Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Wout nem sok vizet zavart. Ahogy eddig sem. A szürke hétköznapok majdhogynem ugyanúgy teltek, mint mindig. A tanév elején még úgy tűnt, hogy a régi-új arcok közül lesz, akikkel új barátságok szövődnek, de ez a próbálkozás inkább alapult a másik fél feltételezésein. Pedig olykor tényleg kezdte magát magányosnak érezni, attól függetlenül, hogy elfogadta, neki nem lesznek a szó klasszikus értelmében vett barátai. Hamar rájöttek az emberek ugyanis, hogy Wout nem igazán társasági lény. Nem igényli olyan mértékben, ahogy mások, és így nem kellett sok idő ahhoz, hogy szépen-lassan elkopjanak mellőle az érdeklődők. Azért egészen jól megúszta anélkül, hogy tréfák és csínyek áldozata legyen. Talán azért, mert még a bajkeverők se vették őt észre céltáblának. Lelkesen olvasgatott arról, ami őt érdekelte, vagy a varázslényeivel foglalkozott. Teljesen azért nem maradt szótlan. A hátsó sorokból kíváncsian fürkészte az eseményeket, legalábbis az első órákat, majd csalódottan távozott a bálról, a vásárból, a korcsolyapályáról. Javarészt a tömeg és a zaj miatt. De élvezte. Meg persze azért akadtak háztársai, akikkel csevegett valamennyit. Voltak napok, amikor úgy ébredt, hogy ő is odaült a többiekhez reggelizni, ebédelni, és másokat is meglepő módon hozzászólt a beszélgetésekhez, de aztán ismét néma hallgatóság volt, még ha oda is csapódott a társasághoz. Fülelt, figyelt, és képben volt szinte mindennel. Még ha nem is tudták. Aztán voltak még pozitív példák, úgy mint Kornél, hogy nem teljesen szakadt meg a kapcsolat, és meg is beszélték, hogy meglátogatja őt az üzletükben. Tartotta a szavát, úgy tűnt.
Éppen a raktárból cibált ki egy zsákot, mert lusta volt pálcát használni, amikor felrikoltottak a tündérmanók, jelezvén a vásárló érkezését. Wout felháborodott arccal, csípőre tett kézzel gondolkodott a válaszon. Még hogy van-e itt valaki. Hát nézzen körül, megannyi lény néz vissza rá, és nem lettek volna nyitva, ha nincs.
- Szia Kornél! Hát persze. Nem láttad a táblát, hogy nyitva vagyunk? - takarta el a száját a nevetéstől. Egy kicsit udvariatlannak tűnt, de esze ágában sem volt annak lenni, csupán nem gondolta végig, hogy mit mondott. - Szia Ybl, téged is jó látni! Ne félj, nem hagyom, hogy megegyenek a többiek - utalt a többi varázslényre. Szerencsére etetés után voltak. Odament Kornélhoz, és egy nagy integetéssel üdvözölte.
- Most először vagy itt, igaz? - kérdezte bizonytalanul mindenekelőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Közelebb sétált Kornélhoz. Arca kisimult, szemei pedig halványan felcsillantak a viszontlátás örömétől, de csak egy kicsit mosolyodott el, és azt is leginkább a kaméleon jelenléte okozta. Furcsának találta, amit a fiú mesélt neki, de azon persze nem lepődött meg, hogy a kiskereskedésben elterelődött a figyelme. Itt tényleg nehéz sokáig egy dologra koncentrálni, főleg annak, akit érdekelnek a varázslények. Nos, ez a köszönésfajta valami magyar sajátosság lehet. Van itt valaki? Megvakargatta az állát, miközben ízlelgette ezt a fordulatot. Lehet, hogy alkalmazni fogja valahol legközelebb, mert végül is logikus kérdés.
- Értem - nyugtázza, majd összekulcsolja kezeit maga előtt. - Gyere - mosolyodott el Ybl-től, amint Kornél felé nyújtotta őt. Habozás nélkül átvette tőle, és elhelyezte kis barátját a vállán, ahogyan a megismerkedésükkor is történt. Tudta, hogy ott biztonságban lesz. Wout vigyáz rá, hiszen tudja, hogy a másiknak is fontos a kiskedvenc.
- Rendben, a pultnál kezdjünk - jelentette ki határozottan, kissé talán tudálékos hangon. Intett a kezével, hogy kövesse őt a srác, és elvezette a bolt végében található pontra, nem messze onnan, ahonnan a táppal teli zsákcipelést végrehajtotta. - Boltunk büszkesége, egy múltszázad eleji pénztárgép, felújított, kiváló állapotban - ezt a mondatot érezhetően begyakorolhatta, mert nem győzött büszkélkedni vele a betérő vásárlóknak. Aranyozottnak tűnt, gondosan megmunkált borítással, a gombok írógéphez hasonlóan emelkedtek ki róla, s mindenféle díszes kar lógott ki a szerkezetből.
- Nem dolgozom minden nap. Sajnos. Általában az állatokat simogatom, hogy ne legyenek szomorúak. Közben megnézem, van-e bajuk, aztán takarítok, etetek. Kell még pakolni, és rendelni dolgokat, ha valami nincs. De ebben szerencsére apa és az üzletvezető is segít. Én csak tanulok... Még fiatal vagyok azért - alaposan magyarázott, látszólag mélyen a gondolataiba veszve. - Hm, nem tudom, megvagyok - vont vállat. Nem tudta, mit is mondhatna, és hogy mire volt pontosan kíváncsi Kornél. Megszokta, hogy általában ennyivel letudja a kört, más nem érdeklődött jobban.
- Magasabb lennék? Nem értem - ráncolta össze a homlokát. Szerinte Kornél is nőhetett. - Te jól vagy? - úgy rémlett, ezt illik visszakérdezni ilyenkor, mielőtt folytatta volna a vezetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Nem tudom - húzta kissé oldalra a száját, ahogy eltöprengett a válaszon a pénztárgép kezelésével kapcsolatban. - Hamar megtanultam. Szerintem nem olyan bonyolult - jól kijön a tárgyakkal, kütyükkel, sokkal kiismerhetőbbnek tartja azokat az embereknél, mert legtöbbjük esetén van egy bizonyos mechanika, működési elv, amit ha kifigyel és elsajátít, akkor nagy meglepetést a gépezet nem okoz, kivéve persze egy meghibásodásnál. De ezeket még úgy készítették valamikor, mint az órákat, mesterségnek számíthatott. Gondosan foroghatnak benne kerekek, apró alkatrészeke bontható. Könnyű átlátni, ha van hozzá valakinek adottsága és türelme.
- Ne fenyőkérget! - kiáltott fel ijedt hangon Kornél kérdése végén, amit egyébként Wout élénk figyelemmel hallgatott. Szívesen segít, pláne Kornélon, hiszem ő az egyik olyan fiú, aki a legtöbb érdeklődést mutatja iránta a kastélyban. Másodsorban nagyon kedves, nem hinné, hogy valaha is piszkálná valamivel, ezért megnyugtatja a jelenléte. - Attól könnyen lehet penész a terráriumban. Kókuszrost, vagy mohatőzeg jó. Kapható nálunk. Szeretnél majd venni? - szegezte neki a kérdést. Szívesen adott, még kedvezmény is jár, a törzsvásárlói, mert annál nagyobb mértékhez már az apja jóváhagyására lett volna szükség, és biztosan azt mondta volna, hogy nekik is meg kell élniük valamiből. Még ha van is főállása.
- Igen - erősített rá a visszakérdezésére, és még bólintott is egy aprót. Nem értette, mi volt olyan furcsa a válaszában, de aztán elvörösödött a részletesebb kérdésektől. A rokonaira emlékeztette, egy kínos családi összejövetelen. Nem azon kezdett el feszengeni, hogy nincs senkije, vagy hogy eseménytelenül teltek volna a napjai, hanem hogy miért kérdezte tőle mindenki ugyanazokat? Mintha baj lett volna, hogy ő kicsit más, mint az átlag, és ettől egyre kényelmetlenebbül kezdte magát érezni, valahányszor feljött a téma.
- Hát, a kastélyban vagyok. Tanulok. Eszek. Házit írok. Állatokkal foglalkozom. Sétálok. A faluba járok - sorolta monoton hangon, elgondolkodóan. - Tanulás nem olyan jó, de nem olyan rossz. Néha már unom. Szeretném, ha végre szünet lenne - és visszautazna egy kicsit Hollandiába is, mert már hiányzott neki, de nem tette hozzá. A táj, a városok, a közeg. A levegő. Más volt itt számára, de ezzel a hellyel se volt baja.
- Nincs senkim, mert neked van? Te már udvarolsz valakinek? És mit csinálsz általában, hogy érzed magad a suliban? Szoktál csinálni valami érdekeset? - törtek fel belőle a kérdések, hogy végre ne magáról kelljen beszélni, hanem Kornélt hallgassa. Attól függetlenül, hogy az előbb kérdezett róla, gondolta részletezi a dolgokat.
- Mi volt korábban fontos? - húzta fel a szemöldökét, ahogy közelebb lépett Kornélhoz. - Én is örülök, hogy látlak - furcsa módon elmosolyodott. Aztán kis szünet után a ketrecek felé lépdelt, ügyelve arra, hogy Ybl ne kerüljön túl közel a rácsokhoz.
- Baglyok. Levelet hoznak. Meg denevérek. De mindjárt kitalálom, mit mutassak - töprengett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Kornél szavaitól zavarba jött, ami leginkább az arcán megjelenő pír formájában vált a külvilág számára is láthatóvá. Wout nem tartotta magát a legokosabbnak, de abban egyetértett, hogy a varázslényekhez és a kütyükhez jobban értett, mint az emberi kapcsolatokhoz. Ha e tekintetben hasonlították össze másokkal, akkor legtöbbször ő esett előnyösebb megítélés alá. Hamar leállította magában ugyanakkor azokat a gondolatokat, amik túlságosan hízelgőek voltak számára, hogy ő valóban okos. Az, a maga módján, de mindenhez nem ért.
- Csak az kelti fel az érdeklődésüket, ami él és mozog - idézte valamelyik szakkönyvet, mintha verset mondott volna fel. - Lássuk csak, vándorsáska, vagy lisztkukac, ha tálkába szórod neki, és nem hagyod, hogy elbújjanak a terráriumban? - kérdezte Kornéltól ötlet szinten, mert végül is a gazdája döntésére akarta bízni a választást, de opciókat ajánlott. - Egyébként a tücsök is kiváló pedig - erősítette meg egy mosollyal, amolyan bóknak szánva. Látszik, hogy nagyon fontos számára Ybl, szép gondját viselte, azt leszámítva, amikor egy pillanatra felügyelet nélkül hagyva Woutnál kötött ki. De ezt a részét a találkozásuknak már elfelejtette, és csak a jóra emlékszik, hogy megismerte.
Ritkán kérdeztek tőle ennyi mindent, de nem érezte úgy egyelőre, hogy sokallná, mert mind olyan témákat boncolgattak, amik nagyon érdekelték őt. Sőt, igazából a tudását ilyen tekintetben előszeretettel használták ki, még ha sejtette is valahol legbelül, hogy Kornél nem ilyen célból érkezett. Olyat azonban, hogy mi a terve, még nem tudott mit mondani, mert valószínűleg a szokásos. Olvasás, pihenés, hazalátogatás, a természetben felfedezés. A tarkóját vakargatta, amíg gondolkodott, de aztán földbe gyökerezett a lába a következő kérdéstől. Kornél áthívta magához, magukhoz. Nem is tudta pontosan, hova, és hogy kik lennének otthon, de ez nagyon ijesztő gondolat volt, mert még sosem vendégeskedett, és senki nem hívta át. Nagyon zavarba jött, ahogy a társa is. Teljesen elvörösödött, és sokáig csak hebegni tudott a válaszon.
- Átmehetek - préselte ki végül magából. - Még megbeszéljük - sütötte le a szemét, és azon gondolkodott, mennyire lenne jó ötlet meglátogatni. Nagyon félt tőle, nem tudta, mire számítson ott, és mennyire lesz a középpontban. Semmi gyakorlata ebben, s hogy őszinte legyen, ő jól elvolt magának a saját kis birodalmában. Mégis, Kornél annyira kedvesen hívta meg, hogy nem akarta megbántani azzal, hogy nemet mond, másrészt kíváncsi volt, hogy milyen lesz a dolog.
- Az udvarlás nehéz dolog. A barátkozásnál is nehezebb. Nem megy mindenkinek - mosolyodott el belenyugvóan. - Hm, én is ilyen vagyok főként, ez érdekes - rádöbbent, hogy egész hasonlóak. Még nem találkozott olyan fiúval, aki ennyire őszintén felvállalta ezt. Valószínűleg nem csoda, hogy egymásra találtak.
- Jól meg kell lenni egyedül is - hangzott a tanács Wout szájából. Próbálta kicsit felvidítani, de ő már belenyugodott abba, hogy az emberek jönnek-mennek, és nem akart görcsösen ragaszkodni senkihez, mert talán félt megnyílni.
- Nem tudom, hogy a barlangos eset megtörtént-e - zárta rövidre az utóbbi kérdését Kornélnak. - Mi pedig nem árulunk fertőzött állatokat - utasította vissza a burkoltnak hangzó vádakat némi felháborodással. Itt mindenki biztos lehetett abban, hogy orvosok által átnézett állatokat visz haza.
- Kövess - szólt, intett, és a bolt távolabbi része felé sétált. - Tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang. Ezek talán érdekesebbek. De kinek mi a különleges. Akarsz új állatot, vagy miért? - kérdezte, miután a lényekre mutatott az ujjával, és biztos volt abban, hogy sok új kérdést kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Lehet, hogy kicsit félne tőlük az elején Ybl, nem is tudom... - vakargatta meg az állát a nagy gondolkodásban. - Azt javaslom, hogy legyél ott, amikor eszik. Úgy biztonságos - tanácsolta barátságosan. Féltette a kaméleont ahhoz, hogy a nyakát tegye bármilyen javaslatra. Ritkán, de néha még ő is el tudott bizonytalanodni, ha a varázslényekről volt szó. Főleg akkor, amikor egy olyan állat tartásáról kapott kérdést, akit ismert, és már egy kicsit kötődött is hozzá. Ybl sajnos, vagy nem sajnos, de Kornél tulajdona, ezért Wout próbálta fenntartani a távolságot, mert akkor csak jobban hiányzott volna neki az állat közelsége. Minden lényről azért nem gondoskodhatott, az ő kapacitásai is végesek. Még ha meg is volt győződve arról, hogy kiváló kezekben lenne.
- Remélem - hümmögte halkan, szemeit forgatva. A birtok mondjuk érdekesnek hangzott. Csendesnek, kellően távolinak a tömegtől. - A testvéreid is otthon lesznek? - érdeklődött, mert tartott kicsit attól, hogy hogyan kell majd szocializálódnia. Nagyon rég járt vendégségben, ilyen jellegűben. Először valószínűleg meg kell kérdeznie az apját, hogy elengedi-e. Aki biztosan nagyot néz majd, ha megtudja, mire készül a fia, aki eddig teljesen elzárkózott az emberektől. Ugyanakkor nem valami szigorú szülő, inkább örülne, hogy van egy ilyen lehetősége a gyerekének. Már csak azt kellett eldöntenie Wout-nak, hogy mennyire szeretné. Tűrte, hogy Kornél megérintse a vállát. Nem tudta, mit tehetne ellene, de kedve támadt hátrálni egyet. Mégsem akart durva lenni.
- Barát? - szaladt fel szemöldöke a szóra. Kevés emberrel volt jóban, de hogy kit, mennyire érezhetett annak, inkább bele se mert gondolni. Kornél egy közeli ismerős. Egy egész elviselhető figura. De hogy barátnak hívja? Még ízlelgetnie kellett a szót, és társítani hozzá Kornél arcát. Neki nem voltak, nincsenek barátai, a szó szoros értelmében. Nem tartotta kizártnak, hogy lesznek, de nehezen elképzelhetőnek vélte. - Örülök - mosolyodott el zárásként végül zavartan attól, hogy a fiú így gondolta. Kornél nem idegesített őt annyira, de egyre inkább zavarba hozta.
- Nincs kizárva - válaszolt sejtelmesen, ha már ezt akarta hallani. De már legalább megnyugodott, hogy nem vádakról volt szó. - Hm, értem. Hát, az órák valóban izgalmasabbak lennének, ha itt tartanánk. Mert a könyvek unalmasabbak. És nehéz elképzelni őket. Még ha vannak is néha rajzok - magyarázta lelkesen álláspontját a varázslényekről, amint a polcok között sétált. Aztán mesélni kezdett az itt található lényekről, de azért próbált időt hagyni a feldolgozásra, és nem túlárasztani őt az információkkal.
- Kérsz cukorkát? Van a pult alatt. Sőt... Majd a raktárat is megnézhetjük talán. Csak apáék meg ne tudják - kacsintott, és cinkosul elmosolyodott a felvetésén. Oda nem mehet be vásárló. De Kornél kivételes látogató volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Nem furcsa. Örülök, hogy vigyázol rá - próbálta megnyugtatni Kornélt a különösnek vélt szokásával kapcsolatban. Bármikor történhet baj, elég egy óvatlan pillanat, amikor az ember nem figyel, és már a következmények sajnos visszafordíthatatlanok. Wout is jobban szerette, ha felügyelettel etette az olyan állatokat, amik más élő állatokkal táplálkoznak. Leginkább azért, mert nem szerette, ha a tücskök vagy sáskák elbújtak a terráriumok aljában, mert ha később elpusztultak, a testük kedvezett a penész kialakulásának. Másrészt, mindig örömét lelte az állatok etetésében, azért is jár szívesen a menhelyre önkénteskedni, amikor csak ideje engedi. Persze ott többnyire nem varázslények vannak, de hát a legtöbb állat felé nagy tisztelettel, szeretettel és csodálattal fordult.
- Rendben, jó ötlet - bólintott. - És te hogyhogy nem mész ki Londonba? Én már voltam. Szerintem érdekes város. De elég nagy... - töprengett el egy pillanatra, felidézve az emlékeket. Többnyire szürke idő, mindenféle népség összezsúfolva egy nagy városba, de a házak nagyon hangulatosak arrafelé is, hasonlítanak azért Hollandiára itt-ott. Így, hogy tudta, nem egy óriási családi banzáj közepébe érkezne, máris nyugodtabban állt az ötlethez. Egyetértett a varázslényekről szóló véleményével. Úgy érezte, hogy ebben teljesen egyformán gondolkodnak. Sajnálta, hogy az órán nem nagyon van interaktív rész, de közben valahogy annyira mélyen nem hiányolta, mert saját magát így is körül vette velük. Ez biztosan azoknak hátrány, akik nem tudtak találkozni ilyen állatokkal.
- Van mindenízű drazsé, meg olvadós cukorkák, színesek és gömbölyűek, apró golyók. Nézd meg - bátorította. Igazából valamelyik varázsnagykerből hozták, és a legtöbb fodrászat, gyógyító vagy miegyéb rendelőiben is ilyesmi drazsékat rakhatnaki ki tálkába, de gondolta, hogy jó ötlet lesz beszereztetni az apján keresztül ide is, mert jóleső póttevékenység tud lenni a cukorkamajszolás.
- Milyet kérsz? - kérdezte kíváncsian. Illemtudónak és félénknek találta Kornélt. Nem olyan ezek szerint, mint aki bármi rosszra kapható. Méregette kissé ,majd a pénztárnál ügyködve elkérte tőle az összeget.
- Három galleon és öt sarló - mondta büszkén. Amint fizettek, folytatta. - Nem lesz gond, vendégem vagy, nem hagyományos vásárló. A raktárban igazából mindenféle holmi van - tájékoztatta röviden és lényegretörően, hogy majd saját maga tapasztalja meg inkább. Bevezette őt az ajtón, és tényleg rengeteg doboz és láda között találhatták magukat. Tetszett neki, hogy beavathatja ismerősét. Sok felirat és papírhalom is volt a szállításokról, meg néhány holmi és kacat. Wout közben a raktár ajtaja környékén maradt, hogy figyelje, jön-e vevő. Bár azt úgyis hallanák a rikoltozó tündérmanóktól.
- Hogy tetszik? - kérdezte kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Hány évesek is pontosan a tesóid? - abból megtudhatta, hogy a rokonok gyerekei körülbelül milyen korban vannak. Ezek szerint Kornél eléggé kilóg a sorból. Hiába a nagy család, a közösség, ha az ember egyedül érzi magát köztük. Wout-nak szerencséje volt, mert a nagyszüleivel nyilvánvalóan hatalmas generációs különbségeket kellett áthidalnia, de hellyel-közzel ez sikerült, mindig jól kijött velük. Szófogadó, csendes gyerek volt, hamar ráragadt az a nyugalom és körültekintés, ami az otthonukból sugárzott. Mindent igyekeztek erejükhöz mérten megadni neki, és még egy kicsit talán el is kényeztették, amikor náluk volt, mert sajnálták őt a szülei miatt. Ezt persze teljesen sosem tudták kompenzálni.
Kornéltól jó volt hallania, hogy tulajdonképpen csendesebb programra számíthat náluk, így mivel nem kellett attól tartania, hogy egy házibuli közepébe csöppen, szépen-lassan beadta a derekát a látogatásba. Végül is, mi rossz történhet. Azt pontosan nem tudta, hogy ott alvósra gondolta-e, vagy csak egy délutáni átugrásba, de a körülményeket majd biztosan megbeszélik. Na meg Wout is eldönti, hogy mennyire érzi jól magát, és meddig marad szívesen. Ha kell, kitalál valamit, hogy kereket oldhasson.
- Megértem. Sok könyved van otthon? - érdeklődött tovább, és próbálta elképzelni Kornél szobáját, de nem ismerte annyira mélyen, hogy bármi konkrétat feltételezhessen. Azt sejtette, hogy Ybl terráriuma központi helyen helyezkedik el. - Gyere, válassz, kíváncsi vagyok, milyen ízűt fogsz elvenni - nyúlt a pult alól előszedett cukorkásdobozért, és miután elvett egy szemet magának - ami mint kiderült, pattogatott kukorica ízűt rejtett -, átnyújtotta lelkesen a fiúnak, hogy vegyen belőle. Ezek után hálásan megköszönte a vásárlást, a borravalót pedig felváltotta, s a pénztárgép melletti nagy, erre a célra feliratozott befőttesüvegbe helyezte. Az érmék csilingelve értek az aljára.
- Persze, van papírzacskónk - előhúzott egyet, ami méretben megfelelő volt. Aztán a raktárban merültek el, amit azért tehettek meg, mert az ajtónyitás kellően hangos volt bentről is, hála a tündérmanók ketrecének. Itt úgy érezte, igazán kettesben lehetett a fiúval, bár a sorok elég szűkek voltak a dobozok miatt, és a levegő is fülledt, enyhén poros volt. Elmosolyodott a kérdésre, aminél az ujjával rámutatott a címkékre.
- Idő, tapasztalat, rutin. Meg ami fontos, az van közelebb. Néha sokat kell keresni. Segítenél? Futkárlobonc tápot keresek... Rá van írva a címkére. Valahol arra lesz. De vigyázz, ne verj le semmit! - figyelmeztette felelősségteljesen, amint a megfelelő irányba mutatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Eggyel több információt megtudott annál, mint amit eredetileg kérdezett. Ha fiatalabbak, akkor Kornélnak kell rájuk vigyázni, rá hárul a legidősebb testvér szerep. Nem ismerte olyan jól a magyar neveket, de Fricivel nem találkozott gyakran, leginkább a Frigyes nemzetközi gyakoriságával volt tisztában, köszönhetően általános műveltségének. Arra gondolt hirtelen, hogy mi lett volna, ha nem egykének születik. Valószínűleg nagy felelősség szakadt volna a nyakába. De feleannyi figyelmet se kapott volna a családjától. Maradtak számára a varázslények.
- Jól hangzik - állapította meg, és pár pillanatig még emésztette a látogatás gondolatát. Erre fel kellett készülnie. Ha valóban azzal számolt, hogy valósággá válik. Persze tudta, hogy nem olyan egyszerű megszervezni. De talán az apja szívesen elengedte, és jó néven vette, hogy világot lát.
Kíváncsian fürkészte Kornél arcát azok után, hogy végre választott magának egy cukorkát. De a várt nevetés elmaradt, mert úgy tűnt, emészthető fajtát evett. Valamiért különösen szórakoztatta, ha az illető utána kiköpte az édességet. Aztán a fizetésen is túlestek, generált egy kis forgalmat az üzlet, amire azért ráfér még a vevőkör bővülése. Talán a következő tanév elején jön majd egy nagy dömping, az elsősöknek köszönhetően. Sajnos az idősebb évfolyamnak egyre kevesebb ideje van állatot tartani. Inkább a menhelyre járnak, ha simogatni támad kedvük.
A szívéhez kapott a puffanás hatására. A szeme sarkából látta, ahogy Kornél megbotlik a raktárban, s első gondolata rögtön az volt, hogy most magával ránt minden dobozt, és egy hatalmas felfordulást csinál. Szerencsére ez nem következett be. Aztán átfutott az agyán, hogy esetleg valami baja esett a fiúnak, mondjuk eltörte a lábát, vagy ilyesmi.
- Jól vagy? - érdeklődött, és mellette állt, hogy ha kellett, fel tudja őt segíteni a földről. Úgy tűnt, mások nem ismerték jól rajta kívül ezt a helyet,  ezért nem hívhatott be csak úgy idegeneket.
- Ó, igen. Köszönöm - vette el a kezéből a tápot, és elmosolyodott. - Igen, később meg kellene etetni őket. Csak hogy meglegyen már előre a kaja. Szeretnéd esetleg te etetni őket? - ajánlotta fel a lehetőséget kíváncsian. Annyira végül is nem veszélyes állatok. Apró rákfélékkel táplálkoznak, a tápjuk is a szárított fajta volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Némileg megkönnyebbült, hogy nem esett baja a barátjának, attól pedig pláne, hogy a dobozokban sem tett kárt. Az apja biztosan tartott volna neki egy hosszú hegyi beszédet a helyes viselkedésről, amit a háta közepére sem kívánt. Ő jó vezetője szeretett volna lenni a boltnak. Függetlenül attól, hogy csak egy segéd-asszisztensszerű valaki. Tudta, hogy mennyire fontos volt az apjának ez a vállalkozás, és hogy ez volt az ő nagy esélye arra, hogy bizonyítsa rátermettségét. Nem hiába lelkesedett ennyire az önkéntesség gondolatától. Na meg persze egyébként is szívesen tölti az idejét a varázslények társaságában. Emellett teljesen biztos, hogy leblokkolt volna, ha valami komolyabb sérülése esik Kornélnak. Egyszerűen nem tudna mit kezdeni vele, talán később nagy nehezen eszébe jutott volna valami gyógyítóbűbáj, ha kellően súlyos és nyilvánvaló a sérülés, máskülönben megnézhette volna magát a bajba jutott társa. Mindenesetre igyekezett kerülni a veszélyes helyzeteket, meg úgy alapvetően az izgalmakat és a kihívást az életében.
- Oké - sóhajtott fel. - Nem olyan nehéz, gyere, megmutatom előtte majd - int a kijárat felé, hogy kivezesse Kornélt. - Szárított rákféléket - válaszolt még arra a kérdésére, hogy mit esznek. Jó, hát az emberek lábaiba is szeretnek belecsípni, meg nyilván a természetes élőhelyükön sokkal ízletesebb eledelt tudnak nekik szolgálni, de egy bogolyfalvi üzletben érjék csak be szépen ennyivel. Úgy gondolta, hogy ez még egy biztonságos etetés, de egyébként Kornélra egyedül nem bízta volna a műveletet, sőt, hivatalosan nem igazán lenne szabad bevonni a munkába látogatót, vagy idegent, de most úgy érezte, hogy kivételt tehet. Túlságosan át szerette volna adni a tudást valakinek, akiről tudta, hogy szintén közös az érdeklődési köre.
Wout hirtelen megtorpant, arca elsápadt, ajkait széthúzva grimaszolt egyet, szemei pedig kikerekedtek a döbbenettől. Ybl, aki tudomása szerint mindvégig a vállán csücsült, valahol meglóghatott a raktárban. Jobb esetben. Rosszabb esetben viszont... Ha bemászik egy ketrecbe, ahol másik lény van, az nagyon rosszul is elsülhet.
- Jajj! YBL! Hol vagy?! - kiáltotta magát el kétségbeesetten, és körbenézett maga körül. - Hol lehet? Jaj, ne haragudj, jobban kellett volna vigyáznom rá! Az előbb még itt volt - magyarázkodott, és közben elindult végignézni a polcokat és a sorokat a kaméleon nyomában. Talán Kornél hangjára jobban hallgat, és előbújna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Megértően mosolygott, mert értékelte Kornél kitartását és szorgalmát a megfelelő tápanyag megjegyzése érdekében. Alapvetően türelmes típus, kivéve, ha emberekről van szó. Ők valahogy hamarabb ki tudják őt hozni a sodrából az idegesítő szokásaikkal. De Kornél szerencsésnek mondhatta magát, mert Wout rokonszenvezett vele. Idegen érzés és szó lett volna a barátjának nevezni, de valami hasonló pozíciót kezdett kiérdemelni. Ezért, és a közös érdeklődésük miatt gondolta, hogy megengedő vele, és csepegtet neki egy kis szaktudást.
- Igazad van - állapította meg, és vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. Mintha csak azt akarta volna üzenni a testének, hogy nincs baj, ha vár egy kicsit, akkor higgadtabb fejjel fog tudni gondolkodni, és nem szabad hagynia, hogy kétségbeessen. Elég volt csak az első találkozásukra gondolni a kaméleonnal. Akkor is elszökött tőle, és nála kötött ki végül. Most is valami hasonló jelenségről lehetett szó. Csak még ki kellett várni a végét, a csattanót. A raktárba talán még úgy emlékezett, hogy együtt léptek be. A fizetéskor legalábbis még a vállán volt. Szóval, a raktárban meg csak dobozok vannak, azokat kinyitni remélhetőleg nem tudta. A vásárlótérben fordulhat elő, hogy ha túl közel merészkedne egy ketrechez, akkor baja esik. De azt hallották volna. És ahogy fülelt, még nem hallott semmi szokatlant.
- Neked kellene jobban aggódnod - tette hozzá bűnbánóan. Mégiscsak Kornél a gazdája. De amíg ő nyugodt, Wout is próbált az lenni. Keresni kezdték, lassú léptekkel végig járta a sorokat a dobozhegyek között, többször lehajolva, vagy lábujjhegyre állva. De semmi.
- Hm, csak nem elő akarod csalni valahonnan? Ez jó ötlet. De lehet, hogy már most megtalálta az ételt, és azt eszegeti. Megnézed? Ott, abban a sarokban kell legyen - mutatott a megfelelő irányba. Rá volt írva, hogy kaméleon tápok. Ha nem ott rejtőzött már most Ybl, akkor ha kibontotta, és esetleg valahogy oda tudta hívni magához... Wout kíváncsian várta, mi lesz.
- Miért kóborol mindig el? - rázta meg a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Kerüli a konfliktusokat. Nem véletlenül osztották be a Navine házba annak idején. Azokkal pedig, akikkel közelebb érzi magát, pláne nem szeretne összekapni. Ezért máris nyugodtabb lett, amikor látta, hogy Kornél nem esett annyira kétségbe, vagy legalábbis nem neheztelt rá a történtekért. Wout mindig is szívén viselte az állatok sorsát, és ha rábíztak egyet, akkor úgy vigyázott rájuk, mint a szeme fényére. Nem is emlékezett olyan esetre, hogy így szem elől tévesszen egy lényt, kivéve amelyik láthatatlanná vált, vagy a hihetetlen gyorsasága miatt tűnt el. Esküdni mert volna rá, hogy Kornél esése, és a látogatás izgalma terelte el a figyelmét.
- Hát... persze - felelte némi gondolkodást követően. Az arca pedig gondterheltté vált. De még nem adta fel a reményt. - Meg olyan, amit ő tud megenni - tette hozzá aztán gyorsan, hogy azért árnyalja a képet. Nem annyira drasztikus ez... De ahhoz az kellett volna, hogy Ybl bemásszon hozzájuk, és talán van annyira okos állat, hogy nem kínálja fel magát vacsorának.
Miközben minden erejével koncentrált, kutakodni kezdtek. Kornél végül megtalálta a kedvencét. Wout pedig odasietett hozzájuk, és szökdécselt pár aprót örömében, miközben ökölbe szorította a kezét.
- Hát, lehet - nem értette a poént, hanem teljesen komolyan vette a vicces megjegyzést. Elmosolyodott, miután látta, hogy megdézsmálta a tápot.
- Nem kell. Ennyi veszteség nem feltűnő. És egyébként is az én saram - vállalta magára a következményeket. Na de persze tényleg bízott abban, hogy ennyi mennyiségű tápot még ki tud gazdálkodni feltűnésmentesen. Sokszor van, hogy leesik egy dobozzal a szállítás közben, a pakolások során... Vagy csak úgy porciózza az adagokat, hogy egy falattal kevesebbet kapnak az állatok.
- Remélem, nem fog kipukkadni a hasa - mosolygott rá. - Persze. Gyere, megmutatom - intett, és lelkesen mesélni kezdett a menetéről, aztán odaengedte Kornélt, hogy miután megmutatta neki az első három etetést, cserélhessenek. Közben fél szemmel a bejáratot nézte, mert azért mégiscsak egy boltban voltak, és nem egy élményközpontban. Miután végeztek, megköszönte a látogatást, és búcsút vett mindkettejüktől. Nem akarta volna, hogy feltartsa a tanulásban.