Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A minap volt egy beszélgetésem a könyvtárban néhány aranyvérű évfolyamtársammal, felmerült köztünk témaként a mugli technológia és az okostelefonok használata. Ami számomra leginkább meglepő volt, az nem más, mint hogy már közülük is jó néhányan használtak efféle eszközöket, és elmondásuk szerint ez teljesen normális volt már ebben az évszázadban. Nekem egy kicsit más véleményem volt erről, túlságosan nem is repestem ezekért az eszközökért, de azt el kellett ismernem, hogy ez a technológia mégis csak előrébb járt, mint a baglyaink. Apát is sokkal gyorsabban tudtam elérni telefonon, mint hogy levelet küldjek neki. Persze nem mondtam le a levelek feladásáról, néha napján azért még írtam neki kézzel és tintával, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nálam mostanában mindig a telefonom.
Most is éppen azt nyomkodtam -bár Bogolyfalván nem mindenhol működött – de próbáltam úgy sétálni, hogy működjön a wifi. Egyik barátnőmnek köszönhetően lett egy profilom egy oldalon, s csak úgy kíváncsiságból felnéztem, mire feltűnt, hogy legalább egy tucat üzenetet kaptam. Épp ezek közt olvasgattam, s az egyik küldő srác képeit nézegettem, ezért sem tűnt fel, hogy valaki szemből telibe talál. Az ütközéstől hátrahőköltem, a telefont majd kiejtettem a kezemből, úgy kaptam a mellkasomhoz, s még utána a másik kezemmel is utána, mert majdnem végig csúszott a mellkasomon.
- Merlinre! - szakadt ki belőlem az első gondolat, ahogy megláttam Zsanát. Egyrészt úgy nézett ki, mint egy Disney hercegnő, akit valamelyik mesefilmből pottyantottak elém, másrészt meg valami csoda volt rajta az a ruha. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen közelről is feltűnt, milyen drága ékkövekkel van díszítve. De vajon miért rohant? Csak nem??
- Zsana, te mégis hová rohansz ilyen ruhában? Elloptad?? - döbbenten pislogtam rá, jó, nem kellett volna egyből a legrosszabbat feltételeznem, de az öcsém is zűrös gyerek volt, ezért nem lepett volna meg az sem, ha a nála fiatalabbak is a botrányt hajszolják.
- Mi...várj várj , mi van? Mit csinált Erik? - na tessék, egy újabb lány, akinek valami gondja van az öcsémmel. Csak mertem remélni, hogy nem valami komoly ügy, mert nem tudtam annyit dolgozni, amennyit az öcsém miatt fizetnem kellett másoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt hiszem, ha Zsana nem kap el, akkor talán még el is dőlök, viszont így szerencsére nem estem hanyatt, s a telefonomnak sem lett semmi baja.
- Nem, inkább csak meglepődtem, nem szoktak így nekem száguldani az emberek – mondtam megkönnyebbülve, de ez is csak addig tartott, míg nem láttam a lányon azt a méregdrága ruhát.
- Basszus, ez tuti egy vagyont ér – jegyeztem meg, s meg is érintettem a ruhát, tuti egy házat is lehetett volna venni azokért a kövekért. Közben kiderült, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, ahogy beszélt, közben felmértem a teret, tényleg többen megbámulták őt. - Na igen, ezt már biztosan lehozza az Edictum, de szerintem ne törődj vele, jól áll! - megdicsértem, nem mindenki modellkedett az ő korában, neki ehhez volt adottsága. Mondjuk szülőként én biztosan nem engedtem volna neki, de az anyja tudja, hogy hová engedi és hová nem, ebbe nem szólhattam bele.
- Szép nagyon, én is felpróbálnék egy ilyet – jegyeztem meg egy kicsit sóvárogva, de nekem nem volt annyi pénzem, hogy valaha is hozzájussak egy ilyen ruhakölteményhez. S ha már itt tartunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit veszek majd fel a bálon. Gondolataimból visszarántott az öcsémmel kapcsolatos megjegyzés, egy kicsit ideges is lettem Erik miatt.
- Ezt nem hiszem el – sóhajtva, gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, aztán újra felpillantottam Zsanára. - Mármint neked elhiszem, hogy ezt csinálta, csak durva, hogy már megint gond van vele. Sajnálom, a nevében is! - kértem elnézést, ha már az az idióta öcsém erre sem volt képes.
- Figyu, beszélni fogok vele, mennyibe került a készülék? Megtérítem a károdat – még ki se mondta, fejben már számolgattam, hogy mennyi plusz melót kell majd vállalnom emiatt is. Mondjuk én voltam a hülye, egyszerűbb lett volna elkapnom az öcsém grabancát, de hajthatatlan volt, és észre sem vette, hogy micsoda pusztítást végez a környezetében.
- Volt valami előzménye is, vagy csak szimplán szemétkedett veled? - lehet, hogy butaság, de jobban át akartam látni ezeket a helyzeteket. Alig néhány éve még kenyérre lehetett volna kenni Eriket, remek és jófej srác volt, de anya halála óta minden a feje tetejére állt. Azóta teljesen kifordult magából, és az idő múlásával ez egyre rosszabb lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyorsan kiderült a turpisság a ruha kapcsán, megkönnyebbülhettem, hogy nem egy zsivánnyal van dolgom, s hogy talán még nem veszett el a jövő nemzedéke, mert hogy mestertanoncként már lassan így tekintettem a fiatalabbakra. - Így már mindent értek, mondjuk tudod, erre szoktak adni ruhatároló zsákokat, amiben egyszerűbb elvinni a holmit a tisztítóhoz - mosolyogva javasoltam, s felmerült bennem a kérdés, hogy ha Zsanna a ruhát otthagyja a tisztítónál, akkor vajon miben szeretne majd hazamenni, mert táskát nem láttam nála. Persze, lehet hogy volt nála megbájolt szütyő, hisz azok a kis méretük ellenére sok holmit eltároltak. - Ajh, ne is mond, erről is csak azok az átkozott festmények tehetnek a falakon. Annyira unják magukat, hogy szítják itt a tüzet a diákság között - morgolódtam ezen egy kicsit, mert tényleg olyanok voltak ezek a képek, mint az öregasszonyok. Nekem bárki jöhetett azzal, hogy ez egy tizenhatodik századi olajfestmény, meg ilyen-olyan művész festette, attól még meg volt a véleményem a képen szereplő bajszosról. Állítom, hogy életében is egy sunyi, gaz alak lehetett.
Az viszont meglepett, amit hozzáfűzött ehhez a boronáláshoz, pislogtam is rá, aztán némi fáziskéséssel, egy mosoly kíséretében legyintettem. - Áh, ugyan, ne mond ezt. Nincs ennek az egésznek semmi alapja. Lesérült, én meg kezeltem, elláttam a sérüléseit és ennyi. Ha erre féltékeny Bella, hát nem tudom…tanuljon meg néhány gyógyító varázslatot - vállat vontam, mert oké, hogy helyes srác volt, meg jól tudott deszkázni, de a lábán lévő sebnél közelebb nem kerültem hozzá, fogalmam sem volt , hogy milyen is lehet valójában. - Jó, mondjuk Bella tényleg nem illik hozzá, mert ő olyan…ne vedd zokon, főleg ha kedveled, de rosszindulatú. Engem például megátkozott, miközben semmit sem tettem. De ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, mi történt valójában, egyből nekem esett - oké, lehet hogy ez sem egy jófej dolog tőlem, mert nem az volt a célom, hogy rossz hírét keltsem, csak hát okozott nekem az a lány épp elég fejfájást ahhoz, hogy ilyen véleményem legyen róla. - De mindegy is - hessegettem el a témát egy legyintéssel.
- Komolyan? Veled mehetek? Hú, persze, szívesen - fellelkesedtem, hisz szökőévente egyszer jut az ember egy ilyen lehetőséghez, főleg ha olyan szegényes körülmények között él, mint én. Lefogadtam volna, hogy a ruhája többet ért, mint a mi lakásunk, de ezt inkább nem is hoztam szóba. - Majd szólj, hogy mikor - mondtam mosolyogva, de volt bennem ekkor némi bűntudat amiatt, amit az öcsém tett.
- Hogy mi? Bántott valakit? Hát én megölöm, de komolyan - kiakadtam, de tényleg. Anya nem ilyennek nevelt minket, és apa sem. Ő mégis egy kis seggfej volt. Nem is tudtam az arcomról levakarni a csalódottságot. - Jó, de ez neked is anyagi veszteség. Na jó, figyelj, akkor majd nem tudom, ha bármikor kell bármi, szólj, rendben? Erikkel meg beszélek, hogy kérjen bocsánatot, mert ez így nagyon nem normális dolog - próbáltam úgy-ahogy elintézni ezt a kis kellemetlenséget köztük, bár azzal is tisztában voltam, hogy az öcsivel lesz egy húzós beszélgetésem.  - Figyu, lehetne, hogy nem mutatod meg azt a felvételt Rudi bának, már ha létezik belőle másolat? Nem akarom, hogy kicsapják, mert akkor ennél jobban se tudnék rá figyelni - némi aggodalommal néztem Zsannára, bár ő nem tűnt bosszúálló típusnak.
- Hát…Erik egy tök normális srác volt, nyugis volt meg kreatív, de elég sokan csesztették őt, aztán anyát elveszítettük…és azóta teljesen kifordult magából. De nagyon durván, és nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt. Néha úgy érzem, mintha direkt kötekedne, csak hogy haragudjanak rá, nem értem, hogy mi ezzel a célja, de nagyon aggódom érte - most először meséltem valakinek úgy komolyabban Erikről, a fene gondolta volna, hogy majd épp Zsanna lesz az, akit beavatok ezekbe a zűrökbe. - Mármint a készüléket? - hirtelen nem is tudtam, hogy mire utalt a kérdéssel. - Úgy tudom, hogy a Kins&Kens-ben nagyon sok jó cuccot lehet beszerezni, szerintem ott lehet - jegyeztem meg, majd megjegyzésére körbepillantottam. - Nézd csak, ott egy bódé, tök jó limonádékat árulnak, meghívlak, igyunk valami finomat, meg lehet kapni lángost, melegszendvicset és palacsintát is - lelkes lettem, mert a gyomrom is korgott már, szóval miért is ne együnk és igyunk valami jót?
- Szerintem , ha veled haverkodna, lehet hogy megint normális lenne a gyerek, biztos jó hatással lennél rá- jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert ismertem az öcsém baráti körét, közülük a lányokat nem is lehetett egy lapon említeni Zsannával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mindig is oda voltam a zenéért, szerettem is koncertekre járni, és ott persze teljes erőbedobással énekeltem a dalokat. Aztán azon kaptam magam, hogy már a fürdőszobában is dúdoltam és szívesen énekeltem tanulás közben, ha már nagyon nem fértek a szavak a fejembe. Ezek a dolgok, na meg a folyosón ficegő plakát volt az, ami arra ösztönzött, hogy tegyek egy próbát és menjek el a RagDollz meghallgatására. Úgy őszintén fogalmam sem volt arról, hogy ez mennyire újkeletű dolog, miféle számokat játszanak és mennyien vannak már benne, de minden porcikám bizsergett, hogy megpróbáltassam magam.
El is mentem volna az első próbára, de pechemre közbe jött az élet, és akkor nem sikerült odaérnem. Azóta két hét telt el, nem voltam benne biztos, hogy keresnek-e még tagot, hisz azóta hírt nem nagyon hallottam róluk, de próba szerencse alapon mégis csak ellátogattam a falusi könyvtárhoz, s kíváncsian lépdeltem beljebb, ide-oda tekintve, hátha majd meglátok egy ismerős arcot.
A zene már odakint is hallatszott, így mire beértem, élesben és erőteljesebben hallhattam a rockszámot, ami betöltötte akkor a teret. Legnagyobb meglepetésemre Stephen Zimmermann pengette a húrokat, meg volt még egy-két látásból ismerős arc a tagok közt, viszont a közönség soraiban senki sem ült. Ez viszont nem vette el a kedvem, megzavarni nem akartam őket, így csak csöndben, mosolyogva hallgattam a számot, élvezve a zenét, de amikor a refrénhez értek, nem tudtam megállni, hogy ne álljak be énekelni, ezért odasiettem, s az egyik beüzemelt hangosítót felkapva, rögtönözve csatlakoztam a bandához, s végig énekeltem velük a számot.
- Hali, bocsika srácok! - kértem elnézést tőlük a végén. - Láttam még múltkor a hirdetésetek, nem tudom, aktuális még, kerestek énekest/vokált? - csak finoman puhatolóztam, mert hát sosem lehet tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Oké-oké, egy kicsit magával ragadott a hév, talán nem szép dolog volt tőlem, hogy csak úgy minden szó nélkül becsatlakoztam hozzájuk, de mivel nem igazán volt közönség, így nem éreztem azt, hogy különösképp megzavarnám ezzel a produkciót. Jó, talán az egyik gitáros srác egy kicsit furán nézett, de gyorsan rámosolyogtam, majd énekelni kezdtem, hisz ezt a számot nem lehetett csak úgy némán végig hallgatni. Az egyik legjobb rock banda száma volt, a srácok ügyesen játszottak, és nekem is sikerült elkapnom a ritmust, így egész jól jött ki a dal, amibe a srácok jól bele is izzadtak.
- Hát nem is tudom, mit szólnátok esetleg hozzám? - kérdően tártam szét a karjaimat, s vezettem pillantásom egyik tagról a másikra. - Inkább csak háttérből énekelnék, de azt nagyon szívesen - tettem hozzá gyorsan, nehogy úgy érezzék, hogy főénekesi babérokra törekednék. Annyira azért nem tartottam magam jónak, viszont a vezető énekest kedvem lett volna kísérni, kicsit hasonló mód, mint most. - Stephen, igaz? Mi néhány órán már találkoztunk. Ti pedig? - kedves mosollyal odaléptem minden taghoz, hogy kezet fogjak velük. - Csúcs amúgy, nagyon jól játszotok, régóta zenéltek együtt? - kíváncsiskodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy mosoly szökött az arcomra, hallva az azt hiszem, dicséretnek szánt megjegyzést, aztán egy kicsit még a szemöldököm is megemeltem, miután kiderült, hogy tesztelni szeretnének. Hoppá, máris kiderült, hogy ki a főgóré a csapatban. S bár vehettem volna ezt egy kis kukacoskodásnak is, tulajdonképp teljesen igaza volt abban, hogy ki akart próbálni más stílusú dalban is. Nekem meg nem volt ellenemre, hogy leteszteljen a csapat, szívesen énekeltem nekik, amit csak kértek.
- Oké, szívesen. Hm, mi is legyen…ismeritek Sheryl Crow - All I wanna do c. számát? - körbe pislogtam, mire az egyik srác bólintott, és elkezdte pengetni gitáron a dalt, mire becsatlakoztam és el is énekeltem belőle egy kis részt. - Vagy valami mást szeretnétek? Mondhatsz Te is egy dalt, ha valami másra lennél kíváncsi - pillantottam mosolyogva Stephenre, majd a többiekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hú, itt? Nem tudom, szerintem a piacon lehet - néztem körbe, eszembe jutott, hogy múlt héten az egyik árus árult valami hasonlót, de ezek a piacosok mindenfelől jöttek, és nem lehetett kiszámítani azt, hogy vajon most is ott lesz-e az eladó standja, ahol a legutóbb állt.
Aztán témát váltva Zsannával sok mindenről beszélgettünk, szóba jött az edictum, a pletykák, és persze Bella is, aki megpróbált szétalázni a kis utánfutó i körében. Talán még sikerült is neki, sőt, lehet hogy ezután néhány diák is csak lenézően beszélt rólam, de nem érdekelt nagyon, legfeljebb egy kicsit kellemetlenül érintett. Szerencsére Zsanna a korához képest egész éretten gondolkodott erről a témáról is, és érthető okokat hozott fel.
- Igen, ez a féltékenység nagyon rossz dolog. Nem hinném, hogy magában nem bízik, hisz látod, hogy vonul a folyosón…de abban igazad lehet, hogy talán Dorián adja alá a lovat. Nem ismerem őt, lehet, hogy tett már olyan dolgot, amiért nem bízna benne Bella? - ezt inkább költői kérdésként tettem csak fel, annyira nem is akartam belemenni a kapcsolatuk részleteibe, leginkább messziről elkerültem őket.
- Tény, tényleg szépek a ruhái, és úgy tudom, meg is teheti, hogy ilyen szép dolgokat vásároljon - persze apuci pénzéből könnyű volt luxusra szert tenni, de ezt inkább már hozzá sem fűztem, nehogy Zsanna úgy érezze, hogy rosszindulat munkálkodik bennem. Szó sem volt erről, a tényeket meg nem lehetett tagadni. Neki voltak márkás holmijai, én meg a turkálóból öltöztem.
- Haha, anyud jófej és csak jót akar - bólintottam, bennem is volt egy kis anyáskodás, én is mindig féltettem az öcsémet, ha egyedül ment valamerre, bár ő már idősebb volt Zsannánál. És ha már az öcsém, szóba is jött, hogy mit művelt az a galád, égett a képemről a bőr, hogy milyen kárt okozott a lánynak, s hogy kiderült, mást is bántott. Ennek ellenére, még sem akartam, hogy ez kiderüljön, és az igazgatóhoz kerüljön az ügy, bármit megtettem volna, ha ezt sikerül valahogy elsimítani. Ha Bella állt volna velem szemben, szerintem szíves örömest rohant volna a videófelvétellel, hogy tönkre tegye az öcsém életét, de úgy tűnt, Zsannával ezt meg lehet beszélni.
Hálásan pillantottam rá, s ahogy engedte, úgy ki is töröltem a felvételt, majd megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
- Nagyon hálás vagyok, tényleg! És tudom, igazad van, hogy nem kéne mindig kimentenem őt, felelősséget kell vállalnia, és beszélni is fogok a fejével, csak..nem olyan egyszerű - sóhajtottam egyet, hát igen, az Erikkel egyidős srácok agya teljesen meglágyult, és elég nehéz volt velük értelmes dolgokról beszélgetni.
- Köszönöm. Igen, már próbáltam rávenni, hogy el kéne mennünk Riley-hez, de kiakadt és elég rosszul reagált. Lehet, hogy majd leülök beszélni Rileyvel és megkérem, hogy adjon ötletet, valamit tenni kellene - sóhajtottam kicsit gondterhelten, közben elhívtam, hogy kárpótlásul fizessek neki valami palacsintát vagy üdítőt, s persze, hogy hülye ötletem lett, mert azt gondoltam, hogy jó hatással lenne Erikre. Csak épp az nem fordult meg a fejemben, hogy Erik vajon milyen hatással lenne Zsannára, s eszembe jutott, hogy talán még bajba is keverné, ami meg részemről lenne felelőtlenség, így gyorsan el is vetettem az ötletet.
- Bocsi-bocsi, nem szóltam. És nem is akarom a nyakadba varrni. Csak szimplán azt akartam ebből kihozni, hogy ha ilyen normális gondolkodású barátai lennének, akkor talán kevesebb hülyeségbe keveredne bele - mondtam egy mosollyal, és bólintottam.  - Persze, menjünk el akkor Zenkőékhez, közben elmesélheted, hogy milyen volt múltkor az a kis eridonos összeröffenés, amiről lemaradtam - ahogy távolodtunk, még sok-sok mindenről tudtunk beszélgetni Zenkőék háza felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kicsit azért mosolyogtam, amiért a srác ennyire komolyan vette a felvételiztető figurát, de részben értettem is. Ha valóban komoly szándékai voltak ezzel a zenekarral és nem csak úgy, hobbiból pengettek a srácok, akkor bizony nem volt mindegy, hogy milyen hangon énekelnek mellettük, s bár én magam sem voltam profi, azért jó volt a hallásom, és elég könnyen tanultam meg a dalokat. Még a hangszerek után is érdeklődtem, bár egyelőre egyiken sem tudtam játszani. Viszont mivel most énekre voltak kíváncsiak a srácok, legalábbis Stephen,  mondtam is egy dalt, s a kíséretre el is énekeltem nekik, úgy, hogy közben az arcokat is figyeltem.
Nekem úgy tűnt, hogy a többiek lelkesen ingatták magukat a dalra, talán tetszett nekik az előadásom, vagy az is lehet, hogy csak ezt a számot szerették annyira, mindenesetre egyikük sem vágott olyan fejet, mint aki citromba harapott. Egyedül Stephen arcáról nem tudtam leolvasni , hogy mit is gondol, bár még ő is bólogatott a ritmusra. Ezért is ajánlottam fel, hogy ha szeretne, kérhet másik dalt, s bizony, élt is ezzel a lehetőséggel.
- Sweet but psycho? Hm, az melyik is? Kezd el légyszi - megvártam, hogy belepengessen, de alig néhány dallam után már mosolyogva azonosítottam be a számot. - Okés, szerintem menni fog, mondjuk a teljes szöveget nem ismerem - alig hogy ezt kimondtam, az egyik srác már meg is lengette előttem a kottát, amin még a szöveg is ott volt. Ciki, vagy sem, kottát olvasni annyira nem tudtam, viszont nekem már a szöveg is elég volt, figyeltem Stephent, megpróbáltam felvenni a ritmust, s mikor odaért a dallamnál, elkezdtem énekelni a számot. Beleéléssel, a zene szeretetével, igyekeztem kihozni magamból a maximumot, s úgy kísérni a hangszert, ahogyan az is kísért engem. Közben végig figyeltem Stephenre, hogy lássam, mikor vált akkordot, s így végig játszottuk a dalt.
- Nem rossz, nem rossz - tapsoltak a többiek mosolyogva, de engem most azért mégis csak Steph véleménye érdekelt, hisz leginkább rajta éreztem eddig a bizonytalanságot velem kapcsolatban. Éppen ezért kis mosollyal, kíváncsian néztem rá. - Nos mester? Beszállhatok? - mosolyom kiszélesedett, bíztam benne, hogy bevesznek és zúzhatunk majd a hétvégi éjszakákban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Ha csak olyan könnyen ment volna az improvizálás, hogy szavakat egymás után könnyedén görgessek a dallamra, akkor szerintem már dalszövegíróként ténykedtem volna valahol, de sajnos ennyire azért nem voltam megáldva tehetséggel, hülyeséget és kamu angol szavakat meg nem akartam hadarni. Mondjuk a sima dúdolás az egész biztosan ment volna, de szerencsére ekkor előkerült az a kotta, és az a srác megmentette az életem. Legalábbis ebben a percben ez jelentette az életem, mert nagyon sokat jelentett mostanában a zene, már jó ideje akartam valahol énekelni, de egyelőre sehol nem volt hely. Így valamelyest a RagDollz jelentette számomra a kiutat, hogy ne csak a fürdőszobában hallassam a hangomat. S miután megvolt a szöveg, sikerült megismernem a dallamot is, némi kis csiszolódással a végére már egészen jól szólt kettősünktől ez a szám, olyannyira, hogy a többiek már táncolni kezdtek, s így már nekem is mosoly szökött az arcomra éneklés közben. Tök jó érzés volt, és azt is jó volt látni, hogy már a levitás is vigyorog.
- Padawan? - kérdeztem vissza egy vigyorral, ami aztán alább is hagyott, ahogy megláttam komor ábrázatát. Esküszöm, nem is értettem, hogy mi van, hisz az előbb még ő is vigyorgott, meg láthatóan élvezte, most meg? Már majd hogy csalódottan biggyesztettem le az állam, amikor kinyögte, hogy felvettek.
- Hogy mi?? Azt hittem, hogy…de szenya vagy - nevetve öklömmel kicsit belebokszoltam a vállába. - Na jó, megbocsájtva! - mosolyogva nyújtottam a kezem. - Amúgy Gréta vagyok, Salamon - nem emlékeztem arra, hogy bemutatkoztam-e, így most ezt pótoltam, s ha Steph is kezet fogott velem, akkor utána még a többi taggal is kezet ráztam.
- Persze, megfelel. Mondjuk rossz, hogy ilyet sokat kell várni a következő próbáig, de legyen - lelkes voltam, még így is, hogy tudtam, a következő próba csak két hét múlva lesz.
- Srácok, mit szólnátok, ha beülnénk ezután egy pizzára, és akkor kicsit jobban megismerjük egymást? - mivel valószínűleg sokat nem tudtak rólam, gondoltam, hogy tarthatnánk egy kis ismerkedést, és a pizza amúgy is remek volt a Félszemű kukoricában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Még nem ismertem igazán a srácokat, ezért egy kicsit még szoknom kellett a stílusukat, főleg Stephenét, akinél néha nem lehetett tudni, hogy komolyan gondol valamit, vagy csak tréfálkozik. Persze, az első ilyen poén után ennél a másodiknál már éreztem, hogy ez az volt, ezért csak nevetve ráztam meg a fejem, főleg hogy szavaimra kiöltötte a nyelvét.
A kézrázás szimpi volt, nem volt gyenge és nem húzta el azonnal, hagyta, hogy megrázzuk, ahogyan azt illik. Közben pislogva figyeltem a többiekre, akik közölték a becenevét, majd ide-oda tekintettem, látva azt, ahogy egy pillanatra megfagyott a levegő. Nem mondta ki, de láttam a srácon, hogy zavarta őt ez a Züm-zümözés. Szerencsére nekem meg sem fordult a fejemben, hogy így szólítsam, a Steph sokkal jobban passzolt hozzá.
- Mennyi? Te jó ég! - csattantam fel, amikor meghallottam, hogy mennyit képesek elkérni egy próbáért. Azt gondoltam, hogy ingyen és bérmentve biztosítják a helyet, most viszont elhúztam egy kicsit a számat, ez kész rablás volt.
- Azért majd ha gondoljátok, megnézem a Kívánságok termét, hogy nem tudnánk-e néha ott is próbálni - próba-szerencse, sosem kívántam még oda hangszereket és erősítőt, szóval fogalmam sem volt arról, hogy megvalósítható-e a dolog, vagy sem. Ám mivel ez a pénz téma kicsit húzós volt, inkább bedobtam, hogy együnk egy pizzát, s úgy tűnt, hogy volt, aki különösen rajongott az ötletért.
- Szuper, én már éhes vagyok - mondtam lelkes mosollyal, majd bólogattam Steph szavaira, aki láthatóan bandavezér- csoportfőnök volt, s próbálta katonásan rendbe szedni a srácokat.
- Ne aggódj, nem fáj - nevettem el magam, nem is éreztem úgy, hogy az első meghallgatás után fizetnem kéne, azzal viszont teljesen egyetértettem, hogy innentől kezdve a próbák árába nekem is be kell szállnom. Csak épp azt nem tudtam, hogy miből fogom erre megteremteni az anyagiakat, így már kezdhettem agyalni azon, hogy mit fogok dolgozni a suli mellett. Közben a srácok összekapták magukat, mi pedig végre elindultunk a pizzéria felé, miközben jó hangulatban dumálgattunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Julcsival hangosan nevetve, már-már hasunkat fogva, hahotázva közeledtünk a tűzrakás felé, hangunkkal elriasztva a közeli szúnyogokat. Jókedvünknek nem csak az volt az oka, hogy végre elégethetjük majd a jegyzeteinket - ami egyébként nagyon jó ötlet volt - hanem azért is, mert Julcsi lelkesedésére az estére vásárolt Bacardit kortyolgattuk idefelé, s bizony, azok a kortyok is meghozták hatásukat. Mire a tűzhöz értünk, már hatott az alkohol, és alapvetően harsányabbak voltunk, mint általában.
- Sziasztooook - szakítottuk félbe a bulit, vagyis épp ekkor csaptak fel a lángok, talán még pont jókor érkeztünk.
- Szióka! - köszöntem a Podlovich lánynak, s átnyújtottam a kólát, ami egész eddig a bal karomat húzta. Tulajdonképp a Bacardi mellé vettük, de azt hiszem, az anélkül is jó volt. - Halika, Gréta - nyújtottam kezem az épp lehuppanó rellonos fiúnak, a kézrázás mellé két puszi is járt, amit ismételt utánam Julcsi is közvetlenül, hacsak a srác nem húzódott el. S így ment ez tovább, sorban mentem végig mindenkin, akit nem ismertem, annak járt a kézrázás, a Gréta és két puszi, akit meg ismertem, hát annak is.
- Stephen, sziaa - a levitás fiú nyakába akaszkodtam egy pillanatra, hogy kapjon két puszit, aztán már kerültem is ki, mikor feltűnt Kori.
- Kornéliaaa, háztársam gyere ide! - neki is járt persze a két puszi, aztán Doriánra tévedt a pillantásom, s mielőtt még tűzbe legyintette volna a jegyzeteit, ő sem maradhatott ki a jóból. - Hát sziiaaa Dorián - neki járt egy sejtelmes mosoly is, majd a két puszi, s ha valaki jobban figyelt, akkor láthatta, hogy tenyerem még a mellkasán is végig siklott. Majd jöttek a többiek, Laca és Zsanna is kaptak két-két puszit meg egy ölelést. A tó végében még láttam két alakot, de most nem volt kedvem oda is elfutni, ehelyett inkább letelepedtem én is a tűz mellett, leraktam az italt magam mellé, s előkotortam a jegyzeteket az égetéshez, lelkesen, csillogó szemekkel figyeltem a tüzet és a társaságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Annyira szuper idő volt, hogy még fel sem kellett vennem a derekamra kötött inget, meg azért valljuk be, hogy a rum is fűtött rendesen, pedig még túl sokat nem is ittam belőle. Mindenesetre a kedvemnek extrán jót tett, és persze Julcsi kedvének is. Leérve a tűzhöz tényleg mindenkinek majd hogy a nyakába ugrottunk, még az ismeretlenek is kaptak egy-egy puszit, bár volt aki kicsit vonakodott tőle, de hát, így járt. Aki meg a szívemhez közel állt, az tényleg érezhette, hogy mennyire imádom. Ilyen volt például Steph is, akinek a nyakába csimpaszkodtam, bírtam a srácot, főleg mióta együtt zenélgettünk a RagDollz-al.
- Remekül Steph- feleltem a kérdésére mosolyogva, még kicsit összeborzoltam a haját, aztán már perdültem is tovább, egyik-másik emberen át eljutottam Doriánhoz is, ő extra vigyort kapott. - Ennyire látszik? Csak egy kicsit - mutattam hüvelyk és mutatóujjammal a mértéket, miközben tovább vigyorogtam rá, a vajsörre viszont nemlegesen bólintottam. - Nem-nem, most épp ezt iszom, Te kérsz? - kínáltam felé a bacardi-s üveget, ha ivott, odaadtam, ha nem, tovább lóbáltam, míg Julcsi ki nem kapta a kezemből, hogy ő is igyon.
- Nem sok amúgy, de picit azért haragszom rád - jegyeztem meg, persze ezt is mosolyogva, s hiába kereszteztem a mellkasom előtt a karjaimat, tökre nem is volt igaz, hogy haragszom. Legfeljebb morcos voltam, amiért bealudt, miközben épp az egyik Vérnyulak titkos felvételt akartam lejátszani neki. Hát mégis, milyen rajongó?
A tűz egyre nagyobb lángokkal csapott a magasba, szép lassan mindenki égetni kezdte a jegyzeteket, magam is a tűzre dobtam saját irományaimat, melyekre már nem volt szükségem. Közben feltűnt, hogy Kori is visszatért egy egész helyes srác társaságában, a kis kompánia hamar inni kezdte a Steph által felkínált whiskey-t, Zsanna meg letámadta Doriánt és valami borítékot nyújtott át neki. Gyanús volt, nem értettem, hogy miért ad neki ajándékot, tulajdonképp fogalmam sem volt arról, hogy szülinapja van-e vagy valami másért ad neki ajándékot. Julcsi viszont ekkor karon ragadva rángatott oldalra, hogy segítsek neki valamit előkotorni a zsákjából.
Közben röhögcséltünk, mert hiába használt tértágító bűbájt, az a cucc valahogy fennakadt, és alig tudtuk kiszabadítani a durva vászonból. A kütyü - mit kütyü, nagy batár dög - végre kint volt a zsákból, de ekkor mintha lett volna valami pukkanás, s a levegőben szavak tűntek fel. Aztán nem sokkal később még egy és még egy, mintha tűzijáték lett volna. Pár pillanatig néztem is, hogy ki mit lőtt ki magából, de addigra mellettem Julcsi is beüzemelte a dögöt, pontosabban egy megbűvölt gramofont, amin olyan korong pörgött, ami bármilyen dalt le tudott játszani, ha a varázsló/boszorkány megérintette a készüléket és az adott dalra gondolt. Meg is érintettem , egy klassz kis mugli dal jutott az eszembe, s máris felcsendült a sláger, kellő hangerővel ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni, de nem olyan hangosan, hogy megzavarja ezt a jó kis bulit.
- Adsza - kikaptam kezéből a Bacardi-t, kortyoltam belőle egyet, aztán Kori felé vettem az irányt, aki tömény pia után ácsingózott. - Rum megfelel? - nevetve nyomtam kezébe, s tovább perdülve megálltam a már-már szörnyen mélabúsnak tűnő, rettentő szomorúságot sugárzó srác elé. - Mit szólnál egy kis bugihoz? - bugi egyenlő tánc volt, még a nyakamat , meg a kezeimet is ingattam, hogy vegye a lapot, de csak azért, hogy ne legyen már annyira mélabús.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, csak reméltem, hogy bejön a kis csípőmozgás, ami úgy általában a többi bulin tetszeni szokott a srácoknak. Hozzá még egy-két varázsló mozdulat a kezekkel, s szinte biztos a siker. Legalábbis ez volt az elképzelés, hogy így vidítsam fel a szépszeműt, de váratlanul valaki lecserélte ezt a jó kis dalt, s ahogy oda kaptam a pillantásom, láttam, amint Dorián hagyja maga mögött a gramofont és felénk tart. Nem is nagyon értettem, hogy miért cserélte le ilyen gyorsan a számot, ahogy az is kicsit furán jött le, hogy vállon veregette Zalánt, s már tovább is állt. Egy pillantás erejéig követtem is a mellettünk elszáguldó srácot, megfordult a fejemben, hogy talán féltékeny? De az nem lehet, van barátnője. Vagy mégis?
Mindenesetre mindez nem vonhatta el a figyelmem a másik srácról, akire máris visszapillantottam, s legnagyobb meglepetésemre láthattam, ahogy szemtelen mosoly kúszik az arcára. - Na ugye, én is így gondoltam - feleltem, viszonozva pimaszságát, majd ujjainak kellemes fogságában kavarodtunk arrébb a tűztől, hogy megkezdjük táncunkat.
Ami azt illeti, nem is gondoltam volna, hogy ennyire ügyes, s hogy rögtön átveszi a kezdeményező szerepet. Tetszett az, hogy irányított és közelebb húzott magához, úgy éreztem, nem először táncol. Ám kevésbé érdekelt valós tánctudása, mint sem, hogy jobb kedvre derítsem, márpedig úgy tűnt, hogy sikerült.  - Ó, csak nem egy mosolyt látok az arcodon? - a kérdésem inkább költői volt, meg azt reméltem, hogy ettől majd még jobban felfelé fog ívelni. Hogy ez megtörténjen, tettem is néhány “vicces” táncmozdulatot, hogy megnevettessem, aztán visszahúzódtam karjai közé, s közelebb hajolva hozzá, a fülébe súgtam.
 - Bárki miatt vagy most szomorú, kapja be, inkább mosolyogj szépszemű, mert az irtó szexi - aztán közelebb hajoltam hozzá, vállaiba kapaszkodva nyújtóztam kicsit feljebb és egy puszit nyomtam az arcára, miközben a dal véget ért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tánc olyan jó volt, csak valahogy az a mosoly nem volt olyan lélekmelengető, olyan szomorúság érződött felőle, ami zavart. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, de mindig is óhatatlan vágyat éreztem arra, hogy feldobjam és jobbra kedvre derítsem azokat, akik rosszul érezték magukat, ráadásul ez a srác meg tök  helyes is volt, de tényleg. Olyan szép szemei voltak legalább, mint Doriánnak, kapott is egy puszit. A zene viszont megállt, ezért már nem volt mire rázni, le is lassultunk mindketten, pillantásom elmerült a tekintetében, s hiába nem volt már zene, még mindig ott éreztem tenyereit a derekamon. Csak nézett, néztem, egy kis huncut mosoly szökött az arcomra, s a következő pillanatban megcsókoltam. Persze valakinek ekkor támadt kedve elindítani a Gold Digger-t Kanye West-től.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az alkoholtól mindig is barátságosabb lettem, sőt, ez talán még a barátságosság fogalmát is súrolta, de ilyen voltam, ez volt belém kódolva, még az is lehet, hogy az apámtól örököltem, akit még csak nem is ismertem. Józanul is szerettem barátkozni, de bizonyos határokat tuti nem léptem volna át, most viszont…valahogy az est hangulata, az elfogyasztott rum és ez a jóképű srác is tehetett arról, hogy kíváncsi legyek a csókjára. Jó, nagy motiváció munkált bennem, hogy jobb kedvre derítsem, de ettől függetlenül is megcsókoltam volna. Igazából át sem gondoltam, hogy jó vagy rossz döntés-e, van-e barátnője, aki lehet hogy történetesen Bella kettő pont nulla, és majd jön, megtép és a tűzre lök. Annyit tudtam róla, hogy levitás, és Zalánnak hívják. És hogy jól csókol, mert hogy ez is kiderült. Meglepően jó volt, bár, egy picit talán kapkodóbb volt a kelleténél. Vagy mohóbb? Magam sem tudnám körbe írni, de egy idő után már szükségét éreztem, hogy szétváljanak ajkaink, s mosolyogva pillantottam fel rá. - Tudtam, nagy játékos vagy Te - nevetve jegyeztem meg, direkt sejtelmesen fűzve hozzá a szavaimat, bármit is értelmezett belőle. Lejjebb kúszó kezeinek éppen csak néhány másodpercet adtam, hogy aztán a Gold Digerre pördüljek egyet, s még egy-két táncmozdulatot tegyek előtte, amikor megakadt a tekintetem a kaján! Pontosabban Dávidon, de ugye Dávid burgerezőben dolgozott, és köztudott, hogy zseniális hamburgerei voltak, még a házibulijukba is hozott belőle, aminek az ízét azóta sem felejtettem.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de én farkas éhes vagyok - jegyeztem meg egy mosollyal, aztán gyorsan nyomtam egy puszit a szája szegletébe, s mire kettőt pislogott, már meg is indultam a Jankovits duó felé, közben félúton Korinál megállva még kikaptam kezéből a bacardit, kortyoltam egyet. - Jól csókol a haverod - súgtam oda nevetve, s táncoló mozdulatokkal vettem be a testvérpárt.  - Szép estét Dávid! Mi lapul a szatyrodban? Mond, hogy van sajtos hambi! - közben beugrottam Dorián háta mögé, s rátenyereltem a vállaira. - Mivel fizetett le téged Zsanna? - füléhez hajolva súgtam bele a kérdésemet, mert azért nagyon kíváncsi voltam, hogy mi volt köztük korábban az a kis jópofizás, meg borítékcsere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mostantól csak mosolyogni lássalak - jegyeztem meg Zalánnak egy mosollyal, aki még végig simított az arcomon, mielőtt sarkon fordult a rabolt mézsörrel. A kis hamis, hát hol volt ez a srác eddig? Közben nekem is fel lett kínálva a finom ital, szemeim fel is csillantak, s az idősebb Jankovits-ra futott a pillantásom.  - Dávid, mondtam már, hogy imádlak? - szemtelen mosolyt villantottam az eridonos srácra, ennek még mindig köze volt ahhoz, hogy imádtam a burgereit, és a mézsörért is járt neki a dicséret. Közben ki is kaptam egy üveggel Dorián kezéből, szavak helyett ezzel jelezve, hogy bizony kérek, s már kortyoltam is a habzó italt, mely kellemes volt a rum után.
- Áh, szóval ajándék, halljuk csak a piszkos részleteket - immár nevetve gondoltam egyet, és mivel szűkös volt a hely a két srác mellett, belehuppantam Dorián ölébe, s felé fordulva, jobbomat a nyaka köré fonva kapaszkodtam, miközben balomban tartottam a sörösüveget.
- Várj csak, elmész? Erről nem is meséltél  - biggyesztettem le a szám szélét, nem mintha olyan sokszor cseverésztünk volna egymással, de azért a Vérnyulas estén felhozhatta volna ezt a témát is, ahelyett, hogy elcsábított.
- Én nem hoztam ajándékot - jegyeztem meg
- De azért nekem is fogsz hiányozni - azzal a lendülettel meg is öleltem őt, s pechemre így egy kis sör is kilöttyent az üvegemből, Dorián vállára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Még sem hoztál? Ne már, sajtos hambit akartam - lebiggyesztettem ajkaimat nagy szomorúságomban, amiért kiderült az, hogy az imádott Dávid tatyója nem rejtett semmi finomságot. - Most szomorú vagyok, nagyon - közöltem az idősebbik Jankovits-al, akinek ekkor már biztos feltűnt, hogy kicsit sokat ittam, hisz már utalást is tett rá. Erre persze csak rámosolyogtam, nem vettem zokon a célzást, viszont közben már át is telepedtem Doriánhoz, mert történt valami az est során, ami nem hagyott nyugodni, meg aztán, úgy hallottam, hogy neki is volt sajtos szendvicse. - ÚÚú, igen-igen, nagyon szépen tudok nézni - és a lehető legszebben próbáltam ránézni, még a pilláimat is megrebegtettem egy mosollyal karöltve, közben egy üveg vajsört azért levadásztam, mert ha egyelőre nem volt mit ennem, legalább inni adjanak. A sör egyébként finom volt, gondoltam rá, hogy Julcsinak is meg kéne kóstolnia, de ahogy körbe néztem, láttam, hogy a szöszke épp egy sráccal táncolgat.  
- Julcsiiii, kaptunk sört! - integettem oda nevetve, s ezután fejeztem ki imádatom Dávid irányába, aki annyira cuki volt, hogy még ezen is meglepődött.
- Hát mert annyira cuki vagy, hoztál nekünk sört. Hambit azt nem….de, nem baj, cuki vagy és kész - nevetve picit megcsipkedtem az arcát, tényleg nagyon rendes srác volt és mindig lehetett rá számítani, legalábbis eddig ezt tapasztaltam a részéről. Ezután huppantam csak Dorián közelébe, hogy végre kifaggassam őt a korábban történtekről.
Meg is lepett az, hogy kiderült, miért is volt az a nagy búcsúzkodás, nagy szemekkel hallgattam, hogy arról mesél, elhagyja az iskolát.
- De ne mááár - csalódottan nyögtem ki a szavakat, miközben egyik karommal a nyakába karolva fürkésztem a szép kék szemeit. Ő persze most is kihasználta a pillanatot, közel is hajolt hozzám és még a kérdése is túl zavarba ejtő volt. - Nem, csak…- dehogynem. Csak nem akartam kimondani, mert már amúgy is ott játszott az az önelégült vigyor az arcán és túl közel volt. Már megint vészesen közel voltak az ajkai, egy pillanatra meg is feledkeztem a környezetünkről. Közelebb hajoltam hozzá, de épp, hogy csak megéreztem ujjának karistolását a kézfejemen, hirtelen felkiáltott, s már ugrott is fel a padról mellőlem. Csalódottan, s némi értetlenséggel figyeltem, hogy mégis mi történik, amikor megláttam a kis Rómeót, aki Júlia hiányában a lángra vetné magát, szegénykém. - Merlinreee, ilyen buliban még nem voltam - döbbenten adtam hangot a történteknek, megijedtem, hogy a srác tényleg a tűzbe sétál, de Dorián szerencsére időben reagált. Mondjuk az, hogy eláztatott mindent és sokakat, vegyes érzelmeket váltott ki a többségből, úgy láttam, többen felhördültek, amiért vizesek lettek, mások pedig hangosan nevettek.
Éreztem némi megkönnyebbülést, hogy a kissrácnak nem lett baja, de a bulihangulatom már odavolt, ami részben Doriánnak volt köszönhető.
- Te tudtad, hogy el akar menni? Mert nekem nem mesélte, igaz nem is sokat beszélgettünk múltkor, de azért mondhatta volna - kérdeztem fürkészve Dávid barna szemeit, majd tekintetem visszaszökött a vizes társaságra, meg Doriánra, aki próbálta menteni a helyzetet, nem túl sok sikerrel.
- Megyek, pisilek - jelentettem be a srácoknak, aztán lerakva a már kiürült üveget, nem túl egyenesen, kissé ingatag mozdulatokkal megindultam a tó felé, hogy távol a tömegtől, keressek egy félreeső, bokros kis helyet és áldozzak a természet lágy ölén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Még bőven az ünnepek előtt sikerült beszereznem a kiszemelt ajándékok egy részét, emiatt mondjuk le is jártam a lábamat, de így a nap végére két nagy szatyorral fordultam be a hidegről Dávid burgerezőjébe. Odakint szinte átfagytam, nem is vágytam másra, mint egy jó meleg fürdőre, de eszembe jutott az, hogy a sráccal megbeszéltünk egy talit, és már tök ciki lett volna visszamondani, arra hivatkozva, hogy lefagytak a lábujjaim. Pedig lefagytak, s még az arcom is piros volt.
- Halihó Dávid - lépdeltem beljebb és pillantásommal a ház gazdáját kerestem, akit csakhamar meg is találtam, s a szokásos köszönős két puszi után már dobtam is le a szatyraimat, a sapit, sálat és persze a kabátot. - Brrr, dög hideg van odakint - jegyeztem meg, s mintha csak otthon lennék, helyet is foglaltam a közelében, miközben ő ügyesen menedzselte a takarítást, s láthatóan egy kis mágia segítségével táncra perdültek a takarítóeszközök, tették is a dolgukat rendesen. - Így könnyű, hozzánk is jöhetnél - jegyeztem meg nevetve, közben egy kicsit kényelmesebben ültem , egyik lábamat átdobtam a másikon, s kifordulva szemre vettem a konyhát. - Hú, nem is tudom, éhes vagyok. Legyen ugyanaz, ami neked - bíztam a döntésében, s mivel ő vezette az éttermet, biztosan tudta is, hogy mi a legfinomabb falat ma este.
- Lejártam a lábamat is, fáj ebben a csizmában - sóhajtottam, nem kellett volna ilyen kényelmetlen lábbelit felhúznom. Szép volt persze, de jobban jártam volna inkább egy bakanccsal. - Te már készülsz a karácsonyra, az ajándékokat beszerezted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ezt is mondhatjuk - rámosolyogtam Dávidra, azt azért nem akartam neki elárulni, hogy a családon kívül a baráti körnek is keresgéltem ajándékot, így többek közt az övé is ott lapult valahol a zacskó mélyén. - Nehéz ilyenkor megállni azt, hogy ne költs, mert olyan szép kis kézműves dolgok voltak a vásárban és annyi jó könyv érkezett most, hogy hú, nem is lehet választani. Neked biztos tetszett volna - fűztem hozzá nevetve, hálás voltam, hogy segített helyet csinálni, ehhez nekem már nem is lett volna erőm.
Egy kicsit megropogtattam a tagjaimat és a nyakamat is átforgattam, mielőtt leültem az asztalhoz. - Pedig nagyon finom pulykát tudok sütni - széles mosollyal próbáltam rávenni, hogy azért hátha egyszer mégis csak benéz hozzánk és megnézi, hogy milyen az új lakás. A költözésnél nem tudott eljönni és szerintem azóta sem látta még, hogy hol lakom. - Igen, ugyanaz jó lesz. Vagyis, megtennéd és hozol nekem egy pohár vizet is mellé? - szerettem az üdítőt is, viszont most még a vizet is kívántam, mint az eltévedt teve, aki már hetek óta kóválygott a sivatagban. - Ú nagyon köszi, ez baromi jól néz ki és az illata is jó, jó étvágyat! - öröm volt ránézni a tálcámra, a víz persze előnyt élvezett, gyorsan ittam is, majd csak aztán nyúltam az evőeszköz után.
- Imádom hogy éttermed van, ez egy nagy előnyöd - kacsintottam rá nevetve két falat között, persze hülyéskedtem, nem azért voltam a barátja, mert éttermet vezet, a mi barátságunk még jóval előtte kezdődött, és Dávidnak rengeteg jó tulajdonsága volt. - Meg tudlak érteni, annál nincs is jobb, mint hogy nyugi van - bólogattam egyetértően, sajnos az elmúlt években nálunk ez nem volt elmondható az öcsém miatt, de Dávid már úgyis tudott arról, hogy problémás a tesóm, és most nem akartam problémákról beszélgetni vele.- Még nem gondolkodtam rajta, úgy hallottam, hogy lesz egy buli, megfordult a fejemben, hogy jó lenne elmenni, de egyedül nincs kedvem. Te mit tervezel? - kíváncsian pillantottam fel rá, miközben újabb adag spagettit kezdtem majszolni, nagyon finom volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy végre kapok egy mentort és megkezdhetem a gyakorlatomat Bogolyfalván. Féltem attól, hogy nem leszek elég jó, hogy a tudásom semmi ahhoz képest, amire ott lesz majd szükség, hogy majd kiderül, béna vagyok és nem való erre a szakmára. Alábecsültem magam és mindig ezek a gondolatok pörögtek bennem, aztán néha napján meg úgy éreztem, hogy egyedül is képes lennék megváltani a világot. Már nagyon vártam az első munkanapot, előtte azonban kaptam egy meghívót, méghozzá a kijelölt mentoromtól, Dr. Kozák Dávidtól. Nem ismertem őt, fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, de valószínű, hogy nem véletlenül virított a neve előtt az a szócska. Biztosan jó lehet a szakmában, ha ilyen feladatra jelölték ki. Csak azt nem tudtam, hogy miért akar velem privátban találkozni? Néhány idősebb lánytól hallottam már sztorikat, volt aki arról mesélt, hogy ezek a dokik ráhajtanak a csajokra, és csak akkor kaphatunk komolyabb feladatot, ha úgy fekszünk, ahogyan azt kérik...Ettől azért tartottam. S bár nem volt megszokott az ilyen meghívás, és nagyon izgultam, megpróbáltam elvetni az összeesküvés elméleteket és lenyugtatni magam a találka előtt. Igyekeztem ízlésesen öltözködni, egy szép, fehér blúzt választottam, mellé egy hosszított, sötét szoknyát, és az időjáráshoz megfelelő kabátot és csizmát. Egy mentsváram volt, a Burgerező, amit az egyik kedves barátom vezetett, így ott úgymond otthon érezhettem magam. A hely felé tartva most kivételesen mégis összeugrott a gyomrom és kiszáradt a szám. Olyannyira izgultam, hogy el is sétáltam mellette, és az ajtóban megállva, nagyokat lélegeztem. - Csak nyugalom - motyogtam magam elé. - Elnézést, ugye még nincs három óra? - kérdeztem meg az ott ácsorgó, helyes fickót, miközben legyezgettem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon köszönöm, akkor még időben vagyok - egy képzeletbeli izzadságcseppet le tudtam gördíteni a homlokomról, mert ezek szerint nem késtem még olyan sokat, ami már cikinek számítana. Nem akartam már a legelső találkozó alkalmával felsülni a mentorom előtt, hogy aztán majd egész évben azt hallgassam, hogy mindig elkések, rám nem lehet számítani, sem pedig betegeket bízni. Még egy mosoly is az arcomra szökött, ami még inkább kiszélesedett, amikor a férfi megszólalt.
- Lehetne, de nem most, épp egy fontos találkozóm lesz - mosolyogtam rá, nem volt ellenemre egy kis flört idegenekkel, igazából még jól is esett, hogy random bombáztak ilyen gondolatokkal. Ekkor azonban pittyegett a telefonom, az egyik barátnőm írt, akit megkértem, hogy küldjön át sms-ben minden infót erről a doktorról, amit csak tudni lehet. Még el akartam olvasni, mielőtt besétálok, hogy mindenre felkészülhessek. Meg is nyitottam az üzenetet, s ahogy görgettem lefelé, és futottam át a szöveget, akkor tűnt csak fel a fotó az alján. A döbbenet azonnal kiült az arcomra, s ijedten kaptam a férfi felé a tekintetem. Bassszuskulcs. Tessék, ennyi, egy örök életre beégettem magam előtte. Miért is nem vettem szó szerint azonnal a megjegyzését? Hogy lehetek ennyire..liba?Menten elsüllyedtem szégyenemben, leolvashatott mindent az arcomról. - Vagyis de, úgy értettem hogy igen, egymást keressük - zavartan már korrigáltam, reménykedve hogy talán nem jó a füle és amúgy is félrehallott. - Salamon Gréta - nyújtottam a kezem kézfogásra, megpróbáltam nem remegni az idegességtől, és olyan határozott lenni, ahogy egyébként, ha társaságban vagyok. Ez persze nem ment már olyan könnyen, úgy éreztem, hogy ebből nem fogok már kijönni jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Meg sem hallottam az érdeklődését, úgy faltam a sorokat, sietve olvastam, mert már így is sürgetett az idő, s nagyjából a kor és a szakterület, ami lényeges volt, emellett viszont a fotó volt az, ami rám hozta a frászt. Nem azért, mert bármi gond lett volna a külsejével, hanem azért, mert ekkor döbbentem rá arra, hogy akit az előbb félreértettem, az bizony nem más, mint maga a professzor, a gyógyító, a mentor. - Örvendek - a hangom sokkal gyengébb volt, mint általában, ahogy a kézfogásom sem bizonyult most túl határozottnak. Féltem a szemeibe nézni, éreztem is rajta, hogy szigorú szemmel néz rám, úgy mintha máris elítélne. Tessék Gréta, ezt most megérdemelted.
Hirtelen a pillanatnyi jókedvem teljesen elszállt, helyette gyomorgörccsel bólintottam, s a kérésének eleget téve belépdeltem az étterembe, ami most minden volt számomra, csak nem az a béke sziget, ahol legutóbb jóízűen falatoztam Jankovits Dáviddal. - Az ott egy jó hely - javasoltam az egyik csöndesebb sarokra, ami az ablak mellett húzódott, s ahonnét jól be lehetett látni az egész éttermet. Ha nem volt ellenvetése, akkor oda is sétáltam és letelepedtem az egyik kényelmes székre, miután a kabátomat felakasztottam a fogasra. Közben mélyről vettem a levegőt - reméltem, hogy nem veszi észre - s próbáltam magamban arra gondolni, hogy nincs gond, ez csak egy kis félreértés, és jó lesz minden. Mivel azonban még mindig zavarban voltam, akkor pedig jellemző volt rám, hogy sokat fecsegjek, ezúttal sem történt másként.
- Egy kicsit meglepett a meghívás, nem tudtam, hogy mire is készüljek, úgy tudom, hogy hétfőn kezdenék Önnél, illetve kaptam egy listát, hogy mi a szabályzat és mit vigyek majd magammal - egy kis zavart mosoly ült meg az arcomon, miközben fürkésztem és azon gondolkodtam, hogy miket fog kérdezni. Még mindig tartottam tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hirtelen rázúdítottam azt, amit az igazgató úrtól megkaptunk levélben, gondoltam biztosan kíváncsi rá, hogy mi is volt abban a levélben. Ezt követően viszont elcsendesedtem, mert érdekelt az, hogy miért is hívott erre az elbeszélgetésre. Tartottam attól, hogy vizsgáztatni fog, és kérdéseket tesz majd fel a tananyagból, ezért az asztal alatt tördeltem is a kezeimet, várva, hogy mi lesz a következő mondata. Az persze szimpla válasz volt és érthető.
- Oh - ennyi volt rá a reakcióm, végül is, talán én is ugyanezt tettem volna, ha fordított helyzetben lennénk. Biztosan kíváncsi volt arra, hogy ki jelenik meg majd reggel, és meg akart ismerni még a munka előtt.
- Értem, rendben - a határozottság illett a velem szemben ülő férfihez, egy kicsit viszont meg is rémisztett. Kissé katonásnak tűnt, s azt gondoltam, hogy biztosan a munkában is ezt várja el.
- Oké...jó...rendben - ahogy mondta és mondta, úgy figyeltem, bólintottam és megjegyeztem, amit kért. Tehát a szabályzat nem kell, arra kell figyelnem, amit ő kér és mond, átvesszük az alapokat és mindent is. Ennek azért örültem, mert bevallom, féltem attól, hogy azonnal bedobnak a mélyvízbe.
- Rendben doktor úr...ugye szólíthatom így? - nem tudtam pontosan, hogy mit szeretne, gyógyító úrnak nevezzem, Kozák úrnak vagy Dávidnak. Ránézésre nem tűnt öregnek, simán letagadhatott volna jó néhány évet, emiatt nehezemre is esett, hogy ne tegezzem le, de valahol ez érthető is volt.
- Úgy lesz, igyekszem megfelelni minden elvárásnak - feleltem, miközben kiérkezett hozzánk egy pincér és felvette a rendelést. Hozzá hasonlóan, egy hamburgert kértem, egész pontosan egy dupla sajtburgert krumplival és colával.
Miután felvették a rendelésünket, a férfira pillantottam, s úgy éreztem, hogy tisztáznom kell vele a korábbiakat.
- Én szeretnék elnézést kérni az étterem előtt történtekért. Szörnyen restellem magam, amiért félreértettem odakint és szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan lány - magam sem tudom, miért mentem bele ennyire a részletekbe, de nem akartam, hogy azt gondolja, hogy egy könnyen kapható fruska vagyok, csak azért, mert szeretek flörtökbe bocsátkozni. Irtó kellemetlen volt, hogy ez megesett, de nem akartam azt, hogy ez a munka során folyton ott lebegjen a fejem felett. - Nekem nagyon fontos ez a gyakorlat, minden vágyam, hogy gyógyító legyek és egy napon mentősként dolgozzak - fontosnak tartottam, hogy életeket menthessek és később majd a Süvegnél lehessek mentőgyógyító, de ez még nagyon távolinak tűnt, ahhoz még sok mindent kellett megtanulnom. S miközben ezt ecseteltem, időközben megkaptuk a gőzölgő hamburgereket is, ránézésre ínycsiklandozó volt. Felpillantottam, hogy vajon ott van-e Dávid a pult mögött, jól jött volna egy kis lelki támogatás most, de nem volt ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Te nélkülem mentél korizni? - játékos mosollyal vontam kérdőre, valójában nem volt bennem semmi harag, amiért nem hívott, hisz csak azért, mert barátok voltunk, még külön-külön is akadt baráti társaságunk, nem lógtunk állandóan egymás nyakán. - Ne is mond, megfizethetetlen. Mondjuk itt a faluban még nem is olyan vészes, mint Budanekeresden, ott olyan árak vannak, hogy egy forró csokit se tud venni magának az ember lánya - meg is csóváltam a fejem, felháborító volt ez az egész, a karácsonynak nem erről kellett volna szólnia. A sok rossz dolog ellenére viszont volt benne sok-sok jó is, szép díszek és kellemes hangulat, ha csak bámészkodni is, már megérte kisétálni a bódék közé.
- Még nem is volt avató, apa sokat van külföldön, ha hazajön, akkor pedig inkább a szűk családunkkal van, mint hogy bulit rendezzünk. Mondjuk most hogy mondod, lehet hogy tartanék egy kis bulit így a szűk baráti körnek, akkor eljöhetnétek - mondtam lelkesen, Dávid meghozta a kedvem ahhoz, hogy rendezzek egy ilyen házavatót. - Kipakolni sikerült igen, egy új konyhaszekrényt még kell csináltatnunk, meg a könyveket el kell rendeznünk az üres polcokon, mert azok még dobozokban állnak, de úgy nagyjából már minden a helyén van - meséltem a srácnak két falat spagetti közt, amiről kiderült, hogy nem is ő készítette. - Nem baj, akkor is finom. És tudod jól, hogy nem ezért szeretlek - mondtam egy mosollyal és még a kézfejét is megpaskoltam a szabad kezemmel, ahogy kicsit odanyújtóztam felé.
- Igen, kicsit zsúfolt most minden, de ez tök jó hely és örülök, hogy ráértél, rég lógtunk már együtt. A múltkor eszembe jutottál, amikor beültem egy művészmoziba, szerintem az a film neked is tetszett volna. Egyébként, mit szólnál, ha közösen mennénk el arra a szilveszteri bulira? Hívhatjuk a többieket is, lehet hogy ránk férne egy kis lazítás így az év végén, már rég voltunk bulizni - mosolyogtam, tényleg rég volt, legutóbb talán a jegyzetégetésnél gyűltünk össze olyan sokan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nekem a Gréta megfelel - haloványan mosolyogtam, mert még mindig volt bennem némi feszengés a férfit illetően. Olyan határozott volt, és kicsit szigorú, mint egy kapitány, ehhez pedig még nem voltam hozzászokva. Tartottam is egy kicsit tőle, hogy ha itt ilyen, akkor vajon mi vár majd rám az Ispotályban. Arra gondoltam, hogy talán ez az étterem előtti kis félreértésnek szól, így jobbnak láttam, ha tisztázom, és bele is kezdtem, mire ő nyíltan rákérdezett. Ritkán hoztak zavarba, de ez most valahogy összejött. Merlinre, nem gondoltam volna, hogy majd egy ilyen témában kell magyarázkodnom. Enyhén vörösödtem is talán, bár ez rajtam szerencsére kevésbé látszódott, mint mondjuk az öcsémen, kinek szőke üstöke alatt hamarabb meglátszott a szín. - Inkább arra gondoltam, hogy nem szoktam mindenkivel randizni, aki megszólít…de igen, tulajdonképp ez is igaz, amit Ön mondott - kínos, kínos, kínos. Már éreztem, hogy süllyedek a mocsárban, és valahol ott vagyok a gyökerek alatt két méterrel. Ennél szörnyűbb interjúm nem is lehetett volna.
Itt volt ez a jóvágású fickó, aki mellett most szorongtam, ilyet pedig korábban még nem nagyon éreztem, olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Ez aztán akkor kezdett enyhülni bennem, amikor kibökte végre, hogy nem ítélkezik elsőre és hogy megbeszéltnek veszi a dolgot. Emiatt legalább egy képzeletbeli izzadságcsepp már legördülhetett rólam, már csak a szakma és megfelelés terhe nehezedett rám.
- Rendben doktor úr, így lesz - biccentettem alázatosan, hisz a következő évben ő lesz a főnök, s az ő értékelésétől függ majd az is, hogy a gyógyító pályát hogyan folytathatom.  - Köszönöm doktor úr, én pedig ígérem, igyekszem kihozni magamból a legjobbat - ezt őszintén mondtam, tényleg fontos volt számomra ez a lehetőség, nekem nem volt gazdag hátterem, hogy kedvemre ugráljak. Ha kiraknak, elutasítanak, akkor nem lesz több lehetőségem, ezt kell megragadnom.
- Rendben - bólintottam, miután megérkezett az étel, de sajnos nem voltam önmagam. Fogalmam sincs, hogy miért alakult ez így, de olyan szorongás költözött belém, hogy ezt képtelen volt egy hamburger felül múlni. Hiába voltak jó illatok, hiába voltam az egyik kedves barátom éttermében, csak arra tudtam gondolni, hogy ez a férfi, vagyis doktor, ez mennyire maximalista és precíz, s hogy mennyire lehetetlen feladat előtt állok. Már előre féltem attól, hogy kudarcot vallok, és ezt nem volt könnyű elnyomnom. Éppen ezért talán ő sem láthatta azt, hogy egyébként mennyire életrevaló lehetek.
Némán kezdtem el falatozni mellette, miközben a szabad levegőre kívánkoztam ki, hogy elfussak és elölről kezdhessem ezt a napot. Ha nem hibáztam volna, akkor talán most épp lyukat beszélnék a hasába, talán még nevetnénk is, de ez most valahogy nem ment. Mégis, kínosnak éreztem ezt a csendet, nem akartam, hogy azt gondolja, életképtelen vagyok és leszek. Bár mondta, hogy elsőre nem ítél, azért mégis csak az első pillanatok ragadnak meg az emberek emlékezetében, azokon később pedig nagyon nehéz változtatni.
- Anyukám ápolónő volt, elég sokat voltam vele kisgyerekként az Ispotályban és már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni - kezdtem bele, s közben ráemeltem a pillantásom. - Önt mi vezérelte erre a pályára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy az idő haladt előre, úgy kezdett bennem enyhülni a feszültség, s bár némán ettünk, néha felpillantottam a tányéromból. Annyira nem is tűnt szigorúnak, mint ahogyan viselkedett, ezen gondolkodtam, majd ezt követően kezdtem bele a beszélgetésbe, hátha még inkább oldódik majd egy kicsit a hangulat. Mielőtt megszólalt, volt egy elképzelésem róla, hisz sugárzott belőle valamiféle tökéletesség. Azt gondoltam, hogy orvos is azért lett, mert ez volt minden vágya, s talán nem véletlenül volt az egyik legjobb a szakmában - legalábbis ezt írták róla a MerlinPédián. A meglepettség viszont jól láthatóan ült ki az arcomra.  - Ezt nem tudtam - ahogyan azt sem, hogy illene e további kérdésekkel boncolgatnom ezt a témát. Szóval séf. Érdekes.
- És utóbbiak közül valamelyiket aktívan is űzi? - feltételeztem, hogy akkor biztosan sokat főz, esetleg játszik egy csapatban, vagy talán valami hangszeren. Meg akartam egy kicsit ismerni a leendő mentoromat, meg alapvetően is szívesen ismertem meg az embereket magam körül, ez most sem volt másként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Jajj de jó, vannak cicái? - ennek hallatán nem tudtam nem örülni, imádtam az állatokat, főként a cicákat, nekem is volt egy odahaza. Mondjuk ki nem néztem volna a dokiból, hogy tart állatokat, de ettől máris szimpatikusabbá vált, s mintha már nem is tűnt volna olyannak, mint egy zord ezredes. - Hogy hívják őket és milyen cicák? - kíváncsiskodtam azonnal, miközben ettem a finom sajtburgert, amit most is ugyanolyan ízletesen készítettek el, ahogyan máskor is. Hiába, a minőség itt nem változik, Jankovits jól végzi a dolgát.
- Hányan vannak testvérek? Gondolom akkor a többiek is jogászok és orvosok - utaltam ezzel korábbi megjegyzésére, úgy tűnt, hogy a családja ilyen téren nagyon szigorú lehet.
- Igen, tudok zongorázni és gitározni egy kicsit, de magamtól tanultam és csak néhány dal erejéig. Énekelni szeretek még, van is egy zenekar, a RagDollz, abban vagyok vokál. Majd egyszer hallgasson meg minket, ha ráér - máris lelkesebben meséltem, mintha nyoma se lett volna a korábbi kellemetlenségnek, végre egy kicsit letört abból a falból valami. Azért sokkal jobb volt a hangulat annak a tudatában, hogy azért lehetett a doktor úrral beszélgetni másról is, mint csak és kizárólag a szakmáról. - Szokott amúgy koncertekre járni? - valahogy nem néztem ki belőle azt, hogy bőrnacit húzna magára, miközben oldalán ott csörög a lánc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Jajj de édesek, hát nagyon szép cicák. Franco? Nero? Ismerem - nevettem el magam, hisz imádtam a muglikat, rengeteg filmet is láttam, ezért tudtam is, hogy kiről is lett elnevezve a két szőrmók. A dokin pedig látszott, hogy él hal értük, így már egész biztos, hogy rossz ember nem lehet. Megkönnyebbülés. A család téma említésére láttam arcvonásainak rezdülését, érezhető volt, hogy nem szívesen mesél az ilyen privát dolgokról, de ez valahol érthető is volt. Még csak alig egy fél órája ismertük egymást, ki voltam én, hogy azonnal ilyen részletesen meséljen az életéről.
- Igen, van egy öcsém, Erik. Bagolykőn tanul ő is, most negyedéves és elég sok probléma van vele. Bízom benne, hogy ahogy idősödik, eljön az a perc, amikor észhez tér és megkomolyodik - meséltem halovány mosollyal, nem szívesen akartam elmondani azokat a balhékat, amikbe az öcsém belekeveredett, számomra volt kellemetlen és kínos, szégyelltem magam miatta.
- Rock a fő irányzatunk, de mellette egy kis jazz is van terítéken. Megpróbáljuk kicsit ötvözni a kettőt, de vannak külön-külön számaink is. Sok esetben a közönségtől is függ. Mi úgy vettük észre, hogy a fiataloknak jobban bejön a rock, de azért csepegtetünk nekik egy kis jazzt is, hátha azt is megkedvelik - miután annyit beszéltem, jól esett az a pohár kóla, ráadásul az elfogyasztott sajtburgert is le kellett öblíteni valamivel. Krumplim az még akadt bőven, két-három szálat az ujjaim közé vettem, beletunkoltam a szószba, és haraptam, miközben hallgattam a dokit.
- Ez is jó dolog, valamit mindig kell tanulni. Én is szeretnék, már kinéztem egy tánctanfolyamot és a fotózás is érdekel - közben odakint eléggé borús lett az idő, s úgy tűnt, hogy szitálni kezdett valami. Nem hó volt, sokkal inkább ilyen apró szemű dara.
- Ha ez lefagy, eléggé csúszni fog majd hajnalban - jegyeztem meg, ahogy fürkésztem az utcát az ablakon keresztül.
- Doktor úr, akkor ha a jövő héten kezdek, mikorra menjek és van-e valami, amit vinnem kell magammal? A munkaruhát már beszereztem - mert hogy a levélben az is szerepelt, így szépen elsétáltam a szaküzletbe, és vásároltam egy babakéket, mondjuk reméltem, hogy a munkahelyen nincs dresscode, mert akkor futhatok egy újabb kört még a hétvége előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Szánom-bánom - nevetve pillantottam a felkönyökölő Dávidra, nem vettem komolyan a rosszallását, úgyis tudtam, hogy ő is csak hülyéskedik. És ha már programokról volt szó, tényleg beleültette a bogarat a fülembe, így gondolatban már fel is véstem a listára azt a lakásavatót. - Tudom,  szóval téged biztosan elhívlak - még rá is kacsintottam, közben fogyott a finom étel, nem is tudom, hogy tényleg ennyire jó volt-e, vagy csak a farkas éhség miatt élveztem ennyire az ízeket. Tenyerem még ott pihent a kezén, miközben mosolyogva befejeztem mondandómat. Amikor megéreztem, hogy ő is megszorítja a kezem, csak még jobban mosolyogtam, aztán vele együtt nevettem fel.  - Jajj, de aranyos vagy! Hogy vigyázol rám - elnevettem magam, jól esett a bókja, de azért néha talán többet is ettem a kelleténél. - Az ünnepek miatt viszlek is haza magammal, hogy felügyeld a fogyasztásom! - fűztem még hozzá viccelődve, ha már ő lett a fogadott alakőrzőm. Erre a gondolatra jót  is mosolyogtam, és mivel megszomjaztam, ittam az üdítőből. - Benne vagyok, jó ötlet! Amúgy sincs kedvem túl nagy partikhoz, szóval tőlem rendezhetjük nálatok is - ezt persze még azelőtt okéztam le, hogy átgondoltam volna a szitut. Ugyanis a drága öccsének élete párja engem ki nem állhat, s ha ott lesz buli, biztosan ő is jön, talán meg is mérgezne. - Jajj majd elfelejtettem! Nézd csak mit hoztam, gondoltam hogy megkóstolhatnánk. Tök jó áron adták a piacon, hoztam mellé fűszerkeveréket is. Látod? Gondoltam rád - mivel Dávid nem tudott kijönni forralt borozni, emiatt kihúztam a táskámból egy üveg vörösbort, mellé tettem a fűszerkeveréket és még néhány szem narancsot, citromot. - Megcsináljuk? Közben mesélhetnél nekem arról, hogy mik a terveid így a suli kapcsán. A vacsi pedig isteni volt, köszönöm szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Persze, a nagyapám sok régi filmet nézett - bólintottam mosolyogva, meglepő névadás volt, de azért hangzatos, könnyen meg lehetett így jegyezni őket. Az öcsémről direkt nem osztottam meg több infót, egyelőre nem akartam ráhozni a frászt a mentoromra, épp elég lesz majd akkor, ha egy napon Erik majd beesik az Ispotályba, akkor úgyis rájön majd Kozák doktor arra, hogy mennyire is zűrös.  - Vegyesen inkább, vannak varázsló zenekarok is, akiktől játszunk néhány számot, muglik is, és akad egy-két saját szám is - meséltem mosolyogva, a zenéről mindig szívesen beszéltem, nálam jobban talán csak Stephen tudott volna arról beszélni, hogy milyen céljai is vannak a RagDolzz-al. - Nagy kár, pedig remek jazz dalok vannak - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, bár igaz, hogy rengeteg fajta zene létezett és mindenkinek meg volt a maga kedvence.
Jó volt ezekről a dolgokról beszélni, sikerült egy kicsit fellélegeznem, de aztán a doki közölte, hogy azért ne örüljek annyira, mert nem lesz túl sok szabadidőm. Az arcomra is kiült a csalódás, pedig nagyon el akartam menni táncolni, nem beszélve a zenekari próbákról. Talán még egy sóhaj is kiszökött belőlem, ám tudtam jól, hogy erre a gyakorlatra tényleg oda kell majd figyelnem. Mondjuk a hobbimat se akartam feladni, ezért fejben máris azt tervezgettem, hogyan fogok mindkét oldalon helyt állni. - Ó nem, nem szeretnék kontár lenni, mindent meg fogok tenni, hogy jó legyek - tényleg ez volt a célom, aztán később majd úgyis kiderül, hogy ez menni fog-e. Az üdítőm közben elfogyott, már sültkrumplim se volt, és sikerült megbeszélnünk a gyakorlattal kapcsolatos részleteket is.
- Rendben doktor úr! Köszönöm szépen a közös ebédet és hogy így felvilágosított. Engedje meg, hogy meghívjam - túl sok zsebpénzem nem volt, de annyi azért igen, hogy meghívjam a mentoromat egy ebédre. Lehet, hogy nem várta el, de valamiért úgy éreztem, hogy ezt így illik. Intettem is a pincérnek, hogy jöjjön, mert fizetnék. - A cicák is Önnel tartanak a munkába, vagy valaki vigyáz rájuk, amíg Ön dolgozik? - kíváncsiskodtam közben, szívesen megismertem volna Franco-t és Nerot.