Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Minél több időt tölt Luciennel, annál jobban szeretne sajátot. Jó néhány évig (évtizedig?) be kell még érnie a keresztfiával és a kutyával, aki lelkesen hozza vissza az eldobott labdát Damian kezébe.
- Kedvel téged - állapítja meg mellékesen a férfira mosolyogva. Kellemes idő van hozzá, hogy kint piknikezzenek a tónál. Luna játszik, szaglászik, Lucien pedig Médi ölében ülve szórakozik a képeskönyvvel. Nagyobb a hangja, mint az anyukájának, főleg amikor a kedvenc állataihoz ér és felsikolt.
- Gondoltam elmehetnénk pénteken színházba. Madam Rosier különleges élete premiert játszanak. Már ha van kedved, igaz, elég csajos darab, de... - megvonja a vállát, hisz akkor sem fog kétségbe esni, ha végül egyedül kell mennie. A kedves férje nem éppen vevő az ilyesmire, ez a Krise fiú pedig kellemes társaságnak bizonyult az eddigiekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Parancsolj. - Ez már a... hányadik is? Nem számolja, szóval valahányadik ilyen alkalmuk ez, hogy leruccan Nárciszhoz ebbe a tanyasi világba, és összefut a fura idegen nővel.
Először csak viccnek indult, leültek a padra és percek alatt felhozta, hogy amúgy de ocsmányak a bogolyfalvi galambok, meg en bloc a galambok? Repülő patkányok, nem komálja őket. Akárhogy is, sikerült szóra bírnia a falusi környezethez képest túl jól öltözött nőt, de arra egyikük sem vette a fáradtságot, hogy bemutatkozzon. Minek azt? Viccesebb csak így, anonim módon néha összefutni.
- Mióta ideköltözött az a zengős pasas, Krise, végre nem olyan borzalmasan unalmas a falutok, de az a nemrégeni jelenete, hát az pazar lehetett. Kár, hogy nem láthattam élőben. - Nárcisztól tudja ezt is, a legtöbb bogolyfalvi pletykát a majdnem mostoha húgának köszönheti, és a kis közösségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Jófej kutya.
Átveszi a nyáltól ragacsos labdát a kutyától csak azért, hogy ismét a tó felé hajítsa. Csak az állkapcsának megfeszülése árulkodik a taknyos kutyanyállal és szőrrel szembeni undoráról, illetve talán az, hogy az Adéltól kölcsön kapott takaró mellett az ébredező tavaszi fűbe törli a tenyerét. Lucien vidáman elszórakoztatja magát a könyvével aztán, hogy ő udvariasan visszautasította azt, hogy a gyerek nála legyen ezen a rögtönzött pikniken.
A pubról tervezett beszélni Adéllal, a lány arcát látva azonban jobb ötletlen tűnt felajánlani, hogy megszabadítják a gyerekcsőszködés terhétől, legalább egy fél délutánra.
   -  Benne vagyok, ezer éve nem voltam színházba. A nagyanyám sírni fog a boldogságtól, ha meghallja.
Félig Krise - tehát természetesen az ő gyerek- és tinédzserkorát is körbeölelte a színház, amit felcseperedve sokáig szájhúzással élt meg. MÉg mindig nem tartja elég idősnek magát hozzá, hogy őszintén értékelje az ilyesmit, de ha jó a társaság akkor semmi ellenvetése az ellen, hogy végigunatkozzon két vagy három felvonást.
   -  Várj... péntek? Ah... lehet, hogy nem jó. Azt hiszem találkozom valakivel - A kezeire támaszkodik a takarón, de csak aztán, hogy az orrán feljebb tolta a napszemüvegét -. De tulajdonképpen le lehet mondani, nem randi vagy hasonló. Hánykor? Mindketten jöttök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Csendben válogat a zöldséges standon. Mágához képest egész jól megtanult már főzni, ezt a még mindig életben lévő Álmos is bizonyíthatja. A mai vacsorához igyekszik bevásárolni. Túlméretes kabátjában is kifejezetten látszik háta görbesége, ahogy behajol a padlizsánokhoz, hogy válogasson. Ránott zöldségek lesznek és tartár mártás. Egyszerű, de nagyszerű fogás ez, ami nem terheli meg egyikük gyomrát sem, ami igen fontos tényező. Arra már igen hamar rajött, hogy nehéz ételek fogyasztása után nem tudja kipihenni magát. Az pedig egy újkeletű felfedezés, hogy a húsoktól megváltozik az illatuk. Ezt talán Adelina mesélte nemrég és azóta Marfa bizony erre is figyel. A piac nyüzsgését sikerrel kizárta mindeddig, s mindez nem esett nehezére. Az őt körülvevő számtalan érzelem most csak morajlás, és némi színjátszó folt látótere határán. Nincs rá komoly hatással semmi. Nem tolakodik be érzékelésébe egyetlen erőszakos vagy harsány érzés sem, pedig biztosan akadna néhány. Békében vásárol tehát, ami a vele mostanság történtek fényében igen nagy önuralomról vall. Minden nap dolgozik azért, hogy teste, lelke és elméje épsége ilyen jó állapotban legyen. Ma is jógával kezdte a napot, majd végzett néhány tudatrendező gyakolatot, meditatív zene mellett. Csak ezek után lépett ki a külvilágba, kis kék háza védelméből. Egyik kezében egy jókora padlizsán, a másikkal haját simítja el arca elől, hogy azután füle mögé tűrje. Halk szóval szólítja meg az eladót, de az nem fordul felé. Egy zacskót szeretne csak kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de  megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.

A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Zacskó helyett fájdalom lesz osztályrésze. Egy villanásnyi az egész, de ahhoz épp elegendő, hogy kizökkenjen és minden érzelem, különösen azok, melyeket a karjait megfogó ismeretlenből érez, átáradjanak rajta. Riadt tekintettel, a helyzethez talán nem illő elhúződással reagál. Hirtelen még megszólalnia sem sikerül, csak miután az illető már fél térdre vetődve pillant rá felfelé. Összenéznek. A közben őt ostromló érzések hatására még a szeme is könnybe lábadni látszik. - Nem, nem fáj...Kérem...Ne aggódjon ennyire... - beszél halkan, s egy kicsivel szaggatottabban, mint az várható volna. Az ilyen intenzív érzelmi megnyilvánulások mindig letaglózzák. Hiába igyekszik edzeni magát, ezekre nem lehet felkészülni. Váratlanok és erősek. Lassan tudatosul benne, hogy mi is történt. Az ütközéskor lejtette a padlizsánt. Ösztönösen hajol le érte, s így egy magasságba kerül a férfival, aki a cipőjét fogja. Kopott darab, de ebben legalább nem fáj a gerince. Egyészen közel vannak egymáshoz, amikor a zöldséges föléjük kiabálva felszólítja, hogy ezt bizony lesz szíves megvenni, ha már aszfaltot ért az imént. - Bocsánat, természetesen elviszem - válaszolja Marfa, de szomorú kék szemét még mindig az idegenen tartja. Közben igyekszik kizárni újra a belsőjét szétfeszíteni igyekvő idegen érzéseket. Nem könnyű feladat és nem is teljesen sikeres. A férfi színei átvibrálnak a felállított barikádon. Ez történik, ha megérinti valaki, akinek áthatóak az emociói, vagy épp ő van kibillenve valami okból lelki egyensúlyából. Jelen pillanatban mindkét tényező egyszerre adott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Biccentve, széles mosollyal köszöni meg a kávét, amit a névtelen nyújt felé. Többedik alkalommal van egymáshoz szerencséjük már, hol egyikük, hol másikuk hoz kávét a másiknak - névtelenül. Az újságot még nem teszi le keresztbe tett lábairól, ám a mondat végére érve csukja össze bosszúsan és teszi maga mellé. A férfire néz.
- Nem volt szerencsém látni nekem sem, de hozzám is eljutott. Szegény férfi - ismeretlenül is képes empátiát mutatni mások felé, ehhez nem kell hatalmas érzelmi intelligencia. - Katasztrófaturista vagy, ugye? - itt azért elmosolyodik szélesen, érezhető, hogy csak hecceli a másikat. A kapcsolatuk kívülről elmélyültnek, sőt mi több, barátinak tűnhet, pedig tényleg mindössze két idegen egy kávé mellett beszéli meg az adott nyűgjeit.
- Most olvastam el egy cikket a vélákról. Hihetetlennek tartom, hogy vannak még olyan mágusok, akik nem a társadalmunk rendes tagjainak hiszik őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egyszerre nyúlnak a padlizsán után, egyfajta furcsán tökéletes ritmusban. A futó érintésből, mellyel ez végződik, megint számtalan érzés színe jelenik meg Marfa látóterének peremén. Visszahúzza ugyan kezét, de nem azonnal teszi ezt meg, mert meghallja a férfi szavait. - Csak a szemembe ment valami - válaszol lágy, mégis kissé rekedtes hangján és megérinti szemét, hogy letörölje azt a kis nedvességet. Megszokta már, hogy ezekkel a frázisokkal és mozdulatokkal fedje el az igazságot arról, ami valójában történik vele ilyenkor. Ezután mindketten felegyenesednek, ám a zöldséget még mindig a férfi tartja a kezében. A magát szégyenlősen összehúzó Marfa érte nyúl, azonban mintha az idegen auráját érinené ujjaival. Nagyon erős kisugárzása van a vele szemben állónak, mert megint érzékelni kezdi emocióit. Aggódással vegyes ingerültség jeleit igazolja vissza ezután a férfi cselekedete. Odaveti az érmét, ami el is találja az árust, akit a hajlott hátú, törékeny nő szintén érezni kezd magában.- Kérem, ne... - szólal meg és teszi a férfi karjára kezét, vállalva mindent ami ezzel jár, hogy valahogy magára vonja az őt megtaposó úriember figyelmét. Joggal tart ugyanis attól, hogy összekapnak az eladóval, akinek ez az iménti gesztus nagyon nem tetszik, hiába próbál szájára mosolyt húzni. Marfa érzi a benne gyűlő megalázottságot és haragot. - Menjünk innen...Kérem, uram... - súgja alig hallhatóan, majd ujjait valamiféle nyomatékosítás gyanánt, ahogy csak erejéből telik, ráfeszíti az alak alkarjára. Nehezen tudja tartani tudatának védvonalait. Hihetetlenül erős színek áradása keveredik saját félelmével. Kínlódik az ilyen helyyzetekben. Kékjeiből sugárzik a kétségbeesés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A kisasszony érintésére a férfi aggódó, ugyanakkor melegséggel telt tekintete az övét kezdi keresni, és ujjai között a padlizsánt tartva, vele együtt emelkedik fel. Egy szavát sem hiszi, de ebbe nem most, a mérgelődő árus előtt kíván belemenni.
- Csak ennyit szeretett volna vásárolni? - kérdezi lágyan, arcát felé fordítva. Az alkarján pihenő vékonyka ujjakat észre sem veszi. A nő közelsége megütközően természetes számára, mintha régről ismerné őt, de könnyen lehet, hogy csupán az érzés ismerős, amit kivált benne, és amiről egy ideje egészen elfeledkezett. Habár az ő döntésének köszönhető, de a könyvtár, az egyetem és a pulpitus egyike sem teszi lehetővé, hogy magánemberként itt, Bagolykövön vagy az afrikai kontinensen, ahol ideje jelentős részét tölti, kiteljesedjen. A kedvese, ha hozzá tartozik még egyáltalán, több ország távolságban él, levelezésük hónapról-hónapra csendesebb.
- Csss, nincs baj - suttogja ő is szája szélén finom mosollyal, és közelebb dől hozzá, hogy szavait biztosan meghallja. Pillantása közben a túloldalon pöffeszkedő kereskedőn nyugszik. Kivár, mert kíváncsi, hogy az hangot ad-e méltatlan mérgének, vagy inkább a mellettük almát válogató idős asszonnyal kezd foglalkozni. Úgy tűnik, az utóbbi mellett dönt.
- Most már akár indulhatunk is - búgja John. Hangját játékosság színezi, és jobbjában a kisasszony táskáját tartva sétálni kezd. Hogy az ujjak időközben eltűntek-e a karjáról, kérdéses, de ha még ott vannak, ő semmi jelét nem adja annak, hogy ez zavarná. - Kegyed elfogad egy kis málnát vagy csak szörnyűséges zöldségekkel tudom kiengesztelni?
Merthogy az eset nem marad kárpótlás nélkül, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Zavaros érzések érkeznek felé a hangokkal együtt. Riadalma jottányit csökken, ám értetlensége növekszik helyette. A kedves szavak, melyeket elsuttog az idegen különösnek hatnak a fülének. A kérdésre csak bólint egyet, mivel mást nem szeretett volna venni. Ennél a pultnál valószínűleg most már nem is fog, ahogy a helyzet áll jelenleg. Ezután még lágyabb, szinte becéző nyugtatást suttog a férfi, amire Marfa lesüti szemét, de a kezét nem veszi el a másik alkarjáról. Érezni akarja a másikat, hogy ha bármi történne, valahogy közbeavatkozhasson. Szerencsére az árus kufár vére erősebbnek bizonyul és inkább a másik, eddig katasztrófaturistaként őket figyelő almás hölgy felé fordul nyájaskodva. - Miért csinálta ezt? - kérdedzi azután, hogy pár lépéssel már eltávolodtak a standtól. Tekintete állandó szomorúsága mellett frusztráltságáról vall. Boldogult volna, ha ez az ember nem viselkedik ennyire furcsán. Érzékeli a benne kialakult jó hangulatot, a nosztalgikus érzéseket, de ez csak még bonyolultabbá teszi az egész szituációt a magát és képességét örökké lebecsülő Marfa számára. - Kiengesztelni? - kérdez vissza, mint aki méltatlannak hiszi magát bármi ilyesmire. Közben összébbhúzza magán kabátját és lehajtja a fejét. Szeretne láthatatlanná válni. Eltűnni innen, hogy belső világába menekülve visszanyerje lelki békéjéjét. - Nagyon szeretem a málnát - suttogja végül mégis, de lehet olyan halkan, hogy a férfi meg sem hallja. Ekkor veszi észre, hogy keze még mindig az ismeretlen karját szorongatja. Miért nem tette szóvá? Ezt kérdezve néz fel rá oldalvást fordítva fejét. Az alak aurájába burkolózva feledkezett meg róla, az idegen mégsem jelezte és most még a szatyrát is viszi helyette. Érthetetlen ez az egész és egyre inkább azzá válik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bemutatkozhatnának már, -mondhatnád- de minek? Vicces és izgalmas egy kicsit, hogy csakis akkor futnak össze, ha a véletlen úgy hozza. Tudom, tudom, szerinted nincs véletlen és mindenre van magyarázat. Szerinte van, szerencse legalábbis biztos, neki pedig már párszor összejött ez a mutatvány.
- Ízig-vérig. - Abszolúte büszke vigyorral bólint a helytálló megállapításra. - Tudtad, hogy a felkapott turisztikai helyeket merényletek után érdemes meglátogatni? Sokszorosan jobb a közbiztonság, egy halom ember visszamondja az útját, tehát nem kell tülekedni a tömeggel, és a hely maga olcsóbban fogja kínálni a szolgáltatásait ideiglenesen, hogy visszacsábítsa a bevételét jelentő embereket. A katasztrófaturizmus megérős biznisz. - Ő pedig soha nem utazott még így, de eladni az elméletet annál nagyobb elánnal képes.
- A vérőrültekre gondolsz? Akik még mindig ebben a tiszta mágusvér szarságban hisznek? - Azok tényleg piszok őrültek, nem is érti, hogy van ennyi idejük és energiájuk totál felesleges dolgokkal foglalkozni. Miért nem választanak valami kellemesebb elfoglaltságot, mondjuk a szélhámosságot, mások átverését, valamit?
- Sosem értettem, hogy van egyeseknek ennyi szabadidejük, hogy másokat cseszegessenek a származásuk miatt. - Nem mintha tehetne bármelyik kölyök is róla, ha vélának, félvélának, negyedvélának, sőt bármiféle keveredésnek születik.
- A végén kiderül, hogy aktivista vagy, aki a diszkrimináció megszüntetéséért lobbizik. - Ami nem elképzelhetetlen tekintve, hogy intelligens válaszokat szokott kapni a könnyelmű felvetéseire a kávétársától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Johnnak nem tűnik fel, hogy kezd megfeledkezni magáról, és nem csak arca, de egész lénye is kivirul. Ajkai mosollyá szélesednek, tekintete ragyog, ahogy a mellette sétáló nőre pillant. Még annak ellenére is, hogy a másik csalódottnak tűnik.
- Miért fizettem ki ezt az egyszem padlizsánját? - kérdez vissza, és mutatólag fel is emeli a kezében himbálózó táskát. - Mert előtte a figyelmetlenségem miatt majdnem elsodortam Kegyedet. Édesanyám illemre nevelt, és higgye el, ez a szegény zöldség még éppen belefér a havi keretbe.
Jókedélye nyilvánvaló, az a tekintetéből, hangjából, szavaiból, de még járásából is kiérződik. Az kissé furcsa ugyan, hogy így megered a nyelve, hiszen a pódiumon kívül általában ő a beszélgetések hallgatólagos részét képezi, de most még ezt sem veszi észre.
- Esetleg valami érdekeset lát az utca kövén? - kérdezi aztán, és látványosan megtorpan, hogy színpadiasan ő is lehajtsa a fejét, és elgondolkodott arccal, nagyon komolyan keresse azt, amit a kisasszony olyan elánnal figyel. Természetesen tudja, hogy nincs ott semmi, csak... - Nem értem, miért nem felemelt fővel jár. - Egy kicsit még maguk közé is dől, hogy alulról nézhessen fel a szemét lesütő nőre. - A világ egy-két méterrel a föld felett kezdődik. Valahol itt - a csörgő szatyorral együtt emeli fel a kezét, és mutat széles mosollyal saját magára.
Azután finoman kibontakozik a nő karjából, és eltávolodva tőle pont úgy kezd hátrálni, mint ahogy azelőtt tette, hogy nekiütközött volna. Tekintetét végig a kisasszonyon tartja, és egyik lábát a másik után téve, jobbra-balra kanyarogva halad háttal a forgalomnak és mindenki másnak.
- Én is - mondja John, s halványan még a vállát is megvonja. A mosolya képtelen kisimulni, csak nézi a nőt és hátrál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elgondolkozik megint. Úgy látszik a vele szemben ülő aurornak ez lehet a módszere. Arra készteti az embereket, hogy elmélkedjenek. Ujjai megint a karkötőjére tévednek, amit a már emlegetett Alberto Rubya parancsnoktól kapott, amikor beépett az auror kötelékbe. Fontos emlék számára. Tio Berto mindig támogatta és folyton azon volt, hogy megértesse szüleivel, hogy lányuk jó helyen van ott, ahová került. - Néha. Igazából inkább azt érzem, hogy kár volt ennyi évet a katedrán töltenem, amikor annyival többet tehettem volna kinn a való életben. Ez nem bűntudat, inkább megbánás - magyarázza gesztikulálva, majd beleiszik poharába és elmosolyodik azon, ahogy a férfi kijavítja. - Igen, ez az! Két legyet egy csapásra! - reagál vidáman, hogy közben arra jusson, hogy ideje lesz megtanulnia a gyűrű nélkül boldogulni. Úgyis tetszik neki a nyelv. Keres majd egy tanárt és belevág. - Ismeri Tio Bertót? Akarom mondani Rubya parancsnokot? Vagy az unokanővéremet Artemisia Rubya professzort? - kérdezi szélesen mosolyogva. Olyan jó lenne valakivel beszélgetni, aki hallotta már a családjuk nevét. Ritkák az ilyen emberek, mint a fehér varjak, de hátha akad végre egy ilyen személy. Reménykedve néz a vele szemben ülőre. - Azt már kiderítettem, hogy tehetséges táncos volt. Képzelje! Megnyerték egyszer a későbbi férjével a helyi tehetségkutatót. Aztán még azt is megtudtam, hogy itt vannak eltemetve a gyermekei a város széli temetőben. Szomorú történet... - sóhajt megtörten, mint aki átérzi a gyász fájdalmát. Amikor olvasta a nő naplójából készült könyvet már akkor is nagyon mélyen érintette. Hiába teljesen más a természetük, meg tudta érteni. Rokonának megszakad a szíve. Végül ebbe is halt bele. Nem a betegségébe, hanem a bánatba.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdeklődően hallgatja a férfit, mert őszintén szólva, ebbe még így, ilyen formában soha nem gondolt bele. Kötve hiszi, hogy merényletek után olyan vidám lenne meglátogatni bármilyen látványosságot is, de nem tagadja, a logikai érvelést nem tudja megbuktatni.
- Még nem közelítettem meg ilyen szempontból, ha minden kötél szakad, akkor mennék el ilyenek után bárhova is. Ne akard, hogy kikövetkeztessem, esetleg ilyesmikkel foglalkozol - incselkedve emeli fel orrát. Leszedi a papírpohár tetejét, hogy kávéja habját fújja kicsit arrébb, majd kortyoljon belőle aprót.
- Nekem teljesen mindegy miben hisznek, amíg nem kevernek bele egy teljesen kívülálló csoportot. Komolyan, mintha 600 évvel ezelőtt lennék ugyanúgy, pedig azt hinné az ember, már felnőtt a társadalmunk annyira, hogy ne bélyegekkel nézzünk egymásra - csóválja meg fejét rosszallóan. A legjobban az bosszantja fel, hogy vannak olyan gyerekek, akiket ebben nevelnek fel, és azok a gyerekek teljesen elhiszik, hogy ez így van rendben. Mutogatni és kinevetni, kiközösíteni egy más fajból, akár nem aranyvérrel született valakit.
- Nem tehetem meg. A szerződésem nem engedi, hogy állást foglaljak, ha csak azt nem mondják, ami nem fog megtörténni - mosolyodik el sejtelmesen. - Ám véleményem attól még van, ami nem szokott tetszeni sokaknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szürreális ez az egész. Az idegen kedvesen beszél hozzá és mosolyog. A tekintetéből melegség árad, az érzései pedig ezzel összecsengenek. Színei kellemesekké válnak, mint egy puha takaró. Kevesekkel találkozott, akik ennyire harmónikusak lettek volna. Az emberek általában mást de legalábbis szélesebb spektrumot éreznek, mint amit kimutatnak. Ez az ember azonban tényleg önazonosnak tűnik. - Az illem azt is diktálja, hogy ilyen kedves legyen egy jelentéktelen nővel, akit nem is ismer? - kérdezi halkan, s ahogy kiejti a szavakat teljesen egyértelmű, hogy komolyan is gondolja őket. Szürke moly ő a sok ragyogó lepke között. Annyi szépséget látott már ebben a városban is, hogy meg sem tudná számolni. Pontosan ezért érzi most méltatlannak magát arra a figyelemre, amit kap ettől az idegentől. Mégis elmosolyodik, amikor a nevezett lehajolva ránéz. Megrázza fejét válaszként. Nem lát semmi érdekeset. Illetve olyasmit nem, amit az úriemberrel megoszthatna. Ezután érez felőle egy halvány színváltozást, szavai pedig elgondolkodtatják. - Mert ha nem a lábam elé nézek, még elbotlok és valakit megtaposok - hagyja el Marfa ajkát egy még saját magát is meglepő válasz. Bátorsága azonban egyelőre eddig a pontig tartott. Ismét visszahúzódik és titokzatos tekintetű kékjeit leszegezi a cipője orrára. - Téved. A világ egészen máshol kezdődik - csikarja ki belőle a férfi különös, de mulattató viselkedése az újabb szavakat, amikkel csak azt éri el, hogy egyre többet mutat meg magából neki. Felpillent rá, de addigra az ismeretlen úr már elindult hátrafelé. Szó szerint rükvercben. Marfa ajkán elbűvölő mosoly fakad. Fejét megrázva nézi ezt a lehetetlen alakot, és nem ő az egyetlen. - Álljon meg! - figyelmezteti még mindig mosolyogva. A férfi mögül sikeresen ellép pár vevő, de egy cekkerekkel felvértezett idős néniről hősnőnk látja, hogy nem lesz elég gyors, hogy megtegye. Marfa hirtelen hozza meg a döntést. Lábai azonnal mozdulnak. Odaszalad a férfihoz, majd magához vonva megállásra készteti. Ezután forulni igyekszik vele egy kicsit, hogy a másik lássa mitől óvta meg ezzel a mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A hűvös szélben dobja hátra haját, ahogy leül a már előre kiszemelt padra. Táskáját és a kávéját is maga mellé teszi, amíg az előbbiből túrja ki könyvét, azon pedig a heti újságot.
Keresztbe vetett lábain támasztja meg a vékonyka kötetet, támasztéknak használja egyelőre, amíg nem jut el odáig. Egyelőre a hírek sokkal jobban lekötnék. Kortyol, fél kézzel nyitja ki az újságot és kezdi el olvasni az őt érdeklő oldalakat. Természetesen számított arra, hogy eljegyzésének felbontása megjelenik, de nem gondolta volna, hogy ennyire hamar ott fognak virítani a sorok.
- Hiénák - morogja maga elé szemeit forgatva. Kávés poharát arrébb tartva, lefelé sandítgatva olvassa a következő cikket, halkan hümment. Nem akarja elhinni, hogy ilyesfajta cikkeket kiadnak: mégis ki hordana csíkosat kockással? Bár kár tagadnia, hogy remek modellt találtak a ruhához, aki könnyűszerrel elhiteti az emberekkel, hogy ez rendben van így. Majdnem, mint a szandál-zokni kombináció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ahol a katasztrófa megterem, ott engem is megtalálsz. - Nehéz eldönteni, hogy épp bevallotta, terrorista, vagy valami homlokegyenest másra gondol? A jókedve töretlen és indokolatlan, főleg hogy tragikus eseményeket vázol úgy, mint más a káposztás tészta receptjét.
- Itt eleve az emberekkel vannak gyökeres problémák. Elárulok neked egy fun factet: engem például összeszedtek csecsemőként egy inkubátorból. - Ehhez képest nem tűnik rosszul, vagy rossz körülmények közt felnevelt embernek. - Ha már eleve akkora társadalmi gondok vannak, mint például hogy egy nő nem akarja vagy tudja felnevelni a gyerekét, előbb a legalapabb alapoknál kellene kezdeni a javítást, nem? A mentalitás és például a felsőbbrendű gondolkodás egy hozadék válasz a nagyon primer gondjainkra, mint a nevelés mai napig hézagos tudatossága. - Vannak, akik csak így csinálják bele a világba a dolgukat, többek között a gyereknevelésnek csúfolt elfoglaltságot, de valójában nem foglalkoznak a kiskorú mentális jólétével. Na azokból tevődik össze a társadalom rendszerint hangosabbik része.
- Óh? - Előredől a kávéval a kezében, rátámaszkodik alkarokkal a térdeire, hogy oldalvást pisloghasson fel a napszemüvege pereme fölött a nőre. - Folytasd csak. A vélemény csak akkor fáj, ha van benne igazság is. Kinek léptél a sarkára, hm? Szívesen segítek, hogy tovább fájjon az illetőnek. - Rossz és komisz, ez is igazán ízesen átjön a jelleméből, de nem eredendően gonosz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

John homlokát keresztezi néhány halovány ránc, amint összehúzott szemöldökei alatt a kisasszonyra pillant. Pontosan tudja, mit jelent a kishitűség, ahogyan azt is, hogy mivel jár, és nem csupán könyvek hasábjain olvasott róla, ellenkezőleg, saját bőrén is tapasztalta kamasz- és fiatal felnőtt korában. A húszas évei elején kicsit sem volt magabiztos, évek munkájával viszont elérte, hogy ma már kérdés sem fér hozzá, hogy az - már ami személyiségének körvonalait és képességeit illeti.
- És mondja, az a nő, akiről most szó van, az én vagy a saját szemében jelentéktelen? - teszi fel az önmaga logikája alapján következő kérdést, miközben mosolyát csibészes pimaszság járja át. Kedves, ugyanakkor már ennyi beszélgetésből is érződik, hogy komolyan veszi partnerét, és meghall mindent, olyat is, ami mellett a legtöbben elmennének.
- Ó, touché! - kiált fel elmélyített hangon, és baljával a szívéhez kap. - Mily kíméletlen visszavágás, hát ez most roppantul fájt - mondja már-már szomorúan, ám az arca elárulja: kajánmód élvezi a helyzetet, a kisasszony társaságát, a sétájukat és a mai napot. Ha belegondolna se tudná megmondani, mikor érzett ereiben ennyi életet.
- Azt ne mondja, hogy a beton alatt két méterrel, mert félek, itt helyben összerogyok - cukkolja lágyan a törékeny lelket, és közben bizony észrevesz minden aprócska mosolyt az arcán.
Lépés lépést követ, John egyre szélesebben mosolyog, és mikor a kisasszony figyelmezteti, ő úgy tesz, mintha nem hallaná, s kezét füléhez érintve folytatja a hátrálást.
A következő pillanatban megfordul vele a világ, és az előző látkép helyett már egy felpakolt idős hölgyet lát, rögtön maga előtt pedig, talán túlságosan is közel a kisasszony arca tűnik fel. Derűsen pillant le rá, mosolya alól még fogai is előbukkannak. Halk kuncogással kezd maguk közé dünnyögni.
- Úgy sejtem, még több málnára lesz szükség. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halkan kuncog fel, rosszallóan csóválja meg a fejét mellé. Nem kenyere mások kárán jól szórakozni, de nem hibáztatja a férfit, hogy kihasználja az elé kerülő alkalmakat. Akkor sem teheti meg, ha igencsak kétes munkájára kerülhet fény ezzel a megszólalásával - ám nem ítélkezik ilyen gyorsan.
Elgondolkodva hallgatja a másik, és bár néhol bólint, szemöldöke ráncba szalad és úgy is marad a végére.
- Azzal egyet kell értenem, hogy a probléma már a kezdetektől jelen lehet, de nem várhatjuk el például a Minisztériumtól, hogy az egyéni problémáinkat oldják meg, minthogy nem tudok felnevelni egy gyermeket, akit világra hoztam - feleli végül. - Sajnálom, hogy elhagytak - fűzi hozzá, mert nem akar nagy feneket keríteni neki, mikor láthatóan a férfi sem teszi. A padon dől hátra, elgondolkodva nézi a kissé borult eget pár pillanatig.
- A nevelést nem befolyásolhatod, amikor a család azt intim körülmények között teszi. Nem szólhatsz bele, hogy neveljenek fel egy gyereket, akkor meg már majdnem mindegy, mikor kikerül a világba - most komolyan arra a konklúzióra jutottam, hogy végül is a legjobb megoldás lenne elvenni aranyvérűektől a gyermeküket? - nevet fel hitetlen. Sóhajt, mert nyilvánvalóan nem gondolja komolyan, hogy egy gyermeket is el kellene venni a családjától, ha az nem indokolt, csak szavaiból igencsak ez vehető ki.
- Ha ilyet tennék, nekem fájna - somolyodik el a pohara mögött. - Egyelőre minden sarok biztonságban van, esküszöm, de ha katasztrófa lesz belőle, te leszel az első, akinek elmondom - fogadja meg azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még nem sikerült megszoknom a kastélybeli helyem, és amíg nem kezdődik el a tanév, ki is használom a lehetőséget, hogy annyi időt töltsek a faluban - amit már csak a megszokás neveztet így, hiszen kinőtte magát -, amennyit csak lehet. Pedig rengeteg holmin kellene még áttúrnom magam, és a sok golfütőt már most nem tudom hová tenni. Sem fejben, hogy miért, sem térben, hogy tényleg, hová?
A téren áthaladva aztán meg is feledkezem minderről kissé, de arról is, hová tartottam. Talán nem is volt konkrét úti célom, de ha volt is, félreteszem, mert egész máson kezd el kattogni agyam. Megtorpanok, és mivel nem szeretném, ha valami szatírnak nézne a nő, akin megakadt tekintetem, óvatosan meg is szólítom:
- Bocsásson meg, amiért megzavarom - kezdek bele, összeérintve kezeimet -, de olyan ismerős valahonnan! Pedig ha találkoztunk volna már, arra egész biztos emlékeznék.
Nem csak, mert kivételesen jó a memóriám, hanem mert van valami benne, amitől az az érzésem támad, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Különös alakkal hozta össze a véletlen, aki mintha belelátna. Felkapja fejét a férfi kérdésére. Sosem volt tudatában, hogy a hátát leszámítva nagyon is szépnek mondható, ahogy annak sem, egy ideje, hogy képessége valóban hasznos tudás. Elsőnek ott volt az a kislány, akit az ő útmutatásával is már csak holtan sikerült megtalálnia a nyomozóknak. Aztán nem is olyan rég az a kolléganője a lapnál, aki eltűnt, de ő hiába igyekezett, nem tudott segíteni. Ezek törték darabokra az addig meglévő csekély önbizalmát. - Minden szemben - adja meg a választ, ami koránt sem vidám, de tükrözi lelkének állapotát. Ugyan ki látna benne mást, mint egy púpos boszorkányt, akit elrejtenek ruhái és tekintetéből is csak bánat sugárzik. Mindeközben folyamatosan érzi a férfiból áradó aranyló ragyogást. Az öröm érzetét, amit nem tud hová tenni. Kedves mosolya és viselkédése kezd eljutni Marfa szívéhez. Lassan nyitja meg őt, szinte észrevétlenül. - Érzem, hogy nem mond igazat - szólja el magát, de bízik benne, hogy ez nem tűnik majd fel az úriembernek. Arcán hiába látszott szomorúság, az érzései másról beszéltek. - A világ a lelkünkben kezdődik. Itt belül - teszi mellkasa közepére, a szíve fölé szabad kezét és megint lesüti szemét. Egyáltalán nem hat rá a fiatalember cukkolása, mert tisztában van azzal, hogy az idegen mit érez közben. Tudja jól, hogy minden szavát az a megmagyarázhatatlan öröm táplálja, ami beragyogja. Ezután haladnak is egy kicsit, így egy bakelitlemezeket áruló standhoz jutnak, ahol mindig szól valami muzsika. Most épp a Poets Of The Falltól a Daze című számot hallani. A zeneterápia részeként Marfa sokat halgatta, így azonnal felismeri. Az érzései pedig végre áthatolnak a bohókás alak emocióin, s nem csak azért mert a nevezett szó szerint hátramenetben távolodott el tőle. Viszont a helyzet akkor válik igazán bizarrá, amikor Marfa konstatálja, hogy a férfit ölelve olyan közel került, hogy már nem csak az érzéseit érzi megint, hanem a beszéde keltette levegőáramlást is az arcán. Belenéz egyenesen a férfi szemébe. - Lehet nem is szereti - pillant el végül mellette, a bölcs tekintetű nénire, aki úgy néz rájuk, mintha valami olyasmit tudna, amit még senki. Átjárja az ismeretlenből áradó fény melegsége. A lélegzete felgyorsul, a pupillája kitágul és a pulzusa is megemelkedik. A zene pedig csak fokozza mindezeket az ösztönös, de Marfának szinte idegen reakciókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megértőn bólintok szavaira, azt kommunikálva finom arcmimikámmal, hogy tudom, mit érezhet, és ismerem a gondolatösvényt, mely erre vezette. De aztán mélyet sóhajtok, és szavaim megtámogatva nézek szemébe.
- Higgyen nekem, mikor azt mondom, nem volt elpocsékolt idő az sem. Ön bár nem volt kint eközben, de aktívan részt vett mások fejlődésében, akik talán már kint vannak, vagy kint lesznek rövidesen, és nagy hasznát veszik majd az öntől tanultaknak. Akik a háttérből segítenek, ugyanúgy nélkülözhetetlenek.
Nem ritkán tapasztaltam meg én is, hiszen akármilyen tehetséges is voltam, ha kizárólag magamra támaszkodom, már nem lennék itt.
Megrázom fejem, és visszamosolygok a nőre.
- Nem, személyesen legalábbis nem volt szerencsém egyikükhöz sem - válaszolom.
A tánctehetségéről nem hallottam, de arról igen, hogy milyen tragikus élete volt. Látom, hogy elszomorítja a velem szemben ülőt, ezért aztán úgy érzem, muszáj a pozitív dolgokra koncentrálnunk inkább. Nem mintha a gyászt nem lenne fontos megélni, a veszteséget feldolgozni, de a múltban ragadni emiatt nem szabad.
- Szóval ő is tanított? - kérdezem, a "professzor" megnevezésre célozva. - És ha lehetősége lenne beszélni vele, mit akarna tudni?
Hiszen kutat utána, bizonyára a tényeken felül szívesen belátást nyerne a gondolataiba is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdeklődve néz fel az előtte álló férfire. Széles mosollyal figyel rá, még napszemüvegét is leveszi, hogy megadja a kellő tiszteletet és egymás szemébe tudjanak nézni.
- Maga zavarba ejtően illedelmes - feleli ugyanúgy mosolyogva, ahogy arrébb csúszik a padon, hogyha a másik le szeretne ülni, meglegyen a lehetősége rá. Az újságon pihenteti kezeit.
- És nagyon tudja, hogy kell körbeudvarolni egy nőt - billen félre feje kicsit, oldalra sandítva fürkészi a férfit. Csak szórakozik, bár ez nem feltétlen lesz egyértelmű a másiknak is, tudja jól. - Újságíró vagyok, ha ez esetleg segít, és elnézést kérem, de ön nem ismerős nekem - őszintén vall színt. Jobb, hogy még az elején derül ki, mintha később lenne kellemetlen. A férfi kisugárzása megnyugtató, és ha esetleg nem is lenne legközelebb, most élvezi ki - mert abban ő is biztos, hogyha találkoztak volna már, megjegyzi magának az illetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azzal soha senki nem vádolt még meg, hogy barátságtalan volnék, de viszonylag ritkán, szerintem egy kezemen megszámolhatóan kevésszer fordult elő, hogy csak úgy megszólítottam valakit az utcán. Engem gyakran elcsíptek így, de jómagam igyekeztem nem lenni tolakodó. Ha meg kellett ismerjük egymást valakivel, a sors úgyis úgy alakította.
Most mégsem tudok elmenni csak úgy mellette, és mikor a nő arrébb húzódik, egyértelmű jelet adva, hálásan elmosolyodva le is ülök mellé, persze illedelmes távolságban.
- Köszönöm! - mondom, és aprót nevetek. - Igazán, csupán őszinte voltam.
Tekintetem elidőzik kicsit arcán, aztán az újságon. Szóval ír. De nem, valamiért nem a neve az, ami megfog. Főleg mivel még nem is tudom. Illetve tudom, csak még nem tudom, hogy tudom.
- Az én nevem Ránki Magor, kedves...?
Aztán mielőtt még mondaná a nevét, ha megtisztel vele, beugrik, hogy hol láttam már. Az újság stimmel, de nem íróként emlékszem rá, hanem hogy elfoglalta az arca az egyik oldalát egynek. Sőt, többnek is, ami azt illeti, csak ritkán fordult meg a kezemben olyasfajta lap, ami nem csak betűk rengetegéből áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Jobban jártam volna valami más hangszerrel anyagilag, mondjuk választhattam volna gitárt vagy hegedűt, de már késő bánat. Elvagyok egy gitárral is, ha arról van szó, de már amúgy is annyi energiát fektettem a hárfázásba, hogy még ha meggondolnám is magam ennyi év után, már nem érné meg váltani. Marad, ami van, úgyis csak magamnak játszom rajta néhány ritka alkalomtól eltekintve. Múltkor például egy fogadás miatt cipelte le Kristóf az emeletről, hogy amíg ő vacsorázik, én szolgáltassam a háttérzenét. Na az kifejezetten vicces volt, el is mosolyodom ez emlékre is, de nem megyek bele, inkább arra válaszolok egy bonbon eltüntetését követően, hogy pontosan hol is dolgozom.
- Áh, még nagyon a ranglista alján vagyok azért... éppen csak túljutottam a lótifuti szerepén, de majd egyszer. Anya se húsz évesen lett parancsnok - jegyzem meg egy legyintéssel, aztán rá is térek arra, hogy vajon ő mit csinál pontosan. Az órákon azért ilyesmire sosincs idő, és van a mappámban otthon egy listám arról is, hogy ki milyen szakról jelentkezett, ha éppen szórakozásból vette fel a tantárgyam, de hát ki tud ilyeneket fejből? Különbséget úgysem teszek se órán, se a vizsgán, egyforma mértékben várom el mindenkitől, hogy odafigyeljen, és a vizsgán is ugyanazokat a feladatokat kapják, ha már túlélni szeretnének tanulni, mindegy, hogy hobbiból, vagy az aurori karrierre áhítozva, szóval nekem aztán tényleg mindegy, hogy valaki művészeti szakos, tanárnak tanul vagy éppen általános mesterszakon igyekszik eldönteni, mit szeretne az élettől.
- Ez is menőn hangzik azért. A kezedben a legfőbb túlélési eszközünk, nem semmi - válaszolom neki széles mosoly kíséretében, majd elismerően bólintok arra, hogy dolgozik is a suli mellett. - Az komoly. Akkor már a bizniszben is benne vagy nyakig. Tervezel itt is maradni? Vagy majd saját vállalkozásba kezdenél? Őszintén nem tudom, milyen a pálcakészítők helyzete, mennyire könnyű vagy nehéz elhelyezkedni éppenséggel, de... most kíváncsi lettem. Mi eddig a legfurább, amit pálcakészítőként láttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Fahéjszín szemeiben érdeklődés csillog. Figyelmesen hallgatja a vele szemben ülő férfi szavait. Van egy olyan érzése, hogy nem a kora, hanem az általa megélt élet által tett szert ilyen bölcsességre. Hiszen mennyi lehet? Negyven-negyvenöt? Mindegy is talán. Elvégre épp ezekért a szavakért jött hozzá. A megnyugtatásért, amit most kapott. - Hiszek és köszönöm, hogy ezt mondta. Lehet butaság, de valahol pont erre a megerősítésre volt szükségem egy olyan embertől, aki nem ismer - magyarázza mosolyogva, amiből hála és mediterrán közvetlenség sugárzik. Számára ez kezd újra természetessé válni. A londoni évek alatt magára kényszerített ködös szürkeség után itt végre megint önmaga lehet. - Kár. Tio Berto igazán kiváló ember és persze auror. Apám azt mesélte, hogy az ikertestvére Blas és a nővére elvesztése után teljesen megváltozott. Addig ő volt a család tudálékos mintadiákja, aki mindent jobban csinált mindenkinél és osztotta is az észt mindig és mindenkinek. A végtelenségig fenn hordta az orrát. Aztán jöttek a tragédiák és mára nála önzetlenebb és szerényebb embert aligha ismerek, már amennyire lehet ilyen egy déli temperamentumú ember - mesél tovább kedélyesen olykor belekortyolva italába. Ez a fajta közlékenység is lételeme, ami számára egyáltalán nem kellemetlen. Szeret a családjáról mesélni, a jót és a rosszat is ugyanúgy. Az érzései erősek, de könnyen változnak. Reméli nem untatja a férfit. Ha mégis akkor befejezi azonnal, ám eddig a másik fél érdeklődőnek tűnik. - Igen. Gemmológiát. Egyenesen ő honosította meg a Bagolykőben - feleli büszkén - Hmmm...Talán azt, hogyan bírt el ennyi Rubya férfival a családjában. Ott volt Juan bácsi, az apja, az ifjabb Juan, Blas és tio Berto...Ennyi féltő és az érzéseiket a lehető legfurcsábban kimutató férfiember között egyedül nőként nem lehetett könnyű. Nekem is hasonlóan komoly sereg jutott. Ott az apám meg a két öcsém. Aztán azt is elárulhatná, hogyan talált rá arra Merkovszky nevű férfira, akihez hozzáment...Mi Rubya nők sosem vagyunk valami jók az ilyesmiben. Vagy csak én nem... - neveti el magát mert már megint túl sokat és töményen mesélt. Való igaz ő már csak ilyen. Szerencsétlen a férfiakkal a szó minden és összes létező értelmében. Szereti az apját és a testvéreit, de az agyára is tudnak menni az állandó aggódásukkal. Most is már vagy öt levelet kapott tőlük. Fejenként.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sokszor csak ennyi kell, egy szép szó, egy pozitív megerősítés. Pedig valóban nem ismerem őt, legalábbis nem úgy, ahogy azt már ismeretségnek lehetne nevezni. Csupán a szavai, kisugárzása alapján rakom össze magamban, milyen ember, és úgy érzem, nem tévedtem, mikor előbbi szavaim intéztem hozzá.
- Igazán nincs mit, és nem, nem butaság - rázom meg finoman fejem. - Szerintem mindezzel ön is tisztában volt eddig is, ahogy azt is eldöntötte már, mihez fog kezdeni, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. - De a pozitív visszacsatolás elengedhetetlen, hogy az ember igazán ragyogni tudjon.
Összekulcsolom ujjaim, és hüvelyujjaimra támasztom állam, ahogy hallgatom őt. Láthatóan nagyon szereti a családját, pontosan olyan fajtának tűnik ő, és a rokonsága is, akik képesek az őrületbe kergetni egymást, ugyanakkor bármit megtennének a másikért.
- Biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk - mondom, és nem teszem hozzá, hogy pontosan tudom, milyen az, mikor az élet átformál valakit. A régi önmagamra már rá sem ismernék talán.
- Gemmológiát, tényleg! - bólintok. - Képzésben sosem tanultam, de a képességem okán önszorgalomból ragadt rám ez-az. Egy torromágusnak nem árt tudnia, mihez nyúl - kopogtatom meg halántékom, mintha valami nagy okosságot állítanék, de persze mosolyom árulkodik róla, mennyire vagyok komoly.
- Talán nem is kereste - mondom a szerelmi-kérdés kapcsán. - Lehet ostobán hangzik, de én hiszek benne, hogy okkal történik minden. Nincsenek véletlenek, és a szerelemben sincs másként. - Persze könnyen lehet, hogy ez ügyben súlyos tévedésben élek, egy agglegény véleménye vajmi keveset ér amúgy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

A férfi szelíd finomsággal, már-már elnézően ingatja meg a fejét a nő válaszára, mintha nem is egy ismeretlennel, hanem valaki olyannal beszélgetne, aki a szívének közeli és akivel a kapcsolatuk meghitten bensőséges. Tekintete a kékekbe mélyül.
- Tisztelettel megkérem, kisasszony, hogy a nevemben ne szóljon - mondja, s hangja néhány árnyalattal hűvösebben cseng. - Fogalma sincs róla, én mit látok vagy gondolok. Ezek szerint legalábbis, biztosan nincs.
Bal szemöldökét, akár egy sértődött kisgyermek, felhúzza, de a mozdulat mögött természetesen nincs valódi sérelem. Csupán némi bosszúság, amiért a kisasszony nincs tisztában saját körvonalaival.
- Csak ugratom kegyedet - vall színt John, és ha akarná sem tudná visszafogni magát; fülig érő szájjal, megbabonázva figyeli a boszorkányt. - Isten a tanúm rá: nem állt szándékomban füllenteni.
Míg beszél, a belső hang néma csendben jut el tudatáig, és gondolatban visszajátssza a kisasszony előző szavait. Érzem, hogy nem mond igazat. Érzi? Az a fránya női megérzés, ugyebár. Más nem is lehet.
- Igaza van - biccent, és tükörképként ő maga is a szívére teszi a kezét. Van ebben a pillanatban valami didergetően földöntúli, ahogy állnak ott egymással szemközt, méterek távolságában, és a zene dallama alatt szívükre tett kézzel a vásárló falusiak bolyában egymást nézik.
Aztán már a nő karjainak melegét érzi magán, és a testét átjáró boldog izgalom kuncogásra készteti.
- Mindenki szereti a málnát - feleli dünnyögve, és orrát felhúzva billegteti közben a fejét. Szabad keze elindul a nő arca felé, talán, hogy kézfejével végigsimítson rajta, talán más cél vezérli, azonban a mozdulat félúton elhal, és John beharapott ajkaival fürkészi tovább a leheletközel álló kisasszonyt. A barna szemek az ő kékjei között zizegnek, szíve hevesen dobol, gondolatai pedig az itt és az ott közti szakadékkal küzdenek. - Még a nevét sem tudom - suttogja maguk közé, alig hallhatóan.