Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Különben mi a picsára számított, de őszintén? A nagyapja holmija hónapok óta ott hevert a gyerekszoba szőnyegén, néha arrábbpakolta, néha arrébbrugdosta őket, amikor pedig úgy tűnt, a szobába lakó költözik, átcipelte a folyosóra. Csak idő kérdése volt, hogy valaki, szerencsésebb esetben a felesége, kevésbé szerencsésebben pedig egy auror, belebotlik.
Okkal nem ő intézte sosem azokat az ügyeket, amikor a nagyapja mellett dolgozva kénytelenek voltak megkerülni a törvényt. Sosem volt meg a fegyelmezettsége hozzá.
A derűs kacsintást nem tudja hová tenni, azonban kizökkenti annyira, hogy csodálkozva felemelje a fejét, a kezét pedig leejtse a papírokra. A verbális ütés pedig ismét betalál, ezen azonban nincs ideje rágódni, ugyanis:
   -  Nate? Az öcsém Nate?
Megütközve pislog- Láthatóan időbe telik, amíg az agya megemészti a hallottakat.
   -  Nagyon nem. Kurvára határozottan, de maximálisan nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Titkon nagyon jól szórakozik, ahogy a pánik ellepi Will arcát. Fogalma sincs, hogy mi lehet ennek az oka, mindössze jó érzékkel drámát szagolt. Elvégre a férfi sosem mesélt arról, hogy lenne testvére.. erre egy testvér megkeresi őt, az idegen ügyvédet, mikor Will bajban van?
Ez rosszindulatú görény ő maga is, kiszagolja a rosszindulatot saját maga is.
- Fiatalabb testvér, igen. - Biccent, mintha csak fene elővigyázatosan double checkelt volna.
- Oh. - A meglepettség őszintének tűnik az arcán. - Azt hittem, örülni fogsz, hogy mégis jelentkezett egy családtag. De felveszem vele a kapcsolatot és diplomatikusan visszautasítom.
Körbenéz a teremben, ami az ilyen meghallgatások alkalmára természetesen törvényi előírások szerint mágikusan is levédettek, még egy telefon felvevőeszköze is megzavarodna itt.
- Némileg komolyabbra fordítva a szót. Ezt az ügyvédedként fontos tudnom. Igazak a vádak? Vagy csak részben, ahogy már említetted. Nem kell tettednek, nem kell hazudnod, Ms. Rosenfeld azért fogadott fel, hogy megvédjelek és így is fogok tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Tényleg sosem beszélt a testvéreiről. Talán elvárható lenne, hogy különösen sötét és gyűlöletes családi titok legyen ennek a hátterében nagybőgővel kísérve, de nincs ilyen igazán. Mármint... nem mondaná, hogy szép, ami történt, de részéről nem gondol rá, csak arra, hogy nem kedveli azt a két csótányt. Igazán lehetett volna bennük annyi tapintat és gerinc, hogy nem születnek meg.
   -  Köszönöm - válaszol meglehetősen zaklatottan és valamelyest sértődötten (?). naná, vegye csak fel a kapcsolatot vele és tapintatosan küldje el a jó büdös picsába, mert semmire sincs kevésbé szüksége, mint Nate okoskodására most. Bő másfél éve találkoztak utoljára az esküvőn, akkor nem beszéltek, előtte pedig még akkor, amikor a srác bőven Roxfortos volt. Talán változott azóta? Biztosan. Érdekli? Nahh.
Marius körbepillantására ő is ösztönösen ugyanígy tesz. Hátradől, a karjait pedig összefonja maga előtt.
   -  Nem igazak. Nem bántottam. Igen, adtam be Adélnak szert, hogy megnyugodjon, de semmi olyasmit, amitől baja lehet. És különben is, ha meg akartam volna szabadulni tőle, akkor megtehettem volna sokkal hamarabb, mi a picsáért vártam volna vele eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Óráknak tetsző percek teltek el, mire a férfi beszélni kezdett hozzá. Addigra hősnőnk is képes volt ismét gondolkozni és érezni egyszerre. Figyelte az aurort és minden rezdülését, a legapróbbat is érzékelni igyekezett. Mert félt tőle, s mert féltette. Összemosódtak e kettő határai. Végül most elhagyta az első szó a szívének kedves száját, s Elektra szinte azonnal rájött az eddig vezető eseménylánc kiváltó okára. Ajka elé kapta szabad kezét, hogy elfojtsa feltörő hangját, mely egyszerre volt a döbbeneté és az együttérzésé. Közelebb ment Markhoz, mire a nevezett megfordult. - Nem felejtetted el őt...Sosem fogod, mert nem is tudnád... - szólal meg még mindig reszkető hangon, majd végighallgatja a vele végül szembe forduló és néző auror szavait. Némán áll előtte. Keze mozdul, hogy megérintse. Ha nem tartana tőle, hogy ismét kirohanással honorálná, úgy magához is húzná, hogy megölelje, ám idejében megáll a mozdulatban. - Túl sok a ha és a volna Mark, ezt te is tudod. Ne vádold magad, kérlek...Tudom jól, hogy most a világot felégetnéd, meghalnál utána, hogy vele lehess, hogy a bocsánatáért esedezz...De..Ez nem megoldás...Nem vagy hibás mert élni mertél, míg ő ki tudja hol járt... - sóhajt mélyet, majd egyet oldalra lép egyet pedig hátrébb. Háta így most épp ott érinti a falat, ahová az imént még a férfi ökle csapódott. Kezeit mellkasa előtt összefonja. Elzárkózik. Ebből a testhelyzetből beszél tovább. Hangját a nyugalom és a tapasztalat bölcsessége árnylaja azóta, hogy beszélni kezdett - A lányaid meg fogják érteni. Keserű és kemény időszak vár mindhármótokra, de szükségük lesz rád és te ott leszel. Hidd el mind tovább tudtok majd élni ezzel a teherrel. Minden nappal könyebb lesz. - bólint tudattalanul, majd lehajol, hogy összeszedje holmiját, mely lesodródott az íróasztalról és kiesett kezéből. Tétován emeli magához őket és sötéten csillogó lélektükrei egy kérdést intéznek Markhoz. Mit tehetek érted? Választ azonban nem kap a férfitól. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázza beszédes némaságát. Megérti min megy most keresztül. Lelke mélyén pedig már tudja, őt is elveszítette örökre, ahogy a férfi a nejét. Nincs már keresnivalója sem itt, sem a parancsnokságon. Ezért dolgait magához szorítva, könnyes szemekkel és vöröslő csuklókkal sétál ki a helyiségből, hogy odakinn a kihalt folyosón, s a haza vezető út alatt elsirassa Markhoz fűződő, igazzá és méllyé vált, egy pillanat alatt hiábavalóvá lett szerelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A hallottakra megértően bólint, egyértelműen elégedett azzal, amit hall Williamtől.
- Jó. Jó. Ezzel sokkal könnyebb dolgozni, mintha tényleg lenne a dolog mögött szándékosság. Az, hogy kapott tőled nyugtatókat, nem néz ki ugyan jól, de valójában ez a törvény színe előtt egy tárgyaláson sokkal kevésbé fog nyomni a latba, mint egy laikus gondolná.
Tényleg sokkal könnyebb dolga lesz, hogy egyszerűen a valóságot kell bebizonyítania némi csúsztatással - nem pedig egy teljes hazugságot elkenni. Valójában az lenne a legjobb, ha sikerülne megtalálni a bűnbakot, de... hát, saját tapasztalatai alapján az aurorok nem mindig tudják megtalálni időben a tetteseket. Elvégre ő maga is szabadlábon van, haha!
- A menetrend egyelőre tehát, hogy elhajtom a kéretlen családtagot, toxikológiai vizsgálatot kezdeményezek saját szakértőkkel, hogy bebizonyítsuk, az általad használt és nálad talált komponensek nem okozhatták ezt a végkimenetelt. Illetve beszélnek kell majd a feleségeddel. Jelentős előny lenne, ha melletted tanúskodna, tekintve, hogy a vád az ő korai tanúvallomásán alapul többek közt. Ezzel kihuzzúk az ügyészség lába alól a talajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Kurtán bólint. Noha a férfi ügyvéd, így azt sem szabadna elhinnie neki, amit kérdez, most mégis úgy dönt, elfogadja a választ arra vonatkozóan, hogy Marius hisz neki. Mióta behozták, nyomasztja a kérdés, hogy Adél és Júlia hogy fognak reagálni és, hogy a pártjára álnak-e. Az nem lehet, hogy bedőlnek ennek az idióta vádaskodásnak... igaz? Ennyire csak nem lehet manipulálható, kétszínű kis kurva mindkettő, hogy ők ellegyenek odakint és hagyjá...
Oh, wait.
A nyitott mappát az asztalon a áttolja a férfi elé.
   -  Rendben, benne vagyok. És mit gondolsz, mennyi idő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Az ügyészségtől is függ. Nyújtanak-e még be valamit, illetve természetesen a bíróságtól, hogy mikorra tudják kitűzni a tárgyalást. Egyelőre durván két-három hetet saccolok.
Nem sok, de elég a saját vizsgálataikra és a saját tanúik felkészítésére és összeszedésére, onnantól kezdve pefig tervezi ő maga kérvény útján megsürgetni a kitűzött időpontot. Az nekik csak jó, ha a másik fél nem kap elég időt megfelelően rendszerezni és alátámasztani a vádat.
- Tudom, hogy sok, még hosszabb lesz bentről sajnos, de ezt te is tudod. Mindenesetre mindent elkövetek a siker érdekében. Ms Rosenfeld nagylelkűen hozzájárult a szolgálataim finanszírozásához, véletlenül sem szeretném sikertelenséggel felbosszantani.
Kész. Apró kis utalás, hogy mennyit tett a nő érte. Kis csepp a tengerben, ami később William eszébe juthat, mikor a hála elönti majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Idegesen rágcsálja az alsó ajkát, közben azonban bólint. Két vagy három hét. Rendben, rendben, rendben. Az nem annyira vészes. Az ügyvéd persze nem mondta, hogy ennyi idő után garantáltan kikerülhet innen, de most úgy dönt, mégis így fogja értelmezni a szavait. Nem biztos benne, hogy a mentális állapota képes lenne elviselni a bizonytalanságot és annak a lehetőségét, hogy tényleg megállapítják, hogy megszegte a szabadlábra helyezés feltételeit és minimum öt év múlva léphet ki innen - plusz a hozzáadott hónapok vagy évek, amit a további vádak után kapna.
Maeve említésére felpillant az asztalról, aminek a felületét az eltelt pár másodpercben bámulta. A maga előtt összekulcsolt ujjai megfeszülnek egymáson.
   -  Esetleg, ha kérhetek valamit... ha beszélsz a feleségemmel, Ms Rosenfeld nevét és azt, hogy ő fizet, megtennéd, hogy diszkréten kezeled? Nem nagyon jött még fel a neve és inkább én beszélnék vele előtte erről.
Vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kint ül a folyosón egy ideje. Várja, hogy Zach végezzen: nem is mehetett be vele, illetve ha szabadott is volna, egy kamasz már nem igazán akarja általában, hogy szülő kísérgesse mindenhová. Azért mégiscsak szívesen végignézte volna, minthogy ezt a feszült várakozást válassza. Lehet, hogy csak vaklárma az egész, ha nem is ezer és egy, de azért egy-két alternatív magyarázat létezik arra, amit Zach produkált.
Hátát a falnak vetve szemez a szemközti tájképpel a falon - még pótcselekvéssel sincs kedve elütni az időt. Nyilván szabadságot is kért, mert ha netán Zachről kiderül, amit sejt, ráadásul ki is borul miatta... jobb, ha van mellette valaki, aki azonnali válaszokat tud adni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

That was... underwhelming.
A tenyerét bámulja. Még mindig érzi rajta a bőrén a kristály hűvösét, még akkor is, ha tudja, csak képzeli ezt. Úgy tizenöt perc telt el azóta, hogy a számára ismeretlen, feltűnően magas homlokú férfi ismét üveg búrát tett az opálhoz hasonlóan csillogó tárgyra, majd otthagyta őt a nővel, aki eztán átvette a beszélgetés fonalát. Minden annyira szárazon, tényszerűen és valamelyest barátságtalanul folyt: senki sem kapott döbbenten a szájához, nem volt várakozástól visszatartott levegő, sem pedig drámai bejelentés. A nő csak a szemüvege fölött tudomásul vette az eredményt, majd elkérte a személyes iratait, hogy ellenőrizze őket. Végül a vastag, információkkal, jogszabályi rendelkezésekkel, bürokratikus borzalmakkal telerakott mappát egy semleges mosollyal csúsztatta át neki az asztalon. Kész is volnánk, adta ítéletül, további kellemes napot.
Leereszti a bal kezét és átveszi vele a mappát, amíg lenyomja a kilincset, majd kilép a folyosóra. Nem kell keresnie Rafaelt, a férfi ugyanott ül, ahogy nem sokkal ezelőtt felkelt mellőle. Becsukja maga mögött az ajtót, szembe fordul vele, majd...
Különben, ha több ideje lett volna, előre kitalálhatta volna, mit mondjon neki. A kibaszott picsába már, majdnem két napja lett volna agyalni ezen, mégsem jutott eszébe valami frappánson gondolkodni. Shit, shit, shit shit...
   -  Üüühümm - bólint egyet lassan - yep.
Good job.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nyílik az ajtó és nem meglepő módon Zach lép ki rajta majdhogynem ütött, rezignált arccal. Felmerült benne tegnap óta a gondolat, hogy a fiú látványosan nem örülne, ha a megerősítő teszt neki adna igazat. Ez a gondolat pedig most beigazolódni látszik. Az a tény, hogy ilyen sokáig volt benn, Rafaelnek valójában már pont elég beszédes. Mint kevés elemista egyike, ő is kirendelhetik egy ilyen teszt elvégzéséhez. Itt ugyebár fennállt a személyes érintettség ténye. Tudja meddig tart nagyjából egy negatív eredménnyel záródó teszt - és mennyi időt emészt fel a kötelezően elmondandó információk halmaza.
- Akkor a várt szerint alakult - utal itt arra, hogy ő már tegnap nyíltan elkönyvelte magában, mi történt. Felkel és a fiú mellé lép, biztatóan megveregeti a vállát.
- Szerencsére éppenséggel pont van itt valaki, aki tud tanítani pár hasznos apróságot. Aero, igaz? - A dobhártyából kiindulva akár hydro is lehetett volna, kétesélyes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem tudná megmondani, mit érez. Kicsit olyan ez, mint amikor kisgyerekként pofára esel a játszótéren és mielőtt eldöntenéd, hogy elkezdesz-e bömbölni vagy nem, felbámulsz a felnőttekre másodvéleményért. Noha ő ennyire már nem gyámoltalan és befolyásolható, mégis, tudat alatt először látni akarja az apja reakcióját, mielőtt hagyja, hogy bármi kiüljön az arcára. És ezt meg is kapja egy megnyugtató, amolyan baráti vállveregetéssel.
   -  Az ám, nézd, nézd - felcsapja a mappa tetejét és az apja elé tartja a  tetején heverő, regisztrációs oklevéllel együtt. Most már a hangjában ébredezik némi izgatottság. - Két héten belül el kell kezdenem a képzést. Most azt nem tudom, hogy a MACUSA-ban is végig kell csinálnom ugyanezt, vagy ezt elfogadja már az Ilvermorny? - Kérdőn néz Rafaelre oldalvást. Eddig nem volt szó arról, hogy ha beigazolódik a gyanú, mi történik vele a továbbiakban. Tanulnia kell, ez nem kérdés, hiszen erre a törvény is kötelezi. De azt, hogy ez hogy néz majd ki, már előzékenyen nem tárgyalták át.
   - Rich és a többiek idegrohamot fognak kapni - teszi hozzá elégedett vigyorral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Gratulálok kölyök, sikerült összehoznunk valamit, aminek többnyire 1% alatti a valószínűsége. - Már az elemi mágia is meglehetősen ritka, hiába feledkezik el erről az emberek nagy hányada, akik a Bagolykőben van a környékén élnek. Itt persze, hogy sok van, elvégre ide jönnek tanlni. Ha a varázslónépességet nézzük viszont, a számok már nem ilyen kedvezőek.
- Elfogadja, a MACUSA-ban egy ugyanilyen kristályt találnál csak nagyobbat. Ezernyelv bűbáj van a dokumentumon, az államokban is bárhol elfogadják.

Felnőttként lehet, hogy most neki kéne okosabbnak lennie és rászólnia Zachre, hogy itt nem az a lényeg, hogy ki kap majd idegrohamot, ám pillanatnyilag benne túlzottan dolgozik az apai boldogság és elégedettség. Így a szigor helyett ő is szélesen elmosolyodik.
- Az biztos, hogy így vagy úgy következményei lennének innentől a viselkedésüknek. - Ha más nem, Rafael maga tereli jogi útra a dolgokat Queenie-ék ellen - sőt, basszameg, a kis szaros kölykeik ellen, ha mindennek tudatában továbbra is provokálják Zach-et. Eddig "egyszerű" gyerekek közti bullying volt, ami már amúgy önmagában is dühíti, hogyan hunyhatott felette szemet a saját anyja - innentől viszont egy friss elemista szándékos hergelése akár "szándékos veszélyeztetés" is lehet. Rafael pedig nem fogja hagyni, hogy egy esetleges újabb vadmágia miatt egy ilyen helyzetben Zachet büntessék - és ne a valódi felelősöket.
- Beszélnem kell majd Queenievel, hogy biztosak legyünk benne, beszélni fognak otthon a csökött mostohatestvéreiddel a decent emberi viselkedés alapvető szabályairól. Ahogy kellett volna már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Lelkesen bólint, visszahúzza maga elé a mappát és ő nézegeti tovább, mintha ő is először látná. Különös érzés. Sosem érezte magát különlegesnek és személy szerint rég elkönyvelte, hogy a varázserejét tekintve messze középszerű, ennek fényében pedig ugyanilyen középszerű karriert kell választania. Most azonban, ötlik fel benne hirtelen, ez pedig az arcára is kiül és így nem is hallja, amit az apja a MACUSA-ról mond, ez akár meg is változhat. Szarni Queenie-re és arra, amit mond! Akár még auror is lehet, mint Rafael, vagy, vagy... vagy valami!
   -  Haha, szerintem Rich tisztán és világosan hallotta az üzenetet, hogy hagyjon békén - becsukja a mappa fedelét - Érted, hallotta. Mert hogy a fü... érted.
Kínosan megvakarássza a füle tövét.
   -  Ja. Queenie. Beszélsz vele vagy beszéljek én?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bár ezt William nem tudja - és még jó ideig nem is lesz alkalma ráébredni talán, de Yezebel nagyon tud ragaszkodni az épp aktuális kedvenc játékaihoz. És ami fontosabb: még jobban utálja, ha akaratán kívül rontják el a szórakozását. Ezzel az egész bírósági üggyel pedig pont ez történt. Még bőven nem vitte végig az akaratát és amit kitalált Williammel. Erre merészelik bemószerolni ilyen kis apró dolgok miatt, mint halvaszülés és mérgezés. Egyáltalán miért érdekli az embereket ennyire egy csecsemő, aki még azt sem fogta fel, hogy egyáltalán létezik.
- Hogyne, nem is tudom, kiről beszélünk. - Kiszélesedik a mosolya, ahogy már most "szerepbe helyezkedik".
- Engem a családja skót ága fizet és keresett meg. - Még védekezőn fel is emeli a kezeit kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megkönnyebbülten bólint, amikor a férfi demonstrálja, megértette a szavait, ezzel pedig a testtartása is láthatóan felenged. Minimális szüksége sincs rá, hogy Adél befeszüljön Maeve nevén, aminek említését eddig gondosan elfelejtette. Végül is nem tudja, hogy csomagolja be, hogy az ismeretlen nő összeszedte egy sikátorban, miután őt egészen hülyére verték, most pedig, másfél évvel később őt hívta fel akkor, amikor letartóztatták.
   -  A család anyai ága. És köszönöm.
Eztán kevés igazán releváns információ hangzik el. Áttárgyalják az ügy és az elkövetkezendő napok adminisztratív részleteit, azonban, mivel Will nem először kerül a Zengőbe, ez gyorsan halad. Nagyjából negyed óra múlva pedig, amikor végeznek, az ügyvéd távozhat a szobából, hamarosan pedig őt is visszakísérik a Mecsekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bár nem szép dolog, de erre az ízléstelen viccre pont azért, mert ennyire ízléstelen, muszáj szélesen, nevetősen elvigyorodnia. A kölyök elvetemült, de így van rendben. Inkább így álljon hozzá, minthogy összeomoljon a zaklatások miatt. Még ha meg is büntetik utána, Rafael úgy van vele, hogy főleg gyerekként, amíg nincs akkora tétje, igenis tanulja meg megvédeni magát. Ha túlzásba viszi, akkor is van még mindig idő "beállítani" a határokat, mi az, ami már sok, miből kell visszavenni. Könnyebb ez, mint hogyha valaki hagyja magát összetörni mentálisan és a padlóról kell felkaparni sok év pszichológussal.
- Beszélek vele én, mert nem hiszem, hogy egyszerű menet lesz. Legalább az elsőhullámos drámát és hisztit felfogom én. Aztán neked is elkerülhetetlen lesz vele pár szót váltani. - Elvégre a fia lakik együtt nyaranta az anyjával és az ő gyámsága alatt van, oda megy vissza, ott élt eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem is tagadja igazán: az elmúlt alig három nap eseményeinek origójában Queenie reakciója áll. Ő indította el a lavinát és kizárt, hogy a nő hagyja, hogy ne legyen részese a továbbiakban. Azt azonban képtelen megjósolni, az anyja mit fog mondani és hogy fog viselkedni, így végtelenül hálás Rafaelnek, amiért gálánsan átveszi tőle ezt a nemes feladatot.
   -  Jó jó jójójó. Jó terv. - a homlokát ráncolva bólogat mellé, mintha csak egy különösen bonyolult hadászati stratégiai tárgyaláson venne részt. Rendben, a valóság nem is áll ettől távol ettől. - Akkor először mész te, addig ott leszek hátországnak én, aztán a sírásos résznél majd átveszem. Általában elég kihangosítani.
A hóna alá csapja a mappát, irányba fordulva Rafael mellé lép és most ő az, aki bennfentesen vállon veregeti a férfit. Elnéz a válla fölött maguk mögé és kissé lehalkítja a hangját.
   -  És különben arra gondoltam, hogy így a levegő témáján maradva ünnepelhetnénk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem jó, a jó terv az lenne, ahol nem kell beszélnünk vele. De elkerülhetetlen terv, az biztos. - Tényleg a háta közepére sem kívánja a hisztériát, az pedig egész biztos, hogy nem fogja kihangosítani az elején. Queenie az indulat hevében tud olyanokat mondani, amiket később még ő is megbán. Zach pedig most él meg egy jelentős változást az életében, nem hiányzik a nő üres vagdalkozása.
- Rendben, ahhoz a fázishoz esélyesen jobban értesz nálam. - Miatta általában csak sírni szokott, mondjuk az elmúlt években inkább csak a dühtől. A korai szakaszban volt mindenféle szívettépő krokodilkönny, hogy az egészet azért csinálta, mert tudta, hogy ő az igazi ésatöbbi ésatöbbi. Queenie könnyei számára akár műanyagból is lehetnének.
- Damn, son. Mire nem tanítanak, természetesen szó sem lehet róla.. míg a hivatal épületében vagyunk. - Cinkos mosolyt villant a fiúra, mielőtt tovább terelgetné ki az épületből.
- Szükségünk lesz rá, ha tényleg beszélünk Queenievel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem is tudom, min izgulok. Nem is bírtam enni reggel, a gyomrom mintha teljesen összezsugorodott volna. Úgy éreztem, hogy egy falat sem férne el benne. Tizenegy órára van megbeszélve az időpont, és tudom, hogy nem azért van rá szükség, mert valami rosszat tettem volna, hanem mert szeretnék illúziómágiát tanulni. Ez csak része a felvételi folyamatnak. Csak egy pszichológussal fogok beszélgetni, meg még egy aurorral majd, hogy felmérjék, nem élnék-e vissza a tudásommal. Huh, ez a gondolat valahogy mégsem nyugtat meg, sőt, még tovább zsugorodik tőle a gyomrom, pedig nem gondoltam, hogy képes lenne ilyesmire. Hoztam magammal egy üveg vizet, abból diktálok magamba egy kortyot, majd még egyet, hátha az mégiscsak segít kicsit. Megpróbálok mélyeket lélegezni. Esküszöm, a színpadon nem izgultam még soha ennyire. Azt hiszem, ez csak azért ekkora falat, mert olyan régóta álmodom arról, hogy egyszer illúziómágus leszek, hogy már nem is emlékszem, mikor döntöttem el ezt, most pedig itt állok a küszöbön és azon áll vagy bukik a dolog, hogy két ember milyen véleményt alkot rólam. Megigazítom a talárom. Lassan már nem is tudom, hogy tényleges vagy csak képzeletbeli ráncokat simítok ki rajta éppen, de azért kisimítom. A navinés egyenruhát viselem, hozzá pedig az iskolai talárt, hiszen mégiscsak iskolai ügyben vagyok itt. Még a hajamon is végigsimítok, hogy biztosan egyben álljon a szorosra fogott kontyom, aztán kopogok is az aurorparancsnokság ajtaján. Elsőre egészen bátortalanul sikerül, megremeg a kezem, miközben egyik lábamról a másikra állok, de másodjára már határozottabban futok neki. Nem lenne jó elkésni, mert nem hallották, hogy kopogtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kapott baglyot olvasva mindössze halványan elmosolyodtam. A levél tömör volt, lényegre törő és információ gazdag. Nem vártak tőlem sokat, de azt legalább jól kellett csinálnom. Ki gondolta volna, hogy az illúziómágia tanulásához ekkora procedúrán kell átmenni? Fejemet csóválva írtam be a telefonomba az időpontot, majd hívtam fel az illetékest.
Ennek okán állok éppen Zlatan irodájában, arra várva, hogy a delikvens megjelenjen, akinek a férfire is fel kell majd készülnie. Nem tudom melyikünkkel jár rosszabbul. Az asztallapnak támaszkodva kortyolok a vízből, mikor - az elsőt ugyan elnyomja a nevetésünk -, de a második turnus kopogást meghalljuk. Elmosolyodva bólintok egyet, így Zlatan, kelletlen ugyan és szemforgatva, de az ajtóhoz lép és tárja ki azt. A lánynak csak biccent egyet és már ott sincs. Ilyenkor megérik az ilyesfajta ismeretségek: az aurorparancsnok irodáját sajátíthatod ki.
- Hargita, ha nem tévedek - pillantok bele az immár a kezemben lévő aktába. Mi a francnak kell akta egy tanoncnak? Számat elhúzva dobom félre, mert biztos vagyok abban, hogy haszontalan információkkal van tele, majd tenyérrel felfelé kínálom hellyel a kanapén. - Foglalj helyet, kedves. Teát, kávét, esetleg vizet? - lépek a kis asztalhoz, hogy kiszolgáljam magamat, valamint a lányt is, ha szeretne valamit. Az italokat csúsztatom az asztalra, majd ülök le vele szemben.
- Mihail vagyok, az agyturkász, örvendek a találkozásnak. Biztos értesültél róla, hogy velem lenne szükséges beszélgetned kicsit az illúziómágia okán - mosolyodom el féloldalasan. - Gondolom izgulsz, úgyhogy először vegyél egy mély levegőt az orrodon, majd a szádon engedd ki lassan, és ezt ismételd el ötször, kérlek - türelmesen várom meg, míg a légzőgyakorlat legalább minimálisan is segít a lány szívverésén, majd dobom át bal lábamat a jobbon, dőlök hátra és veszem kezembe a papírlapokat, valamint egy tollat. Nem kenyerem a beszélgetés közbeni jegyzetelés, a beszélgetések után szeretem megtenni ezt, ám ekkora kompromisszumot hajlandó vagyok bevállalni az Omboziért.  - Nincs mitől tartanod. Milyen kedvvel érkeztél ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A második kopogást követően kitárul az ajtó, és egy köszönést se sikerül kipréselni magamból. Félszegnek érzem a mosolyom, amivel a mellettem elhaladó férfinak a biccentésére válaszolok, aztán még tátogok párat, mint partra vetett hal, mielőtt sikerülne megtalálni a hangom. Pedig én nem is vagyok lámpalázas sem. Tragikomikusnak érzem a jelenetet, tekintve, hogy egyébként színművészeti és tanári tanulmányokat is folytatok. A balettet kár emlegetni, ott csak mosolyognom kell, beszélni nem.
- I...igen. Gitta - válaszolok végre, és ha már a kezemben szorongatom a kis kulacsom, most jó ötletnek tűnik még egy korty víz, hátha segít. Le is csavarom a tetejét, közben letelepedve a kanapé szélére, amelyre mutat.
- Mhm... mmm - próbálok kommunikálni és vizet inni egyszerre. Jaj, most milyen benyomása lehet rólam, te jóságos Merlin szakálla. Tiszta ütődöttnek tűnhetek zavaromban, és őszintén szólva ezen az se segít, hogy én ilyen szép férfit még nem láttam, pedig azért a művészetibe járok. Vajon véla lenne? Jaj, nem erre kellene figyelnem. Nyelek egy nagyot, aztán végre megrázom a fejem egy kis fáziskéséssel. Remélem, a gondolataimat nem hallja, mert ha igen, elsüllyedek szégyenemben és zavaromban.
- Köszönöm, hoztam - mondom a kulacsomat mutatva felé, megemelve kicsit, mintha amúgy nem lenne elég látható a kezemben az ezüstös színű fém, mert nem üt el az amúgy fekete taláromtól. Szeretném homlokon csapni magam. Komolyan, mi ma a gond, hogy ilyen szerencsétlen vagyok? Mihail. Szóval nem magyar. Mondjuk a név... hát, a nevem ellenére én is csak félig vagyok az, és nem itt nőttem fel. Jobb, ha nem vonok le ebből semmilyen következtetést, inkább figyelmesen hallgatom, amit mond, meg bólogatok is arra, hogy tudom, miért vagyok itt. A gyomrom nem feltétlen ért egyet, mintha tényleg azt hinné, hogy valami rosszat csináltam, de próbálok erre nem figyelni. Levegő. Jaj, igen. De hát nem vagyok én hülye, aztán mégis mindjárt elfelejtem azt is. Megfogadom a tanácsát, mély levegőt veszek orron át, majd kifújom a számon át és még egyszer. És bámulom. Na még egyszer, ez ugye három volt. Három. Néééégy, kitartom gondolatban azt a magánhangzót, amíg ki nem engedem a levegőt, majd letudom az ötödik kört is, közben már inkább a szőnyeget bámulva, mielőtt még rákvörösre váltana esetleg az arcom.
- Mi... izé... khm... én izgulok - nyögöm ki. Könyörgöm, valaki csapjon le, vagy legalább kólintson fejbe egy lapáttal, hátha a helyére kapcsol az a valami, amitől én most éppen nem teljesen vagyok funkcionális. Körbepillantok a helyiségben, valami biztos pontot keresve, hátha attól jobb lesz, mint amikor szerepben vagyok, de nekem most önmagamnak kellene lenni. Nem tanultam rá szerepet. - Esküszöm, nem vagyok ilyen szerencsétlen általában, én csak... olyan rég szeretnék illúziómágiát tanulni, és most ezen áll vagy bukik, és... szóval nagyon, de nagyon izgulok - szakad ki belőlem a magyarázat. Nehogy már azt higgyék, hogy alkalmatlan vagyok én bármire is. Máskor bezzeg mindent megoldok, mindenre van még Z tervem is, meg én figyelek másokra is. Vajon, ha most szembe locsolnám magammal a kulacs tartalmát, segítene? Bár lehet, hogy csak még hülyébbnek tűnnék. Jobb, ha a kulacs marad a helyén. Inkább veszek még egy mély levegőt. Csak nem eszik navinés lányokat ebédre. Nem olyannak tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Aprót bólintok csupán mosolyogva a nevére, végül a kezében tartott kulacsra pillantva is csak egy bólintok, így csak magamnak készítem el a kávét, mielőtt elé ülnék.
A csészét a kezemben tartva, direkt nem nézek rá, amíg a kért légzőgyakorlatot végzi, de érzem magamon tekintetét. A tudattól nem rendül meg mosolyom, maximum szélesedik minimálisan, mert el tudom képzelni, hogy nem könnyítem meg neki. Aprót kortyolok, lehunyt szemekkel, halkan fújom ki a levegőt utána. A csészét támasztom térdemnek, szabad kezemet keresztbe ejtem ölembe, miközben türelmesen várom, hogy össze tudja szedni a gondolatait. Halkan nevetek fel.
- Semmi baj. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem is könnyítem meg - sütöm le tekintetem. - Hogy tehetném neked egyszerűbbé? Ha nem látsz, esetleg könnyebben menne? - pillantok rá kíváncsi tekintettel. Választól függően állok fel vagy maradok a helyemen, de a továbbiakon nem változtat: ismét kortyolok egyet.
- Előre bocsájtom, hogy vannak olyan kérdések, amiket muszáj feltennem, mert előírás. Ilyen az például, hogy miért szeretnél illúziómágiát tanulni? - csóválom meg fejemet elégedetlenül. Ennyire tág és fals kérdést feltenni valakinek igen csak övön aluli. Bár jöhet a kérdés, mit elégedetlenkedek, mikor én engedélyeztem, hogy felvigyenek a többi pszichológus közé, akit ilyenkor hívni lehet. Tapasztalatnak remek, rengeteg, különböző területet - mint képesség - meg tudok ismerni, és figyelemmel arra, hogy a szagdolgozatom az egyik képességről fog szólni, minden információ jól jön. Még, ha igen képlékeny is. A papírlapokra pillantva firkantok rá pár szót, majd figyelek a lányra. - Amennyiben gondolkodnál rajta, nem probléma, majd visszatérünk rá. Nem sietünk sehova, csak nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Jó, hogy a számat nem tátom el, mert még berepülne egy légy a végén, ahogy apu mondani szokta. Helyette mosolygok, és csak gyanítom, hogy feltehetőleg valahogy a félszeg és a bárgyú határán létezik ez az ajakgörbület, ha le kellene írni egy jelzővel. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejem.
- Ü-ümmm - adok ki hangot, ami egybecseng azzal, hogy éppen tagadólag mozgatom a fejemet vízszintesben jobbra-balra, hirtelen egészen hevesen rázva meg. Nehogy már. Az egy dolog, hogy hihetetlenül izgulok, mint még soha életem eddig húsz évében, de hát annyira szép. Édes Merlin, most segíts. Szét fog esni a minimális kis koncentrációm is, de most már csak megoldom, akkor is. Akarom én ezt az illúziómágiát. Mindennél jobban. Még egy korty vizet iszok a kulacsból, és igyekszem megemberelni magam és legalább egy egészen kicsit ellazulni. Nem ő a csúnya gonosz farkas, nem fog megenni. Koncentrálj a kérdésekre, Gitta. Egyszerre csak egyet, és csak őszintén. Menni fog. Pep talk done. Impróban úgyis jó vagyok. Ez tényleg meg is nyugtat egy egészen icipicit, és már nem úgy kapaszkodom a kulacsba, mintha az lenne a végső mentsváram.
- Öh... - és jól kezdem. Lendületből. Pont nem így kellene csinálni. De ezt tudom. Ezt nagyon nagyon jól tudom, úgyhogy újra neki is futok máris. - Nnem... nem kell. Menni fog. Aaaazért szeretnék illúziómágiát tanulni, mert... hát... a művészetibe járok, és a klasszikus baletthez mindig is tökéletes kiegészítőnek gondoltam, mert annyival szebbé lehetne tenni szépen kidolgozott illúziókkal az előadásokat. Meg... meg azért is szeretném, mert ha végzek, akkor tanítani szeretnék, és azt hiszem, hogy ott is hasznos lenne, amikor meg kell mutatni gyerekeknek dolgokat, de például nincs lehetőség rá élőben megnézni vagy nem lenne jó ötlet, mert meg kellene nézni egy főnixet, de nem legendás állatok gondozását tanítanék, hanem táncot - magyarázom kicsit talán gyorsan beszélve. Legalább meglett a hangom. Meglesz ez, biztatom magam, miközben próbálom nem nagyon bámulni, és talán nem is hadarok olyan nagyon, mint aki attól fél, hogy menten kifut az időből, vagy éppen kifogy a levegőből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Végül nem mozdulok a helyemről, mikor megkapom a reakciót, mindössze mutatóujjam fonódik a csészére erősebben, még véletlen se boruljon ki. Fizethetném ki Zlatannak a gusztustalan szőnyegét.
Csendben várakozom. Külső szemlélőként is tökéletesen látom, hogy éppen magában rendezi a dolgokat. Talán igyekszik győzködni magát továbbra is, mennyire szeretné ezt, és erről csak nyilatkoznia kell: mert itt nincs másról szó. Válaszol a feltett kérdésekre, amiket egy jelentésben foglalok össze az oktatónak és a Minisztériumnak is, végül leadom, és mindenki mehet a dolgára. Megértem az aggodalmát, de őszintén úgy vélem, hogy felesleges. Értek már meglepetések, és egy ilyen tündéri lány mögött is rejtőzhet akár egy sorozatgyilkos, de már csak a testbeszédére elég ránéznem, hogy tudjam: nem lesz baj.
Miközben beszél írom le a legfontosabbakat: Ragaszkodás a képességhez. A jövőjét látja benne. Segítségnyújtás. Hasznossága. Folyamatos használata a mindennapokban. Halványan mosolyodom el, kortyolok a kávéból, a csésze fölött pillantok már rá.
- Tehát tánctanár szeretnél lenni a jövőben, ha jól értem - előredőlve csúsztatom a csészét az asztalra, majd helyezkedem vissza. - Ez azt jelenti, hogy emberközpontú vagy, extrovertált, valamint türelmes. A gyerekekhez igen sok kell az utóbbiból - jegyzetelek megint, még az utolsó szavak írása közben szólalok meg.
- Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? - az utolsó szavak kerülnek a lapra, végül pillantok rá térdemre könyökölve, arcomat tenyerembe támasztva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Meglesz ez, menni fog, csak ügyesen, mantrázom gondolatban a háttérben, miközben a kérdésre igyekszem koncentrálni, és nem arra, hogy mennyire szőke már a haja. A tekintetét inkább kerülöm is, mert még a végén tényleg rákvörös lesz a fejem, és megint nem fogok tudni értelmes mondatokat összerakni, pedig már egy egész, szép hosszú választ sikerül összeerőlködnöm. Sőt, már nem is kellett nagyon erőlködnöm, ment az magától is, amint megtaláltam a hangomat.
- Mmm... mármint igen, azt szeretném. Balettoktató - fejtem ki a válaszomat, miután elsőre hümmögéssel reagálom le ösztönösen. Jó, legalább már haladok. Nem múlt el a zavarom teljesen, de kevésbé vagyok olyan, mint akit a fejére ejtettek, többször is. Hallgatom, amit megállapít, és bár igaza van, ez tényleg rám illik, mások is mondják, valamiért mégis azt érzem, hogy szép lassan lángolni kezd az arcom. Ajaj. Most leszek főtt rák. Olyan, mintha tényleg belelátna a fejembe, és jaj, ne már. Hát még mindig azt vizslatom, hogy pont olyan egyébként, mint a szőke herceg a könyvben, amit éppen olvasok két napja. Kicsit be is húzom a nyakam, és inkább arra bólogatok, hogy a gyerekekhez sok türelem kell.
- Igen, ez igaz. Sokuknak még a mozgáskoordináció nem erőssége, és ha nem türelemmel kezeli őket az ember, akkor egy életre el lehet venni a kedvüket a tánctól, de én szeretnék velük foglalkozni, meg az illúziómágia arra is jó lenne, hogy... ööö... mondjuk kicsit elvonni a figyelmüket is, hogy ne ez ragadjon meg, hogy valami nem ment elsőre. Én nem szeretnék a mumus-oktató lenni - válaszolom, a saját figyelmemet is elterelve, miközben inkább most a körmeimet nézem. Megforgatom ujjamon a gyűrűt is, ami fordítóként működik, ha kellene. Mind csupa pótcselekvés, hogy ne rá bámuljak, mint akinek mindjárt elcsöppen a nyála.
- Jó... nagyon jó. Mindig támogattak, számíthatok rájuk bármiben. Odafigyelnek, meghallgatnak, bármit elmondhatok, és most hiányoznak is, mert ők Angliában élnek - válaszolom. - Anyu személyi asszisztens, apu meg gondnok, és mindent megtesznek, hogy az öcsémnek meg nekem jó legyen. Már vagy három éve próbálok munkát találni, de mindig lebeszélnek, hogy figyeljek a tanulásra most, és ne aggódjak, mert az ráér, ha már nem tudnak támogatni. A Bagolykőbe azért kaptam ösztöndíjat, de akkor is a művészeti harmadik éve... nem tudok elég hálás lenni nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Kékjeim minimálisan kerekednek ki, szinte észre sem vehető. Aprót bólintok. - Balettoktató. Azonnal javítom - mosolyodom el szélesen, kezemet elvéve arcomról írom le a pontosítást a megfelelő részhez. Komótosan kocogtatom a tollat párszor a papírnak, míg felpillantok. A csészét magamhoz véve iszom meg az utolsó kortyot, így üresen kerül vissza az asztalra, és helyezkedem vissza. Figyelmemet nem kerüli el arcának vörössége, és ahogy kicsit összehúzza magát, azonban nem emlegetem fel, ösztönösen siklok tovább rajta.
Válasza közben figyelek ismét az elém letett papírra: Segítőkész. Célorientált. Bátorító. Összefüggések specifikus keresése a képesség és annak korrekt használata között - az ebből adódó támogatás teljes jelenléte. Az utolsó szavakra akaratlan Brightmore képe úszik be elém. Nem a mumus-oktató, mi? Bárki jobban tetszeleg ebben a szerepben, mint az ex-rellonos Sárkánytan oktató.
- Kreatívan használnád a képességet, hogy azzal másokat motiválj. Ezek alapján minden előnyét megragadnád, hogy ne érje sérelem a gyerekeket, amolyan - hagyok pillanatnyi szünetet. - Intuíciószerűen menne az oktatás - pillantok rá, mosolyodom el szélesen, végül ismét a papírra nézek. - Ne felejtsd el, hogy néha el kell bukni ahhoz, hogy utána még eredményesebbek legyünk. Remélem nem esnél át a ló túloldalára - minden pozitív dolognak van hátulütője. Ha túlságosan pátyolgatja, és a pozitivitásra orientálja a gyerekeket, soha nem tanulnak a hibáikból, sőt, fel sem fogják ismerni azokat, így újra és újra ugyanazokat fogják elkövetni.
Elpillantva róla ismét jegyzetelni kezdek, hogy egyetlen információ se ússzon el. Támogató családi háttér. Pozitív légkör és neveltetés. Öccse van - idősebb testvér. Védelmező?
- Igen kellemes családi légkört írtál le nekem. Mindebből kifolyólag hajlamos vagy az érzelmeidre hagyatkozva meghozni bizonyos döntéseket? - csúsztatom államat kézfejemre. - Az ennyire alázatos és békés családból jövőek inkább hallgatnak az érzelmeikre, mintsem az ösztöneikre vagy a logikára. Természetesen vannak kivételek, mindössze a statisztikák ezt mutatják -  mély hangom fátyolként hull körénk, kíváncsian, mégsem sürgetően fürkészem arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Mhm - helyeslek halkan, miközben figyelem, ahogy ír, de aztán ismét az ujjaimat kezdem bámulni, mert ha tovább nézem, megint azon kezdek gondolkodni, hogy hogy lehet ennyire szép? Nagyon igyekszem elhessegetni a gondolatot, és a kérdésekre figyelni, amiket meg kell válaszolnom. Tényleg nem tudom, mi van velem, nem szoktam ilyen lenni. Jaj, most látom, hogy a körmömön, a jobb hüvelykujjamon lepattant egy darab a körömlakkból, amit tegnap rámázoltam. Még jó, hogy csak ilyen halvány rózsaszín, nem valami nagyon feltűnő szín. Kezeimet amúgy is a térdemen nyugtatom, úgyhogy most gondosan elrejtem a körmömet a bal kezemet fölé helyezve. Megkísért a gondolat, hogy keresztbe rakjam a lábaimat egymáson, de aztán csak jól nevelt úrilányhoz illően csak a bokáimat keresztezem, és egyenes háttal ülök továbbra is, csak már kicsit kevésbé feszülten. Szerencsére ez minden perccel egy egészen kicsit oldódni látszik, és könnyebben megy a beszéd is. Eddig úgy tűnik, hogy nemhogy embert nem eszik, de még kedves és türelmes is, nem mondta még, hogy menjek haza, mert olyan értelmesen lehet velem kommunikálni éppen ma, mint egy óvodással.
- Hát... azt már mondták, hogy néha kicsit anyáskodó vagyok, mert mindig én vigyáztam az öcsémre is, meg a barátnőmre is, de a balettoktatás amúgy is intuitív is. Fontos a technika is, és azzal kell kezdeni, de az is ugyanolyan fontos, hogy megtanulja az ember a mozdulataival kifejezni az érzelmeket - válaszolom ezt most már majdnem határozottan. Azért ezen szerencsére már sokat gondolkodtam, és egészen sajátomnak érzem a témát. Így nem olyan nehéz megfogalmazni ép mondatokat. - Mindenben meg kell találni az egyensúlyt, ebben is, meg abban is, hogy mennyire biztatunk valakit vagy hagyjuk hibázni. A legfontosabb talán az, hogy ne kössenek rossz emléket a hibához... ne féljenek attól, hogy hibáznak - osztom meg vele a véleményemet a témáról. A türelmet rendkívül fontos erénynek tartom, a szüleimtől is ezt láttam.
- Huh... ééén... nem. Nem igazán. Arra tanítottak, hogy mindig mérlegeljem a következményeket. Meg mindig van A meg B meg Z tervem is mindenre, hogy ha valami beütne, de alapól igyekszem józan döntéseket hozni - válaszolom kicsit megrázva a fejem. Jaj na, van még körmöm, amin úgy döntött a körömlakk, hogy megadja magát? - Azt mondják, ez amúgy is jellemző a navinés diákokra. Deee ha őszinte lehetek, a tanári pálya is egy józan döntés. Nem vagyok elég kiemelkedő tehetség ahhoz, hogy primadonna legyek. A balett meglepően közkedvelt, tanítani viszont már nem olyan sokan szeretik, és én meg szeretek gyerekekkel foglalkozni, adja magát - mesélem. Most meg épp be nem áll a szám. Szentséges szalamandra, mit sikerül ma még produkálnom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az a snassz, semmitmondó és megfoghatatlan mondás, miszerint minden kezdet nehéz, nagyon jól passzol az ilyen helyzetekre. Nehéz megnyílni intim kérdésekben egy idegen embernek, mindössze azért, mert szükséges valami olyan eléréséhez, amit mindenképpen szeretnél. A tapasztalat szerzés mellett talán ezt mondhatom még oknak, amiért hajlandó voltam engedélyezni, hogy felvezessenek a listára, aki az ilyesmiket intézheti.
Szélesedő mosollyal hallgatom a véleményét az egész balettról, és annak kifejezőeszközeiről. - Tehát már gyermekként is raktak rád felelősséget a szüleid, mert megbíztak benned. Mennyi idős voltál ekkor? Mikor vigyáznod kellett az öcsédre - a levegőben tartom a tollat, hogy amint elhangzik legalább egy nagyjábóli válasz, azonnal leírjam, és lendülhessünk is túl ezen. - A hibáktól való félelmet nagyon nehéz kontrollálni, de valóban nem lehetetlen. Kívánom, hogy sikerrel járj ezzel kapcsolatban a jövőben, látom benned a potenciált elfelé - kedves, biztató mosollyal ajándékozom meg, leírok mindent, majd pillantok fel ismét, hogy kicsit meredekebb vizekre evezhessünk.
Szélesedő mosolyom egyértelműen árulja el véleményemet, de még így sem szemtelen vagy tiszteletlen a lánnyal szemben. Véletlen sem szeretném, ha nem érezné magát biztonságban, mert azzal csak ártok. Bár abból kiindulva, hogy mennyire megeredt a nyelve, talán a kezdeti sokkon már túl vagyunk. Alkalmazkodóképes. Intuitív. Felelősségteljes.
- Remek ezt hallani, mert nincs ilyen statisztika. Vagy, ha van is, én még nem találkoztam vele. Kíváncsi voltam képes vagy-e egy határozott véleménnyel szemben felállítani a sajátodat, kiállni az mellett és elfogadható magyarázatot adni rá. Ez fontos. Nem hagyod magad befolyásolni, nem azt mondod, amit mások hallani szeretnének - nem befolyásolható. Államat ugyanúgy kézfejemen pihentetem, miközben beszélek. - Miből gondolod, hogy nem vagy kiemelkedő tehetség? Esetleg szembesítettek vele, és ezért döntöttél az mellett, hogy inkább oktatod? - bizonytalanság. Nem esik önámítás hibájába - racionalitás? Önbizalomhiány?