Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Fellélegzem kicsit, hogy nem vette rossz néven a megjegyzésemet. Tartottam tőle, hogy esetleg az jut eszébe, hogy nem a maga valójában tekintek rá, hanem valamiféle megírandó szereplőként, azt pedig nem szerettem volna. Ez nálam már ilyen becsípődés, hogy rögtön ez jön, ilyen ez. De úgy látom, inkább kellemesen zavarba ejtőnek találja, amire egy picit el is szégyellem magam, mert nem az a típus vagyok, aki élvezi ha ilyen hatást vált ki másokból.
Aztán egy kicsit a túlvilágról kezdünk elmélkedni, engem pedig lenyűgöz a látásmódja, még ha teljesen irreálisnak és naivnak tartom is. De aztán meg is érkezik a mondandójával végül oda, amit én is megfelelő meglátásnak tartok. Azért látja így, mert nemes egyszerűséggel nem áll még teljesen készen arra, hogy az itteni létet elengedje. És ezzel nincs is semmi baj. Ő persze ezt nem így fogalmazza meg, inkább áttételesen, hogy az égiek nem készültek fel rá, és azt hiszem ezt is értem, hogy miért teszi. Szeret abban a hitben lenni, hogy felkészült, mert muszáj ebben a hitben lennie a helyzet miatt, amiben van. És annyiban igaza is van, hogy felkészültebb, mint bármelyikőnk, tényleg annak tűnik, és a lehetőségeihez mérten valószínűleg az is. De az bukik itt ki, hogy mégsem lehet erre soha teljesen felkészültnek lenni. Kilencven évesen sem, nem hát úgy, hogy még húsz sincs. Az lenne a probléma, ha nem így lenne.
- Értem - mondom, magamban somolyogva kicsit, ráhagyva a dolgot - remélem sürgősen feltalálják ezt az opciót is, mert tényleg elég menő lenne - vallom be tüzetesen egyetértő véleményemet, ügyesen elhallgatva most azt, amit az előbb már úgyis elmondtam, hogy ez mennyire esélytelennek tetsző.
- Igen, de azt hiszem félreértetted, hogy hogy értettem. Nem olyan értelemben mondtam, hogyha a hit csorbul, akkor fentről érkezik valamiféle megtorlás, mondjuk valamilyen balszerencsés esemény. Úgy értettem, hogy belülről érkezik a megtorlás, magadon belül - hevesebben kezdek gesztikulálni, mert éppen nagy magyarázásban vagyok - Amikor  csorbul a hited, elveszíted a mankót a nehéz helyzetekhez, nem tudsz úgy megküzdeni velük, azt hiszed minden csak rajtad múlik és elkezdesz Istent játszani. De senki sem Isten, senki nem mindenható, ezért mindenképpen olyan helyzetbe keveredsz, ami pofára esést eredményez. Az embernek helyén kell tudnia kezelnie önnön határait, szerintem ez sok mindenkinek nem megy.
Pár pillanatig hümmögök, elgondolkodom azon, amit mondott. Fel sem tűnt, hogy többest használnék, de tényleg. És nyilván nem véletlen.
- És igen, igazad van, ez nem csak rám vonatkozik, sőt. Én is elveszítettem a mankót néha, de van körülöttem olyan, aki évek óta nem talál vissza Hozzá. A nővérem például - teszem még hozzá, bár nem is értem teljesen, miért hozom be ide Odettet. Annie valószínűleg kimaradt a pletykákból, nem ismeri a családi hátterem, ez mostanság egyre gyakoribb, hogy az évfolyama már réges-rég kirepült a Bagolykőből, de azért még most is fel vagyok készülve rá, hogy valaki tudja. Szóval igazából üdítő, ha nem a vérfarkaslány húgaként kell szerepelnem, nem tudom most miért hoztam ide. Nyilván ugyanaz az oka, mint annak, hogy tizenöt perc után ilyen mély témákról beszélgetünk. Van egyfajta kapcsolat köztünk, nagyon érdekes. Annie következő mondatából ítélve pedig ő is érzi.
Megdöbbenek, meg is áll egy pillanatra a kezemben a villa, elgondolkodva mérem őt végig.
- Hm... Nem tudom - jön ki elsőre, majd gyors szabadkozásba kezdek - Ne érts félre, nagyon megtisztelsz, de azért ez nem olyan egyszerű... - tovább hümmögök és gondolkodom, villámmal immár a ütemesen ütve a levegőt, ahogy a kezemet picit mozgatom.
- Rengeteg dolgot tisztáznunk kellene hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Somolyog egy sort a dologra, azért a gyakorlatban nem nézné meg a dolgot, de tény, át tudja érezni. Amikor séta közben a semmiben botlik meg, vagy megfejel mindent, vannak ezek a napok, amikor csak dögleni kellene, lehetőleg a földön, mert annál lejjebb nem lehet esni, csak épp az élet akkor kívánja meg, hogy fontos dolog legyen, vagy bármi más, így... marad az, hogy csak fogat lehet szívni a végére és tűrni a legrosszabbat is.
- Ahm, a legtöbb horror egy rohadt klisé. Amiben ház van, majd mind így kezdődik. Van egy ház, benne éltek régen, csúnya halál és vagy nem tudják, vagy pont tudják és odaköltöznek. Azzal kezdődik, hogy felújítanak és jön a baj – von vállat, sok ilyet sütöttek már el a filmes világban, hol jól, hol rosszul, ő meg sok filmezős estén van túl a múltból vagy épp a jelenből, ahol ezekbe belefuthatott. Gonosz ház, elátkozott, meg ilyenek, lehet sorolni, mibe futnak bele olykor, de úgy tűnik, a lány nemigen néz ilyenek, megérti, mert sok lány nem is bírja ezeket, csak jó alkalom a pasihoz bújni meg minden, szóval nem kezd bele részletekbe, nehogy aztán hazamenve keresse a jeleket, mennyire akarja a lakása megölni meg ilyenek. Errefelé igen jól neveltek a házak, nem hallott ilyesmiről.
- Az macerásabb, inkább szakembernek való. Ha rosszul kevered ki a ragasztót, vagy nem jót veszel, bla, bla. Meg az nem bírja annyira a hőt, meg a tömeget, egy idő után lepereg. A festés, ha vigyázva van rá és nem gondolja úgy a fal, hogy ledobja, tovább megmarad. Nem ragasztottam még tapétát, de hallottam a szomszédot anno, amikor csinálta, és a kocsit szégyellte volna magát mellette, mennyire nem tetszett neki – meg így olcsóbb is. Festék, eszközök és jó napot a világnak. Lehet már eleve voltak eszközök, csak tisztítva lettek, a többi meg adott. Tapéta. Tény, hogy sokkal szebb hatásokat el lehet érni vele, de ő meg pasi, nem flancol ilyenekkel, hogy az északi fal domború, a déli fal csíkos, a színekkel sem, hogy burgundivörös meg ibolyalila. Bah. Francnak.
- Van itt sok minden, szerintem nem tudja, milyen legyen, ezért bízta ránk. Hátha modern művészek vagyunk, bár ha eladnak vásznak pár pacával, én idefestem a mesterművem – csak a kutya nem fogja megvenni, nem úgy, mint azt a rohadt banánt a falról. Oké, zárkózik ő mindig a világ híreihez, a neten lehetett mindig szörfözni anonim, de ez... na ez kiakasztja. Egy banánt. Hova fejlődik a világ? Ha valaki legközelebb taknyos zsepit dob le a padlóra, szobor lesz belőle? Ehh.
- Na hát nekem a több zöld is zöld lesz amúgy, szóval... de ahogy látom, a bugyirózsaszínt kihagyta a vásárból, legalább azt kizárta – röhög egy sort, mert na, nem teázó ez meg ilyenek, szóval, mindennek is van határa. Bólint egyet, ha kell, meg is mutatja, hogyan csinálja, hogy ne csöpögjön, ne legyen fura, de az sem baj, ha hézagos, majd kitapasztalja és átmegy rajta még egyszer. Nem olyan nehéz, csak annak tűnik.
- Aaah! Hogy mondják ezt... Vintage! Az. Nem az én világom, de aranyos lehet – mert ő inkább az egyszerű és a modern, kellemes és hasznos, egy ilyen helyen a nagyi házában érezné magát, ahol várja a sütiszagot és a tipikus nagyis illatokat, meg a macskát az asztalon, a horgolt terítőt a tv tetején. Na ez nem ő, de érti, milyen a hely.
- Nem, nem ott. Dolgozni jöttem ide előbb, aztán tanulni, szóval nem változtattam. Könnyebb így – mert nem kell kerülőt tennie és mert, bár azt nem mondja ki hangosan, nem tudna ennyi ember közelében élni és a kórsága is diszkréciót kíván, amit négy falnak kelljen csak viselni. Jobb ez így.
- Hú ez nagyon ezoterikus. Bár tény, hogy vitatkoznak a brit tudósok, mennyi érzelmük van az ilyen dolgoknak, én mégis a mágiára adom a voksom. Izgalmas dolog – meg ijesztő. Egy ház, aminek tudata van, egy eszköz ami visszaszól, olyanok, amiket ugye eddig filmekbe képzelt bele, nem a valóságba. - Uhm, igen. Én mugli vagyok, nincs semmi mágiám – vakarja meg a tarkóját, bár még mindig nem szégyelli, de tudja, mi jön utána. A kérdés, hogy mit keres itt. Ebbe „zavar” bele az érkezők és komolyan, hálát ad kicsit, legalább kitalál egy olyan választ, ami nem ijesztő. Feléjük is néz, addig pihenteti a rácson a hengerét és bólogat.
- Nem muszáj ecset, haladhat azzal amivel neki gyorsabb. De igen, akkor ő létrázzon – ha már szeretne és engedi is, ha netán a nő el is akarja azonnal kezdeni, engedi, a háztársára koncentrál aztán. Kicsit volt sok csak a figyelem, hamar túllendül rajta. Szerencsére, mert nem nagy a tömeg.
- Jó dolog ez is, majd jöhetsz ide mindenkivel, hogy na, ez a te kezed munkája – az is valami, nem? Vagy csak neki esik jól, mindenki más szóval... A zene kérdésre fordul vissza, engedi a zsinórt, majd visszaveszi, a zsebébe tömi, most nem kell, hallani kell, így ki is kapcsolja.
- Igen, mindig kapcsolok, ha csinálok kaját, takarítok, ilyenek. Nem szeretem a csendet – és mégis, de az, ha közben zene szól, nem zavarja. Mintha mindig kívánna háttérzenét az élethez, meg így jobban telik az idő. Míg egyedül volt ez, az olvasás és más dolgot meneteltették előre az időt, a teljes csendben elveszett és a rossz dolgok jöttek. Így meg jobb. - Nem, nem. De hallgatok mindent is, épp milyen a kedvem – nem válogat, van minden néha, meg is lepődnének egyesek. Nem veszi most elő, az ecsetelés felé pillant, mint valami szaki. Vagy annak nézik? Jaj, pedig nem.
- Persze, hogy jó. Lényeg, hogy ne maradjon csupasz rész, erre még úgy is jön szín – bólogat, leken még egy részt közben, egész jól haladnak, így majd együtt fejezik be a másik falat is, vagy az összeset, bánja fene, hogy diskurál a főnökség, majd eldolgoznak helyettük ők. Nincs ezzel baja.
- Igen, itt. Én már egy ideje, még az előző főnökkel kezdtem, szóval ez amolyan házi – nevet, mert úgy tűnhet, mintha ezzel akarna teperni, vagy épp rájuk lett kényszerítve, pedig nem. Nem is jött el mindenki, szóval... Nem mintha ezzel ő ítélkezik vagy valami, csak csendben jegyezte meg.  Oldalra lépked, ahogy halad, vagy épp mustrálja, hogy hagyott ki egy sávot, de az alapok készülnek. Szóval, minden tökéletes eddig.
- Nincs rossz neki, a benzinnek se, amikor valaki füvet nyír, akkor meg főleg. Máskor meg kifutok a világból, mint a körömlakk szag, vagy az a nagyon, nagyon édes parfüm, ami már olyan, hogy harapni lehetne – fintorog is egy sort, buszokon érezte anno, bármin, ami tömeg volt és ehh. Errefelé még nem, talán erre nincsenek ilyen ízlések.
- Na és te? Mesélj bármit nyugodtan, nem kell kukának lenned közben – néz háztársa felé, mert ő már kezd kicsit sokat beszélni és frusztrálja. Fura ez, még mindig.

//isten a tanúm, hogy nem akartam ilyen hosszút. sorry

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

– Mi a franc? – kérdez vissza a kelleténél kissé hangosabban, nem törődve azzal, hogy aki közelükben van, akár meg is hallhatja. – Te normális vagy? – néz hitetlenkedve a nőre. – Még a feltételezés is sértő – nem Sonja miatt. Hanem azért, mert itt epekedik hetek óta Ophelia iránt, még kamu randit is toltak miatta, meg most is ezért rí, erre benyög egy ilyet a nő. Hát miféle fickónak néz ki ez a szerencsétlen? Örül, hogy egyáltalán meg mert egyet szólítani, nemhogy közbe egy másikat ágyba vigyen. Bánki ennél sokkal maradibb ember. Mellesleg meg, ha lett volna bármi is közte és Sonja között, akkor a nő nem dolgozna itt. Olyan egyszerű ez. – Az elmúlt két hétben túlságosan a fejébe szállt a hatalom, ami nekem nem tetszik. Neki meg gondolom az ne, hogy itt vagyok – habár ez csak ez tipp. Nem lát bele Sonja fejébe, ami azt illeti nem is akar, mert valamiért az az érzése, hogy nem lennének szépek a gondolatok, melyek ott lapulnak. Bánkinak meg megvan most a maga nyűgje, nem kell még másé is.
– Vannak bizony – mosolyodik el, majd lehúzza a kávéja utolsó cseppjeit is, s újfent a kenyerekhez tér vissza. Hiába akar dolgozni, szervezete bizony élelemért és koffeinért üvölt. Fáradt, bágyadt, reménytelen. S a téma sem dobja fel annyira, hogy lelkesedjen ezért a festésért.
Természetesen nem gondolja komolyan. Több is volt, mint két hét, s bár égnie kellen emiatt a pofájának, úgy érzi kijárt neki. A nőknek is kell mindig ilyen feltöltödő kúra, csak ők wellnessezni mennek, nem az éppen lángokban álló Ausztráliába. Kinek mi a feltöltődés, ugyebár.
–Jól van harcipipi, csak kérdeztem – emeli fel kezeiben lévő bundáskenyereket védekezően, aztán elneveti magát, mert azért ez nem csak külső szemmel lehet vicces jelenet. Végül letesz mindent, ami nem kell a festéshez és csak neki áll ő is, mert ez így nem jó dolog, hogy rajta kívül mindenki dolgozik. Hát neki lenne illendő elöljárónak lenni, nem?
Eljut kettő, azaz KETTŐ vonásig, mikor arra lesz figyelmes, hogy Sonja rikácsol. De kivételesen nem vele, hanem az osztályának azon tagjaival, akik nagy menőknek érzik magukat. Barnabás kelletlen sóhajt, leteszi az ecsetet, s orrnyergét masszírozva indul meg a pizzát taconak, a festéket pedig salsa szósznak képzelő osztag felé.
– Gábor fiam, már megint hülye vagy? – néz a leghülyébben vigyorgóra, a lehető legmérgesebb tekintetével, miközben összefonja maga előtt a karjait. – Álljál neki dolgozni, vagy kénytelen leszek elbeszélgetni a szüleiddel a lógásaidról – mert Bánki jó fej ám. Vannak napjai, mikor nem írja be egy-egy tanulóját, mert ő elhiszi, hogy nem mindig akaródzik iskolába lenni. Nos, Gábornak már van elegendő ilyen napja, s Bánki ígyis, úgyis el fog beszélgetni a szüleivel, ám ezt elég ha majd csak később tudja meg a gyermek. - Többinek meg gratulálni tudok, hogy megint csapatjátékosok… Csak azt látnám, hogy a falatok is készülne már olyan sebesen, mint a többi - rázza me a fejét kissé csalódottan, majd kezeivel sepregető mozgást végez, amivel a tanulókat a fal felé tereli. - Hajrá – szól még utánuk, majd Sonja felé fordul.
– Először is köszi – szól immár kedvesebben, mint imént a kölykökhöz. – Esetleg megtennéd, hogy figyelsz rájuk? Van egy olyan érzésem, hogy nemez volt az utolsó próbálkozásuk – tudja, hogy nagy kérés, főleg a kettejük között lévő feszültség végett. De talán ezzel Sonjának is segít, hogy ne kelljen festegetnie, mert valahogy úgy érzi, nem igazán derogál számára a dolog.
– Ha kész vagytok a fallal, egyetek meg igyatok nyugodtan, bevárjuk egymást a szárítással, meg hát pihenjetek is – szól végül mindenkihez. Mert, míg ő a saját részével, elég cudarul halad, azért látja ám, hogy Beliánék szépen, egységesen, kifejezetten jó munkát végeznek. Úgy tűnik ott legalább jó a csapategység. Ez pedig már elegendő ahhoz, hogy Barnabás örüljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még mindig nem tudtam felfogni igazán, mi is történt kettőnk között, de abban biztos voltam, hogy remek kedvem lett, és elégedett voltam úgy mindennel a világban.
- Hűh, bizony - emeltem tekintetem íriszébe, majd az én arcomra is egy mámorító mosoly szökött.
- Remekül vagyok, nagyon élveztem ezt a helyzetet - feleltem neki elégedetten, miután gyengéd csókot lehelt az arcomra.
- Mi az? - kérdeztem tőle játékosan, miközben észrevételeztem, hogy nagy elégedettséggel nézett végig rajtam.
- Ugye tudod, hogy nagyon kedvellek - hintettem egy újabb szenvedélyes csókot az arcára.
- Köszönöm, te pedig igazán csábító - feleltem neki nagy mosollyal az arcomon, s közben közelebb bújtam hozzá, majd karjait megfogva áthelyeztem őket magamra, ha engedte, hogy igazán hozzábújhassak közelgő ölelése irányában.
- Gondolkodtál rajta, hogy vajon mi lesz a folytatás? Mit szeretnél - kérdeztem tőle kacéran, majd érzékeltem magamon, hogy egyre jobban esett  a partnerem ölelésébe zárni magam. Reméltem, hogy a kellemes együttlét után is úgy gondolta, hogy egy egy párt alkotunk és nem változott meg a véleménye ezzel kapcsolatban.
- Talán nem is kell tervezni semmit, majd alakul. Szeretem a spontán dolgokat... téged - néztem rá kacér mosollyal, majd elhintettem feléje egy újabb, vad, szenvedélyes csókot. Remekül éreztem magam a fiú társaságában, és végre biztonságban tudtam magam, arra gondoltam, hogy sose akarom őt elveszíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Dana

- Az jó, mert én is - szemtelen mosollyal még mindig az arcát fürkésztem, mert még mindig nem akartam elhinni azt, hogy ez az egész megtörtént. Lehet, hogy csak álmodtam és az alkohol mámora játszott velem? Áh, kizárt, hisz ujjaim alatt éreztem selymes bőrét, láttam a mosolyát, és éppen hozzám beszélt. Mi több, kiérdemeltem egy csókot, mire viszonzásként csókoltam ajkait, s közben az egyik karommal magamhoz öleltem őt.
- Eddig csak sejtettem, de most már érzem - válaszoltam mosolyogva a kérdésére. - Én is kedvellek Dana, de tényleg - szavaim őszinték voltak, s komolyan is gondoltam mindazt, amit kimondtam. Sőt, ez talán több volt, mint kedvelés, valószínűleg beleestem, mint plussz tabi a pohár aljába, de nem voltam az a típus, aki hamar felvállalta volna az érzéseit. Nem is igazán tudtam efféle dolgokról beszélni, általában csak érezték, mert a tudtukra adtam. Bár, az is igaz, hogy jó ideje nem voltam ilyen helyzetben, s a legutóbbi néhány afférom inkább csak kaland volt. Danaval viszont egész máshogy éreztem magam.
- Hogy érted, most vagy úgy általánosságban? - egy pajzán vigyor kúszott az arcomra, mert volt néhány elképzelésem, hogy néhány perc pihenő után hogyan tudnánk folytatni, de igazából már eléggé kimerült voltam, s az elfogyasztott alkohol mennyiség is álmosítóan hatott rám.
- Engem? - a kérdését követő szavai megleptek, az egyik szemöldököm kicsit feljebb is szökött, de nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
- Én is...- folytatni akartam, de ekkor újabb, szenvedélyes csókban forrtunk össze, miközben tenyeremmel félresimítottam arcából a hajszálait.
- Még mindig járni akarok veled...ez nem csak az estére szólt - feleltem a csókot követően, teljes komolysággal.
- Csak...tudnom kell, hogy nem bántad-e meg. És hogy...biztos már túl vagy rajta? Nem csak azért jöttél velem, hogy felejts?- ezek a dolgok azért kicsit elbizonytalanítottak, fel is ültem az ágyon, miközben a takarót a derekam köré csavartam, s kíváncsian fúrtam pillantásom Danáéba, akinek értenie kellett a kérdést, hogy mire is vagyok kíváncsi annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hű, hát nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez a nap, még most sem ocsúdtam fel, mik is történtek velem. Megfordult a fejemben először, hogy vajon hallucináltam-e az egészet, esetleg volt valami érdekes a boromban, ám miután párszor belecsíptem játékosan Somába, rájöttem, hogy ez bizony maga a valóság. Idáig csupán afféle macska-egér fogócskát játszottunk, de most elég szépen előrehaladtunk, ráadásul hivatalosan is együtt voltunk ettől a naptól fogva. Nagyon is felerősödtek az érzéseim az irányába, ám ez a löket, ami a szórakozóhelyen történt, kellett ahhoz, hogy valóban tisztázhassam az érzéseimet feléje. Válaszára elégedett mosolyt küldtem felé, ezen az estén mindketten remekül éreztük magunkat. Igaz elég gyorsan történtek az események, de mindketten tisztáztuk egymással, hogy nem állunk a boldogságunk elébe.
- Ennek örülök - pillantottam rá sejtelmesen, majd arra gondoltam, hogy ennél jobban nem is alakulhattak volna köztünk a dolgok. Ráadásul ő is valós érzéseket táplált irántam, bár egy ideje már próbálta bebizonyítani, hogy nem vagyok számára közömbös, ám úgy tűnt, most jött el a mi időnk.
- Értsd úgy, ahogy akarod - kacsintottam rá, majd adtam ajkára egy lágy csókot, és élveztem a helyzetet, hogy itt lehetek a karjaiban.
- Ezt örömmel hallom, én is így gondoltam - feleltem neki játékos hangsúllyal, legbelül pedig megkönnyebbültem, hogy nem csupán játszadozott velem. Bár nem is úgy ismertem meg, mint aki átejtené az embert, csak még mindig olyan hihetetlen volt számomra, hogy valakinek tényleg ennyire fontos vagyok. Szívesen eggyé váltam volna újra vele, de kicsit kimerített az este, láttam rajta is, hogy ő is hasonló állapotban volt, mint én. Ráadásul sok volt a történés, sok volt az izgalom.
- Hogy mi?! - reppentett vissza kérdése a zord valóságba. Nem akartam hinni a füleimnek, bár tudtam, hogy jogos a kérdése, így rögtön meg is mondtam neki, mi a szitu.
- Dehogy bántam meg, ma rájöttem, hogy még annál is többet jelentesz számomra, mint idáig gondoltam. Ha felejteni akarnék, akkor azt nem így csináltam volna... Nyilván nem tudok neked bizonygatni, de nem is akarok, bármennyire is szeretném, hogy higgy nekem. Remélem, idővel kialakul majd a bizalom. Csak azt tudom mondani, hogy veled szeretnék lenni és nem mondtam volna igent arra, hogy járjunk, ha nem gondoltam volna komolyan - csacsogtam neki, szokás szerint bő lére eresztve mondandómat, reméltem, hogy kielégítő válasszal szolgáltam számára. Nem használtam volna fel arra a másikat, hogy felejtsek, ha nem lettek volna érzéseim egyre erősebbek iránta, akkor elutasítottam volna a közeledését már ott a pub-ban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Dana

Hallottam Dana hangjából azt, hogy megleptem őt a kérdésemmel, de mindenképp meg akartam tudni azt, hogy mégis mit gondol. Részemről már kiteregettem előtte a lapjaimat, vele kapcsolatban azonban volt bennem még némi bizonytalanság. Sajnos nem igazán láttam bele a korábbi kapcsolatába, s bár mesélt róla, nem igazán tudtam azt, hogy milyen érzelmek lehettek kettejük közt. Éppen ezért volt bennem némi félsz, hogy talán még mindig azért a srácért van oda, s hogy talán tényleg csak amiatt volt velem, hogy elfelejtse őt. Nem akartam ezen agyalni állandóan, így lehet, hogy rossz pillanatot választottam, de mégis feltettem a kérdést.
- Csak tudni szeretném- fűztem még hozzá a kérdésemhez, mire Dana válaszolt, s végre megtudtam, hogyan is gondolja a dolgokat. Szavai megnyugvással töltöttek el, s végre megkönnyebbülhettem, már nem kellett azon agyalnom, hogy mi van, ha...
- Ez nekem már bőven elég, amit most mondtál, nem kell bizonygatnod semmit - mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam őt, s karomba vonva, még hosszasan beszélgettünk mindenféléről, míg el nem nyomott bennünket az álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem szoktam horrorfilmeket nézni. Azok olyan … ijesztőek – naná, hogy azok. Direkt azok. Sebaj. – De, akkor nem kellene felújítani azokat a házakat, ha már voltak olyan buták, hogy oda költöztek. Ezek után megkérdezem viszont Kati nénit, hogy a mi házunkba halt-e meg valaki.
Na nem mintha elköltöznék onnan ha igen, vagy hát nem tudom, de mindenesetre nem árt tudni. Lehet hogy jól tettem, hogy nem változtattam szinte semmit se. Amit meg igen, az szerencsére tetszett a háznak.
- A nagy hőt meg tömeget én sem bírom, szóval meg tudom érteni a tapéta álláspontját is – vigyorodom el. Persze az is tiszta sor, hogy tapétázni bonyolultabb, meg nyilván drágább is. Csak hát na, szebb. – Nemhogy modern, de szerintem művészek sem. Vagy legalábbis nem festők. Ha művészetet szeretne a főnök, akkor adjon egy zongorát és játszok én neki mindenféle klasszikust – vagy inkább mégsem, túl sok itt az ember és még mindig nem szeretem ha néznek, amikor játszom. A zöld színes elmélkedésre csak bólogatok, bár én látom a különbséget bizonyos árnyalatok között. De tény, hogy zöld. A rózsaszínre felnevetek én is, kizárt dolog, hogy én azzal a színnel fessek le bármit is. Na nem, azt aztán nem. Közben pedig folytatom az alapozást. Azt nem mondom, hogy profin csinálom, de minél több fura vonalat húzok a falra annál jobban megy, hogy ne a földre meg rám jusson a festékből. Fog ez menni na.
- Biztos, nem tudom, hogy mi a neve. Tök klassz, mert Kati néni szokott sütni és ad is belőle mindig, meg én is szoktam neki levinni amikor csinálok valami finomat. Olyan … mintha a nagymamám lenne, csak jobb annál, mert a nagyim nem túl jó fej – árulom el a fiúnak ezt az apró kis információt a családomról. És ennyi éppen elég is volt belőlük, gondolni sem akarok többet rájuk.
Érdeklődve hallgatom Belián sztoriját, és egy pillanatra nem is nagyon tudom hova rakni azt, hogy ő dolgozni jött ide először. Mármint, hogyhogy? Olyan fiatalon engedték a szülei, hogy ő ne tanuljon? Aztán az, amit mond csak még jobban összezavar.
- Tényleg? Szokatlan lehetett akkor eleinte az egész. Régóta vagy itt? A szüleid nem ellenezték, hogy ilyen helyre jössz dolgozni? Vagy, tudják egyáltalán? – árasztom el szegényt kérdésekkel. Lehet, hogy az lenne a legkézenfekvőbb kérdés, hogy akkor mégis mit keres ő itt mugliként, de nekem ez valahogy nem tűnik annyira lényegesnek. Nyilván tudott a varázsvilágról, miért ne lakhatna és dolgozhatna hát itt? Ő tudja, hogy mit szeretne és neki mi a jó. Lenézni meg végképp nem nézem le érte.
Közben pedig társaságunk akad, így félbeszakad a beszélgetés, vagyis hát átalakul. Kicsit furcsának hatnak a fiatal srác szavai, hiszen eléggé nehezen elképzelhető, hogy a festésnél ne tudna valami sokkal érdekesebbet vagy izgalmasabbat csinálni. De értem, hogy mit próbál mondani. Hogy nem gond félretenni azokat, ennek a kedvéért. Valahogy én is így szoktam lenni vele. Igaz, hogy most nem is volt kérdéses, hogy bejövök segíteni, hiszen itt dolgozom. Na nem mintha a főnök úr kötelezővé tette volna a részvételt. Egyszerűen csak így érzem helyesnek. És nagyon jó csapatépítő is ez a kis festegetés. Az meg mókás, hogy kissé egymás ellen beszélünk Beliánnal. Szerintem könnyebb ecsettel dolgozni, és úgy tűnik, hogy a fiatalabb srác is így látja. Bólintok csupán a kérdésére, hogy pont jó helyre mutat, azokról a bizonyos szélekről van szó. Amíg ő elkezdi azt festegetni, addig belemártom ismét a hengerem a festékbe és folytatom az alapozást.
- Van amikor én is szoktam, de a fejemben úgyis megy mindig valami, szóval sokszor felesleges – teljesen meg tudom érteni, hogy van Belián a zene dologgal.
- Igen, nagyon ügyes vagy – dícsérem meg a fiút, látszik, hogy szüksége van a pozitív visszajelzésre. Lehet, hogy az életkora miatt, vagy alapból ilyen, vagy mert még életébe nem fogott a kezébe ecsetet.  De teljesen mindegy melyik, amúgy is ki szoktam fejezni a véleményemet. És bár igen, benne vagyunk a beszélgetésben, azért én részemről odafigyelek mind Benettre, mind a lányra. És persze bármikor becsatlakozhatnak a témába, vagy feldobhatnak másikat is. És ezt meg is teszik. Belián veszi magához a szót, meg is várom, amíg befejezi, újdonságot éppen nem mond.
- Igen, én ősz óta dolgozom itt. Jaj ne haragudj … Laura vagyok – válaszolom a kérdésére mosolyogva, majd bocsánatkérő fintort vágva bemutatkozom. Kiment a fejemből ez az apróság. Pedig mennyivel egyszerűbb úgy felhívni valakinek a figyelmét valamire vagy akár csak beszélgetni valakivel – főleg ekkora társaságban – ha tudjuk is, hogy mi a másik neve. – És te? Dolgozol már valahol? – kíváncsiskodom, mert hát hiába elsős, ki tudja, lehet hogy már vannak ilyen tervei.
- A körömlakk szag az nem olyan rossz, a nagyon édes parfümöt viszont nem bírom – bólintok egyetértően. Nem teszem hozzá, hogy nem is szoktam használni parfümöt, vagyis hát nagyon ritkán.  Időközben Belián igyekszik bevonni Benettet a társalgásba, ami remek ötlet. De tényleg, csatlakozzon csak be nyugodtan. Bármelyik témához. Nem harapunk. Ám annál gyorsabban és ügyesebben haladunk így négyen.
- Ó, szuper! Tartunk szünetet? Megnézhetnénk, hogy mi a felhozatal – javaslom a többieknek a főnök szavait hallva. Körbepillantok a pizzériában, hogy lássam ki hogy halad, de ahogy nézem mi iparkodunk a legjobban. Nem baj, elvagyunk mint a befőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az nem úgy volt. Mondhatnám, de nem nagyon lenne igaz, így mikor a zúzott arccal sétálok végig a fő utczán, ahol természetesen ott van mindenki, de tényleg mindenki, értsd úgy, hogy Bözsi néni és Klári néni éppen a virágosnál álldogálnak, és a petúniákat nézegetik, Béla bácsi a cukorkaboltból jön ki, Manci néni az unokájával Annácskával robog a könyvesbolt felé, mindenki egyszerre fordul felém, mintha valami bazári majom lennék. Verekedtem, na. Abban a családban, ahol négy fiútestvér van, legyenek bármennyire is idősek, néha elszakad a józanság cérnája, és ez lesz a vége. Mondjuk a fene se gondolta volna, hogy az én jámbor lelkű Balázs bátyám képes ütni is, hát navinés volt, Merlin szerelmére! Mi lesz a következő, hogy Edithről is kiderül, hogy nem is egy kis szende lányka, hanem a házasságunk első napján egy sodrófát ver szét a hátamon?! Mi van veled világ?!
Persze, akkor, amikor úgy három órával ezelőtt az eset történt, nagyon röhögtem. Baromira fájt, de akkor csak a röhögés volt. Aztán persze jött apánk, mert miért ne éppen akkor ért volna haza, és mint olyan, egyből a nevelés oltárára lépő egyénné vált, én pedig, kezemben a papírral, mellyel megkéri a tulajt, legyen az bárhol és bárki, hogy fogadjon és ingyen dolgoztasson, mostantól egészen hat hónapon át, hogy megtanuljam, mindennek ára van. A pofám leszakad az öregtől, de nem merek vele ellenkedni, még az arcomat se mertem meggyógyítani, mert az mondta, hogy a következményeket vállalni kell, elvégre ezt most kiprovokáltam. Azt, hogy legyen menyasszonyom bezzeg jó üzletnek mondja, mert ha valamit, azt biztos, hogy nem kiprovokáltam.
Felnőttesen, az ecc-pecc-kimehetsz alkalmazásával kiválasztom végül, hogy a pizzériába megyek be, és mivel mindig csak rendelni szoktunk, kertelés nélkül lépek oda a pasashoz, aki éppen a pultban áll.
- Helló, a főnökkel szeretnék beszélni, elég sürgős lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Míg én a pulthoz érek és kitöltöm az italt Soma próbál megnyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel. De mikor meghallom, hogy „visszaadd a pénzt neki”, lefagyok. Értetlenül pislogok rá.
- Hogy mi? Kizárt! Az a pénz az enyém! Sose fogja újra látni! Meg egyébként is, már rég elköltöttem, szóval megb***hatja! – kissé ingerülten és talán emelt hangon válaszolok neki. Ezután teszem le a pultra az üveget, mely nagy csattanással landol, mivel erősebben sikerült a mozdulat, mint terveztem. Nem várom meg Somát, hanem lehúzom a pohár tartalmát, amit végül a ő is megtesz.  Mivel a cigi menet közben szinte leégett, így egymás után kettő nagyot szívok bele, majd elnyomom.
- Az új helyet nem tudja szerencsére, így ha csak nem követ, akkor ott rendben leszek. De az sem biztos, hogy ő az, lehet csak képzelődtem. Lehet csak valaki, aki nagyon hasonlított rá. Basszus, olyan rég volt már, hogy azt hittem rég elfelejtette. Na és mi van, ha tényleg elfelejtette és csak én vagyok megint bekattanva. – hadarom, majd mögöttem lévő szekrénynek dőlök. Fejemet hátra hajtom és a plafont bámulom.
- Na most mi legyen? Nem dekkolhatunk itt reggelig, nem szeretnék itt aludni! Igaz, hogy már csak pár óra, de hulla vagyok és holnap este megint én vagyok beosztva. Ötlet? – nem nézek rá, hanem kb. a plafonnak beszélek, de ezt Soma már megszokhatta tőlem. Vele szembe merek tényleg önmagam lenni, mivel ismer és tudja milyen is vagyok valójában. Ilyenkor nem kell szerepet játszanom. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem. Ellököm magam a pulttól, majd újabb kört töltök magunknak, végezetül pedig újra lehúzom a tartalmát. - A hátsó ajtón nem tudunk kimenni, mivel az mai szállítmány elé lett bepakolva. – közlöm Somával, majd ha megitta az italát elveszem a poharat előle és a mosogatóba teszem. Táskám zsebébe kezdek kotorászni, majd a megivott italok árát- természetesen a dolgozói kedvezményt kihasználva – a „pénztárba” dobom. Megnyitom a csapot és kezemet alá dugva várom, hogy megérkezzen a meleg víz. Végül a szivacsot benedvesítem, mosogatószert nyomok rá, a két pohár pedig pár percen belül szépen csillog a szárítón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyjából három poharat sikerül eltörölnöm és elraknom a helyére, mikor hallom és érzékelem, hogy valaki a pulthoz lép. Észrevétlenül sóhajtok egyet, amit egy szemforgatás kísér. Pedig mennyire reménykedtem benne, hogy hamarosan zárhatok, de neeeeem, valakinek nincs jobb dolga, mint most kocsmázni. De mivel jó vagyok ebben, így mire a vendég felé fordulok, ő már csak egy széles mosolyt lát arcomon. Azonban ez a mosoly gyorsan le is fagy, s mivel tudatosul ki is ül velem szemben még a pohár is kiesik a kezemből. Kissé riadt, kikerekedett szemekkel nézek rá, majd megerőszakolom magam és annyit tudok mondani, hogy…
-Szia! őőőőő Viszont! – hebegem. Nico mosolyog, mosolyog mintha semmi nem történt volna, mintha hónapokkal ezelőtt nem csúnyán váltunk volna el egymástól. Én azóta sem tudtam túltenni magam rajta. Akkor láttuk egymást utoljára, azóta még egy sms, vagy bagoly, vagy bármi üzenetváltás nem történt köztünk. Tartottam tőle, hogy nem fogom megúszni a találkozást vele, de őszintén szólva bíztam benne, hogy többet nem kell látnom. Szégyellem magam a történtek miatt… Pedig milyen jó lett volna, ha akkor több eszem van, és nem csinálok hülyeséget. Mennyire nagy szükségem lett volna rá a baleset után. Torkomba gombóc képződik, nyelek egy nagyot, remélve, hátha az segít. A földön fetrengő szilánkokkal mit sem törődve lépek a pulthoz és igyekszem mosolyogni.
- Mit adhatok? – kérdem. Nem tudok őszintén örülni, nem tudok nem közömbös lenni vele. Illetve a pletykák, melyek terjengnek róla, hát mit is mondjak… Mintha nem az a Nico lenne, akit én ismerek.
- Tudom ajánlani a vajsört. Most igen jól sikerült! A karácsony szellemében van benne egy kis plusz ízvilág. - közlöm vele azt, amit ma mindenkinek elmondtam, csak annyi különbséggel, hogy rájuk mosolyogtam is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Valamiért legbelül éreztem azt, hogy Adél majd kiakad az ötletem hallatán, de nem volt könnyű helyzetben, s valamit ki kellett találnunk, hogy egyszer és mindenkorra lekopjon róla az exe.
- Hé nyugi! Totálisan megértem a kiakadásodat, és igazad van. Az a pénz téged illet, mert megdolgoztál érte. Majd kitalálunk valami mást- próbáltam nyugtatni őt, s mivel eléggé idegesnek tűnt, jobbnak láttam azt, ha most kihagyom a baráti ölelést, mert jól ismertem már Adélt. Ilyenkor hagyni kellett, hogy egy kicsit kidühöngje magát, mielőtt még hozzám vág valamit, mondjuk egy poharat.
- B*** meg az a szemét, hogy nem tud leszállni rólad - morogtam magam elé, s közben figyeltem, hogyan szív nagyokat a cigiből. Ismerős érzés volt ez, amikor ideges voltam, nekem is jól esett a nikotin, éppen ezért megértettem őt, ahogy azt is, hogy talán most egy legurított, erős pia is jól eshetett a szervezetének.
- Hogy te bekattanva? Nem, én láttalak már bekattanva, de az nem ilyen. És amennyire sikerült megismernem azt a pasit, kinézem belőle, hogy képes erre. Már akkor is megmondtam neked, hogy ne kezdj vele..- ez utóbbi mondatot talán nem kellett volna mondanom, hisz barátként nem az volt a tisztem, hogy elítéljem őt. Annak idején volt egy rossz megérzésem a sráccal kapcsolatban, s emlékszem, hogy ezt mondtam is Adélnak, őt azonban vitte magával a kalandvágy, vagy talán a szerelem, ki tudja. Mindenesetre ez már a múlt, s nekem sem kellett volna ezt az orra alá dörgölnöm. Utólag már meg is bántam ezt.
- Öhm, bocs, nem ezt akartam mondani - elnézést is kértem tőle, s közben közelebb léptem hozzá, láthatóan nagyon ki volt borulva szegény.
- Szerintem...- mondtam volna, hogy talán sok lesz a pia, de Adélról beszéltünk, akire talán ebben a percben ráfért ez a mennyiség. Igaz, nem hittem az alkohol efféle probléma megoldó készségében, sokszor elleneztem is ezt a módszert, de úgy voltam vele, hogy itt még nem lépek közbe, legfeljebb a következő pohárnál.
- Jó, akkor viszont kimegyünk a főajtón és hazakísérlek. Pálca az van nálam, szóval egy percig se félj, megvédelek - rá is kacsintottam, és még oldalba is böktem, hogy ezzel derítsem egy kicsit jobb kedvre, bár még mindig érződött rajta a feszültség.
- Pont két ilyen szorgos kézre lenne szükség a rellonban, már a manók sem a régiek - jegyeztem meg neki egy szemtelen mosollyal, ahogy vállammal a falnak dőlve figyeltem, amint elmosogat. Ha végzett, egy a kezem ügyébe akadó konyharuhát nyújtottam felé.
- Két opció van egyébként, nekem van egy kis félretett pénzem, szóval ha te attól jobban érzed magad, akkor kifizetem neki, csak húzzon a fenébe. Ha ezt végképp nem akarod, akkor viszont szólok néhány haveromnak, és egy kicsit elbeszélgethetünk vele. Bár...talán az lenne a legjobb, hogy nem is vennél róla tudomást, akkor talán lekopik. Mert még az is lehet, hogy nem is a pénz kell neki, hanem te. Erre még nem gondoltál? Végül is, úgy emlékszem, hogy te hagytad el őt, nem pedig fordítva - gondolkodóba estem, s próbáltam felvázolni a lánynak minden eshetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mikor Soma az orrom alá dörgöli, hogy ő megmondta, elég csúnyán sikerült ránéznem. Nem szólok semmit, csak egy gyors, gyilkos pillantást vetek rá. Ez most nem az a szitu, ahol a másik fejéhez kell vágni, hogy ő márpedig előre szólt. Nem szép dolog a másik orra alá dörgölni a hibáit, még akkor sem ha jogos. Szerencsére ezt Soma is érzi, így bocsánatot kér, mire én csak megvonom a vállaim. Most ezzel mit kezdjek? Úgyis tudja, hogy nem tudok rá haragudni… Soma ma nagyon vágja maga alatt a fát. Sikerül egy újabb mondatot elejtenie, ami nem illik a jelen helyzetben, s amin máskor jót nevettem volna, de most újabb csúnya pillantás jár érte.
- Bekaphatod Závodi! – közlöm vele tök bájosan… Elveszem tőle a konyharuhát, majd megtörlöm benne kezem, miközben hallgatom őt. Egy mély sóhaj tör fel belőle és megcsóválom fejem.
- Látom még mindig nem érted… Nem fog egy forintot sem látni tőlem, se tőled! Azt pedig szintén verd ki a kis fejedből, hogy neki akarsz menni. Esélytelenek nyugalmával indulnál. Aztán napokon keresztül kereshetnélek, hogy melyik árokban fekszel szarrá verve. Köszi de nem! – hevesen csávólom közben a fejem. Imádom azt a gyökeret, de néha ki tud borítani. Való igaz, hogy a fiúk később érnek, és ő még szerintem egy kicsit még a gyerek kategóriába sorolható. Talán pont emiatt nem lett köztünk több szimpla barátságnál. Azt az egy estét leszámítva…. Mikor vázolja, hogy lehet engem akar, csak felnevetek kínomban.
- Kizárt!  Az ő elmondása alapján én megloptam őt, egy utolsó kis k**vának tart… - még mielőtt nagyon belemélyednénk ebbe a dologba, így ezt gyorsan le is zárom. A táskámba kezdek újra turkálni, majd egy újabb szál cigi kerül elő belőle. Már nem remegek, így könnyebben meg tudom gyújtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nimród sokáig eltitkolta előlem, hogy a húga szintén a mi házunkba jár. Aztán összeállt a kép, hogy kicsoda is Lili. Meg tudom érteni persze, ha nem szívesen büszkélkedik valaki a testvérével, elég csak a legfiatalabb bátyámmal való ellenséges viszonyomra gondolnom. Ahogy levettem, köztük szerencsére nem ilyen a helyzet.
A Karolával való elhidegülésem alatt elgondolkodtam azon, hogy mi lesz ha tényleg összeveszünk, végérvényesen. Neki ott van Márk, én viszont nem gubbaszthatok örökké a könyveim felett, még ha el is kezdtem kialakítani a magam kis kapcsolatait. Ezúttal például Lilivel határoztunk úgy, hogy az egyik januári szabad hétvégén beülünk ide egy sütire. Ennek azért örülök különösen, mert egyedül nem sok bátorságom lett volna bemenni, másrészt bunkóságnak tartom befoglalni az alapvetően minimum két személyre szabott asztalok egyikét. Amúgy is jó fejnek tűnik eddig, hozzám képest ugyanúgy csendesebb fajta, jól kijövünk így. Az ajtón belépve szembesülök a teljes tanácstalanságommal. Hova üljünk, hol kell rendelni, egyáltalán mit kérjek ezúttal a forró csokim mellé, hiszen tortájukból is biztosan számtalan van. Különösen zavarba tudnak hozni, ha valamilyen varázsvilágbeli összetevővel bolondítják meg az alkotást, amiről fogalmam sincs olykor, hogy mi lehet. A megmentő választ a lánytól várom, akihez reménytelien fordulok.
- Nos, khm. Hova üljünk? - hagyja el a számat a bizonytalan kérdés, miután megköszörülöm a torkomat, belül pedig érzem, hogy egyre idegesebb leszek. Félreállok egy lépést, hogy ne legyek útban az utánunk jövőknek, azonban mivel gyűlik a vendégsereg, nem ártana lassan letelepednünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Miért? Egy szép nőről beszélünk, aki határozott és céltudatos. Az ilyen nők a gyengéid.
Azt meg nem hiszem, hogy említettem volna, hogy ennek az egész kavarásnak most kellett megtörténnie, hanem anno a múltban. Mint mikor egyik hajnalban az erkélyen állva láttam egy részeg srácot egy fának dőlni, és miközben könnyített magán, vidáman énekelt. Kai jutott róla eszembe, Adrian-nek meg úgy pttantak ki a szemei, mintha áram rázná meg. Nagyon veszélyes együtt járni egy legilimentorral, mert olykor ösztönösen is a fejedben van, és hülyeségeket lát bele a gondolataidba. Utólag visszagondolva persze mókás, ha eszembe jut, mosolygok is rajta, de mégis, őszintén felháborított akkor és ott a dolog. Szerintem életünk első és utolsó "veszekedése" volt. Adriannel nem tudok veszekedni, ahhoz túlságosan is szeretem őt, hogy elveszítsem egy badarság miatt. Nico óta pedig még jobban odafigyelek arra, hogy mit teszek vagy mit mondok, mert ha ő se lenne velem, beleroppannék. Így sem vagyok túl fényesen, de akkor... vége lenne.
- Bővítened kellene a vállalkozást. Megfelelő profit elérése után meg kéne vásárolnod a falatozót, és megtenni Sonját üzletvezetőnek. Így még mindig te gyakorolod a hatalmat, de a területeitek jól elhatárolhatóak lennének.
Problémamegoldásban legalább kiváló vagyok, szóval ha ez nem tetszik neki, de mondjuk szívesen ötletelne, akkor van még pár megoldás a tarsolyomban, de egyik sem az, hogy rúgja ki a nőt, és zavarja olyan messzire, hogy csak na. Nekem kifejezetten szimpatikus, van benne valami vonzó és megfoghatatlan, és nagyon szeretek ilyen emberekkel a környezetemben lenni. Szóval én - még a nehéz természete ellenére sem - nem küldeném el, hanem az erényeire alapozva adnék neki egy új területet, ahol tudom, hogy mesés lenne. Tudom, hogy sokan ezek miatt a gondolatok miatt naivnak és gyerekesnek tartanak, de én ilyen vagyok, a jóságot látom meg az emberekben, és sosem gondolok a dolgok árnyoldalaira, aminek meg is van a következménye.  
- Harcipipi? Ez tetszik. Ha egy nap nekiállok cikkeket írni az Edictumba, ez lesz az álnevem.
Nem azért mondom, mert gondoltam rá - de -, csak úgy hirtelen az Edictum jut az eszembe. Semmilyen más olyan foglalkozás nincs, amire azt mondaná az ember, hogy nem használhatja a saját nevét. Ha meg nem lesz munkám, és végül tényleg a rúdtáncból fogok megélni, akkor biztos, hogy nem ez lesz az odaillő név. Ott mindenki Candy, meg Sweetie meg ilyen cukorka nevű, szóval nekem is valami ilyen irányba kell gondolkoznom. Nos, de ennél még az is jobb lesz, ha franciául kell tanulnom egy életen át. Éppen folytatnám, és csípősen odaszólnék a munkába állónak, amikor Sonja hangja üti meg a fülem, és megtorpanva nézek én is arra, Barnabás pedig el is indul, hogy felfedje a miérteket. Elmosolyodom azon, ahogy beszél velük, de a mosolyom még szélesebbé válik, amikor Sonjához fordul, és normális, emberi hangon kommunikál vele. Na nézd már, még a végén büszke leszek rá. Mivel a magam részével már végeztem, így nekiállok Barnabás falrészének is. Nem vagyok éhes, nem akarok megállni, csak dolgozni, amíg lehet. Elterelni a gondolataimat arról, hogy vajon ma mit húzott fel, milyen a hangja, ha ott ülnék, rám nézne-e. Úgy képzelem el, hogy ma túlnőtt a borostája, kékben van, a hangja csendesebb és nem, semmi esetre sem nézne rám, ahogy én se rá. Hátul ülnék, és olyan sokat jegyzetelnék, mint soha életemben. Ezért is vagyok itt, hogy fessek és fessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Sok is. Szerintem azt tesztelik, hogy mennyire bírom a tempót. Mostanában megint volt pár rosszullétem, nem olyan súlyosak, de azért voltak, és mindenki azon aggódik, hogy így mi lesz velem.
Még a szemem is megforgatom, mert én magam nem érzem, hogy pár aprócska rosszullét annyira nagy dolog lenne. Rendszerint a filmnézések alkalmával jön ez elő, meg olyankor, mikor túl sok mindent csinálok, de amúgy teljesen jól vagyok. Iskolába járok, kutyát sétáltatok, megeszem az elém rakott cukorborsót is, mint egy jó gyerek, tényleg. Szóval most éppen mindenki aggódik, és meg se hallják, hogy nincs bajom. Pedig tudom, hogy Thomas, ha rám néz, azt látja, amit én is a tükörben, hogy teljesen rendben vagyok. Jól érzem magam, és szeretnék így is maradni. tudom, hogy ezt nem én választom meg, de most eléggé pozitív vagyok a dolgokkal kapcsolatban.  
- Ez lesz az első alkalom, vagy bemutattad már őt otthon?
Tudom, hogy ez nagy dolog, hazavinni valakit, akit az ember szeret egy olyan közösségbe, akik a legfontosabbak számára. A család a legkisebb egység az életünkben, és nagyon nehéz, ha nem fogadják el a választottunkat. Denis például szerencsés, a szüleim szeretik a feleségét, és fordítva is, úgy vettem észre, hogy  Payne család is szereti a bátyámat. Így könnyebb belelépni egy családba, majd onnan egy taggal új egységet alkotni. Nekem ilyen nem hiszem, hogy lesz, nem is nagyon akarom észrevenni a lehetőségeket, bár néha vágyat érzek iránta, hogy legyen valaki, akivel egy ilyen kis egységem lehet, a statisztikák ellenem vannak, és én nem akarok olyan lenni, aki maga mögött hagy egy fiút vagy egy lányt, aki nagyon szeret.
- Így sem tudom. De majd utánaolvasok!
Mert nagyon szeretek olvasni, és ha egy téma érdekel, akkor rengeteg és még annál is több hivatkozást megkeresek hozzá, és olvasok végig, hogy tudjam, miről is van szó pontosan. Szóval meg is van a programom a délutánra, megnézni, mi az a pásztorjáték, vagyis a betlehemes. Jól az eszembe is vésem, elmondom magamban párszor, bár nem nagyon szoktam elfelejteni, ha valami érdekel, de azért biztos, ami tuti, elmondom még magamban párszor, mert nem szeretném később
- A pitbullok nagyon családcentrikusak.
Sokat olvastam a kutyákról, mert meg akartam győzni Cathet, hogy nekem is lehessen egy sajátom, de nem engedte. Pontosabban még nem engedte, de úgyis meg fogom győzni, mert ezt a témát nem hagytam annyiban, csak most egy kicsit visszavettem a témából, de majd az ünnepek után, ha nem kapok kutyát, újra előhozakodok a témával. Azért még reménykedek egy kicsit benne, hogy mondjuk ez szóba kerül köztük Denis-szel, és Denis majd meggyőzi, hogy legyen kutyám, mert az jó lesz, és akkor lesz kutyám.
- Örömmel! Játszhatok vele én is ugye?
Ragyogok fel egyből, és csillogó szemekkel, felvillanyozva kérek engedélyt a játékra. Nekem a kutyák a mindeneim, és nagyon szeretném, ha lenne rá lehetőségem, hogy legalább akkor Herceggel játsszak egy kicsit, mielőtt elutazom. Annyira jó, hogy Thomas egy ilyen csodálatos társat kapott, és nagyon boldoggá tesz a tény. Valahogy a teám is gyorsabban kezd el fogyni.
- Máris indulnék szívem szerint.