Aiden
Gyorsan elrepült az idő, már késő délután körül járhatott, amikor Emily úgy határozott, hogy ideje elszabadulni az új könyve rabságából. Hajnal óta megállás nélkül olvasott, ezzel is igyekezve kiszellőztetni a fejét... Tudom, mindez meglehetősen furcsa kikapcsolódásnak hangozhatott, de az ő esetében eddig minden alkalommal hatásosnak bizonyult. Már egy ideje itt leledzett a leányzó a kastély falai között, viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznia a rengeteg ember látványával, részben pedig ez a tény volt az oka a mostani mániákus időtöltésének is. Szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, erre pedig az olvasás tökéletes volt. A könyv letétele után sietős léptekben baktatott át a kastélyon, méghozzá most az egyszer a tapsifülese nélkül. A szemei előtt kivételesen lebegett is cél, mégpedig a bagolyház képében. Nos, itt fékezzünk le egy pillanatra... Mi a jó mézeskalácsért akart a kékhajú lányka a kastély megannyi helyisége közül pont abba menni? A válasz egyszerű... A kisasszonynak a nyuszija mellett volt még egy háziállata, méghozzá egy erdei fülesbagoly személyében... Emi éppenséggel ezt a madarat készült hosszú idő óta először meglátogatni. Rövidke keresgélés után szerencsére hamar eltalált a bagolyház ajtajához, melyet halkan ki is nyitott, majd ügyesen átlendülve a küszöb felett bekászálódott azon. A helyiségbe érve hamar a szemei elé tárult, hogy rajta kívül más ember nincs ott, viszont repülésre hajlamos élőlényekből nem volt hiány. Hangzavar, repkedő tollak, meg minden egyéb volt odabenn, amit madarakhoz köthettünk. Emit a saját baglya azonnal kiszúrta, amint feltűnt a horizonton, a tollas azonnal a lány vállára szállt, méghozzá hatalmas lendülettel, majd a csőrével bökdösni kezdte a gazdáját ott, ahol tudta. Emi először majdnem elesett, majd kuncogni kezdett a madár cselekedetei miatt. Ennek az egésznek egy aprócska nesz vetett véget, mely leginkább lépések zajára hasonlított. Kintről jött, és fokozatosan hangosabbá vált, majd kinyílt az ajtó, és egy pillanattal később egy hatalmas csattanás rázott fel mindent. Egy újabb ember... Emi egy kis időre lefagyott, majd a köszönést hallva enyhe fáziskéséssel ő is üdvözölte az imént érkezőt.
- Őhh... szia...
A szavakat elég lassan, nomeg meglehetősen halkan ejtette ki, majd autókatica elfordult az idegen felől, ezt követve pedig a baglyát a kezeibe véve igyekezett nem arra figyelni.
- Őhh... szia...
A szavakat elég lassan, nomeg meglehetősen halkan ejtette ki, majd autókatica elfordult az idegen felől, ezt követve pedig a baglyát a kezeibe véve igyekezett nem arra figyelni.