37. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! Péntek 15:00 óráig várjuk a cserediákos multipályázatokat. 10 tény és tiéd a meglepetés kari. Wink
Bogolyfalva - Bánffy Albert Tamás összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2022. augusztus 29. 18:14 Ugrás a poszthoz

Ruarc L. Mornien


Még ismerkedik a vidékkel, azt azonban már ideérkezése előtt tudta, hogy a lassan várossá fejlődő Bogolyfalván van lovarda. Ez egy nagyon fontos szempont volt, különösképpen, hogy imád lovagolni. Ugyan egy csodaszép lipicai büszke tulajdonosa, mivel a lovat is imádja, eszébe sem jutott szegényt azzal kínozni, hogy hurcolja magával. Elég gyakran haza tud járni úgyis Szalamantonba ahhoz, hogy Hektor ne érezze meg túlságosan a hiányát, na meg addig is van, aki foglalkozzon vele hétköznapokon, amíg ő elmerül a politika és a jog rejtelmeiben majd. Egyelőre még éppen csak túljutott a beiratkozáson, és az új tanév előtt próbál gyors iramban felfedezni mindent az iskolától a Bogolyfalva nyújtotta lehetőségekig. A meglehetősen rövid idő ellenére, ami rendelkezésére áll, egy kis lovaglásra mindig szakít időt. Talált is egy gyönyörűszép almásderest a lovardában, aki a Felhő névre hallgat, és még napkelte előtt besettenkedett a helyre egy kiábrándító bűbájt használva álcául, és kicsempészte Felhőt. Visszaviszi még az ütemezett reggeli előtt, az elmúlt két napban ugyanis körbekérdezősködött, hogy megtudakolja, nagyjából hogyan is néznek ki a lovarda mindennapjai. Itt egy kérdés, ott egy kérdés, és gyorsan összeszedett minden szükséges infót. Még arra is gondolt, hogy jelentkezik önkénteskedni, ha van ilyenre igény. Az anyjának úgyis biztos tetszene a dolog, ő meg addig is tölthet egy kis időt lovakkal. Mindenkinek jó lenne. Még alszik rá azért egyet vagy kettőt, aztán megkérdezi majd az illetékest. Jelen pillanatban viszont a kicsempészett Felhővel baktat a Bogolyfalva szélén felfedezett tó partján, már visszafele tartva. A felkelő nap közben egyre feljebb kúszik az ég alján, és el is gyönyörködik egy pillanatig a színes égboltban, majd úgy dönt, leugrik a lóról és megjutalmazza a magával hozott répával.
- Nézd csak, mit hoztam neked, Felhő - paskolja meg a ló nyakát barátságosan, és feltartja a sárgarépát, amibe a ló aztán lelkesen harap nagyot és még lelkesebben rágja. - Ügyes ló vagy te, nagyon ügyes. Majd holnap reggel is kicsempészlek - ígéri, és megigazítja kicsit a ló sörényét is, hogy ne lógjon annyira a pofájába. Olyan szépen be is lehetne fonni. Na majd ha visszaértek, szerencsére tud erre tökéletes bűbájt.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2022. szeptember 13. 19:21 Ugrás a poszthoz

Ruarc L. Mornien


Felhő békésen rágcsálja a sárgarépát, csak úgy harsog fogai között, ahogy rág. Berci addig is a ló nyakát simogatja nyugodt mozdulatokkal. Majd ha befejezte a falatozást a ló, szépen visszabaktatnak a faluba és visszaviszi a lovardába. Most azonban a jutalomfalat a legfontosabb dolog a világon. Még egy almát is hozott neki, de előbb érjen a végére a sárgarépának. Elővarázsolja azért kabátja zsebéből a gyümölcsöt is, de a közelben kórusban felnyüszítő kutyák gyorsan elterelik mindkettejük figyelmét. Ő is hegyezi a fülét, akárcsak az állat. Fejét kissé féloldalra fordítva hallgatózik, tenyerét a ló nyakán nyugtatva. Patás barátja is elfelejti egy pillanatra azt is, hogy még ott a sárgarépa maradéka a szájában, és amikor feltűnik egy kutya is a közelükben, izgatottan csapja farkát a lábai közé. Láthatóan nem most találkozik először kutyával, ami megnyugtató, mert különben mit sem jelentene, hogy Berci kezében van a kantár szára. Felhő nem ijed meg. Rosszul is járhatna, ha a ló most látna esetleg ebet először, és elfogná a rettegés az ismeretlentől. Orrlyuka még így is kitágult némileg pár pillanatra, mostanra azonban úgy tűnik, inkább kíváncsi, semmint riadt. Okos állat. Kicsit emlékezteti is Hektorra. Megpaskolja az állat nyakát, majd elé tartja az almát is, közben pedig kicsit mégis szorosabbra fogja a kantárt. Megfordul a fejében egy röpke pillanatra, hogy mi van, ha a kutya nem áll meg, hiába nem úgy tűnik, mintha vérmes véreb lenne, amelyik menten szét akar szaggatni mindent és mindenkit. Viszont azért még igyekszik nem mutatni félelmet. Imádja az állatokat, egy dán dog büszke gazdái is Dorkával, úgyhogy úgy véli, nem lesz baj.  
- Ez is a tied, nézd - beszél a lóhoz, tenyerén egyensúlyozva az almát az állat orra előtt, hátha azzal eltereli a figyelmét a kutyáról. Szeme sarkából futólag látja, hogy az eb után úgyis lohol a gazdája, egy fura, törékenynek tűnő, némileg kísérteties kis teremtés.  
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. január 3. 21:13 Ugrás a poszthoz

Dominik


Ez az este egyre furcsább, pedig igazán jól indult. Úgy volt, hogy elkíséri Zsolnát, találkozik Teddy-vel, és egészen addig egészen jól is alakult addig a pontig, amíg azzal nem szembesült, hogy Zsolna felpofozza Dominiket. Attól a perctől kezdve az egész minden szélsebesen indult meg a mélypont felé, és még mindig nem értette ő sem, hogy pontosan mi is vezetett idáig. Futólag elköszönt Teddy-től, most pedig - tekintve, hogy a mágusjog tanár valami különös oknál fogva éppen hazakíséri Zsolnát, amire maga a lány kérte - egyelőre Dominik után siet, aki meglehetősen sértetten távozott. Frusztrált sóhajjal szedi a lábát, hogy utolérje a másikat.
- Lennél szíves megállni egy percre? - szól utána végül, megköszörülve a torkát, mert ami azt illeti, ezen ő is szeretne túllenni. Lehetőleg itt és most, aztán elfelejteni az egészet. Sajnálatos módon nem csak nincs joga akkor és ott használni felejtés-átkot, amikor és ahol szeretné, de még csak nem kifejezetten ügyes vele. Bár itt teremhetne Alexander csettintésre, viszont ez olyasmi, ami sosem fog megtörténni, és ha netán fel is zargatná, legfeljebb keresetlen szavakat kapna válaszul. Úgyhogy kénytelen annál maradni, amihez ért, a beszédhez. Talán lyukat is beszélhetne a másik hasába, de egyelőre inkább kérdezni kényszerül, hogy megtudja, mégis mi történt pontosan.
- Elmondanád, mi volt ez a félreértés? Arról van fogalmam, hogy mindenféle fellángolások és miegymás zajlanak itt, de remélem, tisztában vagy vele, hogy ha a családom többi része tudomást szerez rólad, annak nem lesz jó vége Zsolnára nézve. Tizennyolc éve az egyik unokanővérem megszökött a szerelmével. Egy hónapnyi boldogságért cserébe egy boldogtalan házasságban él azóta is a világ végén, és akkor ehhez még mindig semmi köze nem volt Zsolna anyjának, aki a legutolsó vérmes hárpia, akit szeretnél ráuszítani - osztja meg vele rövidre fogva nem csak Cicelle történetét, hanem azt is, hogy mi a véleménye Wilhelmináról, és bár sok mindenben nem ért egyet a családja többi tagjával meglehetősen gyakran, ebben történetesen igen.  
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. január 3. 21:13
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. január 5. 19:49 Ugrás a poszthoz

Dominik


- Akkor nem fellángolás - hagyja helyben a dolgot ennyivel, mert Zsolna verzióját egyébként sem hallotta még. Ezen a ponton fogalma sincs egyébként, hogy ki mit is tett vagy mondott pontosan, pusztán azzal van tisztában, hogy egyáltalán nem hiányzik egy botrány Zsolnának, még véletlen sem, mert neki nem Berci anyja jutott, aki foggal körömmel védi a gyerekeit, mint valami nőstény oroszlán. Ahogy azt éppen elmondta, Wilhelmina egy hárpia, akit nem érdemes alábecsülni. Még viszonylag higgadtan is tudná kezelni az egészet azért a maga részéről, ha Dominik nem mutatkozna olyan istenverte fafejűnek és háborogna itt igaz szerelemről és társairól. Mintha az aztán annyira számítana az ő családjukban, meg úgy egyáltalán egy olyan világban, ahol még ha nem is a bölcsőben dőlt el, hogy ki lesz az ember jövendőbelije, nagyon szerencsésnek mondhatja magát az ember, ha esetleg szeretni tudja azt a valakit, akivel aztán egy életet élhet le. E tekintetben a bátyja sem volt túl szerencsés, hiszen Zsolna anyjával kicsit sem szeretik egymást. Frusztrált sóhajjal veszi tudomásul a másik szavait, és egy hajszál választja el csupán attól, hogy kiossza a másik oldalról a nemrég kapott pofon párját a fiúnak. Ökölbe szorítja inkább ujjait a talár alatt, viszont a válaszát már nem igyekszik szépen közölni.
- Még mindig nem fogta fel az a babszemnyi agyad, ugye? Tudod, mi lesz, ha beleugrik a kútba utánad? Jobb esetben kitagadja a család, és ha van egy kis szerencséd, nem... hogy a fenébe mondják ezt magyarul... verbitter... nem keseredtek bele és utáljátok meg egymást egy életre, amiért amúgy is megérné... blödsinn... de sokkal több az esélye annak, hogy találnak neki egy férjet a világ másik végén, és majd hazalátogathat Karácsonyra, és mire mentél vele? - teszi fel a szerinte nagyon is költői kérdést, mert egyáltalán nem vár választ. Nyugodtan eméssze csak meg a fiú az egészet. - Nem fenyegetőzöm. Azt tanácsolom, hogy ha tényleg szereted, ne tedd tönkre az életét - jelenti ki már valamivel higgadtabban, aztán részéről ezt le is tudta, biccent a fiú felé, és meg sem várva, van-e további mondanivalója, már indul is haza.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. január 26. 21:48 Ugrás a poszthoz

Dominik


Dorka sétálni akart Bogolyfalván, aztán valahogy minden második boltba sikerült betévednie. Ez nem is jelent gondot, amennyiben a bolt kínálata érdekli is, a művészeti bolt azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, míg a húga minden ilyen helyet imád és folyton akad valami kreatív projektje a karitatív tevékenységei mellett. Némi alkudozást követően végül úgy dönt, türelmesen elácsorog kicsit a bolt előtt, amíg a húga felvásárolja az árukészlet felét legalább jó eséllyel, és addig is unottan forgatja egyelőre ujjain a gyűrűket vagy éppen megpiszkálja a karpereceit. Időről időre sóhajt is egyet, majd biccent néhány ismerősnek, esetleg ismeretlennek is, megnézegeti a körmeit, megállapítva, hogy a jövő heti manipedi alkalom már nagyon is időszerű lesz. A bolt kirakatára is rápillant, majd az órájára, aztán vissza, egyik lábáról a másikra helyezve a súlypontját, aztán vissza. Legalább egy könyvet igazán hozhatott volna. Vagy átmenetileg némi társaság is jó lenne, főleg, hogy negyedóra telt még csak el az óra szerint, mióta Dorka betette a lábát a boltba, és tapasztalatai szerint az ott tartózkodása harminc perc és három óra között bárhol elhelyezhető egy skálán. Attól függ, pontosan mit is árusít a bolt és mire van szüksége drága húgának. Megfordul a fejében azért, hogy majd hiányozni fog, ha végleg Hollandiába költözik, amint férjhez megy, de majd ha más nem, hát gyakran látogatják egymást. Egy újabb sóhajt hallat azért, füle mögé tűrve a haját is, megállapítva, hogy ezeket a várakozásokat a boltok előtt szívesen átengedi mégis bármikor Andreasnak, és ha valami jót talál Zoyában, akkor az az, hogy ilyesmi fel sem merül. Mindenki magában megy vásárolni, ami így éppen tökéletes. Biztosan kiugrana az ablakon, ha olyan helyen kellene ácsorognia, ahol Zoya a gonosz boszorkányos szereléseit vásárolni szokta. Vagy megrendelésre készülnének?
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. január 27. 20:04 Ugrás a poszthoz

Dominik


A nem annyira lelkes ácsorgás közepette éppen észrevesz egy kósza hajszálat a sötétkék talárján, s amíg azzal van elfoglalva, hogy megszabaduljon tőle, valaki majdnem fellöki. Mély levegőt vesz kihúzva magát közben, sőt még az orrát is magasabbra emeli szó szerint is egy pillanatra, és összeszorítja a fogait, mielőtt még megkérdezné a kedves illetőt, hogy mégis mi a gond, nem lát a szemétől? Előbb kér azonban a másik elnézést, amit végül kimért biccentéssel vesz tudomásul. Máris azon igyekszik, hogy kisimítsa a talárját, mielőtt még az anyagon megülnének a ráncok. Milyen rémes dolog lenne már az. Reméli, ez nem fordul elő újra, hiszen mégiscsak elég feltűnő jelenség szokott lenni, még ha most a mélykék talár meglepően átlagos választásnak is mondható. Dorka kedvéért hajlandó néha ilyesmire, amennyiben a húga nem óhajt minden morzsányi figyelmet. Nem nézi meg különösebben, ki volt a galád illető, aki képtelen volt észrevenni egy pár centi híján majdnem két méteres valakit, bár lehet, hogy ennyi erővel a mögötte álló utcai lámpának is ugyanígy nekisétált volna és elnézést is kér. Mennyire figyelmetlenek az emberek. Az illető azonban ahelyett, hogy tovább sétálna, nevén szólítva köszön, meglepetésére és megrökönyödésére egyszerre. Mi van itt mindenkivel, hogy annyira ragaszkodnak a neve anyakönyvezett változatához, hiába mondogatja, hogy sokkal többre tartja, ha Bercinek szólítják. Kissé megemeli a szemöldökét rosszallóan, miközben a hang irányába néz, abbahagyva a talárjával való szöszölést.
- Nahát, Dominik. Milyen kicsi ez a falu. Üdv neked is - köszön vissza, akkor már a maga részéről ragaszkodva a másik pont annyira hivatalos nevéhez. Egészen színpadias sóhajjal reagál aztán a kérdésre, bepillantva a kirakat ablakán, de még nem látja sehol Dorkát.
- Igen. A húgom bizonyára most igyekszik megvásárolni a teljes boltot is - közli, futólag az órája számlapját is megnézve, de ha jól látja, még csak húsz perce vár. - Na és mi a helyzet veled? - kérdezi meg végül nem annyira őszinte érdeklődéssel, mint inkább illemből, de az a lényeg, hogy érdeklődik, nem?
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. február 1. 21:56 Ugrás a poszthoz

Dominik


- És mit takar a mindenféle egyéb jó? - kérdez vissza az elhangzottak azon részére, ami leginkább felkeltette az érdeklődését az egészből. Talán még azt is meglesné, miből vásárolt be annyira Dominik, de legyűri a késztetést. Nem lenne illendő. Kicsit meg is feszül az álla, miközben ezen túllépni próbál, de szerencséjére a fiú viszi tovább a beszélgetést, így sikerül a gondolatait is elterelni azzal a témával. Meg is lepődik kissé azon, hogy bocsánatkérést emleget a másik. Nem rémlik, hogy az amúgy érzelmileg kissé túlfűtött beszélgetést leszámítva bármi olyan történt volna, nem került elő pálca, nem ütött senki, de ha már annyira akarja, ő nem fogja megakadályozni végülis.
- Óh, rendben - veszi tudomásul végül a magyarázatot. Úgy véli, hogy ezért már igazán nem számít, kedvesnek végtére is ő sem igazán volt mondható emlékei szerint, mert úgy rémlik, Dominik igazán nehéz felfogásúnak bizonyult, de ha ettől jobban érzi magát, hát részéről tényleg rendben. El is felejthetik.
- Nézd... nekem semmi bajom veled, csak Zsolnának van sok vesztenivalója, ha botrányba keveredik. Ami nem nehéz, ha úgy viselkedik, mint egy éretlen tinilány, és végtére is tini, csak érted... néhány rossz lépés a sakktáblán és Szibéria túlsó csücskében találja magát egy Karamazov vagy ki tudja ki mellett. Fogalmam sincs, milyen aranyvérű családok laknak arra, de ha a nagyapánkon múlik, olyat talál, hogy egy életre megemlegeti. Nekem is találtak egy oroszt, akinek gonosz mostoha kisugárzása van, és még nem tudom, ő mit követett el, hogy én vagyok a büntetése - jegyzi meg egy kissé keserű és meglehetősen kurta horkanással, amit el is harap, amint meghallja saját magát. - Na, hát ezt próbáltam vázolni, hogy alkalmanként élmény a családunk. Megtehetné, hogy szakít mindenkivel, de sokkal többet veszítene néhány rokonnál.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. február 11. 04:27 Ugrás a poszthoz



- Ez valóban érdekesnek hangzik. Majd mindenképp benézek egyszer. Mi is a bolt neve? - érdeklődik illedelmesen. Tényleg be szándékszik nézni, ha már ilyen jó reklámot kapott, a fürdőbombák és illatosítók még érdeklik is, és nem rossz dolog az, ha akad ilyen bolt a környéken. Az eridonos bocsánatot kér aztán, amit Berci nem teljesen tud hová tenni, talán azért sem, mert a legkevésbé sem számított rá. Ez a gesztus azonban rövid úton vezet ismét Zsolnához, mintha itt minden beszélgetés oda vezetne amúgy is.
- Fotó? Milyen fotó? Te láttad? - kérdez vissza egészen hirtelen, amikor a másik egy számára eddig teljességgel ismeretlen információmorzsát oszt meg. Nem látott még semmilyen fotót, de ha tényleg létezik, akkor már biztos, hogy csak ez hiányzott Zsolnának is. Vacillál aközött, hogy ő netán moshatná kezeit az egészben, vagy éppen még inkább igyekezzen belemászni a dologba, főként azért is, mert mögötte meg ott áll drága anyja, aki nem átall sem a gróffal, sem pedig Ákos utálatos feleségével vitába szállni, ha éppen úgy hozná a sors. Erre alszik még egyet inkább, biztos, ami biztos, és talán Dorka véleményét is kikéri az ügyben.
- Én nem leszek gróf, az majd egyszer a legidősebb bátyám vagy Zsolna apja is előbb kerülne sorra, mint én, de ez nem is számít annyira - jelenti ki egy legyintés kíséretében. Ő nem is akart soha gróf lenni, főleg mióta tudja, hogy inkább jár kötelezettségekkel, mint privilégiumokkal a dolog. Aligha élvezné, és különben is, megvannak a saját álmai, inkább azokkal foglalkozik. Ez azonban ugyancsak nem olyan téma, amit az utcán beszélne meg bárkivel, hiába ismeri az illetőt esetleg. Dominik pedig egyébként is aligha látja át a családja dinamikáját, hosszas beszédet igényelne elmagyarázni, a siker pedig akkor sem garantált.
- Az is igaz - hagyja helyben a megállapítást. Ezt sem könnyű megérteni, bár a maga részéről ő sem véletlen fordít hátat és veszi el inkább Zoyát, hiszen az a befolyás és kapcsolati háló, amivel a családja bír, jobb, ha az ő oldalán nyom sokat a latban, mint esetleg az ellenében. Nem szeretné kipróbálni, milyen is az, főként, hogy milyen ambíciókat dédelget. Túl sokat veszítene ő is, ha csak úgy egy bizonytalan kapcsolatot választana, ahol sosem tudhatja, hogy esetleg nem ér-e véget valami oknál fogva előbb vagy utóbb.
- Szintúgy, Dominik, szintúgy - biccent ő is, egyelőre nem jut eszébe semmi más a fotón túl, ami kellőképpen elég ok az aggodalomra egyébként is.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. május 22. 22:44 Ugrás a poszthoz

Médi


- Ha már így kimaradok a jóból a végén, mesélj, milyen házasnak lenni? - kérdezi meg igyekezve nem túl hangosan kuncogni, amint helyet foglalnak az egyik asztalnál a teraszon. Éppen csak felpillant az itallapról a lányra, majd már folytatja is a lista böngészését, közben hátra tűrve a haját is. Nem mondhatja, hogy nagyon hozzá tudna mit tenni a témához, tekintve, hogy végül nem nősült meg másodjára sem, amit egyáltalán nem tud bánni egy pillanatig sem. Soha nem is akarta az egész felhajtást. A részleteket nem kell elmesélnie, hiszen Médi is kapott meghívót.
- Képzeld, amúgy épp az unokabátyáméktól jövök, meglátogattam őket, ha már eljöttem idáig. Az ikrek eszméletlenül édesek. Kicsit hangosak, meg összevissza beszélnek, de olyan kis zabálni valóak. A végén még tényleg kedvet kapok egy gyerekhez... - vázolja a helyzetet, és ha már megtalálta, mit is szeretne inni, megtámasztja a könyökét a szék támláján, kicsit féloldalasan ülve, hogy amint lát errefelé pincért, azzal a lendülettel inthessen is.
- Áh, és el ne felejtsem. Dorka üdvözöl. Éppen hazaértek Teneriféről, majd az elkövetkező hetekben költözik át Constiékhoz. Ha nem a húgom férje lenne, azt mondanám, hogy milyen kár, hogy az a pasi is a nőket szereti - sóhajtja színpadiasan, majd megtámasztja a tenyerében az állát, és végre elhallgat, hadd beszéljen a lány is.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. május 23. 21:16 Ugrás a poszthoz

Médi


- Na és mikor is szülsz? - kérdezi meg pimaszul vigyorodva el, még a szemöldökét is megemeli, miközben helyet foglal. - Csini amúgy a ruhád. Ki tervezte? - érdeklődik már komolyabban, és az itallapról is választ, mielőtt arról kezdene mesélni, hogy a Kelemen-Révay ikrek még szerinte is meglehetősen édesek, ami tőle azért nagy szó tud lenni.
- Igen, Amália meg Aurél, és már másfél évesek. Úgy nőnek, mint a bolondgomba, amikor utoljára láttam őket, még az is nagy dolog volt, hogy gügyögtek és egyedül fordultak hasra, most meg már egész szavakat tudnak - részletezi meglehetően lelkesen, még el is mosolyodik kicsit. - Nincs fotóm, de mindkettő szőke meg kékszemű, és biztos, hogy örökölte valamennyit az anyjuk vélavéréből. A nagyobbik, Anna is szívtipró lesz egyszer, nem is olyan sokára. Kiköpött anyja - jelenti ki. Az egyáltalán nem biztos, hogy Médinek ez eleget mond ahhoz, hogy el is tudja képzelni a gyerekeket, hiszen nem kötelező érvényű dolog, hogy ismeri is Franciskáékat, bármilyen kicsi is Bogolyfalva, ám Bercinek ez eszébe se jut, és ha még meg is fordulna a fejében, minden ilyennel úgy van, hogy akit érdekel, kérdez úgyis. Ő nem magyaráz feleslegesen családfákat.
- Áh, azért még nem vettek meg kilóra, ne éld bele magad - közli legyintve, aztán int a pincérnek végre, amint felbukkan egy a terasz túlsó végében.
- Jaj, nem akarnám. Dorka szerencsés volt és ő fogta ki Constit, ha jól emlékszem, Balin találkoztak vagy hol, aztán tudod, ilyen szerelem második látásra, harmadik beszélgetésre, családfanézegetés közepette. Kicsit idősebb, mármint na... huszonkilenc-harminc, és korábban volt már valakije, de a húgomat még sose láttam ilyen boldognak, szóval... - meséli, széttárva a kezét a végén. Ő ebbe nem szeretne belekotnyeleskedni véletlen sem, elvégre a húgát amúgy is imádja, majdnem annyira, mint saját magát. Az odaérkező pincértől egy limonádét kér egyelőre csak, majd ismét tenyerébe támasztja az állát és folytatja, ahol abbahagyták egy pillanatra. - Biztos, hogy sokkal rosszabb lett volna, ha nem akkor kerül sor Dorka esküvőjére is, de azért a gróf úr kapott egy kis agyérgörcsöt, apámmal egyetemben. Én megüzentem Vanyától, hogy köszönöm. Remélem, nem gondolja meg magát, egész szépen elsimították többnyire a dolgokat, nincs örök harag, és ha a kislány nem vigyáz, a végén neki találnak valakit az ifjabb családtagok közül. Ami engem illet, egyelőre fel sem merült egy harmadik, és nem bánnám, ha így maradna, az az igazság.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. május 26. 20:45 Ugrás a poszthoz

Médi


Elneveti magát, aztán inkább mesél kicsit a Kelemen-Révay gyerekekről, ha már éppen őket látogatta meg nem is olyan sokkal korábban. Bólogat ő is Médi hüledezésére, kezét kissé széttárva közben, hogy így is jelezze mélységes egyetértését. Teljesen hihetetlen, hogy ennyire gyorsan telik az idő, mire legközelebb jön, már ott fognak lógni rajta, mint egy karácsonyfán, ha így megy ez. Kuncog még egy sort Médi színpadias felcsattanásán, és már Dorka szerelmi történetének ecsetelésével folytatja. Minden részletet azért nem tud, nem is akar, de a fontos és főbb elemeket szívesen osztja meg barátnőjével.
- Ugye? Még a végén irigy leszek, ha így tálalod - válaszolja a fejét ingatva, miközben összeráncolja a szemöldökét. Consti még jó pasi is ráadásul szerény véleménye szerint, egy szerencséje, hogy tényleg Berci hőn imádott húgát sikerült megtalálnia és így egyértelműen tabu.
- Na és kibe? - kérdezi. Ő még nem látta ilyennek az anyját, a szülei között van némi érzékelhető feszültség, még ha igyekeznek is úgy tenni, mint a tökéletes páros. Nem kétli, hogy valaha egyébként szerették egymást, és még most is látja, hogy az apja próbálkozik, de az anyjában mintha megingott volna egy ponton a bizalom, és azóta se állt helyre. Ez viszont családi ügy, nem tervezi vázolna soha, sehol. Olyan, mint Ákos nőcskéi. Amíg nem beszédtéma, addig jó.
- Nem tudok róla, bár tény, hogy az orosz szövetség is meglepetésként ért, nem számítottam rá, főleg nem csak pár héttel azután, hogy kiderült, Milena gyereket vár a pasijától. Egyébként nemrég kislánya született, még mindig levelezek vele néha - közli mellékesen. Azzal a lánnyal legalább sikerült valamiféle baráti kapcsolatot kialakítania, miután sikerült megértetni vele, hogy nem tervez beleszólni az életébe. Kár, hogy kicsit hamarabb jött össze ez a baba, mint ahogy az esküvőre sor került volna. Rendel egy limonádét közben az oda érkező pincértől, és majd csak azután folytatja, megvonva kissé a vállát. - Mi lenne? Megvannak. Teddy továbbra is színpompás önmaga, és továbbra sem sikerült semmi stílusérzéket belemagyaráznom, Benett meg... vele mi lenne? Igazán vonzónak találom, de mintha falba ütköznék, és nem tudom eldönteni, hogy csak nem vagyok eléggé egyértelmű vagy inkább ő nem akarja érteni. Nem akarom letámadni sem... mondjuk úgy, bonyolult. Levelezek vele, ez kielégítő válasz? És... nem tudom. Úgysem vehetek el senkit, miért ne tarthatnék háremet? Ez nem illegális. El tudom képzelni halványan, hogy valaki meggyőzzön esetleg, hogy ő legyen az egyetlen, de annak nagyon meggyőzőnek kell lennie, azt szögezzük le.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. május 27. 18:43 Ugrás a poszthoz

Médi


Ismét nevet Médi válaszán, olyan nagyon affektál a lány közben. Szerencse, hogy az ő anyja nem ilyen, különben még a végén nem szeretne anyuci kedvencének lenni, de az apjával folytatott már hasonló párbeszédet, nem is egyszer. Megrázza a fejét a kérdésre válaszul aztán, amikor már Milena a téma.
- Milena mindig is családot akart, és véletlen sem velem. Ha engem kérdezel, volt ebben némi lázadás is, elvégre, ha úgy nézzük, a családja gyakorlatilag eladta volna. Ehh... képzeld el, amikor te vagy a birtok felújítására kapott pénz ellenében felajánlott... nem is tudom, mi ez... szolgáltatás? Most ennyit nem ér szerintem se egy rozoga vár, se a családunk hírneve, bár én azt se értem, miért kell korrigálni, hogy a pasikat szeretem... a két bátyámnak van már vagy három fia összesen, és akkor még a nagybátyáim gyerekei... komolyan mondom, úgy csinál a nagypapa, mintha vége is szakadna a Bánffy vérvonalnak, ha nem sorakoztatok fel én is vagy négy gyereket a családfára - háborog grimaszolva, némileg eltérve a témától, mert ezen mégsem tette magát túl teljesen az elmúlt évek során. Nem érzi lemaradva magát, és tényleg most fordult meg először a fejében az ikrek láttán, hogy talán akár még el is tudna viselni egy gyereket egyszer, csak neki nőhöz ne kelljen érnie ehhez.
- Ne is mondd - jelenti ki hitetlenkedve rázva a fejét. Sose fogja tudni túltenni magát azon, hogy Teddy néha úgy öltözik, mint akire ráborult a ruhásszekrény, és annak is a selejtezendő része, legalábbis ő a ruhái nagy részét kiselejtezné. Meg is próbálta már elrángatni Talárosra, még a számlát is állta volna, de nem volt elég meggyőző. Ez meg aztán még az egóját is sérti némileg azóta is ráadásnak.
- Ohh, ezt de szépen összefoglaltad. Amúgy... gondolkodtam is, hogy kikérem a tanácsod, mert mégiscsak régebb óta ismered, de ezt megjegyzem. Sarokba szorítani és lesmárolni. Pedig még azt is felajánlottam, hogy szólok az érdekében Bálintnál, mert a Hoppanálási Vizsgaközpontba szeretne bekerülni, és tudod, mennyit tud érni amúgy is a Minisztériumnál egy-két jó szó úgy általában - meséli tovább, most már Benett kapcsán, ha Médi felhozta. A lánynak köszönhetően kissé mintha jobban át is látná most ezt az egészet, a tanácsot megfogadni meg nem fog nehezére esni egyébként sem. - Ugyan, szívem, azt nem mondtam, hogy egy helyen is szeretném látni őket. A féltékenységi jeleneteket szívesen megspórolnám, az csak akkor szórakoztató, ha semmi közöm hozzá.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. május 30. 21:48 Ugrás a poszthoz

Médi


- Ti legalább szeretitek egymást. - Médire kacsint, féloldalasan elmosolyodva közben. Érti egyébként azt a tekintetet valahol, de inkább nem fejti ki, hogy az a házasság még szövetségnek is igazán utolsó lett volna egy anyagilag romokban heverő horvát családtól, nem is érti, hogy a nagyapja mit látott az egészben. El is terelődik szerencsére a téma, méghozzá Benettre, aki iránt amúgy is több érdeklődést mutat, mint a két arája iránt együttvéve sem sikerült.
- Nem? Érzékeltem, hogy mintha valami zavar lenne az éterben, vagy nem is tudom, pedig úgy gondoltam, elég egyértelműen kacsintgatok rá ahhoz, hogy fel se merüljön benne, hogy netán csak a szemembe ment volna valami - jelenti ki hitetlenkedve ingatva a fejét. Médi tanácsát ezért is jegyzi meg most magának, hiszen ez merőben másfajta megközelítése a problémának, és barátnőjének elhiszi, hogy működőképes a dolog, hiszen egyébként is régebb óta ismeri a fiút, mint ő. Mégiscsak tudhat valamit.
- Értettem, kapitány. Te leszel az első, akinek elmesélek mindent - jelenti ki, kinyújtott mutató- és középsőujjal emelve jobb kezét a homlokáig, mint aki szalutálni készül, aztán Médi felé int. Ezennel ígéretnek is lehet venni, hogy még Bella előtt fogja megkapni a beszámolót, amennyiben Bercinek alkalma nyílik sarokba szorítani Benettet még belátható időn belül.
- Egyébként ha már ilyen szépen kibeszél neked, kíváncsi lennék, mit mondott - tér vissza aztán a lány egy korábbi mondatára, majd megvonja a vállát. - Ki mondta, hogy csak alkalomszerűen érdekel a kedves barátod? Igazán vonzónak találom, van benne valami nőiesen lágy. Mi több, stílusa is van, és akkor hadd tegyem már hozzá, mint egy rendes Bánffy, hogy az sem utolsó szempont, hogy Ivanich. Talán elég meggyőző érveket tudok felhozni legalább apának azt illetően, hogy milyen fontos lenne nekünk a hiányos kapcsolatainkat alaposan kiépítgetni szláv vidékeken is - részletezi a nézeteit, közben magabiztosan dőlve hátra.
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
RPG hsz: 138
Összes hsz: 227
Írta: 2024. június 7. 22:23 Ugrás a poszthoz

Médi


- Szerencsére szeretem a kihívásokat - válaszolja könnyed magabiztossággal máris Médi szavaira. Benettben talán az az egyik legizgalmasabb dolog, hogy olyan elérhetetlennek tűnik és tartózkodónak. Bizonyára unalmasabbnak találná egyébként is, ha azonnal a kisujja köré tudná csavarni, viszont ez egyáltalán nem mondható el. Érzékeli, hogy talán némi érdeklődésre számot tarthat, de mégis olyan megfoghatatlan a másik, hogy már csak ez is kifejezetten érdekessé teszi. A célzásokat vagy nem akarja érteni vagy nem is érti, de bármelyik is legyen az igazság, Berci most úgy dönt, megfogadja Médi tanácsát, hiszen a lány mégiscsak jobban ismeri a férfit, mint ő, noha egy ideje beszélgetnek.
- Óóóh - veszi tudomásul az éppen elhangzó információt, fejét kissé féloldalra döntve pillantva lányra, kissé megemelve a szemöldökét. - Remélem, megkérdezted, hogy ugye szokott néha tükörbe nézni. Meg hát nem is csak az, mert őszintén, eddig egészen érdeminek mondható beszélgetéseket sikerült folytatnunk a hoppanálásról éppen úgy, mint a kedvenc étteremről vagy a Minisztériumban adódó lehetőségekről. Még Szalamantonban is körbe vezetném, pedig tudod, mennyire utálok idegenvezetőt játszani - részletezi barátnőjének a helyzetet. Mi több, ez utóbbit egészen lelkesen dobta be még Pécsen, mint lehetséges randit is akár, de ha ennél egyértelműbbnek kell lennie, akkor majd az lesz. Ezen igazán ne múljon semmi, nem fél ő nyílt kártyákkal játszani.
- Ennyire azért ne szaladjunk előre, de ha valaha is ilyen komolyra fordulna a dolog, neked fogok szólni először. Csak ezt Bellának el ne mondd - közli nevetve. Kétli, hogy valaha bárkivel is olyan messzire menne el, de ugye ki tudja még, mit hoz a jövő. Közben pedig a limonádéját is kihozza a pincér, amit egy biccentéssel köszön meg, na meg majd a nagylelkű borravalóval is később tervei szerint, aztán megkavargatja a szívószállal a jeget és belekortyol. - Van arra is valami javaslatod, hova hívjam randizni? Vagy a szalamantoni körtúra erre tökéletes lehet? Állítólag még sosem járt ott. El tudod ezt te hinni? - neki igazán nehezére esik, de ezt bepótolni nem is tűnik rossz ötletnek. El is könyveli remek lehetőségként végül, hogy aztán ha már befejezték a csevegést, neki is lásson a szervezésnek.
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. június 24. 19:04
Bogolyfalva - Bánffy Albert Tamás összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel