Amint szerzel bármilyen említésre méltó végzettséget, az utolsó golymókot se fogja érdekelni. Kérdezz meg bárkit a minisztériumban, tudja-e, kicsoda Holló,- húzza el a száját, mert az egy évnyi időveszteség sokkal bosszantóbb, mint bármi más ebben az egyenletben. Aztán - bár nem pillant az ajtó felé, fülel - hogy átmenet nélkül átváltson az aláhúzott sorok felolvasására, Theo felé fordítva és -elé tolva, hogy ujjával is rákoppintson.
Valaki megállt odakint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ebben a tekintetben a vélemények megoszlanak. A melodimágia képes az alvó elmét megkörnyékezni, bár emlékek helyett a személyiség legalapvetőbb vonásait érzékeli pusztán. Ergo az elme vagy lélek jelen van, de nincs tudatos gondolatfolyama az álmodás kivételével,- erre gyakorlás közben nem tértek ki, mert a tananyag elég... határozatlan a kérdésben, viszont a hallgatózó kedvéért mélyebben belemegy a témába. Alapvetően inkább érdekességként tekint az információra, elvégre a melodi nem tanulható. Ugyanakkor igazán szívesen tapasztalná meg, milyen lehet ez a másfajta érzékelés.
- Erre építve, teoretice ki lehetne képezni valakit, akit eleve úgy tanítanak gondolkodni, hogy természetes legyen például egy elmepalota használata és ezzel is álmodjon. Gyakorlatilag a gyermekkísérletek általános népszerűtlenségnek örvendenek,- fejezi be, remélve, hogy látogatójuk vagy elunja a dolgot, vagy úgy dönt, bejön. A ceruzát ujjai között megpörgetve lapoz párat, aztán elejti az apró tárgyat és halkan szitkozódva leszáll az asztalról, hogy felvegye, közben lopva az ajtó felé pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az, hogy a fülek hamarabb érkeznek, mint az ajtó mögött álló maradéka, azonnal elárulja, hogy nem Theo valamelyik szülője teszi tiszteletét. A zavar mértéke, amit a manón lát, nem igazán tetszik neki - már nem először jár itt, így ismerik, plusz végig udvariasan érintkezett vele. Ugyan a háztartás maradi felfogása közrejátszhat, mégis inkább az ajtó előtti ácsorgást érzi a dolog kulcsának. Visszaül a szabályos helyére, míg a párbeszéd zajlik.
- Lenne olyan kedves, hogy készít nekem egy melegszendvicset? Hálás köszönet,- mosolyog a bárgyúan arisztokratikus nevű manóra. Már az irodalom is rég leszokott az ilyenekről, le merné fogadni. Theo pillantására aztán védekezően felemeli kezét, az egyikben a cigaretta módjára ujjai közé csippentett ceruzával. - Sajnálom, én nem tudok teasüteményen élni!- Végszóra odakint halk pukkanással eltűnik Marigold, magukra hagyva őket. Legalább nem igényelt különösebb győzködést, bár ki tudja, hova kerül az információ…
- Huhh, a szüleid rendesen zabosak lehetnek,- jegyzi meg halkan, amint az asztallapra ejti a ceruzát, s hátradől a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Milyen kedves,- jegyzi meg szárazon, azoknak nyugalmával, akik - családjuk karmai közül kicsusszanva - éjfélkor vagy fényes délben is lesétálhatnak a csupasz talpuk alá simuló lépcsőkön, hogy zilált hajjal, alig öltözékben egy pohár akármit töltsenek. Arca pár pillanatig az ablak felé fordul. Lusta mozdulattal dobolnak ujjai az asztalon, szinte nesztelenül, fojtott hangon pontosságra intve az időt.
- Lassan fényt kellene gyújtani,- mondja, súlytalanul, valódi szándék vagy sietség nélkül. A kert vonalai odakint kezdenek egymásba olvadni, a szürkeség elmossa a határokat, s nemsokára kivehetetlen lesz, mi volt tárgy és mi árnyék.

Aztán halk pukkanás és tekintete ismét élt kap, amint Marigold mozdulatait követi.
- Köszönöm,- biccent a manó irányába, udvarias mosollyal becsukva a könyvet,- remek illata van.- Mégsem nyúl azonnal, csak amikor ketten maradnak. Fog egy szalvétát és elemeli a szendvicset a tálcáról, tenyerén egyensúlyozva, s elindul vele körbe a szobában.
- Túl sokat ültem,- vonja meg a vállát magyarázatképp, mielőtt belemerülne a nézelődésbe, halk recsegéssel harapva a kenyérből két lépés között.
- Hát ez?- kérdezi, s amint megfordul, egy varázslósakk-készlet bukkan elő a polcon mögüle; illetve egy, az ingén éktelenkedő, észrevétlen kecsapfolt. Majd ugyanazzal a természetességgel, amivel a következő levegőt veszi, Theo elméjébe csusszan azon a résen, amit az elmetervezőben látott, s a legelső, felszínhez legközelebbi emlék felé nyújtózik. Erőltetés helyett a legkisebb ellenállás felé mozdul, készen rá, hogy a képeknek akár csak töredékével távozzon, ha az elme - mely valamennyire hozzászokott jelenlétéhez - felfigyelne rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy pillanatig összecsúszik az emlék és a jelen - egyszerre hallom a party hangjait Ebony magyarázatával. A vonalak megkettőződnek, bizonytalanul imbolyogva szemem előtt, amint a szobában immáron két, egymást átfedő jelenet diszlete. Érdekes, mintha egy hasadásra kész tükör élén állnék. Összpontosíts! Az emlék kitisztul, alakjai kiélesednek, akár egy előhívott fénykép, s amint Theodore az ajtó felé kapja pillantását, még látom, hogy a házimanó állt a nyílásban.

A kapcsolat - szemkontaktus híján - megszakad, s ő lemond pár másodpercről, hogy feltűnés nélkül  engedhesse el a meglesett emléket. Idegen, fojtott nyugtalanság foszlányait látta. Feloldatlan feszültségét, melynek kisértete néha átsuhan a szobán, közöttük.
- Látszik, hogy kézzel faragott. Igényes darab,- méltatja, a vörös bábukon időzve. Kinyúlhatna valamelyik felé, puszta kíváncsiságból, vagy megérinthetné az apró, gyöngyház berakásokat. Maszatos a keze, pofátlanság lenne.
- Que?- kérdez vissza, késéssel pillantva le, hogy bosszús ráncokba gyűrődjenek vonásai. A grimasz aztán halk, ám egyértelmű profanitásba torkollik, s a maradék szendvicset két-három nagy harapással eltünteni. - Ezt csak azért, mert fehéret vettem fel,- mormogja, miközben megtörli a kezét és előhúzza pálcáját, egy erélyes varázslattal kecsaptalanítva magát.
Aztánn megáll a mozdulatban, amivel eltenni szokta, az ujjai közt tartott fenyő világos fáját nézve, mielőtt Theora pillantana. Irányt vált és az asztalra teszi, halk koppanással félútra kettejük közé, s visszahúzza a kezét. Nem kérték tőle, így szó nélkül hagyja ott, elérhető közelségben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Majd egyszer játszhatunk, mire elmosolyodik. Bólint. Aztán a mosoly belülre költözik, valahova a sötét szemek mögé, hogy odakinn jusson hely a bosszúság ráncainak.
Amint Theo arcán kezd a felismerés végigérni, nyugodtan állja a tekintetét, csupán egy picit emelve egyik szemöldökén, ha hosszúra nyúlik a csend. Ha nem igen lenne a válasz, miért tette volna elé a pálcát? Itt a lehetősége, ami nem hordoz messzemenő következményeket. Végül Ebony - ha tétován is, de  - megragadja a lehetőséget és Damien szótlanul figyeli, mint ismerkedik az eszközzel, egyensúlyát, fogását próbálgatva. Tekintetük még egyszer találkozik, sem biztatásnak, sem bosszúságnak nincs jele arcán, helyette valami érdeklődő van várakozó hallgatásában.
Aztán beáll az apokaliptikus sötétség és a nyelvébe kell harapnia, hogy nehogy elnevesse magát.

Halk suhogás hallatszik csupán, válasz helyett, s mintha megmozdulna a levegő egy picit.
- Ez sárkányhúr, nem unikornis,-  hangja Theo mellett szólal meg, sokkal alacsonyabban, mint kellene, s a fiú karján végigfut egy könnyű érintés, mielőtt kézfejénél megállna, hogy egy tenyér simuljon pálcát tartó kezére. A sötét szusszan, talán derűvel, aztán a szorítás megigazítja a tartást, erősebbre véve Theo fogását. - Ne finomkodj vele, embereket evett életében. Határozottan, de erőszak nélkül,- a kéz elengedi Theoét, hogy amaz megpróbálkozzon a Finite-vel, de nincs újabb suhogás - valahol a vaksötétben ott áll mellette Dami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pardon, Mr Ollivander. Sötétben minden ló egyforma,- talán ha megesküszik rá, valaki elhiszi majd Theonak, hogy kuncogást hallott egy Felagundtól. Ugyanakkor a letelepedő csendben, látás híján semmi sem támasztja alá, hogy nem pusztán a képzelete játszott vele.
A világ aztán visszazökken megszokott helyére, amint a fényben testet ölt mellette Damien. Eddig a szék támlájára támaszkodhatott, mert felegyenesedőben van, csak addig torpanva meg a mozdulatban, amíg elveszi a pálcát. Az ujjai között még sápadtabbnak hat, akár egy darab napszítta csont.
- Perui viperafogú, az 1890-es gyérítésből. A dédapámé volt,- ami megmagyarázza divatjamúlt, kissé kopottas megmunkálását. Ennek ellenére magjáról nem mondaná meg senki, hogy egy évszázada halott lény adja. Damien kezében egyszerű, hétköznapi benyomást kelt, ki gondolná, hogy emberevésért halálra ítélt sárkány szunnyad benne?
- Szóval thesztrál-szőr? Milyen különös,- a tekintete a gyér fényben nehezebben kivehető, amint pupilla és írisz egybeolvadnak - tág, nyugtalanítóan ásító pillantás benyomását keltve. - Örökség vagy választott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A délután meglepetéseiben dúskálva az egyik legszórakoztatóbb ez a mostani, amit a lopott emlék árnyal. A sötétben oly’ öntudatos hangon világosan hallom a zavart, a ritmusában a botladozó gondolatokat. Mennyire más is ez, mint a hirtelen indulatokat leplező nyomaték, amivel a nevemen szólított, előbb megriadva, majd fojtottan. Az apró percenés, amint a kontroll utáni vágy rágni kezdi belülről.

A meglepetésre vállvonással reagál, igen, volt neki négy darab is, ez pont a nevét adta neki.
-Sosem ismertem. A nagyapámat elnézve…- nem fejezi be a gondolatát arról, milyen ember vagy milyen szülő lehetett. Lehet, hogy semmi köze ahhoz, amilyenné a fia vált; lehet, hogy javarészt az ő sara. A lényeg, hogy Theo nem tartozik neki semmivel, de főleg nem tisztelettel.
- Tudom, milyen mágia nélkül,- feleli, ezzel lezárva a témát, vagy legalábbis határozottan pontot téve az örökséget illető gondolatmenetre. A vonásai mereven közelebb húzódnak egymáshoz, amíg a beszélgetés a thesztrál mag felé nem fordul. Pár lépéssel visszatér eredeti helyére, egy ügyes mozdulattal eltüntetve pálcáját egy rejtett zsebben.

- Mondhatni a név kötelez,- jegyzi meg, s bár a pálca választja a gazdáját, ezek szerint a család gondolkodása, szokásai három generáció alatt alig változtak. Nehéz megítélni, ez ragaszkodás vagy megrögzöttség, de egyelőre nem sokat nyom a latban; aranyvérű körökben a legcsekélyebb mértékben sem ritkaság. - Igaz bármi a babonákból?- kérdezi aztán, mert első kézből kapott tapasztalatokat ritkán hallhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Damien általában kellemes, nyugodt emberként, súrlódás nélkül navigál az unalomig ismert arcokkal teli fogadásokon, gálákon, bálokon. Ha sármos nem lehet, hát gáláns és kiváló hallgatóság, akkor is, mikor tekintete az ablakon túlra tekint, s nem tud betelni az ég kékjével, miközben valaki a sárkánymáj árának inflációjáról beszél.
Azonban ez itt - az olajlámpa meleg fénye, szétszórt jegyzeteik, az ezüst tálca és a kihűlt tea - nem egy estély. Egy partyn elképzelhetetlen, hogy felkínálja a pálcáját másnak; vagy hogy a szuroksötétben arra biztassa, tegyen még egy próbát. Kettesben voltak mindaddig, míg Theodore nem hívatta a szobába családjaik szellemét, s mellettük Damien elhallgat. A kényelmes csend valahogy üres, aszott hallgatássá változik. Néhány pillanatig sötét tekintete még a fiún időzik.
- Pedig gyümölcsöző üzletnek ígérkezne,- vesz fel hasonló mosolyt, mely sosem éri el a szemeit. Megrázza a fejét, fülében az arany karika derűsen és könnyedén hintázik, aztán az órájára pillant és holmija után nyúl.
- Ideje indulnom, nem szeretnék visszaélni a vendégszeretettel,- áll fel a székről, táskájába csúsztatva az utolsó könyvet, a felkiáltó jelekkel és nevetéssel együtt.
- Maradj csak, kitalálok. Köszönöm a szendvicset!- int, mielőtt kisétálna, hosszú, egyenes léptekkel. Jövő héten találkozniuk kellene, s kétség kívül érkezik majd, hogy eleget tegyen az elvállalt kötelezettségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte tapinthatóak kimondatlan kérdései, s fülei megpercennek, amikor a vállát érinti a kígyózó végtag. Ám igyekszik érdeklődését felnőtt, udvarias keretek közt tartani, hiába vándorol tekintete újra és újra vissza a farokhoz, sötét bőrhöz, szarvakhoz.
- Nem nehéz irányítani?- tudakolja, mert érdekes elképzelni, hogyan érzékelné egyáltalán valaki, hogyan, hova nyúl, mit ragad meg. A szem-kéz koordinációt biztosan összezavarja, a varázsláshoz aligha elegendő a finom motorikája, de... újra figyeli a lusta, kényelmes hullámzást, amivel mozdul. Oda sem figyelve iszik a poharából, aztán a hangot követve körbenéz. A hangszereknél megakad egy pillanatra, faragásukat mustrálva, hangzásukat bírálva magában.  
- Miért ne? Legrosszabb esetben egér- és macskamenta szagú lesz,- bajsza megrezdül, ami alighanem a somolygás megfelelője. Megissza a pohár tartalmát, hogy üresen az egyik tálcára tehesse, szabaddá téve mancsait, mielőtt még belépnének.
A kapott üvegcse parányi, elveszik a szőrös ujjak közt, míg ember-keze kidugaszolja. Először a Durmstrangban szagolt ilyesmit - akkor még az ózonos viharszag keveredett az északi erdők gyantájával és az égő avar fűszeres, maró füstjével. Vad, veszélyes dolgok, amik elragadták; a repülés eksztázisa, mikor tarkóján az összes hajszál borzolódott, s a száraz levelek közé pöccintet cigaretta után éhesen pattogó, apró lángok. Homályosan tudatában volt, hogy változnia kellett az illatnak, már ha maradt belőle bármi. Legszívesebben kuncogna a gondolatra, hogy egész jó esélyt lát rá, hogy a főzetből a reggeli kávéja aromája köszönjön vissza.
Megmártja a papírcsíkot, s cicaorra élénk mozgása jelzi, amint belekóstol.
- Tenger, füst... nem, ez oud lesz.- Sokkal melegebb, gazdagabb aroma, talán valamilyen füstölő vagy parfüm része? Egyelőre engedi, hogy a telt jegyek kibontakozzanak. - Szantálfa, azt hiszem,- és ott az a rozsdás illat, ami megbújik a többi mögött, s mellette, egészen halványan, de eltéveszthetetlenül valami, amit nem tud hova tenni, csak az emlékei bolydulnak meg tőle. Süppedni érzi magát, mintha sárban gázolni, de nem, homokban. Aztán a forró napsütést árnyék váltja. Lehunyja a szemét, mint akkor, hogy a sok fény után hozzászokjon a viszonylagos sötéthez, s újra megüti a szag. Emlékeiben fekete és fakófehér táncolnak a látóterében, mintákba gyűrűzve. Csontok, üti meg. A csontkápolna száraz enyészete.