Ervin
Amikor észrevettem Ervin baglyát, amint rám mereszti tekintetét, csőrében egy levéllel, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Tudtam, hogy csakis Ervintől jöhetett a levél, hiszen az ő baglya néz most velem farkasszemet.
Gyorsan kivettem a csomagot a csőréből, megsimogattam a fejét, majd őrültek módjára téptem fel a levelet.
Humoros megfogalmazás. Akár tetszik, akár nem, ez az ő fegyvere, mégis valahogy mosolyra húzódik a szám.
Már én is gondolkoztam rajta, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat, de ő is durcizott és én is jogosnak éreztem a hallgatásomat.
Tudom, hogy nehéz lehetett számára megtörni a jeget, de végül megtette, az már más tészta, hogy milyen stílusban. Én értékelem és megtisztelem azzal, hogy megjelenek.
Nem tagadom, eléggé izgulok, amikor már csak pár méter választ el a szoba hatalmas ajtajától.
Egy pillanatra megállok. Elfog a rettegés. Mi van, ha újabb vitába bonyolódunk és nem sikerül megbeszélnünk semmit? Mi van, ha nem érezzük majd a késztetést, hogy megkeressük azt a fránya megoldást és inkább külön utakon folytatjuk? Félek megválaszolni ezeket a kérdéseket, inkább kinyújtom remegő kezemet és benyitok az ajtón.
És ott áll Ő, elegánsan. A szívem majdnem kiugrik a mellkasomból.
Körülnézek a szobában. Barátságos hely, és akkor kiszúrom az asztalt és annak tartalmát. Egy kisebb vacsora terül el asztalon és csak arra vár, hogy valaki felfalja őket. Persze csak egyszerű ropi és szénsavas üdítő, de mivel nem volt esélyem a vacsorára, így elég ínycsiklandozóan néz ki.
Meg is hatódok egy kicsit. Azért tud ám romantikus lenni ez a pasi!
Az asztalról ráemelem a tekintetemet, ő csendben néz rám, és én már nem bírom tovább.
Két lépéssel átszelem a szobát és a következő pillanatban már a két lábammal a derekát ölelem, a nyakába kapaszkodom és csókolom őt, olyan hevesen, hogy érezze, nem akarom elveszíteni és szeretem.
Talán egy kicsit hirtelen jött neki ez az egész, igazából nekem is, de már annyira hiányzott a csókja, az érintése, szinte beleőrültem az elmúlt napokba. Nem akarok törődni semmivel sem, nem akarok beszélni, csak őt akarom. Beszélni ráérünk később is.
Amikor észrevettem Ervin baglyát, amint rám mereszti tekintetét, csőrében egy levéllel, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Tudtam, hogy csakis Ervintől jöhetett a levél, hiszen az ő baglya néz most velem farkasszemet.
Gyorsan kivettem a csomagot a csőréből, megsimogattam a fejét, majd őrültek módjára téptem fel a levelet.
Humoros megfogalmazás. Akár tetszik, akár nem, ez az ő fegyvere, mégis valahogy mosolyra húzódik a szám.
Már én is gondolkoztam rajta, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat, de ő is durcizott és én is jogosnak éreztem a hallgatásomat.
Tudom, hogy nehéz lehetett számára megtörni a jeget, de végül megtette, az már más tészta, hogy milyen stílusban. Én értékelem és megtisztelem azzal, hogy megjelenek.
Nem tagadom, eléggé izgulok, amikor már csak pár méter választ el a szoba hatalmas ajtajától.
Egy pillanatra megállok. Elfog a rettegés. Mi van, ha újabb vitába bonyolódunk és nem sikerül megbeszélnünk semmit? Mi van, ha nem érezzük majd a késztetést, hogy megkeressük azt a fránya megoldást és inkább külön utakon folytatjuk? Félek megválaszolni ezeket a kérdéseket, inkább kinyújtom remegő kezemet és benyitok az ajtón.
És ott áll Ő, elegánsan. A szívem majdnem kiugrik a mellkasomból.
Körülnézek a szobában. Barátságos hely, és akkor kiszúrom az asztalt és annak tartalmát. Egy kisebb vacsora terül el asztalon és csak arra vár, hogy valaki felfalja őket. Persze csak egyszerű ropi és szénsavas üdítő, de mivel nem volt esélyem a vacsorára, így elég ínycsiklandozóan néz ki.
Meg is hatódok egy kicsit. Azért tud ám romantikus lenni ez a pasi!
Az asztalról ráemelem a tekintetemet, ő csendben néz rám, és én már nem bírom tovább.
Két lépéssel átszelem a szobát és a következő pillanatban már a két lábammal a derekát ölelem, a nyakába kapaszkodom és csókolom őt, olyan hevesen, hogy érezze, nem akarom elveszíteni és szeretem.
Talán egy kicsit hirtelen jött neki ez az egész, igazából nekem is, de már annyira hiányzott a csókja, az érintése, szinte beleőrültem az elmúlt napokba. Nem akarok törődni semmivel sem, nem akarok beszélni, csak őt akarom. Beszélni ráérünk később is.