Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minél többet forgatta az aktát, annál kevésbé akart összeállni az egész. Mint akinek a nyelve hegyén a válasz, mégis mindig elkúszik előle. Hiába tartott megbeszéléseket Zlatannal, hiába mondta ki most is újra a részleteket. Egyszerűen nem jött rá. Vagy csak nem akart.
- Azt egyikőjük se árulta el. Vagy azt mondták nem emlékeznek, vagy csak szimplán azt mondták nem történt ilyesfajta próba. Szimplán odasétáltak és kész - sóhajtott Zalán. Talán több volt emögött, mint szimpla próba. Másféle átvilágítás volt, nem is olyan, mint amire alapjáraton gondolt. Megvakarta arca élét, miközben agytekervényei tovább pörögtek.
Fogalma sem volt róla, hogy az iskolának milyen szabályai vannak ezzel kapcsolatban. Múltkor elkapták Nadia Rosalest is. Igaz, az nem volt bizonyított a végére, de nem jelentette, hogy a feljelentőknek nincs igaza. Hiszen valahonnan venniük kellett az információt, nem?
- Gondolod, hogy egy tanár, vagy egy diák képes lenne rá? Az is lehet, hogy valamilyen új módszert dolgozott ki - agyalt hangosan, bár őszintén nem tudott semmire sem egyértelmű választ adni. Kivéve az utolsó kérdésre. Mivel Léda is az iskolában tanult, így az volt az első dolga, hogy körbenézzen a diákok között is. Arról nem is beszélve, hogy Gyárgyánné esetében még segédkezett is az unokái áthelyezésében. - Vannak. Nem is egyen - húzta el a száját a férfi. Már most érezte, hogy hosszú éjszaka áll előtte. Nem fogja hagyni nyugodni a téma. Majd hagy egy üzenetet Roxynak, hogy ne várja meg.
Felállt. - Köszönöm, már ez is sokat jelent - bólintott egy utolsót, mielőtt Bertalan elhagyta volna a helyet. Egy kicsit félt, hogy az a rengeteg munka esetleg rossz kezekben köt ki. Hogy eltűnnek belőle nyomok, de nincs olyan, amit ne jegyzett volna meg az elmúlt időszakból. Talán csak túléli, ha pár napig valaki másnál nyugszik az ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Richárd eldarálta a lényeget, tömören és egyszerűen, hogy egy varázsló aki ráadásul még kopó is képes legyen felfogni. Ezután várt, naivan arra számított, hogy Zalánnak le fog esni az egész, hallani fog egy nagy koppanást, aztán leveszik a sellőről a bilincset és mehet útjára. Ehelyett a férfi újabb kérdést szegezett neki. Richárd arca megnyúlt, szemeit az égre emelte.
- Hát nem egyértelmű, hogy ez volt a csali? Rám akarta terelni a gyanút és félrevezetni titeket is, ő volt a nagy hal és sikerült neki elúsznia. Gratula fiúk - megrovó hangon ecsetelte aztán zárta a kis prédikációját Richárd, közben végig Zalán szemébe nézve. Nem volt semmi rejtegetnivalója, nem volt semmiféle hibája vagy bűne, amit be kellett volna ismernie.
A kérdésre összeszorította állát. Elismerni valamit, amit nehéz még csak fel is fogni nehéz volt. Nem akarta az auror orrára kötni, hogy elbukott. Azt, hogy letaszították, puccsal megfosztották a trónjától és lényegében azért volt a száraz földön, mert száműzetésbe került.
- Valószínűleg úgyis tudják - nyögte végül ki sértetten. Azt gondolta tényleg tudják, Zalán feltevése így meglepte a sellőt. Döbbenten meredt a másikra, aztán az üvegcsére.
- Ne viccelj, szerinted nem tudnám megoldani, hogy betépjek a trónon? - gúnyos vigyor ült ki ajkára, aztán egyszerűen csak megrántotta a vállát.
- De mint már mondtam, nem drogoztam se a trónon, se most. Jó fiú vagyok, legalább is a varázsló törvényeket nem szegtem meg. - emelte fel kezét, mindkettőt, mivel össze volt bilincselve. Unta az egészet. A felesleges kérdéseket, amik kezdtek átcsapni idegesítőbe. Nem akarta hallani egy girhes aurórtól hallani mennyire elbaszta. Tudta jól. Rohadtul elbaszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ez nehéz lesz, érzi, látja is. Sóhajtok egy nagyot, mintha csak ezzel könnyíteni lehetne rajta, de sajnos semmi sem működik így. Hiába lapozta át sokszor, nem jött rá, hát nekem vajon talán sikerül valamit meglelnem benne? Reménykedem.
- Vagy úgy. Túl egyszerű lenne – mosolyodom el, de ez inkább kesernyés mosoly, mintsem vidám. Ha elárulta volna bárki, előrébb lenne, sokkal, illetve az, aki ezt műveli, nagyon nagy bajban. Vannak ostoba emberek, akik a bűn útján járnak és hamar el is kapjuk őket, azonban egy szemernyit sem hihetek abban, hogy a jelenlegi esetnél ez a „gond” állna fenn. Ó nem, őt nehéz lesz. Ezért is foglalkoztat annyira. - Elképzelhetőnek tartom az emlékmódosítást, ami után hihetik, hogy odasétáltak és észre sem veszik, hogy betörtek az elméjükbe – dörzsölöm meg orrnyergemet kissé fáradtan. Egyáltalán nem lenne utolsó módszer, sokkal inkább bevált, az áldozatok nagy része nem rendelkezik okklumentori képességekkel vagy bármivel, amivel felismerhetik, hogy éppen mi történik. Ha pedig nincs probléma és tényleg csak odasétálnak, akkor bőven nem fognak elárulni semmit, amit pedig mondanának, nem lenne épp hasznos. Álcát minden magára adó tud alkotni. Illúzió, bűbáj vagy épp bájital segítségével.
- Igen. A tanárok is emberek, még ha megkövetel a szakma egy bizonyos erkölcsösséget. Mondhatjuk azt is, közülünk aurorok közül is emeltek már ki korrupt vagy épp rosszabb arcokat. Nem lehetetlen. A diákok főleg nem. Befolyásolhatóak, kis bevétel mellett főleg – sajnos vagy sem, ki kell mondani, hogy nincsenek mindenhol szentek. Az új módszerben biztos vagyok, mint ahogy itt ülök, ez nem kétség. Csak rá kellene jönni, hogy mit és hogyan alakított át. Ezért is ülünk itt és nézzük egymást és a papírokat. Ahogy hallom, nem elsőnek és utolsónak, de nem bánom. Bennem feléledt a tettvágy, azt akarom, hogy ez az egész ügy le legyen zárva és ne a döglött ügyek között kössön ki. Így is sok van ott már, az ismeretlen támadó farkasnak sem értünk a nyomába.
- Akkor szívesen segítek átnézni azokat. Elmegyek az iskolába és kikérem ott is az iratokat. Amennyiben ma jó neked, vissza is térek ide és egy erős kávé társaságában olvasunk egyet – ajánlom fel, hogy nem kell innentől egyedül küzdenie ezzel. Ha már valamelyest belefolytam, nem úszhat egyedül. Felállva veszem hónom alá az aktákat, ölelem magamhoz és kezet nyújtok neki.
- Nyugodtan keress meg máskor is, ha nem jövök előbb én. Akkor hozom amit tudok, addig pedig, ejtek egy kényelmetlen randevút – pillant le oldalra a halomra, majd rövid kézfogás és köszönés után távozik. Mielőtt az iskolába indulna, az első aktákat átfutva jön rá, hogy ez hosszabb küzdelem lesz, mint azt hitte. De nem adja fel, nem olyan fajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Talán nem tűnök annyira profinak így, hogy kérdezgetek, mintha én is egy diák lennék és valaki előtt ülve inni szeretném a szavait. Nem bánom, elvégre veterán sem, aki nem engedheti meg, hogy gyengülést lássanak az imázsán. Amúgy se tenném. Érdekes amiről beszél és kérdezni is illik, így működnek a beszélgetések. Már a képzés alatt is megmondták, hogy a kommunikációmmal semmi gond nincs és nem is lesz. Figyelem hát, ahogy végül ugyan eszköz és ellenfél nélkül, de imitálja azt, amit érteni kell a szavai alatt. Kissé nagyobbra is nyílnak a szemeim, ahogy sorolja, mutatja én pedig elképzelem. Ez nem is harc, inkább igényel kreativitást. Bár, hallottam már olyan művekről, ahol a főhős egy szál ceruzával győzi le az ellenséget. Egy kalap még humánusabb is, ezekből kevesebb vér akad, inkább fájdalmas pillanatok dögivel.
- Azta – rázom meg kissé a fejem, mintha most aléltam volna el és egyben fel is keltem volna. Elismerő pillantásommal bólintok egyet felé. - Annyi biztos, hogy nem szeretnék haragban lenni veled. A másik pedig, hogy ez nem épp vad gyilkolászásra való harc, azonban roppant… kreatív módja az önvédelemnek. Hiszen nézzük csak a háztartást. Egy átlagos házban előbb akad esernyő mint harcosnak való bot. Mindenképp érdekes és látványos lehet, amellett, hogy hatásos. Teljesen megértem, hogy magával ragadja az embert. Ha előbb hallottam volna, talán még én is kipróbálom – nem mintha olyan öreg lennék ezekhez, inkább érzem magam ebben ügyetlennek. A pálcával kiválóan boldogulok, az alapvető önvédelmi, lefegyverzési mozdulatok sem állnak oly távol tőlem, de ez egészen más.
- Mindenesetre, én csak további jót kívánok a fejlődéshez. Vannak szintek, gondolom – miért ne lenne, így hát csak támogatni tudom benne. Az apró zavarra, amit okozok, csak mosolygok egyet. Munka közben nem kenyerem a flört, ezek csak igaz szavak, amik ritkábbak, ezért tűnnek fel és érnek oda, ahova kell. Nem fordítok figyelmet a pírnak, csupán azért, hogy ne érezze magát még jobban kényelmetlenül. Kortyolok egyet a kávéból, hagyom, hogy összeszedje magát és folytassuk.
- Ó, vagy úgy. Egy kő, hasznos lehet. Nos, remélem nem meríted ki magad, ma főleg nem. Ez egy nyugis hely – általában. Nem törnek ránk sötét varázslók, inkább csak riasztás idején nyüzsög, mint egy kaptár, de mivel a kastélyban él, ahol ez bőven sokszor megtörténik, nem lenne az sem újdonság neki.
- Értem én értem – mosolygom meg az apró javítását a szavainak. Nem baj az, ha gyakorlatot szeretne, nekem is jól jött, így nem is kérdőjelezem meg azt, hogy mindent megtenne. Szerencsére nem kell csorbát szenvednie semminek sem, így minden kényelmesen elérhető lenne. Újat és okosabbat egyelőre nem is tudnék neki mondani, így tápászkodok fel és az út végét jelző, apró túrát ajánlom fel. Biztos amint vége, eszembe fog jutni még ezer dolog, mindig így van.
- Akkor csak utánad. Mutatom, amit csak tudok – és valóban így teszek. Ajtót nyitva engedem előre és minden teret, amit csak civilként láthat, megmutatok neki. Benyitok pár kollegához, akik nem harapnak, bemutatom nekik is, pár szót váltunk és már nem is zavarunk. Nem nagy hely, mégis tudom, neki mennyire hatalmas élmény. Látom mosolyán, csillogó szemein, hogy mennyire sokat jelentett neki ez a mai nap. Ezért is szeretem csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A férfi túl egyértelműen tagadott mindent. Túl támadóan ahhoz, hogy el tudja hinni a szavait. Igaz, semmi jelét nem mutatta annak, hogy hazudna, mégis Zalánban volt egy érzés, ami arra engedett következtetni számára, hogy a férfi nem osztja meg vele a teljes igazságot. Pedig ha gyorsan szabadulni akart, akkor muszáj lesz neki.
- Tőled kell hallanom - kerülte ki a kérdést Zalán. Amellett, hogy igaz volt az állítás, nem szívesen osztotta volna meg a nagyképű hercegecskével, hogy mennyire a sötétben tapogatódznak. Az egész tündérporos ügyben.
A visszakérdezésre elhúzta a száját. - Ezzel nem segítesz magadon - jegyezte meg rosszmájúan. Bármennyire is hinni akart a férfinek, ha ilyeneket mondott egészen megnehezítette a dolgát. Arról nem is beszélve, hogy a stílussal is gondok voltak.
- Jó fiú, aki elhagyta a népét, és a fekete piacon találtuk meg. Elég nehéz elhinni ezt a mesét úgy, hogy nem válaszolsz rendesen a kérdéseimre - vetette közbe Zalán, reménykedve, hogy esetleg ezzel majd sikerül kihúznia valami igazságfélét a férfiból. - Megkérdezem újra. Miért léptél újra szárazföldre? - kérdezte Zalán. Hangja magabiztosan, kissé fenyegetően csengett. Ez volt a férfi utolsó esélye, és ezt éreztette testhelyzete változtatásával. Kihúzta magát, arca komorságról adott tanúbizonyságot, és kezei ökölbe szorultak. Vége volt a játéknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Minek, hát már úgyis tudja mindenki, az egész mágikus világ rajtam röhög miatta... - emelte fel hangját. Nem ordított, de látszódott rajta, mennyire felingerelte őt ez az egész. Legszívesebben csapot-papot otthagyva vonult volna el, sértett gyermekhez hasonlóan és gyűlölte, hogy ezt nem tehette meg.
A megjegyzésre csak megrántotta a vállát. Hiszen logikus volt, hogy ilyen piti dolgok miatt, mint a drog senki sem hagyná ott a trónt. Meg lehet oldani másképp is, meg különben is, a felelősség azért királyként jobban nyomja a sellő vállát, mintsem, hogy ilyesmit csináljon.
Összepréselte ajkát. Dühös volt, amiért kikényszerítik belőle azt, amit amúgy is mindenki tudott, csak, hogy hallják még egyszer. Hogy aztán gúnyosan vigyorogjon rajta, amiért ekkora egy balfasz volt és megbízott a családjában.
- Jó. Jelenleg a nagynéném ül a trónon. Elvette tőlem. Ha a vízben maradok megöltek volna, lehet így is néhány héten belül halott leszek, lévén, hogy a sellők ki tudnak jönni a vízből - keserű félmosolyra húzta arcát, aztán Zalánra emelte tekintetét. " Remélem, most örülsz ". Ezt a szemrehányó beszólást szavak nélkül is ki lehetett olvasni tengerkék szemeiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az egész kihallgatás alatt Zalán végig figyelt a testbeszédére. Jól a fejükbe verték ezt az akadémián, konkrétan még a lélegzetvételére is odafigyelt. Azonban ahogy Richárdból kitört az igazság, mintha egy pillanatra leesett volna az álca az arcáról. Szemöldökei értetlenül húzódtak össze, és íriszeiben az értetlenség szürke homálya kezdett kavarogni. Még hogy az egész mágustársadalom tud róla, jó vicc. A minisztérium túl jó volt a titoktartásban, és azt Zalán egyre többször tapasztalta meg.
- Trónbitorlás? Miért nem kerested fel ezzel a hatóságokat? - morogta a férfi, de már egyáltalán nem az a passzív viselkedés látszott rajta. Lassan felállt, és az ajtóhoz lépve hagyta ott egy pillanatra Richárdot egy szó nélkül.
- Valami nézzen utána mi folyik jelenleg a sellőknél, fókuszálva a Balatonra - szólt megemelkedett hangon Zalán, és az egyik aurortanoncra mutatott. - Te ott. Gyerünk, iparkodj. Kapsz tíz percet - főnökösködött rajta, aztán visszament a kis szobába.
- Mint Bogolyfalvi kirendeltség, nem szólhatunk bele politikai ügyekbe. Szabadon kell, hogy engedjelek, ha igaz a meséd, jelenleg az egyik kolléga azon dolgozik, hogy igazolja ezt a számodra - ismertette az állást Zalán. Nem ült le, csak állt az ajtó mellett karba font kézzel. Nem tetszett neki a megváltozott helyzet.
- Azonban azt is el kell mondanom, hogy ha kilépsz az őrs ajtaján, sokkal könnyebben találnak majd rád. Tehát a kérdésem a következő: mi a terved? - sóhajtott a férfi, egy kicsit lejjebb engedve a stílusából. Hiába volt a szőke egy tapló. Utálta a felsőbbrendű stílusát. Mégis segíteni akart, mert ha mindez igaz, hatalmas bajban volt. Fene a jó szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- A hatóságoknak semmi beleszólása nincs a sellők kormányzói ügyeibe - vonta meg vállát. Ez egy elég határozott megállapodás volt a minisztérium és az intelligens varázsfajok között. A sellők vad módszerei gyakran radikálisnak hathatnának a földi lények szemébe. Szinte barbár amit néha egymással teszünk, de ez olyan hagyomány amit nem tud elfelejteni a vízi nép.
Sötét, tengerkék szeme követték az aurort az ajtóig. A parancs hallatán szemöldöke lassan megemelkedett. Nem tudták? Komolyan nem lettek informálva egy rendszerváltásról? Irónikus módon mosolyognia kellett ezen. Nyomorult földiek. A nőik jók, de a kommunikáció pocsék.
Mégis bárhogy is legyen a szabadság lassan újra opciónak tűnt ez pedig reménnyel töltötte el Richárdot. Egy évnek érezte az itt töltött órákat. Aztán jött a kérdés, amire egyáltalán nem számított.
- Megpróbálni nem megdögleni - nem volt terve. Vagyis volt. Visszaszerezni valahogy a trónt és a családja ékszerit. Azonban sohasem volt ez kidolgozva igazán, lépésről lépésre. Elment a piacra. Próbált arcokat keresni, próbált valahol megfogni egy fonalat amit követhetett.
- Ugyanúgy vissza fogok menni a fekete piacra, akárhányszor rángattok be miatta. Ott kell lennie egy fonalnak amin el tudok indulni a trónom felé - ennyi a terv. Ha mákja lesz az aurorok már csak legyintenek majd rá vagy kiraknak az előtérbe egy táblát az arcával és azzal a felirattal, hogy "ez csak egy flúgos exsellőkirály  ne rángasd be a kihallgatóba pusztán felesleges papírmunkát gyártasz majd magadnak."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Tudom jól, tudom. Hallgass már el – dörrenek az apró szerkezetre az asztalon, amely egész nap jelez és tudatomra adja, hogy bizony baj van. Azóta már sikerült gyors és sietős beszélgetést folytatnom, hogy „annyira” nem nagy a gond, még mindig ugyanott van, ahol addig, csak épp, nem mozdult semerre. William egy ideig csendben élte az életét, mindentől mentesen, most viszont mintha minden kezdene összeomlani. Először Dr. Meyers, az eljegyzés, amire sokan nem néznek jó szemmel, most meg ez. Hogy lehetettem ekkora naiv? Minden olyan jól indult, még örültem is, hogy hé, hát nem kell itt befeszülnie, aggódnom, a rossz „zsarut” tolnom, aztán... Nem tudom, hogy kiben csalódtam jobban: magamban vagy benne? Hiszem, hogy nem gonosz lélek, hogy csak nem találja a helyét, de kezdem azt hinni, hogy direkt és azért is feszegeti a határokat és csak a bajt akarja magára hozni.
- Bassza meg – nem kenyerem a káromkodás, ez is halk, inkább morgás, miközben pálcámmal intek a szerkezet felé, hogy legalább hangot ne adjon ki többé. Egyik felem kész arra, hogy azonnal mozgósítva mindent, már induljunk is érte, a másik viszont nem tudja mit akar. Kávét. Fáradt arcom dörzsölöm meg, korán jöttem be, rohanva, amikor jött a „hír”. Erre jó kelni. Dwayne felé tekintek, neki már mondani se merek semmit, mert így is eléggé leszerepelek. Felállok inkább, hogy kávét készítsek és legalább egy kicsit átgondoljam az egészet.
- Kellemes ünnepeket – sóhajtom magam elé. Nem mintha annyira menni akartam volna a családhoz, várnak, de nos, ma ez elmarad. Baglyot már küldtem apáméknak, majd valamikor élvezem. A szabadnap meg egy olyan dolog, mint másnak a lottó ötös: szép álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A fia születése óta ez az első év, amikor karácsonyi ügyeletbe osztották. Kimondatlan szabály a parancsnokság berkeiben, hogy a családosok azok, akik otthon tölthetik az ünnepeket - ő pedig most először esik ezen kategórián kívülre. Nem, a családi állapota továbbra sem változott, mindössze a legkisebb lánya töltötte be a tizedik évét, ezzel együtt pedig Dwayne is elvesztette az előjogait. Fájó szívvel tehát, de kénytelen volt magára hagyni a kényelmes, előmelegített kanapéját, a felesége bejglijét, a fűszerezett borát és a reggelt már a kirendeltségen kezdte. Általános esetben Budapesten várakozna, csak akkor utazik vidékre, ha a szükség szólítja.
Az pedig reggel hat óra két perckor szólította őt. Akkor kandallóba szállt, percekkel később pedig már a begyűjtők sötétszürke egyenruhájában, nyűgösen ballagott végig a kirendeltség recsegő parkettáján. Azóta pedig kávé cigaretta, cigaretta pedig kávét követ; jelenleg az előbbivel az ujjai között áll meg az iroda hosszabb, üresen hagyott falát borító, jókora országtérkép előtt. A képen nevek mozognak rendületlenül, ha Bogolyfalvára pillant, látja a sajátját és Bertalanét is, ha pedig oldalra lép párat... a másikat, rikító vörös tintával, folyamatosam pulzárva a papíron. Hévíz. Ki az úristen megy Hévízre?
   -  Szóval... adsz még neki időt, vagy...?
A válla fölött pillant oldalra a tőle nem messze álló kávéfőzőhöz sétáló férfire. Őszintén kedveli a srácot, évek óta dolgoznak együtt, eddig pedig nem igazán lehetett rá panasza. Majd jött Krise. Karácsonykor. Amikor ő még otthon akár még ágyban lehetne a feleségével, de nem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Sejthettem volna, hogy az elfogadott szabadság nem készpénz, hogy a családdal töltött idő nem lesz kellemes és szép, de azért ezt el tudtam volna viselni. Valahol persze, egy nagyon haloványan mégis hálás vagyok annak, neki, hogy ezt megúsztam és idebent dekkolok, egy majdnem vállveregetést megérdemel a srác, ha épp nem lenne az a feszült él, amely elvág mindent. Ezer meg egy dolgot ütöttem már fejemben fel és érzem a tompa nyomást is, amivel a fejfájás kezdődik, amikor ideges vagyok vagy stressz ér. Remek. A fiókomban mindenre van megoldás, ettől nem félek, csak attól, hogy addig se látok mindent tisztán és nem sikerül azonnal a racionális utat megtalálnom. Lehet nem is akkora gond ez, lehet minden. Nem tudom
A helyzetet csak felettesem jelenléte okozza. Úgy hittem, ő marad otthon, mert családja van, bár a gyerekek nem kicsik, de attól még gyerekek. És ez szép és jó, pihenni is kell, nem hiszem, hogy neki is kellemesebb itt, mint otthon, mégis itt van. Nem félek tőle, nem félek a szavaitól, mert abból is tanulok, csak valahogy most úgy érzem magam, mintha ez lenne az első napom és pár, apró kretén szabályszegőt sem tudnék elkapni, nemhogy ezt. Lehet most törik bele a bicskám mindenbe. Nagyot sóhajtok, ahogy végül a kész kávéval a kezemben fordulok felé, pont akkor, amikor meghallom a hangját. A tábla előtt áll és lépked mellé, ahol semmi változás.
- Adnék is, meg nem is. Egyrészt, még feljebb intéznek pár papírügyet, másrészt nem hivatalosan azt mondták, lehet épp az egész éjjelt átszeretkezték és fel se bír állni. Nem sürgetnek, ameddig nem látják, hogy nem mozdul másfelé. De mégis, itt kéne már lennie, rég – dörzsölöm meg az orrnyergemet. - Te már rég elmentél volna érte, jól gondolom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ő beleszív a szálba - amit természetesen nem tehetne meg itt, de az elmúlt másfél évtizedben a kollégái és felettesei beletörődtek a a viselkedésébe. A kollégája mellé lép, így már ketten néznek vissza tanácstalanul a Balaton csücskében vibráló névre.
  -  Legalább tudjuk, hogy még él - állapítja meg, az egyik karját átfogja maga előtt, a felkarjára markol, maga mellé hamuzik a padlón. Amíg a név ilyen vörös és aktív, a megfigyelt személy rendben van, csak épp a mágia által kijelölt határvonalon kívül. Egy ilyen esemény a fegyenctől függően vált ki választ az aurori szervben: van, hogy a Kommandó beavatkozása szükséges, máskor azonban annak legközelebbi aktív begyűjtőjét riadóztatják. Mivel Krise nem veszélyes, ez utóbbi történt most is. Dwayne pedig emiatt füstölög a kihalt irodában ahelyett, hogy töltött káposztába folytaná magát.
   -  Engem nem érdekel, mit csinál meg kivel, ha hatra otthon kell lennie, akkor én hat után öt perccel felébresztettem volna. Már ha nem lenne... ez a dolog.
A cigarettával az ujjvégei között vakarja meg a tarkóját.
   -  A Machay- birtokon van. A feleségem családja. Nem mondhatnám, hogy kurvára kitörő lelkesedéssel fogadnának engem ott. Amit pont leszarok, de Ilya politikailag érinthetetlen. Az a Machay Ilya. Nem akarod azt a cirkuszt, amit akkor robbantana ránk, ha aurorok jelennének meg az otthonában karácsony reggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem zavar a cigarettafüst. A sercegő szálra pillantok és egy pillanatig azt kívánom, bár kínálna meg, pedig tudja, hogy nem élek vele, vagyis, aktívan nem. Ezért is jó, mert elviselem a füstöt, nem köhögöm magam halálra, neki pedig nem kell veszekednie senkivel sem, hogy ugyan már azt csinál, amit akar. És tényleg. Sóhajtok végül, csak a füstöt szippantom be, mielőtt ismét a névre nézek.
- Ez a nap legjobb híre – bólintva fújom meg a kávét, hogy már bele is kortyoljak. Még hat és vagy gyalog futok el érte vagy elviszi az infarktus, akármennyire szuperek a legutóbbi eredményeim. Talán majd most mond olyat, amitől okosabb lehetek és talán az is leszek, mert valahogy hasonlót éreztem. Menni kellene, miközben nem is, ördögi kör ez. A tehetetlenség az, amely a legjobban dühít, egy madár sem ér olyan gyorsan oda, nekem meg nincs mugli csodaeszközöm és gyanítom Will-nek sem, hogy rácsörögjek vagy minek nevezik.
- Én is ezen voltam, hogy elmegyek, én egyedül és senki más, de… - nem is tudom mivel akarok érvelni, mire csak a homlokom ráncolom. - Dolog? - fordulok felé, most eltekintve a táblától és nagyobbra nyílnak a szemeim. Vagy úgy! Kissé talán erősebben szorítok a bögrére, miközben olyasmit hallok, amit nem akarok. Érinthetetlen. Lehunyt szemekkel veszek pár mély lélegzetet, hogy aztán bólintsak egyet.
- Tehát, lényegében tehetetlenek vagyunk… Nem, nem akarok cirkuszt és ezek szerint a Parancsnokság nem. Másképp már rég ott parádéznának. Hogy felejthettem el, hogy kihez ment – ismét a névre pillantok a táblán. - Akkor most, itt fogunk állni és várni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Oldalvást pillant el a férfire, épp egy pillanatra rándul az ajka félmosolyra. Közel harminc éve volt megtanulni azokat az apróságokat, amiket igyekszik átadni Bertalannak. Dwayne szívből gyűlöl tanítani. Legyen az akadémián vagy a Mátrában, a hányinger környékezi az oktatástól, így ha teheti, elkerüli ezt.
Kállay azonban szerencsére kevésbé fafejű, mint a többi akadémiaszökevény. Ahogy most is: nem vergődik, nem veszi a tapasztalatlan kezébe az irányítást, hanem ha frusztráltan is, de türelmesen vár a parancsra.
Ezek azok a tulajdonságok, amikkel Dwayne sosem rendelkezett. Ahogy pedig ő is visszapillant a névre, csöndben eldönti magában, hogy Kállay vagy sokkal többre viszi majd, mint ő, vagy pár éven belül szembe néz majd a zöld villanással.
   -  Ez mind politika. Jobb, ha hozzászoksz ehhez. Ha Machay ledugja a farkát a torkunkon, nekünk meg kell köszönni. És szerintem most épp azt csinálja.  
Mikor lett ennyire apatikus? Talán pár hónappal ezelőtt, amikor keserűen kénytelen volt rájönni, hogy az élete márpedig véges, neki pedig nincs ideje arra, hogy a minisztérium ármánykodásán rágja magát. Néhány évvel ezelőtt már Krise ágya mellett állna ott, majd úgy ahogy van, gatyában vagy anélkül rángatná el a fogdáig. Most azonban ismét csak szív a szálból és megvonja a vállait.
   -  Krise az unokaöcsém... lesz. Ha elveszi a Machay lányt. Aki gyereket vár. Hagyjunk a fiataloknak még fél órát. Ha addig nem mozdul, akkor felébresztem a nyomjellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hogy végezhetné valaki rendesen a munkáját, ha csupán féligaz információkat kap a nap minden órájában? Úgy ült le Richárd elé, hogy fogalma sem volt róla, hogy jelenleg milyen változások érték az ottani társadalmat, pedig ha valakit, akkor az aurorokat értesíteni kellett volna róla. Akkor is, ha egy olyan kis városról van szó, mint Bogolyfalva. Kész vicc volt, de mostanában Annától több információt gyűjtött be, mint a hivatalos szervektől.
- Kész öngyilkosság lenne oda visszamenni - jelentette ki kertelés nélkül Zalán. A fenébe is, ha ránézett a szőke férfira, nem egy potenciális bűnöst látott rajta, csak egy megtört fiatalt. Pedig őszintén, idősebbnek kellett lennie, mint az aurornak. Mégis a lépése olyan botorság volt, amit egy király nem is tehetne meg. Főleg akkor nem, ha vissza akarja szerezni a trónját.
- Ha komolyan gondolod ezt az egészet, szükséged lesz segítségre. Két óra múlva végzek. Gyere a Boglyas téren lévő sörözőbe. Meglátom mit tehetek - jelentette ki visszafogott hangon Zalán, pedig tudta, hogy neki ebből nem lehet baja. Nem kéne, hogy baja legyen belőle.
Kopogás hallatszott az ajtón. A férfi odalépett, és egy pár papírlapot raktak a kezébe. Nem volt rajta sok információ, éppen csak annyi, amennyi elegendőnek bizonyult Richárd elengedéséhez.
- Nos, úgy látszik igazat állítottál. Elmehetsz. De gondold meg az ajánlatom - állt félre az ajtóból Zalán, hogy jelezze a sellőnek is, hogy elmehet. - A bejáratnál add meg a nevedet, és akkor visszakapsz mindent, amit nálad találtunk. Vagyis.. majdnem mindent. A port nem - nézett rosszallóan az auror, még mindig nem hitte el teljesen, hogy Csengernek semmi köze az ügyhöz. Kellett, hogy legyen kapcsolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már jó pár órája behozták a fiatalt, de egyelőre még várniuk kellett. Egy gyógyító minden órában bement megnézni az állapotát, de amíg egy kis tündérpor volt a szervezetében, jogilag nem volt megengedett a kihallgatása. Így lehet, hogy csupán hat óra, és egy intenzív orvosi kúra után értek el odáig, hogy bevigyék a lányt egy kihallgatószobába. Mint az ügyben legérdekeltebb tagot, Egervári Zalánt szinte azonnal értesítették. Mikor beért, megrökönyödött. Júlia túlságosan hasonlított a húgához. Nem kinézet ügyileg. Korban. Akár Léda is lehetne, ha Zalán nem tett volna meg mindent azért, hogy minél hamarabb elhozza abból a mérgező családi légkörből.
Megingatta a fejét. Megdörgölte a szemét, és sóhajtott egyet, mielőtt belépett volna a szűkös szobába. Leült a lánnyal szembe. - Szia! A nevem Egervári Zalán, és szeretnék feltenni pár kérdést - kezdte el. Úgy viselkedett, mint mindenki mással szokott, mégis a belsője mart. Talán ilyen, amikor igazán közel kerül hozzád egy ügy. Az idősebbektől már hallott róla históriákat, de a saját bőrén még sose tapasztalta.
- Mond csak Júlia, tudod miért vagy itt? - kérdezte Zalán, és összekulcsolta a kezeit maga előtt, ahogy előrehajolt kicsit. Nem fenyegetően, csak kényelmesen. Hitte, hogy ott lesznek egy ideig. Ha ő nem is, a lány biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Gyűlölöm a politikát. Gyűlölök tehetetlen lenni és rágni közben a szám belsejét, hogy valami megoldás szülessen a kényszermozdulatokból. Nem mondom azt mégsem, hogy gyűlölöm a segítségkérést. Dwayne rendelkezik mindazzal a tapasztalattal, amit ha nem is önt szavakba, de nekem igenis sokat segítenek akár most, akár később. Nem lett nyíltan sosem kimondva, hogy én most tanulok vagy ő tanít, ahhoz bőven jól ismerem, hogy tudjam, ilyenre tőle nem sok telik. A természete nehéz, sokan kifejezetten a hajukat tépik és kaptam már olyan pillantást, ahol a vállam veregették, hogy sok sikert. Nem érzem azt, hogy ez átok, ahogy ő megszokta az én munkamán és pörgős pillanataim, én úgy azt, amikor harap és nem túl kedves. Tudnék hat rosszabb „veteránt”, akiket már kirugdaltam volna az irodából.
- Tudom, tudom. Mármint a politika részét. A farkából nem kérek – ha tehetném, felrúgnám ezt az egész burkot, amivel elfedi mindazt, amihez nem érhetünk. Ezt ki találta ki, akkor a régi, szürke világban, jó kérdés. Vagyon, nem vagyon, mégsem az az igazság irányít, minek kellene. A lábam szívesen tolnám le a torkán válaszul, de most csak dühös vagy és frusztrált, később még ezt a gondolatot is szégyellni fogom. Küzdök, amivel csak tudok és amivel lehet. Nem szokásom mocskolódni, ezért se mondom ki hangosan. - Bárcsak legalább egy napra ne lehetne név mögé bújni – mormogom a táblának, a férfinak, majd a kávémnak, amibe belekortyolok. Amit majdnem félrenyelek a szavai hallatán. Köhintek párat, miután sikerült a kávém maradékát a bögrébe visszaköpni.
- Hogy tessék? - krákogom felé. Az, hogy rokonok lesznek, oké. Hogy esküvő lesz, már tudtam, de a gyereket nem. - Gyereket vár. Basszus – szisszenek egyet, majd bólintok. Ez az infó új és minden pillanattal szövevényesebb lesz a történet. - Jó, rendben. Legyen fél óra – pillantok a falon ketyegőre, majd az asztalhoz sétálok és annak dőlve próbálok inni, de még az apróbb köhintésektől nehéz. - És ha akkor sem mozdul? Nekem kellene mennem, én vállaltam érte a felelősséget – vagy talán picit elhiszem: bennem lehet jobban bízna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ahogy félrenyeli a kávét, már biztos benne, hogy valami olyasmit mondott, amit nem kellett volna. Megrökönyödve néz rá oldalvást, nehogy megfulladj már itt nekem karácsony napján, szerencsére azonban úgy fest, Bertalan ura a helyzetnek. Ő pedig jobb lenne, ha szűrőt tenne arra, amit mond, ugyanis...
   - De ez maradjon köztünk. Nekem mondta a lány, de akkor lehet, hogy nem publikus az infó. - teszi hozzá, mentve a nehezen menthetőt. Neki annyira könnyedén mondta Adél, bőven feltételezte, hogy már kiteregették ezt a szennyest, de ha nem, akkor nem is az ő tisztje elterjeszteni a faluban.
Kállay ellép tőle, ő pedig egy pöckölő mozdulattal a papírkosár irányába dobja a csikket. Az egy szökkenéssel terem ott, hogy a fal mellett kicsit megemelkedve elkapja azt, majd jóleső csámcsogással visszamásszon a korábbi helyére.
   -  Szerintem menj oda te. Ha segítség kell, küldj patrónust, de a srácnak pálcája sincs. Szerintem elboldogulsz.
Továbbá semmi kedve kimenni a hidegbe, ahhoz pedig még kevesebb, hogy Hévízre utazzon a Machay birtokra. Függetlenül attól, hogy bejygújtőként igenis neki kellene lennie az elsőnek, aki megjelenik a helyszínen. A karjait összefonja maga előtt unalmában, a térkép távolabbi sarkának kevésbé ismert neveit tanulmányozza, amikor...
   - Hah! - William neve eltűnik a birtokról, csak a mágikus festék lenyomata vöröslik a helyén pár pillanatig, mielőtt végleg beinná a papír. Az ő szeme azonnal Bogolyfalva felé fordul, ehhez arrébb is lép egyet, és lám - Ez tud hoppanálni? Ne kúrj fel, ha illegális zsupszkulcsa van, ennyire nem lehet idióta.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ma sem halok meg, nem is a kávé lesz a végzetem, remélem. Sőt, azt hiszem, sosem lesz, de egész szép halál lenne, a sok, borzalmas forma mellett, ami amúgy létezik számomra. Egy gyilkos átok vagy bármi más halálos mellett a fulladás már egyenesen unalmas lenne. Kállay Bertalan, az auror, aki unalmasan halt. Szép szalagcím.
- Ööö… rendben, rendben. Nekem senki sem mondta, még a pletykahálozatnál se hallani – utal arra, hogy a helyi öregek előszeretettel beszélnek, vagy épp jelentgetik fel egymást és azt, aki nem szimpatikus nekik. Költözött ide pár testvér és most Will, akiknek a múltja nem épp tiszta és azóta áll a bál, mindenhol halált és pusztulást látnak. Az egyik öreglány megjósolta, hogy jövő ilyenkorra a faluból nem lesz semmi, idejön a világ összes rossz ómenje és vége. Néha, amikor az ember ilyeneket hall, tényleg kívánja a meteort.
- Jó gyorsan sikerült nekik – nyekergek valamit, amivel magamban le is zárhatom. Felrémlik előttem a háló, amit lecsekkoltam akkor, mikor érkezett. Nos, talán ezért volt olyan. Megrázom a fejem és inkább kortyolok.
- Nem hiszem, hogy megtámadna. Vagy ellenkezne. Majd fog, amikor le lesz tolva, de addig maradjon a béke és akkor talán tényleg nem fognak megkövezni – utalok itt a családra, a névre, meg mindenre. Ellököm magam az asztaltól, hogy addig elfoglaljam magam. Szerzek egy szendvicset vagy bármit, amit magamba tudok tömni, de a csak kávé és ideg nem épp a legjobb reggeli. Épp a fiókomban keresgélek egy müzliszelet után, amikor Dwayne hangja csattan fel.
- Hogy tessék? - már ugranék is, de a combom ütközik a fiókkal, így az kiugrik a helyéről, én meg káromkodva és sántítva csoszogok oda mellé, amennyire gyorsan tudok. - Mi a…? Nem, nem tudok ilyesmiről, de még arról se, hogy hoppanálni tud. Én megnyúzom most már… - követi a tekintetével a név helyét, majd, hogy merre ugrik fel ismét. - Legalább így végül hazatér az eltévedt bárány… - sóhajtok fel. Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Arra, hogy gyorsan sikerült nekik, inkább nem válaszol. Ő vesse az utolsó követ a fiúra, hiszen négy gyerekből egyet tervezett, kettő pedig egy valószínűleg hasonló véletlen eredménye. Jobb tehát, ha csendben marad, inkább csak engedékenyen félreáll, hogy a férfi is közelről megnézhesse a térképet. A név, ami eddig Hévízen időzött, most már a Mátrában van, arra a részletessége azonban már nem tér ki, pontosan hol. A tinta vörösből ismét először bordóra, majd feketére vált - pár órán belül pedig, ha minden igaz, el is fog tűnni, a falu határain belül ugyanis már nem kötelező az állandó nyomkövetés.
   -  Talán csak hazahozta valaki - tűnődik hangosan, különben pedig épp nem érdekli, milyen úton-módon ért haza. Sosem értette a Minisztérium zsupszkulcsokkal szembeni hisztériáját, őt is többször meghurcolták már miatta. A kezeit a zsebébe csúsztatja.
   -  Azért ne becsüld alá az ilyen méregkeverőket. Legalább is én nem fogadnék el tőle teát - a kezét kihúzza a zsebéből, hogy lenézzen a telefonjára - Gondolom innen boldogulsz. Azért hozd be és kérdezd meg tőle, mi a kurva anyámat képzel magáról. De engem most vár egy tál töltött káposzta Pesten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Majd bontanánk egy pezsgőt, miközben felírom a szabályszegést és kedvesen lecseszem. Szép kis ünnep lenne, már így is az. A papírmunka lefoglal egy ideig, de így, hogy mozdul és történik valami, nem addig, hogy ne ússzam meg a családot. Majd megoldom, viszont valahogy mégsem kellemes érzés jár át, nem az, hogy hálás vagyok ennek a szerencsétlennek. Dühös igen, aztán ahogy fogy a kávé, talán már jobb kicsivel. Fogalmam sincs. Megdörzsölöm az arcom, lehunyt szemeim előtt apró csillagok táncolnak, vagy tűnnek el és szusszanok a végére. Valahogy így. Apám mindig a higgadtságra és a célra ösztökélt, arra, hogy mindig a legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, de ő aligha kerget szökött akárkiket évtizedek óta. Sőt. Neki ez mind csak apróság, a „majd lesz jobb” mondat előzménye. Hát persze.
- Megeshet. Jobb később, mint soha – legegyszerűbb lenne pont így kezelni és félresöpörni, hagyni a francba azt a pár órát, csak épp nem lehet. Még ha a jóindulatom épp kedves lenne, így az ünnepekre, a gyerek hírére, akármire, de… nem. Dwayne felé fordulok inkább, mert tudom, most kezdődik még csak igazán, bár annak felettébb örülök, hogy végül mégsem kellett a birtokig menni és botrányba fulladni.
- Sose mondtam, hogy alábecsülöm. Nem is nyúzom meg, meg áhh… - sóhajtok egy nagyot. Azt mondjuk inkább nem jegyzem meg, hogy fogadtam már el tőle teát és még itt vagyok – vagy nem ismert és eddig nem mutatkozó hatása van –, azzal úgy érzem, nem épp elismerést váltanék ki.
- Persze. Kösz, hogy bejöttél – biccentek felé, majd nevetek fel. - Hogyne, pontosan ezekkel a szavakkal fogom. Menj csak és egyél helyettem is – most azért irigy vagyok, leginkább arra, hogy semmittevés várja, nem egy ki tudja milyen állapotban lévő próbaidős. Intek neki, majd lehúzom a kávé maradékát és szedem össze, ami kellhet. - Aztán el ne hízz, mire visszaérsz. Én nem futok helyetted – sandítok a másik felé, majd zsebrevágom a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mindig szeretett a recepción ülni. Imádja figyelni az elveszett embereket, akik először lépnek be ügyet intézni. Bár kisebb büntetésnek éli meg a bogolyfalvi kirendeltségen való munkát, sokkal jobban kedveli, amikor a rendes minisztériumban ücsöröghet a pult mögött és figyelheti az embereket.
Matyi leginkább azt kedveli, amikor kétségbeesetten keresik a tekintetét, és aztán néznek rá, próbálják keresni a szavakat, de néha a kék szemei még azt is kiverik az ember fejéből, miért jött ide. Ő pedig előveszi a mosolyát, ami magabiztos, meleg.
"Miben segíthetek?" - kérdezi minden alkalommal, miközben már pontosan tudja a választ. Semmiben. Tulajdonképpen csak azért van, hogy mosolyogjon és üdvözöljön, majd aztán mindenféle használható információ nélkül tovább eressze őket, hogy kóvályogjanak a bürokrácia mély bugyraiban.
Persze minden második órában kénytelen elmenni egy kávészünetre, orrhangon nevetgélni a többiekkel a titkárságon. Aztán amikor hirtelen sok dolgot kell csinálnia, és nagyon elfárad a papírok emelgetésében, akkor simán csak leül és egy kicsit reszelgeti a körmeit, hogy mind pontosan egyformán nézzenek ki.
Az unalomból hamar kihúzza, hogy jó pár kolléga betegszabadságon van. Ez azt jelenti, hogy a titkárságon és a recepción a káosz egyre inkább elhatalmasodik minden pillanattal. Az aktuális kolléganője, Judit, nagyon igyekszik, hogy minden olajozottan működjön. Mátyás eközben kedvesen üdvözöl mindenkit, és meglocsolgatja a növényeket a recepció körül és ismét kimegy egy kávészünetre.
Pont akkor tér vissza, mire jön a következő kedves ügyfél.
- Szép napot. Miben segíthetek? - kérdezi, bájos mosollyal. Tudja, hogy felesleges, de Judit túl elfoglalt és fel sem hajlandó nézni. Keresztbe teszi a lábait, előre dől, könyökeit az asztalra helyezi és készen áll a komoly ügyintézésre. Annak ellenére, hogy soha semmit nem csinált még jól, sugárzik belőle a magabiztosság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amikor a rendezett, de téliesen csupasz parkocskán át a sárga épület felé sétál, először fordul meg a fejében, hogy mégis innia kellett volna. Nem mintha panasza lehetne volna a magyarországi bürokráciára, a letartóztatásától kezdve az rendszeres ellenőrzéseikig a baszogatása eddig akkurátus odafigyeléssel történt. Mégis, minden jóérzésű mágus - és mugli, ha már itt tartunk - lelkében jellegzetes feszengés ébred, amikor egy hivatal lépcsőjén kaptat felfelé, a hóna alatt a leadandó, lepecsételendő, aláírandó, vagy csak szemetesbe dobandó papírjaival. A hét elején azt a könnyelmű döntést hozta, hogy az új otthonának tulajdoni viszonyát és a lakcímváltozását egy kalap alatt intézi majd a házasságkötési engedélyének kézhezvételével, amire ma délelőttre kapott időpontot. Utóbbinak már készen és beborítékolva kell várnia valahol, igazolva a családi állapotát és minden egyéb érthetetlen baromságot, amire ilyenkor az embernek szüksége van.
Végül is, mi baj történhet?
Türelmesen álldogál a márványpadlón, míg sorra kerül, csak a kabátját gombolja ki, elvégre nem tervez hosszas maradást. Péntek késő délelőtthöz képest, vagy épp amiatt meglepően sokan várakoznak körülötte, ő szórakozottan figyeli a kapkodást, de a túlélő ösztöne nem jelzi, hogy egy kriminális őskáoszba futna bele. Így könnyedén lép a pulthoz és teszi le a mappáját.
   -  William Krise. Egy házasságkötési engedélyért jöttem délre. És ezeket hoztam - tolja a pulton közelebb a mappát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Igazán üdítő látvány a férfi, ahogy feszengés nélkül ignorálja a káoszt. Meghallgatja, miért jött, bólint egyet és tovább mosolyog.
- Rendben - közli, csak úgy egyszerűen, nyersen. Megkapta tőle a feloldozást. A kapu őrzőjeként engedélyt adott rá. Majdnem egy perc telik el, ahogy bárgyún mosolyog rá, és rájön, hogy itt bizony nem a véleményét kérték ki egy topról.
- Pillanat - emeli fel mutatóujját és hátrafordul. Szemtelenül kiabál hátra az irodába. - Julcsi, figyelj már! - kurjantja, és megvárja, amíg a nő felnéz. - A Bea még mindig szabin van, mi? - kérdezi. Aztán fel is áll. Az ajtóba lép, és ez bizony nem egy perc lesz. - Én mondtam a Tiszának is, hogy attól, hogy epeköve van, simán bejöhetett volna dolgozni. Tudod, tökre önző, hogy akkor most itt mi megzuhanunk miatta egész nap. Akkor most ne házasodjanak az emberek, mert epeköve van? Vagy mi volt a terv? - kuncogja el magát, a másik nő is kuncog vele, és a kellemes csevej után egy pár papírral tér vissza. Ledobja magát Will elé ismét, előveszi az ízes, széles customer service mosolyát.
 - A nevét még egyszer kérném - mondja, miközben a tollal játszik a kezében. Elkezdene írni, de a tinta be van száradva. Nem gyakran használja. - Pill - közli, mintha éppen csetelne a férfivel, majd visszamegy, hoz tintát, ami fekete és működik is. - A nevét még egyszer - kéri ismét, pedig körülbelül negyven másodperc telt el. Nekiállna írni, de hát már komoly nehézségebe ütközik.
 - Lebetűzné? - kéri kedvesen, bocsánatkérő mosollyal. Aztán elkezdi írni, és amikor a második i betűhöz érkeznek, ismét megakad a rendszer. - Ez már volt - jelenti be magabiztosan, miközben kuncog és kacsint, mintha a férfi éppen csak viccelne vele. - Mármint, most akkor az L előtt van az I, vagy utána? - kérdezi, teljesen komolyan. Miért nem tudják mondjuk Kiss Jóskának hívni? Az emberek, akik itt élnek, mind fura nevűek, Matyi ezt már nagyon régen megállapította. Mintha ez lenne a Bagolykő köré költözés feltétele. Ki érti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Rendben. Ő bólint, az ujjbegyeivel megkocogtatja a mappát a pulton, majd... majd semmi sem történik.
Az első pár másodpercben ugyanolyan semleges arckifejezéssel néz vissza a pult túloldalán ülőre, a szemöldöke bő tíz tizenöt másodperccel később kezd megemelkedni. Az ujjai abbahagyják a matatást, ő bizonytalanul pillant hátra a válla fölött, a mögötte állótól szintén csak tanácstalan vállrándítást kap válaszul. A visszhangos előtér morajában őszinte csodálkozással fordul vissza, kissé előrébb dől, mintha csak ellenőrizné, él-e még.
Értetlensége nem csillapodik, ahogy a fiú végül megmozdul, majd a vele ellenétes irányba kezd kiabálni. A szeme követi a hangot, maga mögül már most hallja a türelmetlen ciccegést, ő pedig ekkor válik teljesen biztossá benne:
Inni kellett volna.
A másodpercek percekké dagadnak - ő pedig most már mindkét könyökével a magas pultot támasztva nézi végig a papírral és tollal való szerencsétlenkedést.
   -  William. William Krise - ismétli meg már hangosabban, a szeme a fiú arcáról a papírra fordul, amin... - Nem, nem. W-I-L-L-I-A-M. Az I az L mellett. Mindkét oldalon. Nem, mármint... W. I. L. L. I. A. M. William. Ahhh, várj.
A türelmét vesztve egyenesedik ki, felcsapja a mappa tetejét, hogy kirángassa belőle a legfelül fekvő, adásvételi nyomtatványt. Azt löki a fiú orra elé.
   - Tessék, legfelül. William.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Zalán
______________________________________________________

A por kiürülési ideje nyolc-kilenc óra. Ezt végigülni a kapitányságon nem túl vicces. Színészkednem sem kellett igazán, mindvégig halálra voltam rémülve. A szívem kalapált és rettegtem a következményektől. Az egészet csak vissza akarom csinálni úgy, mintha soha meg sem történt volna. Nekem amúgy sem lett volna szabad port fogyasztanom. Ez az első számú szabály, ezt soha nem szabad megszegni. Most pedig mégis ezért vagyok itt. Mert megtettem, mert újra és újra megtettem.
A sarokba kuporodva vártam ki az időt, a gondolataimba merülve. Ha be-be is jött valaki csak néhány rémültnek hangzó elcsukló szót nyögtem oda, máskor síráson kaptak. Mondanám, hogy az is a színjáték része volt, bárcsak megtehetném, hogy ilyet mondjak és ha bárki valaha erről tudomást szerez és ismer, azt is fogom mondani, hogy az egész egy zseniálisan megrendezett előadás volt, mind a nyolc retek hosszú óra és tizenkilenc perc, de hazudnék. Nem azért bőgtem el magam, mert jól mutatott a kisírt szem, hanem mert ahogy lassan számba vettem a közelmúltat és aztán azt a helyiséget, ahova kerültem gyermeki rettegés fogott el. Mintha újra a szobámba lennék ahova apu zárt és tudnám, hogy valamennyi idő után, de hamarosan be fog jönni egy nadrágszíjjal a kezében. Az ágy alja nem védett meg. Soha, akárhányszor próbáltam. Régóta nem éreztem magam ennyire fiatalnak és elveszettnek. Néha azon kaptam magam, hogy abban reménykedtem bárcsak valaki megmentene. Akárki. Besétálna az ajtón felnyalábolna a földről és meleg ölelésében azt suttogná, hogy nem lesz semmi baj. Ám akárhányszor méláztam ezen tudtam, hogy ilyen ember nincs az életemben. Nem fog megmenteni senki se most, se máskor. Nincsenek hősök. Egyedül vagyok, ahogy mindenki más is.
Végül eljött az idő. Azt mondták tiszta vagyok, ugyan már órák óta nem éreztem a hatását. Tegnap éjjel hoztak be, most sütött a nap. Ahogy vezetgettek végig a folyosón, minden annyira szürreálisan nyugodtan tűnt. Aztán belépek a sötét helyiségbe és megtorpanok. Azt mondják üljek le, bár oda kell lökdösniük, magamtól nem megy. Képtelen vagyok elővenni a hidegvéremet, hogy logikusan és átfontoltan cselekedjek. Igyekszem terveket eszkábálni, de mintha vasba akarnék szöget verni másnapos cipóval. Koppan-koppan, aztán lepattan.
Egy storit kitaláltam, egy gyenge kis hazugságot, amit talán a külsőm fog eladni. Tudom, hogy nézek ki, magammal szembe látom tükörképemet a fekete üvegablakokban. Szörnyen festek. Fiatalnak hatok a túlontúl hatalmas oroszlánsörény közepette, arcom nyúzott, szemem kisírt, ajkaimon aprócska sebek ahol túl sok bőrt haraptam le belőle.
Végre bejön valaki. Ráemelem tekintetemet. Máskor ezer mindent gondolnék róla, most nem tudok kezdeni vele semmit. Ha azt állítaná, hogy ő jött be abba a nyolc órába mind a nyolcszor lecsekkolni, hinnék neki.
A kérdésre tétovázva bólintok. Felesleges hazudni. Buliból vittek el, ahogy több más embert is. Sokan poroztak ott. Szinte mindeni, csak a legtöbbnek sikerült elmenekülnie, de én épp valaki ölében faltam a nyálát.
- Nagy bajban vagyok ugye? - kérdeztem vékony, cincogó hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amikor Will felhúzza szemöldökét, viszonozza a gesztust, állát már-már kihívóan felfelé szegi. De aztán úgy dönt, okos enged, haha. Úgyhogy megy is, és megpróbálja az első lépést elintézni. Leírni a nevét.
- Mi? Mindkét oldalon? - kérdezi és felnyög. Utálja ezt a napot már most és tudja, hogy amint vége a munkaidejének, boldog boldogtalannak arról fog panaszkodni, mennyire rossz volt.
Ránéz a papírra amit az orra alá tol a férfi, összevonja tökéletesre szedett szemöldökeit. Majd visszapillant rá gyanakodva.
 - A papírokból kell kiolvasnom a nevét? Ugye tudja, hogy ez adatvédelmi szempontból tökre nem okés - állapítja meg és már-már dorgálva fújja ki a levegőt. Itt bizony bajok lesznek - ezt üzeni az is, ahogy a tarkóját kezdi vakargatni. Elveszi a mappákat és belepillant. Leírja a nevét.
Nem mintha lenne halvány, lila gőze mi az az adatvédelem, de beolvad a környezetbe és használja ő is ezeket a kifejezéseket. Sok kollégájától hallott már róla. Nem mintha érdekelné, ha valóban tudni akarná, már tudná.
- Megkeresem az adatait - mondja, és egy pálcasuhintással a mágia átkutatja az összes tárolt hivatali adatot. Előveszi a papírost, ami Willt dokumentálja. Összevonja a szemöldökét, majd felemeli. Ejje, börtönben is volt? Igazi rossz fiú, hmm? Eljátszik a gondolattal, álmodozik róla kicsit. Majd ismét felnéz rá.
 - A beazonosításhoz szükség lenne még a születési helyére, idejére, anyja nevére, és őőő... JULCSI - kiált hátra ismét. - Mi is a harmadik? - kérdezi. A nő visszakiabál. - Ja és a lakcímét, jaja. Kelleni fog. Meg az iratok is, fényképes igazolvány meg minden - mondja, miközben kipipálja Will nevét azok között, akik megjelentek az időpontjukra, noha nem hinné, hogy időben oda fog érni. Abban sem biztos, hogy valaha oda fog érni, amiért jött. Ha rajta múlik, biztosan nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Vannak barátságok, amiket szimplán nem értenek az emberek, amikben azt hiszik, hogy nincs semmi indok vagy ok arra, hogy a két fél mélyebb viszonyt ápoljon. Nos, örömmel mondhatom, hogy éppen ezek az események azok, melyek miatt az ember nagyon szeret ilyen barátságokban lenni. Érdek és kényszer nélkül. Matyival is ez a helyzet, hiszen már totyogós korunk óta ismerjük egymást, egy idősek vagyunk, és míg apám a minisztériumban menetelt, anyám pedig művészeti iskolát alapított, ő csak gazdag volt. De olyan mocsok gazdag. Fene se érti hogyan, de végül sosem került szóba, hogy a gucci rugi boy family-nek miből telik, nos gucci rugira.
- Az a lényeg, hogy most lesz a negyedik házassági évfordulónk, huszonharmadikán ugye, és nem tudom, hogy szerinted ez már elég haladás-e?
A helyzet úgy áll, hogy amúgy mind a ketten munkaidőben vagyunk, pontosabban ő munkaidőben, nekem meg van egy rém unalmas kurzusom, amin bent kéne ülnöm, de szerintem nincs baj a kommunikációmmal, és a tanár annyira vontatott, hogy ha baj is lenne vele, ez az egész csak még tovább rontaná. Szóval nem, egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem ott kéne lennem. Helyette eljöttem, hogy egy kicsit átvegyem Matyival a tánclépéseket, majd ezt követően ebédeljünk. Elvileg ide, a baletterembe, vagy mi ez, nem illendő ételt hozni, de nem visongott semmilyen bűbáj, hogy ne tegyem, így hát most itt, a földre lehúzott matracon ülünk, körülöttünk mindenféle étellel. Én ennyitől baromira meg is éheztem, szóval úgy vetem rá magam a szezámos csirkére, mint aki ezer éve nem kapott enni. De kaptam, de még mindig fejlődésben vagyok. Különben is, még mindig kicsit weird a tény, hogy Matyival táncolok, de a srácnak elképesztő a mozgása, és amit kihoz az emberből... mintha én is profi lennék.
- Milyen napod van, nem is kérdeztem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Olyan fiatal még. Haja bozontosan kúszott a szélrózsa minden irányába, vékony teste alig volt magasabb 160 centinél. Szemében pedig egy ijedt kisegér bújt meg. Alatta hatalmas táskák hirdették az utóbbi pár óra borzadalmait, míg orcája egyszerre volt falfehér és pirospozsgás. Létezett ilyen? Annyira sajnálta. Mégsem mondhatta el neki. Erősnek kellett lennie, ahogy az akadémián tanították neki. Csak egy katona volt. Érzelmek nélkül. Múlt és jelen nélkül.
- Elég nagy bajban, igen - válaszolta meg a kérdését Zalán. Hiába hagyta volna figyelmen kívül, mind a ketten tudták miről van szó. - Most felsorolok néhány információt rólad, csak az adminisztrációhoz kell, kérlek erősítsd meg, és utána rátérhetünk a lényegre - nézett sokatmondóan a szőkére, majd felemente az aktát maga elől. Csupa formaiság, embertelen bánásmód. Hiszen az előtte ülő lány remegett a félélemtől. Legszívesebben egy szó nélkül elengedte volna. Hangja mégis erősen csengett a csendes szobában.
- A neved Vattai Júlia. - Kis szünet. - Január 13-án születtél. - Szünet. Rápillantott a lányra, ellenőrizte, hogy vele van-e még, vagy elveszett a gondolataiban. - Édesanyád neve Vattai Erzsébet. - Szünet. - Lakhelye Rózsafa - olvasta fel az utolsó tételt Zalán. Elég biztosak voltak benne, hogy ezek valós tények, mégis szükségesek a kihallgatáshoz.
Becsukta a mappát, és lefektette az asztalra. - Júlia, a szervezetedben Tündérport találtunk, amikor behoztunk. Tudod, hogy mi az? - kérdezte Zalán. Biztos volt benne, hogy igen. Ez nem partydrog volt. A kérdés szimplán csak felvezette a következőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Matyi sosem törődött a munkaidővel. A munka... nos, az csak elvégzi magát. Neki sosem kellett dolgoznia és mégis minden munka eddig meg volt csinálva. Ha meg nem, akkor nem volt fontos, igaz? Úgyhogy tökéletesen ráér kedvenc barátjával ebédelgetni.
Berciben azt kedveli a legjobban, hogy borzasztóan jól néz ki. Így amikor együtt tudják tölteni az idejüket, akkor simán csak el-elkalandozik rajta a tekintete. Persze, házas, meg heteró, meg minden. Pontosan Matyi zsánere.
 - Negyedik? Viccelsz? Semmi iránt nem köteleződtem még el négy évig - neveti el magát. - Tervezel valami nagy dolgot? Az évfordulóra. Ugye tudod a napját? Biztos huszonharmadika? - kérdezi, mert bármit kinéz a heteró férfiakból, még azt is, hogy elfelejtik a saját házasságukat. Bár, amikor ilyet látott, akkor nagy szerepe volt abban, hogy a férfiak ujjáról levarázsolja a karikagyűrűt. Lehet, hogy csak az ő műve, de azért a világ összefüggései között tartja számon.
- Ne viccelj. Itt ebédelgetünk egy koszos matracon, pletyizünk, aztán táncolni is fogsz velem. Rég volt ilyen jó napom - válaszolja egy szemtelen vigyorral. A mondanivalója félúton van a hízelgés és a szarkazmus között. De hála istennek hozott magával 100% természetes, frissen préselt, szuperfoodos green dzsúszt. Az emeli kicsit az ebéd fényét. Persze nagyon jót szórakozik azon, ahogy Berci jó étvággyal eszi. Az olyan vékony kis szépségek, mint ő ezzel laknak jól. Nézik, ahogy mások falnak, mert pontosan tudja, hogy neki ilyen sosem lesz az élete. Nem is bírná elviseli a kicsi lelke.
- Amúgy képzeld, van az a kollégám, tudod, a Bea, meséltem már róla. Epekővel vitték be a kórházba múltkor. Most meg szülési szabadságon van... epekővel indult és gyerek lett belőle. Hallottál már ilyet? - kérdezi, miközben felszaladnak a szemöldökei. Ő maga ismét meglepődik a történteken, pedig már nem először adja tovább az infót. - Ne aggódj, már felgöngyölítettem az ügyet. Két opció van. Vagy tényleg nem tudta, hogy terhes, és ennyire szerencsétlen... vagy nem akarta elmondani, mert sejtette, hogy akkor ki lesz penderítve. Mindegy, én láttam rajta, hogy pufi, de azt hittem, hogy csak túl sok csokis kekszet tart a fiókjában és ez a fő oka. Csak a férje, a Sanyi jött be, hogy mondja, nem számíthatunk Beára most jó ideig.