Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Rami talán igazán messze áll attól, hogy a barátjának nevezzen bárkit is. Főleg valakit, aki annyira más mint ő, és lássuk be, Teddy ilyen. De legalább a lány már nem fél az eridonstól, és Ramónánál ez haladás. Mer beszélni, ha a fiú mellette van, sőt, mintha már nevetett is volna egyszer vagy kétszer. Talán még mindig kicsit jobban feszeng Teddy társaságában, mint mondjuk Zalán van a szobatársai közelében. Ám igent mondott, mikor a fiú hívta, és ez már teljes mértékben haladásnak nevezhető.
Vékony kardigánjának szélét gyűrögeti, úgy fordul be az eridonos mellett az éttermekkel teli negyedbe. Magától nem szól, nem az a csevegős fajta, nem is jut eszébe semmi, amit mondhatna, bár agya folyamatosan pörög, különböző dolgokon. Az Augustine-nal való legutóbbi balhéjuk képei néha-néha beugranak neki, fél, hogy ismét összefutnak. Az anyukájáról egy hete nem hallott már, s bár lehet más 16 évesnek ez nem tűnne fel, Rami hajlamos hamar aggódni. Emellett ilyenkor mindig honvágya is van, a nagymamája szülinapja táján, az öccse szülinapja táján - bármennyi nem vallja be magának, hogy törődik vele.
Ahogy azt sem, hogy örül annak, Teddy keresi a társaságát. Mióta emlékszik, tagadja, hogy neki szüksége volna bárkire is, egyedül szeret lenni a legjobban. Mégis, talán a társadalom hatására, talán az általános emberi igények nyomán vágyik rá, hogy mások elfogadják, hogy mégse maradjon örökre egyedül. Teddy törődése jól esik neki, mégha nem is érti teljesen a fiút.
- Mire gondolsz? - szemöldökei lassan húzódnak össze, ahogy arcára kiül az értetlenség. Megerősítve önmagát ráz egy aprót fején, miközben zavartan füle mögé tűr egy göndörödő vörös tincset.- És nem diétázom - mondja aztán kis szünet után. Nem érti, miért feltételezi ezt róla az eridonos. Azt sem érti soha, kortársai miért nyafognak folyton étrendjük miatt, mikor nem szorulnának rá, hogy ilyesmivel foglalkozzanak.
Egy darabig csendben ül, az étlapot szemléli, amiről kiválaszt magának egy áfonya szörpöt és - miután a szinte minden másban húst talált - a töltött jalapenot. Felnéz aztán, picit habozik, majd halkan szólal meg:
- Ömm... Te mit eszel? - csak csevegni akar, úgy érzi, most ez a feladata, amit teljesíteni is akar. Jobb pedig most nem jut eszébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megpróbált ám a tanulószobára menni, de mindenki más is ott tanult éppen ezen a hétvégén. Egy darabig próbálkozott, fejhallgatóval a fején, zenével a fülében, de mikor már ketten is ültek mellette az asztalnál, túl tömegesnek ítélte meg a helyet. Ezért indult meg falu felé. Biztos volt benne, hogy rengeteg diáktársával fog összefutni az úton, így minél gyorsabban el akart érni az erdőig. Csak abban reménykedett, hogy senki nem akar majd beszélgetni vele a tó felé menet.
Az erdőben lassít csak le, s mire kiér a tóhoz sikerült egészen kiengednie. Oldaltáskája tele van pakolva a könyveivel, de nem bánja, hogy nehéz. A csillagok latin neveit kell megtanulnia asztronómiára, amihez ugyan előny az előzetes latin tudása, mégis kell a nyugalom. És ez hol máshoz adódna meg Ramóna számára, mint kint a természetben?
Egy nagy sziklán helyezkedik el, ölébe húzva az asztronómia könyvét, fülére pedig a fejhallgatót. Nem zenét hallgat, a szavakat, melyeket közben olvas. Így sokkal könnyebb megtanulnia a kiejtést is, nem csak a leírt módon a szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kiáltást még a zajszűrőn keresztül is meghallja. Ösztönösen rezzen össze, főleg, mert nem érzékelte, hogy társasága akadt. Ezzel egy időben a fejét is felkapja, s a hang irányába néz. Pont elkapja, ahogy a könyv földet ér, a béka pedig ugrik egyet. A lányra először nem is figyel oda, csak mikor egy pillanatra találkozik a tekintetük. Ramóna ösztönösen kapja el kékjeit, a békát kezdi szemlélni. Közben azonban lehúzza a fejhallgatóját - mert így már nem tud figyelni a latin szavakra -, s vörös tincsei belerázkódnak a mozdulatba. Ki nem kapcsolja a felvételt, így halkan még hallatszódik, ami fejhallgatóból szól. Testtartása is azonnal megváltozik, vállai előre esnek és szájára is ráharap. Osztálytársai megszokhatták már ezeket a vonásokat, ám aki nem töltött még időt Ramónával, hamar kiszúrhatja, sőt, akár furcsállhatja is őket.
Eszébe sem jut, hogy felkelljen és felsegítse a másikat. Nem azért, mert bunkó volna, egyszerűen irtózik az érintéstől, vagy attól, hogy egymáshoz szóljanak. Hasonlóan kellemetlenül érzi magát mint a levitás érezheti, hiába nincs rá igazából oka. Ma így kelt. Ezért jött el a tanulószobából is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kicsinek sokat vizsgálgatta az állatokat, és a nagymamája mindig rá is szólt, hogy ne nyúljon a békákhoz, mert a végén még elkap valami betegséget. Ramóna persze sosem hallgatott rá. Ezért is tudja megállapítani, hogy a frissen jóllakott jószág igen közvetlenül viselkedik az átlagoshoz képest. Egy pillanatra még az is felmerül a navinésben, hogy egy animágust lát valójában.
A lányt is megvizsgálja kicsit jobban. Fiatalnak látszik, de ez nem mond sokat, mivel a legtöbben Ramiról se mondanák meg, hogy nagykorú. Nem látta még azonban így feltételezi, hogy nála alsóbb évfolyam diákja, vagy újonnan érkezett valahonnan. Míg a levitás feltápászkodik, alkalma van kékjeit ismét felé fordítani, s talán a másik még észre is veheti, hogy Rami nézi őt.
A kérdésre aztán cipőiről a lány feje búbjára siklik a tekintete. Válaszul csak bólint. Nem jut eszébe, hogy esetleg beavassa a levitást, miért is hallgat latin szavakat. Számára egyértelmű, és ahogy sokszor, most sem jut eszébe, hogy más esetleg furcsállhatja. Helyette a zsebébe nyúl, és telefonját előhúzva kikapcsolja a felvételt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A mosolyt nem tudja hova tenni. Ramóna ritkán mosolyog, de azt megtanulta már, hogy másokat mennyi minden késztethet mosolygásra, hát nem is próbálkozik kitalálni, most mi áll a levitás jókedve mögött. A béka amúgy is jobban érdekli, főleg, mert nem emberből van. Persze, csak ha valójában nem animágus.
A barna kétéltű nyugodtan üldögél, meglepően nyugodtan. Talán hozzászokott már az emberekhez errefelé. Vagy valaki elengedte, pedig igazából háziállat volt. A navinés reménykedik benne, hogy utolsó tippje nem jön be, pedig lát rá esélyt. Nagyon dühös tud lenni, ha az emberek csak úgy kiraknak egy házikedvencet, hiszen az ilyen állatok általában nem élnek már utána sokáig. Ugyanez a helyzet, mikor valaki befog egy vadállatot házikedvencnek.
Annak viszont örül, hogy a másik láthatóan hasonló gyengédséggel és szeretettel fordul az állat felé, mint ő. Így nem kell majd megvédenie tőle. Legalábbis ezt reméli. Most megint a levitást kezdi fürkészni. Nem tudja, mit kéne kezdenie a helyzettel. Ritka az olyan eset, mikor nem csak ő szótlan, hanem az sem szól hozzá, aki mellé csapódott. Nem érti, mi a szándéka a lánynak, ahogy azt sem, miért nem áll tovább, ha nem akar vele beszélgetni. Úgy érzi, neki kéne megtörnie a csendet, úgy volna udvarias, de fogalma sincs, hogy mivel. Csak alsó ajkát rágcsálja, kockás blúzának szélét gyűrögeti és lába is aprókat dobog a földön. Közben Damira - az övéhez egészen hasonló - tincseit fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csak bámul, nem tudja, igazából mit keres a másikon. Amikor kicsi volt, sokszor szóltak rá, ne bámuljon másokat, s most is elkapja a fejét. Nem illik. Helyette a béka mozdulatait figyeli, ahogy az beugrik a vízbe. Csak a kérdésre kapja újra a levitás felé a tekintetét, kissé összerezzenve.
- Asztronómiára. A latin a tudomány nyelve - világosítja fel a másikat, akár érdekli a tény, akár nem. Válasz közben a fűre bambul a másik mellett, és nem veszi észre, hogy Damira sem keresi a tekintetét. Azonban egyre erősödni kezd benne az érzés, hogy valamiben hasonlítanak ők ketten. Ez az érzés nem nyugtatja meg, sőt. Lába - bár kisebbeket - egyre gyorsabban kezd dobogni, s Rami sosem találná ki magától, hogy a levitást ez zavarja.
- Ramóna - mutatkozik be, követve a másik példáját. Néha neki is eszébe jut, hogy új embereknek be szokás mutatkozni. Ám általában egyáltalán nem kíván kapcsolatba lépni azzal, akivel találkozik. Legalábbis nem jobban, mint amennyire muszáj. Hiába ígérte meg az anyukájának, hogy többször próbál meg kilépni a komfortzónájából, ez most nem egy olyan helyzet.
- Mit csinálsz itt? -Nem bírta tovább, felteszi azt a kérdést, ami percek óta foglalkoztatja. Ramónát megzavarta az idegen lány, ráadásul nem tud szabadulni a furcsa érzéstől sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem vesz észre semmit a másikon. Pedig nézegeti ő az arcát. Csupán csak nehezebben olvas a nonverbális jelekből, mint mások. Most már a nevét is tudja, és biztos benne, hogy korábban nem találkoztak. Ahhoz túl jó az arcmemóriája, hogy elfelejtse.
- Hm? - A kérés meglepi, de a dobogás alább hagy. Ahogy legtöbb esetben, most sem tűnt fel az unikornisnak az ösztönös cselekvés, s csak akkor realizálja, mit is művelt, mikor a levitás felhívja rá a figyelmét. Őszintén nem érti, miért zavarja a másikat a dobogás, de megpróbálja abba hagyni, tudja, hogy úgy illik. Kicsinek is sokat hallgatta, hogy ne beszéljen olyan hangosan, vagy ne kiabáljon a boltban, ne ugráljon a lakásban, mert másokat zavar. Most is ezek a mondatok jutnak az eszébe, így inkább összekulcsolja bokáit. Azokra is mered következetesen. Nem szeretne bajt keverni.
Ha Damira válaszol, azt is innen hallja meg. Nem is veszi észre a dölöngélést, pedig furcsállná. Még az is lehet, hogy ugyanúgy zavarná a szemét, mint a levitást zavarta a dobogás. Figyelme maradéka a nyelve alatt lapuló mandragóra levélre összpontosul. Az utóbbi néhány percben elfelejtette, hogy a szájában van. Lehet, hogy elrágta volna? Nyelve hegyével próbálja kitapogatni a levél felületét, óvatosan, nehogy kilökje a szájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ő már Zalán előtt toppan meg, ahogy a cukrászdához érnek. A visszakérdezésre ismét csak bólint, ám közben fejét finoman oldalra is dönti, ahogy a fiú nevetgélését meghallja. Nem érti, hogy mi szórakoztatja ezen. Szemöldökeit ráncolja össze, ahogy barátja sorolni kezdi a különböző állati jellemzőket. A kézmozdulatok pedig pláne nem érnek el a lányhoz igazán. Zavartan néz a fiúra, s vonásai csak akkor enyhülnek meg, mikor a levitás bíztatóan szavait mondja ki. Ekkor viszont még egy halvány, hálás mosoly is megjelenik Rami arcán.
Nem szól semmit, csak elfordul, és kinyitja maguk előtt az ajtót, hogy beléphessenek a cukrászdába. Nem sokat járt eddig itt, de már az elmúlt alkalmakkor is megjegyezte magának, hogy milyen kellemes, fimon színei vannak a helynek.
Rögtön a pulthoz lép, hogy a kínálatot kezdje vizsgálni. Inna egy teát, ebben biztos, de valami süteményt is szeretne választani magának, ha már egy cukrászda mellett döntöttek. Egy darabig nézegeti a különbféle édességeket. Óvatosan néz Zalánra, vajon ő maradt-e eredeti, karamellás választásánál, és ha igen, rendel-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megvárja, míg barátja kikéri magának a sütit, ő csak azután fordul az eladó felé, hogy megrendelje a maga citromtortáját egy bögre fekete teával. A pult mögött álló varázsló ugyan kétszer is visszakérdez, mikor nem hallja a pontos rendelést, ám Rami végül egy mély, szaggatott sóhaj kíséretében foglal helyet az egyik boxban, elrendezve maga körül a holmiját.
- Igen. - Hosszú másodpercekig nem folytatja, mintha arra várna, hogy Zalán rákérdezzen, mikre is gondolt. Pedig csupán azt latolgatja, melyik tippjét is mesélje el a fiúnak. Közben kibújik kötött pulcsijából, s gondosan összehajtva teszi le azt maga mellé. - Valaki azt mondta, hogy őz lennék - kezdi aztán. - De lehet valamilyen madár - von vállat. - Eszembe jutott az egér vagy a patkány is. Nehéz megtippelni. - Közben kíváncsian figyeli, Zalán mi után is kutat a táskájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy pillanat erejéig farkasszemet néz barátjával, mielőtt az asztal lapja felé kapja a tekintetét. Finoman bólint. Valóban képes lenne repülni. Eddig bele sem gondolt, hogy ez probléma lehet. Egy madár repülése sokkal természetesebbnek él benne, mint a Zalán által annyira kedvelt seprűs mutatványok.
A fiú tippjére néz újra fel, szemei a másik táskája felé fordulnak. Kékjei követik a levitás kezét és a kis dobozt benne. Finoman vállat von az ötletre.
- Nehéz megmondani. Patrónust sem tudok idézni, hogy abból lehessen következtetni. - Talán sosem fog tudni. No meg, amúgy sincs biztosíték rá, hogy ugyan azon állat lenne.
Egy suta bólintással köszöni meg az elé rakott teát, és már kortyolt is bele. Nyugtatóan hatott rá a meleg ital. Egy pillanatra még le is hunyta a szemét, élvezve az ital illatát és ízét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szól semmit a bölcsességre, helyette villájával szel egy darabot az éppen elé rakott citromos tortából. Egészen különleges íze van, de már ismerős Ramóna számára, éppen ezért választotta. Ráadásul még a tea is passzol hozzá.
Tekintete aztán ismét Zalán dobozára siklik, mikor a fiú magyarázni kezdi, mi is az. A navinés már akkor furcsállta a költözés gondolatát, mikor először hallott róla. Neki elég változás volt az is, hogy mestertanoncként új szobába kellett költöznie. Azt is nagyon nehezen szokta meg, hogy a kastélyban lakik, és nem otthon, a debreceni házukban tölti a mindennapokat. Pedig a mostohaapja mondogatja neki néha, hogy 19 évesen illene lassan elköltöznie otthonról. Néha még azt is hozzáteszi, hogy ebben a korában Rami anyjának már gyereke volt.
- Mi van benne? - érdeklődik a dobozra bökve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Villáját a tányérja szélére támasztja, karjait pedig az asztalra, s úgy figyeli, ahogy Zalán elkezdi kibontani a csomagot. Változatos dolgok kerülnek elő belőle. Szeme ösztönösen az asztalra rakott papírra siklik, de hamar realizálja, hogy nem lenne illendő elolvasnia. Helyette inkább tovább figyeli barátja kezét. Meglepetten szorít rá a kezébe adott zacskóra, s csak néhány pillanat után jut eszébe megnézni, hogy mi is van benne. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, s egyébként is jobban felkelti figyelmét a dobozból előkerülő doboz. Picit elemelkedve a padról, előre dőlve nézi meg, mit is tart a levitás a kezében. Érdeklődve vizsgálja meg a telefont Zalán kezében, s kíváncsian várja, mit olvas ki a levélből. Visszahuppan az ülésre, s a kekszet lerakva szel még egy darabot magának a sütiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A sütire teájából kortyol, s bögréje fölött nézi Zalánt, ahogy ő a levelet olvassa. Összeráncolt szemöldökkel, finoman megdöntött fejjel figyeli a grimaszba forduló arcot. Egyelőre nem érti, mire az arcvonások változása, s a fiú szavaiból sem derült ki, hogyan is kéne reagálnia.
Ismét előre dől, hogy jobban megvizsgálja a Zalán kezében csücsülő tárgyat. Kezdi megérteni a levitás reakcióit.
- Miért? - kérdezi őszinte meglepettséggel. A Bagolykőben töltött első féléve pokol volt számára a telefonja nélkül, míg nem sikerült elég pénzt összespórolniuk, hogy fel tudja rúnáztatni. Szereti, hogy azon el tudja érni az édesanyját, esetenként a nagymamáját, nem kell a baglyokra várni. Ráadásul Ramóna a telefonján hallgat zenét, mely életének elengedhetetlen része, és egy-egy dalszövegét is azon írja.
Egy darabig figyeli, hogy barátja mit babrál a készülékkel, mígnem elege lesz a lánynak. Ismét áthajol az asztal fölött, hogy finoman Zalán kezéhez érve kihámozhassa abból a telefont. Finom sóhajjal huppan vissza a padra, s már meg is nyomja a telefon oldalán a bekapcsoló gombot, egészen addig rajta tartva a kezét, míg a képernyőn fel nem villan a márka neve. Ekkor teszi csak vissza az asztalra, kettejük közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán jobb is, hogy Zalán nem mondta ki az indokát, mert sok esély van ár, hogy a navinés sértésnek tekintette volna. Az ő családja mégiscsak muglikból tevődik össze. Így azonban akkor sem reagál semmit, mikor a fiú elkezdi mondatát. Nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy nem fejezte be, csupán felpillant barátjára, mert agyát nagyon is piszkálja a mondat végének hiánya.
A telefon most mégis jobban leköti figyelmét, főleg, mikor a levitás egyértelműen rábízza a készüléket. Rami egy mozdulattal be is kapcsolja azt, majd ismét barátjára néz, mikor a kijelzőn megjelennek a számok.
- Mi a PIN-kódod? - érdeklődik, a lehető legtermészetesebb hangnemben. Számára mindig jelen volt a telefon és a mugli technológia, végig sem gondolja igazán, hogy Zalán esetleg nem értheti, amiről beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A SIM kártyád PIN-kódja - ismétli magát továbbra is a telefont bámulva. Csak akkor jut eszébe, mit is mesélt Zalán a családjáról még a vízesésnél, mikor a fiú elé tolja a papírt. Barátja pedig meg is erősíti, hogy valóban egy szót sem ért Rami mondandójából.
- Van a telefonban egy SIM kártya - fel is emeli a készüléket, hogy a fiúnak megmutassa rajta annak a bizonyos kártyának a helyét  -Annak kell egy PIN-kód, hogy csak te tudd használni - magyarázza, magához képest egészen türelmesen.
A telefont visszateszi az asztalra, és be is másolja a papírra írt kódot. A telefon felold, Rami pedig kérdőn pillant fel ismét a fiúra. Néhány hosszú másodpercig bámul rá, mielőtt, rájön, hogy Zalánnak minden bizonnyal fogalma sincs, mit a teendő a készülékkel. Visszafordítja tekintetét a telefonra és a beállításokat nyitja meg.
- Állíts be egy jelszót. - A megfelelő helyen megnyitva fordítja ismét Zalán felé telefonját, hogy a fiúnak ne is kelljen mást tennie, csak kitalálni egy betűkből és számokból álló kódot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Forgatja kezei közt a készüléket, míg magyaráz, mutogatja rajta a dolgokat Zalánnak. A fiú kommentjét figyelmen kívül hagyja, csak elé tolja a telefont a megnyitott billentyűzettel. Eszébe sem jut, hogy esetleg gondot okoz majd a másiknak használni a telefont.
- Persze. - Flegma természetességgel felel a kérdésre. A matematika vagy fizika nem az ő területe, de annyira még ért hozzá, hogy lássa, milyen bonyolult szerkezeteket képesek összerakni egyes mérnökök. Nem is fejti ki jobban a választ, helyette szel egy darabot a sütijéből, s szájába is teszi azt. Zalán kezét figyeli közben, kezd-e valamit a telefonnal.
Nem gondolja végig, pedig valahol tudja, hogy barátjának épp olyan furcsák a mugli kütyük, mint Ramónának a varázstárgyak. Ő valahol még mindig muglinak érzi magát, s épp ezért furcsa érzést is kelt benne, hogy a levitás úgy beszél róluk, mintha a lány nem tartozna a kategóriába. Még ha ezt nem is fogalmazza meg magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A sütit követően teásbögréje után nyúl, az italba kortyol bele. Szemei a telefonon nyugszanak, figyeli, mit csinál a készülékkel barátja. Még akkor sem fordítja el tekintetét, mikor a fiú beszélni kezd. Az asztal felé bámulva hallgat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel.
Ritkán történik vele ilyesmi, de együtt tudott érezni Zalán történetével. Sokat piszkálták olyasmi dolgok miatt, amiket akkor még nem értett. Azóta persze tudja, hogy a színváltós vegyület kémiaórán a vadmágia műve, ahogy a hirtelen elcsendesedő vad kutyák is az osztálykiránduláson. Az utolsó két osztálykirándulásra már el se ment, és az osztályteremben is egyre csendesebbé vált, hiszen azért is piszkálni tudták, ha tudta a válaszokat a tanár kérdésére.
- Meg? - Most néz fel először, Zalán hajfürjeire. Piszkálja az orrát, hogy a fiú nem fejezte be a mondatot. Nem szereti a befejezetlen dolgokat. Emellett kíváncsi is, mit akart mondani barátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csendesen figyel Zalánra, szemei most kivételesen a fiú arcára tévednek. Hosszú pillanatokig pislog a másikra, mintha emésztené a hallottakat. Élete elemes részévé vált, hogy megbántják, sokszor már észre sem veszi. Máshogyan is csapódik le benne az efféle érzés, mint kortársaiban.
- Még nem bántottál meg - felel végül halkan. A mondat vége ráadásul már teásbögréjébe hangzik el. - Én sem érzem magam mindig boszorkánynak -fűzi még hozzá, miközben vissza rakja a bögrét az asztalra. - A családomban is csak muglik vannak. - Ezúttal nem csak az édesanyját említi, a teljes családjára hivatkozik, ami nála ritka. Igaz, az édesapja családjáról nem tud semmit, de sosem hitte, hogy köztük lenne más varázstudó.
Agya azonnal átkapcsol, gondolatai visszatérnek a telefonhoz. Kicsit közelebb húzza magához az asztalon, hogy mutogatni tudjon rajta, de ő maga is elemelkedik az üléstől. Benyomta a bekapcsológombot, újra felélesztve az időközben elsötétült kijelzőt.
- Írd be a jelszót - utasítja barátját, hiszen addig nem is tudnak tovább haladni. Ha viszont Zalán feloldja a telefont, Rami azonnal meg is találja a megfelelő ikont, ahol a levitás üzenni tud majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bögréjéből pillant fel fuldokló barátjára. Őszintén nem érti, milyen probléma volt mondatával, ahogy nem érti az iróniát sem. Megvárta, míg Zalán kiköhögi magát, egy aggodalmas pillantást vet azért irányába, mielőtt a telefon felé fordulna újra.
Megmutogat barátjának mindent, akár többször is, ha felhívják rá a figyelmét. Igyekszik figyelni, hogy mindent érthetően adjon át, amennyire ő ezt figyelni tudja. Barátja kérdése zökkenti ki, abban is inkább a zavar, amit még ő is érez benne.
- Szabad. - Zalán még be se fejezte teljesen a mondatot, Raminak elege lett a habogásból, inkább gyorsan felelt. Maga elé is húzza a telefont, és beírja a telefonszámát, teljes nevével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Szívesen - felel egészen ösztön szerűen, a kiskorban megtanult séma szerint. Rögtön vissza is fordul az előtte heverő sütemény utolsó darabjaihoz, hogy elfogyassza azt.
Csak a díszítésnek használt habcsók marad a tányérján. Az sem azért, mert nem akarná megenni, sokkal inkább a zavar játszik közre, amit Zalán szavai okoznak benne. Leteszi a villát és felpillant a fiú vállára. Hosszú pillanatok telnek el, mire lassan szólásra nyitja száját.
- Mert a barátom vagy. - Halkan felel, ám szája sarkában egyértelműen megjelenik egy halvány, szerény mosoly. Már nem is próbálja tagadni, hogy kötődik a levitáshoz, hogy közel kerültek egymáshoz. Pedig nem gondolt volna ilyesmire, mikor először találkoztak fent a bagolyházban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pár pillanatig még néz Zalánra, haját és arcának vonásait vizsgálja, mielőtt visszatérne a tányérján maradt habcsókhoz és utolsó korty teájához. Ezzel pedig a mosolynak is nyoma vész.
Nem ferdített azonban, Zalán azon kevés emberek közé tartozik, akiket közel tud magához. Talán még közelebb is, mint a testvéreit. Azóta tartja igazán barátjának, hogy harmadikos korukban a levitás megmenekítette Augustine Meurice elől. Akkor érezte először igazán, hogy mellette áll, hogy törődik vele. Sosem gondolkodott a barátságukon, nem is kérdőjelezte meg soha. Elfogadta a fiú törődését, örül a társaságának. Néha kifejezetten keresi is. Olyan biztonságot tudott neki adni, amit máshol nem talált meg addig a varázsvilágban.
Ahogy elfogy előtte minden, villáját óvatosan visszahelyezi a tányérra. Kezei az ölébe esnek, ujjai összekulcsolódnak, s gyűrögetni kezdi kezeit, csupán megszokásból. Szemei a cukrászda bejárata felé fordulnak, bámészkodik. Nem érzi magán Zalán tekintetét. A kérdés viszont újra kizökkenti.
- Miért változna? - Hangjában tiszta őszinteség hallatszik. Lassan fordul vissza barátja felé, s olyat tesz, amit nagyon ritkán - ha csak egy pillanatra is - belenéz Zalán szemeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pillantása tovább siklik a fiú hajfürtjeire, kézmozdulatára. Várja a választ a kérdésére. Nem is gondol bele, hogy nehezet kérdezett volna. Mégis türelmesen megvárja, hogy barátja megtalálja a megfelelő szavakat, hogy megpróbálja elmondani, mi is a helyzet. Rami azonban nem kerül közelebb a válaszhoz.
Fejét finomat oldalra dönti, kicsit mint egy értetlen kiskutya. Ötlete sincs, hogy Zalán miről beszélhet. Mit takarhatnak a nehezebb napok? Az óvónők használták ezt a kifejezést, mikor az anyja egy sírós nap után szedte össze Ramit. Most mégis érezi, hogy a levitásnál ez valami mélyebb dolgot jelenthet. De miért ne szabadna úgy látnia?
Nem tudja, melyik kérdését kéne feltennie azok közül, amik egyre sorakozni kezdtek fejében. Féloldalasan pislog fel Zalán arcára, s a fiú láthatja szemében az értetlenségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kivételesen nem Ramóna szemei fordulnak el beszélgetőpartneréről, hanem éppen fordítva. A tekintetét ugyan nem keresi, de végig a levitáson tartja tekintetét. Hajtincseit bámulja. Figyel. Aprókat bólint a két példára, emlékszik mindkét esetre. Akkor azonban egyiknek sem tulajdonított nagy jelentőséget. Sőt, eszébe sem jutott, hogy összefügghetnek egymással.
Ismét bólint. Persze, hogy tudja, hiszen szinte szó szerint tanulta meg a tananyagokat a vizsgákra, közte a mágia különböző fajtáit is. Aztán azzal töltötte az elmúlt hónapjait, hogy egy mandragóralevelet tartson a szájában egy képesség megtanulása érdekében. Csak arra nem volt konkrét válasza a fejében, hogy mitől ne lehetnének szerencsések ezek a képességek. Az nem jut eszébe, ő mekkora átoknak érezte, mikor kiderült, hogy boszorkány. Nem került közelebb a megoldáshoz, hogy Zalán vajon mit próbál elmesélni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog barátjára. Csak egyre jobban összezavarodik. Eddig Ramóna úgy érezte, kettejük közül ő az, aki nem normális valamilyen módon. Bár erről az érzésről ő sem beszélt soha Zalánnak.
Szemei megrándulnak, ahogy a kopogás folyamatossá válik. Egyelőre azonban nem szól érte. Agya pörög, próbálja megérteni, mit próbált neki mondani a levitás. Nem kicsit zavarja, hogy nem voltak egyértelműek a mondatai. Jobban szereti, amikor az emberek egyenesen fogalmaznak.
- Nem értelek - ráz egyet végül vörös fürtjein. Ezen a ponton elege lesz a kopogásból is, így két kezét finoman Zalán ujjaira helyezi, hogy barátja ne tudja folytatni a zajt. Tenyereit a fiú kezéhez érintve pislog fel rá, várva, hogy lesz-e még folytatás, megtudja-e végre, hogy mit akar mondani neki a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rami keze is megrándul, ahogy megérzi bőre alatt Zalán izmainak mozdulatát. Mégsem húzza el azonnal a kezeit. Pár pillanatig még ott tartja őket, s csak aztán húzza vissza és ejti ölébe. Szemeit továbbra sem veszi le a másikról. Immár profilból bámulja ugyan, de továbbra is néz. Figyeli.
Mikor a levitás felteszi kérdéseit a lány is kifelé fordul. El kell gondolkodni a válaszán. Régen a mágia teljes létezését tagadta, rávágta volna, hogy hülyeség. Azóta viszont egy mágusképzőben tanul varázsolni pálcával.
- Az ember azt csinál, amit akar - és ezt a lehető legrosszabb értelemben is érti. - De a mana sok mindenre képes. - Nem fűz hozzá többet. Voltak jóslástan órái, de sosem értette meg igazán, hogyan működik a dolog. Nem akar hinni benne, de az elmúlt évek átformálták a látásmódját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tekintete követi Zalánét az utca felé. Megrázza a fejét.
- Nem tudom - felel halkan. Továbbra sem érti miről beszél a másik. Fogalma sincs, mit kéne neki válaszolnia. - A jóslatok megváltoztathatatlan dolgok? - Fejét visszafordítja Zalán felé, ismét őt nézi.
Összezavarják a fiú szavai, és valami furcsa feszültséget keltenek benne. Ő is rágcsálni kezdi a száját, testtartása tükrözi belső feszültségét. Nagyon szeretné érteni, mit próbál neki mondani a levitás. Ezen a ponton már a kérdésekből is kifogyott. Vagy inkább annyi volna neki, hogy nem tudja, melyiket tegye fel.
- Gyengeelméjűség? - Zavarodottan pislog a vele szemben ülőre. Kezdi zavarba hozni az irány, amerre a beszélgetés halad. Fogalma sincs, hogyan kéne kimásznia belőle, leráznia az érzést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindig furcsa volt neki ez a jóslás dolog, nem tudja elképzelni hogyan lehet megmondani valamit, ami még nem történt meg. Csak azért tanulta, mert kötelező volt az óra, de már akkor sem tudta, mit gondoljon róla. Mindig is földhöz ragadt volt, az elmúlt évei fordítottak gondolkodásán csupán.
Kikerekedett szemekkel nagyokat pislog Zalánra, emészti a kérdést. Nagyot nyel. Ötlete sincs, hogy mit kéne erre válaszolnia. Csak próbálja feldolgozni barátja kiejtett szavait. Egyáltalán nem tudja hova tenni a beszélgetésüket.
- Mit látsz? - bukik ki belőle végül a kérdés, ki tudja hány hosszú, csendes perc után. Ez az egyetlen dolog, ami most eszébe jut. Nem gondolja végig, hogy mi lenne a válasz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Továbbra is csak pislog Zalánra. Teljesen még mindig nem állt össze a fejében a kép. Nem tudja, hogy valójában min megy keresztül a barátja. Csak bambul hajfürtjeire. Valahol megrémiszti a levitás viselkedése. Nem tudja hova tenni, értelmezni. Nem tudja, mit vár el tőle a levitás, de úgy érzi, bármi is legyen, nem tud neki eleget tenni. Nem tud felelni a kérdéseire.
- Min változtatna? - Hangjában tiszta őszinteség fedezhető fel. Szavai halkak, finomak és lassúak. Épp úgy, ahogy Zalán azt már megszokhatta a lánytól. Tekintete továbbra is a fiú arcát fürkészi, vonásait szemléli. Homloka felé pislog. Továbbra is össze van zavarodva, és ez látszik vonásain, testtartásán, még a szemében is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Összehúzott szemöldökkel pislog a levitásra. Félrefordítja fejét, úgy néz fel rá, s igyekszik emészteni a fiú szavait. Aprót ráz a fején végül.
- Miért tenném? - Nem érzi jogosnak a feltételezéseket. Bár nem köti össze magában, de ha valaki tudja, hogy milyen érzés furának lenni, akkor az ő.
Zalán sem hagyta ott még, Ramóna akárhányszor kérdezett furcsa dolgokat, jegyzett meg olyat, ami más szerint illetlen vagy tapintatlan lenne. Még olyankor sem, ha a navinés ignorálta vagy figyelt a fiúra. Ramóna természetesnek tartja, hogy ez fordítva is így történik.
Mellesleg nem érdekli annyira ez a látomás téma, hogy a későbbiekben csak ezzel foglalkozzon Zalán közelében. Sokkal jobban élvezi, ha sétálnak az erdőben, madarakat figyelnek, vagy iskolai dolgokról beszélgetnek.
Vonásai azonban ellágyulnak, mikor a fiú kiemeli a nézését. Kiegyenesíti nyakát és homloka ráncai is eltűnnek. Ismét csak ráz egy aprót fején. Mintha le akarná már rázni magáról a beszélgetés súlyát.
- Nem tudnálak kerülni - fűzi hozzá még halkan. Ez ragadt meg leginkább gondolatai között. Hiányozna neki a fiú, ha kerülni kezdené, ezt most már Ramóna is tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Most már csak bámul Zalánra, átható kék szemeivel. Tekintetében továbbra is őszinteség csillan, de felfedezhető benne valami mély szeretet féle is.
Ramóna kimondott mindent, ami benne volt. Belső világa is megnyugszik kicsit, ahogy a fiú szavai is csendesebben érnek el hozzá. Most érzi a másikon is, mintha nyugodtabb volna, mint néhány perccel korábban.
A navinés is finoman bólint, mintha azt akarná jelezni, megértette a fiú kérését. Ezúttal pedig így is van, nem kérdez rá a félbehagyott mondatra, elengedi füle mellett. Pedig nagyon szeretné tudni, mit nem mondott ki barátja. Halványan mosolyog rá a fiúra, bár most maga sem tudja, miért. Csupán kiengedi, ami kikívánkozik belőle.