Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség
Egervári
A kezdet
Minden egészen jól ment. Richárd végre kezdte úgy érezni, hogy nincsen minden veszve. Volt egy társa és vélt egy célja. Egy olyan célja, ami visszaültetheti őt a trónra. Aztán jöttek azok a hülye aurorok.
Richárd a kihallgató szobába ült, most életében először. Eddig az ilyesmit sikerült megúsznia, azonban persze amikor egyszer ártatlan, nyilván az első az, hogy lekapcsolják. Duzzogva tehénkedett az asztal lapjára, fején hagyva fekete pulcsija kapucniját. Biztos volt abban, hogy ez a póló benne volt abban, hogy el akarják kapni. Ahogy a fekete farmer és nadrág is. Bezzeg ha egy koronával sétálgatna senki le se szarná.
- Hülye, hülye varázslók, csak a kavaráshoz értenek - motyogta orra alatt míg egyedül volt a szobába. Azt se tudta a testőre merre van. Szinte biztos, hogy látta ahogy a falhoz lökték és letartóztatták. Szegény nyikhaj emberi test, az évek során semennyit sem változott, gyenge maradt és törékeny. Nem mintha a sellő alakja nem lett volna gizda. De anno legalább hordott oldalán tőrt, amit most elvettek tőle. Pedig az is egy szép sellő ereklye volt. Igazi békaszem kövecskékkel.
Kinyílt az ajtó, a férfi felemelte fejét. Jó sokáig váratták.
- És mi van ha igen? - morogta. Nem volt ez így jó, sehogy sem volt jó. Kerülnie kellett volna a feltűnést, azzal, hogy megszerezték a nevét szinte kitáblázták az egész örsöt neonlámpákkal, hogy nagynéni itt a fiú akit meg akar ölni jöjjön csak jöjjön.
- Nem akartam venni tündérport. Mint már említettem is mikor a falhoz nyomtál, hogy nagyon de nagyon rossz embert kaptatok el. Figyelj ide... - ránézett de nem látott semmi kis névtáblácskát vagy ilyesmit, szóval egyszerűen megoldotta - varázsló, engem hidegen hagy a porozgatásotok. Az a csávó valamilyen módon a mágikus műkincs kereskedelemben van benne, átment a keze alatt a fél királyi családom ékszerei és fegyverei. Szóval ahelyett hogy engem csücsültettek, aki szintén csak el akarta kapni és aki ennyire közel volt hozzá- mutatta mutató és hüvelykujja között a pár milis távolságot.
- Inkább őt kellene elkapnotok - dőlt hátra. Zalánra emelte tekintetét, néhány csapzott szőke tincs a szemeibe hullott, amit egy fejbiccentéssel arrébb tolt. Néhány napja nem aludt, szemei alatt sötét karikák voltak, arca beesett, haja loknisan kavargott arca körül ki-kikandikálva a fekete kapucni alól. Semmi királyi nem volt benne ezen a ponton, de még csak nemes elegancia sem.
Richárd a kihallgató szobába ült, most életében először. Eddig az ilyesmit sikerült megúsznia, azonban persze amikor egyszer ártatlan, nyilván az első az, hogy lekapcsolják. Duzzogva tehénkedett az asztal lapjára, fején hagyva fekete pulcsija kapucniját. Biztos volt abban, hogy ez a póló benne volt abban, hogy el akarják kapni. Ahogy a fekete farmer és nadrág is. Bezzeg ha egy koronával sétálgatna senki le se szarná.
- Hülye, hülye varázslók, csak a kavaráshoz értenek - motyogta orra alatt míg egyedül volt a szobába. Azt se tudta a testőre merre van. Szinte biztos, hogy látta ahogy a falhoz lökték és letartóztatták. Szegény nyikhaj emberi test, az évek során semennyit sem változott, gyenge maradt és törékeny. Nem mintha a sellő alakja nem lett volna gizda. De anno legalább hordott oldalán tőrt, amit most elvettek tőle. Pedig az is egy szép sellő ereklye volt. Igazi békaszem kövecskékkel.
Kinyílt az ajtó, a férfi felemelte fejét. Jó sokáig váratták.
- És mi van ha igen? - morogta. Nem volt ez így jó, sehogy sem volt jó. Kerülnie kellett volna a feltűnést, azzal, hogy megszerezték a nevét szinte kitáblázták az egész örsöt neonlámpákkal, hogy nagynéni itt a fiú akit meg akar ölni jöjjön csak jöjjön.
- Nem akartam venni tündérport. Mint már említettem is mikor a falhoz nyomtál, hogy nagyon de nagyon rossz embert kaptatok el. Figyelj ide... - ránézett de nem látott semmi kis névtáblácskát vagy ilyesmit, szóval egyszerűen megoldotta - varázsló, engem hidegen hagy a porozgatásotok. Az a csávó valamilyen módon a mágikus műkincs kereskedelemben van benne, átment a keze alatt a fél királyi családom ékszerei és fegyverei. Szóval ahelyett hogy engem csücsültettek, aki szintén csak el akarta kapni és aki ennyire közel volt hozzá- mutatta mutató és hüvelykujja között a pár milis távolságot.
- Inkább őt kellene elkapnotok - dőlt hátra. Zalánra emelte tekintetét, néhány csapzott szőke tincs a szemeibe hullott, amit egy fejbiccentéssel arrébb tolt. Néhány napja nem aludt, szemei alatt sötét karikák voltak, arca beesett, haja loknisan kavargott arca körül ki-kikandikálva a fekete kapucni alól. Semmi királyi nem volt benne ezen a ponton, de még csak nemes elegancia sem.