Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az üzenet váratlanul érte. Az a pergamen már hosszú idő óta üresen állt. Se új, se régi üzenet nem jelent meg rajta. Most, hogy végleg visszaköltözött a lakókocsiba, a régi holmijait is szelektálni kezdte. A régóta néma pergament sokáig tartotta a kezében. Nem tudta eldönteni, mit kezdjen végül vele. Hogy inkább kidobja, vagy tartsa meg emlékbe. A kukára nézett, és nagyot sóhajtott. Már megindult a keze, mikor megjelent a szöveg rajta egyértelműen Myra kézírásával.
Egy perc sem kellett, hogy dzsekijét felkapva nekivágjon az utcáknak megkeresni az említett fogadót. Enyhe pánik kerülgette. Nem tudta eldönteni, hogy a hosszú némaság után mi történhetett. Talán egy újabb baleset? Vagy valami annál is rosszabb hír? Kirúgták az egyetemről és otthonról is? Azért van egy fogadóban?
Kitágult szemekkel, zihálva lépett be az Acsarka ajtaján, hogy a lépcsőn felrohanva kikeresse az említett szobát, és kopogás nélkül nyisson be az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látta maga előtt a szituációt. Látta maga előtt, szinte érezte, hogy Myrának szüksége van rá. Hisz barátok maradtak. Igenis barátok, akik bármikor ugranak, ha segítség kell a másiknak.
Így a látvány egy pillanatra elfeledtette vele, hol is állt éppen. Az ajtó nyitva maradt, ahogyan szája és szemei is egyre nagyobbra nyíltak döbbenetében. Nem igen tudott mit mondani. Nem találta a szavakat, de még csak reagálni sem igen tudott a helyzetre. Megtörtént, hogy Ardai Kolosnak abban a pillanatban egyetlen épkézláb mondat vagy szó sem jutott eszébe. Csak állt ott, kissé bambán, és bámulta az előre elkészített szobát.
Kinyögött pár hangot, többnyire értelmetlen, szavak nélküli szótagokat. Mutogatott a kezével, majd az ajtóra, magára, Myrára és a szobára. Aztán újra elindultak azok a fogaskerekek és a tárva nyitva hagyott ajtót becsukta, mielőtt a folyosóról kíváncsiskodó tekintetek lennének szemtanúi a benti jelentetnek.
- Öhm... Szóval... Izé... Myra? - Vakargatta a feje búbját, hátat is fordított neki egy ideig. Aztán a ki nem mondott kérdésre már felé fordult, széttárt karokkal követelve némi magyarázatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összezavarodott. Azt hitte baj történt. Aztán agyában valahogy nem állt össze az a kép, amit elképzelt, és ami végül is a motelszobában várta. Tétován nézett körbe, mielőtt elindult volna az ágy felé, hogy leüljön Myra mellé.
Tágra nyílt szemekkel bámult Myrára. Mióta különváltak az útjaik, megszámolni sem tudta, hányszor de hányszor fohászkodott azért, hogy ez megtörténjen. Hogy hallja azokat a szavakat a másik szájából. Hány éjszaka ébredt arra, hogy Myra hangja ébresztette, aztán Scarlett lakásának kanapéján ébredt. Aztán az álmok idővel csökkentek, és Myra látványa az iskolában már nem volt egy újabb tőrdöfés a szívébe.Ez azonban mégis más volt.
- Myra, én... - próbálta megfogalmazni az érzéseit, a gondolatait, de azok olyan kuszák voltak, hogy még maga sem tudta eldönteni, mi is érvényesül igazán.
Idegesen a hajába túrt, és fújt egyet. Biztos volt benne, hogy kész túllépni, és megtenni a következő lépést. Hogy egyszerűbb lesz minden, ha végre elmegy a tanodából. Ha végre elmegy otthonról, és a maga ura lehet új helyen, új emberekkel körülvéve.
Szerette Myrát. Hisz ha nem szerette volna, nem ugrott volna azonnal az első szóra, amint megkapta az üzenetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarta ezt az estét. Nem akarta ezt az egészet. Nem akart ilyen helyzetbe kerülni és nem akarta így látni Myrát. Tudta, látta, érezte, hogy ez így nem jó. Ismerte Myra minden rezdülését, és ismerte ezt a mozdulatát is. A keserűség úgy öntötte el Kolost, mint a méreg, mely lassan hatott.
Maga felé akarta fordítani, hogy biztosítsa arról, nem lesz semmi gond. Magához ölelni és megnyugtatni, mint régen. Mint akkor, mikor még nem létezett keserűség és bánat köztük.
Mondania kellett volna valamit. Valami olyat, ami lezárja, vagy megnyugtatja a  másikat. Nem jött ki hang a torkán. Képtelen volt megszólalni, látva Myra arcán érzéseit. Összeszorult a szíve, és görcsbe rándult a gyomra a gondolatra, hogy megint így látja őt.
Menekülni akart. Azt az életet akarta, mielőtt még megérkezett volna az iskolába. Minden egyszerűbb volt. Mennyivel könnyebb lenne ismét csak lelépni, és soha vissza nem térni!
- Találni fogsz olyat, aki jobb lesz hozzád. - Gyenge mondat volt, gyenge érvvel. Tudta, hogy ez nem vigasztalja meg, és nem segített a mostani helyzeten sem.
Megfogta Myra kezét és megszorította. Erőt akart adni neki, búcsút kart mondani. Végül azonban nem mondott semmit. Csak felállt, és kisétált a szobából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van úgy, hogy az ember megfeledkezik a körülötte lévő világról. És van úgy, hogy az ember elveszti az időérzékét. De hogy annyira elveszítse, hogy a megannyi karácsonyi reklám, fények, forralt bor és izgatottan készülődő emberek mellett se vegye észre, hogy karácsony lesz... Na ehhez már teljesítmény kell. Így történt hát, hogy Kolos egyetlen nappal szenteste előtt ébredt rá arra, hogy bizony ő egyetlen embernek sem készült ajándékkal.
Az ujjai már elgémberedtek a hidegben. A szatyrok egészen megrakottan csüngtek az oldalainál. Tányának volt a legegyszerűbb találni valamit, a szülőknek meg összebeszéltek nővérével, szóval ő készült el vele. Vett még a nagyszülőknek, nagyapjának egy emlékalbumot rakott össze, hosszan leírt eseményekkel. Biztos volt benne, hogy ez majd segíteni fog neki emlékezni. Rá és nővérére.
Fanninak azonban nem talált semmit. Valami szépet és jót akart neki ajándékozni. Persze semmi olyan céllal... Csak kedveskedni akart neki, mert úgy szerette látni a mosolyát. Ő volt az első olyan lány, akinél nem próbálkozott be azzal a tipikus mosolyával. Na meg Scarlett. De ő más volt.
Nagyot sóhajtott és az órájára pillantott. Nemsokára indulnak haza, még vissza kell érnie a lakókocsihoz, de Fanninak még nem talált semmit.
- Mi a fenének örülnél, te lány? - tette fel a kérdést félhangosan, égnek emelt tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is igazán figyelte, mi folyik körülötte, csupán arra eszmélt, mikor a gondolataira választ is kapott. Micsoda legilimentor járta a vásárt, hogy kizsebelje őket?
- Óóó - Csupán ennyi hangot adott ki, mikor meglátta az előtte álló nőt. Pimasz vigyor terült szét az arcán, és szemügyre vette a felsorakoztatott kesztyűket.
- Nem is tudom, hogy megérdemelnéd-e - morfondírozott most már kifejezetten hangosan.
Végigmérte a kiválasztott kesztyűt, majd a nőt, amint felpróbálta. A sok réteg ellenére is meg tudta állapítani, hogy igen csinos volt. Finoman megfogta a felé mutatott kezet, és magához húzta.
- Hmm... Tényleg. Mintha a kezedre szabták volna. - Forgatta a kezében a vékonyka kezet, majd engedte el. - A varrása is milyen finom, na meg még a kabátodhoz is megy.
Fogalma sem volt, miről beszélt, de jól hangzó és odaillő mondatoknak tűntek, talán még olvasta az apja egyik regényében. Aztán elengedte a kezet, és a nőre nézett.
- Kár, hogy már csak egy ajándékra van elég galleon nálam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szíve szerint felhorkantott volna a kijelentésre, de nem akarta megbántani az ismeretlen, így csak egy nagyobb mosolyt jelent meg az arcán. Bár nem ismerte a nőt, de biztos volt benne, hogy nagyon kevés olyan ember volt, aki nem tett semmi rosszat. Ha egyáltalán létezett-e olyan.
- Igazi profi vagyok - jelentette ki, ahogyan visszafordult az árus felé. Nem, Fanninak nem lenne jó a kesztyű, hacsak nem valami nagy és feltűnő, vagy nincs rajta valami bohó állat.
- Ha tudnád, miket meg tennék... - felsóhajtott, de nem fejezte be a mondatot. Sok mindent tett már. Sok őrültséget, most pedig itt az ideje, hogy kicsit az eszére hallgasson. Ha még egyáltalán az megmaradt neki.
- Amúgy Kolos - nyújtott kezet, miután a nő megvette a kesztyűt magának. Felkapta az időközben lerakott szatyrokat, hogy elinduljon a következő standhoz, de a felkínált lehetőségre megállt.
- Fanninak, ő... Ő egy barátom. Nagyon különc személyiség. Olyan élénk, és pezsgő, tudod? Olyan igazán vibráló, és ha belép a terembe, akkor tutira mindenki észreveszi - próbálta körülírni a lehető legjobban voolt iskolatársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szemét forgatta a tojáshéjra. Biztos volt benne, hogy ezt már hallotta valakitől, de nem igazán jutott eszébe, kitől. Pedig ő már érett férfi, úgyhogy neki csak ne tojáshéjoskodjanak. Inkább hagyta a dolgot, mielőtt még a bimbozó kapcsolatuk rosszul kezdődne.
- Hát izé... Kolos... Nem t'om. Gondolom valami magyar - vont vállat egy rövidke csend után, amíg felfogta egyáltalán a kérdést. Még soha, senki nem kérdezte meg tőle, ő meg sosem volt kíváncsi erre. Bár a szüleinek biztos volt valami konkrét elképzelése és célja ezzel a névvel. Talán kifogytak jól hangzó, oroszos nevekből, nem?
- Ú, az jó! Ez tetszik! Minden színben villog, ez nagyon Fannis - indult el lassan, de egy nagyon széles vigyorral az arcán. - Szerinted elbírná a túlpörgéses hangulatot is? Vagy az ilyen szivárványos színben pörögne meg forogna?
Szépen belelendült, és már látta is maga előtt az eszközt. Fanninak biztosan tetszene.
- Szerinted ilyen egyáltalán létezik? - állt meg egy pillanatra, és nézett hirtelen nagyon komolyan az újdonsült kísérőjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Észre sem vette a csalódást újdonsült kísérője szemében. Annyira lefoglalta a forgatag és a tudat, hogy akár még Fanninak is találhat valami kellő ajándékot. Talán történik valami karácsonyi csoda, és Krisztinek hála végre, életében először sikerül önállóan időben beszereznie minden ajándékot.
- Tudod mit? Ha nem találunk ilyet, hivatalosan is kinevezlek társszerzőnek - nevette el magát Kolos is az ötletre. Bár Hajnának köszönhetően majdnem beindította a pergamenüzenetes bizniszét, de végül megtartotta magának. Pedig milyen szép bevétele lehetett volna...
Vigyorral az arcán indult Kriszti után a stand felé. Ott aztán minden kacatot fellelhettek kezdve az ugráló kígyóktól egészen a hóesésben síelő rénszarvas mozgó szobráig.
- Oda nézz! - Lehányta maga mellé a szatyrokat, és két kézzel nyúlt egy nagydarab gyűrű felé. Első ránézésre talán műanyag lehetett, de a piros orrú Rudolf ott balettozott a tetején.
Kolos érintésére még zenélni is kezdett, háttérben a Mikulás nevetésével, azzal a tipikus, félreismerhetetlen Hohoho-val.
- Majd ezzel... - nagyon komolyan fordult Kriszti felé, és fogta meg kesztyűs kezeit. - Megtisztelnél azzal, hogy lennél az üzlettársam a hangulatizé gyártásánál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még szép, hogy ő lett volna a főnök! Kolosunk tökéletes tulajdonságai másra nem is igazán engedtek volna következtetni. De volt olyan szerény, hogy inkább egy vigyor mellett csak megvonta a vállát, és ráhagyta Krisztire a dolgot.
- Hógömbös? Keresek neked egyet! - vigyorgott rá a nőre, de persze egyáltalán nem gondolta komolyan. Az ilyen giccsparádénak senki sem örült volna, de játszani velük a vásárban igen vicces volt.
Felnevetett az arckifejezésre, és megvonta a vállát.
- Köszönetem jeléül pedig megajándékoználak egy ilyennel - kacsintott rá jókedvűen, de már rakta is vissza a többi kacat közé.
- Szóval Fanni... Olyan sokszínű személyiség, tudod. Még a szeme is két különböző színből áll - magyarázta Krisztinek, miközben szemét a kihelyezett portékán járatta körbe. - De ő is nőből van, nem igazán tudom, minek örülnének. Viszek én neki virágot meg csokit, de volt már, hogy kidobtak miatta. - Nem volt szép történet, a csaj közölte, hogy biztosan azt akarja, hogy kövér disznó legyen. Mindegy. Csak pár hétig voltak abban a faluban.
- Ehhez mit szólsz? - kapott fel a standról egy művirágot, aminek a közepe zenélt. Neki nem jött be, de virág volt, talán még örülne is neki. Vagy nem. Fogalma sem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Sok volt a tanulnivaló. A vizsgaidőszak nem kicsit törte le a lelkesedését az egyetem iránt. Ráadásul itt volt ez az egész lopkodós ügy is, amiről még csak nem is mert otthon szólni. Hisz merlinre, mégis ki akarna ellopni egy régi lejátszót?
Otthon voltak, csak egy röpke látogatásra. Az egész lakóautót hazavitték, Szaffi pedig folyton a nyomában volt, mintha ismét ismeretlen terepen lenne. Némiképp az is volt.
Kolos egyre ritkábban járt át a nagyszülői házba. Egyre ritkábban nézett be a nagyapjához, hisz ő is egyre ritkábban ismerte fel a körülötte lévőket. És amíg ő nem volt a közelben és nem látta úgy, megőrizhette az emlékét olyan tisztán, ahogyan még gyerekkorában felnézett rá.
A veszekedés hangja nem volt újdonság, bár mostanában elszokott tőle. Nem is foglalkozott vele igazán, egy tál gyümölcsöt vitt át a konyhába. Nyomott egy puszit a nagymama arcára, mikor megköszönte, és indult volna kifelé, mikor felfigyelt a vita tárgyára. Az ajtóban állt meg, egyik fél sem láthatta, ő azonban tökéletesen hallotta az utolsó mondatot.
- Hogy érted, hogy nincs mit rajta segíteni? - hangja váratlan és kemény volt. Nem igazán tudta, de nem is akarta kontrollálni.
Tett egy pár lépést a szobába, hogy megálljon az anyja előtt. Nem tehette ezt, nem mondhatott le róla!
- Hisz rengeteg új megoldáson dolgoznak már. Megannyi bájitalt készítenek és kísérleti varázslatokat végeznek állatokon, hogy megfigyeljék, hogyan reagál az agy ezekre - kezdett bele hevesen a magyarázkodásba. Erről tanult. Ezért tanult gyógyászatot. Hogy segítsen azokon, akiken azt hiszik, nem lehet. - Nem mondhattok le róla!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egyik félről kapkodta a fejét a másik felé. Összezavarodott, és az sem segített, hogy két olyan ember vitázott, akik közel állta hozzá. Akik valamiért sosem értettek egyet. Általában apróságokról volt szó, de most... Most még csak azt sem értette, miről beszélnek.
- Merlin szakállára, hisz itt állok előttetek! - kiáltott fel kétségbeesetten. Az anyjára nézett, magyarázatot várt, hisz tőle mindig meglelte. De ezúttal hiába tekintett rá, ő kerülte a pillantását.
A papírért nyúlt, de még mielőtt bármit leolvashatott volna, az anyjánál kötött ki. Bármi is állt rajta, fontos volt. És az anyja nem akarta, hogy tudjon róla. Ez pedig bármilyen különös érzés is volt, felzaklatta. Eddig azt hitte, mindent megbeszélnek.
Üveges tekintettel hallgatta, ahogyan a nővére előadta a tartalmát. A fejét rázta. Lassan, majd egyre határozottabban, ahogyan a végére ért.
- Nem igaz - jelentette ki Tánya szemébe nézve. Nem akarta elhinni, ahogyan azt sem, hogy testvére hazudna neki. Nem is tudta eldönteni, melyik lenne hirtelen rosszabb. - Nem lehet igaz.
Az anyja felé fordult, hogy megcáfolja az elhangzottakat. Hisz ő nem tehette. A saját apja volt. Nagyapáról beszéltek!
- Mondd, hogy nem igaz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha bezárják nagyapát, az azt jelentené, hogy nincs visszaút. Tánya elmondta, de a végső szó az anyjáé. Hisz ő volt az, akire világ életében támaszkodott, és akiben bízott.
- Apával, mi? Mi tudhat ő erről? Fogadok neki is csak valami jó karakter egy regényébe! - Ő sem gondolta komolyan. Kellett valaki, akit okolni tudott. Az anyja nem lehetett. Tánya nem lehetett. Az apja meg...
Könnyek gyűltek a szemébe, ahogyan az anyja próbálta biztosítani őt. Összeszorította az állkapcsát, és dacosan figyelte anyja mozdulatait. Lerázta Tánya kezét az övéről. Nem kellett a sajnálata. Attól csak rosszabb lett volna.
Túl sok szó, túl sok keserű gondolat rohamozta meg. Egyszerre akartak kitörni belőle, de egyiknek sem sikerült. Csendben maradt, összeszorított ököllel sietett ki a nappaliból. A bejáratnál a nagyanyja ácsorgott. Hallgatta a vitát, rémült tekintettel, egy konyharuhával a kezében. Kolos egy pillanatra megállt előtte, majd szorosan magához ölelte.
- Shh, tudom, kincsem, tudom...
- Nem vihetik el, Nagyi! - Apró nő volt, vékony, csupa ránc és csupa jóság. Ha valaki, hát ő tiszta szívéből értette, mit érezhetett most Kolos.
A szemét törölgetve húzódott hátra, és a hátsó szoba felé nézett. Nagyapa szobája volt, az ajtaja folyton zárva, nehogy elszökjön vagy valami őrültséget csináljon. Csend volt bent, még csak zeneszó sem hangzott. Nem tudta, mit csinálhatott bent az öreg. Egyedül. Magányosan. Vajon ott is magányos lesz? Vajon a fejében is ilyen magányos lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kiöltözött, és belőtte a haját. A tükör előtt állt, és a félrelógó tincset figyelte. Sehogy sem akart a helyére állni, de nem érzett magában elég erőt, hogy a helyére varázsolja.
Az ajtó kopogását követően felkapta a dzsekijét, és minden teketória nélkül indult el az éjszakába Zselykével egy nagyobb mosoly kíséretében.
- Tudok egy nagyon jó helyet, szerintem imádni fogod, és elég jó árban vannak az italok is. - Nem messze volt a játszótértől, ahova anno olyan sokat jártak. Persze azóta más irányba fordult az érdeklődési köre.
Egy kisebb csoport állt az ajtó előtt, úgyhogy Kolos megfogta Zselyke kezét és előreindult. Nem akarta elveszteni szegényt, ha már neki kell bevezetni a nagy betűs élet jobbik felébe.
A bár tele volt színekkel, mindenhol fénycsíkok világították meg a helyet, mégis kellő félhomályt biztosítva a hangulathoz. Először zöld, kék majd lila színek változtak.
- Aha, tudom- vigyorgott szélesen, ahogyan lenézett Zselykére. Tudta, hogy tetszeni fog neki.
- Gyere, kell egy kis welcome drink - indult elvele a pult felé, majd rendelt egy szivárványkoktél összeállítást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

El akarta terelni a gondolatait, és Zselykének is kellett egy löket, hogy jól érezze magát. Így kettőt egy csapásra alapon tudtak eljönni. Biztos volt benne, hogy Zselykének tetszeni fog a hely, a zene sem volt rossz, és mindig kellően tele volt ahhoz, hogy a tömeg hangulata elragadja az embert.
- Á, ne aggódj, vigyázunk majd, hogy ne igyunk sokat!- kiáltotta vissza a választ, miközben a csapos felől ismét a lányra figyelt. Akart még valamit mondani, de szinte azonnal elfelejtette, amint Zselyke megszabadult a kabátjától.
A látvány kellően letaglózta. Ez bizony nem az a lány volt, akivel együtt jártak homokozni gyerekként. Az a pár év igenis sokat jelentett.
- Igazán jól áll ez a ruha - jegyezte meg végigmérve őt. Sosem rejtette véka alá véleményét, ami a szívén, az a száján volt.
Közben az italok megérkeztek. Minden színből egy feles. Nyolc darab volt összesen. Nem túl erősek, Kolos nem is bírta a piát, hiába az egyetemi élet. Levette legszélső, kék italt, és koccintásra emelte, majd várta, hogy Zselyke is kiválassza a saját színét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kissé kedvetlenül indult el az estére, de biztos volt benne, hogy ha kimozdul, jobb lesz. Ha nem otthon lesz. Ha nem megy át a nagyszülőkhöz és nem látja az üres szobát, ahol eddig a nagyapját őrizték.
- Na, semmi baj a hajammal - legyintett egyet, ahogyan Zselyke megpróbálta beigazítani azt a tincset, ami otthon sem sikerült neki. Pedig neki mindig sikerült. Most azonban úgy tűnt, nem is neki, de Zselykének mégis engedelmeskedett.
Szélesen vigyorog, ahogyan Zselyke arcát figyelte az ital után. Kezdetnek jó lesz ez, aztán meglátják, mi jön még az este folyamán. A kék édes volt, és üdítő, olyan,mint a friss óceán.
- Vannak sokkal jobb dolgok a kakaónál-  nevetett fel,miközben lefejtette magáról saját kabátját. A rendelés és az első ital fontosabb volt, kellett a kezdőlöket.
Elvette a lila színű italt, és húzta le, miután még megemelte a lány felé. Gyorsan ittak, de ez nem árthatott, majd letáncolják a következőhöz. A zene egyre ütemesebb lett, érezte a mellkasában a basszust, ahogyan lüktetett, és érezte, ahogyan felmelegíti a vérét a harmadik, narancs színű ital is. A negyedik előtt azonban megállt, egy kicsit. Várta, hogy Zselyke megtartsa vele a lépést.
- Na hogy bírod? Jöhet az utolsó? - vigyorgott rá szélesen, és egy kihívó tekintet után felemelte az utolsó poharat is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Felnevetett, és elismerően bólintott. Figyelte, ahogyan újabbat és újabbat húzott le Zselyke is,követve Kolos tempóját. Egyenként egyik sem volt erős,ám gyorsan egymás után elég jó hatással volt még Kolosra is. Érezte az alkoholt az ereiben, ám Zselyke mozdulatára, és bukdácsolására azonnal nyúlt érte. Volt már tapasztalata.
Nevetve figyelte, ahogyan nagyokat pislogott a leányzó, ő pedig felsegítette, és leszállva a székről, már indult is a táncparkett felé.
- Csak hogy tudd, egy igazi Fred Astaire-rel fogsz most táncolni - fordult hátra vigyorogva,miközben Zselykét vezette be,egészen a tömegközepébe. Ha ez az első ilyen estéje, a legjobb, ha érzi a tömeg lüktetését. Ahogyan a zene ritmusára egyszerre mozognak, fordulnak, nevetnek és adják át magukat a bulinak.
Kolos kézen fogta ismét, megpörgette,mielőtt megálltak volna parketten. Óvatos volt, hisz a zene is erősen lüktetett, a testek melege pedig még egyet ütött az előbbi kis koktélgyűjteményükhöz. Kolos érzékei is tompultak, a körülötte lévő emberek összemosódtak egyetlen masszává, kivéve Zselykét. Magához húzta a lányt. A zene ritmusára mozgott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A zenére mozog, jól megszokott mozdulattal húzta magához Zselykét. Még csak nem is feltételezte, hogy partnere nincs otthon a táncparketten. Hiszen ez olyan természetes hely, ahol mindenki ismeri a dörgést. Ahol csak a hangulat uralkodik, és ahol nincs szükség másra, csak a lüktető zenére, és a hangulatra.
- Aha, valami ilyesmi - nevetett fel, és újabbat pörgetett rajta. - Lazíts egy kicsit, senki nem néz minket. - A zene ütemére billegett, és próbált meg minél nagyobb helyet kierőszakolni maguknak, de a tömeg egyre inkább csak körbezárta őket.
A zene lassan a végére ért, és folytatódott a következővel, mikor Kolos a  nevét hallotta. A zenén is átüvöltött a mély hang, aki két párral arrébb állt, és éppen felé közeledett.
Egy régebbi ismerőse volt, aki köszönni akart,és talán még váltani is pár szót. Nem mintha a hely éppen alkalmas lett volna bármilyen nemű kommunikációra, hisz az erős zene elnyomott minden más hangot.
Az illető odaért hozzájuk, szemében a az alkohol jellegzetes csillogása könnyen észrevehető volt. Végigmérte Zselykét, és mondott valamit Kolosnak, de ő nem értette tisztán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem emlékezett pontosan a nevére. Csak párszor futottak itt össze, de tekintetéből egyértelműen látta, hogy csak egy kis társaságot keresett. Vagy valami olyasmit. Nem tetszett neki, ahogyan Zselykére nézett, és az sem tetszett neki, hogy a lány közben magában indult el, eltávolodva tőlük.
Kolos odakiáltott valami olyasmit a másiknak, hogy majd később beszélnek, de a saját hangját is nehezen hallotta. Ezzel a lendülettel indult el Zselyke felé, de az a bizonyos ismerős megelőzte, és előbb ért oda a pörgő és táncoló lánykához.
Kolos megfogta Zselyke kezét, arrébb húzta. Mondott valami olyasmit, hogy menjenek vissza a pulthoz vagy ilyesmi, de hangja valószínűleg elveszett a tömegben, így ő csak maga előtt tolva a lányt próbálta elhagyni a táncparkettet.Ha ez az ismeretlen ismerős tényleg az, akinek gondolja, valószínűleg ha sikerül eltűnniük a tömegben, ő is el fog térni valaki másfelé.
Labirintusszerűen kavarogtak az emberek között. Testeknek lökődtek neki, a zenére rángó emberek között sasszéztak át, hogy biztosan maguk mögött hagyják a nagyon barátkozni vágyó ismerőst.
- Bocs az előbbiért - hajolt egészen közel Zselyke füléhez, mikor egy kis levegő jutott a tüdejébe, és sikeresen kijutottak a parkett szélére. Nem teljesen, de eléggé ahhoz, hogy a nagy tömeget maguk mögött tudják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tetszett neki az ittas képe a férfinak már akkor sem, mikor megjelent. Erősen fogta Zselyke kezét. Nem akarta elveszteni a tömegben és nem is akarta, hogy bárki más rájuk találjon. Most éppen nem volt türelme az ilyesfajta társasághoz.
Sok embert ismert, és sokat már el is felejtett. A jelek szerint azonban voltak, akik őt nem felejtették el. Zselyke kérdésére összevonta a szemöldökét, és ahelyett, hogy válaszolt volna, csak a fejét rázta. Az ilyen ember nem lehetett a barátja.
Kiegyenesedett, ahogyan ismét a pulthoz siettek. Az ital hovatartozását nem igazán tudta beazonosítani, ám ez mindegynek tűnt akkor. A lényeg, hogy igyanak meg valamit, és oldódjon fel a nyomasztó érzés Kolos mellkasáról.
- Nem lesz szükség rá, de ha mégis úgy adódna... még jó, hogy közel laksz- nevetett fel a kijelentésre. Nem feltételezte, hogy Zselyke kevésbé bírná az italt. Azzal még Kolos is tisztában volt, hogy bárki az asztal alá itta. Ezért volt legtöbbször olyan kimért, ha italról volt szó. Már amikor sikerült neki.
- Tudod mit? Várunk még egy kicsit, aztán visszamegyünk táncolni, jó? Ha az a srác még mindig ott lesz, lelépünk. Van még egy-két hely, ami elég jó - emelte fel poharát. Hisz erre inniuk kell, hogy megpecsételjék az egyezségüket, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem akarta abban a pillanatban befejezni az estét. Most, mikor egy hosszabb idő után ismét sikerült elengednie magát, és elfelejtenie mindazt, ami otthon történt.
Az ital kellően erős volt, és Kolos jókedve egészen gyorsan visszatért. Ahogyan a riadalom is, mikor meglátta Zselyke arcán a pánikot.
- Hogy mit? - Eddig észre sem vette, hogy a lány ujján esetleg díszelgett volna valami. Nem mintha a megfigyelések legjobbja lett volna. De azért elkezdte ő is kutatni a földön azt a bizonyos tárgyat. - Hogy nézett ki?
Ezüstös csillogást keresett, de a sötétben nem igen látott semmit, így mikor megpróbált közelebb hajolni, az a bizonyos ital is a fejébe szállt, ő pedig majdnem orra bukott, ahogyan a nehezülő feje egyre inkább húzta le. Kész szerencse volt, hogy kezei még időben reagáltak és támasztották meg testét.
Gyorsan fel is állt, mielőtt még bárki azt hitte volna, rosszul van. Éppen csak helyreállt a látása, mikor Zselyke visszafordult hozzá. Automatikusan ölelte át, hogy megvigasztalja, mikor meglátta a hajában kandikáló virágokat is.
Óvatosan nyúlt hozzá, egészen finoman próbálta meg lefejteni a hajszálakat a gyűrűről,de ahelyett, hogy visszaadta volna Zselykének, csak tett egy lépést hátra, és a tenyerében tartott ékszert bámulta.
- Ez az, amit még akkor...? - Nem fejezte be a mondatot. Ha tényleg az volt, Zselyke is biztosan tudta, mire gondol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem teljesen biztos benne, hogy ez az. Hisz a virágot kidobják az emberek, a gyerekek meg elvesztik a holmijukat és elfelejtik a játékokat. Ez az élet rendje. Ezt tanulta meg eddig. Hogy minden mulandó. Erre most jön ez a lány, akivel még gyerekként együtt játszottak egy olyan holmival, amit ő már régen elfejtett.
- Bármeddig. - Bólintott. Szeretett volna megint az a gyerek lenni, aki akkor volt. Aki csak úgy átszaladt a szomszédba, hogy elkérje Zselykét a nagyszüleitől, és kimenjenek homokvárat építeni a játszótéren.
Nehezen szakította el a látványtól a tekintetét, hogy ismét Zselykére fókuszáljon. Arra a Zselykére, akit akkor megkért, hogy legyen majd a felsége. Aki mostanra egy másik Zselyke lett, mégis ugyanaz. Látta azokat a vonásokat, amiket gyerekként ismert, de látta a változást, ami azóta történt. Hisz ő maga is változott azóta.
- Egész eddig megőrizted? - Nem akarta elhinni. Nem tudta elhinni. Hisz gyerekek voltak, akik csak sokáig együtt akartak játszani. Együtt akartak lenni és közösen kalandokat átélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Habozott. Nem igen tudta, mit mondjon ilyenkor. Hisz az is csak játék volt, nem igaz? Játék, ami úgy tűnt, mégsem múlt el teljesen nyomtalanul.
Nem mozdult, mikor Zselyke kivette a kezéből a virágot, és akkor sem, mikor mégis elindult a kijárat felé. Csak figyelte botladozó lépéseit, és ahelyett, hogy az ő lábai is elindultak volna utána, csak állt. Mintha várt volna valamire. Valami csodára, ami kiveri a fejéből az egészet.
Aztán Zselyke eltűnt a tömegben és a varázs, mint valami pálcaintésre, szertefoszlott. A két kabátért nyúlt, fizetett és már el is indult abba az irányba, ahol a lányt sejtette.
Már kint érte csak utol, az utcán, és ahelyett, hogy megszólította volna, csak ráterítette a kabátját, és mellé lépett. Nem állt meg, felvette Zselyke ritmusát.
- Tudod, én béna vagyok és elvesztettem volna - vont vállat a cipője orrát bámulva. Az igazság az volt, hogy örült neki. Örült annak a virágnak, meg az ékszernek.
- Nem muszáj hazamennünk, ha nem akarsz. Hisz bármeddig játszhatunk - egy féloldalas mosollyal pillantott le Zselykére. Nem igazán volt jó ebben. Ilyen esetben a szavak valahogyan mindig cserben hagyták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A nagymamája, aki soha nem számolt be neki az ilyen apróságokról. Bezzeg arról mindent tudott, hogy kapta el Terike néni a gnómot a kertjében. Egy századmásodpercre az ég felé tekintett a kijelentésre, de mosoly ült ki az arcára.
Ahogyan Zselyke megtorpant, ő is hasonlóképp állt meg. Nem tudta, mit akart. Talán egy újabb szórakozóhelyet kereshetnek, talán visszamehetnének ide. Talán csak éppen le akarta szúrni, milyen érzéketlen, és ő már régen otthon lenne mindezek után. Már tervezte magában a lehetséges útvonalakat, mikor Zselyke közelebb lépett hozzá.
Nem szokott meglepődni hasonló esetekben. Legtöbbször készakarva, az ő és partnere szándékainak megfelelően alakultak a dolgok. Most azonban nem így történt, és a csók olyan váratlanul érte, mintha nyakon öntötték volna. Reagálni is képtelen volt, és a gondolatai is megszűntek cikázni.
Aztán mégis megmozdult és elhúzódott. Kiegyenesedett és a távolabbi göcsörtös macskakövekre tekintett. Fannira gondolt, meg arra, hogy most is éppen betegen fekszik otthon. Aztán Zselykére és a játszótérre, meg arra a kamilla virágos gyűrűre, ami majdnem tíz évig nála volt.
- Talán most... - köszörülte meg a torkát, majd vakarta meg tarkóját egy széles mozdulattal. - Lehet inkább haza kellene mennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak