Mivel új vagyok, elindultam felfedező útra és megtaláltam ezt a gyönyörű helyet, elsőre meg tetszett. El is döntöttem; ide sokat fogok járni, de most csak körbe sétálnom, utána visszamegyek a szobámba, piheni.
Jó volt a séta, szép ez a hely gondolom, még sok hely van, ahol el lehet rejtőzni,  pont nekem való, már imádom.

Ma végre le tudtam jutni a Bestiába. Úgy örülök, végre lesz egy baglyom.
Meg is találtam a boltot és bementem, és hirtelen egy halom állatot láttam, mind gyönyörű volt. Választottam egy hóbaglyot, gyönyörű állat, és már mentem is fizetni.
Az eladó azt mondta 20 galleon így kifizettem aztán úgy döntöttem hazamgyek. Útközben már ki is találtam a nevét és elkezdtem mondani neki.
- Mától a neved Moon, tetszik?
Bólogatott vagyis tetszik neki, nagyon örültem neki.

Lyra Aurora Black

Órák után

Mindjárt itt a szünet végre. Ezzel a gondolattal kinézek az ablakon és mivel jó az idő (nem túl szeles), úgy döntök, kimegyek egy kicsit. Elkezdek öltözni. Mert úgy döntöttem a tavacskához megyek sétálni. Na majdnem minden megvan, csak a sapkám nincs meg. Elkezdem keresni. Feltúrom az ágyam. Meg is van, a párnám alatt volt. Felveszem és elindulok le a falu felé. Ahogy megyek, sok ismerős arcot látok. Mindenkinek köszönök. Kicsit megállogatok beszélgetni. De közben észre sem veszem és le érek a tavacskához. Ahogy körülnézek nyugalom áraszt el, olyan mese szép a táj. Beszívom a tiszta vízi levegőt. Kellemesen esik a fagyos levegő. Elindulok keresni egy kellemes, szélcsendes helyet. Itt ugyanis kicsit fúj a szél. Kicsit sétálok és meg is találom a megfelelő helyet a pihenéshez. Egy nagy fűz. Átbújok az ágak között, és máris egy elég szélcsendes helyen vagyok, közel a vízhez. Közel ülök a parthoz és szét nyitom elöl az ágakat. Innen még szebb a tavacska. Úgyhogy kényelmesen elhelyezkedem. És gyönyörködöm a táj varázsában. Órákon át itt tudnék lenni, nézni a nádak táncát a szélben. Hallgatom a madár dalt, és pihenek.

Zsombi

Elindultam a könyvesbolt felé. Szinte mindent elintéztem úgy, hogy egy kicsit körülnézek. Hátha találok valami jó könyvet. Már úgyis rég vásároltam könyvet.  Most szabad egy kicsit többet költeni rá. Ezzel be is megyek a boltba. Eltervezem azért, hogy nem töltök túl sok időt bent,csak annyit amennyivel még marad időm a többi dolgot is meg venni. Lenne még mit vennem, de most már nincs kedvem így is nagyon-nagyon sok mindent vetem. A hogy belépek meg állok körül nézni. Nagyon érdekes. Labirintus könyvekből. Ez az első benyomásom a boltban körül nézve. Tetszik olyan kis tökéletes útvesztő. Már tudom, hogy ide sokat fogok jönni. Elkezdek sétálni a sorok között. És majd nem sikeresen el is esek. Hát ilyen az én szerencsém. Ha könyvek között vagyok, nem figyelek a lábam elé. Lenézek miben akartam el esni. Mily meg lepő könyvekben. Hát jobb lesz, felrakom őket egy polcra, mert valaki tényleg elesik és meg üti magát. Érdes könyvek egyet kiveszek közülük és a többit visszarakom. Vajon ki volt, aki ide rakta? Talán el akart bújni. Ami nem rossz ötlet. talán én is csinálok ilyet. Egyenlőre elindulok arra a merre a torlasz volt meg nézem hátha meg találom az építészt. Aztán nem tudom mi lesz .A hogy haladok sok érdekes könyvet látok. Sok mindent, amit majd el kell olvasnom. Egyszer csak meg látok egy fiút. egy jó könyv mellet ül,szerintem az nem kell neki.. Egy kicsit ismerős. Láttam szerintem a suliban. Hát mindegy. Köszönök neki miközben lehajolok a könyvért.
-Szia.
Várom, hogy vissza köszön-e. És közben felveszem a könyvet. Meg nézem egy kicsit jobban. Érdekes könyv nagyon szimpatikus. Lehet, hogy megyek is. Hagyom olvasni a fiút.

Lyra

Olyan jó itt. Csönd és béke van. Ahogy ezen gondolkodom, hangokat hallok magam mögül. Nem fordulok meg, így is tudom, hogy nem állat. Finoman, szinte észrevehetetlenül hátra nézek és látom, hogy egy lány jön, biztos ő is pihenni szeretne itt. Hát engem nem zavar. Már nem is nézek hátra. Úgy látszik észre vett, mert már nem hallom a lépteit. Biztos most dönti el, hogy ide-e akar jönni. Megint elindult felém. Biztos beszélgetne. Hát ha akar akkor beszélgessünk. Persze csak ha jó fej. Én még kicsit nézem a tavat, mert épp kacsák úsznak rajta és nagyon aranyosak. Megállt közben a lány mögöttem. Elkezdi köszörülni a torkát. Majd megszólít. Egész kedvesnek tűnik. Még nem fordulok meg. Háttal térdelve válaszolok neki.
-Szia. Nem zavarsz.
Kedves dolog tőle, hogy megkérdezi, zavar-e. Hát tőlem jöhet. Megfordulok és felmérem. Aranyos lány. A sálja alapján levitás. Nem ismerős. De kevés embert ismerek. Túl nagy a suli ahhoz, hogy mindenkit ismerjek. Közben ő még kérdez. Ő sem ismer engem. Még azt se tudja, hogy egy suliba járunk.
-Igen Bagolyköves vagyok.
Felelem kurtán. Ő még csak elsős, hát azért nem ismerem.
-Én se téged. Bár az elsősöket nem igazán ismerem. Levitás vagy, ugye?
Teszem fel az egyértelmű kérdést. Közben kedvesen mosolygok rá. Az elsősök eleinte még tudtommal elég félősek. Úgyhogy nagyon kedves próbálok lenni. Látszik rajta, hogy nem igazán tud hova tenni. Hát hagyom, hogy kérdezzen még. Nem mondom meg ki vagyok. Hagyom, hogy rejtélyes legyek.  

Zsombi

Imádok könyvek között lenni. Úgy hogy ez a hely tökéletes. Olyan, mint egy háznyi csoda. El is nevezem Csodaországnak. Bent olyan szép rend van, persze csak a maga módján. Ahogy jobban körül néztem minden sorban van. Az írok szerint abc-ben csoportokba rakva. Mindenek van helye,de mért ne lenne?Ezen elmélázva sétálok a sorok között. Olvasom a címeket és írókat. Sok olyan van akiről még nem is hallottam. Elindulok a meserészleg felé. Ha jól számolom. Már jó rég olvastam mesét, már jól esne. Na meg is van a sor. Bár itt van egy torlasz. Talán oda nem szabad menni? Hát meg látjuk mi lesz, ha elpakolom a könyveket. Hát nem történt semmi. A könyvek a polcon, én nem érzem, hogy bármi varázslat meg támadót volna. Elindulok újra. A sorok között most már ott a hol a fal állt. Nagyon érdekes mese könyvet találtam. De ami a legjobban tetszett egy fiú mellet volt. Hát akkor elkérem tőle. Kedvesen mosolyogva meg szólítom.
-Szia.
Erre bár pillanatig nem reagál, már kezdek azon gondolkodni, hogy alszik. De lassan felnéz,magára mutat némán kérdezve hogy neki szóltam-e. Ezen meg lepődőm kinek szóltam volna? Aztán rájön, hogy mivel más nincs itt csak őneki szólhattam. Elég érdekes kis fiú. Nagyon vicces hogy olyan zseni arcot vág ehhez. Ezen egy kicsit nevetek. Bemutatkozik. Udvariasan elkezd kérdezni. Mosolyogva válaszolok.
-Én Állia vagyok. A melletted lévő könyvet. Hát szerintem a mese részlegen.
Hát úgy látszik nagyon öregnek látszom. Hogy meg kérdi hogy szeretem-e a meséket. Hát szeretem. Akár milyen vén vagyok.
-Szeretem a meséket. Mért?
Teszem fel egy kicsit kíváncsian a kérdést. Remélem, nem vagyok olyan öreg hogy furcsának néz. E közben le hajolok a könyv ért. És meg mutatom neki hogy melyik re gondoltam. És meg kérdem, hogy kell e neki.
-Ezt olvasod, vagy oda adod nekem?
Remélem csak épp mellette volt és nem kell neki. Vagy legalább hajlandó meg válni tőle.

Lyra

Élvezem a titokzatosságom. De úgy nézem a levitás nem. De már megfordultam úgy, hogy most már lát. Hát elég kíváncsian nézünk egymásra. Én még mindig hideg nyugalommal beszélek. Nem beszélek túl sokat, mert felesleges. Ő se beszél sokat. Ez tetszik, nem szeretem a csacsogókat. Kivételek azok akikkel jobban vagyok, azokkal szeretek sokat beszélni, de mivel nem ismerjük egymást, még felesleges mindenféléről beszélni. Közben kérdezek. És viccesnek találom a levitás pillanatnyi zavarát arra hogy levitás-e. Úgy látszik elfelejtette a sálon lévő címert. Rájött, látszik, hogy tetszik neki, hogy mindent kitalálok és nem kell annyit magáról beszélnie. Ő engem nem talál ki, nem csoda. Rajtam egy amerikai zászlós sál van. Aminek semmi köze sincs egyik házhoz se. Sálamat odébb húzva, és ezzel megmutatva címerem válaszolok.
-Rellonos. Nyugodtan ülj le, de kicsit hideg a föld, ezért ülök én is a lábamon.
Remélem nem zavarja hogy kicsit megmondom neki mit csináljon. Egyszerűen csak nem akarom hogy meg fázzon, remélem nem zavarja. De közben a lány leül. Látszik, hogy érzi, hogy hideg van. Elő kapja a pálcáját és kis tűzet varázsol. Majd közénk rakja. Biztos úgy gondolta, hogy én is fázom. Ezt megtéve nem szólt többet. Én se. Hisz mit kéne mondanom? Talán be kéne mutatkoznom. Rá nézek és épp megszólalnék mikor meglátom hogy elpirul. És felém fordul. Ő kezdte a bemutatkozást. Látszik, hogy udvarias. Eközben kezet nyújt. Kedvesen mosolyogva elmondom ki vagyok.
-Én Állia vagyok, nagyon örülök én is a találkozásnak.
Eközben kezet rázok vele. Próbálok finom lenni. Hisz én elég keményen rázok kezet. Közben mosolygok, ő is mosolyog. Lehet, hogy még barátok is leszünk.

Lyra

Kicsit feszült ez a beszélgetés úgy érzem. És már tudja, hogy rellonos vagyok. Aminek látszik, hogy nem örül. Hát legalább a tanácsomon nem sértődőt be, ami jó. Miután bemutatkoztunk csak csendben ülünk a meleg kis láng mellett. De hamar megszólal újra Lyra. Érdekes név. Talán még nem is hallottam. Az biztos, hogy tetszik.
De úgy látszik még az én nevem se olyan gyakori. Ezen muszáj mosolyognom. Hát ha mind a ketten ritkák vagyunk akkor lesz miről beszélgetni.
-Én se a tied. De a Lyra is nagyon szép. Bár szerintem még ezt a nevet sose hallottam. Szóval ritkaság vagy.
Mondom az igazságnak megfelelően. Talán külföldi név. Vagy valami újítás. Ezt majd megnézem a könyvtárban. Eközben persze mosolygok. Talán kérdezni kéne valamit, de mit? De ki se kell találnom, ő már kérdez.
-Hát csak levegőzni és pihenni. Sok dolgom volt mostanában, jól esik a csönd és a nyugalom.
És hirtelen ötlettel én is kérdek.
-És te? Csak levegőzöl vagy van dolgod? Talán szorgalmi feladathoz kell valami? Mert akkor segítek nagyon szívesen.
Talán én is gyűjtők valamit, hisz már elég rég csináltam szorgalmit. Közben keresem a megfelelő témát, hogy ne legyen annyira feszült szegény levitás. Erről eszembe jut hogy tavaly én is ilyen voltam. Csöndes, inkább olvastam vagy a baglyommal voltam. Mindig pirultam, nem tudtam mit mondjak vagy kérdezek. De volt egy évem és sikerült. Ehhez mondjuk fontos a jó mentor is. Bár a rellonosok is jó fejek ha háztársról van szó. Különben tényleg kicsit rosszak tudnak lenni. Hát mondjuk ebben én is benne vagyok. Hát a rellon az rellon, én szeretem. Kellemes hangulat van mindig a klubteremben. Majd még oda is megyek. Ezt végig gondolva ránézek Lyrára és látom hogy kicsit elveszett ezért kérdek.
-Hányadikos is vagy? Úgy elsős?
Gólya lehet, olyan kis esetlen még. De lehet hogy csak egy csendes nagyobb. Kiderül mindjárt. Közben még kérdek, hogy beszéljen egy kicsit, mert olyan csöndben van.
-Szereted a sulit? Vagy már inkább nagyon várod hogy hazamenj a szünetre?  
Eközben már vigyorgok, mert eszembe jut a szünet és a hazamenetel. Már olyan régen láttam az otthoniakat. Jó lenne egy hó csata. De most nincs igazán hó otthon sajna. Meg most nem is lesz otthon mindenki. Na ez még ráér. Ki kell még találnom valami jó témát, ez most a legfontosabb. Talán valami sulis téma. Ezen gondolkodom és nézem a vizet.        

Lyra

Jó itt üldögélni. A levitás lány is nagyon aranyos. Erről eszembe jut a húgom, ő is olyan aranyos tud lenni. Jaj az otthoniak, de régen láttam őket. Bár ha haza mentem volna se látok mindenkit, mert mire vissza kell jönnöm, addigra érne csak haza nővérem. Hát majd nyáron otthon leszek, most még úgyis tanulnom kell. Még jó pár szorgalmi áll előttem. Meg lassan tanulnom kell a vizsgákra, minek vettem fel ennyi tárgyat? Nem is bírom lassan. De le adni se bírom. Ilyen az én formám inkább egy hónappal, tán kettővel előbb elkezdek tanulni, hogy be tudjak mindent magolni.
Hoppá elkalandoztam, figyelek Lyrára, mert még a végén lemaradok a válaszokról.
Tényleg van másik Lyra a suliban, én nem is tudtam. Hát nem ismerek mindenkit. Majd körbekérdek. Gyors válasz a következő kérdésemre már jön is. Én nem fedeztem fel, pedig úgy érdekesebb lett volna. Majd még én is meg próbálok felfedezni valamit. Szünetben elindulok arra amerre még nem voltam. Igen a többit tudom. Hisz én is megéltem. Ezen muszáj mosolyognom. Ő is mosolyog. Majd befejezi a válaszát. Lustaság, én tavaly nagyon sok szorgalmit csináltam egész évben. Ezen kicsit nevetek. Majd megmagyarázom, nehogy azt higgye, hogy rajta. Bár ő is nevetett.  
-Bocsi, csak eszembe jutott, hogy én szöges ellentéted voltam.
Hát a nyár már majdnem itt van. Hát a vizsga időszak lassan már kopogtat, már a gondolattól is libabőrős leszek. Mennyit kell majd tanulnom, de nincs kedvem már most. Persze jó lesz majd haza menni és piheni, az otthonikkal lenni. Talán kicsit unalmas a sulis pörgéshez képest. Közben kérdezek. Látszik, hogy elbambult. És hóbortosan válaszolt. Eltaláltam, gólya. Hát úgy látszik még elég jól tartom magam, mert nem tudja, hogy hányadikos vagyok. Mosolyogva megmondom.
-Én másodikos vagyok. És köszi, bóknak veszem, hogy nem látszom öregnek.
A következő kérdésemre érdekes választ kapok. Bár megszokott szerintem. Ez az iskola tényleg nagyon jó. Tanulni, hát azt tényleg kell. Közben folytatja a választ. Ő se megy haza. Hát akkor már biztos lesz kivel beszélgetnem. Már féltem hogy nem marad olyan szinte akivel dumálhatnék. Tavaly én se mentem haza, de nagyon jó volt itt is a karácsony. A levitás is elkezd erről kérdezni. Látszik, hogy kíváncsi. Hát akkor válaszolok. Mosolyogva neki is állok.
-Hát elég sokan haza mennek. Kicsit kihalt lesz, de nagyon vicces ilyenkor a kastélyban lenni, nagyon sok új dolgot lehet találni. És jól el lehet beszélgetni azokkal akik itt maradtak. Lesz. Annyit mondok, hogy lesz egy vacsora, egy nagyon érdekes kis vacsora. Én nagyon élveztem tavaly. Szerintem tetszeni fog.
Egyet sóhajtok, mert annyit beszéltem hirtelen, hogy muszáj. De még mindig a szemébe nézek. Ő viszont hirtelen elkapta rólam a szemét. És bocsánatot dünnyögött, mint valami maci. Ezen megint nevetek. Rám nézet, kíváncsi vagyok mit fog szólni ahhoz, hogy kinevetem.    
 

Lyra

Egyre jobban tudunk beszélni. Most már elég oldott a hangulat. Persze én is próbálok úgy beszélgetni, hogy ne legyen feszült. Aszt hiszem Lyrával jobban szeretnék lenni. Mert nagyon hasonlít rám, hisz emlékszem milyen félénk voltam én is. Azon csodálkozom, hogy levitás, szerintem a rellonba jobban illene. Bár ki tudja, lehet, hogy csak én látom most így. Hát úgy látszik rosszul fogalmaztam az előbb. Mindjárt meg is magyarázom. Mosolyogva kezdek beszélni.
-Jaj, nem csak én az első évebben kevésbé voltam ilyen közvetlen inkább félénk voltam az elején talán a második fél évben inkább. Úgyhogy nem bántásból mondtam.
Ehhez már egy kicsit én is pirulok. De ez hamar elmúlik, mert én nem vagyok pirulós típus. Hát ez végül is mindegy. Hát tényleg nem értem, miért levitás a kis hölgy, szerintem a rellonban is ellenne, bár még kicsit csiszolni kell a beszélgetésén különben szerintem elég vad hozzá. Közben csöndben üldögélünk mindketten, úgy látszik el gondolkodtunk. Hát akkor kérdek még valamit. De mi lenne jó beszélgető téma? Valami olyan kéne ami elindítja most már rendesen a beszélgetést. Talán könyvekről, az szerintem jó lenne. Felé fordulok és mosolyogva kérdek.
-Gondolom szeretsz olvasni, igaz? Milyen könyveket szeretsz?
Nem túl erősen kérdezem, nem szeretnék tolakodni. Közben elnézelődöm, nagyon szép ez a hely, most kicsit jobban süt a nap. Kicsit fúj a szél, felborzolja a hajam és majdnem elviszi a sapkám egy hirtelen széllöket. Közben válaszolok a következő kérdésére és várom mit szól hozzá. Kapok egy kedves dicséretet ami nagyon jól esik. Szeretem ha dicsérnek, de ki nem. Nagy mosollyal meg köszönöm.
-Köszönöm. Nagyon jól esik.    
Hát tényleg még gyerekes vagyok közben. Hát ez van én szeretek ilyen lenni. De tudok nagyon komoly, mégis sugárzó is lenni, ezért vagyok olyan szerethető. Szegény lányt már most kíváncsivá tettem, pedig még alig meséltem. Nem fogok elmondani mindent. Hisz elvenné a meglepetést és azt a varázslatos érzést ami eltölti az embert mikor belép és szembe jön az a sok szép. Miközben ezen gondolkodom már bombáz is a kérdésekkel. Kedvesen mosolyogva kitérő válasszal fellelek.
-Nem mondom el, mert akkor oda varázs. De tetszeni fog ne aggódj. Vacsi finom lesz. Többet nem mondok, én tavaly élveztem.
Remélem megelégszik ennyivel. Nem akarom, hogy mindent tudjon. Ezt most el is hagytuk, másról beszélünk és kicsit ki nevetem.
Már nem pirul. A szemembe néz. Egyre biztosabb aminek örülök. Ezt meg is mondom neki.
-Egyre biztosabb vagy, ami jó. Örülök hogy ilyen bátor vagy. Nem akartalak a nevetés sem el meg sérteni, csak olyan vicces hogy szerintem nagyon erős kemény lány vagy. Szerintem inkább rellonos lehetnél csak egy kicsit biztosabbnak kell lened.
Remélem nem zavarja, hogy ezt mondom.

Köd van. Minden fehér a hótól, de egyben csillog is a ködtől. Igazán varázslatos látvány. Elég korán van még, de már sajna sötétedik. Csak a hó világit ezüstösen. A kastélyban viszont nagyon kellemes karácsonyi hangulat van. Mindenütt díszek vannak, sok szellem ünnepi dalokat énekkel. Nagyon kellemes hallgatni, közben pedig a fenyőágak, fagyöngyök alatt sétálni. Látni, hogy mindenki boldog. Csoportokban lehet látni az embereket, sütit esznek, nevetnek, szóval boldogság van. Hallani, hogy arról beszélnek, kimegy haza, ki nem, sokan haza utaznak, bár, azért van, aki marad. Én itt töltöm, sok olyan diák marad, akit ismerek és beszélgethetek velük. Úgyhogy nem leszek egyedül, aminek örülök. Kicsit zavar ez a túl nagy boldogság. Elmegyek egyet sétálni, túl nagy itt a zaj, már nem bírom. Felkapom a kabátom, felveszem a fekete fülvédőm, a zöld sálam. Megkötöm a bélelt cipőm, és elgondolkozom, mért nincs rajtam magas sarkú. De hamar rá jövök, azért, mert abban nem tudok esetlegesen futni vagy mászni. Hiába én már csak ilyen vad vagyok. Megnézem magam a tükörben, megigazítom a hajam. Elégedetten nyugtázom, hogy normálisan nézek ki. Átmegyek a klubhelyiségen, majd a folyóson. Kimegyek.  Ahogy megtörténik, arcon vág a hideg, de jól esik. Kilépek a puha hóra, elindulok a falu fényei felé. Szépek a fények, látszik, hogy ott is már karácsonyi hangulat uralkodik. Lassan haladok, mert élvezem a látványt és a csöndet. Beérve a faluba körülnézek.  Látom, hogy mennyien vannak még kint, szép látvány nézni a vidáman rohanó gyerekeket és a mögöttük haladó, mosolygó, fáradó szülőket. Elhaladva a korcsolyapálya mellet, évfolyamtársakat és sok más diákot látok, próbálnak megállni a jégen. Itt túl nagy a zaj nekem, nem maradok itt. Jólesik a hideg szél közben. Elmegyek az édességes standok mellet is, veszek pár szem csokit és egy bögre meleg teát. Az édességet bele teszem a zsebembe, a teát a kezemben tartom, hogy melegítse a kezem és tudjam inni. És mert furcsa lenne, ha azt is beletenném a zsebembe. Ráadásul ki is önteném, ekkor elindulok a víz felé. Úgy érzem, ott csöndet találok csak, hogy a stég felé közeledve meglátok rajta egy lányt. Elindulok felé a csúszós fán. Nem túl erősen, de kapaszkodok a korlátban. Mikor már elég közel vagyok a lányhoz, nekidőlök a korlátnak, mert nem vagyok biztos az állásomban ezen a síkos terepen. Egy pillanatra gyönyörködöm a tóban. Majd finoman meg köszörülöm a torkom. Miután úgy érzem, hogy már nem ijesztem meg, ha köszönök. Mosolyogva szólítom meg.
-Szia. Zavarlak vagy itt maradhatok?
Várom, hogy mit mond, remélem, hogy nem küld el melegebb éghajlatra. Közben iszogatom a teám.  

Lyra

Úgy látszik, hogy nem ismerem eléggé az embereket, mert Lyra szerintem elég kifejező. Közben elkomorodom, ahogy romlik az idő, de folytatom a gondolatmenetet. Talán csak velem, nem tudom, nem ismerem. Ezen elmerengek, közben a tavat nézem mereven, ami egyre csak tajtékozik most már a széltől. Ebből a merev állapotból csak a nevetése ráz fel. Gúnyosan, elég kellemetlenül nevet, de nem tudom min. Talán rajtam, talán nem. Lassan, kérdőn ránézek. Elkezd beszélni, én pedig figyelek. Kiderül, hogy csak magán nevetett. Emberkerülő, egyel talán nem közvetlen a maga leírása szerint. Talán ha még beszélgetünk, megtudom, hogy végül is milyen. Közben halvány mosollyal válaszolok.
- Értem... biztos igazad van.
Én is ilyen voltam, de megváltoztam. Segített a suli, ha nem járnék ide, még mindig csöndes, csak a barátaimnak, családomnak valamennyire megnyíló könyvmoly lennék, de ezt hamar elhessentem a fejemből. Nem érdekel, inkább megtöröm a csendet egy kérdéssel: megkérdem szeret-e olvasni, amire egy mosolygós választ kapok. Szeret, aminek örülök, most már van egy biztos témám. Ettől egy kicsit felvidulok, ahogy hallgatom a választ, elgondolkozom. Szereti a szakirodalmat, én ebben egyetértek, ha jó téma, akkor én is szeretem. Ahogy hallgatom, szinte teljesen magamra ismerek. Amit mond teljesen illik rám is. Ezen elmosolyodom. Közben figyelem őt is, látom rajta, hogy olyan témára tértünk, amit szeret. Könnyebben, nyugodtabban beszél. Ráadásul újra mosolyog. Érzem, hogy erről tudunk beszélni. Ahogy ezt így elgondoltam már be is fejezte a beszédet, majd visszadobta a labdát nekem. Én szintén imádok olvasni. Mondhattam volna, de úgy éreztem, hogy így nem az igazi. Inkább valahogy bővebben mondom, úgy jobb. Ki is találtam a mókás választ.
-Én nem vagyok könyvmoly... inkább az e fölött álló ilyen állat vagyok, mert nagyon imádok olvasni és elég gyorsan olvasok.
Van, aki azt mondja, hogy nagyon gyors vagyok. Szerintem nem. Nálunk mondjuk megszokott, hogy mindenki gyorsan olvas, de ez most részletkérdés. Miközben gondolkoztam, elterelődőt a téma. Ellátott bókokkal. Majd a karácsonyi vacsi lett a téma, de mivel falba ütközött, kis idő után feladta és elfogadta, hogy nem mondom el, mire számíthat. Remélem, megérti, hogy jobb ez így. Újabb témaváltás. Most általam. Kedves bóknak szánva közöltem, hogy illene a rellonba. Látom, hogy meglepődött, nem is gondolta volna. Pedig szerintem oda illő egyéniség. Gondolkodik rajta, ami jó, de rövid gondolkodás után kitérő választ kapok. Előfordulhat, hogy igaza van. Annyi bizonyos, még közvetlenebbé válik, akkor komoly egyéniség lesz. Úgyhogy szerintem, egy maximum két év és már nem is fogok ráismerni, ha visszagondolok a mostani félősebb, csendesebb lányra, aki most Lyra nevet viseli. Ezt meg is mondom neki. Nagy mosollyal elkezdek beszélni.
- Szerintem komoly egyéniség leszel. Bármelyik ház tagja leszel, vagy most vagy, az a ház biztos nagyon örülni fog neked. Remélem egy-két év múlva is barátok leszünk. Mikor már biztos nagyon menő leszel.
Ezzel elhallgatok. Remélem, nem köt bele abba, hogy barátomnak neveztem. Jó lenne, ha barátomnak nevezhetnék egy ilyen egyéniséget, ritka az ilyen kedves, okos lány, főleg ilyen eredetiséggel. Ezen gondolkodva figyelem, ahogy közelebb húzza a lángot magához. Hirtelen rájövök, hogy fázik. Elő kapom a pálcám és én is varázsolok egy lángot. Közben közlöm az okát.
- Vidd közelebb a tiedet, ha fázol most már nekem is van. Bocsánat, hogy csak most jutott eszembe.
Most már csöndben maradok egy kicsit. Nézem a lángot és gondolkodom az eddigi beszélgetésünkön.

Zsombi

Egyre érdekesebb ez a beszélgetés. Most már hogy nagyjából elkezdtük. Egyenlőre még az udvarias kérdéseknél tartunk. Valamivel meg kéne törni a jeget? Nem is tudom, nem beszélgetni jöttem. De az ért beszélgethetnék. a nehéz kezdés után én már kezdek bele melegedni. Ő is próbálkozik ami jó. Kapok egy kérdést megint amire próbálok olyat válasz szólni  ami nem hangzik teljesen hülyén.
-Nincs igazán,bár ezen még nem is gondolkodtam még. És neked?
Dobom vissza a labdát. Közben mosolygok mert la hajoltam a könyvért amit ki néztem, ő pedig levegőt se vet úgy meg ilyet hogy melyik könyvre gondoltam, a könyvet amit fogott pedig úgy szorította hogy el fehéredtek az ujjai. De mi után fel álltam meg nyugodott és engedett a szorításon. Ezt meg is erősítette. Jó hogy nem ugyanazt a könyvet néztük ki. Abból elég nagy galiba lett volna. Közben figyelem Zsombit látszik hogy gondolkodik. Kíváncsi vagyok min. Talán a könyvön, csak azt nem tudom melyiken. De mindjárt meg tudom mert szólásra nyitotta a száját. Segítséget kér. Hát ez jó. Pont nem erre számítottam. De szívesen segítek. Mosolyogva beszélek hozzá.
-Mindjárt meg nézem. Le ülhetek melléd meg nézni?
Miközben arra várok hogy válasz szóljon fél lábra állok és kíváncsian bele lesek a könyvbe. Ami már kívülről is érdekesnek tűnik.

Juhász V. Máté

Kellemes az esti levegő, bár még egy kicsit nyirkos az esőtől, ami nemrég állt el. De azért kellemes kint sétálni. Gyorsan, szinte futva haladok. Nagyon elegem van a mai napból, a sok vizsga és ember, már fáraszt a sok ember. Ezért is vagyok itt, mivel már majdnem teljesen sötét van, szinte egy lélek sincs itt kint. Ahogy átvágok a falun, látok egy-két ismerős arcot, de nem törődök velük, nincs sok kedvem beszélgetni. Amint lefordulok a fő utcáról, már emiatt se kell aggódnom. A sötét, mégis nyugalmas utca egy kicsit megnyugtat, ezért lassítok és körülnézek,  hogy hol is az az utca, amit keresek. Egy lámpa fénykörében meg is látom a kis utca elejét. Most már csak gyors lépésekkel haladok. A kis utcában viszont már újra lelassítok. Most már teljesen nyugodtan sétálok ki a játszótérre. Nem látok senkit, szóval belépek a játszótér területére. A lámpák fénykörében kicsit furcsa ez a hely, mivel eddig csak nappal láttam. Az első pár lépésem bizonytalan, de utána már magabiztosan haladok. Az első gyávaságomat pedig azzal nyugtatom, hogy nincs itt senki. Ami hat is egy ideig, de mikor az egyik mellettem lévő fénykörben látható padon meglátok egy srácot, egy kis sikoly kíséretében ugrok hátra pár lépést. Az első pár másodperc után viszont feleszmélek és megpróbálok nem elpirulni azon, hogy megijedtem egy fiútól, aki még rám se nézett. Majd miután ez úgy-ahogy sikerült, gyengén elmosolyodom és köszönök.
-Szia.
A gyenge köszönés után elkezdem piszkálni a földet a cipőm orrával. Közben pedig azon gondolkozom, mit gondolhat rólam ez a srác, biztos hülyének néz.

Viktornak

A hangulatom egész kellemes volt, de most megint kezdek mérges lenni. Főleg ettől a sráctól. Kedvesen köszönök, erre ő, mintha most mondtam volna valami nyomtatást nem bírót, bunkón válaszol. Hát akkor én se leszek kedves. Gúnyos vigyor ül ki az arcomra, miután átgondoltam a történteket, már nagyon is viccesnek találom. Magamat ismerve nem csoda, hogy egy ilyen pukkancsba botlom. De ha ő így, akkor én is, elintézem, hogy leszálljon az egekből a kis srác. Még mindig gúnyosan mosolyogva felelek a kérdésre.
-Nem, szerintem nem találkoztunk még.
Egy kicsit várok, majd folytatom.
-Szerintem emlékeznék egy ilyen pukkancs kis srácra.
Egyenlőre még teljesen finom voltam, de várom, hogy mit felel. Ha tippelnem kéne, akkor most biztos mérges lesz, szegényke nem jó emberrel kezdett el bunkózni. Egy Rellonos nem jó ellenfél ehhez. Míg várom a választ, nekidőlök a lámpaoszlopnak, fél lábamat felemelem és a talpam nekitámasztom az oszlopnak, még mindig gúnyosan mosolyogva. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit gondol rólam, hiszen előbb még megijedtem tőle. Kár, hogy az csak azért volt, mert nem vettem észre. Túl fekete a sötétben szinte nem is látszik. De ettől még egyáltalán nem ijesztő.  

Ronald Little-Leah

Meleg napsütéses délután van. Ehhez illően csak egy vékony, fekete farmer, laza ing és torna cipő párost választatom napszemüveggel. Kíváncsi vagyok meg ismer-e így, tegnap kicsit elegánsabb voltam. De ha már másnap elhív valahova akkor ismerjen fel így is. A falun áthaladva veszek egy kis édességet későbbre. Aztán most már egy kicsit sietve megyek a stéghez. Lassítok mielőtt kilépnék a fák mögül és feltolom a napszemüveget a fejem tetejére és kisétálok a fák közül. Határozott léptekkel elindulok a stég felé, ahol meg látom, hogy Ron már vár. Egy grimasszal nyugtázom, hogy késtem, és megyek tovább.  Közben meg ő, hogy öltözött és elégedetten nyugtázom, hogy nem öltöztem túl. A napszemüvegtől pedig nevethetnékem támad. Olyan, mintha azért vette volna fel, mert tegnap megjegyeztem neki, hogy sokat néz. De erre talán inkább nem kérdek rá, inkább én is lecsúsztatom a szememre a napszemüvegemet és mosolyogva közeledek felé. Valami elrepül mellettem és Ronnál ér földet. Egy hóbagoly, milyen szép. Kicsit emlékeztet a sajátomra. Megállok és nézem, ahogy Ron megdicséri. Aztán a bagoly elrepül én pedig újra elindulok, leplezetlen mosollyal. Pár méterre megállok és nekidőlök a korlátnak. Aztán vissza köszönök.
- Szia.
Hátra nézek az ő baglyára és folytatom.
- Ha szólsz, hogy hozod a baglyod én is elhoztam volna Moont.

Ronald Little-Leah

A korlátnak nézem a vizet és élvezem a napsütést. Egyszerűen tökéletes az idő. Ront hallgatva pedig egyre inkább mosolygok. Ahogy ránézek látom, hogy ő is mosolyog. A bókok pedig jól esnek, bár egy kicsit soknak találom őket. Ezt meg is mondom neki.
- Köszi. De ne dicsérj ennyit.
Megint a tó felé fordulok és folytatom.
- Elfogok pirulni ha így haladsz.
Aztán hallgatom, az okot amiért nem szólt és még pár dolgot. Amit elég érdekes. Tetszik a baglya neve, és érdekes a köztük lévő kötelék. Arra, hogy elfelejtette és sajnálja, helyeslően válasz szolok.
- Hát az biztos, Moon is hasonlóan szabad lélek. Bár én inkább reptetni szoktam és nem sétáltatni.
Aztán újra figyelmesen hallgatom. De azért közben bele-bele kérdezek, de inkább csak figyelek.
- Télen nincs túl hideg itt tanulni?
Elnézve a tájat télen is szép lehet, csak talán egy kicsit hideg tanulni. A következő mondatra viszont azonnal felelek. Míg ő leveszi a napszemüvegét.
- Légyszíves hagyd abba, nem kell ennyire udvariasnak lenned és mindent megköszönnöd.  
Hogy lássa komolyan gondolom belenézek a szemébe. Kis idő múlva félre nézek és inkább közelebb megyek a stég tó felőli részéhez. Innen hallgatom tovább Ront. De aztán kíváncsi leszek és megfordulok, hogy lássam. És máris egy üveg kólával találom magam szemben amit felém nyújt. Egy bólintással elfogadom.
- Kösz.
Mosolyogva helyeslek a következő mondatára.
- Ebben egyet értek.
Bele iszok a kólámba és eszembe jut az édesség, amit én vettem. A következő mondatával pillanatnyilag nem törődve veszem elő és kínálom meg.
- Ez ugyan nem abból a világból van, de attól még finom. Kérsz?
Mosolyogva nyújtom felé a papírzacskót. Közben komoly arccal válaszolok.
- Még egy bók és belelöklek a vízbe.
A mondat végén kicsit elmosolyodom, hogy lássa nem gondoltam teljesen komolyan és feltolom a fejem tetejére a napszemüveget. Aztán leülök, a lábamat a víz fölé lógatva egyik kezemben a kólámmal, a másik kezemmel pedig lerakom magam mellé a zacskót.

Ronald Little-Leah

Pedig télen is jó lehet nem csak kéne hozzá pár dolog. Én lehet, hogy ki is jövök, csak nem tanulni. Ron sátrától már jön is az ötlet, hogy itt kint sátorozzak a jó időben és pihenjek. De Ron ötlete viccesebb. Vigyorogva felelek.
- Hát ha elég nagy a sátor. Akkor szerintem nem lenne rossz.
Ron felsorolja a mellette szóló dolgokat. Amiben egyetértek, még talán jó is lenne. Ezt komoly képpel meg is mondom.
- Még siker is lehet ebben a jó időben, itt a tó mellett szerintem jó lenne.
Mosolyogva még hozzá teszem.
- Persze ha lennének törzs vendége akik híreszteljék, az is hasznos lenne, főleg kezdés előtt.
Kíváncsian nézek, hogy értette-e. Végül inkább a biztonság kedvéért hozzá teszem.
- Én például jó lennék erre a célra.
Elnézek Ron baglya felé. Már megette az első pockot és úgy látszik, kezd jól lakni. Közben ő is észrevesz és kíváncsian méreget. Szinte meg se hallom, hogy Ron mit mond. De aztán feleszmélek és még hallom a végét. Ránézek és látom, hogy viccel, ezért én is hasonlóan válaszolok.
- Hát ha igazán érdekes gondolatok akkor meg kockáztatom a pirulás veszélyét.
Aztán újra elvigyorodom. A következő mondatra nevetve felelek.
- Ebben az időben így is nyugodtan lehetne fürödni, utána a napon megszáradnánk.
Én pedig újra elnézek a baglya felé, aki mintha közelebb jött volna, valamint elég furcsán méreget. Ami nekem egy kicsit gyanús. De Ron következő kérdése kizökkent az aggodalmamból.
- Igen szeretek.
Valahogy nem lep meg, hogy nem a bagoly érdekli. De nem igazán hagy elmélkedni, mert megint feltesz egy kérdést.
- Tűzvillám 5000-em van.
Most már én is vissza kérdek.
- Neked milyen seprűd van?
Az édességet, amivel előbb meg kínáltam vesz és megköszöni. Egy kicsit még viccelődik is. Amire kicsit komolyan felelek.
- Ezt most nem, de ha akarod legközelebb saját készítésűt hozok.
Aztán újra rá nézek a bagolyra és közelebb ülök Ron-hoz és aggódva meg kérdem.
- Emberevő a baglyod?

Ronald Little-Leah

30-40 fő az nem is olyan rossz. Jó időben igazán jó lenne. Egy kis szervezéssel és engedélyek meg is csinálhatnánk. Ezt meg is mondom Ronnak.
- Kis munkával meg is csinálhatnánk.
Annak nagyon örülök, hogy tetszik neki a hírverési ötletem. Bár azt nem mondta meg, hogy ő hogyan gondolja. Mert posztereket én biztos nem ragasztok. Inkább valamilyen varázslat lenne jó vagy hasonló. Ezt szerintem meg is tudnánk oldani. Engedélyt lehet, hogy nehezebb lenne szerezni. Erre rá is kérdek Ronnál.
- Az engedélyt szerinted megkapnánk, ha kell hozzá?
Nem biztos, hogy Ron komolyan gondolta ezt, de szerintem vicces lenne. Bár kicsit macerás lenne. Ránézek Ronra és látom, hogy még mindig elgondolkozva néz a vízre. Ebben a következő mondata meg is erősít. Elmosolyodom és bólintok.
- Igen, szerintem már lehet van olyan jó idő.
Elnézem a vizet és elkezdek gondolkozni azon, hogy vajon él-e itt valami vízi lény. A következő mondat viszont kizökkent a gondolataimból. Ha valaki a seprűm kérdez, akkor fel kell készülnie arra, hogy sokat fogok beszélni. Azon egy kicsit elgondolkozom, hogy mennyire is tudok repülni. Hát volt már egy két vicces kalandom. Kicsit komolyabb arccal válasz szolok neki.
- Hát nem vagyok túl ügyes.
Majd egy fél mosollyal folytatom.
- Például repülés közben még nem tudok rajzolni...
Felnézek az égre és befejezem a mondatott.
- Pedig megpróbáltam.
Ez talán hülyén jön ki, Ron komoly kijelentése után, de igaz. Talán a kastélyt is lerajzolom majd, csak nem seprűről. Azt egyelőre inkább hanyagolom. Erre a gondolatra megint elmosolyodom. Ezekből a gondolataimból rángat ki Ron hangja.
Kicsit megnyugtat, hogy nem veszélyes a baglya. Bólintok Ronnak és dobok egy kis sütit a tőlem nem messze lévő Chosugának. Aki ennek nagyon örül. Nézem, ahogy nekiáll megenni az édességet. Ezért csak félvállról helyeslek Ronnak.
- Igen, már jó idő van.
Csak a csobbanásra nézek fel. Kicsit meglepődön, egy pillanat múlva már nevetek. Rájövök, hogy mért idézte fel a mondatomat Ron. Én is felállok és a cipőmet húzva felelek Ronnak.
- Naná, ki nem hagynám.
Gyorsan le veszem a cipőm és a zokni. Aztán az ingem és áldom magam amiért vettem alá egy trikót. Bár lépést hátrálok aztán beugrok a vízbe Ron mellé. A víz tényleg kellemes. A víz alatt meg keresem Ron lábát és lerántom a víz alá, magamat pedig fel lököm és odébb úszom.

Ronald

A buli ötlete igazán jó, míg akkor is ha nem is biztos, hogy lesz belőle valami. Örülök, hogy Ronnal ilyen sok közös témánk van, bár nem minden értünk egyet. Az engedélyekkel se hiszem ,hogy igaza lenne. Ezt meg is mondom neki, mert igaz van egy részben, de a többit elfelejtette.
-A polgármestert nem kellene meg kérdezni?
De ezen se gondolkozunk sokat. Minden fél-e téma fel merül, aztán már a vízben is vagyunk. A víz nagyon kellemes, Ron pedig elsőre nem igazán figyelt. Ami után lerántom, már éberebb.Én viszont számítottam a támadásra és mosolyogva hagyom, hogy Ron lerántson. Az viszont meglepet, hogy Ron átfogja a derekam és fel úszik velem a víz felszínre. Egy pillanatra elképedem, aztán megint mosolygok. Aztán egy cinkos kacsintású kérdés után újra víz alá kerülök. furcsa is volt, hogy ilyen könnyen meg úsztam. A víz alatt oldalra fordulok és Ron hasát használva elrugaszkodom, épp olyan erősen, hogy odébb lökjem, de okozzak neki fájdalmat. Pár méterrel arrébb én is fel jövök a felszínre, biztonságos távolságban Rontól. Vigyorogva nézem  egy kicsit, hogy lássa hol vagyok aztán újra lebukok és nagy körben meg kerülöm úgy, hogy ő ne vegye észre. Halkan feljövök mögötte. Egy hirtelen ötlettől vezérelve,merész ajánlatot teszek.
-Ha elkapsz teljesítem egy kívánságod, de csak akkor ha tényleg elkapsz.
A mondatvégén pedig lenyomom Ront a víz alá. Én pedig gyors tempóban elindulok a tóközepére, közben pedig figyelem, hogy Ron mikor és hol bukkan elő.

Lotte White

Mai nap furcsaságok sokasága. Reggelinél az Eridonos lány és a hely ahol találkozni akar velem. Hát a temető körüli terület nem tudom, hogy jó-e beszélgetni egy elsőssel, milyen témáról lesz vajon szó? Vagy csak nem tudja, hova akart jönni beszélgetni?
Ezek a kérdések köröztek a fejemben úton a temető felé. Az utolsó házat elhagyva ezek a gondolatok is eltűntek, vagyis el lettek zavarva. Úgy döntöttem, hogy gyanakvás nélkül, de nyitott szemmel megyek a találkára. Az utolsó háztól elég messze, de a kerítéstől pár méterre meglátom Lottet egy padon ülni. Ebből inkább azt szűröm le, hogy nem tudja, hol vagyunk. Elmosolyodom, hogy tudná hiszen nemrég jött, ez csak egy véletlen.
A pad mellé érve meg köszönök.
-Szia.
Aztán teszek még pár lépést, hogy elé kerüljek. Amikor meglát, feláll. Udvariasan köszön. Én pedig biztosítom a kilétem felől.
-Igen, én vagyok.
Arra, hogy jól fogunk szórakozni, egy kérdéssel válaszoltam.
-Jártál már itt?

Lotte White

A kérdésemre nem kapok választ, de egy furcsa kérdést viszont igen. Ami eléggé meglep. Vajon mit akar kezdeni? És én ahhoz miért kellek? Mi lesz itt? Egy kicsit kezdek aggódni. Lotte mosolyog ugyan, de ez nem jelent semmit. Kétkedve nézek rá.
-Mit?
Remélem nem sírt akar velem fosztani vagy valami hasonló. Mert azt fényes nappal elvből hülyeség plusz én nem is vállalom.

Szentesi Alíz Zsófia

Tökéletes nyári hétvége. Ilyenkor jó lemenni a faluba meg enni valami finomat a cukrászdában. Nekem is ez a feltett szándékom. Laza világos kék egész ruhát veszek, majd kis keresés után egy hozzá illő kis táskával indulok amiben. A kastélyból kilépve hátra hőkelek a melegtől, de egy pillanat múlva már sietősen szedem a lábam, hogy minél hamarabb elérjem a cukrászdát. Így utólag úgy érzem jól tetem, hogy szandált vettem. A falu szélét elérve kicsit lassítok, de nem állok meg. A cukrászda ajtaja előtt meg állok egy kicsit pihenni, majd belépek a nem kicsit tömött cukrászdába. Beállok a hatalmas sorba és amíg várok szemmel megpróbálok keresni egy üres asztalt. Egy idő után feladom ,mivel nincs üres asztal és elkezdem nézegetni a fagylaltokat. Mire a félszolgalóhoz érek konkrét elhatározásom van.
-Jó napot. Kehelybe kérek sztracsatella, málna és citrom fagylaltot. Valamint egy pohár hideg gyümölcs teát.
Újra elkezdtem nézelődni, amíg a rendelésemet vártam. Szerencsémre most már találtam egy asztalt ahol egy ismerősnek tűnő lány ült. Vissza néztem az eladóra aki már elkészült. Gyorsan kifizettem és elindultam ahhoz az egy asztalhoz amit előbb találtam. Mosolyogva a lány elé álltam.
-Szia. Ide ülhetek melléd?
Fél lábra állva elkezdek magyarázkodni.
-Tudod nincs több üres asztal és mivel te egyedül ülsz gondoltam.
Úgy döntök abba hagyom a magyarázkodást és nem égetem magam. Kíváncsian nézem a lányt és várom, hogy mit mond.

Szentesi Alíz Zsófia


Szerencsémre a lány bólintót és nem küldött el melegebb éghajlatra. Elmosolyodom és leülök a mellette levő székre. Már emelném a kanalam amikor meg hallom, hogy a mellettem ülő lány a torkát köszörüli. Leteszem a kanalam és mosolyogva oda fordulok. Úgy látszik a fagyizásból ismerkedés lesz.
-Szép név, én Állia vagyok.
Látom, hogy alaposan meg néz. Én is meg nézem őt. Barnás vörös hajú és barnás zöld szemű. Élénk piros ruhája illet a hajához. Magam elé veszem a fagylaltom, felkészülve arra ,hogy nem lesz sok esélyem enni, mert beszélgetni fogunk. Bele kóstolok a fagylaltomba amíg Alíz kérdését hallgatom. Tényleg nagyon jó itt a fagylalt, nem hiába dicsérik. A kérdésére bólintok.
-Még mindig nagyon meleg van.
Bele iszok a teámba, aztán csak úgy mellékesen én is kérdezős ködöm.
-Melyik házba tartózol?

Szentesi Alíz Zsófia


A sztracsatella igazán kellemes íze terjed a számban. Miután megmondtam a nevem jönnek a megszokott dolgok. Elgondolkozom azon, hogy vajon hányszor dicsérték már meg a nevem. A következő kérdésére, ami elég furcsára sikeredett,félmosollyal felelek.
-Nem.
Látszik rajta, hogy nem igazán így akart kérdezni, de ez már mindegy. Nem zavar a furcsa kérdés, ezt általában megkapom. Úgy mondván, ez a nevem átka.
Kinézek az utcára, ahonnan még mindig sokan jönnek be. Tombol a hőség, teljesen  kánikula van. Erről eszembe jut a fagylaltom és újra neki állok. Közben a melegről beszélgetünk, valamint én kérdezek rá Alíz iskolai mivoltára. Nem várja meg, hogy feltegyem a következő kérdésem. Tudja, hogy mire vagyok kíváncsi. Az elején természetes az is, hogy a ruhájára pillant és közli, hogy Eridonos. Ez egyáltalán nem zavar, de a következő mondata letaglóz. Elsőre válaszolni se tudok úgy meglepődök, de aztán harsányan felnevetek. A gondolat, hogy levitásnak néz elég vicces, de látva az arcát abba hagyom a nevetést.
Szélesen mosolyogva válaszolok.
-Nem, közel sem.
Kis szünetet tartok és elkezdem tekergetni az egyik hajtincsem. Alízra nézek és még mindig mosolyogva válaszolok.
-Talán ha zöld ruha lenne rajtam az segítene.
Egy kicsit naiv talán Alíz, ha a ruhám színe így félre vezette.

Szentesi Alíz Zsófia


Már megint ez a kérdés. Milyen származású a nevem, ez valamilyen a
sulis mánia lehet, mert mindenki meg kérdezi. Bele iszok a teámba, aztán válaszolok.
-Nincs igazán pontos eredete.
Elkezdem enni a második gombóc fagylaltomat. Nézem a be és kimenő embereket. Nem láttok ismerős arcokat, csak érdekesen kinéző embereket. Eközben sikeresen elpusztítom a második gombóc fagylaltomat. Leteszem a kanalam, és elkezdek kifelé nézelődni. Ebből Alíz zökkent ki, de miután adtam neki egy kis segítségét rájön, hogy melyik házban vagyok. Elengedem az eddig tekergetett tincsemet. Alízon látszik, hogy megleptem és nem tudja, hogy mit mondjon. Szórakoztató látványt nyújt, a hogy próbálja összeszedni magát. Nevethetnékem támad tőle, de egyenlőre inkább elfojtom és csak mosolygok. Iszok a teámból, aminek következtében félrenyelek mikor meg hallom Alíz következő mondatát. Könnybe lábad a szemem és köhögök egy kicsit. Miután sikerül összeszednem magam, csodálkozva nézek Alízra.
-Tényleg?

Melody

Fáradtan lépek ki a kastélyból. Vége az utolsó órámnak is, de a kastélyban nem birok meg maradni. Túl sokan vannak mindenűt. A faluban is rengetegen vannak, szinte nem is láttok olyan helyet, ahol van hely. A főutcán haladva meg látom a teázott, ami üresebbnek tűnik. Bemegyek és mivel bent sem láttok sok embert, leülök az egyik asztalhoz. Meg nézem az étlapot és rendelek magamnak egy pohár jeges teát. Előveszem a táskámból az LLG tankönyvem és elkezdem lapozgatni, míg meg jön a teám. Hamarosan meg jön a teám, én pedig bele iszok, majd elkezdem a következő órára kellő anyagot. Nem valami érdekes, ezért elég hamar abba hagyom és elteszem. Míg én olvastam, jött még néhány ember, de senki olyan akit ismernék, szóval nem igazán törődöm velük. Előveszem az egyik rajz tömböm és elkezdem lerajzolni az ablakból látottakat, csak úgy unalom űzésként.

Melody


Amikor már kész vagyok a körvonalakkal és elkezdeném pontosítani az emberek formáját. Mellém áll egy lány beszélgetést kezdeményez. Fel pillantok a rajzolásból és rá nézek, ismerős az arca, de nem tudom, hogy pontosan honnan. Egyenlőre úgy döntök, hogy nem küldöm el melegebb éghajlatra.
-Szia.
Folytatom a rajzolás. Néha az ablakra pillantva. A Melody nem tágít mellőlem, de egyenlőre nem is zavar. Belenyúlok a táskámba még pár ceruzáért. Amikor elkezdek újra rajzolni kíváncsian rákérdez, hogy mit is csinálok. A választ meg sem várva le ül mellém. Leteszem a ceruzám, belekortyolok a teámba. Ránézek, ő pedig felteszi a következő kérdését. Sóhajtok, úgy látszik nem akar békén hagyni. Egyenlőre türelmes vagyok és válaszolok.
- Rellonos vagyok.
Meg igazítom az egyik ceruzám, ami le akar esni, aztán vissza kérdezek.
-Te?

Jamie Marcus Wayne


Álmosan nyújtózkodom a reggeli nap fényben és azon gondolkozom érdemes-e fel kelni már. A szobában már majd nem mindenki fel ébred és elkezdte a szokásos reggeli rituálét, ezért én is inkább fel kellek és fel öltözöm. Kis mérlegelés után farmer rövid nadrágot és világos zöld pólót veszek szandállal. Aztán elindulok a fürdő szoba felé. Egyenlőre üresen találom, fogat mosok és meg fésülködöm. Kilépve az ajtón már szembe jön velem Ivy. köszönök neki aztán elindulok az agyamhoz, hogy össze szedjem a rajz füzetem és a ceruzáim és bele rakom a táskámba. Kifelé indulva magamhoz veszem a pálcám és elindulok a szabadba. Kiérve a kastélyból meg csap a meleg levegő. Vissza lépek az árnyékba és elkezdek gondolkozni, hogy hova is mehetnék. elsőre a stég jut eszembe, de azt elvetem. Ott biztos sokan vannak inkább kigyalogolok a tóhoz, oda kevesebben járnak. ezt eldöntve elindulok és a faluig meg sem állok, ott viszont tartok egy kis pihenőt, de pár perc múlva már a faluban sétálok. A boltok már nyitva vannak, de embereket még nem igazán lehet látni. Beérve a fák közé lassítok elkezdek keresni egy árnyékos helyet. Mivel nem látok senkit aki zavarna le ölük egy bokrokkal övezet szomorú fűz alá a víz parton. Itt egy kicsit kellemesebb a levegő. A szél enyhén mozgatja a fűz ágait
és kellemes légmozgást hoz létre.  Le rakom a táskám és kiveszem a füzetem. elkezdem lapozni. Egyik másik rajznál meg állok, mosolyogva nézem vissza a mostanában készült munkáimat. Ebben annyira elmerülök, hogy észre se veszem azt, hogy elkezd mellettem mozogni az egyik bokor. Csak akkor veszem észre amikor valami rám ugrik és leterít ülő helyzetemből és elkezdi nyalogatni az arcom. Lerakom a füzetem és meg próbálom le tolni magamról a támadómat. Miután sikerül magam mellé tennem, fel ülök és meg nézem, hogy mi is. Elmosolyodom, egy pár hónapos kölyök kutya terített le. most pedig mint ha misem történt volna csóválja a farkát és kíváncsian méreget.
Némi mérlegelés után meg simogatom a foltos ebet. Aztán összeszedem a füzetem és becsukom, de ez rossz ötlet volt. A kutya valamiért igényt tart rá és kikapja kezemből és elszalad vele. Mérgesen nézek utána, aztán én is fel állok és elkezdek utána szaladni.

Melody


Úgy látszik nem akar elmenni, de mivel egyenlőre zavarni sem zavar. Nem igazán törődöm vele. A kérdésemre válaszol, nem lepődöm meg valahogy éreztem, hogy házbelivel van dolgom. Iszok még egy kortyot a teámból és folytatom a rajzolást.
A gúnyos hangnemű kérdésre, felnézés nélkül lenéző hangnemben válaszolok.
-Felesleges, nem tervezek veled beszélgetni. Szóval nem kell tudnod a nevem.
Leteszem a grafitom és fel veszek egy mély zöld ceruzát. Elkezdem vele meg csinálni a lombokat, Melodyval pedig már egyel talán nem törődöm. Ha akar tőlem maradhat, de beszélgetést én nem fogok kezdeményezni az biztos.