Oph, Arvid
Ujjait a papírpohár köré kulcsolta, ahogy másik kezét zsebre dugva lépkedett a kastély birtokán, tekintetét mereven a kis ösvényen tartva, melyet halvány fénnyel világított meg a mellette lebegő bolygóláng. Egykedvűen hagyta maga mögött az iskolaépületet, és kanyarodott el a falu felé, amerre az állítólagos "rellonos szabályszegők" rejtőztek. Egy kis levitás odakint csatangolva meghallotta a meg fogok halni kifejezést, és máris rémült kisgyerekként bújt a házvezető szoknyája mögé, aki természetesen szólt Serennek, hogy kezdjen valamit a neveletlen sárkányokkal. A férfi egy ideig kitartott állítása mellett, hogy a kölyök csak hallucinál összevissza, túl sok hülyeséget evett össze és rosszat álmodott, de észérvei süket fülekre találtak, így már csak azért is kénytelen volt elindulni, hogy ne kelljen tovább hallgatnia a nyivákolást.
A kis tó felé tartott, és nem is kellett nagyon erőlködnie, hogy behatárolja, merre keresse a két delikvenst, mivel egyikőjük sem igyekezett suttogni, úgyhogy könnyedén rájuk talált, és mint kiderült, Ophelia és Arvid bontja a rendet. Érdekes párosítás.
- Melyikőtök döglődik? - tette fel az égető kérdést, de mivel egyik diákot sem látta agonizálni, máris elkönyvelte idiótaként az őt feleslegesen ugráltató kölyköt.
Az utolsó mondathoz kapcsolódva pillantott Opheliára, aki a rejtőzködés művészetében nem bizonyult túl kiválónak.
- Talán nem kellene ordítozni akkor. Kilométerekre hallani, hogy itt vagytok - jegyezte meg szemforgatva, válaszként Ophelia kijelentésére, kifejezéstelen arccal méregetve a lányt, majd egyszerűen megcsóválta a fejét, amolyan "miért-is-lepődök-meg?" stílusban.
- Mit szeretnél büntetésnek? Takarítani, esszét írni, vagy kényszerszocializálódni? - teszi fel a kérdést, mert a lány már rég túllépte a limitet, amit megúszhat büntetés nélkül, noha Seren már rég nem kereste az alkalmat, hogy ezzel szívassa a diákjait. Azt megtehette tanórákon, korlátlanul.
- Tényleg követte valaki? - pillantott Arvidra, egyrészt mert a srác jobb hallástéren, mint ők, másrészt meg mert Ophelia már-már köztudottan hajlamos volt a paranoiára, ami nem feltétlenül jelentette persze, hogy nem járnak a nyomában, de Seren nem tartotta kellően objektív forrásnak.
- Most pedig visszamegyünk a kastélyba - duruzsolta gunyorosan, akármi is volt a válasz, mindkettejükhöz címezve a szavait, érezhető örömmel, amiért diákbegyűjtőt játszhat éjnek évadján. Nem kifejezetten ingerült, inkább egykedvű, de az érzés igen könnyedén irányt változtathat, ha a lány nem engedelmeskedik és nem követi hűséges kiskacsa módjára, mint Konrad Lorenzt a csemetéi.