Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Felnevetek azon, hogy semmi iránt nem köteleződött el még négy évig, és itt szeretném kijavítani, hogy de, hiszen a tanulmányai és a bogolyfalvi élete is ezt meghaladó időintervallumot ölelnek fel, szóval kedves spontán és leköthetetlen Mátyás közlöm, hogy de bizony, vannak, amit hosszabb időt ölelnek fel a te életedben is. De inkább csak nevetek.
- Egészen biztos, hogy január 23. Tudod, hogy miért? Mert szerintem nem nézték ki belőlem, hogy képes vagyok dátumokat megjegyezni, így olyan dátumot adtak, ami könnyű. Január huszonhárom, azaz nulla, egy, kettő, három.
Sokaknak nem esik le, hogy azon túl, hogy egyetlen hónapnyi jegyességünk volt csupán előtte, és bármilyen meglepő Edittől sem derült ki, hogy a házasságkötésünk hatodik hónapjában életerős, nagy súlyú újszülöttet hozott a világra, hogy még a dátum is hihetetlenül leegyszerűsített. Mert erről van szó. A mi kapcsolatunk se túl bonyolult, csak később jött az igazi szerelem, később hangolódtunk egymásra.
- Sőt, az ötödiken azt tervezem, hogy újra feleségül veszem, most megkérem, a negyediken, hogy jöjjön hozzám megint, és az ötödiken feleségül veszem. Szóval, ha van affinitásod az esküvőszervezéshez, akkor neked adjuk a munkát.
Mindenképpen olyannal szeretnék dolgozni, akiben megbízok, és valljuk be, ezt a srácot úgy védelmezném, akár az életemet. Egyszer össze is verekedtem egy tohonya tuskóval, mert beszólogatott neki. Szeretem, hogy az emberek néha nagyon furcsán néznek ránk, emlékszem, hogy még az apám is megpróbálta legyőzni önmagát, és a témát, ami az egész családot érdekelte, nyugodtan felhozni. Most mondjátok meg, a helyemben ki ne fogalmazott volna kétértelműen. Sokkos állapotot idéztem elő, holott határozottan azért nem kerültem elő éjjel, mert egy lánnyal voltam.
- Epekőnek hitte a gyereket? De várj, Bea… az akinek ilyen barna, kicsit cilámpás a haja nem? Amelyiknek csak egy kis gondoskodás kéne, és egészen rendben lenne a feje. De hát, nem is látszott rajta, hogy terhes, különben is, ha gyereket vársz, akkor elvileg védett vagy, nem rúghatnak ki. Meg gondolom a polginak se kell az, hogy az ő felesége terhes, aztán ő meg más terhes nőket rúg ki, tudod, hogy milyenek ezek itt, rögtön azt feltételeznék, hogy nem a Sanyi az apja, az meg, amilyen tompa, nekimennek mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Zalán 1
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még egy utolsó fuvallat beférkőzött lenge szövetkabátom alá, mielőtt beléptem volna a kirendeltségre. Sose jártam még itt, és reménykedtem benne, hogy a büdös életbe nem kell betennem ide a lábam, de ha már muszáj volt, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Határozott léptekkel közelítettem meg a félkör alakú várakozóban az egyik ügyintéző férfit, és egy édeskés mosollyal, ártatlanul néztem rá.
- Üdvözlöm nyomozó, Vattai Júliáért jöttem. Tegnap este hozták be egy félreértés miatt - rebegtem, és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztalnál. - Tudja... nagyon aggódtam érte, amikor nem jött haza, be is telefonáltam. Azt mondták mostanra kiengedik. Meg tudná nézni nekem? Kérem - esengtem. Úgy fojt belőlem a hazugság, mint a Trevi-kútból a víz, mégis láttam a jelvényesen, hogy egy pillanat alatt bevette amit mondtam. Naná, azért dolgozik az alsó emeleten, mert nem az eszéért tartják.
- Egy pillanat és utána nézek, ne menjen el - mosolygott vissza megszeppent kisfiú módjára, és már ment is felderíteni az ügyet.
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte - biztosítottam, és ahogy elfordult, elkezdtem kigombolni a kabátom. Rövid egybe ruhám végigkövette testem alakját, kiemelve minden potenciált bennem. Egy huncut mosoly mellett körbeforogtam, kinézve azokat, akiknek megragadtam a tekintetét. Vagyis nem én, hanem a testem. A vérem már csak attól felpezsdült, hogy láttam rajtuk mennyire akarnak. Lehet ki kéne próbálnom milyen egy tisztviselőt ágyba csábítani. Neki talán ingyen is vállalnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Leila
______________________________________________________

A férfival való beszélgetés borzalmasan hosszúnak tűnt. Túl sokat kérdezett. Az én agyam viszont teljesen üres volt. Nem mondtam neveket. Azt mondtam a fiú akitől vettem Peti néven mutatkozott be de soha nem mondott ennél többet. Adtam egy standard leírást, minek a fél férfinem megfelel. A kihallgató végül elengedett. Azt hiszem megsajnált. Szörnyű érzés tudni, hogy valaki szán téged. Még ha ezzel meg is úszol egy csomó mindent, akkor is az arcába kiabáltam volna, hogy baszd meg az anyádat a sajnálatoddal, a fél megyét én látom el droggal cseszdmeg erős vagyok és hatalmas. De nyilván nem mondtam ilyet. Csak szipogtam.
Visszakísértem abba a helyiségbe ahol az éjszakát töltöttem. Nem tudom meddig kuksoltam ott, míg végre valaki értem jött.
Felállít a padlóról, gyengéden. Nem ráncigál vagy kiabál. Ő is szán engemet. Kicsit még a hajamat is megigazgatja a nő mielőtt elmondaná, hogy jött értem valaki ezért hazamehetek. Még egy kabátot is rám terít és míg kifelé sétálunk megkér, hogy egyszer hozzam vissza az őrsre. Bólintok, de a fasznak van kedve visszajönni ide. Mikor kinyitja az ajtót és megpillantom Leilát beharapom ajkamat és nem tudom megállni, hogy ne rohanjak oda hozzá és vessem magam a nyakába. Eljött értem. A boldogság ami végigszáguld testemen könnyekben tör ki belőlem.
- Vigyél haza kérlek - szipogok. El akarok innen menni messzire. Bezárkózni a szobámba és eltűnni a világ szemem elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem Júlia volt az első, akit elkaptak, és valószínűleg nem is az utolsó. Mégis minden egyes alkalommal nehéz volt a kikérdezés. Ezek a gyerekek ilyenkor sarokba szorítva érezték magukat. Hazudtak, ha az kellett, és igazat mondtak csak hogy szabaduljanak. Minden kérdést háromféleképpen fel kellett tenni, hátha az összezavarja őket, és kibukik egy-egy csalfa szó. Júlián is ugyanaz az anyátlanság látszott, mint másokon.
- Hányszor fogyasztottál tündérport? - tette fel a következő kérdést. - Mást is kipróbáltál már? - Hangjában semmi változás nem állt be. Nem mutatta, hogy sajnálná, nem mutatta, hogy elítéli. Pedig mélyen belül nagyon utálta, hogy bárhogyan a diákok kezébe kerülhet egy ilyen veszélyes szer. Hiába tudta, hogy a húga ennél okosabb, mégis folyamatosan benne volt a félsz, hogy talán elcsábul. Most kezdődik csak igazán a lázadó korszaka, és totál egyedül van a nevelésében. Mi van, ha elrontja, és Léda úgy végzi, mint Júlia?
- Szeretném, ha pontosan elmesélnéd hogyan jutottál a szerhez - kérte a barna, és továbbra is teljes pókerarccal figyelte a reszkető gyereket. Hiába akarta volna gyorsan elintézni, fájdalommentesen. Ez az ügy annál nagyobb volt, minthogy félvállról vegye. Júlia volt a biztosíték arra, hogy új életet kapjon a nyomozás. Az utóbbi időben amúgy is túl sok falba ütköztek. Neki is továbbképzésre kellett mennie, a többi auror pedig nem volt alkalmas az ügy felgöngyölítésére. Talán nagyképűség volt tőle, de komolyan gondolta.
- Pontosan hogy nézett ki, akitől kaptad? - toldotta meg a kikérdezést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem voltam a kirendeltségen tíz kibaszott perce, de egy csapat férfi már körbe is állt. Félig felültem az egyik tisztviselő asztalára, és édesen nevettem a gügye vicceiken. Boostoljuk csak azt az egót, attól jobban áll majd később a kiskatona. Egyiknek megérintettem a karját, megjegyeztem milyen erős, a többi meg azonnal vetekedni kezdett a figyelemért. Kiszámíthatóak, és roppant szórakoztatóak. Hirtelen már nem is úgy éreztem magam, mintha aurorok között lennék, hanem a pubban. Csak az őrülten hangos zene hiányzott csak, meg egy kis alkohol.
Az ajtó, ahol a tisztviselő eltűnt nemrég, csakhamar újra kinyílt. Nem volt hangos, még csak feltűnő sem, mégis azonnal félretoltam két férfit az útból. Ők csak a mókát jelentették, Júlia meg lassan de magabiztosan valami többet. Ezt pedig éreztem az öleléséből is. Meglepett? Naná. Gyengéd érintések nagyon ritkán érnek, és talán zavarba jöttem volna tőle, ha nem szegeződött volna ránk négy férfi tekintete. Szerepemből csupán egy pillanatra kiesve öleltem vissza a lányt, és megsimítottam kócos haját.
- Már megyünk is - ígértem meg, és kibújva a karjai közül rámosolyogtam. Már nincs gond, itt vagyok. - Ne haragudjatok fiúk - álltam fel, és megsimítva Júlia kezét kulcsoltam össze ujjainkat. - Majd keressetek, ha unatkoztok - kacsintottam vissza, és már majdnem az ajtónál voltunk, mikor az ügyintéző elénk lépett.
- Bocsánat, még ezt a papírt alá kell írnia. Csupán formaiság, hogy felelősséget vállal Júliáért - tartott elém egy tollat.
- Hát persze - engedtem el a szőkét, és hezitálás nélkül firkantottam rá a papírra a nevem. - Végeztünk? - vontam fel a szemöldököm, mire csak egy bólintást kaptam válasznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Leila
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Láttam a megtörtséget Júlián, de nem akartam foglalkozni vele. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert szimplán nem tett neki jót. Ha ilyen állapotban az orrom alá dörgölnék, hogy szarul nézek ki, valószínűleg inkább visszavonulnék a poros zárkába. Vagyis, nem tudom poros-e. Annak képzelem. Lepukkantnak, mint azokban a szörnyű filmekben, amiket Ádám szokott mutatni. Bár azok többnyire a vadnyugaton játszódnak valamikor kétszáz évvel ezelőtt. De ha őszinte akarok lenni, a magyar valóság se sokkal fényesebb.
Kitártam magunk előtt az ajtót. - Ugyan, erre vannak a barátok. Meg különben is, mindig ki akartam próbálni milyen lehet a szex egy aurorral. Mit gondolsz, erőszakosak? Lehet akkor vezetik le a sok munkahelyi frusztrációt - csacsogtam, és egy huncut mosolyra húzódott a szám. Visszapillantottam a vállam felett az épületre. Azon gondolkodtam mennyire lehetett szar bent tölteni az éjszakát.
- Héj Júlia, túlélted. Bevittek, de nem sikerült bevarrniuk. Mosolyogj egy kicsit - próbálkoztam. - Bár őszintén nem értem hogy bukhattál le. Mond, hogy nem szex közben razziáztak ezek a köcsögök - fintorogtam. Elég undorító dolog, de megesik. És akkor így jusson el az ember lánya a csúcsra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Leila 2
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elméláztam azon, amit mondott, majd beleegyezőn bólogattam. Tényleg úgy tűnt, hogy nincs semmi önbizalmuk a srácoknak, akik a kirendeltségen voltam. Alapjáraton az alacsony rangra fogtam volna, de Júlia valószínűleg valami nagyobb fejessel találkozott. Szóval ha ő mondja, én aztán kibaszottul elfogadom.
- Mi az, hogy nem értem? - torpantam meg egy pillanatra, de mintha mi sem történt volna folytattam az utamat. - Mi a szar nem érthető ebből? - kérdeztem. Én is fogyasztó voltam. Tudtommal nem ugyanazt a fost toltam, mint Júlia, de ezek egyre mennek. Ha pedig van valami extra cucc az övében, akkor lehet nem lenne rossz, ha szólna. Már csak azért is, mert nem látom, hogy annyian tolongnának megnézni, hogy jól van e.
- Ha te mondod - hagytam rá egy szarkasztikus röhögés mellett. Én nem lennék rá képes. Néha felkelni se tudnék a kibaszott ágyamból. Az a mentsváram. És ha ez azt jelenti, hogy legközelebb én végzem a rácsok mögött, legyen.
Akaratlanul, és elnevettem magam. - Édes istenem, ezek a rohadt aurorok nem tudják mi az a privát szféra - köhögtem, aztán kabátzsebembe nyúlva előhúztam egy doboz cigit. - Na szedd össze magad. Vegyél egyet - nyújtottam felé a dobozt, amikor láttam a botladozását. Ilyen szoktam lenni, amikor haza kell mennem. A pánik egyszerűen elborítja az agyamat, és nem hagy élni.
- Ki akarod bökni miért akkora nagy dolog, hogy elkaptak, vagy ejtsem a témát? - mértem fel az állapotát. Franc tudja. A normális emberek szeretnek beszélni, én nem. Ha Júlia tényleg hasonlít rám, ő se fog. A lehetőséget azért megadtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Leila 2
______________________________________________________

Ajkamba harapok. Mi nem érthető, mi nem érthető, hát nyilván az apró betűs rész nem érthető. Amit nem magyaráztam el. Amit nem volna szabad elmagyarázni. Szerencsémre tovább siklik ezen.
Hallom a hangján, hogy ő ebben nem fog segíteni nekem. Vagy legalábbis szolidaritás nem vállal. Nem is kell. Megértem, hogy miért nem akar. Nincs olyan nyomós érve ellene, mint nekem, viszont ugyanannyi van mellette minimum mint nekem.
- Basztak volna egy jót ők is, aztán ment volna mindenki a dolgára, így kellett volna... - rázom a fejemet. Mindenki jobban járt volna. Nekik nem dolgozni kellett volna, én meg nem éltem volna át lelki válságot és sírtam volna vörösre a szememet.
Aztán újra visszakanyarodik. Mi a fasz? Aztán nagyot sóhajtok. Kell egy bajtárs. Ő pedig bizonyított. Nem akarok tovább ennyire magam lenni, ennyire mindenki előtt titkolózni. Azt akarom, hogy legalább egy valaki tudja, hogy ki vagyok. Valójában ki, teljesen és totálisan ismerje mindegyik oldalamat. Megállok. Tekintetem rá szegezem, hangomat lenémítom. Most lehet elbaltáztam négy év munkáját és a fél életem szabadságát.
- Én nem a fogyasztó vagyok...nem csak a fogyasztó. Én vagyok a díler. Bogolyfalva és kábé a fél megye az én hatáskörömben van. Néha más városok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A mondatára csak tovább fantáziálok az aurorokkal. Volt nem egy helyes köztük. Kicsit idősebbek, de még éppen a határon mozognak. És erősek, hohó, azok az izmos testek azt is kibírnák, hogy a kámaszútra összes pozícióját végigcsináljuk egymás után. A kérdés már csak az, hány kört bírnának odalent. Talán abban is jobb a teljesítményük, mint az átlagos férfiaknak.
Megzörgetem kezemben a felnyitott dobozt, miközben felteszem az ötmillió forintos kérdésem. Ahogy megtorpan, én is megteszem, bár ez nem akadályoz meg abban, hogy egy szálat a szám szélébe biggyesszek. Zsebemben keresek a gyújtóm után, mikor meghallom a választ. Ajkam o alakúra formálódik, és majdnem ki is esik onnan a szál.
- Ne bassz fel! - jön ki a számon az egyik legnőiesebb megnyilvánulásom. - Hogy a picsába? - képedtem el teljesen, és körbenéztem az utcán. Este révén már egészen kihalt volt de azért nem kellett volna a sok káromkodással felhívnom magunkra a figyelmet.
- Várj. Előbb érjünk be az erdőbe, aztán folytatjuk - emeltem fel a mutatóujjamat csitítóan, és újra megindultam. Már csak az kéne, hogy újra ránk szálljanak az aurorok. Mármint nem abban az értelemben, ahogy azt a fejemben elképzeltem, hanem amúgy.
Közben meggyújtottam a szálat, és mélyet szívtam belőle. Agyamban próbáltam minden információt összerakni a mellettem sétálóról amit csak tudtam. De csak egyetlen kérdés ismétlődött újra és újra: mégis hogy a francba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Már nem titok, de még nem is látszik annyira nagyon, hogy egyértelmű legyen, mi minden is zajlódik bennem, hogyan formálom a magam kis emberét. Mert bizony, egyre bizonyosabbá válik, hogy a baba odabent tökéletesen jól érzik magát. Én pedig őt formálom. Egy kis Konrádot, mert édes Merlin szépen kérlek, ha már terhes lettem, legalább fiú legyen. Habár, véleményem szerint azzal sem lenne semmi baj, ha egy kis Lizi lenne, csak legyen fiú, igen, az mindenképpen fontos volna. Tekintve, hogy egyikünknek sem volt végcél a gyerek, ám a helyzetünk miatt nincs választásunk, megállapodtunk, hogy egy utóddal rendelkezők leszünk. Nem hiszem, hogy jól állna nekünk több gyerek, különben is, a harmincas éveink közepén vagyunk, szép teljesítmény ez, én azt mondom.
Ahogy az mások szerint várható volt, én meg reménykedtem, hogy valóban így lesz, nálam el is indult a kötődő - védelmező folyamat. Szeretem a kisbabámat, szívesen érintem meg a finoman gömbölyödő pocakomat, és beszélgetni is szoktam vele. Néha meséket mondok, máskor elmondom neki, hogy mit csinálunk aznap, vagy, hogy éppen mit eszünk, mit érzek. Tudom, hogy még nagyon pici, de egyszerűen teljesen megváltoztatott, a jó irányba. Egy ideje indokolatlanul sokat mosolygok, és olyan vagyok, mintha egy picit lelassítottam volna a világhoz képest. Még aktívan dolgozom, de már fokozatosan adom át a feladatokat másoknak.
Mint ma is, amikor alig várom a tanács frissen megválasztott tagját, hogy megérkezzen, és el tudjak mondani neki mindent, ami ebben az irodában történt. Tudtam, hogy egy nap majd félre kell tennem a munkát, de olyan furcsa, hogy most ténylegesen meg is történik, és mint a mugli filmekben oly jellemző, én is fogom a személyes holmimat, a kis növényeimet, és barna kartondobozba pakolom őket. Pihennem kell, előkészíteni az életet a gyermekünknek, és közben megtenni mindent, amit eddig megtettem a háztartásunk gördülékenysége érdekében. Nem beszélünk otthon sokat erről a helyzetről, van és kész, de nincs semmi negatív, semmi megjegyzés, nem kell ebbe semmi pluszt belelátni, én se látok bele, mert nem vártam az ismereteim fényében, hogy Konrád végig olyan lesz majd, mint mások, akik más érzésekkel vannak a várandóság iránt. Rendben vagyunk, de azt hiszem a tény, hogy most a munkámat hátra kell hagynom, kicsit elszontyolított, és most éppen mindent, amit nem úgy élünk meg, mint mások, azt borongósan értékelem. De ezek a kis hullámok egyszer-egyszer törnek csak rám, és vissza is térek utána a normálisba. Kis, pici, kellemetlen kilengések. Nagy levegő, és addig is, amíg várok, az ablakon át beszűrődő kis napfényben sütkérezés. Szép nap a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hosszú egyetemi napról gurulok be, kis kitérővel, amíg vásároltam vacsorának valót, úgyhogy mire beparkolom Shadowt a Hivatal elé, már ijesztően kezdek hasonlítani egy megtépett bagolyra. A sisakot levéve a helyzet nem lesz jobb, de csak kicsit félresöpröm a tincseket a homlokomból, meglesem a pofám a bejárati ajtó üvegében, aztán lépek is befelé.

Űzött külsőm ellenére fejem csupa vigyor, zümmögök a lelkes energiától s már alig várom, hogy elkezdjük a munkát. Úgy jelentkeztem erre a posztra, hogy nem gondoltam át előtte. Nem kellett. Láttam a kiírást és rögtön le is szedtem a plakátot, mert minek zavarja össze mások agyát? Ugye.
Mostanában visszavettem az egyetemi óráim számából, önkénteskedni is ritkábban járok el, inkább delegálok, távolról irányítok és élvezem, ahogy a minionjaimat szabadjára eresztem, hogy tegyenek jót a világban. Tényleg, fantasztikus érzés, amikor csak ihletet adok, tervet, célt, és mennek, csinálják, segítenek, építenek. Tüntetni is mikor voltam... ja, múlt hónapban, oké, az nem volt rég. De az írással, könyv-promóval viszont tényleg alig foglalkozok. Még néha jön egy bagoly, hogy újranyomnak valamit vagy kell az aláírásom egy új fordításhoz, de ez már mind rutin-feladat. Egyedül a versek maradtak, de az csak magamnak, a reggeli tea mellé, este, mikor csendes a ház. Az kell.

Egy nagy közös vacsora alatt tudatosult bennem, hogy már minden tevékenységemet, munkámat, barátaimat, családomat, az egész életemet ehhez a helyhez kötöttem. Én, az örök világjáró. Ahogy szétnéztem az asztal körül, Ármin mellettem, soha nem engedve, hogy egymástól távol üljünk, körülöttünk a Bébék, a nagylány, a barátok. Hirtelen belém hasított, hogy otthonra leltem, sőt, otthont barkácsoltam ezekből az emberekből. Az egyetlen oka egy jövőbeni költözésnek csak az lehetne, ha Ármin menni akarna. Akkor gondolkodás nélkül összecsomagolnám a házat és mennék vele.
Addig viszont úgy érzem, tudnék még adni ennek a közösségnek. Lehet nem sokat, lehet csak háttérből végzett gürü-munkát, de majd azt, amire szükség van.

Lelkesen nyitok be az irodába - talán szebb szó lenne rá az, hogy berontok -, s már mosolygok is.
- Helló, bocsánat, azt hiszem késtem - hadarom s végre megállok, hogy kifújjam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A térre néző ablakok előnye, hogy az ember láthatja a település legfontosabb pontjának eseményeit, és hátránya, hogy bizony nagyon könnyen ott tud ragadni, hogy nézze, ahogy az ismerős alakok haladnak, ki-ki a maga dolgára. Itt minden van, szerelmek és szakítások, jó időben a kinti padokon ebédelő alkalmazottak, gyerekcsoportok, mint például most is, akiket úgy néz ki, hogy egy kis városismereti versenyre hoztak ki. Sétáltatnak háziállatokat, szaladnak a vonatra, minden, amit csak az ember el tud képzelni. A mindenbe pedig Krushnic Dimitri is beletartozik, aki éppen most érkezik meg. Ajkaimon halvány mosoly jelenik meg, ahogy leparkol, és vígan nézem, ahogy páran lelassítanak a látványára. Határozottan közeledik a tavasz, az érzelmek elkezdenek virágba borulni.
- Szerintem itt nem lehet olyat csinálni.
Fordulok el az ablaktól mosolyogva, érezve minden illatot, ami alkotja őt. Észrevettem, hogy mostanában sokkal jobban tetszenek az erősebb, szagosabb illatok, így a mosolyom minden egyes olajos szippantással csak szélesebbé válik. Ellépve az ablaktól felé indulok.
- Szia, mindent előkészítettem, és össze is csomagoltam, így már most teljesen birtokba veheted a helyet. Mindent felcímkéztem, a lezárt ügyeket átpakoltam, a folyamatban lévőket egy helyre összesítettem, és csináltam nekik leírást. Hogyan szeretnéd, hogy most átbeszéljük őket, vagy előbb inkább átolvasod, és utána beszéljünk?
Most még nem érzem szükségét annak, hogy ne legyek itt, azonban az egy ésszerű gondolat, hogy idő kell az átállásra. A fontosabb emberekhez még mindenképpen bejövök, átadom nekik Dimit, megbeszélünk mindent, hogy érezzék a törődést, és, hogy biztonságban vannak. De csak napi pár órára, maximum. Ígérem. Inkább ide célszerű amúgy is ebben az állapotban, és nem a patikába mennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Akkor ez nekem való hely - vigyorodok el a nagy szuszogásban s hónom alá csapott sisakomnak nézegetek egy megfelelő helyet, ahova lerakhatom. Végül egy szekrényke tetején landol s én végre teljesen Lizi felé tudok koncentrálni.
- Talán kaphatnék előbb egy általános rálátást, hogy mi hogy működik, mit kell tudni, ilyenek? Minden kis részletet átbeszélni úgy sincs értelme, azokat majd menet közben megismerem.
Elég jól tudok szervezni, de a részletekben sokszor elveszek. Ha túl sok apró-cseprő információval halmoznak el, egész biztosan semmi nem marad meg a fejemben, automatikusan ki is sorjáznak a másik fülemen.
- Azt talán első körben elég tudnom, hogy mi hol merre, s hogy mit kivel kell lerendezni, milyen kontakjaink vannak. Persze kicsi ez a város, de azért a hivatalos szálakban még nem igazodok el.

Remélem, hogy nem kell sokat zargatnom majd őt, fontos a nyugalom a gyermekágyas időszakban, utána meg tudom, hogy az ember a háta közepére kívánja az idegeneket és a munkát, amikor az a legnagyobb gondja, hogy a gyerek nem alszik rendesen és miért kakál fél óránként (vagy éppen hetente). Teljesen másak lesznek a prioritások. A Hivatal meg a kollégák ködbe vesznek.
Erről jut eszembe - lepillantok a pocakjára és újra mosolyra fut a szám.
- Gratulálok! Még nem is mondtam.
Lenyelem azt a kérdés-özönt, ami elönti az agyam - mikorra várod, mi a neme, választottatok már nevet? Mielőtt még belemerülnék a szülés részleteibe, inkább veszek egy nagy levegőt és lassan kiengedem. Indokolatlanul sokat tudok a szülésről és csecsemő-gondozásról. Anno úgy rákészültem, hogy mindennel képben legyek és segíteni tudjak Árminéknak, ha kell, hogy a kilencedik hónap végéhez közeledve már álmomból felverve is levezettem volna egy szülést mágia nélkül. Akkor még csak nagybácsi-szindrómának nevettük el a dolgot, de mostmár azért be kell vallanom, több volt ez annál. A féltékenységgel egybeszőtt boldogság és túlkompenzálás nyavalyája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Jogos.
Mosolyodom el finoman, mert lássuk be, valóban az lenne a leghelyesebb, ha először egy általános tájékoztatást adnék arról, hogy milyen munka is folyik itt, ezen a részen. Fejben minden nagyon szépen megvan, csak azt hiszem, kezdek egy kicsit szétszórttá válni. Fogalmam sincs, hogy mi minden fog történni, a negyedik szakkönyv után elvesztettem a lelkesedésemet az iránt, hogy az állapotom drasztikus romlásáról olvassak. A magamfajta nem vicces kis kihívásnak éli meg azt, ha például elfelejt dolgokat, vagy éppen az éjszaka közepén elkezd arra vágyódni, hogy vonatsínt nyalogasson. Szeretném hozzátenni, hogy ha ilyen vágyaim lesznek, akkor ráadásul egyedül kell majd elmennem a sínekhez, mert az biztos, hogy a férjem nem lesz nyitott a gyermeke hóbortjaira.
- Minden, ami szociális ügy, ide érkeznek be a kérvények, lakásokra, étkezésre, tandíj mérséklésre. Egyszeri segélyekre. Ha valakinek le kell dolgoznia a tartozását vagy a büntetését, akkor is ide küldik. Akik idejönnek, rövid időn belül ismerősek lesznek, mivel ugyanazok. Főleg, akik a segélyért jönnek és a ledolgozásért. Velük többnyire kerti munkákat végeztettem, kerítésfestést, van egy felügyelőjük is, aki nézi, hogy dolgoznak-e, és aki behozza neked a papírokat.
Miközben beszélek, ösztönösen mutogatom a polcokat is, hogy hol mi helyezkedik el. Egy kicsit mániákus érzést kelthet, hogy az ügyek csoportjuk szerinti ABC rendben, és a csoporton belül szintén ABC rendben vannak, komoly figyelmet szentelve annak, hogy minden ügykör azonos színű mappákat rejtsen. Nos igen, az ember, ha így nő fel, ragaszkodik önmagához a későbbiekben is elég rendesen.
- A kérvényeket a tanács bírálja el, de te teszel javaslatot az elfogadásra a benyújtott anyagok által. Van egy részletes lista a felső fiókban, hogy mi kell hozzá. Emellett van egy Zsófiánk, aki mindent is tud. A férjem titkárnője, illetve az enyém is volt, és megkértem, hogy neked is segítsen be. Jogi végzettsége van, nagyon precíz és pontos, ha mondasz egy ügyet, minden eseményt tud vele kapcsolatban, szóval rá is tudsz támaszkodni. Meg rám is, tényleg, nyugodtan, már most frusztrál a gondolat, hogy pihennem kell.
Pedig milyen jól fog az még jönni, ugye? Mindenki ezt mondja. Én jelen pillanatban a kis fáradékonyság mellett még nem sok mindent vettem észre. A bőröm nagyon szép, mindig mosolyoghatnékom van, és persze elkezdett a kis trónörökös jobban látszani.  
- Köszönöm. Lassan elrejthetetlenné válik. Remélem Erzsike nyeri a fogadást a nénik közül. Ők már akkor terhesnek hittek, amikor még házasok se voltunk.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy megérintem a pocakomat. Mondom, mint akit kicseréltek, a mi nem akarunk gyereket, "csak kell"-ből egészen átváltottam egy izgalmas és reményteljes vágyakozó-várakozó nőbe. Egy terhesség, egy gyerek, de ő több lesz, mint tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelmesen hallgatom a magyarázatot, nézem a polcokon sorakozó mappákat, s elismerően bólintgatok, mint azok az autókban tartott, ingó fejű kutyák. Nem lehetett semmi összeállítani a rendszert, főleg ha örökölte s nem zéróról indította. Bár nem tudom, az elődje mennyire hagyott maga után kupit, de nekem biztosan könnyebb dolgom lesz átvenni így a dolgokat.
- Szépen átlátható minden, nagyon tetszik - mondom is hangosan, s azt már nem teszem hozzá, hogy remélem, nem fogom elrontani. Fenntartani a rendet hátha sikerülni fog. Felépíteni nem menne, nincs semmiféle rendszerező, rendszerető véna bennem. A káoszban dolgozás az én műfajom. Úgy vagyok vele, hogy úgyis csak az eredmény számít, amit kitudok hozni a munkámból, nem maga a munkának a körülményei. De mindig csodálom azokat az embereket, akik képesek rendet teremteni és tartani. Lehet lefogom fényképezni az egészet, hogy tudjam, hogyan kéne kinéznie. Mintha betörő volnék, aki mindent vissza kell igazgasson eredeti helyére.
- És van valahol arra is lista, hogy hol fogna jól a ledolgozás? Vagy mi alapján döntöm el, hova menjenek? - Már vizualizálom is magam előtt, ahogy mindenkit munkára fogok, aki csak egy könyvtári könyvet elfelejt visszavinni idejében. Jó, talán ennyire nagy hatalmam nem lesz, de már sokszor tudtam dologra fogni az embereket úgy, hogy abszolút semmi pénzt nem kaptak érte, sőt, büntetés se járt volna akkor, ha nem mennek el. Csak megfelelő motiváció kell hozzá.
Aztán hirtelen észbe kapok. Elmerültem a részletekben. Pont ezt próbáltam elkerülni, de ilyen amikor lelkes leszek valamitől. Tehetek én róla? Lehet.
- Egy ilyen mindentudó Zsófiára mindenkinek szüksége van, úgy érzem. Biztosan megfogom majd keresni. Téged viszont nem akarlak zavarni. Hacsak nem akarod, hogy zavarjanak? Mert ez esetben szívesen - vigyorodok el. Lehet pont arra fog vágyni, hogy kicsit mással is foglalkozzon, mint büfiztetéssel és végtelen pelenkacserével. Nem tudhatom. Szerintem ez egyébként is menet közben derül ki. Hogy ki milyen típus, milyen a gyerek, mire van szüksége, hogyan állnak a bolygók. Ha pont munkára van szüksége, én örömmel zargatom majd.
- Erzsikéék szerint mindenki folyton a szaporodáson dolgozik - legyintek, mert tényleg, a falu nénikéi folyton azon agyalnak, ki kivel mikor. Már tőlünk is várják a gyerekeket, pedig azért ha jobban megnéznének, rájöhetnének, hogy egyfelől túlvállaltuk magunkat eddig is a hárommal, másfelől egyikünk sem rendelkezik a megfelelő szaporodási szervvel - persze örökbe is fogadhatnánk, de... jól vagyunk, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eleme nehezen csitul az eset óta, mely miatt ma eljött a parancsnokságra. Most is ott hullámzik bőre alatt a víz, s folyamatos figyelmeztetéssel tartja éberen. Túlságosan személyes üggyé vált a dolog, megoldásához pedig már több kell az iskola szabályainál. Retorziós határain is jócskán túlmutat. Szülői beavatkozás indokolt, méghozzá mielőbb. Ennek egyeztetése a célja és az, hogy felvilágosítsa a szülőt a gyermekkel kapcsolatos feltételezéséről. Átolvasta a lány aktáját. Vaskos paksaméta, de a tények ismeretében érthetőek a benne szereplő információk. Hellában tanulmányozásuk közben mély együttérzés ébredt a lány iránt. Felkavarták lelke állóvizét az adatok és a benne még korábban felfedezni vélt elemi energia, melynek létével a fiatal lány nincs is tisztában. Hella maga is igen későn kapta adományát, ez is alapja talán rokonszenvének. Nem könnyű megtanulni bánni vele idősebbként, de nem lehetetlen. Feltett szándéka ebben is patronálni, csak előbb fogadják el a létét. A professzornő még sosem engedte meg magának ezt a fokú inkompetens beleérzést egy diákkal kapcsolatban, de valami benne is kezd megváltozni. Ennek jele az is talán, hogy ma itt áll a férfi ajtajában arra készülve, hogy segítsen. Együtt visszavezethetik a lányt a helyes útra, mielőtt valami szörnyűség történik. Külleme nem árulkodó. Nincs hivalkodó sem hivatali öltözékben. Sötétkék szövetkabátja alatt, minta nélküli fekete blúzt és indigó szín farmernadrágot visel egy vékony sarkú, hegyes orrú bőrbokacsizmával. Viselkedésében sincsen semmi fennhéjázó allűr vagy aranyvérű érinthetetlenség. Csupán a belénevelt egyenes tartás és udvariasság lehet jelzés értékű. Így áll tehát az auror ajtaja előtt, hogy pár pillanatnyi gondolat rendezés és hullámzás csillapítás után röviden, de határozottan bekopogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egy kicsit kezdte úgy érezni, hogy már nem a régi, mintha jobban érezte volna az öregedés jeleit, s ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a mai akció során is megsérült. S bár sikerült nyakon csípnie a tolvajt, az eséstől megsérült az oldala. Fájlalta is, így a parancsnokságra való visszaérkezést követően első útja az irodájába vezetett, onnan is a mosdóba, ahol jobban szemügyre vehette magát.
Látta a zöldes-lilás foltot, imitt-amott felületi horzsolás is volt, egy részen felsértette bőrét a kő, ezért kicsit vérzett is. Még sem ítélte komolynak, hogy gyógyítóhoz forduljon, úgy volt vele, hogy az anyjától ellesett házipraktikák megfelelnek. Le is fertőtlenítette a sebét, miután felfrissítette magát, majd néhány dínós mugli tapaszt rakott rá, amit még nem is olyan rég kapott egy ismerősétől.
Éppen csak felrakta az utolsó dínót, hogy rögzítse a kötést, mikor kopogást hallott. Várta már a nőt, ezért is ugrott ki a fürdőszobából, s lépett automatikusan az ajtóhoz, hogy azt kinyissa.
- Késett, de nincs semmi gond, jöjjön be - invitálta beljebb, azután lépdelt csak arrébb, hogy az egyik szekrényből egy vállfáról inget emeljen elő. Ez volt az egyetlen váltás ruhadarabja, jobban kedvelte a pólókat munka közben, de a szakadt darabot már dobhatta a kukába. Kénytelen volt ebbe az ingbe bújtatni magát, azonban a vendégéről sem feledkezhetett meg, így öltözködés közben fordult vissza hozzá.
- Elolvasta a mappa anyagát, amit átküldettem? - kíváncsian nézett az új gyakornokra, akit mellé osztottak be ideiglenesen, míg Vencel az Ispotályban gyógyul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egyáltalán nem erre számított és ez igencsak szofisztikált kifejezés. Ahogy az ajtó feltárult előtte, s ő azon nyomban egy félmeztelen férfival került szembe, azon kapta magát, hogy jól neveltség ide, nemesi hidegvér oda: Írd és mond, megnémult. Alig tudta levenni pillantását az auror csupasz felsőtestéről, különös tekintettel az oldalán lévő kötésre, amit figurás ragtapaszok tartottak a helyén. Pupillái kitágultak, ahogy hideg akvamarin szín szemei beitták a látvány. Maga is meglepődött, hogy nem a már megszokott félelemmel vegyes undor érzete kerítette hatalmába, az évekkel ezelőtt átélt trauma okán. Hanem valami egészen váratlan, zsigeri feleszmélés. Bénítóan hatott rá ettől függetlenül az egész jelenet. Lemerevedve állt, miközben eleme sisteregve pezsdült fel bőre alatt, irányítása alól pár pillanatra teljesen kikerülve. Talán még egy kicsit hátra is hőkölt, de ez teljesen tudattalan reakció volt részéről. Neki egy apával kellett volna itt találkoznia, de ez az ember minden volt, csak tipikus átlag Józsi nem, ami zavarba ejtette a mindig kimért és visszafogott professzornőt. Nehezen tudta félretenni megrökönyödését, de valami csoda folytán csak átjutott a küszöbön, s kezében a kilincset fogva hallotta meg a férfi hozzá intézett további szavait. Éppen helyreigazításra nyitotta volna a száját, de azon mód vissza is csukta, mert McMillan úr már folytatta is a vele való egyoldalú társalgást. Egy amolyan, "rendben, legyen így" arckifejezéssel fordult el tőle, hogy becsukja az ajtót. Közben nagyokat pislogott fején aprót rázva. - Igen, olvastam egy mappát - szólalt meg ahogy visszafordult az öltözéssel bíbelődő férfi felé - Épp erről szerettem volna beszélni önnel -  lépett kicsit közelebb, de még jócskán a helység ajtóhoz közelebbi részén megállva. Furcsa módon nem vette sértésnek, hogy minden valószínűség szerint összetévesztették valakivel. Máskor ilyesmit igen erélyesen kért volna ki magának, követelve bocsánatkérést a tévedésért. Viszont ma nem zavarta. Egyfelől a kinn zuhogó eső lehet ezért a felelős. Másfelől pedig az, hogy ő érkezett váratlanul, mindenféle bejelentés nélkül. Mi több még kedvérevalónak is ítélte ezt a helyzetet. Úgy határozott, hogy amíg másként nem kívánják érdekei, meghagyja magával kapcsolatban jelenlegi hitében a férfit. Bármi legyen is az pontosan.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem vette észre a nő megilletődöttségét, ahogy azt sem, hogy hátrált volna, ahhoz túlságosan lekötötte az, hogy leakassza azt az inget a fogasról. Minél előbb fel akart öltözni, mert bármikor riaszthatták, meg amúgy sem volt szokása a parancsnokságon alul öltözötten mászkálni. Ez is csak véletlen volt, arra viszont nem gondolt, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozna egy nőt, végül is, a strandra is póló nélkül járt.
- Helyes, örülök, hogy olvasta. Első szabály, hogy mindig legyünk képben az ügyet illetően. Ha alaposan átnézzük, akkor a helyszínre érve már pontosabban tudjuk meghatározni a kérdéseinket és több mindent vehetünk figyelembe - magyarázta, ahogy a fogast visszaakasztotta a szekrénybe, az ingbe meg belebújtatta először az egyik ujját, aztán meg a másikat. Közben ismét a nőre emelte pillantását, ekkor vette észre vizslató tekintetét.
- Oh, csak ilyen…dínós volt. Egy kedves ismerősömtől kaptam. Nagyon gyerekes? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, mert hát mi mást is nézhetett volna a nő, biztos az a vacak tapasz szúrt neki szemet.
- Egyébként örülök, hogy magát küldték, sok jót hallottam már magáról és az eredményeiről. Úgy tudom, hogy kitűnően teljesített az akadémián. A pálcaforgatás hogy megy? Volt már része támadásban? - fel akarta mérni, hogy az újonc mennyire tapasztalt, hisz csak ez alapján tudta behatárolni, hogy mennyire is kell figyelnie majd a terepen a nőre.
- Amúgy…ez az öltözet…hogy is mondjam, túl elegáns, hacsak nem álcának szánta, akkor jobban örülnék, ha valami kevésbé nőies holmiban jönne, mondjuk valami sportosban - inge gombolása közben tett egy finom megjegyzést, nem akarta megsérteni az újoncot, de a parancsnokságon voltak szabályok, és azok között is első helyen szerepelt a kényelmes öltözet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eszében sincs félbeszakítani a férfit. Végülis abból is leszűrhet pár dolgot, ha csak figyeli a szülő viselkedését. Azt már ennyiből megállapította, szigorúan visszafogott koncentrálással, hogy bizonyára nem elemista. Nem érzi semmi jelét annak, hogy az aurorban a természet erőinek bármelyike munkálna. Saját elemét is csendesedni érzi és amolyan kedélyes hullámzással árad benne az ereje. - Értem uram, ezt mindenképp észben fogom tartani - biccent határozottan, majd felszegi állát és szál egyenes testtartással követi nyomon a férfi további ténykedését. Érdekes helyzet ez, mi tagadás. Ráadásul még le is bukik, már ami az iménti erős felsőtest fixírozást illeti. Azonban úgy tűnik McMillan úr nem vette rossz néven ezt tőle. - Az ing alatt nem számít, ha a funkcióját megfelelően betölti - válaszol diplomatikusan, mert ha őszintén kellene...Nos, akkor azt mondaná aranyos. De ilyet egy diákja apjának nem mondhat. Az lenne az inkompetencia Niagarája, amin fejjel előre zuhanna le, ahogy saját piedesztáljáról is ugyanabban a minutumban. - Kiváló eredményeim vannak belőle, valamint egyéb kompetenciákból is uram - kezd felelni az első kérdésre, mely képzettségét érinti. Hangjában megcsendül némi magabiztos büszkeség, s még ajka is önkénytelenül féloldalas mosolyra húzódik. A második kérdés azonban mellbe vágja. Hirtelen nem tudja mit reagáljon, így csak igent biccent alig láthatóan. Olyan hirtelen jött, hogy erre, ha akart volna sem adhatott volna kielégítő választ. Elvégre őt nem olyan támadás érte, mint amire a férfi minden bizonnyal gondolt. Ezután kénytelen végig pillantani magán. Szemöldökét összevonva emeli fel ismét fejét. - Igazából annak. Tudja uram, azt hiszem jó ha az ember olyan, mint a víz és hozzá tud idomulni a környezetéhez, példának okáért egy iskolai miliőhöz - magyarázza egy kicsit talán túl professzorosan, miközben előhúzza táskájából, kötelezően magánál hordott folyadékmennyisége mellől pálcáját - De azonnal korrigálom a hibámat - azzal néhány pálcamozdulattal a blúzt egy lazább kockás ing, a sötét nadrágot egy kopott kék farmer, míg a bokacsizmát egy bakancs váltja föl és haja is kontyba rendeződik feje tetején. Egyre jobban élvezi ezt a kis terepgyakorlatot. Pont olyan szórakoztató számára, mint amikor öccsével, Nimróddal, egyetemista korukban elmentek a környékbeli városokba és mindenféle rendű-rangú embernek kiadták magukat. A legnagyobb húzásuk az volt, amikor ők maguk szolgáltak fel egy a szüleik által rendezett estélyen és senkinek nem tűnt fel, hogy a házigazdák gyermekei voltak a pincérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem mondta ki, de megjegyezte magának, hogy milyen udvarias és szófogadó a hölgy, érezte is , hogy ha ez így megy tovább, akkor nem lesznek problémáik, és remekül kiegészítik egymást a terepen. Mark szigorú volt a munkát illetően, voltak elvárásai, de mindig megadta a tiszteletet a másiknak. Csak annyit várt el, amit saját magától is, s azt vallotta, hogy ezek a dolgok nélkülözhetetlenek egy auror életében. A legjobbat akarta kihozni az újoncokból, s bár már rég nem kapott gyakornok társat, most legalább lett egy új feladata, ami kitölthette a gondolatait. Mostanában sokat agyalt Elektrán, azon hogy a nő visszatért a régi partneréhez, s ezt nem tudta megemészteni. Zavarta, bántotta, hiányzott is neki, de hogy ne gondoljon folyton rá, mindig elvállalt valami plusz munkát. Ezt a gyakornokot is azért fogadta, mert eredetileg Vencel kapta volna társául, ő azonban lesérült.
- Nos, ez esetben reméljük, hogy jól funkcionálnak majd a dínók - még egy mosolyt is megeresztett Hella felé, hogy a nő ne érezze őt túl mogorvának, mert a már lassan szakállnak tűnő borosta mögül talán zord embernek tűnhetett Mark.
- Egyéb kompetenciák alatt mit ért? Helyszínelésben jártas? Annak nagy hasznát vennénk - jegyezte meg, mostanában ebből volt a legnagyobb hiány. Aztán tovább érdeklődött, de a következő kérdésére kissé furcsa válasz érkezett, s egy pillanatra fel is szaladt a szemöldöke.
- Iskolaihoz? Nem egészen értem…vagyis, értem én, hogy Önök újoncok úgy jönnek ide, hogy van még mit tanulniuk, meg azt gondolják, hogy a gyakornokság is olyan lesz majd, mintha beülnének az iskolapadba, de higgye el, hogy nem. Megtehetném, hogy leültetem az asztalomhoz, és diktálok, de annak mi értelme lenne? Szerintem jó auror akkor lehet igazán, ha terepre megy. De ne aggódjon, ebből nem lesz hiány - tisztázta a helyzetet, mert úgy tűnt, a hölgy nem gondolta, hogy máris mennek valahová. Mark viszont ezt tartotta a legjobb ötletnek.
Végzett is közben ingének gombolásával, helyére került aurori jelvénye, a pálcát is visszacsatolta az oldalára, s szeme láttára a nő is átváltozott. Végig is mérte, de csak diszkréten, nehogy bármi vád is érje.
- Tökéletes, most már indulhatunk is…de, előtte szeretném, ha letartóztatna - Mark fel akarta mérni, hogy az újonc mit tanult az akadémián. Olyan helyre indultak, ahol előfordulhat majd, hogy cselekedni kell, s fel akarta mérni, hogy vajon a hölgy képes-e megtenni a szükséges lépéseket.
- Gyerünk,ne féljen. Bűnöző vagyok, akit be kell vinnie, nincs pálcám. Mit tesz és hogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minél kevesebbet beszél, annál kisebb az esélye, hogy kiesik a szerepéből, melybe ez a váratlan helyzet vetette. Egy nemes neveltetésének szerves részét képezi leány gyermek esetén a balett mellett, a protokoll és etikett elsajátítása, ami szinte egyenlőnek nevezhető egy könnyített drámatagozattal. Hellának így nem esik nehezére a felvett diplomatikus és szófukar, de kimunkáltan udvarias személyiség alakítása. Ezt szolgálja érdeke és alap természete sem tér el azért ettől olyan gyökeresen, mint azt sokan hinnék. A dínókra csak egyetértően bólint. Nem kíván a téma további taglalást. - Abban sajnálatos módon nem, de higgye el uram, hasznomat tudná venni, mert egyéb más adottságaimat igen jól kiképezték - állítja váltig és megint ott ül ajka szegletében az a kis finoman gőgös mosoly, amitől arca még fiatalosabbnak látszik. Ez is lehet az oka, hogy még mindig játszák ezt a játékot ő és az auror, akinek szemlátomást nem tűnik fel, hogy Hella már igen csak túl van korban a gyakornok éveken. - Ön mellett, ahogy eddigi megfigyeléseimből következtetek, nem kell aggódnom - reflektál egy a jó ízlés határain tökéletesen belülre szabott dicsérettel az auror szavaira. Valóban úgy látja, hogy komolyan veszi a feladatát és ez igen becsülendő. Más kérdés az, hogy ennek oltárán nem áldozza-e fel a gyermekét. Amennyiben véget ér ez a kis előadás kettejük között, s majd mint professzor beszélhet vele, erre még vissza fog térni. Ez feltett szándéka. Egyelőre viszont még tart a színdarab. Tévedések vígjátéka. Csak aztán nehogy Büszkeség és balítélet legyen belőle. Erre mindenképp figyelni kíván, de továbbra sem mozdul helyéről. Kivár. Kell lennie egy csattanónak, egy erős végszónak, amivel kinn lesznek a vízből. Ez kisvártatva meg is adatik. Ugyanis öltözékének átalakítását követően a férfi indulni készül, de előtte arra kéri tartóztassa le őt, s mikor a professzornő felvont szemöldökkel hezitál, bíztatni kezdi. - Ahogy kívánja uram - indul előre a Hella, s a látvány kedvéért ujjainak kecses mozdulataival vésztjóslóan örvénylő víztömeget idéz meg, melyet a másodperc tört része alatt irányít a férfi felé úgy, hogy az köré záródjon és harcképtelenné tegye egy kis körön belülre szorítva. Ekkor lép csak közel hozzá. - Nem tudom, hogy így kell-e mondani, de a törvény nevében, letartóztatom! - mosolyog kissé kevélyen, ereje tökéletes uralmának tudatában téve mindezt. Attitűdje ennek dacára sem sértő, inkább kicsit ösztönösen kihívó. Habár tekintete, íriszének színéből adódóan hűvös, látszik rajta, hogy egyáltalán nincs benne ártó szándék. Ezt igazolandó semmivé is válik a férfi teste köré bűvölt kavargó folyékony közeg - A nevem Erdődy Hella professzor és a Bagolykő Mágustanodából jöttem - nyújtja kezét elegánsan a férfi felé, bízva abban, hogy McMillan úr elfogadja majd gesztusát és viszonozza. Nem szeret hatalmával kérkedni, de ezt látta a legjobb módszernek arra, hogy a kialakult helyzet feletti uralmat, legalább arra az időre átvegye, míg nem tisztázza kilétét. A többi már az auroron is múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Fel akarta mérni az újonc tudását, látni akarta, hogy mire képes, nehogy meglepetés érje őket a nyílt utcán. Ezért is biztatta a gyakornokot, s bár látta az arcán, hogy furcsállja egy kicsit a kérést, Mark igyekezett tovább biztatni őt, míg végül célt nem ért. Biccentett is a nő felé, hogy kezdheti, közben vizsgálta a mozdulatait, kíváncsi volt, hogyan járna el egy hasonló helyzetben. Arra azonban nem számított, hogy majd hamarosan víztömeg örvénylik körülötte, s arra sem, hogy egy ilyen tudású elemi mágus a gyakornoka. Tulajdonképp a nő aktájában egyetlen szó sem említette ezt, pedig a parancsnokságon nagyon is komolyan vezették, s pontosan tudták, hogy ki miben jártas. Itt valaki egész biztosan hibázott, mindenesetre Markot megdöbbentette ez a lépés, láthatóan nem erre számított.
Kissé feszült is lett, mert nem éppen ezt kérte a gyakornokától, ebből számára még nem derült ki az, hogy a másik mennyire tudja alkalmazni az akadémián tanultakat. Már éppen értékelte volna a nő egyedi letartóztatási módszerét, mikor eltűnt a víztömeg, a nő pedig bemutatkozott.
Ez volt a második meglepetés, ami Markot váratlanul érte, s azzal, hogy megtudta, a nő egy professzor Bagolykőről, azzal együtt rájött ráeszmélt tévedésére.
- Oh, professzor? Nahát, öhm…ez egy kicsit kínos, én meg itt csak lerohantam, azt hittem, hogy az új gyakornokom, nagyon sajnálom! - rögvest elnézést is kért faragatlanságáért, ki tudja, mit gondolhatott róla a professzornő.
- Mark McMillan, tényleg elnézést, hogy összetévesztettem - nyújtotta kezét egy kézfogás erejéig. - És minek köszönhetem a látogatását Erdődy kisasszony? Miben tudok segíteni? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bemutatója hatásosnak bizonyult, bár a férfi reakciójából arra következtet, hogy valószínűleg, sőt biztosan nem ilyen egy szakszerű letartóztatás. Minden esetre az auror rájött tévedésére vele kapcsolatban, melyért azon nyomban bocsánatát is kérte. - Igazán, nincs miért szabadkoznia. Puszta félreértés történt, semmi több - rázza meg fejét egy mosoly kíséretében, s mivel elérte célját, kiléte napvilágra került, visszaöltötte eredeti, természetesen elegáns küllemét. Az illúzió gúnya szinte elpárolgott róla, s újra komfortzónáján belül érezte magát. - Azért jöttem, hogy a lányáról beszéljek önnel uram - szólal meg immár a kézfogást követően továbbra is udvarias, de már kevésbé fiatalos hangnemben és arrébb húzódik, hogy ismét meglegyen közte és a férfi közt az illendő távolság. Nem kíván aurájába hatolni, nem mintha nehezére esett volna az imént a közelében lenni. Furcsa mód még jó érzése is volt McMillan úr személyes terében. Odakinn az eső irányt vált, s az ablakot kezdi kopogtatni. Kellemes hang ez Hella számára, amire oda is pillant, hogy azután figyelmét egészen a vele szemben álló szülőnek szentelje - Először is nekem kell elnézését kérnem, amiért bejelentés nélkül érkeztem, de úgy gondolom az ügy nem tűr halasztást - kezdi felvezetni jövetelének célját egy kicsit lassabban, mint szerette volna. Alapvetően sem kívánt ajtóstól rontani a házba, de ilyen előzmények és fogadtatás után neki is kell némi idő, hogy gondolatit újra olyan egyenes lánccá fűzze, mint az ajtó túlfelén voltak. Körbe hordozza tekintetét a helyiségen. Eddig nem volt érkezése rá, így most kerít rá sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Hogy mégis hogyan került ide? Az nagyon jó kérdés.
Ha jobban megnézzük a leányzót, láthatjuk, hogy épp lábujjhegyre magasodva próbált bekukucskálni a művelődési ház ablakán. Vajon mit nézhetett? Mit vagy kit akart meglesni? Ezekre s hasonlókra gondolhattak azok, akik kiszúrták a kémkedő lányt szombat délután.
Kornélia is csak a faluban járt, hogy egyik ottani évfolyam társával átvehessék újra a másnapi szellemtanra feladott anyagot. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem szerette a tárgyat, a legutóbbi vizsga után a professzor úr dicsérete. Ez a pár ösztönző szó célba ért, egyre lelkesebben készült az órákra. Rájött, nem is olyan ijesztőek vagy gonoszak, amilyennek beállítják őket a muglik.
Hazafelé tartva a művelődési háznál akarta levágni az utat, hogy mihamarabb visszatérhessen a kastélyba, hiszen aznap este még járőrözésre volt beosztva. Az épületből zene és éneklés zajai ütötték meg a füleit. Olyan…. egyházi. Fúj. Gondolta is magában, így hagyta is a fenébe. Nem érdekelte őt, bár nem volt annyira elkötelezett hívő, mint szülei. Azok a normák, melyek alapján felnevelkedett, messziről ellenzi mindazt, amit maga az egyház hirdet.
Egy kedves férfi hang is megütötte füleit az ének mellett. Áradt belőle a kedvesség, lelkesség és Kori nem akarta elhinni, hogy valaki ekkora szeretettel a hamis istent éltesse. Meg kellett néznie magának, kíváncsi volt. Így hát visszafordult és újból az ablakhoz pipiskedte fel magát, hogy láthassa, kihez tartozik a hang, persze csak óvatosan, nehogy észre vegye őt bárki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nagyon szeretem a rendet és a szabályokat.
Talán kicsit túlzottan is. Amikor egy házaspár szülővé válik, akkor az emberek már vagy biztosan tudják, vagy erősen sejtik, hogy melyik fél lesz az engedékeny és melyik a szigorú. A mi kicsi fiunk azonban elég nagy bajban van, ugyanis Konrád és én eléggé szigorúak, határozottak, rendszerszemléletűek vagyunk. Szeretjük a rendet, a fegyelmet. Ezért is félek annyira attól, hogy boldogtalan lesz a kicsi, hogy megszületik, és akkor sem leszek képes engedni a merevségből. Persze csináltam már olyan dolgokat, amiket a könyvekben írtak, olvasok neki rendszeresen mesét, beszélgetek vele a napi eseményekről, érzésekről, emberekről, akiket majd ismerni fog, akikkel sokat fog találkozni. A nagyszüleiről, a szomszédokról, Teodorról, Imoláról, Elektráról, mintha már most is teljesen velünk lenne. A terhességem első felének végén járok, és a hetek alatt nagyon sokat enyhültem, de az, hogy rossz anya leszek, valahogy nem akar elmúlni. Vigyázni fogok rá, szeretni nagyon, ezek a dolgok pedig megnyugtatnak.
- Van lista arról, hogy a visszatérők hol voltak eddig. Ebben a kék mappában vannak, külön személyekre szedve, itt az anyagukban megtalálható, hogy ki hol volt. Egy-két nappal az érkezésük előtt mindig kapsz majd hivatalos levelet, hogy érkezni fognak.
Leveszem a kék mappát, az asztalhoz lépek vele. Felnyitva látszik, hogy van, akinek egész vékony az anyaga, egy, maximum két kihágással, míg mások igen gyakran fordulnak meg itt.
- Itt van például a Kálmi aktája. Nem összekeverendő a Kálmánnak vagy a Kálmánkával. Ők egy család. Gyerek, apa, nagybácsi. Az alkoholfogyasztásuk miatt rendszeresen összeverekednek egymással. Kálmi a legnyugodtabb, őt nyugodtan lehet az előkészítőhöz is küldeni parkrendezésre, de szeretik a menhelyen is. Az apja és a nagybátyja viszont nem dolgozhatnak együtt, azt itt fel is írtuk. Viszont nagyon tehetségesek a fák gondozásában, és a karácsonyi időszak után szépen tudják elbontani a díszítést. Hidd el, akkor is lesz velük dolgod. Ó és Kálmán meg fogja próbálni eltusolni a büntetését, felajánlj majd cserébe mindent is, én üveges tekintettel szoktam ránézni, és akkor tudja, hogy nincs esélye.
Vicces család, már akkor is vicces volt, amikor kiderült, hogy Kálmán és Kálmánka akkor lettek rokonok, amikor Kálmán elvette a másik nővérét, Idát. Ida velük ellentétben nagyon tisztességes és dolgos asszony, a vegyeskereskedésben dolgozik. Nagyon szép nő, hosszú szőkésbarna haja van, és porcelánfehér bőre, nagy kék szemei. Az öccse ugyanez, leszámítva az alkohol okozta romlást, és a kis Kálmi szintén, akit ha nem vinnének bele a rosszba, még vihetné is valamire.
- Kérlek, zavarj. Én csak örülök neki, ha hasznosnak érezhetem magam. Gyorsabban telik az idő, és a gyerek is hozzászokik, hogy az anyja nem az a nyugton ülő, kötögetős fajta.
A megjegyzésre elnevetem magam, mert valóban igaz, mindig azt nézik, hogy egy beszélgetéstől kerekedik-e már a lányok hasa, az egész kicsiké is, ha mindenki valóban terhes lenne, aki valaha egy fiúval beszélgetett, nem csak város, de lassan külön ország is lehetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mióta a faluba költöztem, azóta heti kétszer tartottam igeolvasást a Művelődési Ház egyik kis termében a fiataloknak, ahol megpróbáltuk közösen értelmezni az igét és a példázatokat. Először szinte alig toppant be valaki, aztán csak két-három érdeklődő lézengett a teremben, de közel egy év elteltével már elmondható, hogy legalább tizennégy-tizenöt fiatal jött heti rendszerességgel. Akadtak köztük kisebbek és nagyobbak is, de ami leginkább összekötötte őket, az a zene.
Megkíséreltem velük alkotni egy kórust, persze sokan tartottak tőle, de aztán lassacskán azok is csatlakoztak,akik az elején még félve nézték végig a próbákat. Nem voltunk profik, voltak a csapatban kezdők, de akadt olyan diák is, aki értett a zenéhez, többnyire tőle kértem zenei segítséget. Most is Réka ült a zongoránál, ő indította a dalt, én meg igyekeztem karmesterekhez hasonlóan kalimpálni és irányítani a kis csapatot. Most éppen az Oh Happy Day volt a következő dal, már két hete gyakoroltuk, s úgy éreztem, hogy kezd beérni ez a dal úgy igazán.
- Nagyon jó volt lányok! Annyira büszke vagyok rátok, csúcsszuper! - dicsértem meg őket, mert valóban sokat fejlődtek, s láttam az arcukon, hogy ez örömmel tölti el őket.
- Megpróbálhatnánk két szólamban, mit gondoltok? Na, gyerünk, csak egyszer, mehet? - körbenéztem az arcokon, majd biccentettem Rékának, aki elindította a dalt a zongorával, majd ahogy intettem, úgy beléptek a lányok is. Ügyesen énekeltek, feltűnt, hogy már Luca is bátrabban engedi ki a hangját. Így, vezénylés közben tűnt csak fel egy kobak a nyitott ablaknál, úgy tűnt, mintha egy lány leskelődne.
- Folytassátok - súgtam oda Rékának, majd ott hagyva a  lányokat, odasétáltam a másik ablakhoz, s kinyitva azt, oldalra pillantottam a kukucskálóra.
- Szervusz! Nincs kedved bejönni a próbára? - kedves mosollyal pillantottam rá, remélve, hogy nem ijesztem őt el.