Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Öt? Mondjuk, az egy kicsit lassabban fog eltelni. - A lassabban szót egy hangyányi érzékletességgel még meg is nyomom, hogy érezze ő is, tisztában vagyok vele, hogy ez mit is jelent. Az öt hosszú, én már csak tudom, hiszen nagyon tudok számolni a hónapokkal, évekkel, az életem nagyon részét ezek elég erősen meghatározták. Jó időbe telt, amíg leszoktam erről. Mostanra már megtanultam elengedni magam egészen, de elég egyetlen ilyen mondat, és máris elkezdem berakni az idővonalra, eseményeket társítani hozzá, illetve az addig eltartó időszakhoz. Bogi például addigra már felnőtt lesz, és ez eddig a legijesztőbb társítás, amit életemben csináltam.
- Adok. - Nyújtom felé a fém dobozt, hogy vegyen nyugodtan, majd az öngyújtót is, ami kissé obszcén, olyan, mint azok a tollak régen, amiket, ha megfordítottál, akkor a lány ruhája köddé vált, most ugyanez a helyzet, és igen, ugyanúgy nő van rajta, csak éppen a gyújtások hatására válik meztelenné. Ha öngyújtót vásárolsz, mindig nézd meg, hogy az milyen.
- Vannak itt is olyan munkák, amikhez nem kell pálca. Tudom, hogy nem a legnagyobb élvezet egy varázslónak varázstalanul élnie, de van egy-két jobb munka is, összegyűjtöttem már párat, azokat át tudod nézni, és közben még érdeklődhetünk, Vannak nappali és éjszakai munkák is, és, csak az Árnyasra ne menj sötétedés után és nem lesz baj. - Hosszan szívok bele a cigarettába, itt lenne illendő megemlíteni, hogy vékony, női, szinte csak szimbolikus, de az a nagy helyzet, hogy nem. Normális cigarettát szívok, olyat, aminek van rendes nikotintartalma. Odáig vagyok persze az ízesítettekért, de, amióta a mentolost kivonták a forgalomból, véleményem szerint a világ rosszabb hely lett. Éppen a mentolost, még mindig hihetetlen.
- Persze a tanács, meg a polgármester dolgozik a megtisztításán, és olykor hosszabb ideig van is eredménye, de aztán, ahogy elülni látszik a történet, megint előkerülnek. Más helyeken nyugodtan kint lehetsz késő estig, vagy akár éjszakára is, mármint, felnőtt vagy, tudsz saját belátásod szerint cselekedni. - Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy nem kell véranyának lennem, de egyszerűen csak úgy elindul a folyamat, és gyakorlatilag megállíthatatlanná válik, aggódás, öröm meg bánat, és megint aggódás. Kilépve az állomásról először egyenesen haladok vele tovább, de az első lehetőségnél jobbra fordulok vele. Sokan elmennek a központba, és onnan közelítik meg az utcát, de ők nem is laknak itt születésük óta, ezért nem is tudhatják a rejtett utakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kicsit lassabban. Megforgatja a szemét, amíg megáll a nő mellett és kihúz egy  cigarettát az elegánst tartóból. A hivatalos büntetésének időtartama nyolc év, de ezen még rövidíthetnek, ha a magaviselete és a rácsokon kívüli élete okán úgy látják jónak - legalább is a görbe hátú, kávétól rothadó fogú ügyvéd ezekkel a biztató szavakkal veregette hátba annak idején, mielőtt ezüst bilincsbe verve el nem szállították volna a Mecsekbe. A pálcája azonban, amit értelemszerűen a leginkább hiányol, néha azon kapja magát, álmodik a mélybarna galagonyáról, olyankor pedig a megszokottnál is zaklatottabban ébred.
Felhorkant a gyújtó láttán, milyen jópofa. Aztán adja vissza a nőnek, miután meggyújtotta a szálat, ők pedig tovább indulnak az épület mentén.
   -  Szerintem ne aggódd túl magad, tudok vigyázni magamra.
Furcsa számára a nő aggodalma és gondoskodása, mégis jól esik neki: Ismeretségük kezdetén minden eszközt bevetett, hogy elmarja maga mellől, nem egyszer bántalmazta verbálisan, talán fizikailag is megtette volna, ha nemfélt volna tőle, hogy az őrök tengeri uborkává változtatják büntetésül. Emma azonban minduntalan megjelent, ő pedig először csak belefásult, majd egyáltalán nem látta okát az ellenkezésnek.
Az épület bejáratánál csak páran lézengenek, sütő gesztenye szagát hordja a szél. A szabad kezével óvatosan megérinti a nő vállát, hogy álljon meg egy pillanatra nem sokkal aztán, hogy befordultak az első sarkon.
   -  Csak azt akartam mondani - kezd bele egy mély levegővétellel -, hogy köszönök mindent. Hogy kijöttél értem, meg hogy... hát, mindent. De ha nem baj, letenném a cuccaimat és egyedül lennék egy kicsit. Nem miattad, hanem ez egy kicsit sok így. Mármint - a fejével valamerre oldalra bök. A világ - ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az első pillanatokban csak kapkodom a fejem, és nézem a rendet a káoszban. Külső szemmel nyilván sokan azt feltételeznék, hogy itt semmi sincs a helyén, hogy mindenki kapkod, senki se látja a történet végét, hogy az egész egy őrült ámokfutás, ám kintről belépve a belső körbe, egyből a helyére kerül minden. Nekem legalábbis. Szeretek rendszerben gondolkodni, sokkal könnyebb, még akkor is, ha azt mondják, az életet nem lehet úgy élni, hogy mindennek megvannak a maga határai, és mindent kategorizálsz, mert a pillanat meg a meglepetés ereje sokkal üdítőbb.
Volt meglepetésben részem, nem is olyan régen, egy negatív terhességi teszt, meg egy őszinte férj társaságában. Azóta se tudom, hogy elég erős leszek-e én ehhez, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretem a meglepetéseket továbbra sem. Viszont boldog elégedettséggel tölt el az, hogy a férjem bízik bennem, már amennyire ez az érzés benne megvan, de mégis, szeretek így gondolni az esetre és a helyzetünkre. Bízik bennem, elmondta a titkát, én pedig maximálisan mellette állok, és amellett, hogy ezt a bizalmat a továbbiakban is kiérdemeltnek tekintsem. Csak nem egyszerű, de hát kinek az?
- Doboz, határozottan. A zacskó olyan olcsónak hat, a doboz zártabb, meglepetésnek ható. Esetleg, elmehetnék venni még csomagolópapírokat, és bevonhatnánk őket, akkor a gyerekeknek is okozhatnánk örömet azzal, hogy igazi ajándékot kapnak.
Gyerekként szerettük az ajándékokat, emlékszem, minden évben tippeltük a csomagolópapír színét, mintáját, és, bár nagyon szentimentálisnak tűnik, de én minden évből eltettem egy darabot. Sosem volt egyforma egyik évben sem. Ezt szeretném majd a saját gyerekemnél is kialakítani, szeretnék neki minél több emléket adni, amibe kapaszkodhat, ami fontos lehet neki. Ha egyszer megérkezik, akkor pedig a legboldogabb kisgyerekké tenni.
- Az ünnepi időszakban szeretnénk a családokat megvendégelni. Melyik lenne szerinted a jobb, ha minden nap lenne egy család, akikhez elmegyünk, beszélgetünk velük, vagy egy közös vacsora? Én az előbbit tartom jobbnak, mert szerintem akkor jobban megismerhetnénk a problémákat, de te ebben jobban benne vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van valami a férfi küllemében, ami megfogja az embert. Mármint nem az, hogy vonzódik hozzá, hanem inkább az, ami ott tartja a szemet és elgondolkodtatja az embert. Bizonyára sokan ellenszenvesek vele elsőre, mert marconának tűnik és vélhetően némi óriásnak is, azonban valahol sejti, hogy nem harapja le kapásból az ember fejét. Aztán ki tudja, lehet rossz emberismerő lett, elkopott, mióta bezárta a kis ajtókat és a fizikálisakat is maga körül és nemigen nyit semerre. Talán majd az itt eltöltött idő, ha sikeresen beválik és jöhet, kicsit felszabadítja majd. Sok mindent szeretne elengedni és úgy tenni, mint régen, de tudja, nem fogja. Valami megsérült benne és újra és újra felszakad. Kérdés, mikor heged be igazán.
- Ez való igaz. Csak sokan akkor se használják, mint a kérem és köszönöm varázsszavakat – itt mondjuk fura így nevezni őket, de neki akkor is azok maradnak. Elvégre, vannak pillanatok, amikor fel-feldobják ezek mások napját. A téma, amit azonban felhoz, korántsem, még mindig sokszor vált ki sajnálatot vagy épp egy finom tartózkodást a dolog, azonban könnyedén beszél róla. Elkopott az ijesztő éle, a félelem, mert más érzet megtanította, hogy ez a legkisebb baja.
- Igen, az volnék – bólint aprót, mielőtt elengedi a másik kezét. Hogy ez most gond vagy sem, jó kérdés, viszont hamar is kap választ rá. Aprót mozdul felfelé a szemöldöke, hogy ilyen lazán vette ezt a lépést, ajkai azonban már mosolyra húzódnak. Könnyebb, mint remélte. - Persze, tökéletes. Ha nagyon gázos, akkor pedig üzenek, mindenképp – mint ahogy azt tette, teszi az iskola felé is. Szerencsére eddig egyszer fordult elő, amikor még annyi nap elteltével sem érezte jól magát. Az egyik holdfogyatkozás, közel a törés dátumához eléggé kicsinálta, mondhatni, akkor érezte úgy, hogy vége mindennek, de szerencsére közel sem. A legtöbb esetben fájlalja valamijét, sántikál, azzal azonban bőven elvan. Úgy néz ki, itt is el lesz és szabad az út, de a következő feltételezés kicsit megakasztja. Akkor azt sem konkretizálta, bár tény, nem is tért ki rá. Tarkóját vakarja meg aprót köhintve végül.
- Nos, igen. A másik gond – mert hát, vele mindig van valami. Komolyan, mint valami elcseszett történet, szívesen leadna belőle. - Csak a két kezem van. Olyan furcsa helyzet ez, hogy ha elveszem a farkast, én csak egy mugli vagyok – ha adna is a kezébe valaki pálcát, még mindig az lenne a leghalálosabb fegyvere arra, hogy kibökje mások szemét vagy csak megbökdösse őket. Feltette egyszer a hülye kérdést, miszerint előjöhet-e a farkas-kór miatt, de megnyugtatták, belőle már nem lesz varázsló inas. Így hát, ha nem zavarják ki, akkor követi a másikat.
- A zenével bőven nem lesz gond. A többi pedig simán bírható – ennyi szabály elég is, nem baj az, ha tisztázva van. Kíváncsian néz körbe, majd vissza a másik felé. - És miket hallgatsz? - ő mindenevő, komolyzene vagy épp valami pörgős, ami sikerül, az jöhet, de attól még kíváncsi, mi az ízlésvilág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Rájött, hogy semmi rossz nincs a csendben. Mielőtt ideköltözött, rendeget időt töltött benne és berögzült, hogy az rossz volt. Az volt a rossz része csupán, hogy nem kis időre, hanem túl sokra vonult el, előbb kellett volna visszatérnie vagy inkább idejönnie, mint az a dátum, ami. Így aztán akarva, akaratlanul kerülte és teremtette a hangokat, hogy legyen valami, mert szomjas volt rá és kiélezve arra, ha semmi sincs, akkor az rossz, hibás. Aztán rájött, koránt sincs ezzel semmi gond, hiszen csak ő más, mint a többiek. Egy része hangos, fecsegő és igazi társasági lény, míg a másik visszafogott, csendes és szeret elvonulni. Azt hitte, az előbbiből van benne több, de egyre jobban azt érzi, a másik dominál. Mostanság nem zavarja a csend. Ha nem muszáj, akkor nem is mozdul ki, a mai estére is pont elég volt annyi, ami és most sétálni akar. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy elmehetne Pestre is, ott imádta még a sétákat, tudta merre vannak azok a helyet, ahol nem hangzik fel a sötétben egy-egy „szia, uram” mondat sem és nem kell aggódnia, azonban már eléggé késő van, ő meg öreg, hogy egész éjjel kimaradjon. Még ha nem is alszik, pizsamában olvasni vagy nézni valamit már sokkal kényelmesebb. Azért azonban nem siet vissza. Nagy levegőt szipkás az éjszakai fellegből, kikapcsol fejben és készül egy falu, vagyis városkörre, mielőtt betér a házba. Talán összerak fejben egy jó tervet a következő hétvégére, mert menni akar valami helyre, de fogalma sincs, mit akar. Egy jó masszázst vagy túrázást, két nap, semmi több, hazai terepen, mégis más, mint ez a hely és legfőképp, mágiamentes. De egyelőre több ötlete is van, ideje kevesebb, így illene választani. Épp átveszi a fejében a lehetőségeket, amikor belép csapódnak. Káromkodhatna, de csak fújtat egyet, illetve elharap egy „bazdmeg”-et, ahogy kissé előre tántorodik. Mivel nem részeg, egyensúlya tökéletes, így nem kerül a földre, csak lenéz, amint az irányba fordul.
- Semmi gáz. Egyben vagy? - mintha olyan hatalmas vagy épp kemény lenne, hogy ennyivel törne össze embereket. Isten ments, noha nem törékeny nádszál, de ennyi nem kottyanhat meg neki, a pia annál inkább. Amint moccan, úgy nyújtja felé a kezét, hogy ha akar, akkor abba is kapaszkodhat, minél előbb talpon, annál jobb. A kabát hiánya láttán pislog egy sort, de mikor iszik, ő sem érzi, hogy mi hideg és mi nem, főleg, hogy rajta sincs sok réteg.
- Hát én aztán nem haragszom, az meg attól függ – cigije van, pénze is, emlékszik arra is, hogy egy csövesnek is adott itt a környéken már, így ez nem rázná meg. Szinte már nyúl is a zsebébe, akár arra, hogy megmondja, hány óra van a telefonján, de végül csak egy kérdést kap.
- A tó – néz körbe, de erre csak egy szökőkút van legközelebb, az meg, még a legnagyobb jóindulattal sem tó. - Nem egészen, bár ha azt irányt nézed előre, igen – fordul arra, amerre ha megy, akkor megtalálja. - Az inkább a város szélén van, mintsem a közepén – lehet randija lesz ott, mert más mi lehetne ilyenkor. - Odatalálsz vagy menjek veled egy darabon? - mert az is lehet, hogy fel kell még húzni párszor a földről. Legjobb lenne, ha hazamenne, de nem apáskodhat mindenki felett. Sőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak jó meg rossz ötletek. Ez az ötlet, huh. Egyelőre fogalmam sincs, hogy milyen lesz, de remélem, hogy nem rossz. Hogy… hogy örül nekem. Meg a döntésemnek. Nem, ez sem házasság, sem gyerek, nem az, hogy teletetováltatom magam, és mostantól leborotvált fejjel, szakadt cuccokban mászkálok. Én csak… hazajöttem. Haza. Meglátjuk, hogy haza-e. Amúgy az egész úton nem izgultam annyira, mint most. De most nagyon. Viszont itt vagyok.
Cathet még útközben megkértem, hogy írjon egy rövid levelet neki, hogy az ő kézírását lássa, és ne az enyémet. Csak annyit, hogy töltse velem, vagyis a levél írójával az estét, és játékosan odabiggyesztette, hogy a fehér kabátos lesz, aki a második padnál várja, a Boglyas téren. Hogy miért éppen itt? Mert a mi történetünk itt indult. A második padnál, a Boglyason, a fehér kabátban. És itt vagyok most is, noha, minden lépéssel egyre egyértelműbbé téve, hogy nem Cath vagyok. Hiszen magasabb vagyok és vékonyabb, ő sokkal nőiesebb formákkal rendelkezik, így hát, egészen biztos, hogy a fehér kabátos alak nem lehet ő. Nem, ő csak én lehetek. Vagy valaki, aki rám hasonlít.
Háttal állok neki, közben az órámat figyelem, és nagyon remélem, hogy eljön. El kell jönnie. Hiszen, ez egy fontos este, fontos döntés. Jaj Denis, csak gyere el. Szusszanva engedem ki a levegőmet, megemelem picit a fejem, hogy a fényeket nézzem, és miközben finoman harapdálom a szám belsejét, azon gondolkozom, hogy ez egy nagyon rossz ötlet, mert, ha meg hirtelen mozdulatok vannak, akkor elharapom, ő ideges lesz, pedig a saját hülyeségemből történt. Még egy perc. Amúgy a bátyám pontos szokott lenni? Sosem tudom, mert sosem számított az idő, csak, hogy vele lehessek, de most, na most nagyon kéne tudnom. Csak jöjjön el. Ó Jaj, hogy mit tettem. Ja igen, ne rágjam a szám belsejét, hasznos volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Baglyot küldött, érted? Baglyot. Niamey olyan utálattal méregette a madarat, egy pillanatra elhittem, hogy ott helyben megeszi, de végül csak elijesztette. Volt kedves megvárni, amíg leeszkábáltam róla a papírt, csak utána. Nemes gesztus. Azt olvasgatva léptem be a házba, hogy le se vetkőzzek, így megspórolva egy csomó energiát. Szemöldököm ugyan megrebbent a levél tartalmán, de meglepni már nem tudott. Kaptam már ennél furcsábbakat is Payne-től, szóval miután elintéztem az állatokat - Helvey-t is -, kabátom zsebébe töszködve a kezeimet lódultam meg a kurva tér felé.
Még úgy is képes voltam késve elindulni, hogy direkt nem vetkőztem neki, és ha már elkéstem, akkor hova siessek, ugye? Ezen elv alapján lépek lassan a tér széléhez, hogy kitúrjam a levelet és induljak el azt olvasva a megfelelő pad felé. Istenem, Payne, ilyen gyökér megfogalmazást, de tényleg. Nem mindegy melyik… Nem. Nem mindegy. Szemem sarkából pillantom meg a hófehér kabátot, ajkaim elnyílnak, hogy minden tizedmásodperccel csak jobban tegye, míg az égő cigaretta esik ki ajkaim közül.
Évekkel ezelőtt láttalak utoljára. Hevesen dobogó szívemtől nem hallom a külvilágot, ahogy öles léptekkel kerülök elé és ölelem magamhoz szorosan. A barna tincsek közé fúrom arcomat, reszketegen szívom be a levegőt ajkaim között, szemeimet annyira összeszorítom, a fehér foltok pattognak előttem. Karjaim óvón ölelik körbe egyre csak jobban és jobban, el is felejtem, hogy könnyedén összeroppanthatnám a törékeny testet. Semmi nem számít, csak az, hogy ismét a karjaim között tarthatom - minden eltörpül amellett, hogy ismét itt áll előttem. Érezhetem az illatát, ölelhetem, hallhatom, ahogy lélegzik. Órákig lennék képes így állni. Pontosan ott, ahol kiderült, hogy a Payne által beharangozott élő húgom, előttem állt, és én még csak nem is tudtam róla a beszélgetés végéig.
- Annyira hiányoztál - motyogom a tincsek közé. Igyekszem artikulálni, normálisan formálni a szavakat, de ajkaim a tincseknek nyomódnak, így talán csak morgás hallatszik az egészből. Soha többet nem akarom elengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Késik. De eljön? Még mindig nem élnek együtt, azt tudom, amit nem értek, meg ennyi idő után én keresztanyának és nagynéninek jöttem vissza, erre az egyik a testvérével él, a másik egy férfival. Aztán előjött egy gyerek, de ő meg nem is az övé, meg nem is Jasoné, hanem Jeannie gyereke, aki meg meglépett, és utána Cath azt mondta, hogy ne olvassak Edictumot, de én olvastam, és ez a Lady Storm vagy ki egyszer úgyis fojtogatás áldozata lesz, az is biztos. Szóval visszaértem a káoszba a földi paradicsomból és békéből. Kellett ez nekem?
A válasz igen. Amikor a testvérem megölel, magához húz, és érzem az illatát, a bőre érintését, és egyszerre esik jól és fáj az, ahogy erősen magához húz. Nevetve jajdulok fel, de a nevetés erősebb, hangosabb, mint a jajdulás, így remélem, hogy észre se veszi. Érezni akartam. Minden ölelésnek örültem, minden köszöntés jól esett, de ez itt, ez tökéletes. A megfelelő helyen, a megfelelő emberek, a lehető legmegfelelőbben reagálnak egymásra. Szemeimből a könny is kicsordul, de boldogságkönny, és tudom, hogy egy perc múlva taknyom-nyálam egybe fog folyni, hogy totálisan bénán fogok kinézni, még úgy is, hogy engedelmesen a vízálló sminket használtam. A könny az sosem víz.
- Te is hiányoztál nekem. De itt vagyok.
Suttogom, mert hát bőgök, szóval, ha hang is kellene, akkor hüppögnék, meg valami elfajzott, artikulálatlan valami lenne, ami kijönne belőlem. Senki se kívánjon ilyesmit. Ezt a pillanatot tökéletesnek szeretném, és nem olyannak, ahol komplett idióta vagyok.
- Felmerült benned a gondolat, hogy Cath nem normális amiért ilyeneket kér tőled?
Mert tudom, hogy furcsa volt a levél, de hát a jó helyre kellett jönnie. Öt méterre innen már nem lenne ugyanaz. akkor is itt történt, most is itt vagyunk. Megszagolom a bőrét, mélyen beszívom az illatát és vigyorgok, ahogy homlokon csókolom. Egészségesen, kívül és belül. Ez kellett ahhoz, hogy jó testvére legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A vászontáskában gondosan összehajtva van pár ruhadarab, amiket még menet közben is átnéztem, hogy biztosan mindegyiket beraktam-e. Pontosan emlékszem hány darabnak kell lennie. Így a legegyszerűbb, hogy tutira eljuttassam őket Balázs atyához. Utolsó utáni pillanatban fogtam még meg pár verses kötetet és regényt - előbbiből inkább azokból csak, amikből kettő van, mert még otthon is emlékszem, hogy a polcon porosodik, utóbbiból pedig a régebbieket, amiket én már kinőttem. Nehezen válok meg tőlük, hiszen sok jó emlék fűz hozzájuk, de hátha valakinek ugyanakkora örömöt okoznak majd, mint nekem tették gyerekként. Úgyhogy elég széles mosollyal hagyom el a körletet, útközben még hatalmas lendülettel van időm Cone-nak is integetni, de taktikusan nem várom meg a reakcióját, csak fejemen a fejesemmel tovább ugrálok.
Közeledve a helyszínhez moderálom magamat. Már nem táncolok, mint ahogy azt végig tettem az úton, hanem lassítok lépteimen, leállítom a zenét, a fejest letolom a fejemről. De megtorpanok a tér szélén, ahogy meglátom mennyi ember van már ott. Ujjaim erősebben fognak a vászontáskára, alsó ajkamba harapva indulok el végül hatalmas lendülettel, mikor a lábam meg is áll a levegőben, hogy éles kanyart vegyek jobbra.
- Amélia? - biccen félre fejem, majd mosolyodom el szélesen, ahogy mellé lépek. Nem ismerjük egymást, de természetesen tudom ki ő, hiszen éppen elégszer hallottam a nevét az évfolyam elsők között. - Szia. Te is adományt hoztál? - kezdek el billegni kicsit előre és hátra, előrébb is dőlök közben, hogy ne veszítsem el jobban az egyensúlyom, mint az indokolt lenne. Persze tudom, hogy ez nálam semmit nem jelent, mert így is simán összeesek, de nem baj.
- Tudod esetleg kinél kell leadni őket? - állok meg hirtelen és pillantok az asztalok felé, ahol néhányan már rendezgetik a dobozokba a kapott holmikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azóta a kellemetlen születésnapi incidens óta egyszer-kétszer volt szerencsém találkozni Balázs atyával. A kórusa tagja ugyan nem vagyok, azért futottam már össze velük, amikor első alkalommal ki kellett szabadítanom a pormacskák és pókhálók fogságából a művház régi Girikowsky zongoráját. Megérte. A számomra legkedvesebb Paterlini darab egészen szépen szólt rajta ősszel. Pár hete is ott jártam, amikor az adományozásról értesültem.
Hamarabb elköszöntem dr. Laines-től, így a szobámban marad időm véglegesíteni a termetes dobozom idei tartalmát mielőtt elindulnék Bagolyfalvára. Út közben a furcsán méregető tekintetekre fittyet sem hányok, épp mint a doboz súlyának tényére. Az oldalt a meleg kabátban panaszkodva ácsorgók nem tartanak velem, arra forgatok szememen. Bakancsom tompa hangja alatt még nem ropog a hó, és nem csúszik a jég, a rendkívül hideg levegő hatására rózsaszínesedik arcom fehér bőre.
A Boglyas tér szélén már elmosolyodom a több tucatnyi ember láttán. Mégis van, akit érdekel! Az emberiségbe vetett hitem még menthető, de akkor sem megyek közelebb, hanem egy padra csúsztatva a papírdobozt nyitom fel és igazítok a szétrázódott holmikon. Egy könyvet csúsztatok le a lisztről és a cukorról, amikor kérdő tekintetem a nevemet megformáló hang irányába vezetem. Lassan egyenesedem fel.
- Szia Margaréta - természetesen tudom ki ő. Egy évvel felettem jár, tanársegéd, iskola első és párszor már egymásnak ütköztünk, vagy segítettünk a másik elszóródó jegyzeteit összeszedni a folyosó padlójáról. Azt hiszem így találkoztunk először, de amilyen sokszor változik a külleme nem vagyok biztos benne, hogy az ő volt. Most bólogatva nyitom szélesebbre a doboz tetejét. Az alján ruhák, azokon némi élelmiszer, írószer, és a libresszióból mentett könyvek csoportosulnak. - Igyekeztem. Most várok, hogy kevesebben legyenek és odaférjek - mosolyodom el. - Abban bízom, hogy karácsonyig még lehet bevinni Balázs atyának további adományokat - söprök félre egy tincset arcomból, amivel a hűvös szellő játszik tovább.
- Persze - Közelebb lépek, közben a csoportosulás felé fordulok és diszkréten mutatok a kijelölt személyre. - A hölgy a szép kabátban, a polgármester feleségétől és az atyától picit arrébb. Szerintem hozzájuk kell vinni idén is - teszem hozzá, mint jól informált Edictumos. Brightmore is megmondta. Hm. A tanár úr biztos nem rajong a karácsonyi ünnepekért.
- Látom te is jól megpakoltad a táskádat - bökdösöm meg ujjammal a kikerekedő, puha részt, ahol gondolom ruhát rejt a vászon. Majd észreveszem magam. Összedörzsölöm tenyeremet, amit fülemhez emelek és kis kagylót formázok belőlük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az adakozás mindig is szerves részét képezte a családom életében. Nem csak karácsonykor gyűjtöttük össze azokat a holmikat apával, amikre már nincs szükségünk, hanem bármikor, amikor anya vérszemet kapott. Olyankor megállíthatatlan lett a nő, de pár óra alatt tényleg rengeteg olyan cuccot szedtünk össze, ami már nem kellett. Oké, a könyveknél mindig voltak kis fennakadások, de végül csak megtöltöttünk egy dobozt. Vagy kettőt. Szóval mindig volt miből adni, ez a lényeg. Nincs mellettem egyikük sem, de szeretném megtartani ezt a szokást, még ha csak az ünnepekre is korlátozódik, és bőven nem tudok annyit adni, mint szeretnék. De örömmel látom, hogy nem csak én vagyok ezzel így, szóval nagyon széles mosolyt küldök Amélia felé, aki előtt egy nyolcszor akkora doboz pihen a padon, mint az én vászontáskámba gyömöszölt adomány.
- Váó - hajolok kicsit a doboz fölé. - Ühüm, én is erre várok. Meg arra, hogy valaki elmondja, hogy működik, szóval… köszönöm - mosolyodom el szélesen. - Klassz lenne, ha lehetne még hozni. Beszélnék pár navinéssel - gondolkodom el. Kende talán adna valamit, és ha ő, akkor a Mórocz ikrek is, így Marina is, Marinának rengeteg ismerőse és barátja van, szóval talán sikerülne elindítanom egy lavinát. Az nagyon jó lenne! Izgatottan hihizek fel a fejemben megszületendő gondolatmenetre, miközben arra nézek, amerre Amélia mutat, végül vissza rá, ahogy böködni kezdi a táskát. Nagyokat bólintok.
- Igyekeztem, bár nem olyan sok minden, mint amit szeretnék. Vagy amennyit adtunk eddig - vonom meg vállamat és rakom le a táskát a padra, hogy kiszedjek egy József Attila összest a tetejéről, ami eltakarja a nagy részét a tartalomnak. Tényleg néhány ruha van benne és pár könyv, amiket nagyon is szeretek, úgyhogy… más is megérdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hogy volt pofám innen is késni? Sőt, hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy el sem jövök? Azt hittem megint Payne valami agymenésének áldozata lennék, és mondjuk elrángat ruhát venni. Volt már rá példa, de tudta, hogyha már elmentem odáig, akkor mindenképpen elkísérem, a végén fehérnemű vásárlással kompenzált, szóval nem is volt olyan rossz. De ez… ez mindent felülmúl - és én majdnem elengedtem a lehetőségemet. A karjaim között lévő test olyan távolinak tűnt minden egyes eltelt nappal, komolyan elhittem, hogy soha többet nem látom. De most, orromban van az illata, amit azt hittem soha többet nem fogok érezni, hallgatom, ahogy lélegzik, elalhatok és kelhetek megint mellette, amíg ismét el nem megy, de addig minden pillanatot ki szeretnék használni. Mikor végre megkaptam, elvesztettem újra. Most itt van, mégis én már attól félek, hogy megint elhagy. Nem vagyok biztos abban, hogy túlélném. Hallhatom a hangját.
A kérdésre távolodom el tőle, kékjeim teljesen máshogy csillannak meg: mintha ismét először látnám a halottnak hitt húgomat. Arcára csúsztatom kezemet, egyelőre úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a kérdést. Arcát fürkészem. A hatalmas szemeket, amiket az anyjától örökölt, a hófehér bőrt, ami a mai napig tökéletes, a sötét tincseket, amik így is világosabbak az enyémnél. Ahogy mozdul hajolok lejjebb, hogy könnyebben elérjen, szélesen mosolyodom el a homlokomat ért csókra. Lehunyom szemeimet.
- Az merült fel bennem, hogy el sem jövök, mert nem tudom mibe akarna megint belerángatni - rezzen meg ujjam arcán. Felegyenesedem. - De itt vagyok. Itt vagy - vigyorodom el szélesen, tarkójára csúszik kezem, így húzom magamhoz ismét, hogy hajába csókoljak.
- Hogyhogy hazajöttél? És miért nem szóltál? Me- - elharapom a mondatot, eltávolodom tőle, kékjeim kissé kikerekedve nézik pár másodpercig arcát. - Meddig maradsz? - fejezem be végül a félbeszakított kérdést halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy áll a dolog, hogy hegyomlásnyi asztalosunk felvette inasának a fiút, aki elé állt és erre megkérte. Nem olyan jó emberismerő, mint unokahúga, de úgy látja van a srácban potenciál. De az élet sosem egyszerű, igaz? Miért is lenne az, ugye? Tehát jöttek elő a részletek, mint háncs alól az erezet. Az első bökkenőt, a vérfarkas kórt letisztázták. Az arra vonatkozó szabályokat lefektették. Fenn a műhelyben derült ki egy újabb tény. Mugli a legény. - Komolyan? Ez egy jó hír barátom! - derül fel Tamásunk arca azonnal - Végre, legalább nem csak az egyik rokonommal beszélhetek mugli dolgokról úgy, hogy még érti is, amit mondok - ad hangot a férfi őszinte lelkesedésének. Ezután elmondja, hogy bűverő nélkül is lehet hasznos segítője Balázs. Sőt, ha a keze ügyes, még saját bútorokat vagy fa tárgyakat is tud majd készíteni. Amiket aztán haza vihet, elajándékozhat, vagy egy kis mágiával való felvértezés után el is adhatnak. Ez persze a jövő zenéje. És ha már zenénél tartanak, azt is közölte Tamás, újdonsült inasával, hogy bármilyen muzsika jöhet, de a nóta, a mulatós és a hörgős metál csak módjával. Főleg olyankor, amikor ő nincs a közelben. Viszont komolyzene gyakran szólhat. Ezt látta otthon is az apja műhelyében. Az idősebb Hansági, míg élt a keringők és operettek szerelmese volt. Azt hallgatta munka közben. Sőt inspirációt is ezekből a muzsikákból merített. Volt egy Kék-Duna bútorkollekciója. Kék márványlappal borított konyhapult, mellé fehérnyár szekrényel, amiket íves, hullámos faragványok díszítettek. Mutatós darabok voltak. A nosztalgia és egy pár apróság megbeszélése után egy újabb kézfogással és hátba veregetéssel vált el jól megtermett asztalosunk első bogolyfalvi inasától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megmondhatatlan, mikor vehették észre egymást, sőt még az is, hogy mikor szedelődzködtek fel ugyanabba az irányba. Elveszve, megbújva a téli szünetre hazaigyekvők foghíjas menetében anélkül baktatnak az állomás felé, hogy a másik közelsége kifejezetten zavaró tényezőként jelentkezne. Persze, a "közelség" jelen esetben akár méterekre is duzzad, amikor átvág köztük egy visszafelé igyekvő mágiavontatta szánkó, és lépteik nem is igazodnak egymáshoz - Auguste legalábbis biztosan nem azért megy lassabban, majd gyorsabban, hogy ne veszítse a másikat szem elől, csupán a kövek hóborítottsága készteti itt-ott tempóváltásra. Nem sietős neki. Ahogy mellette elszalad egy fiatalabb lánycsapat, és csivitelésükből érthetően kihallja az ünnepek után sóvárgó, meleg dallamot, csak még disszonánsabban fonódik köré a sálja felett gomolygó mély, lemondó sóhaj. Nincs kedve hazamenni, no, bárki ránéz, egyértelmű az egyenlet. Vastag szövetkabátját szorosabbra húzva lép fel a váróteremhez, és az érkezéseket jelző tábla utáni kutatásban meg is feledkezik arról, hogy idáig tessék-lássék módon ugyan, de szemmel tartotta testvérét.
Késés.
Valószínűleg nem sokaknak húzódik félmosoly az arcra ennek olvastán, és igaz ami igaz, Auguste öröme is csak addig tart amíg rájön, ez bizony csak elodázza az indulást, de meg nem menti a szünidő magányától - hovatovább, még fagyoskodhat is a váróban. Csizmája tompa koppanásokkal szeli át a termet, bőröndjét egy pad szélének támasztja mielőtt helyet foglal, egészen a szélére húzódva. Mellette egy zajosabb társaság, de mivel úgy néz ki, szinte csak az ő vonata akadt el, úgy sejti, ők pillanatokon belül odébbállnak majd. Engedi, hogy fekete fülvédője alól néhány tincs előrehulljon, kezeit zsebének mélyére mélyeszti, fejét pedig hátravetve bámul a pályaudvari váróterem mennyezetére. Vajon mi lesz a vacsora? Igyekszik semleges irányba terelni gondolatait. Elfáradt ebben a félévben (is), mégis szívesebben maradna, itt ugyanis sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem tudatos, ahogy le-lemaradva egymástól közelednek a vasútállomás felé. Ez a dolgok rendje: elérkeztek az ünnepek, az iskolától szabaduló gyerekek pedig örömittasan rohannak a szerelvényhez, hogy pár órán belül már családjuk gyűrűjében meséljenek egy újabb izgalmas évről, mi több, az elsőről. Érdekes módon nem a hideg az egyetlen oka annak, hogy Augustine arca mindennemű boldogságot nélkülöz. Az emberek tán akkor vágnak ilyen fejet, amikor fogorvoshoz készülnek és tudják, nem ússzák meg egy egyszerű húzással: ebből gyökérkezelés lesz. Bármennyire is figyel egy része ikrére, gondolatai minduntalan apjához kanyarodnak vissza, aki minden bizonnyal értesült legújabb alakításairól. A balhéról Hollósival, a könyvégetésről, hogy másokat bánt és aláz meg, erre pedig csak hab a tortán a tény, hogy jegyei sem lettek sokkal jobbak, mint amilyenek eddig voltak. Az átmenő mindenből meglesz, ehhez kétség sem férhet, de ennél sokkal többet kéne nyújtania - főleg akkor, ha túl akarja szárnyalni Auguste-ot.
Mire gondolatmenete megállapodik a lányon, addigra az állomáshoz ér és szem elől is téveszti testvérét. Nagyot sóhajtva keresi meg a jelzőtáblát, hogy összepréselve ajkait vegye tudomásul, késik a vonata. Talán ez nem lesz az ő hibája és ép bőrrel keveredik ki egy újabb slamasztikából. Érdekes mód, bár lehetne feszült a gondolattól, hogy itt ragadt még egy kis időre, valójában mély megnyugvás keríti hatalmába. A legjobb az lenne, ha a járat nem is indulna, törölnék, a föld színéről is. Amíg viszont ez nem történik meg, addig is el akar helyezkedni valahol, ami nem más, mint az Auguste-t által foglalt pad másik fele.
Cuccait hanyagul dobja le a földre, s levágja magát is a szinte már jeges fadeszkákra. Némiképp lecsúszva a padon, lábait előrenyújtva, keresztbe font karral bámul maga elé, ám tudja jól, hogy álcája most nem működik. Hosszú idő óta először fáradtnak érzi magát, pont most, amikor a legerősebbnek kéne lennie. A sok gonoszság, kegyetlenség ahelyett, hogy feltöltötte volna, végül minden energiáját leszívta. Aurája nem áraszt dühöt, sem feszültséget, sokkal inkább nevezhető ez tehetetlenségnek és talán egy csipetnyi elkeseredettségnek. Amikor az Edictumot olvasta és meglátta testvére válaszát, nem akart hinni a szemének. Létezne, hogy maradt bennük egy szikrányi szeretet és összetartás is? Lehetséges, hogy mindketten emlékeznek azokra az időkre, amikor még együtt ünnepeltek és közösen bontottak ajándékot? Amikor anyjuk főztjének illata lengte körül őket a feldíszített karácsonyfa körül, apjuk pedig tapsolva buzdította őket, hogy menjenek és nézzék meg, mit kaptak? Ha egyetlen szemnyi is megmaradt ebből, akkor talán...
Lassan megemelve fejét a lány felé fordul. Volt ideje megízlelni a szavakat, mégis, ahogy megszólal, hangja idegen, szinte rekedtes, mintha nem az ő száján szöknének ki a szavak. Mégsem kétséges, hogy így van, s ezt ikre is be kell lássa, mivel egy ideje már csak ketten kuporognak a fagyban. - Mész haza anyához?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Másfél hét - talán kettő, nem számolta. De pont másfél - vagy két - héttel több ez csöndben, mint amit ép ésszel képes elviselni.
Az első napokban sértett volt - menjen a fenébe a manipulatív kis féreg! Semmi szüksége sincs se rá, sem az okoskodására, a pofozkodásra, a hajára, a puha bőrére, arra, hogy annyira idegőrlően elérhetetlen. Az ő élete is nyugodtabb lesz, ha abbahagyja a játszadozást, Júlia így is kényelmetlenül sok helyet foglal el a gondolatai között, már-már egészségtelen. Gyűlöletes kis ribanc.
A következő napok magánnyal teltek. Talált egy bontatlan üveg rumot a hűtő alján, hirtelen lelkesedés járta át, amíg a dohányzóasztalhoz cipelte: a Kapitány örülni fog neki. A felismerés keserű ködként ereszkedett rá: valójában senki sincs ezen a nyomorult világon, akihez szólhat.
Másnap írta az első üzenetet. Majd a rá következőn a következőt. Végül egy harmadikat.
Tisztelhetnéd magad annyira, hogy nem borulsz térdre előtte - csak egy lány.
A lány, akinek hosszú, göndör haja megbillen a hajnali szélben a halogénizzók alatt, a pubból hazafelé menet.
   -  Júlia! Júlia, várj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Hát ez egy viszonylag szar buli volt. Unottan lépkedek az üres utcákon gondolataimba mélyedve, magassarkúm koppanása valami távoli zörej csupán, a pislákoló izzók fel sem tűnnek. Lábaim önmaguktól visznek egy ezerszer bejárt útvonalat követve, ami az ágyamig vezet.
Szinte egészen kijózanodtam a végére, a társaság sem volt igazán kedvemre való. Legalább a cuccot eladtam. Zsebemben elégedetten markolok rá a cashre. Ez csak merev ajkamra egy aprócska mosolyt. A hang ami megszólít először álombélinek hat. Lépek még pár lépést, mielőtt felfognám. Az én nevemet formálják azok az idegen ajkak.
Hunyorgok, először csak sötét árnyékot látok ami felém közelít. Magas. Férfié? Willé. Baszki. Hát kapja be.
Mérgesen fordítok neki hátat és indulok tovább, gyorsítva a tempón. Hát az apja nyakát, hogy hogy a fenébe ette pont erre a fene?!
Még mindig zavar ahogy érzek iránta. Az a lelkiismeret furdalással átitatott düh szinte értelmezhetetlen számomra. Sokkal könnyebb volt beskatujázni a többi férfi mellé. Egy fasz, aki rájött, hogy így nincs mibe dugnia a répáját. Ezért írogatott. És ezért dobott ki, amikor épp nem volt kedve hozzá. Mint egy macskát.
De én nem vagyok macska. Olyan semmiképpen se akit ki lehet dobni, mert elmegyek magam és nem kóborcica vagyok csak független. Saját magamtól függő esetleg. Semmiképpen sem elveszett. Nem, nem én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bárhonnan kiszórná az alakját, ahogy lép, ahogy a kaját kavarja a szellő. Pedig valójában alig ismeri a lányt, erre pár nappal korábban jött rá, ha nem látta volna az egyenruháját, azt sem tudná, melyik házba jár. Fogalma sincs róla, mit szeret, talán a rumon kívül, lényegében semmit, ami az önző buborékján kívül esik. Tudja azonban, mi van a ruhája alatt, ahogy felszisszen, ha fáj, a nevetését, az arcát, mielőtt pofon vágja őt. Ezek miatt pedig kár tagadna, a függőjévé vált.
Ez nem szerelem, olyasmi, de mégsem igazán. Féltékeny, de nem akarja a magáénak, vele akar lenni, de nem a konvencionális értelemben. Lehet aztán, pont ilyen a szerelem, ő nem tudhatja, sosem érezte korábban, nem volt ideje rá.
   -  Kérlek, Júlia, várj meg.
Ahogy a lány, ő is gyorsít a léptein. Sose fuss nő után, mondják, de mi mást tehet, ha a nő nem áll meg az utcán? A büszkeségét lehúzta a vécén körülbelül akkor, amikor először baglyot küldött neki, pontosan tudva, hogy arra nem fog választ kapni. Mert Júlia nem olyan - ezt tudja már. Ahogy Júlia is tudhatja, hogy a csöndet pedig ő nem fogja annyiban hagyni.
   -  Tudom, utálsz, seggfej voltam - de te is az voltál, ha már itt tartunk -, elborult az agyam, igazad volt. Júlia, szükségem van rád. Csak hallgass meg, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Nem tudom mit képzelek? Hogy ha gyorsabban sétálok majd eltűnik? Megáll és enged elmenni? Mégis csak sietek tovább, mert tudom, hogy ha megfordulok Willel nézek majd farkasszemet. Azzal a nagy, kerek tekintettel, és majd megint úgy néz, ahogy nézni szokott és akkor majd többé nem lehet nem létező személynek venni, mert ott lesz. Hús és vér teste fölém fog tornyosulni. Nem csak könyörgő szavak a fehér papíron. Nem lehet kidobni a kukába vagy szétcincálni. Ott fog állni és beszélni kell vele és hallgatni kell, szavai pedig majd talán meggyőznek. Újra az ágyába fogok mászni, ezzel esélyt adva, hogy kitegyen onnan. Újabb esélyt arra, hogy aggódjak, hogy valami olyasmit csináljak ami csak kis mértékben vagy egyáltalán nem önmagamért lesz téve.
- Már visszaadtam a kabátod, innentől nincs szükséged rám - rázom a fejem, hangom bár próbálok erős maradni kicsit megcsuklik. Talán mégsem vagyok teljesen józan. Igen arra fogni az egészet könnyebb. Ittam töményet, lehet a fejemben kavarog még. Csendes kígyó, mint a gyökér haverja. Csúszómászó, csak ez lehet. Egyedül ez.
Valahogy lassulnak a lépteim, pedig gyorsítani akarok, a bokám is sajog, ahogy a cipő merev műbőr háta kieszi a bokámon a bőrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Júlia pedig menetel tovább, mintha muszáj lenne neki.
Jobban örülne, ha megfordulna és ahogy legutóbb, kiabálni kezdene vele. Csak üsse meg - az agresszióban otthonosan mozog, arra tud reagálni és egyáltalán nem tart tőle. A csípős szavak marnak, de nem okoznak maradandó kárt, lerázhatja magáról, akár vissza is vághat. De a csönd, az átkozott hallgatás, hogy a hátát mutatja neki, ez kiborítóan ismeretlen és olyan zsigeri pánikot ébreszt benne, amit talán nyolcévesen tapasztalt utoljára.
Mivel jóval magasabb, a léptei hamar lecsökkentik a távolságot kettejük között, nem kell futnia miatta. Végre pedig Júlia is megszólal: nem fordul meg, felé se néz, akár a neveletlen kölyökkutyát, nem tünteti ki a figyelmével. Ha most lenne gerince, neki is sarkon kellene fordulnia, ott dögölj meg akkor, te kis kurva, hazamenni és elfelejteni az egészet.
Ha az otthonában nem hideg és sötétség várná. Ha lenne bárki mása.
Még Júlia is senkije, de ha ez a senki faképnél hagyja, akkor abba biztos, hogy belepusztul.
   -  Szarok a kabátra - válaszol felemelt hanggal. Ha akarná, most vállon ragadhatná, hogy megállítsa, a keze ösztönösen mozdul is, végül azonban mégsem teszi meg - Csak állj meg egy kicsit, vagy bassz le, teljesen mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

Jelenleg észre sem veszem a körülöttünk lévő tömeget. Pedig hát alap lenne, és teljesen logikus lenne, hogy az zavar meg ennyire. Bárcsak az zavarna meg ennyire! De hát nem erről van szó.
Igyekszem fenntartani a normalitás látszatát – esélyem sincs, tudom – és értelmesen folytatni a társalgást. Tényleg, nagyon igyekszem ám.
- Nekem tudnom kéne, hisz egy elemi lénnyel élek. Tudnom kéne, és mégsem tudom – hangzik a kétségbeesett feleletem. Basszus, mi árthat Beninek? És én eddig erre miért nem figyeltem? Hiba abba a hitbe ringatnom magam, hogy biztos elmondták volna ha lenne olyan. Vagy abba, hogy a cicám nem hülye és tudja. Sajnos csak egy pillanatig tudok erre figyelni, aztán jön a zsigeri vágy, hogy elrántsam a szatyrot a levitás elől, és a hátam mögé dugjam. Ennél feltűnőbb dolgot már nem is tehetnék, igaz? Még jó, hogy csupán szorosabban fogom és kicsit odébb húzom. Aztán széttörik a gondosan felállított kis álcám, kit áltatok? Még a kis pólyásbaba is látja, hogy valami nincs rendben velem. Nem megy ez nekem na. Szóval ismét a feladatra koncentrálok, és ezúttal visszatér az összeszedett, magabiztosabb énem.
- Komolyan mondom, mindig átköltözik valahova máshova – motyogom, ami valószínűleg nem is igaz. Valószínűleg tök ugyanott van, mint ahol szokott lenni, és én próbáltam meg túlságosan is láthatatlan lenni és képtelen voltam arra figyelni, hogy tájékozódjak. Ami amúgy sem mindig az erősségem.
Masa kérdése teljesen logikus, hisz az öreg a legjobb hozzávalókat adja a bájitalokhoz. Mégis mi másért keresném hát fel? Ezer meg egy okot lehetne kitalálni persze, de felhagytam én már azzal, hogy menteni próbáljam a menthetőt.
- Hát … igen, az a terv – felelem szinte szomorkásan, majd gyorsan kapkodva hozzáteszem – de, de csak úgy. Mármint gyakorlásként. Hogy tudod, izé, tök jól menjen és ne vétsek hibákat, mert hát katasztrófa lehet belőle, ha elrontok valamit és nem jó adagot használok. Katasztrófa! – magyarázkodom egyre hangosabban, mintha meg kellene győznöm Masát, hogy tényleg így van, tényleg csak gyakorlok, de tényleg, de komolyan. Mindezt persze közlekedési lámpa piros színben pompázva.
- Izé, te mindenkit tudsz, hogy hol árul? Meg hogy miket? - és vajon össze rakta-e már, hogy mégis mi a szöszért mászkálok én itt és nézek ki úgy, mint akinek hiányzik az összes kerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bámulom őt és látom, hogy mozog a szája, de az egész amit kiokád magából, hát, hogy mondatokba nem rendeződnek az is biztos. Hordó?
- Szerinted szerinte hordó vagyok?! - kiáltok fel mérgesen. Hát így kell megtudnom William, hogy dagadtnak tartasz?! Komolyan? És ezt mégis mikor akarta közölni velem? Botrányos, egyenesen...egyenesen, mit is?
Zavartan figyelem ahogy meghúzza az üveget. Milyen hülye, hát a gint iszik magába? Nem csoda, hogy ha be fog rúgni tőle.
- Cikk cakk? De ha cikk cakk mi miért ülünk egy kör alakú parkba? - nézek körbe. Az orromnál nem látok tovább, a közvilágítás nem igen ér el hozzánk, pusztán homályos derengés az egész. Mintha valami ködös atmoszférában ülnénk a semmi közepén. Vagy lebegnénk. Baszki de tériszonyos vagyok, ja már nem. Semmi téves riasztás.
- Mit miért? - értetlenkedek, aztán legyintek. Szegény már totál szét van csúszva. Nem csoda, ha itt alkoholra porozik a szentem. Hát ilyet nem szoktak vagy egyik vagy másik. Még szerencse, hogy én csak ittam, ugyan a por után, de csak ittam.
A kabátos kérdésre a válasz megnyugtat. Jó. Ez jó hír, nem tollas a hajam, de sárga. Miért sárga a hajam. Zavartan nyúlok utána és húzok előre egy tincset. Ez a sárga szín? Megesküdtem volna, hogy nem így hívták még pár napja. Aztán érzékelem a mozgást. Fanni feltápászkodik. Beszarás. Akkor csak kör alakú a falu baszki!
A felszólításra hátra nézek.
- Hát nem bánom, keressük meg Juliskát, de én a Jancsit foglalom - vonom össze szemöldököm, abba inkább nem megyek bele, hogy mit keresnek úgy mégis egy madáretetőbe. Gondolom madarat. Feltápászkodok. Aztán megingok de kezeim egy közeli fába megtámasztom így nem esek seggre.
- Na na menjünk. De, de előre ne hátra mert előre - okoskodok. Szerintem Fanni tök részeg, szóval muszáj nekem vezetnem őt, nehogy a végén még hülyeséget csináljon. Közben én is elindulok aztán felröhögök.
- Tiszta jó, mászik a macskakő. Fajon dorombol is ha megsimogatom? Simogasd már meg, én most nem tudok leguggolni, cipő van a lábamon - mutatok rá a nyilvánvalóra de azért megállítom a lányt, hogy márpedig ő most macskakövet fog simogatni mert faszért álltam fel, ha nem ezért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Júlia végül megáll - ő pedig épp, hogy elkerüli, hogy lendülettel nekimenjen, ami valószínűleg csak egyiküknek fájt volna igazán. Ő azonnal hátrébb lép, mintha megégették volna. Bár könnyen átlép személyes tereket, különösen Júliával szemben sosem zavarta ez, a helyzet most más.
Naponta emlékeztetnie kell magát, mégis milyen elbaszott módon kerültek mosolyszünetre, mert ez még előtte sem világos. Egy ideig minden rendben volt, elmerültek a súlytalan evődésben, amikor megjelent a kígyó, az események azonban ezen a ponton válnak igazán ködössé. Határozott emlékei vannak róla, hogy féltékeny volt valami miatt, utána pedig arról, hogy utánament, hogy most azonnal, de istenigazából kibelezi a srácot. Az összefüggések azonban homályba vésznek.
Megvárja, hogy Júlia megforduljon - remek, csak okádj ki minden sértettséget és dühöt, ami benned van, vagy bármi mást, nem számít, végig fogom hallgatni, még úgy is teszek, mint akit érdekel. Arra számít, talán megüti, esetleg leköpi, nem lenne rossz, ha a lány erőszakhoz nyúl, azonnal hozzám kerül az upper hand.
Aztán egyik sem történik meg.
Bizonytalanul lép még egyet hátrébb, az arcára őszinte zavarodottság kúszik. A szavak elakadnak valahol félúton, pedig annyira frappáns, durván visszavágó, mégis megalkuvó és kérlelhetetlen lett volna.
   -  Én... - szedd össze magad - Mert elküldtelek, amit nem érdemeltél meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az adakozás fontos. Nem ringatom magam tévképzetekbe, tudom, hogy sokan csak a saját önérzetük javára vetemednek ilyesmire, de addig amíg megteszik az indíttatás nem fontos. Jusson el azokhoz, akiknek szükségük van rá és a helyzetük lassan, de biztosan váljon jobbá. Szerintem az nagyobb segítség nekik is, ha nem egyszerre rengeteg adomány kerül a kezeik közé, hanem folyamatosan kapnak valamennyit. Praktikusabb és hatékonyabb.
- Igazán nincs mit. Majd közelebb megyünk és megnézzük idén hogyan működik - mert innen semmi rálátásunk arra mi van a tömegen túl, hiába nyújtogatom a nyakamat és Margaréta sem magasabb termet nálam, sőt. Felcsillan a szemem a szavaira. - Szuper. Én közzé tennék egy cikket az Edictumban, hogy felhozzam rá a figyelmet. Meglátjuk, hogy a következő számban mennyire lesz ilyesmiről szó és beszélek a szerkesztőkkel és az atyával - elmélkedem hangosan, mielőtt a navinés lányra vissza pillantok. - Mondjuk több emberre is lesz szükségük akkor, mint önkéntesek - ujjam köröz a tömeg irányába. - Így sincsenek kevesen az adakozók, hála Merlinnek, de ha nagyobb visszhangot kap... - mosolygok szélesen, mert őszintén jó látni, hogy ennyi embert képes megmozgatni ez a kezdeményezés. Annak is örülök, hogy éppen Margarétával futottunk össze. Kíváncsian lesek bele a táskája tartalmába, amikor az a padra kerül.
- Ennek is nagyon fog örülni több rászoruló is - sőt, ha valóban lehet ilyet máskor is, akkor bepótolhatja. Margarétából ki is nézem, hogy nem csak mondja. - Nem is olyan kevés dolgot hoztál - pillantok rá a táskáról, bár tekintetem automatikusan megakad a kezében tartott köteten. - Szereted József Attilát? - nem bírom ki, muszáj rákérdeznem. Ki tudja, lehet éppen azért adja tovább, mert éppen az ellenkezője áll fent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Végül megfordulok hirtelen és ahogy ő lép egyet hátra,úgy lépek én egyet előre felé. Figyelem arcán a zavart tekintetet. Valószínűleg élvezném, ha nem lennék ennyire...ennyire más mint általában.
A választ amit nagy nehezen sikerült kinyögnie felvont szemöldökkel fogadom és lépek még egy lépést hátra.
- Hiszen a te lakásod, akkor és azt küldesz el onnan akit és amikor akarsz- felelem nyugodt, monoton hangon. Ha megint hátrál, hát annyit megyek előre. Ha nem megy sehová akkor csak állok és őt nézem.
- Mondtam valamit ami neked nem tetsző te pedig kitettél. Ennyi történt. Szíved jogod úgy dönteni, hogy már nem kellek - megvonom a vállam. Hiszen sokan döntöttek már így, bár talán Will inkább a beszólásomat nem tolerálta az aggódásos dolognál talán lett volna pár kör veszekedés mielőtt kihajít.
Ha tovább hátrál sem megyek már elébe se semerre, csak állok a lámpák fényénél, mint azon az éjszakán a pub előtt. A ruhám sem különbözik sokban, a hideg, ami lassan beleissza magát bőrömbe is épp ugyanolyan. Mégis mintha több éve történt volna. El se tudnám képzelni, hogy Will előre lépjen úgy, vagy, hogy a falhoz szorítson, akármennyire vagyok kihívó ruhába. Akármennyire is van kiszívva a nyakam, amit most talán göndör fürtjeim takarnak és ha majd jön egy szellő esetleg előtűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az, hogy a lány más, nem kifejezés - ez pedig váratlanul éri és megingatja őt. Rövid és különben nem túl tartalmas ismeretségük során olyannak ismerte, mint akiről lepereg a sértettség és hozzá hasonlóan ösztönből operál. A képbe nem fér bele a gőgtelen, semleges arc. A dühe és cinizmusa izgalmas - ez inkább ijesztő?
A lány felé lép, ő pedig ismét hátra.
   -  Nem, azon basztam fel magam, hogy megütöttél.
Nem bírja ki, hogy egy mély lélegzetvétellel ne mutasson rá erre. Üt nem ütheti meg senki - ilyet csak és kizárólag ő tehet, hogy az erőviszonyok egyensúlyban maradjanak. Nem azért, mert Júlia fizikai fájdalmat okozna vele, de a ezt a domináns viselkedést, ebben a formájában, ő képtelen elviselni. Húzogathatják egymás bajszát, még izgató is lenne, ha a lány megpróbálna kilépni a szubmisszív szerepből - na de arcon ütni közvetlenül ébredés után, miközben teljesen jogos lebaszást kap, azt nem. Különben pedig...
   - És nem mondtam, hogy nem kellesz, mert tudod, hogy de.