délelőtt a bagolyház bejáratában | #missionhastobeaccomplishedGIF
Napok óta hurcolom magammal ezt a bizonyos levelet és mindig elfelejtem feladni, viszont ez így mostmár tűrhetetlen. Nem halogathatom tovább egy perccel se. Mára tehát ezt szántam a nagybetűs Programnak. Hacsak nem történik valami életbevágó, ami megint letérít az utamról, ennek mindenképpen meg kell lennie. Megállíthatatlanul, a szokásos könnyed, vidám léptekkel ellentétben most szilárd határozottsággal nyomulok a kedves postásmadarak felé, a borítékot lengetve kezemben. Közben azon morfondírozok, hogyan tehettem meg, hogy idáig halasztottam ezt az igen fontos tennivalót; meg akkor már felsejlik előttem barátnőm, akinek megmutattam az étteremben irományomat, róla pedig eszembe jut a karácsonyi vásárban sétálgatás, aztán kutyusom, akinek a hiánya rögtön belém is nyillal, mint egy nap többször, dehát délután találkozunk. Szóval ezer és egy ilyen dologról elmélkedem, azonban rögvest felébredek a mindenfélén agyalásból, amint fordulok a bejárathoz és majdnem ráesek valakire, aki a lépcsőn ül. Oké, ez túlzás, csak nagyon későn kerül a látóterembe, így kicsin múlik, hogy nem lépek tovább, szinte rá. Megijedek, összerezzenek, aztán mellkasomra nyomott kézzel nevetek egyet magamon.
- Jó ég. Bocsánat - szabadkozom derűsen, megsimogatva a csupahaj fiú vállát és hátrébb húzódom. Ő Elijah, nem igaz? Petya fáraóm barátja.
- Minden... minden rendben? - kérdezem aztán kedvesen, ahogy észreveszem, tisztára úgy fest a srác, mint aki... hú, nem is tudom. Nem érzi jól magát? Aggódik valamiért? Vagy csak én hoztam rá a frászt a betoppanásommal. Ki tudja?
- Jó ég. Bocsánat - szabadkozom derűsen, megsimogatva a csupahaj fiú vállát és hátrébb húzódom. Ő Elijah, nem igaz? Petya fáraóm barátja.
- Minden... minden rendben? - kérdezem aztán kedvesen, ahogy észreveszem, tisztára úgy fest a srác, mint aki... hú, nem is tudom. Nem érzi jól magát? Aggódik valamiért? Vagy csak én hoztam rá a frászt a betoppanásommal. Ki tudja?