37. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! Péntek 15:00 óráig várjuk a cserediákos multipályázatokat. 10 tény és tiéd a meglepetés kari. Wink
A falu határa - Létai Roland összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. október 10. 21:40 Ugrás a poszthoz

Amarilla
#fürdés - kinézet

Még szép, hogy visszajöttem. Mondjuk olyan nagyon messzire ennyi idő alatt nem is jutok el túl messzire, de azért rendbe szedtem magam. Nem kell sok mindenre gondolni, némi frizuraigazítás és ruhaváltás, aztán helló. Időben odaérek, pont amikor kilép az ajtón a párducmintás arcú nő, a kedvenc kávékészítőm. Nem mintha lenne másik, de nehéz lesz tőle elvenni a titulust.
- Bárhova mennék veled. Oké, nem bárhova, mert tuti tudnál mondani olyan helyet, ahová nem... szóval ez csak ilyen költői túlzás és értsd jól - elmosolyodom, és amúgy nem tudom most sem, hogy miért nem azt választottam, hogy lesz negyedórája. Valahogy bántó lenne szerintem ez felé nézve.
Közben már kifizettem a belépőket a zárható szekrénnyel, tetszett, hogy bűbájt kellett mondani rá és csak a te hangodra és a kódodra nyílik. Ezért szeretem a varázsvilágot!
- Mi legyen az első? Nagymedence, külön pezsgőfürdő, szauna, te? - kérdezem és felteszem a karom, kíváncsi vagyok belémkarol-e. Azt is lehet jelzésnek venni, nem?

Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. október 11. 11:14 Ugrás a poszthoz

Amarilla
#fürdés - kinézet

- Néha tudni kell szépen játszani -
vonok vállat, és figyelem, ahogy felköti a haját. Bejön ez is, komolyan a nőknek olyan könnyű. Csinálnak két mozdulatot a hajukkal és tök máshogy néznek ki, kész az outfit.
- Végül is, úgysem jártam még itt, nézzük meg - egyezem bele, nem igazán tudnék ellenkezni, mert nincs miért és még én is valamennyire kíváncsi vagyok rá. Persze rá jobban. Elém engedem, de mivel unalmas lenne az élet, ha máris nem tölrténne valami, lefröcskölöm.
- Jaj, de hideg - lépkedek be mellette, majd elindulok a nem túl nagy medencében. Látom, innen vannak kialakítva kisebbek, kis társaságoknak úgy vélem.
- Te vártál már itt? - kérdezem a párductól, mert most mintha még jobban látszanának a foltjai. - Egész jó, és nincsenek túl sokan - nézek rá, de inkább csak óvatos stíröléssel járok el. Egyelőre.
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. október 11. 13:38 Ugrás a poszthoz

Amarilla
#fürdés - kinézet

- Ajj már - felnevetek én is, látszik, hogy már nem kislány, mindenféle téren. Nem lehet csak úgy szédíteni, mert végül is pontosan tudjuk, hogy miért jöttünk ide, de azért szeret szurkálódni. Ami viszont tetszik! Na, nem az a fázós libus, szóval hiába fröcskölődöm a szó jó értelmében. Aztán persze a nyelvbotlásom is kihasználja, kezdek mérges lenni. Persze csak úgy és nem amúgy.
- Akkor nem maradtam le hat év alatt semmiről, király - nézek rá, miközben szembefröcsköl. - Hé, túl szemtelen vagy - csapkodok vissza egy kis vizet és közelítek felé.
- Víz alatt lélegezni? Na, azt nézzük meg - követem, majd egy hirtelen szökkenéssel mögé termek. - De előbb - megpróbálom lehúzni a vízbe úgy, hogy átkarolom és behúzom magunkat a víz alá.
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. október 11. 14:33 Ugrás a poszthoz

Amarilla
#fürdés - kinézet

- Mi a szép játék? Nem igazán vagyok szabálykövető, de végül is ha azt nézem, hogy prefektus vagyok és aurornak készülök... hát... lesznek problémák? - az is lehet, hogy vannak, és mikor kinyújtja a nyelvét, "rácsapok" a mutatóujjammal. Az akció sikeres, nem érzem a komoly próbálkozást, de azért nem hagyja magát, sőt még vissza is nyom. Na, erre nem számítottam, de még maradt egy kis levegő. Persze eljátszom, hogy vizet nyeltem és némileg prüszkölve jövök fel. - Veszélyes vagy, khhh - köhhentek még egyet vadul vigyorogva, de inkább úgy nézek rá már, mint egy prédára. Amit mond, meg kábé nem hiszem el. Mármint nem azt, amit mond, hanem azt, hogy kimondja. Végül is teljesen igaza van, mégsem szoktam hallani így nyíltan beszélni egy nőt. Valahogy izgalmas, meg látszik, hogy nem tinilány és tudja, hogy mit akar. Most épp engem, ami nem is kicsit karcolgatja az egomat. Ennek pedig illik megfelelni, nem igaz? Mármint magamnak. Közelebb lépek hirtelen hozzá, és közelről a szemeibe nézek.
- Itt lehet víz alatt lélegezni? Nézzük meg - váratlanul vetem az ajkaira magam és próbálom víz alá húzni. Hamar kiderül, hogy a jó mellékmedencében vagyunk-e, már ha hagyja magát.
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. október 12. 10:39 Ugrás a poszthoz

Amarilla
#fürdés - kinézet

A kérdésre csak széttárom a kezemet, ha már kinevet, döntse el ő maga, hogy mennyire vagyok szabálykövető. Inkább az vagyok, mint nem, szokták mondani a kérdőívek, de ezt most nem osztom meg vele, egyébként sem ezért jöttem ide, hogy magamról beszéljek. Beszéljenek inkább a tetteim, nem?! Az első csók megtörténik, élvezem, ahogy átkarolja a nyakam és húz magához, ezek szerint nem csak szédített, habár ez gondolatom az idő előrehaladásával egyre kevésbé látszott valószerűnek. Ha pedig már lemerültünk, a kezeim felfedező útra indulnak, miközben a nyelvem támad, és máris az övét ostromolja. A fenekébe markolok, és mivel nem sok ruhánk van, nem igazán gondolkodom a vetkőztetésen. A kezeim immár a melleire is rászállnak, az ajkaim pedig a nyakára vándorolnak. Lesz itt még érdekesség!


Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. november 10. 14:24 Ugrás a poszthoz

Amarilla
#fürdés - kinézet

Meglepő, hogy milyen nőies a bőre, persze biztos a víz alatti légzés is tesz hozzá, és az egészközeg. Izgalmasnak gondolom ezt az egészet és jó megérinteni őt. Nem bántam meg egyáltalán, hogy nem a negyedórás légyottot választottam, igaz, nem biztos, hogy lesz lehetőségünk nyílt színen hosszabbra. Érdekes volt vízlégés közben csókolni őt, meg a rugalmasan merev fenekébe markolni. Kezdtem belelendülni, amikor eltávolított a kakaóscsiga közepétől, mikor már majdnem elértem odáig. Muszáj feljönni a víz alól tisztázni ezt, főleg, hogy eddig nem volt egyáltalán elutasító.
- Igen, szerintem is ránk fér egy zuhany - vigyorodom el, majd elkapom a kezét, ha engedi és finoman irányítva húzni kezdem őt ki a zuhanyzó felé, már ha sikerül. Mindenestre hamarosan ott találjuk magunkat egy privát zuhanyóban és egy kicsit sajnálom, hogy nem hoztam magammal a másik pálcámat, hogy zárhassam az ajtót. Ami nálam van, az ugye mindig itt van, állandóan rajtam lóg. Most éppen nem lóg, de na.
- Itt már elég nem nyílt? - kérdezem a "Pöttyös Pannit". Ha már pöttyös, van nálam rudi, ha szereti, mindenesetre nyomban lecsapok az ajkaira.
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. november 17. 11:36 Ugrás a poszthoz

Életem édes értelme
#búcsú tőle - kinézet

A tegnapi Edictum aktuális lapja ott hever az asztalomon kinyitva egy bizonyos cikknél. Már vagy százszor elolvastam, pedig a lap kétes hírneve miatt nem kellene mindent készpénznek vennem. De itt a hír igaz volt, több helyen is utánajártam, és Leila, aza a drága és fiatal lány tényleg öngyilkos lett. Tegnap a hír után csak ültem a szobámban - még annyit megtettem, hogy Reginánál lemondtam az aktuális találkozót -, és egészen sokáig azon gondolkoztam, hogy mit kellene csinálnom. Leilát már eltemették ide, sajnos lemaradtam a szertartásról, amit tényleg bánok. Hiába nem volt komoly kapcsolat köztünk, egy laza szál mindig összekötött minket és legutóbb, amikor láttam nem tűnt életuntnak. A magam módján teljesen letörtem, és le akarom róni a tiszteletemet iránta. Viszont egyedül nem szívesen mennék oda, az olyan suta dolog lenne, ezért írtam Julinak, hogy jöjjön el velem, mert tudom, hogy ismerte őt. Mivel pozitívan írt vissza, nehéz szívvel, de elmegyek vele.
- Ezt nem hiszem el - morranok fel hangosan, amikor az ingem begombolása közben leszakad az egyik. - Reparo - sújtok le rá a pálcámmal, és a gomb visszaugrik a földről, befűzi magát a cérnába és visszavarródik a helyére. Sóhajtva fejezem be az öltözést, a telómat a zsebembe vágom a pálcával együtt, majd elindulok a temetőbe, egyelőre egyedül, egy sötétebb kabátban. Már esteledik, de még a főtéren virágot áruló Mariskánál veszek egy szép vágott virágot találomra. Aztán elballagok a temető bejáratáig, ahol a találkozót megbeszéltük Julival, és amíg megérkezik, visszaemlékszem Leilára... fanyar mosollyal az arcomon várom életem édes értelmét amíg megérkezik.
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. november 28. 09:01 Ugrás a poszthoz

Életem édes értelme
#búcsú tőle - kinézet

Pár napja csak ő jár a fejemben. Amikor én láttam, vagy találkoztam vele, mindig vidám volt, mindig szexi és általában ki akart használni, de olyan értelemben, ami számomra is kellemes volt. Hogy egy ribanc volt-e? Természetesen, de ennek minden jó tulajdonságával. Én kedveltem őt, volt humora, volt megjelenése és még határozottsága is. Sosem kertelt, mindig kimondta, amit kellett. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy sosem beszélgettem vele igazán mélyre menően, semmit sem tudtam róla, amit mondjuk egy barátnak alapnak kellene lennie. Ilyen értelemben nem is voltunk barátok, inkább jó ismerősök, akik tudták, hogy mit várjanak el a másiktól, mit adhat neki a vele szembe kerülő. Se több, se kevesebb. Mégis kevesebbnek érzem a világot nélküle, viszont az öngyilkosság megrettentett. Nem tudom mi volt az ok, vagy okozat, mi az, hogy megölte a nagybátyját. A drog annyira nem lep meg, ebben a szakmában, amit ő művelt nem ritka esemény, habár nem tudtam róla. Mindenesetre túl fiatal volt ahhoz, hogy ilyen dicstelenül távozzon. Sóhajtva pillantok fel, ahogy meghallom, hogy rohan felém valaki. Már majdnem védekezem, amikor felismerem őt, illata úgy fúrja magát az orromba, mint ahogy Juli saját magát a karjaim közé. Ösztönösen zárom össze a végtagjaimat, szorosan megtartom, de nem szorítom őt.
- Szia. Mehetünk? - észre sem veszem, és a kezem végig húzom az arcán finoman. Talán mindkettőnket bátorítom, de így vagy úgy, el kell indulnunk. Korábban már utánajártam, hogy hova kell mennünk, szóval sajnos, nem veszünk el a temetőben majd, nem találva őt és addig reménykedve, hogy mégsem történt meg. Felajánlom neki a karomat, hátha kapaszkodni akar valamibe, amíg odaérünk. Végül lassan így, vagy úgy, de elindulunk Leila sírja felé.
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 267
Összes hsz: 365
Írta: 2022. december 11. 12:02 Ugrás a poszthoz

Életem édes értelme
#búcsú tőle - kinézet

Úgy fúrja magát belém, mintha egy biztonsági széf lennék számára. Megrendítően jól esik, és tudom, hogy ez valahol nekem is szól, de főleg Leila miatt. De ennek ellenére is furcsán rohadt jól esik az egész, ahogy úgy tűnik, hogy valakinek ennyire számítok. Nem tudom, hogy ez csak egyszeri-e, vagy máskor is gondol így rám, de most kifejezetten jól esik. Rendesen feláll a szőr a karomon, de nem maradhatunk így, menni kell, mert Leila megérdemli.
- Messze legyen? - kérdezek vissza halkan, majd elindulok a sír irányába, a válaszától függetlenül. Ahogy haladunk egyre beljebb - szándékosan nem egyenest megyek, pedig hát senki sem szeret temetőben járkálni, mégis valahol érzem én, hogy Juli menne is meg nem is - észreveszek egy feliratot, mécseseket és fura mód köveket. Odafelé irányítom magunkat, és megállok az egyiknél, amikor már elég közel vagyunk Leila sírjához. Ha nem is ragyog fel a tekintetem, felfelé fordítom Juli fejét.
- Nézd, ez... vigyünk egyet - javítom ki a mondatom, mielőtt túl morbiddá válna, és magam sem akartam befejezni. Leveszek egy mécsest, egy követ és zsebre vágom, majd Julit megvárva bármit is döntsön elmegyünk a sírhoz.
- Megérkeztünk - súgom elfúló hangon, valahogy nem hittem volna, hogy bárki halála így megrendít. Főleg nem egy nem túl szoros ismerősé, de valahogy mégiscsak az volt. Nyilván mellette lehettem az, aki akkor vagyok, vagy akkor voltam. Hiányzik. A mécsest leteszem a sírra, a pálcámból kireppen egy apró tűzhajó és meggyújtja azt. Benyúlok a zsebembe és előhúzom a követ, és azon gondolkodom mit mondjak bele, de egyelőre csak nézem a feliratot, a rövid élet végét az évszámokon, és valóban nem érzem jól magam. Valahogy most realizálódik az, hogy nincs többé. Itt a sír előtt állva.
A falu határa - Létai Roland összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel