Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Itt a hétvége, és ezzel itt az újabb lehetőség, hogy Róza fel tudja fedezni a birtokot, a kastélyt, a környező településeket. Szeretne jókat enni és inni, mert a héten nem nagyon volt rá ideje. Nehéz felvenni a ritmust azokkal a diákokkal, akik már év eleje óta itt vannak, és tanulnak, gyakorolnak. Nem áll jól a Rellon ház, és – igazság szerint – nem valószínű, hogy Rózi lesz egyhamar az a diák, aki változtat ezen az állapoton. Szeret új dolgokat tanulni, de nem könnyű számára úgy memorizálnia azokat, hogy rögvest használható gyakorlati tudásra tegyen szert. Jó érzés, amikor valami sikerül, és mindig kapsz egy löketet, amivel utána tovább tudsz dolgozni. Ez most hiányzik. Nincsen löket, nincsen pozitív élmény, csak a kudarc egy még nagyobb kudarcon lovagolva. Ezért is dönt úgy Őszőkesége, hogykinéz Bogolyfalvára, ahol talán olyan élményben lesz részre, ami feledteti akár egy pillanatra is ezt a hetet.
A tömött utcákon barangolva pillanathatjuk meg őt, amint mesehősként szoknyáját libegtetve, mosolyogva és dudorászva közlekedik. Nem egy ismert dal ez. Ő komponálja folyamatosan, miközben hosszú, vékony lábacskáit egymás elé pakolja, akár egy mini primadonna. A köveken pattogás egy ablak mellett hirtelen véget ér.
- Tea – suttogja csak úgy magának az észrevételt, s nagyot szippant a levegőbe.
Több sem kell a teaimádó leánynak, egy pillanat alatt benn terem a vendéglátó egységben. Színtelen ajkait nyalogatva indul el célirányosan az egyik asztal felé, ami egy megbűvölt ablak mellett található. Ahogyan kinéz az ember, egy tisztást lát, amin őzek legelnek és kisnyulak ugrálnak. Mosolyogva, állát tenyerébe támasztva nézelődik, és elégedetten dünnyög egyet-kettőt.
Egy jó ideig ennek az elfoglaltságnak él, hiszen oly’ nyugtató látvány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A jelenlegi tevékenység teljességében megfelel egy meditációs gyakorlatnak. Kék szemeivel követi a kis állatokat, amik ide-oda ugrálnak a tisztáson. Milyen szívesen lenne ő is ott. Együtt ugrálnának, és élnék tovább a mesét, amit éjszaka álmodott. Amit minden éjszaka álmodik. Egy helyről szokott, ahol soha többé nem bánthatja semmi és senki. Állatokkal él, akikkel megoszthatja minden baját és búját. Nem kell többet hangját beszédre, csupán éneklésre használnia. Vastag szemöldökét szomorkáson összehúzza a gondolatra, majd felrázza magát belőle. Nem. A szomorúság nem állhat az ő felhőtlen boldogságának az útjába. Egyedül van. Nem baj. Mondjuk, lehetnének barátok, akikre támaszkodhat. De nem létfontosságú ez. Legalábbis egyelőre még nem érzi, hogy ez annyira nagy jelentőséggel bírna eddigi magányos kis életében. No, de elég is a negatív gondolatokból, inkább vissza a tisztásra, és az aranyos kis állatkákra, akik továbbra sem fognak fel semmit a rideg valóságból. Valóság. Hamarosan egy lány hangja zökkenti ki apró kicsiny világából. Odakapja szőke buksiját, miközben haja aranyosan csillogva perdül meg a levegőben. Arca mosolygósan felragyog, ahogyan meglátja az ismeretlent maga előtt. A kérdésre viszont pillanatok alatt értetlenül húzza össze barnaszín szemöldökét. Körbe néz, mintha egy légyre próbálna ráközelíteni, pedig csak a festmény keresi. Jó néhány másodpercbe telik, mire felfogja, hogy ezidáig egy képet bámult.
- Vupszi – húzza el ajkait zavarodottan. – Kellemetlen – enged el végül egy tökkelütött vigyort, miközben esetlenül nyúl tarkójához, ezzel is mutatva frusztráltságát. Szemeit rossz kiskutya módjára lesüti, és az alkotásra sandít, ahol az egyik mesebeli nyuszi tappancsába kuncogva neveti ki Rózát a figyelmetlenségéért. Rosszallóan vet még egy pillantást az állatkára, majd mosolyogva a lányra.
- Örülök, Laura – mondja ki a nevet, hogy még jobban tudatosuljon agyában. – Én Róza vagyok – mutatkozik be, majd az előtte lévő helyre mutat. – Hogyne. Mindig jól jön a társaság, nem igaz? – mosolyog, majd beletemetkezik az ét- és itallap tanulmányozásába.
- Tudsz valami jót ajánlani? – kérdi, feltételezve, Laura már járt itt korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A lány következő mondatára, miszerint nincs is ablak a helyiségben, látványosan körbe forgatja a fejét, és egyetértően hümmögve biccent egyet. Érdekes, hogy nincsen ilyen látvány sehol sem, de úgy gondolta, hogy a közös jó érdekében megbűvölték az egyik ablakot, hogy ezt láthassák a vendégek. Nem lenne rossz ötlet, de ez a festmény is gyönyörű, így nincsen ok panaszra. Bizonyára igaz lehet, amit a felsőbb évesek mondanak; jobban meg kell nézni mindent, mielőtt még elhinné az elméd, amit vélni lát. Rövid gondolatmenetéből egy újabb mondat rázza fel. Pontosabban, egy kérdés. Erre ismét felnéz a menüről, egyenesen Laura szemeibe. Fontos számára a szemkontaktus, ami másoknak olykor kellemetlen is lehet. Azonban Róza úgy gondolja, hogy ez így az illendő, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy akár egy egészséges bizalmi viszony alakuljon ki két ember között. A szem a lélek tükre, szokták mondani.
- Igen, nemrég érkeztem – válaszol bólogatva a kérdésre. Így nem kérdez vissza, hiszen úgy kérdezte, hogy „szintén” elsős-e ő. Egyértelmű, hogy évfolyamtársak.
A társaságra vonatkozó gondolatok kissé elszaladnak. Noha teljesen jogos, azért egy kicsit kiforgatta a témát. Természetesen, bólogat minden egyes szóra, mert ezektől függetlenül igaz, amit Laura mond.
- Egy pszichopata vagy egy rablógyilkos pontosan ezt válaszolná – kacsint játékosan.
Honnan is tudhatná az ember, hogy kivel van dolga? Valójában… sehonnan. Adja meg az alapvető bizalmat a másiknak. Vagy ne bízzon senkiben, aztán maximum kellemesen csalódik majd. Róza esetében az alapvető bizalom azt jelenti, hogy nem puffogva, távolságtartóan és elutasítóan bánik az emberekkel. Csupán, ha kiderül, hogy megérdemli. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal kitálal minden családi titkot. Egyáltalán nem. Magáról nem szeret beszélgetni. Ekkor „fordul be” kicsit. Minden másról szívesen csacsog.
Laura sem tudja, hogy mit egyen-igyon. Erre Róza elhúzza vöröslő, vékonyka ajkait, és „aházva” hallgatja végig a másik hosszas gondolatmenetét.
- Én nagyon szeretem a teát – teszi hozzá halkan, majd megjelenik a felszolgáló.
Nyurga, fiatal alak. Biztosan nyári munka. Szemei beesettek, és látszik, hogy már a sokadik napját dolgozhatja egyhuzamban. Ismeri ezt az álmosságot és kimerültséget. Alig látható mosolyra húzza ajkait, amikor találkozik a tekintete a pincérrel, majd visszatekint Laurára, aki egy nagyon jó pontot szerzett nála. Róza szemei szinte felragyognak. El is felejt válaszolni az előző kérdésre, majd utána.
- Én egy earl greyt kérnek mandulatejjel, köszönöm – mosolyog a fiúra, aki biccent és viszi is a rendelést a pult mögé, hogy lányok hamarosan körbe fonhassák ujjaikkal a meleg bögréket. Idebenn nincsen az a borzasztó meleg, mint odakinn. Sőt, a helyiségben teljesen jó idő van. – De jó, hogy te is szereted tejjel – Rózi nem iszik tehén tejet, de például mandulatejjel is csodás lehet egy tea. Próbáld ki. Nem fogsz csalódni.
- Hova valósi vagyok? – kérdez vissza, miközben nyel egy nagyot. – Ööö, Üstösdön születtem, aztán elkerültem Talárosra – nézelődik kivételesen a teázóban össze-vissza. Látványos, hogy nem szeretne beszélni róla. Nagyot nyel ismét, majd visszanéz Laurára.
- De most már „idevalósi” – mosolyog picit megjátszottan. – És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Havány mosollyal konstatálom, hogy ő azt látta, feltámadtam. Erről szó sincs. Nem tettem ilyet, és nem is tudom, hogy mikor jutok el majd arra a szintre, hogy azt mondjam, élek. Egyelőre a túlélésre játszom nap nap után. Mondjuk a boldogsághormon tényleg jól jön, de a boldogság nekem nem csak ebben, hanem Adrian levelében is van. Habár abban kvázi esély nélkül utasítottak el. Valahogy törvényszerű volt az egész, és nem, én nem tudok olyan lenni, aki csak úgy továbblép. Ő túl fontos nekem ahhoz.
- Majd jövök még erre, a barátaimat nem fogom elhanyagolni, de tényleg nagyon nagy levegőváltozásra van szükségem.
Kell az, hogy ne azt érezzem, én vagyok a világmindenség legbénább és legszerencsétlenebb embere az élet szinte minden területén, és ehhez az kell, hogy a hátam mögött hagyjam azt, ami elszomorít, és ez jelenleg elég sok mindenre igaz.
- Ugye, hogy nem is olyan rossz arc? Mondjuk azt még mindig nehezen hiszem el, hogy rellonos, olyan kis levitás beütése van, de hát ilyennek is kell lennie, hogy fennmaradjon a kivétel erősíti a szabályt kifejezés. Mondjuk az étteremtulajdonos tutira nem örült nekünk annyira, de ez mellékes.
- Filmtől függ szerintem. Ne nyálasra és ne horrorra vidd, inkább vígjátékra. Én biztos, hogy egy vígjátékkal indítanék, mert akkor kedvet kap a mozizáshoz. Először mondjuk lehet, hogy a hangos hangok és a sok villódzás nem fog neki jót tenni, de menő, hogy nyitott a mugli világra.
A fészkes megjegyzést szeretném valahogy figyelmen kívül hagyni, és ezerrel kattog az agyam, hogy miként terelhetném, amikor megjelenik az én megmentőm, akire vetek egy hálás pillantást, bár abban nem vagyok biztos, hogy ő is látta.
- Elég perverz a főnix vérének hívni, de nagyon menő a kinézete. A társast pedig határozottan támogatom, tuti én is kiélvezném, amíg itt vagyok.
Belekortyolok a hűsítőbe, és elégedetten elmosolyodok.
- Finom, az meg ott a nővérem.
Mutatok egy háttal álló, még minidig iszonyatosan vékony, vörös hajú alakra. De ismerem, tudom, hogy ő az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazából Emily csókos, és ha a barátja vagy, akkor te is lehetsz protekciós.
Ezt most már lazán mondhatom, mert eléggé jól állok anyagilag, egyetemileg és különben is, fel vagyok pörögve. Megint párkapcsolatban, egyre biztosabb lábakon, egyre helyesebb döntésekkel. Szóval eléggé jó vagyok, azt hiszem. A másik lányt még nem ismerem, szóval kinyújtom a kezem felé.
- Ervin vagyok, én vezetem ezt a kócerájt.
A humorom persze hagy némi kívánni valót maga után, de azért a mosolyomat bedobom, mert azt mondják az olyan ellenállhatatlan, hogy ha hülyeségeket is beszélek, javít az alap megítélésemen. A múltkor azt mondták, hogy bugyilepattintós, de én abban már nem utazom, vagyis de, de monogámia, ugyebár.
- Nekem bejön, de hát én navinés vagyok, szóval peace meg ilyenek. Ha nyáron dolgoznál amúgy, de nem tudod hol, csak szólj, itt csinálunk neked helyet.
Nézek Gyöngyvérre, mert Emily terveit tudom, nekem köszönheti mindenki, hogy beadta a jelentkezését, de valahogy mégsem kérkedek vele. Még túl friss a dolog Rosieval, Colton eléggé para jelenség nekem, Valery meg még parább, szóval nem tudom, hogy magamra akarom-e haragítani a népet.
- Szóval, akkor azt mondjátok, hogy bejövős a társas, király.
Elégedetten húzom ki magam, ert hát szerintem is atom király az ötlet, de azért persze kell a megerősítés, és hogy valaki randizna is ezen, csak még jobb. Viszont Emily felhívja a figyelmemet, hogy az életem értelme megérkezett, én meg egyből el is vigyorodom.
- Naaa, megjött az én csajom!
Jelentem ki viccelődve, mert hát ennyit még szabad. Félreértés ne essék, én imádom a nőket, az összeset, és tisztelem is őket, Rosie-t meg aztán főként, így csak intek egyet, és elsétálok felé, meg sem állva megfogom a kezét, és hátra sétálok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Idegesen tördeltem a kezem. Reméltem, hogy Stella elfelejtette az alkut amit kötöttünk, mert az igazság az volt, hogy nem sikerült időt szakítanom egy randira. Kirill teljesen ellepett óratervekkel és vizsgákkal, emellett az egyetemen is utolsó hajtás van, hogy örültem ha az ágyba dőlhetek. Még a kicsik délutáni vigyázását is lemondtam egy pár napra, hogy össze tudjam kaparni magam.
De amikor megkaptam tőle a baglyot, hogy találkozzunk minden reményem elszállt. Miközben a találkahely felé caplattam, még felmerült bennem, hogy random elkapok egy embert az utcán, és elhívom kávézni. Mert ha nemet mond, akkor végülis teljesítettem a rám eső részt. Viszont mégsem csináltam meg az "igen" válasz miatt. Ugyanis akkor biztosan nem értem volna oda a czukorvarázsba.
Így kissé letörve, izgultan ültem be az asztalhoz, amit megbeszéltünk - igen, a levélben még ezt is konkretizálta -, háttal az ajtónak. Előbb érkeztem, de nem akartam rendelni. Inkább elkezdtem nézelődni, majd megakadt a szemem valamin. Egy cetli volt az asztal másik felébe csúsztatva, melyen összesen csak egy szó szerepelt: "Szívesen". Összeráncolt szemöldökkel vettem a kezembe az írást. Nem értettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sok dolgom volt egy kicsit mostanában, olyanok mint meló és persze a nyakamon volt a nyomorult vizsgaidőszak is, valahova a kettő közé meg még egy firkálásnyi időt is be kellett iktatnom Dustinnal, de már meggyógyult a karom és minden a legnagyobb rendben volt. Az én meglátásaim szerint. Anyám szerint nem vagyok normális. Jobban örült volna, ha nem kerül egy fa a bal alkaromra, de ugye erről nem lett megkérdezve, még mutatóban sem. Ezek a dolgaim nem igazán tartoznak rá egy ideje és ezt nem tudja túl könnyen elfogadni.
De most szakítottam időt arra, hogy Stellával összefussak a cukrászdában, ha már egyszer közölte, hogy beszélnünk kéne. Rántottam még egyet a pikás pólón, mielőtt beléptem az ajtón, a hajam is összeturkálva, de aztán a pincér el is kapott, a kezembe nyomva egy kis lapot. Azt hiszem, meg fogom ölni ezt a lányt. De úgy, ténylegesen.
Választásom viszont nem igen van, mert szegény csajnak is szar napja lesz, ha egyedül kell üldögélnie, másrészt engem Stella megöl, ha kiderül, hogy az ajtóból visszafordultam és elmenekültem. Szóval kissé idegesen - nem izgultam, csak a húgom terveztem lecseszni -, sétáltam oda az asztalhoz, majd mosolyodtam el egy kicsit. Legalább annyit a számlájára írhatunk, hogy szép lány.
- Hello! Um, Dávid vagyok. Nem gond, ha leülök? - kérdeztem az üres helyre bökve kissé bizonytalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A kezemben a kis írással gondolkodtam, hogy mit is jelenthet pontosan, amikor valaki megszólított. Felnéztem a lapról, és egy helyes barna srác mosolygott rám.
- Oh, Istenem! - bukott ki a számon, ahogy felfogtam mi is történik körülöttem. Stella üzenete, az ismeretlen fiú, és hogy ott ülök egy kávézóban nélküle.
- Mármint... szia, igen, persze - nyújtottam a kezem, hogy foglaljon csak helyet. A reakcióidőm lehetett volna gyorsabb is, és nem ennyire kusza. - Tánya vagyok - mosolyodtam el. Nem is értettem, hogy vajon hogyan is sikerült idecsalnia a lánynak egy ilyen srácot. Azt pedig végképp nem értettem, hogy honnan ismer ilyen helyes fiút.
Vajon Stella ezt még az előtt tervelte ki, hogy alkut kötöttünk, vagy utána. Talán ennyire ismer, hogy tudta, hogy nem sikerül ennyi idő alatt senkit elhívnom randizni?
Megjelent a pincér, és a pár másodpercnyi csöndnek vége szakadt. Annyira furcsa volt az egész.
- Egy kávét kérek tejjel, és egy cukorral - mondtam a lánynak, aki ez után Dávid felé fordult, majd mikor ő is megvolt, elment.
- Figyelj, nem tudom Stella mit mondott neked, vagy mit ajánlott, de nem muszáj itt maradnod velem - bukott ki a számon. Nem tudtam úgy nekiállni ennek az egésznek, hogy a srác valami olyat vár, ami én nem vagyok, mert a fekete hajú olyanokat mesélt rólam. - Viszont ha maradsz, elmesélheted a tetoválásod történetét - ajánlottam fel mosolyogva, mert tényleg tetszett a minta a karján, és hát nah, kíváncsi lélek vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nincs - fojtottam vissza a mosolyt, ami kikívánkozott, még a fejemet is kicsit leszegtem, csücsörítve kicsit az ajkammal, mert hát, eddig nagyon is úgy tűnt, hogy megúsztam ezt a balhét. Ez nem azt jelenti, hogy elbízom magam, mert még a végén alaposan pofára ejtenek, ahhoz meg semmi humorom nincsen, hogy Manda dühös legyen rá  is kicsesszen velem. Mint mondjuk, hogy leszerződik a tejberizses reklámkampányra, akik folyton nyomulnak, pedig folyton mondom, hogy laktózérzékeny vagyok. - Nem véletlen volt.
Mert életem legjobb döntése volt, hogy megházasodtam, nem bántam már nagyon rég óta semmit ezzel kapcsolatban, még ha az elején Veszna nem is könnyítette meg a dolgomat.
Kaptam az ívet, de a menedzserem volt, azt hiszem, hogy tőle ez még bőven belefért az életembe, mert hát, elég sok szart asszisztált végig velem ahhoz, hogy ezért ne akarjam letépni a fejét a helyéről. Ez pedig személyes siker is a nőne, azt hiszem.
- Ezt szívd vissza, te is tudod, hogy az utóbbi években egy rossz szavam nem volt a klubra vagy a vezetőségre! - emeltem meg a mutatóujjam kissé felháborodott arccal. Mert nem tartottam fairnek, hogy úgy állít be, mintha minden transzferablakkor tervezném elhagyni Münchent.
Aztán felhozta, hogy emlékeztetem egy srácra akkorról, aki folyton ki volt akadva mindenen, én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra, mielőtt még a keze után nyúltam volna az asztalon.
- Hálás is vagyok neked a sok munkáért, amit beleöltél, meg azért, hogy hittél bennem. Nélküled most nem lennék ott, ahol. De nem tetszik, hogy úgy kezelnek, mintha semmit nem tettem volna le az asztalra értük. - Pedig... Pedig. Szívem-lelkem benne volt minden egyes mérkőzésben, szakadatlanul, mikor a balesetem után felépültem is hamarabb szálltam vissza a seprűre, mint az orvos javasolta, mert szükségük volt rám. És ezt most nem éreztem, hogy figyelembe vették volna.
- Ismersz, szeretem magam kezelni a csődjeim - szusszantam fel, kicsit elszégyellve magam, ahogy oxigént erőltettem a tüdőmbe, köhhintve is egyet. Nem kellene dohányoznom, ez egy botrány, csak emésztem a szervezetem minden pozitív hatás nélkül. - Csináld. Minél előbb. Egész jó ez a tea.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Téves, csak szimplán, Dávid - nevettem fel, hogy megpróbáljam a kínos helyzetet oldani, amit Stella sikeresen összehozott.  Nem akartam úgy leülni, hogy meg se engedte, meg semmi, azt hiszem, az egy kicsit gázul jönne át, ahhoz meg semmi humorom, hogy utána magyarázkodni kelljen. De kis fáziskéséssel pozitív választ kaptam, így leültem vele szemben és kezet is fogtam vele.
- Nagyon örülök - biccentettem aprót, mert hát, alapvetően, asszem így is volt. De nem értettem, hogy a húgomnak miért kellett ilyen beégetősen elrendezni az egész szitut.
A tekintetem a pincérre emeltem, majd pár pillanatnyi fontolgatás után kértem egy fekete teát, mert azt bármikor meg tudnám inni, akkor is, ha inkább kávépárti lennék.
- Őszinte leszek, épp annyira meglepett most ez a találkozó, mint amennyire téged. Azt mondta, fontos, találkozzunk ma, itt. Itt vagyok és... meglepetés - emeltem meg mind a két kezem, rá mutatva, hogy összességében ő, maga volt a meglepetés vendég. Ha elmeséli, nem is biztos, hogy eljöttem volna. Nem, mintha megbántam volna eddig, csak egy tény, hogy nem jól kezelem, mikor Stella a kapcsolataimba turkált. Mondjuk könyékig.
A kezemre pillantottam, majd elmosolyodtam egy kicsit, vonva a vállamon egy apróbbat.
- Igazából nincs különösebben érdekes története, a művészetek tanárom csinálta. Mikor dolgozni kezdtem, terveztem meg, de saját magamnak ekkora mintát nem szívesen csinálnék meg és eddig nem volt meg a megfelelő ember, akire rábíztam volna - meséltem el, hogy is került oda az a bizonyos fa, amin most épp virágok voltak, mert nyár van. Majd a télen lesz rajta izzósor, az jól hangzik.
- Honnan ismered Stellát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Fekete teát rendelt. Furcsa volt számomra, azok után, hogy Kolos konkrétan kiutálta azt a fajtát a többi filter közül. Már olyan régen, hogy az ízére sem nagyon emlékeztem, és abban a percben eldöntöttem, hogy majd inni fogok én is legközelebb.
- Remélem kellemes meglepetés volt, mert nekem eddig határozottan igen - mosolyogtam, aztán észhez kaptam, hogy mit is mondtam. - Mármint igen, Stella hasonlóképp csalt engem is ide - pirultam bele, és lenéztem magam elé az asztalra. Kezemmel beletúrtam a hajamba, annyira zavarba jöttem. Nem tudtam eldönteni, hogy most vajon azért mondok-e ki minden gondolatot, ami megfordul a fejemben, mert túl sokat voltam a kicsikkel, vagy mert olyan régen randiztam egy normális sráccal.
- Váó, ezek szerint tetováló vagy? - kérdeztem rá az egyértelműre, csak amolyan bizonyosságot nyerni. - Megnézhetem? - nyúltam a karjáért, de csak akkor vettem a kezembe, ha megengedte. A finoman végighúztam a mutatóujjam az egyik ágon. - Gyönyörű - mondtam elámulva. Nem sok ismerősöm volt, aki ilyen vagy hasonló mintákkal büszkélkedhetett, ezért ez teljesen elvarázsolt. - És van olyan is, amit te csináltál? - emeltem a tekintetem már Dávidra, aki hirtelen sokkal közelebb került hozzám, lévén hogy a karját az asztal közepére húztam, és én magam is annyira bekúsztam, amennyire tudtam, hogy megvizsgáljam a mintát.
- Az előkészítőből. Mindig jön segíteni a gyerekekhez, igazi kis energiabomba, aki tele van ötletekkel. A kölykök imádják - mosolyogtam, mire megjöttek a rendelt italaink. A cukorért nyúltam, kinyitottam, és a benne lévő szemeket a kávé tetején egy nagy kör alakban elkezdtem szórni. Mindig ezt csináltam, ez már amolyan szokásom volt.
- Tetszik a pólód. Stellánál is láttam ezt az állatot - jelentettem ki, bár igazából fogalmam sem volt róla, hogy mit jelképezhet, vagy bármi. Talán a lány megemlítette a nevét is, de arra már azért nem tudott visszaemlékezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vizsgaidőszak. Vizsgaidőszak mindenhol. Tépázott idegek, magoló tanulók és a stressz összetéveszthetetlen bűze. Nos igen, ez jellemzi ilyenkor az iskolai légkört. És ez az, amiből nekem ilyenkorra már k*rvára elegem van. Szóval megkerestem a klubhelyiségben azt, aki a leginkább úgy nézett ki, hogy ráférne valami levegőváltozás (még akkor is, ha ez az új levegő igazából tökre csak a falu és semmi különös) és így megragadtam Elizát és levonszoltam a „kis“ negyedévest magammal a cukrászdába.
Úgyhogy most itt ülünk egymással szemben, előttünk temérdek sütivel, és igyekszünk úgy csinálni, mintha amúgy jóban lennénk. Mert hát jóban vagyunk, tényleg; legalább két és félszer ültünk már egymás mellett kviddicsmeccseken lelkesen szurkolva a sárkányok csodálatos csapatának (a felet mondjuk úgy értem, hogy volt amit nem tudtam végignézni, mert éppen meguntam az üldögélést), tehát nem vagyunk idegenek.
- Na jó, ha még egy szót szólsz a vizsgákról, akkor úgy elátkozom a kedvenc plüssödet, hogy azzal minden gyerekkori emléked tönkreteszem - fintorodom el, mert hát pont azért jöttünk ide, hogy kicsit kilépjünk a stressz-zónából. Arról mondjuk sajnos fogalmam sincs, hogy van-e plüsse, vagy szép gyerekkori élménye, de mindegy is. - Szóval ha megszólalnál a vizsgákról, akkor inkább rendelj magadnak egy forró csokit, és abba mondd - kacsintok rá, amint belekortyolok az én nagy, habos italomba. Nem is értem, hogy nézhetett anorexiásnak a múltkor az a bájgúnár a nagyteremben. Hátradőlve nyújtózom el kényelmesen a széken, miközben kibámulok az ablakon. Imádom a borongós időjárást, már tényleg csak arra várok, hogy eleredjen az eső is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Idősebbekkel lógni király, nemde? Másoknak biztosan. Liza nem foglalkozott vele, melyik évfolyamra jár Emese, felőle lehetne elsős is. Mondjuk valamilyen szinten az, csak épp utána még illik mondani, hogy mestertanonc.
De nem ez határozta meg, miért is vannak itt ketten. Eddigi évei során Liza nem foglalkozott a kviddiccsel, idén viszont többször is lement, ekkor pedig valahogy mindig a lány mellé kerültek. Néha reggelizni is együtt mentek le, szóval mondhatni ismerik egymást. Így amikor kiszúrta Mesit a klubhelyiségben nem gondolkozott, csak lehívta sütizni. Kellett a kikapcsolódás már neki. Soha nem fogja beismerni senkinek, de amúgy halálra izgulja magát némelyik vizsga miatt.
- Jól van, befejeztem - sóhajtott egyet, majd hátradőlt.
A hajába túrt, vigyorogva nézett le a jól megpakolt asztalukra, hogy aztán el is vegyen magának egy sütit a sok közül. Nem is volt annyira rossz a dolgozói kedvezménye. Na meg az is király volt, hogy végre nem kellett az egyenruhájában feszíteni.
- Azért ez a plüssös támadás gonosz volt - nézett szúrósan a lányra, villáját fenyegetően mozgatta felé. - De tény, hogy megérdemeltem. Akkor témaváltás: mik a terveid a nyárra? - kezdett bele a csevegésbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tulajdonképpen soha nem tagadtam, hogy édesszájú vagyok, de kezdem gyanítani, hogy ez a cukormennyiség még nekem is sok lehet. Mondjuk van bőven időnk betermelni ezt a sok sütit, miközben mindenféle semmiségekről cseverészünk.
- Nagyon helyes - bólintok egyet nyomatékosításképpen, és kicsit arrébb tolom az italomat, mert hát kiszúrtam egy könnyű áfonyahabos szépséget és nem hagy nyugodni, muszáj megkóstolnom. Szóval magam elé húzom, és rögtön elkezdek belekanalazni.
- Bocs - vonom meg a vállam, majd bekapom az első falatot, és lehunyt szemmel élvezem egy ideig az ízeket. Na ez pont nem a túl édes kategória. - Hmm.. ezt muszáj megkóstolnod. Mármint tudom, hogy itt dolgozol, szóval nyilván mindent ismersz de ez akkor is valami zseniális - még egy falatot eszem belőle, hogy aztán Eliza elé toljam az édességet.
- Amúgy nem sok - vonom meg a vállam és egy szokásos Emese-fintort is mellékelek ráadásként - Gondolom majd keresek valami mugli fesztivált ahova belóghatok, vagy csak bámulom a plafont és igyekszem nem megdögleni a melegben - vigyorodom el, mert hát a nyári programjaim körülbelül így szoktak kinézni. - Esetleg idén is lenézek a Hőhűtő hétre. Te voltál már? Tavaly valami eszméletlen volt - Ismertetem a legújabb élményem a szalamantoni eseményről, miközben már újabb áldozatom után kutatok az asztalunkon. Mondjuk kicsit kételkedem benne, hogy az áfonyásat bármi megveri, de ki tudja, rengeteg finomság áll még itt sorban.
- Neked van valami tervben? Esetleg mész külföldre? - kérdezek vissza egy röpke pillantást vetve háztársam arcára.