Csendes, csillagfényes este, mit este, hajnal van inkább, ez a lehető legkedvezőbb idő sétára, legalábbis Várkonyi szerint. A csillagok éjjelente látszanak a legjobban, szokta mondogatni és ezzel a ténnyel...sem...tudunk vitatkozni, de vele amúgy sem érdemes. Bár az Asztrológia nem Csillagászat, de valami közös azért van bennük, és a férfi ettől még, vagy éppen ezért szereti szemlélni az eget. Most is egy kidőlt fatörzsön üldögél, kissé hátrahajolva, alkarjával támaszkodva a rücskös törzsön, és a Vénusz szépségét keresi. Igen, még nem találta meg mit áradoznak annyit róla. Egy fényes csillag, azaz bolygó, világít és ennyi. Azonban az egész, ami a fénye mögött van és a rendezett mozgásuk, meg a hatás, amit a sorsra gyakorolnak, vagyis mindaz, ami nem látható, az érdekli igazán, de mint mondtam mivel nem látható, ezért még nem jutott előbbre ebben a kutatási témában. Talán abban is különbözik az Asztrológia és az Asztronómia, hogy az egyik látható, a másik meg láthatatlan. Na, szóval elég rendesen belemerül a filozofálgatásba, amikor valami megnyalja a kezét. Ijedten néz le és egy kutyát lát maga előtt.
- Na, mi az? Te sem tudsz aludni? - kérdi a jószágot, de az elindul valamerre, majd pár lépésre megállva hátranéz, követi-e a férfi.
- Már csak ez hiányzott. Hova az ördögbe akarsz elcsalni, mi? - korholja az állatot, de megindul utána. Pálcája készenlétben, soha nem lehet tudni, mibe fog keveredni, bár az a lihegős, nem úgy néz ki, mintha a Sátán kutyája lenne.
Nem mennek túl sokáig, mikor a férfi két kis termetű alakot vél felfedezni a játszótéren. Sietősebbre ösztökéli lábait, az előtte futó útmutató is jobban igyekszik, és egyértelműen a két alakot veszi célba. Ahogy a közelükbe ér, azt is látja, hogy két gyerekkel van dolga.
- Szép hajnalt! Napozgatunk, napozgatunk? Kik vagytok és mit kerestek itt éjszaka? - intézi a kérdést mindkettejükhöz. Ha falubeli csemeték, megúszhatják, ám, ha a kastélyból léptek le, azt enyhén szólva is meg fogják bánni. Várakozóan néz egyikről a másikra.